Látogatás a vörös terror birodalmába - Képek a gulágról és a kommunista terrorról

.

Kattintsd a képre

Amint felnyitjuk a szemét, egyből eszébe fog jutni, hogy mennyit ártott a szovjethatalomnak és a pártnak a tudományos kutatóintézetben a nyavalyás kibernetikájával, ez a mocsok...

.

Értelmetlen, céltalan, káros

.
Megvannak a jelöltek, látjuk, remek csapat, csupa érett, bölcs férfi, csupa joviális, késő Kádár-kori arcél. Csupa nagyszerű szakember, aki már bizonyított. Mit is?

Sokat nézhettük ezt a tablót az elmúlt huszonnégy órában, minden címlapon a nagy hármas: Surányi, Glatz, Vértes. A remény arcai. Jézusom!

Hogy ki mennyire Amway [1], ki mennyire volt szorgos támasza [2] a letűnt rendszernek, ki mennyire megbízható szaki, azt ne is kaparásszuk. Miért van az az érzésünk, mintha három Demján Sándort látnánk (ráadásul a skálás, és nem az orosz lottós korszakból)? Tényleg a nejlongarbólobbi állhat Gyurcsány megbuktatása mögött?

Ebből a csapatból már fazonra is kitűnne Bokros. Ebben a csapatban még egyéniségnek tűnne, lendületesnek, hitelesnek. Komolyabb ötletet vagy víziót abból az arcból sem néznénk ki, de legalább valamit. Csak hogy ő éppen a klasszikus, Sas József-i értelmeben vett politikai kabaré műfaját próbálgatja egy feloszlás előtt álló pincetársulatban, komoly jelöltként szóba sem jöhet.

Nem itt van a kutya elásva.

Hanem: ennek az egésznek az égvilágon semmi értelme sincs.

Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy válságkezelésre alkalmas lehet egy párttámogatás és választói felhatamazás nélküli kormány? (Amikor egy erős pártbeli bázissal rendelkező, viszonylag stabil fölénnyel megválasztott, karizmatikus politikus által vezetett sem volt képes egyetlen érdemi válságkezelő lépést kiszenvedni magából.) Mégis, hogy működne egy ilyen? Hány MSZP-tagozattal kellene egyeztetni félóránként a különböző gazdaságpolitikai lépéseket? Milyen csodaprogramot lehet kitalálni, ami az elmúlt három évben nem jutott eszébe Gyurcsánynak?

Még egy év agónia biturbó. Minek?

De még az is merész feltételezés, hogy ez a manőver lehetőséget teremtene Gyurcsány Ferencnek a 2014-es visszatérésre. Ugyan. Legföljebb ha az aranyhalak választójogot kapnának.

Akkor tényleg, miért csinálják? (De sokszor feltettük ezt a kérdést az utóbbi három évben.)

Más magyarázat nincs, mint hogy viszi őket előre a fene nagy politikai logika, vagy mi. Illetve, a Magyar Nemzet-esebb verzió, hogy még sürgős eltulajdonítani valók vannak a közös kasszában, és nem más, hanem éppen ez volna az a bizonyos politikai logika, amiből nem tud és nem hajlandó kilépni senki.

Mert ugyan 2006-ban mi értelme volt [3] megnyerni a választásokat úgy? Ha Gyurcsány fele akkora stratéga és fele olyan éleseszű politikus volna, mint amilyennek láttatni szereti magát, akkor rájött volna: az égvilágon semmi értelme sincs. A nagy terveket, a társadalom- és országátformáló programokat (ha ugyan voltak ilyenek) nem lehet sumákban végrehajtani. Meg úgysem, hogy odaállok, azt mondom, hazudtam, és aztán minden másképp lesz.

Ezt sem gondolták végig, semmit sem gondoltak végig, nem volt más, csak nagy löttyös indulat, a kérlelhetetlen belső logika, győzni kell, bármi áron, kormányozni bármi áron, és aztán majd kiderül, hogy mi a cél. Nem derült ki.

Most viszont lenne cél: megállítani a lecsúszást és valahogy kimászni az orrig érő szarból. Erre ez a struktúra alkalmatlan. Erre ez a félkisebbségi, félszakértői kavarás alkalmatlan. Az MSZP alkalmatlan.

Vajon mikor esik le egy-két tucatnyi SZDSZ-es és szoci képviselőnek, hogy értelmetlen és káros, amihez asszisztálnak? Hogy senkinek sem tesznek jót, még maguknak sem.

(Akkor majd jöhet a Fidesz, és aztán tényleg lehet hosszan töprengeni azon, hogy tényleg mi értelme volt ennek a 2006–2009-es izének.)

UP

Index.hu

Antikomcsi képek mára I.

.













.

Százmillió

.

Álláspont

Beszéljünk a kommunizmus áldozatainak emléknapján egészen őszintén a kommunizmusról.
Ha azt mondom egy tegnapi kommunistáról, aki nem pusztán mezei párttag, hanem az elmúlt rendszer tényleges haszonélvezője volt, hogy ő kommunista, akkor rögtön megkapom a magamét. Hogy tudniillik minek kommunistázok itt, amikor az illető már nem hisz a marxizmus-leninizmusban. Erről viszont az jut az eszembe, hogy vagy akkor nem hitt a marxi üdvtörténetben, és ez esetben másokon átgázoló, szimpla törtető volt, vagy ma nem hisz semmiben, és akkor nihilista, de mindenképpen hazug, álságos ember.

Kommunistázni tehát nemhogy szükséges, de valósággal elengedhetetlen Magyarországon. Más volna a helyzet, ha a KISZ-führerek eltűntek volna a történelem süllyesztőjében, de könyörgök, itt ülnek a nyakunkon, szétlopják a hazánkat, hülyének néznek bennünket, és szemforgatva hazudnak vég nélkül. Egykoron az oroszoknak hajbókoltak ők, munkakerülő, írni-olvasni alig tudó, illegális meg miféle apáikkal, nagyapáikkal, akik a proletárdiktatúra nevében letaroltak itt mindent, megsemmisítettek egész történelmi osztályokat. Nekik, és több évtizedes politikai sáskajárásuknak tulajdonítható mai nyomorúságunk, az eladósodás és a jövő felélése is.
Százmillió embert irtottak ki a kommunisták Stéphane Courtois és munkacsoportja szerint. De az is lehet, hogy százötvenmilliót. A pontos számokat senki sem tudja, mert a kommunisták mindig is előszeretettel kozmetikázták a múltat.

Kattints a képre

Holokausztversenyt írnak, de csak önmaguk nevezhetnek be a megmérettetésbe. Azt, hogy mi a holokauszt, ők mondják meg. Zsidókat megölni holokauszt, mondják a tegnapi és mai kommunisták, valamint elvbarátaik, a magukat liberálisnak nevező asztali gondolkodók. Magyarokat, németeket, lengyeleket, tatárokat megölni nem holokauszt. A számok rideg világában százezrek és milliók életét sikkasztják el oda-vissza, csak hogy az ő történelmi bűneik fedve maradjanak. És miközben kijelölik a holokauszt fogalmának szűkre szabott határait, s hangos hívei mindenféle másságnak, gátlástalanul beköltöznek a történetesen zsidó embertől elvett házba. Gyurcsány Ferenc minden este úgy alszik el, hogy hajdanvolt zsidók árnyai veszik körül őt, feleségét, gyerekeit. Zsidó embereké, akik a saját jogukon laktak a Szemlőhegy utcai villában, amíg egy Apró nevű kommunista kiskirály ki nem penderítette onnan őket, mert az Apró-félék a saját fajtájukat sem tisztelték. A Gyurcsány-fajták pedig már mindenkit hátba döfnek, semmiben és senkinek nem hisznek, a pénz és a hatalom az istenük, embernek hitványak, magyarnak alkalmatlanok.

