Normal weekday in Palestina - Palesztinai hétköznapok

.

Cionista megszállok atrocitásai a védtelen polgári lakosság ellen

Áldott állapotú palesztin asszony kálváriája. A cionisták nem engedik a kórházba jutásat, sem az elszállítását...
Ennyit a "demokratikus", "civilizált", "emberi jogokat tisztelő" cionista állam tényleges arcáról...

Thompson koncert Szombathelyen

.

.

Segítsünk Szentlászlón, Isten is megsegit!

.

Kedves Barátaink!
Október 20-án a mellékelt levelet juttattam el minden címzetthez.
Remélem Mindenkihez eljutott.

A napokban kaptam, Kettős Attila Tiszteletes Úr levelét, melyben közli a Szentlászlói (Laslovo) - Horvátország, Református Gyülekezet számlaszámát.
Kérek Mindenkit, lehetősége szerint támogassa szándékunkat, segítsen a közös imádság és gyűjtés megvalósításában.
Mellékelem a Tiszteletes Úr által küldött számlaszámot, amelyre az összegyűjtött adományokat el lehet juttatni.

REFORMATORSKA-REFORMATSKA CRKVENA

OPCINA LASLOVO

ERSTE&STEIRMÄRKISCHE BANK

d.d. Jadranski trg, 3a

51000 Rijeka

ESBCHR22 HR 4224020061100486679

PLAKÁT PDF
PLAKÁT DOC

Szentlászló - Laslovo

temploma

A templombelső még felújításra vár.

2008. november 23-án

gyűjtsünk a templombelső felújítására

és

imádkozzunk azokért,

akik 1991-ben, életüket áldozták

a horvátországi Szentlászló védelmében folyt harcok során.

,

8,000 Beduin stake their claim as the lost tribe of Barack Obama

.
Fekete zsidó törzs Izraelben azt állítja, hogy Obama afrikai törzsével van rokonságban... Obama tulajdonképpen e törzs tagja...rokonok... Obama tribe...

A sheikh in Galilee says he has evidence that he and his family are linked by blood to the new President

James Hider in Bir al-Maksour

He has a host of relatives in exotic locations from Hawaii to Kenya, and during his run for the American presidency he discovered that he had an aunt living in Boston.

Now Barack Obama is being claimed by not one but as many as 8,000 Beduin tribesmen in northern Israel.

Although the spokesman for the lost tribe of Obama has yet to reveal the documentary evidence that he says he possesses to support his claim, people are flocking from across the region to pay their respects to the “Bedu Obama”, whose social standing has gone through the roof.

“We knew about it years ago but we were afraid to talk about it because we didn’t want to influence the election,” Abdul Rahman Sheikh Abdullah, a 53-year-old local council member, told The Times in the small Beduin village of Bir al-Maksour in the Israeli region of Galilee. “We wrote a letter to him explaining the family connection.”

Mr Obama’s team have not responded to the letter so far but that has not dampened Sheikh Abdullah’s festivities.

Watch the video!

He has been handing out sweets and huge dishes of baklava traditional honey-sweetened pastries to all and sundry, and plans to hold a large party next week at which he will slaughter a dozen goats to feed the village.

It was his 95-year-old mother who first spotted the connection, he says. Seeing the charismatic senator on television, she noted a striking resemblance to one of the African migrant workers who used to be employed by rich sheikhs in the fertile north of British Mandate Palestine in the 1930s.

The Africans would sometimes marry local Beduin girls and start families, though, like many migrant workers, would just as frequently return home after several years.

One of those men was a relative of Barack Obama’s Kenyan grandmother, Sheikh Abdullah maintains.
He estimates that his tribe extends to as many as 8,000 members, all of them loosely connected to the African-American senator for Illinois.

Sheikh Abdullah swears that he has papers and pictures to back up his claim but has promised his mother not to divulge them until he has presented them to Mr Obama, something he hopes will happen once his “relative” is in the White House.

“We want to send a delegation to congratulate him, and we know we’ll get an answer soon,” he grinned.

