A következő címkéjű bejegyzések mutatása: antikommunizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: antikommunizmus. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. február 25., szerda

Rózsa-Flores Eduardo: A kommunizmus áldozatainak emléknapján

.
Tavaly megírtam és el is mondtam vádló jegyzetemet. Nem tudok jobbat, többet sem írni. Legfeljebb csak annyit, továbbra is mérhetetlenül bosszant egyesek opportunizmusa (tegnapi állítólagos antikommunisták, mai turbó liberálisok) és mások elfogadhatatlan, mi több visszataszító ostobasága (tegnapi és mai jobbosok, ultra jobbosok és más állatkák.
Az első csoport teljességgel érdektelen volna, ha a "nyugati" libsik és neobalosok nem támogatnák teljes gőzzel -persze, a mögöttes anyagi érdekeltségeknek megfelelési kényszertől hajtva...de Uram, mikor is volt ez másképp- újabb kommunista gyanús kísérleteket, például Latin Amerikában (Venezuelában és Bolíviában, hogy a két virulensebb esetnél maradjunk). És itt következik az igazi nem szóbeli oximoron...a hazai jobboldal egy része, vak és süket antikapitalizmusa illetve antiamerikanizmusától hajtva isteníti az olyan szörnyetegeket mint Chavezt és Moralest, és lassan lassan még a Castroista Kuba sem tűnik nekik olyan csúnya mint akár pár éve...És nyugodtan lehet engem innentől kezdve CIA-ügynöknek illetve USA-bérencnek apostrofálni...De aki tudja, és nem felejti el a több százezres kubaiak tömegét, akik évtizedek óta kénytelenek -igaz, nem túl távol, de mégis- külföldön, száműzetésben élni, az tudja miről beszélek...és gyarapodik a venezuelaiak és a bolíviaiak száma, akik menekülnek a helyi despotáktól...

Igen, a feje tetejére állt a világ. Az USA-t mi, un. jobboldaliak, európai nemzetiek, mostanában aszerint ítéljük meg, hogy a világhatalom mennyire áll ki -teljesen- a szentföldet okkupáló cionisták mellé. Véleményemet e téren többször elmondtam, leírtam. DE amellett, hogy mélységesen elitelem Amerikának a külpolitikáját, még nem ok arra, sőt, hogy ma még kommunista bohócoknak, holnapi, leendő véres kezű diktátoroknak tapsoljak.
Aki nekem pillanatnyi politikai szükségszerűségekről beszél az nincs magánál és nem csak szimplán ostoba fajankó, hanem veszélyes örült...
Aki -jobboldali, nemzeti, radikális identitása ellenére- csak azért tapsol annak a színes -de nem azért vidám- figurának, akit Hugo Chaveznek hívják, merthogy az, a legutóbbi Gáza elleni cionista támadáskor, megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a zsidó szörny államocskával, az egy felülmúlhatatlan idióta, és megkockáztatom árulója, ha másképpen nem is de erkölcsileg mindenképp, az ügynek.
Nincs igazolható kommunizmus. Sem a tegnapi, sem a mai változataiban.
Aki ezt teszi, megpróbálja...lelke rajta, és nem tartozik közénk.
A közelmúlt 100 millió áldozata az emberiség egyik legszörnyűségesebb aberrációjának, nem engedi meg semmilyen engedményt, puhaságot az ítéletben.
Oroszországban, Ukrajnában, a balti mártír köztársaságokban, Lengyelországban, Magyarországon, Kínában, Kambodzsában, Vietnamban, és a sok sok más helyen szerte a világon a kommunizmus nevében elkövetett atrocitás nem felejthető, nem bocsájtható meg.
Az akkori áldozatok igazságtételért kiáltanak.
Nincs igazolható holokauszt, így a vörösöké sem lehet az.


A képek forrása
.

2008. november 9., vasárnap

2008. április 21., hétfő

Antikommunizmus

A nürnbergi perrel ellentétben
„a kommunizmus perére” még mindig nem került sor


Tőkés László EP-képviselő 2008. április 21-i strasbourgi hozzászólása a totalitárius rendszerek által elkövetett népirtás bűntettei, valamint az emberiség elleni bűntettek és a háborús bűntettek kapcsán a következő volt:

– Mérsékelt elégtétellel üdvözölhetjük, hogy az Európai Unió figyelme ismét a totalitárius rendszerek által elkövetett bűntettek felé fordul. Nagy szükség van erre, hiszen a volt kommunista országok terhes múltjukkal mind a mai napig nem voltak képesek szembenézni, és a diktatúra visszahúzó örökségétől sem voltak képesek szabadulni.

A nemzeti szocializmus és a kommunizmus idején elkövetett emberiség elleni bűntettek dolgában a világ még mindig kettős mércével mér. A nürnbergi perrel ellentétben „a kommunizmus perére” még mindig nem került sor.
Mindkét diktatórikus rezsim egyként elnyomta a szabadságot, az emberi jogokat, az egyházakat, és megnyomorította a nemzeti kisebbségek életét. Emberi és közösségi tragédiák sokasága kapcsolódik a kommunizmus és a fasizmushoz.

A történelmi, politikai, emberi és erkölcsi jóvátétel alig elkezdett folyamatát tovább kell folytatni. A romániai Tismăneanu-jelentés példamutató ebben a tekintetben. A kommunizmus több százezernyi áldozatáról és a diktatúra romániai rémtetteiről fest hiteles képet.

Meggyőződésem, hogy az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozás a múlttal való szembenézés nélkül nem lehet teljes. A volt kommunista országok tényleges európai integrációja is megköveteli a diktatúra elítélését, valamint az igazság- és jóvátételt. Ehhez kérem az Európai Parlament hatékony közreműködését – mondta Tőkés László EP-képviselő hozzászólásában.