A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kosova. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kosova. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. október 13., hétfő

Montenegro, Macedonia recognize Kosova!

.
So...this is the way to do.
No more discussions...This is a clever and claire message for everybody: you fight? so, you got the right to live free and independent.
This is a message, and not the first one to all the peoples and nations fighting today -and maybe tomorrow- for their INDEPENDANCE!
Long live to the Free and Independant Kosova!

Thank You UÇK for your struggle: a example for all of us in this days...months...

Eduardo

Montenegrin and Macedonian governments on Thursday decided to recognize the Kosovo Albanians' unilateral declaration of independence.
Beta news agency reported that the decision was announced by Montenegro's Foreign Minister Milan Roćen, who said the cabinet members voted unanimously. Later on Thursday, Macedonian cabinet also decided to recognize the proclamation.

In Podgorica, Serb People's Party (SNS) leader Andrija Mandić announced that the Montenegrin opposition will now "consult the people" about the developments.
"As politicians, we have done all in our power, now, it is in the hands of the people. We will consult the people and the people will help us to have its majority will on this issue taken into account," Mandić said.
Earlier, Podgorica daily Vijesti wrote that the Montenegrin government will most probably take a decision on recognizing the province's independence at its meeting today, while the Macedonian parliament is debating a resolution in urgent procedure on recognizing Kosovo at its session.
Vijesti reported that everything was in place for Prime Minister Milo Đukanović's cabinet to announce publicly today Podgorica's intentions to establish diplomatic relations with Priština.
Đukanović himself, as well as President Filip Vujanović have all, in the last week, stated that Montenegrin recognition of Kosovo is now but a formailty.
In Skopje meanwhile, the move to debate the issue was decided at a meeting of the parliamentary parties' coordinators and the speaker, Trajko Veljanovski, on the evening on Oct. 8.
The coordinators and Veljanovski decided to include on the agenda, as an urgent matter, a resolution on recognizing Kosovo.
On the evening on Oct. 8, Prime Minister Nikola Gruevski held a meeting with the ministers from his VMRO-DPMNE party.
The resolution on recognizing Kosovo was included on the agenda of the Oct. 9 parliament session, after two Albanian parties - the Democratic Party of Albanians and the Democratic Union for Integration collected the necessary 20 signatures from MPs.
Other parties represented in the parliament accepted the initiative of the two Albanian parties.
Serbian reaction
Democratic Party whip Nada Kolundžija said today that neighboring countries had a special responsibility to preserve regional stability and that a compromise solution was the only way to resolve the Kosovo issue.
Kolunžija said that even though there were clear suspicions that Kosovo’s independence had been declared in contravention of international law, "all neighbors, who recognize Kosovo under pressure, assume the responsibility for [regional] stability on themselves,” she said, commenting on the possibility that Montenegro and Macedonia would recognize Kosovo.
Liberal Democratic Party leader Čedomir Jovanović said that Montenegro and Macedonia’s possible recognition of the province's independence reflected the great differences between the interests of Serbia and the interests of neighboring countries.
"We need to ask ourselves how we fell so out of step with our neighbors, and what the proper reaction should be if Macedonia and Montenegro recognize Kosovo,” Jovanović told journalists in parliament.
He said that he did not agree with the withdrawal of ambassadors, because that was a pattern “tied to Vojislav Koštunica’s government that compromised the good relations we had with our neighbors up to then, and which are very important.”
United Serbia leader Dragan Marković said that Montenegro was entitled to recognize an independent Kosovo, but that Serbia should then change its position regarding economic cooperation with Podgorica.
"That is Montenegro’s right, but we need to change our position towards Montenegro, regarding economic cooperation. It is well-known that Montenegrin agricultural is struggling, but we can also stop going to their resorts in the summer,” Marković said.


Source: B92, FoNet, BetaPODGORICA, SKOPJE, me

2008. május 14., szerda

Egy korábbi anyagom...

Rózsa-Flores Eduardo

Ha a kör teljes, akkor a kör teljes

(Dakoták eszmét cserélnek)

1965 után minden általam ismert hispano-amerikai országban hátborzongató, félelemkeltő, rémisztő hatása volt egy, a falakra –ha jól emlékszem, fehér festékkel- pingált városnévnek: JAKARTA!!! (És általában így, három felkiáltójellel.) Gyerekként -65-ben ötéves voltam- annyit már megértettem, ha nálunk is olyasmi következne be, mint Indonéziában akkoriban, és tudvalevő, hogy nagy-polgári ámde baloldali, illetve kommunista elemmel (édesapám!) vegyített családban nőttem fel, akkor nagyon nagy baj lesz. Szukarno (Soekarno) elnök a hadsereget vetette be a fellázadt kommunisták ellen. Körülbelül ötszázezer moszkovita-maoistát (vegyesen, mert sokszínű volt akkoriban a vörös világ) mészároltak le pár hónap leforgása alatt.