Sheikh Abdullah’s renown as the relative of the soon-to-be most powerful man on Earth has spread like wildfire among the Arab community of northern Israel, and especially among Beduin, a formerly semi-nomadic group of pastoralists corralled into townships by the modern state of Israel.

Two baby boys born into the sheikh’s large clan have even been named Obama.

“We knew he’d win,” the sheikh said, constantly interrupted by a barrage of phone calls from wellwishers and those hoping to cash in on his newfound wasta, an Arabic term denoting influence or clout. “We have always been a lucky family.

“We hope he’ll end all wars and intervene here to solve our problems in Israel. The Beduin are the people who suffer the most here,” he added while greeting a wellwisher from Ghajar, an Arab town divided between Israel and southern Lebanon, the bitter legacy of the Jewish state’s long occupation of southern Lebanon.
“We hope to God that Obama will solve the problem of Ghajar,” said Sheikh Issam al-Khalil, a leading citizen of the divided town, whose residents mostly speak Hebrew and Arabic but many of whom consider themselves as originally Syrian.

“Everyone is talking about [Sheikh Abdullah’s ties to Mr Obama] . . . They believe it. The sheikhs from all the villages are talking about it. There’s a whole delegation of Druze leaders coming from the Golan Heights to congratulate him.”

The history of the Middle East is littered with the stories of false messiahs and their brief followings. For the time being, Sheikh Abdullah is greeting a dozen respectful visitors a day, basking in the reflected glory of what would be not only the first African-American US President but the first one who could claim kinship with an entire clan of Beduin.

Rózsa-Flores Eduardo: Menjünk Thompson koncertre Szombathelyre vagy sem?

.

Thompson, mi, a kultúrmajmok, háború és béke, és a szabadság

Nem rég hallottam, hogy Thompsonak koncertje lesz Szombathelyen, előszór Gradiscei barátaim értesítettek róla, valamint hívták a koncertre, majd a múlt heti HG-ban olvashattam egy nagyon jó cikket erről a közeledő eseményről. Sajnos nem tudok ott lenni, mert jó néhány kilométerre vagyok Szombathelyről. Konkrétabban X-ben, egy humanitárius missziót vezetek jelenleg itt, és néhány hónapig távol maradok Magyarországról.
Thompson nem mellesleg az egyik kedvencem, minden lemeze megvan, és mint ember, mint a Horvát Honvédő Háború egyik hos önkéntesét tisztelem és becsülöm. Mélységesen felháborít az a természetellenes hajcihő mely Thompson kőrül és ellen folyik.

De tisztázzunk: nem Thompson a célpont, nem csak a Horvátországi Honvédő Háborút próbáljak egyesek demonizálni és relativizálni a horvát nép ellen a szerbek által 1991-ben elkövetett agresszióját, hanem ez egy támadás, egy összehangolt támadás az emberiséget meghatározó hagyományos értekéi ellen. Olyan értékek ellen mint a hűség és a becsület Nem lehetsz hazafi, és hű a hazádhoz, a hagyományaidhoz mert azonnal demonizálnak, és minimum kikiáltanak nacinak, fasisztának, terroristának, stb..
Thompson olyan értékek véd és képvisel melyek a jelenlegi kultúrmajmok, amelyeknek sem Istenük sem Hazájuk nincsen, tűzzel vassal próbáljak kitépni a meg egészséges emberek gondolkodásából, magatartásából.
Ismerem Thompsont 1991-óta, mikor a frontvonalon, két csata között előszór hallhattuk a Bojna Cavoglavet és más azóta horvát nemzeti “slagere” vált nótáját. Akkor ezek a dalok nekünk erőt adtak a hihetetlen túlerővel támadó agresszor elleni harchoz. Erőt adnak most is, mikor szemelyiség, identitás nélküli masszává, tömeggé akarjak lesilányítani nemzeteinket.
Thompson amellett, hogy jó, nagyon jó zenét csinál, a magasban tartja most is, minden ellenszel ellenére a horvát –de ez, mivel a jelenség a magyarokat és minden közép-európait nemzetet is veszélyezteti- nemzet büszkeség zászlaját. Hogy vannak olyanok, a horvátok között is, akiket ez, azaz Thompson zenéje, nem mozgatja, nem indítja meg, legyen az o szégyenük. A Honvédő Háború idején is voltak szép számmal, akik reszt vállalhattak volna a védelmi feladatokból e helyett gyáván megfutamodtak és a környező országokban kivártak hogy jöjjenek el a könnyebbik idők, hogy mások vérezzenek el érettük is a küzdelemben. Most, háború nélkül is ugyan ilyen magatartásoknak, hozzállásnak lehettünk tanúi, mint mikor Ausztriában lehetetlenné tettek Thompson fellépését. Legyen ez az o szégyenük. A győzelem okozta gyönyört, élvezetet nem ismerhetik. Az a mienk marad. Es mindörökké.

