Szívedért hálából Hozzád

.
Eduardo
én kiolvastalak
Olvaslak egyfolytában
már három nap
de inkább éjjel
s már nem tudok hozzád szólni
csak a te nyelved bolíviai zenéjével
Nem tudom mi vonz hozzád
melyik testvériség
miféle mulasztás sarkallt
mért kellett pampák lovasaként
végigszáguldnom rajtad
bejárhatatlan vidék
lerohantalak nyers éhséggel
kiolvastalak de persze mégsem
Még ott az ur a nekem nem szokott
hogy nem holtnak szellemével
táplálkozom, nem megrágott
csontokra építek eleven húst
Magad szaggatta tested
versborrel te ápolod
véredzo sebed
szöveghegek alatt újul
S az eleven kín kórboncnokaként
szenvedésedben megleltem, én
halálhoz szokott, a mégis életet,
mindazokat, én élet szomjasa,
kik együtt veled haltak
hont védvén szent háborúkban
S azt találtam, hogy benned
és általad bennünk
ok csakazértis élnek
hogy megmaradt helyük,
por nem lepheti be
Mert mind kiket legyilkoltak
s azok is akik élve holtak
a hontalanok és a harcra készek
kiket elárultak és akik csak restek
a gyalázatuktól fulladozók
a halálhörgésben elnémulók
elvesztett szavukat nálad visszanyerve
nyelvedben új hazaként élnek
Te vagy a hely, hol találkoznak
a dolgok, hol a zord sokféleség
reménynek dús rendjévé
kovácsolódott
Égigéro szenvedések
földrehajló fájdalmak
térképrajzolója vagy te
Aknaszilánk vagy golyó ütötte
háromszoros sebed
kiáramló vére
világ vérpatakjába omlott
s tenger szenvedés keringése
táplál téged és benned engem
ki eddig csak befelé vérezhettem
általad vérátömlesztve
Bennem csak visszhangoz az
mit te kimondasz
Könnyemet te sírod
vérem helyett a te véredet ontod
Eduardo én kiolvastalak
S te beleolvastad szívembe
a kiolvashatatlant

Ismeretlen szerző (egyelőre)

Megjegyzes:
Illik nem illik kitenni ilyen verset, nem érdekel. Nekem küldték, rólam szól, es büszke vagyok, hogy ilyet írnak hozzám. Akinek nem tetszik -nem a vers, hanem a TÉNY- az, tehet egy szívességet.
RF. Eduardo
.