Már akkor kezdtem mosolyogni, amikor megérkeztem a jakartai, Szukarno elnökről elnevezett nemzetközi repülőtérre. És mosolyogtam végig kintlétem alatt, mert minden hivatalos helységben, irodában, amelyben megfordultam, ott díszelgett a képe. Szukarnónak. Gyerekkorom „kommunista-falója”, egyik alap-mumusa. Mosolyogtam, amikor találkoztam a néhai elnöknek a Bogor város melletti mezőgazdasági iskolában tanító leányával.

Az ajándékok között, melyekkel megtisztelt –dobok, eső-bot, kávé, könyvek-, kaptam egy bekeretezett Szukarno-portrét. Most itt díszeleg, íróasztalom fölött a falon.

Beteljesedett.

Brüsszelben nem csak a belga sajttól van büdös

Olvasom az egykori népi-nemzeti, jobboldali, konzervatív magyarországi napilapban, amely hegymenetközben eurodebilis hangnemre váltott át, hogy az egyik legnagyobb, legújabb kori horvát nemzeti hős, Ante Gotovina tábornok „háborús bűnös” volna. Kijelentő módban. Így, a magyarországi hazafiak lapjában. Lehet, hogy ennek a lapnak a főszerkesztőjét is kihívom párbajra, mint pár évvel ezelőtt az egyik zsidó főszerkesztőt. A zsidó nem jött el párbajozni, inkább elmenekült a törvénytelen zsidó államba egy pár évre…

Még gondolkodom. Addig, javaslom, és így talán megússza a pofont, hogyha ezentúl Knézichet (horvát volt ő is), Klapkát, Görgeyt, de talán még Petőfit is háborús bűnösként aposztrofálják. Mert én, kérem, rohadtul nem látom a különbséget.

Ante Gotovina hős. Hősök a horvátországi magyar ilyen-olyan színtű parancsnokok is. Hazájukat védték.

A többi mindenki: senkik!

Ágyra, magyar!

A magyar nemzet lapjában már megint, és sokadszor, egy másik eszelős a szerbeket sajnálja és megérdemelt sorsukat –erre most nem térek ki, már leírtam ezerszer- európai lehetséges sorssá magasztalja.

Szegény Európa! Vele ugyanaz fog történni, mint a szegény szerbekkel Koszovában! Itt „éppen most űzik el az utolsó szerbeket”. Amott, azaz Európában, jobban mondva Angliában, egy muszlim leány ”csatát nyert” a bíróságon és így jilbabban, azaz nem a „rendes” egyenruhában járhat ezután iskolába. A következő lépés – gondolom, így gondolja a magyarnemzetes eszelős -, hogy ha már rendesen leszültek, vagy kiszültek az európaiakat, jöhet a zöld áradat, és minden úszhat majd az Iszlámban, Akkor ez azzal egyenértékű lesz, hogy „Európa feladja két és fél évezredes kultúráját”.

Egy: az európai kultúrába nemhogy belefér, hanem nem lehet belőle kihagyni az „iszlám hatást”. Ezt csak egy analfabéta írhatja más analfabéták további leépülésére.

Kettő: nem a kiszülés a gond, drága barátaim, hanem a nem-szülés. A gond nem a muszlimok gyermekcsinálási kedvével van, hanem bizonyos nemzetek gyerekcsinálási elkedvetlenedésével. A helyes jelszó nem a Fuj, Iszlám!, hanem talán az Ágyra, magyar! Nem?

Még komolyabban: az albánellenesség szítása, pláne egy magyar (?) részéről ostobaság. Ők - és nem azért, mert muszlimok, hanem azért mert volt egy felelősségtől átitatott nemzeti elitjük a múlt század elején – kiadták a megfelelő jelszót a megfelelő pillanatban. És a szavak nem csak szavak maradtak. A gyermekáldás számbeliségétől függően alakult az anyagi támogatás a család részére (ha négynél több gyerek volt, a falu, nyolctól a törzs, majd a klán vállalta). Az eredmény ismert.

Ha tetszik, ha nem –nekem tetszik-, Albánia nagy lesz.

Mi, akik nagyok voltunk, kicsik leszünk –persze, hogy nem tetszik-, és majd szépen lassan eltűnünk.