Gratulálok bátor, és egyenes gerincű Gradiscei barátaimnak hogy sikerült tető ala hozni ezt a koncertet. Ez egy óriási eredmény. Biztos vagyok abban, hogy -, és fentebb azt írtam hogy eseménynék tekintem Tompson koncertjét Szombathelyen- rengetegen lesznek jelen, akik nem lehettek ott Ausztriában, magyarok akik élőben meg nem hallhattak Thompsont. Ez egy esemény, a hazafiság, a bátorságról, a hűségről fognak szólni ezek a dalok, erre fog tombolni és tapsolni a közönség. Akkor amikor nem erről szol a világ, neme z a “trendi”… Ezert esemény, ezert óriási az eredmény.
Innen a messzi Z-bol üzenem Thompsonnak: Hajra és Uvjek Vjerni!, Gradiscei drága barátaimnak viszont tapsolok teljes erőmmel. Köszönet az állhatatosságért. Elesett hőseink –mindannyian hősei, megérdemlik ezt!
A politikusok meg mehetnek …valahova…most, és előbb utóbb a történelem szemétdombjára kerülnek.
Thompson dalait akkor is hallani, és énekelni fogjuk. Mert ez így van rendjen!
.

Idemo na koncert Marka Perkovića Thompsona u Sambotel?

.
Eduardo Rozsa Flores, ratni veteran Domovinskoga boja, Indonezija: - Nedavno sam čuo od mojih gradišćanskih prijateljev da će Marko Perković Thompson vrijeda imati svoj koncert u Sambotelu. Tu vist je samo potvrdio Glasnikov intervju s predsjednikom Društva gradišćanskohrvatske mladine u Ugarskoj. Nažalost, ne morem biti nazočan na koncertu, pokidob sam daleko nekoliko kilometarov od dotičnoga varoša. U Indoneziji peljam humanitarnu misiju i vjerojatno ću par misec ostati daleko od Ugarske. Marko Perković Thompson je moj omiljeni pjevač, svaku cedejku imam od njega I diboko ga poštujem kot človika i kot dobrovoljca Domovinskoga boja u Hrvatskoj. Mišljenja sam da je skandalozno ta neprirodna, umjetna hajka ka se vodi suprot njega. Medjutim, da rasčistimo jednu stvar. Mislim da nije Thompson na meti. Ne probaju neki samo Domovinski boj demonizirati i relativizirati srpsku agresiju 1991. ljeta nad hrvatskim narodom, nek ovo je jedan uskladjeni napad protiv tradicionalnih ljudskih vridnosti. Protiv takovih vridnosti kot je vjernost i poštenje a i čast. Ne moreš biti domoljub, vjeran svojoj domovini i tradicijam, kad te veljek demoniziraju ali to je minimum da će te stigmatizirati da si nacist, fašista ili uprav terorist. Thompson takove vridnosti čuva i zastupa, ke sadašnje kulturopice ki nimaju ni Boga niti domovinu, sa željizom i ognjem kanu iskinuti iz razmišljanja ter ponašanja zdravoga naroda. Poznam Thompsona od 1991.ljeta, kad smo na oštroj liniji fronta med dvimi borbami prvi put čuli njegovu pjesmu „Bojna Čavoglave“ ali rado poslušam i njegove druge jačke, ke su na danas postali šlageri. Onda su nam ove note dali snagu protiv nevjerojatne nadmoći agresorov. Daju i sada moć u toj borbi kad nas neki kanu reducirati na masu prez samosvisti i ličnosti. Ov hrvatski pjevač polag toga da jako dobru mužiku načinja, još vik, suprot svih protivničkih vjetrov visoko drži zastavu nacionalnoga ponosa. Znamo da postoju takovi Hrvati kim to smeta, i ne rado, štoveć hladnokrvo moru poslušati Thompsonovu glazbu. To neka bude njeva sramota. Za vrime Domovinskoga boja mnogo ljudi bi moglo na sebe uzeti zadaće obrane, ali umjesto toga su prez hrabrenosti odbižali, pobignuli u susjedne države i tamo su dočekali da dojdu mirnija i laglja vrimena. Dokle umjesto njih, a i za njih, drugi su svoju krv prolili. Sad, i prez boja osvidočimo takovo ponašanje, takov pristup npr. kad se u Austriji, ali na Istri onemogućuje njegov nastup. Ponavljam, neka to bude njeva sramota! Oni ne moru poznati ni divotu ni ukus pobjede. To će ostati naš na sve vijeke.