Itt tartunk most. A kommunizmusról, általában véve a szellemi bilincsek levételéről, nehezen nyilatkozik az ember abban az országban, ahol a vörösök szellemi hódítása ma is zajlik. Mert mihez képest vannak vagy nincsenek kommunista maradványok a mindennapokban? A Kádár-korszak primitivitása, a bolsevizmus öröksége itt lüktet körülöttünk. Ott lapul minden torz vigyorban, sumák mellékmondatban, az utcai arroganciában, ott van a csőcselék hőbörgésében, a munkás naplopásában, az értelmiség gyávaságában. Valódi kádári örökségünk nem a trabantnosztalgia, hanem a proletárok szellemi uralmának tovább élése.

Alain de Benoist francia filozófus vetette fel briliáns esszéjében (Kommunizmus és nácizmus), hogy bocsánatosabb bűn-e az emberiség szebb jövője reményében ölni, mint mondjuk egy rasszista elmélet alapján? Rosszat tenni a jó nevében nem ér többet, mint rosszat tenni a rossz nevében – írja Benoist, és épeszű ember nem is vitatkozhat ezzel az érveléssel. Csakhogy a kommunisták nem épeszű emberek. És azok sem, akik idealizmusból, pénzsóvárságból vagy velük született izgágaságuktól hevítetten elleplezik, relativizálják a tömeggyilkosságokat.

Szentesi Zöldi László
.

Meghívó

.

Tisztelt Hölgyem! Tisztelt Uram! Kedves Fiatal Barátom!

2009. február 25-én, szerdán, a kommunizmus áldozatainak napján,

délelőtt 11 órakor jó szívvel várjuk a Magyarok Házába

(1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.), az első emeleti

Széchenyi terembe, ahol

megemlékezünk a kommunizmus áldozatairól

Megnyitja: Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke

Szónokok:

Dénes János volt országgyűlési képviselő,

a Munkástanácsok képviseletében

Szűcs János, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének képviseletében

Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnöke

Modor Ádám történész

Galgóczy Árpád műfordító, a Gulág Alapítvány képviseletében

A megemlékezést követően a Magyarok Világszövetsége székháza falán megkoszorúzzuk Kovács Béla kisgazdapárti politikus emléktábláját.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
.

Tessék olvasni Marx-Engelst!

.
Szélsőjobbosok, antiszemiták, fajgyűlölők olvassák Marx-Engelst! Már csak azért is, mert Hitler Mein Kampfja be van tiltva. Marx-Engels sokáig titkosított írásai ma már szabadon olvashatók, idézhetők, terjeszthetők. A másik jó tanácsom az lenne, színleljék azt, hogy Marxisták, akkor minden meg lesz engedve és minden meg lesz bocsátva. Az összes előnyök az írás végére derülnek ki. De ajánljuk „antifasisztáknak" is. Tessék olvasni Marx-Engelst és gondolkodni rajta, érdemes! Az alábbiakban a marxizmus két alapító atyjától, Marxtól és Engelstől olvashatunk idézeteket. Tőlük, illetve az általuk szerkesztett, Neue Rheinische Zeitungból. Utánna, a feltett kérdéseinkre döntsék el, mi a válasz!

„Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, igazi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A zsidóságban felismerhetünk egy általános, jelen lévő antiszociális elemet, amely a történelmi fejlődés révén – amelyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közreműködtek – a mostani tetőfokára érkezett, olyan magasságba, amelyen szükségképpen fel kell bomlania. A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja." „Ausztriában az egész népben érezhető, hogy a zsidóság a legsemmirekellőbb fajtája a burzsoának, ők a legszemtelenebb uzsorások: ez a zsidó népség iránti ellenszenv alapja." (Karl Marx: Neue Rheinische Zeitung, 1849, február 24.).

„E tanulságos vizsgálódásban ma szűkebb hazánk lengyel része felé fordulunk. Már tavaly nyáron, Lengyelországnak srapnellal és pokolkővel való dicsőséges pacifikálása és átszervezése alkalmából megvizsgáltuk a városok túlnyomórészt német népességből, a vidék nagy német földbirtokairól és az általános jólét megnövelésében szerzett királyi porosz érdemről szóló német zsidó hazugságokat. A Neue Rheinische Zeitung olvasói emlékeznek, hogy a frankfurti mocsárparlament német nemzeti tökfilkói és pénzcsinálói e számlálásokkor a lengyel zsidókat még mindig a németekhez számították, jóllehet e minden fajok legocsmányabbika legfeljebb profitéhsége alapján állhat rokoni viszonyban Frankfurttal." (Friedrich Engels: Neue Rheinische Zeitung, 1849, április 29.).

Ennyi ízelítőnek. Ha valaki még mélyebbre akar ásni Marx-Engels gondolataiban, olvassa el bátran Konrad Löw összeállítását Marx-Engels írásaiból. A KOMMUNISTA IDEOLÓGIA VÖRÖS KÖNYVE Marx és Engels – A terror atyjai, kötetet. Most felteszünk néhány alapkérdést: Mentes-e a marxizmus a fajelmélettől? Az antiszemitizmustól? Hitler kapott-e Marx-Engelstől ötleteket? Továbbá, ha minden előzetes magyarázat nélkül, odatesszük az idézett szövegeket egy átlagos magyar olvasó elé, és megkérdezzük, vajon honnan valók, tízből tíz azt fogja válaszolni, hogy Hitler Mein Kampfjából.

Marx-Engels levelezéseiből még azt is meg tudhatjuk, hogy bűntudata volt Marxnak, mert nem tett semmit, hogy enyhítse családja nyomorúságát, hogy emberibb életet teremtsen, amire a kapitalista rendszeren belül volt lehetőség. Nemesi származású felesége cselédjét sem fizette, helyette teherbe ejtette. Engels, hogy mentse barátját, magára vállalta. Marx család becsületes, dolgos tagjai, amerikai rokonai sikeres vállalkozók és írók voltak, hollandiai nagybátyja a világméretű Philips cég alapítója. Engels angliai emigrációjuk alatt gazdag gyáros lett, de Marx munka helyett egész életében anyját, családját, s Engelst zsarolta pénzért, vehemensen elhárította a személyes sors felelőségét s ezért, megírta a világdöngető vádiratot, a Tőkét, amiben a maga-magukfajta nyomorúságáért áthárítja a felelőséget a társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra. Ellendrukkerként bizonygatva, hogy a termelés technikai tudáson, szervezettségen és személyes szorgalmon alapuló forradalmi hatékonyságnak fokozódása, nem hozza el a tömegek jobblétét. Azt állítva, hogy a termelés hatékonyságával, nő a kizsákmányolás hatékonysága is, és a dolgozóknak, egyre csak rosszabb lesz. Engels célzott arra, helyesebb lenne az érintettekre bízni, hogy fogalmazzák meg ők követeléseiket, aztán tenni írásba a doktrínát. De a balprófétát soha nem érdekelte az érintettek véleménye. (Követőit sem érdekli az érintettek véleménye, élete, vagy esetleges halála.) Marx mindig azt színlelte, hogy tudományos alapon áll, de aki elolvassa A tőké-t, világosan látja, Marx nem értette és nem is akarta megérteni a kapitalizmust, mert nem tudós volt, így soha nem az igazság kiderítése, hanem a saját, vélt igazságának fabrikálása érdekelte. Saját sikertelenségétől feldühödve, indulataitól vezérelve, beszűkült tudatállapotban, különböző könyvekből, adatokat meghamisítva, harminc év alatt összeollózta, a maga-magukfajta felelőtlenek, érdemtelenek, alkalmatlanok „bibliáját". A tőké-t.

