A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerbek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerbek. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. április 16., csütörtök

A temerini fiúk ügye

.

Egy szokványos, közönséges szombat éjszaka volt. Fordítva is történhetett volna, vagyis, hogy a magyar fiúkat verik össze. Sok a verekedés – mondja Zoran Petrovic, aki saját bevallása szerint hithű keresztény. Megbocsátott a temerini fiúknak. Sőt. Nemcsak megbocsátott, máig hálás is nekik, mert mint mondja, megszabadították őt a benne dúló bosszúvágytól. Ha bosszúra már nem is, de fájdalomdíjra mindenképpen fűlik a foga: 5 millió dínár (18 millió forint) kártérítést szeretne kapni a fiúk szüleitől. Mint mondja, ez jelképes összeg, akár 500 milliót is kérhetne.

Kicsoda Zoran Petrovic?

2004. június 26-án éjjel, ahogy a többi szerb és magyar fiatal, több szórakozóhelyet végigjárt az este folyamán. Újvidéken már kisebb verekedésbe keveredett, ezt követően ment fel Temerinbe. Itt újabb incidensek sora fűződik a nevéhez: a temerini Evergreen nevű klubból erőszakos viselkedése miatt (a szemtanúk állítása szerint mindenkivel kötözködött, elvette az ott szórakozók italát és cigarettáját) kidobták. Ezután megfordult a csak szerbek látogatta mulatóban, a Milanóban is, majd betért a Kaja nevű bárba. Ezt a helyet a temeriniek a drogosok és drogterjesztők törzshelyének tartják. Jóllehet, a férfi saját bevallása szerint 7-8 éve már felhagyott a terjesztéssel. Miután innen is távozott (vagy kitessékelték, ezt nem tudni), a piactér felé vette az irányt. A kötözködés itt a tettlegességig fajult: a szemtanúk szerint Petrovics igen erőszakosan viselkedett, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül belekötött mindenkibe, és a fiatal lányokat is molesztálta.

A történet részletei innen homályba vesznek: szemtanúk beszámolói alapján sem tisztázható az ominózus este minden részlete. Annyi bizonyos, hogy mind Zoran Petrovic mind a temerini fiatalok, köztük az öt temerini fiú is, már ittas állapotban voltak. A verekedés részleteiről csak annyit tudni , hogy a szóváltást, dulakodás, majd verekedés követte. Petri, azaz Zoran Petrovicnál az ominózus estén semmilyen irat nem volt. Amikor hajnalban megtalálták, bódult állapotban mégis igazolni tudta magát. Saját bevallása szerint sem emlékezett arra, hogy pontosan hogyan és hol történt a verekedés, ennek ellenére öt temerini magyar fiú ül a mai napig előre megfontolt gyilkossági kísérlet vádjával raboskodik a sremska mitrovicai börtönben.

A titkokzatos sérülések

Az ítélet során súlyosbító körülmények számított, hogy Petrovicot nemcsak megverték, hanem kínozták is. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Petrovic felső állkapcsa eltört, a nyelőcsöve benyomódott, a férfi végbelébe vasrudat nyomtak fel, testét megégették, s levizelték a férfit. Az esetet azonban a piactéren lévő fiatalok nem látták. Az egyik szemtanú úgy véli, ha meg is történt a borzalmas eset, biztosan nem a piactéren folyt a dulakodás, és egyáltalán nem bizonyítható, hogy az öt temerini fiúk közül bárki megkínozta volna a szerb férfit. Az orvosi leletek pedig egyértelműen bizonyítják, hogy Petrovic testén sehol sem voltak égés illetve vizeletnyomok. Ezt támasztják alá a temerini fiúk szüleinek beszámolói is, akik a verekedést követő harmadik napon meglátogatták a megvert férfit a kórházban.

Őket a szerb kisebbségügyi miniszter követte, aki nagy sajtónyilvánosság előtt érdeklődött a férfi egészségi állapota felől. Az alábbi felvételen is jól látható, hogy semmi jel nem utal arra, hogy Petrovic felső állkapcsa el lenne törve.

A felvétel az újvidéki Baleseti Sebészet Sürgösségi Osztályán készült 2004. június 29-én, kedden. 3 nappal a verekedés után. Önök szerint így néz ki akinek eltörik a felső állkapcsát, benyomják a nyelőcsövét és még fel is gyújtják?

A videón Petrovics megköszöni, az orvosnak, hogy segített neki, az orvos diagnosztizál egy sérülést, amit 2-3 hét múlva fognak összevarrni. Majd az orvos közli a miniszterrel, hogy: “Ne haragudjon, hogy ezt így, az újságírók jelenlétében mondom Önnek de nem hiszem, hogy ennek bármi köze lenne ahhoz, hogy ő más nemzetiségű, ahhoz, hogy ő szerb.” Majd Petrovics magyarázkodik még egy kicsit az újságíróknak: “Csak azt mondhatom, hogy nem nemzetiségi ügy a részemről. Egy félreértés volt. Hogy is mondjam…A “Varsó nap”-on történt. Nagyon sok fiatal volt ott. És ők ilyenek. Ez nem sovinizmus és nem nacionalizmus miatt volt részemről. Szerintem részükről sem.” (A videó pontos lefordítása nem volt lehetséges, ugyanis néhány rész valami rejtélyes okból ki lett vágva belőle. A felvétel letölthető: innen A szerk.)

Az ítélethirdetés után a “sértett” így nyilatkozott:
-Nem haragszom rájuk, szüleikre sem, akik meglátogattak a kórházban és bocsánatot kértek tőlem. Szó sincs róla, hogy azért vertek volna meg, mert szerb vagyok. Ezt kijelentettem Rasim Ljajić kisebbségügyi miniszternek is, amikor meglátogatott. Sokan nem is tudják, milyen nagy baj lehetett volna a történtekből. Petrovic hozzátette: túl szigorúan ítéletet hoztak esetükben. A tárgyalás során azt gondolta, legfeljebb 5-7 évet kapnak. A férfi számos helyen elmondta: nem igaz, hogy “nem tűri a magyarokat”. Mint megjegyezte öt temerini magyar lánynak udvarolt valamikor, és egy férjezett asszonynak is, amiért már kétszer is megverték.

Miért éppen őt kellett?

Vajdasági Szociáldemokrata Liga: Vajdaság a mi hazánkVajdasági Szociáldemokrata Liga: Vajdaság a mi hazánk

Petrović jóhiszemű, intelligens fiatalembernek tartja magát, akitől távol áll minden erőszak. Zenekarokban játszott, mint dobos, sokszor járt külföldön. A Svat című bulvárjellegű havilap megírta, Zoran már jó tíz éve a heroin és az alkohol rabja, eddig négyszer volt elvonókúrán, és Hepatitis C betegsége van . A portré megfestése során arról sem feledkezhetünk meg, hogy Petrovic tagja volt a Vajdasági Szociáldemokrata Ligának. Részt vett a Milošević elleni, 2000. október 5-ei tüntetésekben Újvidék főterén. Hozzátette: akkor hagyta el pártját, amikor még részvéttáviratot sem küldtek neki. A temerini rendőrfőkapitány az áldozat kilétét megismerve a fiúk szüleinek csak ennyit mondott: “Miért éppen őt kellett megverni?”