Gratuliram hrabrenim i istinskim mojim gradišćanskim prijateljem da su uspjeli pod krov donesti jedan takov koncert u srcu Gradišća. To je veliki uspjeh. Siguran sam da ov dogodjaj bit će jako dobro poiskan i da će dojti puno ljudi, svi oni ki nisu to mogli napraviti u Austriji, a ni u Petrovom Selu lani. Ov je i za to veliki zgoditak jer će publika pjevati i aplaudirati pjesmam, ke će glasiti o domoljubu, o hrabrosti, o vjeri. Sad, u ovo bolno vrime, kad svit muča o tom, i zapravo ni najmanje nisu u trendu spomenute vridnosti. Iz Jakarte poručujem Thompsonu, samo naprijed i uvijek vjerni! Gradišćanskim Hrvatom u Ugarskoj aplaudiram iz sve moći iz svega srca. Zahvalim njim žilavost, naši pali junaki, pali junaki svih nas to zavridjuju! A političari prlje ili kasnije i onako će zavšriti na gnjojici povijesti. A mi ćemo i onda slušati i pjevati Thompsonove pjesme. Kad je to tako u najvećem redu!
Hrvatski Glasnik
14.11.2008

.... o predvidjenomThompsonovom koncertu u Sambotelu

.


Rajmund Filipović, predsjednik DGMU-a o Glasu Gradišća i predvidjenom Thompsonovom koncertu u Sambotelu