A saját sikertelenségét és az ipari forradalom sikerét szembeállítva, az önmegvalósításra, sikerek elérésére eredendően alkalmatlan, lényegileg reménytelen életű, kilátástalan jövőjű személyek, a MAGA-MAGUKFAJTA FELELŐTLENEK, ÉRDEMTELENEK, ALKALMATLANOK, erkölcsi felsőbbrendűségének, vagyis a kontraszelekciónak doktrínáját fabrikálta össze.

Marx azt javasolta, hogy a társadalom, legfelelőtlenebb, legérdemtelenebb, legalkalmatlanabb rétege, a proletáriátus, törvénytelenül, forradalmi erőszakkal vegye át a hatalmat és vezesse a társadalmat, így nem lesz a „kizsákmányolt" áldozata, a sikeres ipari forradalomnak. Ez a balvallás a gyakorlatban katasztrófának, tudományos, gazdasági, politikai, erkölcsi csődnek bizonyult, de rendkívül nagy felforgató tudat alatti érzelmi hatása lett, mert sokaknak nagyon tetszik a könnyű felelőtlen megoldás, ahogy saját sikertelenségükért, családjuk nyomorúságáért, átháríthatják a felelőséget, másokra, a sikeresebb egyénekre, a többségi társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra.

Mivel, Marx nem volt tudós, így a zsidó vallástól szabadosan kölcsönzött teóriákat. Nikolaj Berdjajev: (1874-1948) orosz filozófus pályáját, mint kanonizált marxista ideológus kezdte, de felvilágosult és 1922-ben emigrálni kényszerült, Párizsban telepedett le. Szoros kapcsolatot tartott fenn a francia szellemi körökkel. Részlet: A KOMMUNIZMUS IGAZSÁGAI ÉS HAZUGSÁGAI könyvéből. A proletáriátus messiási küldetésre vonatkozó marxi teória fő vonása: Isten választott népének tulajdonságait a proletáriátusra ruházzák át. Marx zsidó származású volt, aki ugyan elhagyta atyái hitét, lelke mélyén azonban megőrizte a messiásváró reményt. Marx messianisztikus reményei megtalálták céljukat: a proletáriátust. Ebből lett az „új Izrael." „Isten választott népe," vagyis a marxi-lenini „élcsapat," amely felszabadítja és megalkotja az „eljövendő birodalmat a földön." Marx proletár kommunizmusa nem más, mint a régi Izrael szekularizált változata. Tudományos alapon lehetetlen eljutni a proletáriátus történelmi szerepének ehhez a felfogásához, itt vallásos jelleggel van dolgunk. Ez képezi a kommunista „vallás" magvát.

Marx „osztály" doktrínája adott elvi alapot az „osztályérdek" mentén a társadalom megosztására, a sikeresek kifosztására, az értelmesek elnyomására, az ellenzék, mint „osztályellenség" likvidálására. A baloldali „értékek" erőszakos, törvénytelen számonkérése azon a balfilozófián alapszik, hogy a balértékeket nem követő intézmények és egyének erkölcsileg romlottak, ezért képmutatók is, így az ellenük folytatott erőszakos, törvénytelen, embertelen küzdelem pedig a lehető „legnemesebb és legerkölcsösebb" cselekedet. A baloldal igazi veszélye abban rejlik, hogy a meglévő intézményeket vélt/valós tökéletlensége folytán el akarják pusztítani, egy tökéletesnek, felsőbbrendűnek propagált társadalom ígéretével. Nem hagyományos, vagy tudományos választ ad a problémákra, hanem a társadalmi intézményekben, hagyományokban lévő romlottsággal és erkölcstelenséggel magyarázza azt, az eredendően "jó" egyén felszabadítása a romlott intézmények elnyomása és uralma alól. Ezek azok a balértékek, amely a többséget, de főleg a társadalom legértékesebb rétegeit tették áldozattá.

S ezek azok a balértékek, mely elcsábította az opportunista „értelmiséget," s ők kötik össze a törvénytelen, hazug, hazaáruló, kapzsi baloldalt, a deviáns, perverz, abszurd kapzsi liberálissal, de a tömegekre is nagy romboló hatást gyakorolnak, mert olyan szuggesszív csapat erővel tudják nyomni, a betegesen hazug propagandájukat, hogy aki kritizálni meri őket, még az látszik hazugnak.

Az „értelmiség" kedvenc témája a család, a férfi-nő és a gyermekek kapcsolata. A családi viszonyokat, balos „osztályharcként" jelenítik meg, ahol a férfi, a bivalyerős, otromba, durva, ostoba, erőszakos, brutáliselnyomó "osztályellenség", a nő és a gyerekek a gyenge kiszolgáltatott, elnyomott, terrorizált, felszabadítandó, emancipálandó egyének, majd a "felszabadított, emancipált" egyének betuszkolása az „értelmiségi" ellenkultúrát fogyasztók táborába. Ahol a deviáns, antiszociális, parazita, opportunista személyek, kisebbségek, szubkultúrák, a szélsőség, élősdiség, deviancia, hazugság, abszurditás, irracionalitás, tudomány s józanész ellenesség a „pozitív minták".

A konzervativizmus nem az önérdekű, erőszakos „élcsapat" pártállama, nem az önimádó opportunista „értelmiség" demagóg doktrinális rendszere, mint a messianisztikus liberalizmusok és szocializmusok. Ezen demokratikus s toleráns természetéből kifolyólag nagyon sokszínű, hely, idő és nemzeti, sőt egyéni alkat szerint is. Ezért rosszindulatú propaganda, bármiféle kapcsolatot szuggerálni a demagóg nemzeti szocialista, vagy egyéb szélsőséges jobboldali radikalizmusok, és a konzervativizmus között. A konzervatívok igazsága nem forradalmi erőszakkal fog győzedelmeskedni, a hangos, hazug, erőszakos kapzsi kisebbségek előnyére és a csendes többség hátrányára, hanem demokratikus evolúcióval. A bal-liberális hazugságok ostoba hívei és opportunista haszonélvezői lassan kihalnak. A fiatal információs generációk többsége már nem lesz vevő a proletár tudatlanságra, és az „értelmiség" korrupciójára épített balhitre, így rövidesen kisebbségbe kerülnek. A konzervatív oldal azért áll szemben a szélsőséges, opportunista, messianisztikus, demagóg bal-liberálissal, mert nincs és nem lesz tökéletes világ, így nem kell forradalmi társadalom átalakítás sem, csak javításokra, jobbításokra van szükség és lehetőség, ám ezért a bal-liberális oldal azonnal, maradi, mucsai, erkölcstelen, megalkuvó, összeesküvő, és az emberiséget tönkretevőnek bélyegzi, ez a szélsőséges bal-liberális oldal jellemző haszonszerző politikai taktikája. A fő összetartó ereje az antiszemitizmus-holokauszt, a fasizmus-nácizmus gyűlölet propaganda, az ellenzéket eredendően bűnösnek, (nép) ellenségnek bélyegezik, és non stop boszorkányüldözést folytat ellene. A fizikai megsemmisítésről már le kellett szokniuk, de az intellektuálisan megsemmisítő érvelésről azonban nem. Tudják ugyanis, hogy az érvek egyenlő mérlegelése esetén alulmaradnának. Ez az „értelmiség" szellemi terrorizmusa.
Fel kell ismernünk a tudatlanságra, hazugságra, felelőtlenségre épített, messianisztikus „értelmiségi" demagógia veszélyét. Miszerint minden földi rossz, megszűntethető, egyszer s mindenkorra, csak minden áron s minden eszközzel az „élcsapatnak" a kezébe kell ragadnia a hatalmat. Ez a balgondolat jelenik meg a jakobinusoknál a „felvilágosult élcsapat" majd a kommunistáknál a „kommunista élcsapat" fogalmával. Ez a demagógia bátorítja fel a baloldalt arra, hogy a társadalmi intézmények, az egyház és állam tekintélyét megkérdőjelezze, megtámadja, és el is pusztítsa. Ezért a baloldal cselekvési alapelve az összeesküvés, felforgatás, majd a rombolás, legyen ez akár fizikai, mint a francia, vagy az orosz forradalom esetében, akár szellemi, vagy éppen művészeti-esztétikai, és lehet mindez együtt. A forradalmi erkölcsiség doktrínája, mely a baloldal által kiagyalt „élcsapat" felsőbbrendűsége nevében bírálja a már meglévő, általuk tökéletlenek, elpusztítandónak bélyegzett viszonyokat. Mivel szerintük a tökéletesség nem bírálható, nem vonható felelőségre, így a baloldal sem. Ez a felelőtlen, önérdekű baldoktrína vezethetett el oda, hogy az egyes kommunista államok bőségesen kimerítették mind az emberiség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát.

1. Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nemzeti szocializmus, a nácizmus áldozatai, illetve különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán?

2. Miért nem folytatják le a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus, a bolsevizmus nürnbergi perét?

3. Miért nincsenek következményei a baloldal barbarizmusának? Hiszen a számok magukért beszélnek! A nemzeti szocializmus, a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot, a nemzetközi szocializmus, a kommunizmuséra ennek a négyszeresét, 100 milliót írhatunk. Az áldozatok számának nagyságrendje miatt is jogosnak véljük, a felelősség kérdésének felvetését.

4. Van-e különbség aközött, hogy valakit faji alapon a nácik, a nemzeti szocialisták, vagy osztályalapon a kommunisták, a nemzetközi szocialisták taszítanak ki a társadalomból és ölnek meg?

5. Van-e valami alapvető különbség a nácizmus, a nemzeti szocializmus hatmillió zsidó áldozata és a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus százmillió áldozata között.

6. Érdekli-e az áldozatot, hogy azért ölik meg, mert zsidó, vagy azért, mert kulák?

7. Kikből növekedett 1945 tavaszától őszéig, szűk fél év alatt 200-ról 250 ezerre, Rákosi pártjának létszáma? Csak nem a felelősségre vonást elkerülni szándékozó kisnyilasokból? De igen!

8. Kik ölték meg hazánkban a legtöbb baloldalit? Csak nem a baloldali kormányok? De igen!

9. 1945-ben azt hazudták, hogy a Szovjetunió maga a paradicsom és a tömeggyilkos Sztálin dicsőségét zengő verseket írogattak.

10. 1960-ban azt hirdették, hogy a gyarmati rendszer felbomlása csodásan megoldja a tengeren túli népek gondjait. A tömeggyilkos Fidel Castro, Ho Si Minh és Mao jogos harcát dicsőítették.

11. 1968-ban azt hangoztatták, hogy a jólét a mindenféle kötöttség eltörléséből keletkezik. 1975-ben tömeggyilkos Pol Pot kambodzsai hatalomátvételétől voltak elragadtatva.

12. 1992-ben meg voltak győződve arról, hogy a nemzetállamnak vége.

13. 1999-ben kijelentették, hogy a család és az erkölcs elavult fogalom. Ugyanakkor a polgári gondolkodók tudták, hogy Sztálin, Mao vagy Pol Pot bűnös tömeggyilkos rendszert irányít, azt hangsúlyozták, hogy a forradalmi szakítás mítosza soha nem vezetett máshoz, csak véres terrorhoz és katasztrófákhoz. A nemzeteket, a hagyományokat, a kultúrákat és a vallásokat nem lehet egy tollvonással eltörölni.

Az öncélú, opportunista bal-liberális oldalnak és csicskás „értelmiségének" semmilyen vívmánya nincs, ami megvédhetné. Hitük a hazugság, a tudatlanságra alapított balhit. Igéjük az irigység. Filozófiájuk a megosztás, a felforgatás, a fosztogatás, a rombolás, a szellemi és fizikai terror.
Alekszandr Szolzsenyicin, akinek nem volt a kezében hatalmi eszköz, hogy azt a kommunisták és az opportunista „értelmiség" ellen fordítsa, egyedül a kimondott és leírt igaz szó hatalmával törte át a hazugság falát. „Mindennapos hazugság nálunk nem a züllött jellemek szeszélyéből fakad, hanem ez a létezés formája, bármely ember mindennapos boldogulásának előfeltétele. A hazugság nálunk része az államrendszernek, az egyik legfontosabb összetartó kapocs, milliárdnyi egymásba kapaszkodó kis horogból áll, úgyhogy mindenkire jut vagy néhány tucat. A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."

(X)
.

Rózsa-Flores Eduardo - Ágoston Dániel: Mesék a farkasbőrbe bújt Juhászról

.

Juhász Gábor a magyar politikai élet gyöngyszeme. Talán kevés olyan politikus reprezentálja olyan jól a mai közélet sárban fetrengő moralitását, és a nép nyakán teli talppal ugrándozó politikai "elit" jólétben tobzódó egészét, mint Juhász.

Manapság könnyen zuhannak a politikai süllyesztőbe, - ama mélységesen megérdemelt helyre politikusaink -, ahonnan nehéz már visszaidézni végtelenül irritáló képeiket. Bánat, hogy nem Kuffstein mínusz tizedik szintje ez a süllyesztő, de ítélet hiányában csupán a közszerepléstől fosztják meg a politikai oligarchák ezeket a vállalhatatlan alakokat, feledésbe merítve mindent, amit elkövettek. Ki emlékszik már Molnár "Mengele" Lajos genocid tevékenységére, vagy a "Vasprefektus" Gergényi 2006-os terrorcselekményeire. Senki, vagy ha mégis, csupán szórványaiban. Azonban érdmes megőrizni ezen köztörvényesek emlékét, noha nem hálánk, vagy tiszteletünk jeléül, hanem azért, hogy az utókornak (ha netán eszébe jutna egyszer elszámoltatni ezeket a népnyúzó gengsztereket), legyen honnét előhalászni cselekedeteiket.

Ezen okoktól vezérelve kívánunk most, még életében "emléket állítani" Juhász Gábornak, jelenlegi rendészeti államtitkárnak, kinek nevét - valóban méltatlanul - már elfelejtette a Tisztelt Közvélemény, pedig jelenleg is a Magyar Köztársaság Kormányának rendészeti államtitkára!

Ha létetzik ember ezen a Glóbuszon, akinek e név hallatára beugrik valami, az talán a két leginkább visszhangos attrakcióját idézi fel Juhásznak. Egyik, mikor 2005 őszén híre ment a sajtóban, hogy a Belügyminisztérium akkori államtitkárát saját fényképész kísérgeti hivatalos, illetve kevésbé hivatalos kiruccanásain. A nárcizmus nem ismeretlen fogalom kormányzati berkeken belül, s manapság egyébként is mindenki "sztárrá" kíván avanzsálni, miért éppen Juhász lenne ez alól a kivétel. Legemlékezetesebb alakítása viszont a legutóbbi, amikor is Juhász Gábor rendészeti államtitkár, a brutálisan meggyilkolt és megbecstelenített Horák Nóri temetésének napján is arról beszélt a parlamentben, hogy Magyarországon meg kell védeni a romákat, mert rettegnek.

Ropogósan friss története pedig, hogy rendészeti államtitkár február elején sajtóbeszélgetésen ismertette az új jogszabályt, amely a tárca szerint hatékonyabb fellépést biztosít a közrendet, vagy az igazságszolgáltatási és hatósági eljárást megzavarók ellen. A február 1-jén hatályba lépett törvény olyan módosításokat tartalmaz, amelyek szigorúbb büntetési tételeket állapítanak meg "a közrendet veszélyeztetőkkel szemben", illetve új elkövetési magatartásokat is büntethetővé tesznek.