Mire adnak Szerbiában 10-15 évet?

Az eset nyilvánvalóan nem nemzeti alapon történt, de a szerb politika nemzeti alapon büntetett. Sorozatgyilkosokat sem sújtanak ekkora büntetéssel.

-A boszniai szerb Biljana Plavsics háborús bűnök elkövetése miatt kapott tíz évet.

-A Legija (légiós) ragadványnéven ismert Milorad Ulemek egykori vörössapkás parancsnokot (későbbi bérgyilkost, aki bűnösnek találtatott Zoran Djindjics egykori miniszterelnök meggyilkolásában is) négyszeres gyilkosságért ítélték el tizenöt évre.

-Egy újvidéki sorozatgyilkost szintén tíz évre büntettek.

Dr. Bozóki Antal újvidéki ügyvéd nem vett részt a fiúk védelmében, de a szerb jogrendet ismerő szakértőként elmondta, az eset több érdekes kérdést vet fel. Például, hogy az újvidéki bíróság miért úgy értékelte és tárgyalta az ügyet, mint gyilkossági kísérletet. Hasonló esetekben súlyos testi sértés szokott lenni a vád. Ám ez az elsőfokú ítélet még így is megdöbbentő, ha gyilkossági kísérlet a vád, akkor sem reális a fejenként tíz-tizenöt év fegyház.

A szerb sajtó már a vádemelés pillanatától kezdve a közvéleményt a fiúk ellen hangolta, s ebben annyira sikeres volt, hogy még a délvidéki magyar pártok is, egészen a részletek megismeréséig óvatosan fogalmaztak, nem siettek az ítélet súlyosságát megkérdőjelezni.

Zoran, hol vagy?

Egy megjelent cikk

Egy megjelent cikk

Az eset óta három év telt el. Petrovicról csak itt-ott hallani, mint aki megtette kötelességét, elengedték. A “jóhiszemű, intelligens fiatalember” akitől “távol áll minden erőszak” néhány éve késsel próbált alkoholt rabolni egy élelmiszerboltból, amiért rövid időre börtönbe került. Kevés időt töltött szabadlábon, nem sokkal szabadulása után újfent erőszakos rablásért került fegyházba.

T Á M O G A T Á S :

NEMZETKÖZI FOLYÓSZÁMLA (Deviza és forint befizetésének lehetősége) :

A fiúk közös számlájának adatai:

TIBOR HORVAT
L.MUSICKOG 11
21235 - TEMERIN
SERBIA

A bank neve: MERIDIAN BANK AD
S.W.I.F.T. code: MEBACS22
A számla No.: 330103020050501868
IBAN code: CS73330103020050501868
Megjegyzés: SEGÉLY

Forrás: http://blog.poznanici.com/weblog

.

2009. április 11., szombat

Felhívás szolidaritási akcióra!!! A temerini ötökért!

.
Jelezzük a világ felé, hogy igen is összetartunk ha kell!
Kiáltsuk mind a négy égtáj felé, hogy egyetlen egy magyart sem hagyunk magára a bajban!
Mindenki, tegye ki, akár csak pár napra, az itt fellelhető képek közül a neki jobban tetszőt, személyi képként az iwiwre, akinek blogja, honlapja van szintén vegye át a képeket.
5 magyar fiú hosszú-hosszú hónapok óta rabságban sínylődik szerb börtönben.
Igazságtalan ítélet értelmében, egy fölgyorsított tárgyalás eredményeként összesen 61 év börtönbüntetést kaptak. Ők a Temerini Ötök, vagy másképpen a Temerini Fiúk:

Ifj. Máriás István (22) 15,
Illés Zsolt (26) 13,
Szakáll Zoltán (25) 11,5,
Uracs József (29) 11,5 ,
Horváth Árpád (19) 10 év börtönbüntetést kapott.

Helyzetükről, az előzményekről itt olvashatnak:
http://www.humanrightscenter.net/borton/

Temerini Fiúk,
István, Zsolt, Zoltán,József, Árpád:
Veletek vagyunk!
Tartsatok ki! A szabadság napja mindenképp felvirrad!

Alábbi képek és a korábbi bejegyzésben lévők: szabadon másolhatóak, terjeszthetők!

.

2009. március 29., vasárnap

Friss hír: Keresztény jelképet rongáltak a rácok az éjjel

.
(A kép illusztráció)

Vasárnapra virradóra ismeretlen tettesek megrongálták a temerini tájház előtt álló, eredetileg még a 19. században állított római katolikus keresztet, sőt a bádogból készült Krisztus-corpust is megpróbálták letépni, ám ez valami miatt nem sikerült nekik. Ádám István, a VMDP községi képviselője feljelentést tett a rendőrségen, s ennek nyomán lefolytatták a helyszíni vizsgálatot.

Ez, akárcsak K. Csongor középiskolás két nappal korábbi bántalmazása is egy kb. tizenöt fős, szerbül beszélő csoport részéről, azt jelzi, hogy a kisebbségellenes indulatok ismét feléledőben vannak (vagy tán soha nem is lankadtak) Temerinben, de – mint a bezdáni magyar fiú két héttel ezelőtti brutális megverése jelzi – hasonló a helyzet Vajdaság más községeiben is.

Guszton András temerini polgármester az incidensek miatt hétfőre az önkormányzati hivatalba kérette a helyi rendőrállomás főnökét. - zárul Csorba Béla, a VMDP körzeti elnökének közleménye.

vajdasag.ma
.

Friss!!!:Randalíroznak a rácok: újabb magyar verés a délvidékén

.
Tomboló vadrácok

Újabb magyarellenes támadásról számoltak be Nádi Karolinának, az Emberi Jogi Központ munkatársának. A támadás tegnap (2009. március 27-én) este 11 óra körül történt Temerinben. Magyar fiatalok egy csoportja (5-6 fiú) a központban található pékségbe igyekezett, amikor egy körülbelül 15 fős társaság támadt rájuk.

A szerb nemzetiségű fiatalok először „csak” azt követelték, hogy Kosovával kapcsolatos szlogeneket skandáljanak (“Kosovo je Srbija” – “Kosovo Szerbia”). Mivel a magyar fiúk nem engedelmeskedtek, előkerültek a bokszerek és néhány sörösüveg.