Pred kratkim je bila po treći put organizirana u Hrvatskom Židanu jedna od najvećih priredab Društva gradišćanskohrvatske mladine u Ugarskoj, Glas Gradišća. O novi spoznaji, iskustvi, uspjehi je ovako govorio predsjednik DGMU-a, Petrovišćan Rajmund Filipović.
- Moremo opet reći da uspješno smo organizirali ovu manifestaciju. U neki stvari smo dosta dobro napredovali, a u neki stvari ni korak nismo dalje išli, morebit smo i najzad stali. Medjutim, ako gledamo cijeli program, moremo biti svakako gizdavi. Kvaliteta muzike i tehnike, ovput je bila na profesionalnom nivou jer imali smo samo jedan bend, koji bend je bio odgovoran za sve jačke i za svakoga jačkara. Oni su maksimalno napravili svoj posao. To je bila jedna takova točka, ku natirati na još veći nivo, bilo bi jako teško. O tom i nadalje sanjamo da vankoraknemo iz Hrvatskoga Židana, ne zbog toga da nam ovo selo nije dobro mjesto, suprot toga, mislim da je to najbolja lokacija za ovakove festivale u Gradišću, nek da Glas Gradišće bude jedan „show“. U tom smislu show i jedna bogata predstava da dobiješ dvi ure, imaš malo muzike, imaš talente ki jaču, imaš jedan žiri, i to bi bilo najbolje u jednom kazališću prirediti u Sambotelu ili u Kisegu. Dojduće ljeto moramo to napraviti, i u potpunosti staviti u novo ruho cijelu priredbu. Tri put smo napravili ovako, lipo je bilo, dobro je bilo, ali sad bi morali nešto novo izmisliti.
Kako si zadovoljan s brojem naticateljev i sastavom stručne komisije?
- Ljetos smo dosta rano počeli pripreme, tako već u juniju, juliju smo poslali sve informacije. Odgovoran je bio za muziku Petrovišćan, Robert Harangozo. On je kot član grupe Pinkice za sve skrbio, na čelu jednoga benda, u kom su svirali glazbeniki iz Mlade generacije, Čungama i Pinkice. A svoju zadaću su profesionalno obavili. Sve jačke su naučili, napravili su vlašći aranžman, sve probe su organizirali za jačkare i jačkarice. Sve skupa smo imali 18 jačkarov i jačkaric. Jedno oko mi se smije, a jedno oko mi se plače, kad imali smo zaistinu skoro iz svakoga sela naticatelja, jedino iz Petrovoga Sela ne. Ne znam zašto si ne moremo najti jednoga ili jednu izvodjačicu, malo mi je bilo žao, da naši mladi nisu došli na ovo naticanje. Gornji Četar je velesila u tom pogledu, pokidob je još i pet naticateljev poslao. Hvala Bogu, ljetos nam je tako ispalo da med naticatelji smo imali, ne kot lani jednoga, nek još i tri jačkare. Što naliže izvedenih pjesam, ja sam jako veseo bio kad sam vidio izbor jačak. Lani su bile najpopularnije pjesme od Thompsona i Severine, a ljetos smo imali jako čuda novih jačkov iz Radijskih festivalov, npr. od Gibonnia, Antonije Šole, Minee, Maje Šuput i Vesne Pisarović. Imali smo četveročlani žiri, med njimi su poznati obrazi bili od lani. Andraš Handler iz Petrovoga Sela, tekstopisac i član grupe Pinka-band, a sam sebe je predstavio kot glazbeni kritičar Gradišća, nadalje Nenad Breka, kot glazbeni menedžer i producer iz Zagreba. Uza nje smo imali i dva nove obraze, jedan je bio Tome Janković iz Hrvatskoga Jandrofa iz Slovačke, a živi u Mjenovi, ali je član skoro svake druge gradišćanske grupe, to su Zetori, Tambećari, Pax u Austriji. Nije samo tekstopisac, aranžer, nek i na neki način i stručnjak u našoj glazbi, a četvrti član je bio Jurica Popović novinar i urednik radijskih programov iz Zagreba.
Što moremo reći za pobjednike, ako znamo da lani iz publike nisu svi bili oduševljeni s odlukom žirija, gdo je dobio titulu Glasa Gradišća?
Ljetos i ja sam tako mislio kot i žiri, dakle na prvo mjesto je svakako morala dospiti Krisztina Szőke, ona je zaista najbolja izvodjačica bila na ovom festivalu. Eva Erdősi je došla iz Koljnofa po drugo mjesto, a moje najveće veselje i presenećenje je bio Ištvan Radak iz Bizonje. Oni su dobili s pravom glavne nagrade.

