A Kosovai Köztársaság Függetlenségének nagy napján

A Függetlenség napja

Nem akarom szaporítani a szót…

a szükséges szavak elhangzottak rég…

és a vér, az oly drága, a szükségesen kiontott…

Ma a végleges magasságában lobog a zászló, szabadon.

Azoké akikkel a 91 végi csatákban együtt majd

akikkel az észak-Albániai hegyek között

csendben inni a kávét a tábortűz mellett

számolni a járőrből visszatérőket, a sziluettek, mind megvan-e…

Akikkel a lerombolt, felperzselt falvakban…

találni személyigazolvány darabot egy bokor alatt

Fénykép

Serdülő fiú –kék szemű- a nevét sosem fogom megtudni

Senki nem maradt életben a faluból –megerősítik

Helikopter kelepel a fejünk fölött

Az utolsó ölelés a Tiranai repülőtéren

„Találkozunk a Szabad Pristinában majd…”

És most nézem a képeket

És örömtől és büszkésségtől duzzad mellem

És látom a bajtársaimat

Avdi-t, Gjon-t, Arben-t, Çuti-t…

Táncolnak és ünnepelnek az utcákon

És lement a nap és vele ez a nap is

És a lecke föl van adva

És talán megtanulják a leckét –akiknek kell

És talán eljut az üzenet

És talán eljut az üzenet….

A mai naptól fogva semmi sem reménytelen

A vén Európa fölött megkondult a nagy harang

Három versem a Kosovai háború idejéből…nekik...

Për Liri
(a Szabadságért)

Ma reggel volt egy álmom

-én reggel alszom el

mikor elindul a villamos, és

zajokban és illatokban

nyújtózkodik

kedvenc piacom-

álmomban

rátettem fülemet a

föld szívére

-a zöldes-barna nagy szívére-,

hallom a dobogást:

megindul végre a roham

lefele a hegyekről,

látom már,

álmomban

jönnek ők,

mind majdnem gyermek,

fölöttük,

a magasban,

sas őrködik.

Jó utat srácok,

de...hova mentek?

A völgybe tartunk,

ma

ott lesz a csata!

Álmomban

rám mosolygó szkipetárok vonulnak.

Nem ébredek fel.

Kint, a hideg december

elnémította a szelet

1998 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/

(Koszovai barátom búcsúztatása után a budapesti

Király utcában)

Fáj nagyon nekem a mai bor, barátom.

Beszélsz nekem dombokról, erdőkről, a jövő heti hóról...

Hallgatlak

és...

meglátom a lányt a vasútállomás melletti ház előtt,

valami esik közben

és bömböl az ég,

szerelmed

csöndesen

puskát kér

nem akar téged elengedni

csak úgy,

ő is mehetne - mondja -

mert neki is van dolga

fönn

a hegyekben.

Újra és újra fáj nekem ez a bor ma este itt,

barátom.

Kezet fogunk.

Aztán elmegy.

A navarra-i baszk kislány pityereg mellettem, halkan,

Abur! -magának mondja-

Szép huszadik század!

Már megint elmennek a fiúk a frontra...

Én itt azt gondolom s üzenem Neked:

ott fenn a hegyen

dolga mindanyunknak van

akármit mondanak mások, barátom,

akármit mondanak!

1998 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/

(Üzenet Çuti-nak, Koszovába)

A döntő erőszak hajnala

közeleg végre!

Ki kell tartani, édes barátom!

Még egy keveset .

1999 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/