Legsúlyosabb sérüléseket K.Cs., középiskolás fiú szenvedte el, akinek vágások keletkeztek a fején, a homloksérülését pedig ölteni is kellett. A fiú elmondása szerint a támadók egy részét felismerné, hiszen egy középiskolába járnak, a többi támadó idősebb volt náluk.

Az Emberi Jogi Központ – ismételten - a leghatározottabb intézkedésre szólítja fel a Magyar Koalíció vezetőségét - áll a sajtónyilatkozatban.

Vadrác őrjöngés eredménye - Vukovár, Horvátország 1991
.

2009. március 28., szombat

Magyarsága miatt támadták meg a szerbek - magyar gyalázás a Délvidékén

.
Felszólítás a Magyar Koalíció vezetőihez

(Az Emberi Jogi Központ közleménye)

2009. március 17-én, kedden 7-8 szerb fiatal megtámadta Balog Eliot 16 éves bezdáni fiút, akinek súlyos sérüléseket okoztak. A támadás este hét óra körül történt a zombori buszállomáson.
A sértett édesanyja kérdésünkre elmondta, hogy fiát azok a 18 év körüli szerb fiatalok támadták meg, akik ugyanabba a műszaki középiskolába járnak, ahova Eliot. A támadást megelőző héten az egyik küllődi (Kolut) szerb fiú megkérdezte Eliottól, hogy „Jesi ti Mađar?” (Te magyar vagy?). Ő igennel válaszolt, majd megkérdezte, hogy miért kérdezik. Erre a szerb fiatalok csak annyit feleltek, hogy: „Dobro, dobro”. (Jól van, jól van). Néhány napra rá (március 16-án) Eliotot a szerb fiúk közül egyikük meglökte, amit ő hasonlóképpen viszonzott. Az incidens után a szerb fiatalok azt tanácsolták neki, hogy iratkozzon ki az iskolából, majd a következő szavakkal fenyegették meg: „Sutra si gotov”! (Holnap véged van!). Másnap a fenyegetés beváltásától tartva Eliot kollégája egy önvédelmi célokra használatos gázsprayt adott Eliotnak.
A támadók hátulról közelítettek, és amint a magyar fiú megfordult, egy boxerrel arcon ütötték, ennek következtében nekiesett egy üvegkirakatnak. Ezután még volt annyi ereje, hogy elszökjön támadóitól, akik azonban üldözőbe vették, de mire utolérték volna, sikerült elővennie az önvédelmi gázsprayt, amellyel lefújta a támadókat, de így is súlyos sérüléseket szenvedett, eltörött az orra és az arccsontja. A sértettet a sürgősségi betegellátó osztályra vitték, ahol az ügyeletes átvette, majd értesítette a rendőrséget. (Eliot sérülése műtétre szorult, amit 2009. március 24-én el is végeztek.)
Az édesanya azon felvetésére, hogy Eliotot magyarsága miatt támadták meg, a rendőrök azt válaszolták, hogy hagyják ezt a „nemzeti alapon történt támadás” mesét (az édesanya nem tudta pontosan felidézni a rendőrök szavait, de ez volt a lényege). A hozzátartozók arról is beszámoltak, hogy szinte mindennaposak a szerb diákok részéről a magyar diákok számlájára elhangzó sértések, negatív jelzők Zomborban, amit legtöbb esetben a magyar diákok elengednek a fülük mellett.
A helyzet tarthatatlanságára való tekintettel, felszólítjuk a Magyar Koalíció vezetőit, Pásztor Istvánt, Ágoston Andrást és Páll Sándort, hogy a leghatározottabban ítéljék el a történteket, illetve tegyék meg a szükséges intézkedéseket (személyi konzekvenciák kérdése) azon megnyilatkozásokkal kapcsolatban, amelyeket az MK képviseletében politikusok tettek a helyzet javulására vonatkozóan, miközben ma semmivel sem jobb a délvidéki magyarság helyzete. A semmitmondó nyilatkozatok helyett végre konkrét intézkedéseket várunk, de mindenekelőtt biztosítsanak ingyenes jogi képviseletet Balog Eliot számára.

(Habár az Emberi Jogi Központ alapvető céljai között szerepel a sértettek ingyenes jogi képviselete, feladatát nem tudja ellátni, mivel már több mint két éve nem részesült magyar állami támogatásban. Amennyiben az ingyenes jogi képviselet biztosítása anyagi akadályokba ütközne, az MK forduljon ahhoz a néhány délvidéki magyar szervezethez, amelyek kiváltságos helyzetüknél fogva a Szülőföld Alap által odaítélt támogatások jelentős részét rendszerint megkapják.)

Szenttamás, 2009. március 25. Emberi Jogi Központ

http://www.humanrightscenter.net/
office@humanrightscenter.net
.
.

2008. december 14., vasárnap

Közlemény: Magyar veszély Bácskában!

Közlemény

Magyar veszély Bácskában!

A bácsi vár

A címben megfogalmazott állításnak természetesen semmilyen valóságalapja nincs. Mégis, a belgrádi Večernje Novosti újságírói a lap 2008. November 18-án megjelent online kiadásában túldimenzionált magyarellenes atrocitásokról, illetve a szerbek fenyegetettségéről cikkeznek. (Egy nappal később ugyanerről a témáról, ugyanilyen hangnemben ír a Politika napilap újságírója is.)

„Tenzije na severu Bačke“ (Feszültségek Bácska északi részén) , „Putuju da bi čuli srpski“ (Utaznak, hogy szerb nyelvet halljanak) (1), illetve „Mađarizacija Stare Moravice“ (Bácskossuthfalva elmagyarosítása) (2) címen jelentek meg ezek a cikkek, amelyek többek között arról számolnak be, hogy a szabadkai magyarellenes kilengések kérdése túl van lihegve, továbbá, hogy a bácskossuthfalvai szerbek fenyegetve és elnyomva érzik magukat.

Mivel úgy érezzük, hogy az ilyen és ehhez hasonló hangvételű írások nem a nemzetek közötti békés együttélést szolgálják, szükségesnek tartjuk néhány gondolat erejéig kifejteni a véleményünket.

A „Feszültségek Bácska északi részén“ c. cikk szerzője a közéleti szereplők mellett megszólaltatott néhány szabadkai polgárt is, akik nem igazán értették, hogy mi ez a „nemzetek közötti feszültségek“ történet.

A több tucat szabadkai magyarellenes támadás ténye (3) éppenhogy nem azt a vélekedést támasztja alá, mely szerint a nemzetek közötti viszonyok a lehető legnagyobb rendben lennének. Például 2003-tól napjainkig – a rendelkezésünkre álló adatok szerint - 234 magyarellenes atrocitás és jogsértés van dokumentálva a Délvidéken, ezek közül több esetben a sértettek súlyos vagy életveszélyes sérüléseket szenvedtek, egy esetben halálos áldozatot is követelt a támadás. A megtörtént esetek száma azonban ennél jóval nagyobb, ugyanis sok esetben előfordul, hogy a sértettek nem merik bejelenteni az ellenük elkövetett támadást, vagy egyszerűen - a rossz tapasztalatok miatt - értelmetlennek tartják ezt megtenni. (Az 1990-es évekre is jellemző volt a kisebbségellenesség, de a diktatórikus rendszer elhallgatta – elhallgattatta – ezeket az eseteket.)