Ha nem adják ki a jelszót. Ismétlem: Ágyra, magyar!!!

Három: még egy félkört az Iszlámról: üzenem, és hangosan, a neobrüsszeliánus, eurokonform, pszeudokeresztény gyurmalovagoknak, hogy az Iszlám szerves, alkotó eleme az ún. európai kultúrának és civilizációnak. Legalább annyira, mint a kelta druidák, a barbár germánok, a hottentották, Merlin a Mágus, Asterix, Kertész Imre, Sobri Jóska, és az összes Szentatya. De ami igazán a lényeg: mi magyarok, gondolom a nemzetes is, magyarnak gondolja magát, mitől vagyunk ennyire magyar-európaiak? Mióta? És minek? Én inkább magyar-türknek szeretném álmodni magam. Ami nem Európa, ugye, de van kávéjuk, hadseregük, büszkésségük, és akkor is meglesznek –akár nélkülünk is-, mikor Brüsszel és Strasbourg már csak lelőhelyei lesznek a kontinentális ostobaság-kutatóknak, úgy 300-400 év múlva.

Az Isten hatalmas!


Megjelent a KAPU magazinban 2005/04

(http://kapu.cc)

2008. május 8., csütörtök

Emlékeztető: Koszova függetlenségéről...

Pár hónappal ezelőtt, alábbi jegyzetemet közölte több magyarországi és kárpát-medencei portál, és blog valamint a KAPU magazin. Akkor jelenlegi blogomat még nem működtettem. Úgy gondolom, az eltelt idő, habár még nem igazol teljes mértékben -a dél-vidéken bármikor kezdődhet a sokadik rác őrjöngés-, mégis, az akkor leírtak teljes mértékben vállalhatóak ma is, és mivel sok új szem böngészi most már ezt a blogot is, úgy gondoltam, itt van a helye. Várom az észrevételeket, véleményeket.

Rózsa-Flores Eduardo:
A stupid magyar nemzeti - jobboldali - konzervatív - nacionalisták esete az albánokkal és Koszova függetlenségével

Egyszer már keményen felháborodtam, mikor az egyik Becsületnapi megemlékezésen, Pesten, annak apropóján, hogy ugye „fehér nemzetek” meg miegymást, a meghívott kemény vonalas rácok zászlójukat önfeledten lobogtatták a magyar vár utcáin (de voltak ott fehér oroszok, és fehér szlovákok is, hogy miért hiányoztak a vasgárda emlékét ápoló fehér románok a mai napig, nem tudom).

Most, viszont, hónapok óta, mint a használt víz a lefolyón, a jobboldali, konzervatív, nacionalista, nemzeti (ha van még használható jelszó, szóljon valaki) médiákból a rácok iránti együttérzés, megértés, sőt szolidaritás az albánok ellenében.

Hát ezek megkergültek? Kérdezte egy fiatal barátom levélben.
Nem – válaszoltam -, szó sincsen róla, csak az kergülhet meg, akinek annak előtte a helyén volt meg az esze.

Mert semmiképpen nem nevezhető normális állapotnak, hogy magyarok (és nem állampolgárokra gondolok) bárhol is éljenek a világon –egyesek turbó módra állítva a billentyűzetet az emigrációból osztják az észt, ja, könnyű nékik…irigylésre méltó bátor életük…tisztelet a kivételnek, persze, miszerint mi barmok miért nem állunk ki a szegény rácok mellé, akiket most hasonló sorscsapást ért, mint szerencsétlen nemzetünket Trianonnál.

Kezdjük.

Azért mert mi nem érdemeltük meg –Trianont. A rácok meg nem érdemlik meg Koszovát.

Mert a rácok mindent megtettek azért, hogy az albánok megutáljak őket –és ez a minimum az évtizedes sanyargatásokért. Mert üldözték az albánokat nyelvük használata miatt, kultúrájuk iránti ragaszkodás miatt, példás nemzeti összetartásuk miatt. Mert megölték és eltüntették azokat, akik egy kicsit hangosabban –bátrabban?- mertek kiállni nemzetközösségük jogaiért. Börtön, a kommunista érában Goli Otoki koncentrációs tábor, kínzások, végül száműzetés járt az albánságnak a rossz emlékű Jugoszláviában majd Szerbiában csupán csak azért mert ragaszkodtak nemzeti identitásukhoz, védték ősi közösségi értékeiket.