Fontos szigorítás, hogy több bűncselekménynek már az "előkészületi magatartása" is büntetendővé válik, tehát mostantól sok esetben nem is kell elkövetni a bűncselekményt, már az is elég a büntethetőséghez, ha valaki bizonyíthatóan készül arra. Vagyis, ha bárki tojással merészel hazamenni a reggeli vásárlásból egy tüntetés napján, azt gyorsított eljárásban, minimum százezer év szigorított életfogytiglani fegyházra ítélik, de hasonló büntetés jár a tömegpusztításra is alkalmas papírgalacsinok dobálásáért is.

Juhász államtitkár úr szerint azért kell ilyen szigorúra venni a szabályozást, hogy a tojásdobálás és az ahhoz hasonló cselekmények ne váljanak a közélet elfogadott részévé.

Ezzel pedig teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a szigorítás valamennyi eleme mögött a szabad véleménynyilvánítás korlátozásának szándéka áll. Ezzel pedig meg is indult Magyarország a diktatúra irányába.

A büntető törvénykönyv kommunista diktatúrákban megszokott szintjére züllesztésében tehát automatikusan előtérbe kerül Juhász Gábor rendészeti államtitkár, akivel eddig méltatlanul keveset foglalkozott a radikális sajtó. Ezen hiányosságot pótolva, alább Juhász elvtárs rövid életrajzát, illetve nemzetromboló tevékenységét olvashatják a teljesség igénye nélkül.

1963. július 14-én született Salgótarjánban. 1986 óta nős, első felesége Grósz Gabriella, második felesége Lestár Éva.

Az általános iskolát Mátranovákon, középiskolai tanulmányait Salgótarjánban végezte, 1981-ben érettségizett a Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyártás-technológiai Szakközépiskolában. Egy évig a Ganz-Mávag mátranováki gyárában volt lakatos, majd felvételt nyert a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára, ahol 1985-ben gépész-üzemmérnöki oklevelet szerzett. Öt évig régi munkahelyén dolgozott tovább üzemmérnök, technológus, majd gépészeti irodavezető beosztásban. 1986-1987-ben Kalocsán és Rétságon letöltötte sorkatonai szolgálatát.

1987-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem áruforgalmi szakának hallgatója, 1991-ben, vagy 1992-ben közgazdászdiplomát szerzett. 1992-től kereskedelemmel, 1993-tól 1994-ig vendéglátással és gazdasági, ügyviteli szolgáltatással foglalkozó cégek ügyvezetője. 1992-1993-ban a kereskedelmi profilú Régius Kft., 1993-tól 1994-ig a vendéglátással és gazdasági, ügyviteli szolgáltatással foglalkozó Detto Kft. ügyvezető igazgatója.

Politikai pályája:

1977-től (!) megszűnéséig tagja volt a KISZ-nek, 1989-ben, a szervezet átalakításakor (Demisz) a Nógrád megyei KISZ-bizottságnak. 1982-től 1989-ig az MSZMP tagja. 1990-1992 között a Nógrád Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség elnöke. 1991 júliusában belépett a kommunista utódpárt salgótarjáni szervezetébe, 1991-ben a Budapesti 1997-2001 között a Nyitott Szakképzésért Közalapítvány elnöke. Az 1990. évi önkormányzati választásokon Mátranovákon a kislistás szavazáson független jelöltként tagja lett a képviselő-testületnek, négy éven át a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke volt. 1992-től 1994-ig a Baloldali Ifjúsági Társulás országos alelnöke volt. Az 1994. évi országgyűlési választásokon az MSZP országos listáján huszadikként szerepelt, mandátumát Nógrád megye 2. sz., Pásztó központú választókerületében a második fordulóban három jelölt közül abszolút többséggel, 59,75 százalékkal szerezte.

1994-től a drog elleni eseti bizottság elnöke,1994-1998 között az ifjúsági és sportbizottság tagja, illetve a kábítószerügyi albizottság alelnöke, 1998-tól az MSZP Országos Választmányának tagja.

1994-2002 között az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi állandó bizottságában, azon belül az államháztartási és az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó albizottságokban dolgozik. Az IPU magyar csoportja magyar-monacói és magyar-német baráti tagozatának a tagja. Az MSZP-frakció ifjúsági, sport és modernizációs munkacsoportjának előbb helyettes vezetője, majd Kiss Péter munkacsoport-vezető miniszteri kinevezése után vezetővé választották. 2002. április 21-én sorrendben harmadszor szerzett mandátumot a kerületben. 2002-2004 között az MSZP-frakció frakcióvezető helyettese, szóvivő. 2002. májustól 2004. októberéig részt vett a rendészeti bizottság munkájában. A 2004. június 21-én tartott frakció tisztújításon megerősítették szóvivői tisztségében, de posztjától megvált, miután 2004. október 4-től 2006. június 8-ig belügyminisztériumi politikai államtitkár lett. A 2006. évi országgyűlési választásokon Nógrád megye 2. választókerületében egyéni mandátumot szerzett. 2007. október 1-től az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára.

Mint fentebb említésre került, 2005 őszén nagy port vert fel, hogy a Belügyminisztérium akkori államtitkárát, Juhász Gábort is külön fényképész kísérte útjaira.

2007. márciusában hiába várták a pásztóiak, hagyta azokat, akik a választáskor bizalmat szavaztak neki! Közismert, hogy Pásztón nem egy és nem két olyan demonstráció volt, ami az ágyszámleépítések miatti kórházbezárást kívánta megakadályozni, Juhász cserben hagyta a Margit kórházat és ezzel együtt a választóit is.

Alább megtekinthető Juhász Gábor beszéde a 2007. évi bátonyterenyei majálison, ahol elhangzott az a bizonyos ,,lopnak a magyarok”, valamint a képviselő úr elmondása szerint megvalósult Petőfi nagy álma, hogy útlevél nélkül utazhassunk Erdélybe!

Megjegyzésünk csak annyi, hogy Petőfi idejében Erdély még Magyarország része volt, ezért nem kellett oda útlevél senkinek sem, tehát Petőfinek ezért nem válhatott valóra semmilyen régi álma, hogy útlevél nélkül utazhasson Erdélybe.
És ha mar útlevélnél tartunk... élő vehetné a sajátját is Juhász elvtárs, és kereshetne magának egy új országot, mert ennek a népies, szegény és esetleg ezért „lopós”, ámde mégis büszke Magyarországnak bőven elege van belőle... és a többi - nem létező - szakismeretekkel páváskodó elvtársából.

2007 őszén Juhász Gábor is megszavazta az állami vagyon eladásáról szóló indítványt, melyre a választói nem adtak felhatalmazást.

2007. december 17-én Juhász Gábor igennel szavazott az egészségbiztosítási törvényjavaslatra, a választói akaratával ellentétesen az egészségügy eladására tette voksát.

2008. március 15-én kamerák pásztázták az ünneplő magyarokat, melyre Juhász Gábor azóta is nagyon büszke.

2008. december: Juhász Gábor rendészeti államtitkár a brutálisan meggyilkolt és megbecstelenített Horák Nóri temetésének napján is arról beszélt a parlamentben, hogy meg kell védeni a romákat, mert rettegnek.

2009. január: Juhász Gábor rendészeti államtitkár szerdán ismertette azt az új törvényt, amely a tárca szerint hatékonyabb fellépést biztosít a közrendet, vagy az igazságszolgáltatási és hatósági eljárást megzavarók ellen. A február 1-jén hatályba lépett jogszabály olyan törvénymódosításokat tartalmaz, amelyek szigorúbb büntetési tételeket, illetve új elkövetési magatartásokat állapít meg a közrendet veszélyeztetőkkel szemben. Lényeges elem az is, hogy több "bűncselekmény" előkészületi magatartása is büntetendővé válik.