Az „Utaznak, hogy szerb nyelvet halljanak” c. cikk szerzői a szabadkai politikusokat idézik, miszerint Szabadkán a levegőben is érezhető a szorongás és a félelem, majd hozzáteszik, hogy a szorongó közérzet – a megközelítőleg 5700 lelket számláló Bácskossuthfalván - a mintegy 200 szerb nemzetiségű lakos arcáról olvasható le.

Mindennek – a cikkírók szerint – több oka is van. Többek között, mint írják, ez azért van így, mert a kétnyelvű helységnévtáblán és Szerbia Köztársaság zászlaján kívül semmi sem árulkodik arról, hogy ez a település Szerbia Köztársaságban található. Továbbá azt is írják, hogy egyetlenegy utca sincs szerb történelmi személyiségről elnevezve, minden utcanevet „elhódítottak” a magyar királyok és hadvezérek. Mindamellett azt is állítják, hogy ez idáig csak egyes utcanévtáblák voltak kétnyelvűek, de ez már nem sokáig lesz így, mert hamarosan kizárólag magyar nyelvű, és csak magyar hősökről elnevezett utcanévtáblák lesznek a településen.
A sornak ezzel még nincs vége: az újságírók arról is beszámolnak, hogy a bácskossuthfalvai szerb diákoknak 5 kilométert kell utazniuk a szomszédos településre, Pacsérra, mivel a helyi iskolában a szerb nyelv számára nincs hely. A tudósítás azzal zárul, hogy a falu nemrégiben kapta vissza a Bácskossuthfalva elnevezést, amely a „magyar megszállás” idején (1941-1945) született, tehát ez a név már eleve aggasztja az ott élő nem magyar nemzetiségű lakosokat.

Mivel szervezetünket is izgatták ezek a kérdések, ellátogattunk Bácskossuthfalvára.
A következő eredményekre jutottunk (részletes beszámoló a www.humanrightscenter.net honlapon tekinthető meg) : A településen szinte kivétel nélkül mindenhol kétnyelvű felirat található (üzletek, vállalkozások stb.), mind a központban, mind a falu bármely más pontján. Olyan vállalkozást is találtunk, ahol csak szerb nyelven van feltüntetve a cégtábla felirata.
A település 76 utcájából 40-ben jártunk, egyetlenegy helyen sem találtunk olyan utcanévtáblát, amelyen csak magyar nyelven írná az utca nevét (az utcanévtáblákról készült fényképek megtekinthetők honlapunkon). Legtöbb táblán a kommunizmus idejéből származó jelszavak, illetve ehhez az ideológiához köthető személyek neve szerepel (pl. Harcos, Pionír, Felszabadulás, Marx, Lenin, Ivo Lola Ribar stb.). Beszéltünk a helyi közösség titkárával, aki elmondta, hogy az utcanevek megváltoztatásáért kérvényt nyújtottak be az illetékes minisztériumhoz, amit jóvá is hagytak.
Ennek értelmében a közeljövőben Bácskossuthfalván 28 utca nevét változtatják meg (utcát neveznek el többek között Mátyás királyról, Kossuth Lajosról, Széchenyi Istvánról, Vuk Karadžićról, Danilo Kišről, Ivan Modrčinről stb.).
Természetesen az utcanévtáblák továbbra is kétnyelvűek lesznek (azzal, hogy a szerb megnevezés az eddigi latin helyett, cirill betűs írásmóddal lesz feltüntetve).
Az oktatás megszervezésével kapcsolatban is kikértük a helyi közösség titkárának és az általános iskola igazgatójának a véleményét, akik elmondták, hogy a szerb diákoknak nem azért kell utazniuk Pacsérra, mert nincs hely a bácskossuthfalvai iskolában, hanem azért, mert a szerb diákok száma olyan alacsony, hogy egy-egy tagozatra csupán néhány diák jutna. Ez technikailag lehetetlenné teszi ott helyben az oktatás megszervezését. Nem elhanyagolható tény, hogy ingyenes buszjárat szállítja Pacsérra a szerb diákokat, de a 3 kilométeres távot korszerűen kiépített gyalogjárdán és kerékpárúton is meg lehet tenni.
A település a Bácskossuthfalva nevet hivatalosan 1912-ben kapta. A Szerb-Horvát-Szlovén királyság kezdetétől Stara Moravica. A második világháború ideje alatt Bácskossuthfalva, a határmódosítást követően szerbül Stara Moravica, magyarul Ómoravica vagy Moravica. A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében 2003 óta ismét Bácskossuthfalva a település magyar neve (4). Ehhez annyit tennénk még hozzá, hogy amikor közéleti személyiségek és újságírók délvidéki települések magyar megnevezéseivel kapcsolatban tesznek megjegyzéseket, nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a ma Délvidékként ismert terület három egysége – a Bánság, a Bácska és a Szerémség - több mint egy évezreden át a történelmi Magyarország déli részét alkotta (például Szenttamás nevével először az 1338-42. évi tizedlajstromban találkozunk írott dokumentumban).

Nyilvánvaló, hogy néhány rosszindulatú írás még nem képez közvélemény-formáló erőt, de ennél jóval többről van szó. Már a miloševići érában is megjelentek olyan írások (hogy a rádióról és a tévéről ne is beszéljünk), amelyek nem feltétlenül a nemzetek közötti békés együttélést szolgálták, ami azonban igazán elszomorító, hogy hét évvel a „demokratikus“ erők hatalomátvétele után sem különb a helyzet. Gondoljunk csak arra az esetre, amikor egy újvidéki napilap monstrumoknak nevezte a 61 évre elítélt magyar fiatalokat.

Annak érdekében, hogy a jövőben ilyen és ehhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő, elengedhetetlen, hogy az újságírók, illetve a közéleti szereplők kellő érzékenységgel viszonyuljanak az objektív tájékoztatás kérdéséhez!
Ennek a törekvésnek a szellemében véleménynyilvánításra szólítjuk fel dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkárt, dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási titkárt, valamint Svetozar Čiplić emberi jogi és kisebbségügyi minisztert.

Szenttamás, 2008. december 13.

Az Emberi Jogi Központ nevében
Kiss Rudolf


(1).
http://www.novosti.rs/code/navigate.php?Id=1&status=jedna&vest=131848&datum=2008-11-08
(2).
http://www.politika.rs/rubrike/Srbija/Madjarizacija-Stare-Moravice.lt.html
(3). http://www.humanrightscenter.net/atrocitasok/
(4). http://staramoravica.co.yu

2008. július 22., kedd

Ó, ezek a rácok... Oh, those serbians....