Sad ste prik još jedne velike manifestacije, ali kako se šuška i kako se je proširila vist u minuli dani ovde u Gradišću, DGMU se pripravlja na još jednu neobičnu atrakciju u Sambotelu, a to će biti koncert Marka Perkovića Thompsona iz Hrvatske. Moreš potvrditi tu informaciju?
-Da, to će biti 12. decembra, petak u Sambotelu u športskoj areni Savaria. Koncert Thompsona se je već ljeta dugo čekao u našoj regiji, morem reći, i sad skupa s par ljudi koji su omogućili organiziranje ovoga nastupa, jako smo srićni da će se to i dogoditi. Trenutačno tako izgleda, da krajem ovoga tajedna ćemo potpisati službene papire da Thompson i dospene prvi put u Ugarsku, uprav u Gradišće. Za njegov nastup u Sambotelu i zato smo se odlučili jer gledajući njegove turneje širom svita „Bilo jednom u Hrvatskoj“ on je najiskaniji, najpopularniji izvodjač u Hrvatskoj.
Pokidob znamo da lani prilikom Dana mladine ovde u Petrovom Selu bila su i natezanja med Gradišćanskimi Hrvatimi na tu temu, vi kot organizatori ne bojite se od toga da će se sad prah opet zdignut i pomišati?
- Teško je reći nešto spametnoga, sad moram i ja oprezno odgovoriti na ovo pitanje. O tom nema diskusije da mi organiziramo u Sambotelu koncert najpopularnijega pjevača u matičnoj zemlji, i ne organiziramo nikakov politički miting. I to mi ne priredjujemo samo za sebe, za cijelu regiju, nek i za cijelu Ugarsku, a takaj i za Hrvate u Austriji i Slovačkoj. To je jedan koncert koji će za nas puno više značiti nek bilo kade u Hrvatskoj. Ja se ufam da održavanje ovakovoga koncerta kod nas ne smi biti problem, a i neće stvarati nikakovih problemov. Uvjeren sam u to da jako puno ljudi će dojti od Budimpešte prik Bratislave do Beča, čak i od Hrvatske da budemo mogli reći da nismo zaman organizirali spravišće s Thompsonom i da će biti zaistinu vridno dojti.
Još jednoč ćemo ponoviti termin, koncert je predvidjen 12. decembra, a komu je konkretnije naminjen ov glazbeni spektakl prvi put u Ugarskoj?
- Dosta ljudi je već i dosad pitalo, kada, kako, i koliko će stati ulaznice. Mislim da Thompsona svaki Hrvat zna u Ugarskoj, to već nije ni pitanje. Šalno bi mogao reći od male dice do zrelijih ljudi svakoga čekamo, gdo voli hrvatsku muziku, voli Thompsona i voli te jačke ke se pjevaju za prijatelje, domovinu i za Božju istinu.

Razgovarala : Timea Horvat
3.11.2008 Hrvatski Glasnik

Si tu faiblis...

.

Si tu ralentis, ils s'arrêtent,
Si tu faiblis, ils flanchent,
Si tu t'assieds, ils se couchent,
Si tu doutes, ils désespèrent,
Si tu critiques, ils démolissent,
Si tu marches devant, ils te dépasseront,
Si tu donnes la main, ils donneront leur peau,
Si tu pries... alors ils seront des saints.

Michel Menu

.

Könyv a valóságról

Bella Árpád

Extra sokk gondolat – Balogh Bertalan: Vonaton vissza

Annak, aki huzamosabb időre, hosszabb évekre vagy talán sosem hagyta el hazáját, minden, ami körülveszi természetesnek, megszokottnak hat. Aki viszont évtizedeken keresztül és ráadásul kényszerűségből emigrált természetes közegéből, másként értékel, és óhatatlanul van mit mihez viszonyítania. Akár több világot, életmódot, értékrendszert is egymáshoz.

Balogh Bertalan Vonaton vissza című könyve a mai kor viszonyai közepette mutatja be egy világjárt ember szemével a valóságot, a hazát, ahol született, s mond véleményt és tesz közzé felismeréseket arról az országról is, ahol életének egy meghatározó részét töltötte, s ahol ma is él. A fő vonulat azonban a haza jelene körüli elmélkedés, melynek eredménye valóságos, tényszerű konklúziók levonása.

„Láthatjuk naponta, mennyire el tudnak fajulni a dolgok: néha köztörvényesnek is minősíthető miniszterelnökök vagy köztársasági elnökök országolnak teljhatalommal, miközben esetleg a népek lelkét és szándékát legjobban képviselő párt be se kerül a parlamentbe, ahol a ki tudja honnan eresztett senkik és nyíltan „szocialisták” demokratikus többségéé, vagyis a nyíltan országveszejtőké a szó, a hatalom és a „dicsőség”.

Van is néha anyázás az Országgyűlés termében, ahol, emlékszem, az egykori iskolai látogatás során lábujjhegyen és szinte áhítattal néztünk körül, mert kicsikorában még azt hiszi az ember, hogy ez az a hely, ahol a nemzet jobbulására határozódnak el szent cselekedetek.

Ne búsuljunk, elhatározódnak ma is az Országházban, e hatalmas és meseszép épületben bizonyos cselekedetek, amelyeknek ma mindenekfölött „konformnak” kell(!) lenniük. A nagy-nagy házban a kicsi ország népének, mások érdekében.