A törvényről bővebben ITT olvashat!

Anélkül történt meg gyülekezési jogok durva korlátozása – 2008. évi LXXIX. törvény által –, hogy erről a közvéleményt bármilyen módon érdemben tájékoztatták volna. A jogszabály létrehozza az úgynevezett központi szabálysértési nyilvántartást is. Mint arra a Nemzeti Jogvédő Szolgálat figyelmeztet, felhatalmazza továbbá a hatóságokat, hogy adatainkat kiszolgáltassák, ám az állampolgárt korlátozza abban, hogy megismerje, mely szervek számára.

Juhász Gábor, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium – jogi végzettséggel nem rendelkező – államtitkára többek között úgy illusztrálta, hogy az új rendelkezések szellemében egy tojás, sőt egy papírgalacsin elhajítása is büntetendő cselekménynek számíthat. Ez azt jelenti: közvádas bűncselekménynek minősül február 1-jétől, ha politikusokra és más személyekre valaki tortát vagy tojást hajít. Bár a törvény már február 1-jén életbe lépett, teljes fejetlenséget tapasztal, aki az esetleges szankciók erdejében próbál eligazodni. A jogvédők Sólyom Lászlónak benyújtott dokumentuma még Draskovics Tibor igazságügyi miniszter törvényjavaslatán alapszik.

E változat szerint a rendőrség által megtiltott tüntetésen való részvétel is büntetendő. Ha egy rendezvényen a jelen levő rendőrök úgy érzik, felhívást intéz egy demonstráció szónoka, s egy keményebb megfogalmazás abból a célból, hogy – az ő megítélésük szerint – ez garázda magtartásra szólít fel, például azt mondja: „ne engedjük, hogy minket kordonnal körülvegyenek”, ezt túlzó és önkényes jogértelmezéssel akár hivatalos személy elleni erőszak előkészületeként lehetne értelmezni. Valósággá válhat az, hogy a szónokot akár le is ráncigálják a színpadról – fogalmaz a jogvédő.

Az új jogszabály által – fejti ki Gaudi – a rendőrség esélyt kap arra, amit eddig jogszabályi felhatalmazás nélkül tett: „A tüntetéseken nem azért vannak jelen, ahogy ezt a nemzetközi egyezmények és az alkotmányos alapelvek is előírják, hogy biztosítsák a tüntetés békés, zavartalan lebonyolítását, mentesítve a demonstrációt a külső hatásoktól, hanem hogy megrendszabályozzák az ott összegyűlt embereket, és megpróbálják elrettenteni őket attól, hogy a gyülekezés céljai megvalósulhassanak”.

Juhász tehát iskolapéldája annak az állatfajnak, amelyik gyakorlatilag ülteti vissza a kommunista diktatúra módszereit, úgy, hogy közben vígan lövészgyakorlaton vesz részt, buzgón fotóztatja magát és éli a politikai maffiózók gondtalan életét. Pofátlansága és gátlástalansága határokat nem ismer, még akkor sem, mikor választói ellenében szavaz.

Lássuk be! Juhász Gábor életét érdemes megörökíteni. Nem azért, mert emlékének szép szobrot kívánunk állítani, hanem azért, hogy legyen ember ezen kerekded sárgolyón, aki nem fogja elfeledni ezen cselekedeteket, akkor, mikor végre Igazságot szolgáltatnak, és megbüntetik a bűnösöket.

Rózsa-Flores Eduardo
Ágoston Dániel

Párhuzamosan megjelent itt és az Ellenkultúrában
.

Commie penholder

.

http://www.blackbrain.it/index2.php

Dögkutakban a kommunizmus áldozatai

.

Délvidék: drámai emléktábla avató Csúrogon

Megrendítő halottak-napi megemlékezésen adóztak halottaik emlékének Délvidéken, a Csúrog határában található dögtemetőben a környékbeli magyarok. Itt, az egykori dögtemetőbe, a dögkutakba dobálták bele azt a csaknem ötezer ártatlan magyart, akik Titó kommunista partizánjai megtorlásának estek áldozatul, megtorlásként az 1942-es hideg napok razziáért. Bírósági tárgyalás nélkül, a népfelszabadítási tanács döntései következtében. A halottakat szekéren hozták a falvakból, Csurogról, Mozsorról, Zsablyáról s lökték bele a állattetemek közé, a kutakba. Akadt olyan magyar áldozat is, aki félig még élt, s úgy taszították a többiek után. Történt mindez 1944- decemberében.

Ezekben a falvakban azért nem élnek magyarok, mert megölték vagy elűzték őket, a gyerekeket és a nőket pedig koncentrációs táborokba hurcolták. Szigorúan megtiltották, hogy a kegyetlen mészárlásról, a magyar holokausztról beszéljenek. Amikor a tetemek már oszlásnak indultak, kiszedték belőlük a csontokat és a közeli bőrgyárba szállították…Teleki Júlia, volt tartományi testületi képviselő - akinek az Édesapja ugyancsak itt végezte életét - a szervezője, lelkes gondozója az évente emelt sírnak, emlékhelynek. Azért kell évente új keresztet állítani, megáldani, imával megerősíteni, megkoszorúzni, mert a helybéli szerbek rövid idő alatt lerombolják. Kegyeletsértő módon. A megszentelt keresztet felgyújtják, ledöntik, a koszorúkat szétrugdossák. Mikor milyen kedvük van.A gyászoló, emlékező magyarok gyorsan összeállították a keresztet, majd percek alatt elborították az emlékezés és a kegyelet koszorúi. Az emlékezés egy CD-lejátszóról felhangzó énekkel kezdődött, amelynek címe: Októberben, novemberben fegyver dördült az emberben. A dal alatt a gyülekezőkhöz csatlakozott egy 7-8 főből álló roma gyerekcsoport, akik már most szerbül káromkodni kezdtek egymás közt, és érdekesnek találva a megemlékezést gúnyolták az kegyelettel adózókat. Egy gyászoló hölgy oda is ment hozzájuk és megpróbált elbeszélgetni velük, ezzel csendesítve azt a hangzavart, amit keltettek. Ezután Bogdán József atya mondott szentbeszédet. Nyolc helyen volt megemlékezésen az elmúlt napokban, viszont igazán csak itt, Csurogon érezte azt, hogy egy Szent helyre érkezett. Magasztos és erős szavakkal mondta el, mily fájó dolog emlékezni, viszont elmondta, hogy az itt elhunytak mindvégig a szívünkben maradnak és mindig emlékezni fogunk rájuk. Utána Fúderer László óbecsei belvárosi plébános, mondott imát az áldozatokért s szentelte meg a keresztet. Rácz Szabó László figyelmeztetett: háborúban vagyunk, nem a II. Világháború , hanem Trianon óta, mert más nemzetek próbálják egyre jobban szűkíteni életterünket. Szerbia szégyene az, hogy egy ilyen helyen, roma gyerekek által megzavartatva kell tartanunk a megemlékezésünket. dr. Pál Sándor, a VMDK elnöke szólt az emlékezőkhöz. Becsey Zsolt javasolta, hogy kezdődjön el egyfajta gyűjtés arra, hogy ez a hely emlékhellyé válhasson. Saját pénzéből ezer Eurót ajánlott fel erre a célra. Közölte, Románia és Szlovákia EU -ba való lépése után az ott élő magyarok helyzete csak rosszabb lett, nem szeretné, ha a délvidéki magyarokkal is ez történne. Pásztor Bálint VMSZ parlamenti képviselője szólt a hozzátartozókhoz, majd Egeresi Sándor , utána Rókus Zoltán szavalt el egy Bogdán József verset. Ott volt s megható beszédben megemlékezve fejet hajtott Dr. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke is.