.

Zűrzavar és harag Karadzic szülőfalujában

Radovan Karadzic őrizetbe vétele zűrzavart és haragot keltett szülőfalujában, a Montenegró északnyugati részében fekvő Petnicában, ahol a nemzetközi igazságszolgáltatás által keresett szökevény több unokatestvére él. A Treskavica-hegységben, nehezen megközelíthető vidéken álló falu lakóinak többsége nem volt bőbeszédű, amikor az egykori boszniai szerb vezető elfogásáról kérdezték.

"Radovannak öngyilkosságot kellett volna elkövetnie, hogy ne jusson a kezükre, de nem tudta megtenni, és a mieink elárulták őt" - mondta Dusa Karadzic, Radovan unokanővére. Férje, Vucko Karadzic megmutatta Radovan fotóit, valamint a családfát, bizonyítékul arra, hogy a valóban hétfőn elfogott szökevény rokona. "Büntet minket az Úr, Isten elpusztít bennünket. A szerb nép mindig is áruló volt, és az is marad" - mondta Dusa.

Egy férfi, aki a nevét nem árulta el, azt mondta, a faluban senki sem fog beszélni az őrizetbe vételéről. "Tudjuk, hogy elfogták, de senki sem akar erről beszélni" - mondta. Hozzátette, hogy Petnicában fájdalmas, sőt veszélyes dolog erről az eseményről vitázni."Azok, akik támogatják Karadzicot, úgy hiszik, hogy soha nem fogják el, azok pedig, akik bűnözőnek tartják, azt gondolják, hogy a letartóztatása politikai bohózat, és nem akarnak belekeveredni" - tette hozzá. (MTI)

No comment!

Elfogták a tömeggyilkos, háborús bűnös vad rácot, Radovan Karadzicot

War crimes fugitive Radovan Karadzic finnally arrested
(in english at the bottom of this quote!)

The diverse faces of a mass murder



Egy tömeggyilkos arcai
Egy tömeggyilkos arcai.
Őrizetbe vették Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnököt, az egyik leginkább keresett hágai vádlottat - jelentette be hétfő este a szerb elnöki hivatal. Karadzicot a hágai Nemzetközi Törvényszék népirtással, háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolja, egyebek mellett a legalább nyolcezer muszlim férfi és fiú halálával járó srebrenicai mészárlás miatt.
A BBC azt közölte, hogy Karadzic az első vádirat ismertetése után tagadta, hogy elkövette volna a neki felrótt bűncselekményeket. Megtagadta azt is, hogy elismerje az ENSZ törvényszék törvényességét.
13 évig rejtőzött

A szerb elnöki hivatal közleménye szerint Karadzicot a szerb biztonsági szolgálatok fogták el, s a háborús bűnök ügyében ítélkező belgrádi különleges törvényszék vizsgálóbírája elé vezették. A hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze, Serge Brammertz megerősítette Karadzic őrizetbe vételét. "Ez egy nagyon fontos nap azoknak az áldozatoknak, akik több mint egy évtizeden keresztül vártak erre a letartóztatásra" – mondta a BBC tudósítása szerint.

A volt elnök csaknem 13 évig bujkált, ellene már 1995. július 24-én megfogalmazták az első vádiratot. A mostani vádak között a boszniai bosnyák, horvát és más nem szerb népek ellen elkövetett, népirtásnak minősülő gyilkosságok, deportálások, azok parancsba adása szerepel, közölte a CNN.
Pavle, rác patriarcha, Karadzic és Mladic - utóbbi még szökésben

A hágai nemzetközi törvényszék vádirata

A CNN legfrissebb anyaga


'Butcher of Bosnia' Karadzic arrested

Former Bosnian Serb president Radovan Karadzic, the man accused of masterminding Europe's worst atrocities since World War II, had been working at a medical clinic in Belgrade under a false identity prior to his arrest after more than a decade on the run, Serb prosecutors say. full story

Karadzic, a szakállas mészáros

Így nézett ki elfogásakor

CNN videó anyagok a témáról

Christiane Amanpour chronicle the life of Karadzic
Watch protests in Serbia
Watch Karadzic's lawyer slam arrest
See a map of the Balkans today

Az Index.hu anyaga

Karadzsicsot vádolják a boszniai vérfürdőért

Radovan Karadzsics 1992 és 1996 között volt a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, valamint a boszniai szerb erők legfőbb parancsnoka. Ebben a minőségében pedig szinte az összes, szerbek által Bosznia területén elkövetett rémtettért felelősség terheli, derül ki a hágai nemzetközi törvényszék vádiratából.

A hágai nemzetközi törvényszék népirtással és népirtásban való bűnrészességgel vádolja a 13 éve szökésben lévő, most 63 éves egykori politikust, akit hétfőn fogtak el [1] Szerbia területén. A bűncselekményeket - etnikai tisztogatásokat - Focában, Novi Gradban, Visegradban és Srebrenicában követték el.

Karadzsicsot vádolják még üldöztetéssel, deportálással, civilek ellen elkövetett terrorcselekményekkel, túszejtéssel.

A 2000-ben kelt vádirat szerint nyolcezer ember halála szárad az ő és Ratko Mladics boszniai szerb vezérkari főnök lelkén Srebrenicában.

Srebrenica egy néhány tízezres, muzulmán dominanciájú város Bosznia keleti részén, sóbányával, gyógyfürdővel. A város stratégiai fontosságú volt a szerbeknek, mivel egy muzulmán Srebrenica felerősíthette volna a szomszédos, a mai napig Szerbiához tartozó, muzulmán többségű Szandzsák elszakadási törekvéseit.

Közel egy évig ostromolták a várost, ahol a környékbeli falvak muzulmánjai is menedékre leltek, amikor 1993-ban Srebrenica elesett. A város átadása a szerbeknek a nemzetközi erők felügyelete alatt viszonylag békésen zajlott.

Akkor még az ENSZ javára írták, hogy a muzulmánok a fegyvereket nem a szerbeknek, hanem a nemzetközi erőknek adják át. Két évvel később éppen ez lett a vesztük: nem volt fegyverük, amivel megvédhették volna magukat a várost lerohanó szerbektől.

1995 júliusában a szerbek eredetileg nem a nemzetközi erők felügyelte, a muzulmánoknak menedéket nyújtó várost akarták elfoglalni, csupán a Srebrenicát Zepával összekötő utat. Látva azonban a gyenge muzulmán ellenállást - fegyvereiket két évvel korábban leadták az ENSZ-nek -, változtattak céljaikon és a város ellen fordultak.

Az ENSZ hatalmasat hibázott. Könnyűfegyverzetű, ostromot, népirtást megakadályozó békefenntartókat küldött ugyanis egy olyan térségbe, ahol nem volt béke.