Jöttek a nyolcvanas-kilencvenes évek. Az albánok szó szerint megunták a sanyargatást, az elnyomást de tudván, a meghatározó nemzetközi tényezőktől nem lehet várni önzetlen segítséget, nem siették el már akkor célul vett függetlenedést. A példás önmegtartoztatás és stratégiai gondolkodás képességéről tették tanúbizonyságot. Megszervezték, szó szerint, párhuzamos államukat. Igazgatás –anyakönyvvezetés, bíróságok-, iskolák, de még az egészségügyi szolgáltatás is a föld alá vonult –fél illegalitásba, és többé albán asszony nem szült „szerb” kórházban, albán gyermek többé nem járt, nem tanult „szerb”iskolában.

Zajlottak közben szépen sorban az újkori balkáni háborúk, Szlovénia, Horvátország, majd Bosznia. És lehetőség nyílt a Jugoszláv majd rác hadseregbe erőszakkal besorozott fiatal albánok tömegeinek, hogy megtanulhassák a fegyverforgatás fortélyait. Tömegesen dezertáltak és álltak át a megtámadottak mellé, Horvátországban és Boszniában. Becsülettel végig harcolták –sokan az életüket is áldozták- a függetlenségi háborúkban. És eljött az idő hogy Koszova felemelje a fejét. Létrehozták a Koszovai Felszabadítási Hadsereget (UCK), és a küzdelem átlépett a fegyveres szakaszába.

Álljunk meg itt egy pillanatra. Sokszor hallom és olvasom, hogy az USA, a CIA segítette, pénzelte az UCK-t. Na és? MI volt az albánok célja? Megszabadulni a rác elnyomástól, és az ENSZ alapokmányában is –minden nemzetnek, nemzeti kisebbségnek biztosított- rögzített önrendelkezési joggal kívántak élni. Hogy ehhez a küzdelemhez, utolsó fázisában szükség volt külső segítségre? Hogy a felajánlott segítséggel éltek is? Ez bűn volna?

Szokás mondani segíts magadon és akkor az Isten is megsegít…

Épp elég vért ontottak addig, épp elég könny hullajtottak az albán asszonyok megölt, eltűntetett, megkínzott férjeik, testvéreik, apjuk után. Jogos és teljes mértékben igazolható lépésként a segítséget elfogadták. Halkan merem csak megkérdezni: mi nem tettük volna ugyanazt?

Felróják az albánoknak azt, hogy teleszülik a környezetüket?

Igaz, csak a tudatlan ostobák nem tudják azt, hogy a helyzet egy 1912-ben a Albán Klánok Szövetsége Prizreni Kongresszuson hozott döntésnek az eredménye. Akkor döntöttek úgy, az albán nemzet vezetői, hogy támogatni fogják, és ezt mindenkinek előírják, a sokgyermekes családokat. Kvótákat határoztak meg, hogy hány gyermekig a falu közössége, hánytól a törzs, hánytól a klán, támogatni köteles a családot… Élelmiszerrel, ruhaneművel, pénzzel. A klánok vezetői arról is döntöttek, támogatják az iskoláztatást, amennyiben a gyermek tehetséges, az alapképzéstől a külföldi egyetemi tanulmányokig…

És működött, és működik…Csak akarni kell?

(Írtam nem rég egy anyagot, Ágyra Magyar! Volt a címe…olvasta, emlékszik még valaki?)

Felróják a koszovái albánoknak a maffiát, a bűnözést… Akik ezt teszik, elfelejtik –szándékosan netán?-, hogy a Koszovai igenis létező szervezett bűnözés, mely behálózta fél-Európát, „nemzeti adó” formájában, melyet becsülettel jutattak haza, vagy adtak át a pénz begyűjtésére kiküldött küldöncöknek, amely támogatta a függetlenségi küzdelmeket, és a kiépített párhuzamos állam intézményeinek a működtetését. Hogy „mocskos” pénzzel? Na és? Hogy nem ildomos finanszírozási módja ez egy függetlenségi harcnak? Röhögnöm kell, és hangosan teszem. A fanyalgó vénkisasszonyaink kezén megremeg a teás csésze az UCK banditák neve hallatán, közben boldogan ágyba mennének velük? Siralmas.

És Koszova független lett. A berlini kongresszus óta érvényes „szabályok” föl lettek rúgva, és új állam született Európában. A lecke föl van adva.

És hogy a magyar mit keres a rác mellett?

Abszurdisztán az új neve országunknak. Ahol abszurd dolgok történnek, és abszurd módon létezik minden benne.

Mert abszurd volt lemondanunk formálisan nemzettestvéreinkről 2004. december 5-én. –Albánia ezt sosem tette.