Az Október 23. Bizottság Alapítvány képviseletében ezen a drámai helyszínen - Becse városka közelében- Dr. Szöőr Anna elnök és M. Szabó Imre kuratóriumi tag helyezett el márványtáblát, koszorúzott, majd mondott beszédet a kommunizmus délvidéki áldozatainak emlékére. Nem is akármilyen körülmények között. A Bizottság emléktábláját a tavaly elhelyezett s aztán a máig élő bosszú indulataival darabokra összetört roncsaira helyeztük. Az ünnepséget követően a márványtábla biztonságáról gondoskodtunk.M. Szabó Imre

http://www.oktober23bizottsag.hu/

A HEGYEK VAJÚDTAK ÉS EGERET SZÜLTEK avagy

.

NEMZETI CSÚCS POCSOLYA SZINTEN

Lezajlott a figyelemelterelő, gyurcsányi ötlet nyomán megrendezett "nemzeti csúcs", a nemzet részvétele nélkül. Úgy-ahogy összeverbuváltak egy heterogén társaságot és megszólaltatták azokat, akiket (kevés kivétellel) közvetlen vagy közvetett módon felelősség terheli a jelenlegi (tragikus) politikai, gazdasági, erkölcsi, szociális (stb.,) helyzet kialakulásáért.
A kádári garnitúrát képviselő egykori MSZMP-s vagy KISZ-es főguruk (Gyurcsány, Medgyessy, Gál, Lendvai, Glatz, Szili, stb.,) ügyesen megadták a gazdasági helyzetre és/vagy az összefogás szükségességére utaló alaphangot, így résztvevők többsége a világgazdasági válság pajzsa mögé bújva próbálta magyarázgatni és ködösíteni sanyarú helyzetünket, finoman ecsetelve, hogy néhány évig áldozatokat kell vállalni mindenkinek, összébb kell szorítani a nadrágszíjakat, és bele kell törődni, hogy - átmenetileg - semmi jóra ne számítson senki.
A hozzászólók zöme tehát a gazdasági "mókuskerékben" forgolódott, elsimítva (vagy feledtetve) azt a tényt, hogy évtizedek óta politikai válságban vagyunk(!), amely a Rákosi-Kádár diktatúrákban kezdődött, és az átejtőernyőztetett elvtársaknak köszönhetően,- a demokráciában is "kivirágzott", majd a gyurcsányi rendőrállamban közeledik ahhoz a csúcsértékhez, amely a kádári megtorlás időszakában létezett.
Nem kellett képzett jósnak lenni annak az elővetítésére, hogy egy ilyen nagyságrendű plénum érdemi megbeszélésre képtelen lesz(!), a főkérdést pedig háttérbe fogja szorítani a triviális témák dióhéjban történő felvetése.
Az a hazug, csaló, erőszakos és szakértelem nélküli kormány (és kormányfő), amely jóval a világgazdasági krízis megjelenése előtt "dübörgő" gazdasággal "etette" a kába szimpatizánsait, miközben agyagba döngölte a nemzet-gazdaságot, európai viszonylatban az utolsó helyre szorította hazánkat, megtízszerezte az kádári adósság-halmazunkat, képtelen kievezetni az országot ebből a katasztrófális helyzetéből!
A "nemzeti csúcs" hangvétele, Glatz optimista zárónyilatkozata arra utal, hogy Gyurcsány további időt nyer(t), hiszen csipetnyi hamut hintett a fejére és enyhe meakulpázást is megeresztett a közvélemény kábítására. Megérezte, hogy előrehozott választásokról, lemondásáról vagy felelősségre vonásáról csak a nemzeti csúcson kívüliek beszélnek, a kifosztott karaván pedig halad (a végzete felé), miközben a qrva ország "kóbor kutyái" ugathatnak...

(Prof. Dr. Bokor Imre)
.

Szocialista stílus: egyforma mindenütt

.
Evo Morales, a Bolíviai MAS (Mozgalom a Szocializmusért) vezére,
a köztársaság elnöke (még!)
Amikor egy szocialista leszarja a törvényeket

Ismerje meg, hogyan kormányoz Evo Morales !

Evo Morales szövegéből:
Ha illegális, csináljatok úgy, hogy legális legyen

"...a jog fölött a politika van...
Néha, jogtudorok azt mondják nekem, Evo, tévedsz jogilag, kilépsz a legalitásból, azt amit csinálsz az illegális -törvénytelen.
Erre én azt mondom ezeknek az ügyvédeknek: ha nem törvényes, és elismerem, tudom, akkor csináljatok úgy, alakítsatok úgy hogy a dolog a végen legális legyen, vagy minek tanultatok jogot?..."
.

Dobrocsi Ferenc: OLIMPIA

Az Olimpia olyan a magyar léleknek, mint halnak a víz. De a víz most zavaros, szennyezett és a hal nem mindig érzi jól magát. Végigmegyünk az eseményeken időrendi sorrendben, idézünk, szembesítünk. Némely dolgot a fejéről a talpára állítunk.

Mielőtt elkezdődtek a játékok, majdnem több volt az éremesélyes, mint ami kiosztható. Színes kiadványokban az egekig magasztalták a sportolókat. A sportolók dicsekedtek. „Gyurcsányizmus” árasztotta el a légkört.