A holland békefenntartók asszisztálása mellett a szerbek összegyűjtöttek 20 ezer muzulmánt, a férfiakat és a nőket különválasztották, az utóbbiakat elszállították muzulmán területre, az előbbieket pedig - nyolcezer embert - kivégezték.

Máig nem lehet tudni, mekkora szerepe volt ebben Radovan Karadzsicsnak, aki ekkorra, a háború utolsó évére összeveszett Ratko Mladics hadseregparancsnokkal. Az utóbbi, látva a hadsereg reménytelen helyzetét, hajlott a békekötésre. Karadzsics a háború folytatása mellett kardoskodott, csakhogy ekkorra már sok, a háborúba belefáradt szerb is elfordult tőle, csakúgy, mint Szlobodan Milosevics, aki a boszniai szerb vezetők nyakasságában látta országa elszigeteltségének legfőbb okát és maga is blokádot rendelt el a boszniai szerb területek ellen.

Paradox módon - állapította meg a Holland Háborús Dokumentációs Intézet 2002-es tanulmánya - a népirtásért mégis inkább a helyszínen tartózkodó Mladics a felelős. A két vezető rossz viszonya miatt nem valószínű, hogy Mladics tájékoztatta Karadzsicsot a Srebrenica elleni támadásról, mivel nem voltak beszélő viszonyban. (Az más kérdés, hogy Karadzsicsot, mint a boszniai Szerb Köztársaság katonai és politikai vezetőjét milyen felelősség terheli, ha az irányítása alatt álló területen ilyen, a második világháború óta Európában példátlan népirtást hajtanak végre.)

Szarajevó ostroma

A Karadzsics elleni vádiratban szerepelnek még a Focában, Novi Gradban és Visegradban elkövetett bűnök. Mi zajlott ezeken a településeken a boszniai háború három éve alatt?

A szintén kelet-boszniai, Szerbiához közel fekvő, muzulmán többségű (bosnyák 52 százalék, szerb 44 százalék - 1991-es adat) Focát már a háború első évében lerohanták a szerbek. Az eltűnt és megölt bosnyákok száma 2704.

Ebben a városban működött - ez szintén benne van a Karadzsics elleni vádiratban - az egyik szerbek működtette koncentrációs tábor, ahol embertelen körülmények között tartottak muzulmánokat. (A Karadzsics elleni vádirat tizenegy koncentrációs tábort sorol fel.)

Koncentrációs tábor működött Novi Gradban, ebben az északnyugati boszniai városban, ahol negyvenhét boszniai muzulmánt gyilkoltak meg, a visegrádi táborban pedig tizet.

A többnemzetiségű Visegradon a háború kitörése után több tucat muzulmánt és horvátok gyilkoltak meg a szerb erők.

Karadzsicsot felelőssé teszik Szarajevó 1992 április és 1995 novembere közötti ostromáért. A szerbek a vádirat szerint negyvennégyszer támadták a védtelen várost, szinte nem maradt épen maradt ház, az élet ellehetetlenült.

A mesterlövészek és a várost körülvevő hegyeken tanyázó más katonai alakulatok 12 ezer ember életét oltották ki, ötvenezret megsebesítettek.


Uhićen Radovan Karadžić NAKON trinaest godina skrivanja i bježanja večeras je uhićen haški optuženik Radovan Karadžić. Detalji oko uhićenja još nisu poznati.

Néhány kép emlékeztetőül!

A rác banditák által tömegsírba lövetett ártatlan civilek, kihántolás után

Még élek...könyörgök...

Nincs könyörület...a rác martalócok, a "mennyei nép" fiai, mindent megengedhették maguknak

Európai, civilizált arcok...ezek a vadállatok romboltak le Szentlászlót és raboltak ki a Dráva-szög magyar falvait!


Ez nem Auschwitz, nem is Buchenwald...ez valódi és valóságos! Rác koncentrációs tábor valahol a volt-Jugoszlávia területén, 1991-95 között

A "felszabadító" (ismerős ugye?)

Nem volt elég a vér, pálinkát iszik a bátor rác harcos

Életben maradt?

Vukovár - Csetnik duó, lopott áruval


Vukovár - rác "dáma" lopott cuccban

Képek ugyanabból a történetből...

NEM FELEJTÜNK!!!

Racak - Koszova / a rác banditák által lemészárolt albán civilek



Ők is emberek voltak egyszer...


Bosznia - Bosnyák -azaz fundamentalista, terrorista muszlim- foglyok "rác" üdülőben... Így már elfogadható a kép aláírás kedves libsi patkányok?


Srebrenica-Bosznia (1995-2005) Ezt már nem bírjátok lehazudni! Gazemberek!


Erre emlékszik valaki? Szarajevó, piac, 1992.
A szerencsétlen muszlim terrorista, fundamentalista bűnözök kenyérért álltak sorban. Végeredmény: 82 halott 3 perc alatt.

War crimes fugitive Radovan Karadzic arrested

Radovan Karadzic, the wartime leader of the Bosnian Serbs and one of the most wanted men in the world, was arrested Monday after a 13-year manhunt.

Karadzic is accused of planning massive civilian massacres, described by the United Nations war crimes tribunal as "scenes from hell, written on the darkest pages of human history."

He was taken into custody in Serbia, according to Serbian President Boris Tadic. Heavily-armed soldiers surrounded the Belgrade court where Karadzic is currently being kept, while dozens of angry supporters gathered outside.

Local newspapers claimed Karadzic used elaborate disguises to evade authorities, and spent the past decade hiding in mountain caves and monasteries in eastern Bosnia.

This arrest is a long, overdue victory for the international community.

It's been a huge humiliation -- a disgrace to the international community -- that the leading war criminal in the world has not been arrested until now.

Karadzic's arrest and trial at The Hague is a major condition for Serbia's European Union membership. However, it's unclear whether he will be transferred to The Hague, or put on trial for war crimes in Belgrade.

Serbian government may have actually helped hide Karadzic, although that allegation has never been proven.

The UN criminal court in The Hague has been demanding that Serbia stop sheltering these criminals and hand them over to justice. Serbia has refused to do so. But Serbia is now in terrible economic shape and the EU has been holding out the carrot of fuller integration with the EU -- and financial aid -- in exchange of handing over these criminals.

NATO-led peacekeepers had been ordered to arrest Karadzic on site. In July 2005, his wife, Ljiljana Zelen-Karadzic, publicly urged him to surrender "for the sake of your family." A week later, his son said anyone responsible for war crimes should face justice, "even if it is my own father."