Vérforraló dolgok ezek kérem szépen…”

A könyv egy utazás ideológiák és vallások mentén is, miközben igaz értéket, de inkább annak valódi forrását keresi benne az író. A forrást, mely a nemzetet, annak kultúráját, nyelvét jelenti, mely elemi erővel világosíthatja meg a tévelygő lelket is, azt, aki elér életének arra a pontjára, amikor fel kell tennie magában a kérdést: Ki vagyok? Honnan jöttem, hová tartozom?

Mert minden egyén az élete folyamán egyszer csak szembesül ezekkel az alapvető kérdésekkel, melyre igényli a választ, s ennek a válasznak maradéktalannak kell lennie. Ez eldönti későbbi életét, meghatározó lesz földi pályafutásának hátralevő részében. Éppen ezért rendkívüli a felelősség. Tévedni nem lehet, hiszen csak így lelhetünk valamennyien lelki nyugalomra.

A vonaton vissza, nemzetünk mai napjainak akár egyik filozófiai alapműve is lehet, de mindenképpen egy olyan könyv, mely nem csupán kérdéseket vet föl, de rádöbbenti olvasóit a valóságra is.

A könyv egy szellemi-térbeli utazás is egyben, mely tükrözi a nemzeti kettéosztottság abnormalitásának világát, ugyanakkor Balogh Bertalan több évtizednyi tapasztalatán keresztül gondolatébresztő is, néha kicsit talán provokatív módon - a hazánkban uralkodó körülményeket elfogadó embernek lehet, hogy sokkolóan is -, ami persze egyáltalán nem baj, hiszen ahhoz, hogy az egészséges és természetes nemzeti önvédelem megerősödjön, ez nélkülözhetetlen. Ezért is különleges és izgalmas olvasmány Balogh Bertalan Vonaton vissza című könyve.

Bella Árpád

All hail the massiah! All hail Obama!

.
Előző írásomtól eltérően azt kell mondjam nap, mint nap egyre szkeptikusabb vagyok ezzel a "napbarnított" (sic!) fiatalemberrel kapcsolatban. Kampánya elején még totális felfüggesztéseket ígért az amerikai háborúkkal kapcsolatban, mostanra már óvatosabban fogalmaz és csak csapatleépítéseket pedzeget.
Nem szabad olyat mondani, hogy a "globalizációt irányító titkos megbízói kör", akik irányítják világunkat valamiért éppen jobb belátásra bírja Obamát, mert az összeesküvés-elmélet szagú lenne, de hát mire is következtessen az ember, ha nem lát a reakció mögötti akciót. Például arra, hogy eleve így "rendeltetett", tökéletes rendezésben zajlottak a választások. Ismervén az amerikát irányító lobbikat, ez a szerencsétlen sem lesz több, mint egy mezei báb, ami éppen "az amerikai álom megvalósulását" hivatott szimbolizálni és elterelni a figyelmet arról, hogy mi is zajlik a világban. De ez összeesküvés-elméletként hathat, ezért elhatárolódom magamtól...
Hányinger kerülget, mikor itthon élő, amerikában éppen csak egy reptéri csatlakozás erejéig megfordult magyarok "VEGYÜNK PÉLDÁT ERRŐL A NEMZETRŐL, HISZ AZOK OLY' ÖSSZETARTÓAK" címszóval kiáltanak dicshimnuszokat, majd könnyekkel küszködve merednek a jövőbe, amikor feltételezéseik szerint majd lelövik az új elnököt, hiszen Obama oly' bátor, harcias, elszánt reformer, hogy azt a gonosz náci, szélsőséges és rasszista világuralmi elit nem fogja tétlenül végignézni. Nem ezt hívják agymosottak paranoiájának?

Erős kritikai hangvételű, de nagyon szellemes videó Obamáról és az őt övező messianizmusról:

és még egy

és még egy

és még...

.

Forrás: Ellenkultura

Good Night Left Side!!

.

Jó éjszakát baloldal!

Buenas noches izquierda!

Bonne nuit gauche!

.