Mert abszurd az, hogy egyesek, kik nemzeti-jobboldali-konzervatív-nacionalista meg miegymásnak tartják magukat, a rácok ágyába bújnák szüntelen. Idáig bűzlik az igyekvő izzadtságuk.

Csak pár sor még a magyar-rác kapcsolatok történetéből.

1848-1849 tele

Zenta

„…lebeszélte Trifkovics szerb őrnagyot arról a szándékáról, hogy a Szent-háromság szobrot emberfejekkel rakja körül, sőt a már feltett öt emberfejet is levette. Az emberfejek nagy halomban álltak már a piactéren…

A mészárlás Zentán két hétig tartott, a halálos áldozatok számát 2 000-2 800 fő közé teszik. Sokakat felakasztottak, agyonvertek, a legtöbb embert csoportokban az alsóvárosi temető táján lévő, úgynevezett dézsma-magazinum mellé vezették ki, és ott lőtték le őket. A lakosok egy részét arra kényszerítették, hogy fegyveres felügyelet mellett a megöltek fejeit levágják, és hogy a levágott fejekkel a Szent-háromság szobrot díszítsék fel…

Ezeken kívül folyamatosan napirenden voltak a súlyos botozások. A botozások Aradszki Samu zentai lakos háza előtt történtek. Ide tömegesen hozták az embereket, és a minimális botütések száma 50-60 volt, aminek következtében sokan megnyomorodtak. Rengeteg asszonyt, leányt és leánygyermeket tömegesen megerőszakoltak…”

1944

„1944 őszén környékünkön aratott a halál. Több ezer ártatlan magyar vesztette életét. Ezek az áldozatok jeltelen tömegsírokban nyugszanak. Sírjaik egyes városokban valamely épület alatt vannak lebetonozva, hogy senki ne találjon rájuk, hogy a gaztettek ne kerüljenek napvilágra. Máshol a dögtemetőkben földelték el őket, mint az állatokat. Ide kerültek a kivégzett csurogi magyarok is, ezernél is többen. Több gödröt kellett nekik kiásni, és nagy helyet foglaltak el.

Mivel a sintérgödröt mégsem betonozhatták le, az ötvenes évek elején még egyszer meggyalázták holtukban az áldozatokat. Egy éjjel összeszedték a csontokat, és kamionokkal a kulai bőrgyárba vitték, hogy a bűncselekmény nyomait eltakarítsák, figyelmen kívül hagyva, hogy nincs tökéletes gaztett, szemtanúk nélkül. A csurogi sintérgödör akkor is, ha a csontok nincsenek ott, édesapáink és rokonaink sírhelye….”

„…szerb szabadcsapatok, fegyveres martalócok szállták meg Adorjánt, a férfiakat összeterelték, majd több mint ötvenüket a Tiszába lőtték.”

„Zombori úti parcellán 170 bajmoki magyart és németet, valamint pacséri, györgyéni, nagyfényi és tavankúti magyar ártatlan embereket végeztek ki. Ma az ártatlan áldozatok parcelláját Akácfának nevezik az emberek, hiszen a szörnyű tett helyét sokáig csak akácfa jelölte. Az említett 170 ártatlan polgáron kívül még egy partizán is itt fejezte be földi pályafutását. Bajmokról a következő napon még vagy 30 magyar embert vittek el Szabadkára, akiket a Zentai úti temetőben végeztek ki.”

„Martonoson és Horgoson 1944-ben 60 hívével együtt kivégzett Virág István plébános…”

Csurog ,Temerin, Bácsföldvár-Becse, Martonos, Horgos, Moravica, Újvidék, Zombor, Bezdán, Szenttamás, Bajmok…. Vér és még több vér

És azóta is…

Magyarverésekről hallott itt valaki?

1991

És 1991-92 dél-Baranya és kelet-Szlavónia…

Szentlászló, Kórógy, a baranyai falvak…

Baltával agyonvert emberek, megerőszakolt asszonyok, lányok, férfiak…

Felgyújtott, kirabolt, lerombolt templomok, egész falvak…

És joggal mondom-írom, hogy abszurd az önamnéziába ön-kényszerített vagy csak egyszerűen stupid magyar, aki ezek után ágyba bújik-bújna történelmi mészárosával…

Részemről az öröm, és a büszkeség:

Koszova a második –Horvátország után- ország, és a koszovái albánság a második, szívemnek kedves nemzet, amely életemben szabaddá és függetlenné lett.

Hogy Nemzetemnek Isten milyen sorsot szán?


Székely Légió portálja

Lelkiismeret 88
Jobbik.Net

Koszova függetlenségének nagy napján írt, és két korábbi versem