The UN war crimes tribunal has charged Karadzic with 15 counts of genocide, war crimes and crimes against humanity. The charges include:

  • Six counts of genocide and complicity in genocide (in Srebrenica and elsewhere in Bosnia)
  • Two counts of crimes against humanity
  • One count of violations of the laws or customs of war
  • One count of a grave breach of the Geneva Conventions governing wartime conduct
  • One count of persecution
  • Two counts of deportations and other inhumane acts
  • One count of inflicting terror upon civilians
  • One count of taking hostages

During the Bosnian war, which lasted for three-and-a-half years, Karadzic became a familiar face in the media as he met with negotiators and spoke with journalists.

The war began when ethnic Serbs took up arms to protest Bosnia's split with Yugoslavia in 1992. Karadzic's political party mobilized Serbs to fight against the Republic's Muslims and Croats.

Karadzic wanted to unite his republic's Serbs with neighboring Serbia, led by the late Slobodan Milosevic.

By the end of the conflict, about 250,000 people were dead.

Karadzic was the psychiatrist for the Sarajevo first-division (soccer) team, and a self-proclaimed but quite successful poet." "He was not some general running around the field. But, he was the guy in charge"

A Hírszerző anyaga

2008. július 19., szombat

Szerbek és a holokauszt - Serbians and the Holocaust

.
Az elhallgatott holokauszt
(első rész)

THE UNTOLD HOLOCAUST PART 1




Második Rész
PART 2



2008. május 8., csütörtök

Emlékeztető: Koszova függetlenségéről...

Pár hónappal ezelőtt, alábbi jegyzetemet közölte több magyarországi és kárpát-medencei portál, és blog valamint a KAPU magazin. Akkor jelenlegi blogomat még nem működtettem. Úgy gondolom, az eltelt idő, habár még nem igazol teljes mértékben -a dél-vidéken bármikor kezdődhet a sokadik rác őrjöngés-, mégis, az akkor leírtak teljes mértékben vállalhatóak ma is, és mivel sok új szem böngészi most már ezt a blogot is, úgy gondoltam, itt van a helye. Várom az észrevételeket, véleményeket.

Rózsa-Flores Eduardo:
A stupid magyar nemzeti - jobboldali - konzervatív - nacionalisták esete az albánokkal és Koszova függetlenségével

Egyszer már keményen felháborodtam, mikor az egyik Becsületnapi megemlékezésen, Pesten, annak apropóján, hogy ugye „fehér nemzetek” meg miegymást, a meghívott kemény vonalas rácok zászlójukat önfeledten lobogtatták a magyar vár utcáin (de voltak ott fehér oroszok, és fehér szlovákok is, hogy miért hiányoztak a vasgárda emlékét ápoló fehér románok a mai napig, nem tudom).

Most, viszont, hónapok óta, mint a használt víz a lefolyón, a jobboldali, konzervatív, nacionalista, nemzeti (ha van még használható jelszó, szóljon valaki) médiákból a rácok iránti együttérzés, megértés, sőt szolidaritás az albánok ellenében.

Hát ezek megkergültek? Kérdezte egy fiatal barátom levélben.
Nem – válaszoltam -, szó sincsen róla, csak az kergülhet meg, akinek annak előtte a helyén volt meg az esze.

Mert semmiképpen nem nevezhető normális állapotnak, hogy magyarok (és nem állampolgárokra gondolok) bárhol is éljenek a világon –egyesek turbó módra állítva a billentyűzetet az emigrációból osztják az észt, ja, könnyű nékik…irigylésre méltó bátor életük…tisztelet a kivételnek, persze, miszerint mi barmok miért nem állunk ki a szegény rácok mellé, akiket most hasonló sorscsapást ért, mint szerencsétlen nemzetünket Trianonnál.

Kezdjük.

Azért mert mi nem érdemeltük meg –Trianont. A rácok meg nem érdemlik meg Koszovát.

Mert a rácok mindent megtettek azért, hogy az albánok megutáljak őket –és ez a minimum az évtizedes sanyargatásokért. Mert üldözték az albánokat nyelvük használata miatt, kultúrájuk iránti ragaszkodás miatt, példás nemzeti összetartásuk miatt. Mert megölték és eltüntették azokat, akik egy kicsit hangosabban –bátrabban?- mertek kiállni nemzetközösségük jogaiért. Börtön, a kommunista érában Goli Otoki koncentrációs tábor, kínzások, végül száműzetés járt az albánságnak a rossz emlékű Jugoszláviában majd Szerbiában csupán csak azért mert ragaszkodtak nemzeti identitásukhoz, védték ősi közösségi értékeiket.

Jöttek a nyolcvanas-kilencvenes évek. Az albánok szó szerint megunták a sanyargatást, az elnyomást de tudván, a meghatározó nemzetközi tényezőktől nem lehet várni önzetlen segítséget, nem siették el már akkor célul vett függetlenedést. A példás önmegtartoztatás és stratégiai gondolkodás képességéről tették tanúbizonyságot. Megszervezték, szó szerint, párhuzamos államukat. Igazgatás –anyakönyvvezetés, bíróságok-, iskolák, de még az egészségügyi szolgáltatás is a föld alá vonult –fél illegalitásba, és többé albán asszony nem szült „szerb” kórházban, albán gyermek többé nem járt, nem tanult „szerb”iskolában.

Zajlottak közben szépen sorban az újkori balkáni háborúk, Szlovénia, Horvátország, majd Bosznia. És lehetőség nyílt a Jugoszláv majd rác hadseregbe erőszakkal besorozott fiatal albánok tömegeinek, hogy megtanulhassák a fegyverforgatás fortélyait. Tömegesen dezertáltak és álltak át a megtámadottak mellé, Horvátországban és Boszniában. Becsülettel végig harcolták –sokan az életüket is áldozták- a függetlenségi háborúkban. És eljött az idő hogy Koszova felemelje a fejét. Létrehozták a Koszovai Felszabadítási Hadsereget (UCK), és a küzdelem átlépett a fegyveres szakaszába.

Álljunk meg itt egy pillanatra. Sokszor hallom és olvasom, hogy az USA, a CIA segítette, pénzelte az UCK-t. Na és? MI volt az albánok célja? Megszabadulni a rác elnyomástól, és az ENSZ alapokmányában is –minden nemzetnek, nemzeti kisebbségnek biztosított- rögzített önrendelkezési joggal kívántak élni. Hogy ehhez a küzdelemhez, utolsó fázisában szükség volt külső segítségre? Hogy a felajánlott segítséggel éltek is? Ez bűn volna?

Szokás mondani segíts magadon és akkor az Isten is megsegít…

Épp elég vért ontottak addig, épp elég könny hullajtottak az albán asszonyok megölt, eltűntetett, megkínzott férjeik, testvéreik, apjuk után. Jogos és teljes mértékben igazolható lépésként a segítséget elfogadták. Halkan merem csak megkérdezni: mi nem tettük volna ugyanazt?

Felróják az albánoknak azt, hogy teleszülik a környezetüket?

Igaz, csak a tudatlan ostobák nem tudják azt, hogy a helyzet egy 1912-ben a Albán Klánok Szövetsége Prizreni Kongresszuson hozott döntésnek az eredménye. Akkor döntöttek úgy, az albán nemzet vezetői, hogy támogatni fogják, és ezt mindenkinek előírják, a sokgyermekes családokat. Kvótákat határoztak meg, hogy hány gyermekig a falu közössége, hánytól a törzs, hánytól a klán, támogatni köteles a családot… Élelmiszerrel, ruhaneművel, pénzzel. A klánok vezetői arról is döntöttek, támogatják az iskoláztatást, amennyiben a gyermek tehetséges, az alapképzéstől a külföldi egyetemi tanulmányokig…

És működött, és működik…Csak akarni kell?

(Írtam nem rég egy anyagot, Ágyra Magyar! Volt a címe…olvasta, emlékszik még valaki?)

Felróják a koszovái albánoknak a maffiát, a bűnözést… Akik ezt teszik, elfelejtik –szándékosan netán?-, hogy a Koszovai igenis létező szervezett bűnözés, mely behálózta fél-Európát, „nemzeti adó” formájában, melyet becsülettel jutattak haza, vagy adtak át a pénz begyűjtésére kiküldött küldöncöknek, amely támogatta a függetlenségi küzdelmeket, és a kiépített párhuzamos állam intézményeinek a működtetését. Hogy „mocskos” pénzzel? Na és? Hogy nem ildomos finanszírozási módja ez egy függetlenségi harcnak? Röhögnöm kell, és hangosan teszem. A fanyalgó vénkisasszonyaink kezén megremeg a teás csésze az UCK banditák neve hallatán, közben boldogan ágyba mennének velük? Siralmas.

És Koszova független lett. A berlini kongresszus óta érvényes „szabályok” föl lettek rúgva, és új állam született Európában. A lecke föl van adva.

És hogy a magyar mit keres a rác mellett?

Abszurdisztán az új neve országunknak. Ahol abszurd dolgok történnek, és abszurd módon létezik minden benne.

Mert abszurd volt lemondanunk formálisan nemzettestvéreinkről 2004. december 5-én. –Albánia ezt sosem tette.

Mert abszurd az, hogy egyesek, kik nemzeti-jobboldali-konzervatív-nacionalista meg miegymásnak tartják magukat, a rácok ágyába bújnák szüntelen. Idáig bűzlik az igyekvő izzadtságuk.

Csak pár sor még a magyar-rác kapcsolatok történetéből.

1848-1849 tele

Zenta

„…lebeszélte Trifkovics szerb őrnagyot arról a szándékáról, hogy a Szent-háromság szobrot emberfejekkel rakja körül, sőt a már feltett öt emberfejet is levette. Az emberfejek nagy halomban álltak már a piactéren…

A mészárlás Zentán két hétig tartott, a halálos áldozatok számát 2 000-2 800 fő közé teszik. Sokakat felakasztottak, agyonvertek, a legtöbb embert csoportokban az alsóvárosi temető táján lévő, úgynevezett dézsma-magazinum mellé vezették ki, és ott lőtték le őket. A lakosok egy részét arra kényszerítették, hogy fegyveres felügyelet mellett a megöltek fejeit levágják, és hogy a levágott fejekkel a Szent-háromság szobrot díszítsék fel…

Ezeken kívül folyamatosan napirenden voltak a súlyos botozások. A botozások Aradszki Samu zentai lakos háza előtt történtek. Ide tömegesen hozták az embereket, és a minimális botütések száma 50-60 volt, aminek következtében sokan megnyomorodtak. Rengeteg asszonyt, leányt és leánygyermeket tömegesen megerőszakoltak…”

1944

„1944 őszén környékünkön aratott a halál. Több ezer ártatlan magyar vesztette életét. Ezek az áldozatok jeltelen tömegsírokban nyugszanak. Sírjaik egyes városokban valamely épület alatt vannak lebetonozva, hogy senki ne találjon rájuk, hogy a gaztettek ne kerüljenek napvilágra. Máshol a dögtemetőkben földelték el őket, mint az állatokat. Ide kerültek a kivégzett csurogi magyarok is, ezernél is többen. Több gödröt kellett nekik kiásni, és nagy helyet foglaltak el.

Mivel a sintérgödröt mégsem betonozhatták le, az ötvenes évek elején még egyszer meggyalázták holtukban az áldozatokat. Egy éjjel összeszedték a csontokat, és kamionokkal a kulai bőrgyárba vitték, hogy a bűncselekmény nyomait eltakarítsák, figyelmen kívül hagyva, hogy nincs tökéletes gaztett, szemtanúk nélkül. A csurogi sintérgödör akkor is, ha a csontok nincsenek ott, édesapáink és rokonaink sírhelye….”

„…szerb szabadcsapatok, fegyveres martalócok szállták meg Adorjánt, a férfiakat összeterelték, majd több mint ötvenüket a Tiszába lőtték.”

„Zombori úti parcellán 170 bajmoki magyart és németet, valamint pacséri, györgyéni, nagyfényi és tavankúti magyar ártatlan embereket végeztek ki. Ma az ártatlan áldozatok parcelláját Akácfának nevezik az emberek, hiszen a szörnyű tett helyét sokáig csak akácfa jelölte. Az említett 170 ártatlan polgáron kívül még egy partizán is itt fejezte be földi pályafutását. Bajmokról a következő napon még vagy 30 magyar embert vittek el Szabadkára, akiket a Zentai úti temetőben végeztek ki.”

„Martonoson és Horgoson 1944-ben 60 hívével együtt kivégzett Virág István plébános…”

Csurog ,Temerin, Bácsföldvár-Becse, Martonos, Horgos, Moravica, Újvidék, Zombor, Bezdán, Szenttamás, Bajmok…. Vér és még több vér

És azóta is…

Magyarverésekről hallott itt valaki?

1991

És 1991-92 dél-Baranya és kelet-Szlavónia…

Szentlászló, Kórógy, a baranyai falvak…

Baltával agyonvert emberek, megerőszakolt asszonyok, lányok, férfiak…

Felgyújtott, kirabolt, lerombolt templomok, egész falvak…

És joggal mondom-írom, hogy abszurd az önamnéziába ön-kényszerített vagy csak egyszerűen stupid magyar, aki ezek után ágyba bújik-bújna történelmi mészárosával…

Részemről az öröm, és a büszkeség:

Koszova a második –Horvátország után- ország, és a koszovái albánság a második, szívemnek kedves nemzet, amely életemben szabaddá és függetlenné lett.

Hogy Nemzetemnek Isten milyen sorsot szán?


Székely Légió portálja

Lelkiismeret 88
Jobbik.Net

Koszova függetlenségének nagy napján írt, és két korábbi versem