Görbicz Anitától, aki sokakkal ellentétben nem szeret dicsekedni – a Nemzeti Sport újfent azt firtatta, miért nem dicsekszik, mert volna mire.
Görbicz Anita sokadszor elmondta, nem kenyere a kérkedés. Rossz előérzete volt az embernek.
Aztán eljött az igazság órája, az igazság napjai, elkezdődtek a játékok.
Nemcsik Zsolt kardvívó csak az aranyat tudta elképzelni, de 18. lett.
Nemzeti Sportban/NS/ Kulcsár Krisztián párbajtőröző így: - Azt mondják a kívülállók, akik persze értenek is hozzá, hogy az olimpiai versenyformát nekem találták ki. Ő is 18. lett. Pedig azt is mondta: a rutin és a motivációs többlet is a mi oldalunkon van. A csapatverseny később még csúnyábbra sikeredett. Szembesítés: - Hogy is van ez a rutin és motivációs többlet?
NS: Régen vágott neki honfitársunk olyan eséllyel, mint amilyennel a Vasas teniszezője indul
Pekingbe. Szávayról azt írták, ha csak 3 meccset nyer, már pontszerző. Szávay: - Szeretnék érmet szerezni. Úgy érzem, a játékomban benne van egy sikeres szereplés lehetősége. Egy meccs volt és vége lett a szereplésének. A kínai szaladt a labda után, Szávay nem annyira. 2 nappal a vesztes mérkőzés után a következő reklám ment a TV-ben: Szávai a magyar tenisz legfénylőbb csillaga. Kissé disszonáns ez így.
Némi gyógyír: Cseh Laci megkezdte az éremszerzést.
Káté Gyula úgy bokszolt az első meccsen, mintha kezdő volna, pedig „aranyesélyes” volt.
Mikor 3 vívónőnk 15:5-re, 15:4-re, 15:3-ra kikapott, a kommentátor odáig ragadtatta magát:
- Olyan kicsi az ellenfél, hogy nem lehet megszúrni. Később mások megtudták szúrni.
Az evezősök is elsők akartak lenni, aztán a reményfutamban is hátul végeztek. Végül nem az A, nem a B, hanem a C döntőben lettek másodikok. Hirling Zsolt azt írta a hírportáljában:
- Szeretnénk kitombolni magunkat a pályán. Véleményünk: Evezni kellett volna, tombolni a
Gyurcsány is tud. Egy interjúban azt mondták a fiúk, hogy túledzették magukat az Olimpia előtt. Röhej. Pár éve a focistákról hallottunk ilyet. A kommentátor 3 napon át döngölte belénk: - Higgyék el, ezek a fiúk többet tudnak És lassan mondta, hogy mindenki megértse.
Ugye ismerős, „Gyurcsányizmussal” be a sport kellős közepébe. Elkúrtuk, de jól vagyunk, jobb bárkinél. Mint az EU-ban, beeveztünk az elejéről a végébe.
Judósaink szereplése is siralmas, pedig azok is tele voltak „éremesélyesekkel”.
Egy ökölvívónk mérkőzésén, ahol az ellenfél 7: 0-ra vezetett, a szünetben az edző/Öcsi bácsi/
azt tanácsolta,csak ha biztos, akkor üss. A bokszoló kiment és táncolt. Aztán addig várta az alkalmat, míg vége lett a mérkőzésnek. Táncolni a Gyurcsány is tud, azért kár volt odamenni.
Még csak a 4. napnál tartottunk, de az 5 karikára ugró puma, csak ázott verébként rázogatta szárnyait.
5. nap – Cseh Laci megint remekelt. Ó más kategória. Nem a szemfényvesztés, nem a mismásolás esete.
Kieset a másik nagy bokszolónk, Bedák Pál is. Az „aranyesélyes”.
Bodrogi László lassan szokott kezdeni, azután szokott gyors lenni – így a kommentátor. Most
az elején is lassú volt, meg a végén is. Bronzérmet vártak tőle, 27. lett. Amikor a szervezők a 17. helyről indították, megsértődött. Nagyjából így taksálták az erőviszonyokat. A kommentátor rátett még egy lapáttal: ez a pálya nem igazán fekszik neki. Sok szurkolónak se fekszik az ilyen kommentálás. Elmégy Te a …..ba.
Aztán megkegyelmezett a magyaroknak az ő Istenük. A vívócsapat 17. tagja bronzérmet szerzett. Mincza Ildikó, gratulálunk. Még ezen a napon a kézis lányok szívet-lelket gyönyörködtetve, legyőzték a németeket, a „fölesküdött” bírókkal együtt. Végre az akaraterő, amiről a sportnak szólnia kell.
Lőrincz Tamás birkózónktól többet vártunk. Nem volt aktív. A róla festett kép és nyilatkozatai nem voltak szinkronban a teljesítményével. Azt ígérte, Pekingben marad érem nélkül. Úgy látszik erőszakkal hazahozták Jól tették. A nap híréhez tartozott – Gyurcsány bejelentette, kimegy Pekingbe. Egy ismerős rögtön megjegyezte: a gyenge szereplést megfejeli még egy kis pluszköltséggel.
08.14. 6. nap. Fodor Zoltán birkózó, a sok „éremesélyes” után a semmiből jőve, ezüstérmet
Szerzett. Szívből gratulálunk!
Gyurta Dani médiafelhajtásban jeles és kiváló, a medencében 5. Igaly Diana, Virág Lajos,
Deák Bárdos Mihály is kiesett, ők is éremesélyesek voltak.
08.15. 7. nap. Cseh Laci harmadszor remekelt. Gratulálunk!
Volt néhány 20 – 30 – 40 közötti helyezésünk és ez a nap se hozott feltámadást. Pedig Gyurcsány már kint volt. Schmitt Pál könyörgött, rimánkodott a sportolóknak a nagyobb lelkesedésért. Egy kommentátor ismét kitett magáért. A sportlövő 39. lett, nem kedvezett neki a szeles pálya, amúgy döntőbe vártuk. Daróczi is szokott ilyen megfejtő módon szólni a kormánytevékenységről és Gyurcsány Ferencről. Itthon már folyik a világhírű magyar film forgatása. Elfújta a Szél. Producer: Gyurcsány Ferenc.
08.16. 8. nap. Kővágó 21.-ként kiesett, Máté 13.-ként kiesett. Kommentátor így: Máté, ez jó dobás! Nincs selejtezőszint, de jó! Hát annyira azért nem jó, ha szint sincs és ki is esett. Most pontszerző „esélyesek estek ki.
08.17. 41.-ek vagyunk az éremtáblázaton
08.18. 44.-ek vagyunk
08.19. 47.-ek vagyunk
08.20. 49.-ek vagyunk
08.21. 51.-ek vagyunk

REKLÁM

Egyre több tervünk valósul meg!
Van mire büszkének lennünk!
Új Magyarország. Benned van.

Ez alatt a kardcsapat betetőzte minden idők legrosszabb vívószereplését.
Pars Krisztián 4. lett kalapácsvetésben. Gratulálunk!
Sastik Mariann kapott egy elégséges osztályzatot a Nemzeti Sporttól. Akciót nem kezdeményezett, 2-szer mögéje kerültek, majd 2 vállra fektették az első menetben. Mi ebben az elégséges? Ki bírt menni a szőnyegre? Szőnyegre még Gyurcsány is ki tud menni, igaz, ott van kettős kordon.
Magyar 65. lett, 28 mp. Hátránnyal, a másik félúton feladta. Számoljunk csak! 28 perc, az kilométerenként 40 mp., 100 méterenként 4 mp.
Megcsináltuk! A hírt nem erősítették meg.
Ugyan ezen a napon Gyenesei István, utódja az egykori Gy. F. sportminiszternek – úgy nyilatkozott a TV-ben: - Megfelelően teljesít a csapat. A Kókai „egész Európa minket irigyel”
- most Pekingben úgy hangzott: „az egész világ minket irigyel”. Akik tényleg ismerik Gyurcsányt, azt mondják, azért ment ki Pekingbe, ha minden kötél szakad, kivár a végéig és föláll a dobogó legfelső fokára.
Mindig szerette a magaslatokat.
Egy 70 éves világhírű sportolónk /a nemzet sportolója/, kerek perec kijelentette – a kormányzatnak az a célja, hogy elsorvassza a magyar sportot. Ha az összetartó erők szakadozottak, már bármit meglehet tenni a néppel. Még a kvalifikációs pénzeket is akkor utalták át, amikor a sportolók már kint voltak Pekingben. Sokan a felkészülést saját erőből eszközölték.
Atlétáink 2 kivételével kiestek. A második atlétánk, aki nem esett ki, az a nyolcaddöntőben Athénban első lett – doppinggal. Pekingben utolsó – dopping nélkül. Nem rossz ez Robi! Döntőbe jutottál. Látod, lehet így is. A kommentátor szerint fantasztikus szereplés. Szerintünk tisztességes. Most már tisztességes. Van egy másik ember, aki szintén mélypontra jutott, ő politikus. Semmi áron nem akar elmozdulni a mélypontról, a bugyrok bugyrából. Nagy kár, mert az, többet szorozna és osztana, mint egy 8. helyezett atlétánk.
Öttusa. NS: Balogh Gábor a legfényesebb medáliát nézte ki magának. B.G.: - Elképesztően elszánt vagyok, cél az olimpiai bajnoki cím! Úgy érzem, a legutóbbi botlásomtól függetlenül is pályázhatom a címre. NS: Ki lesz az Olimpia magyar sztárja? B. G. : Remélem én. 26. lett.
Szép Gyurcsányi magaslat. A szöv. Kapitány Gyurcsány nyomába eredt. Közvetlenül a verseny után így nyilatkozott: Egy nagyon jó felkészülés után a gyerekek fejben is ott voltak. Csak az a lovaglás! Szerintünk nem csak a lovaglás. Minden együtt. Balogh 2 szám után12., 3 után 15., 4 után 20., 5 szám után 26. Tisztelt szöv. kap. Úr! Az igazat! Meddig akar még kapitány maradni?
Az utolsó 3 nap. Minden nap egy arany érem. Tompította a kudarcot. Vajda Attila nem dicsekedett előre, nem a fellegekben járt jól felkészült, beleadott apait-anyait, lapátolt, győzött. Szép volt. Magyarország úgy várta ezt az első aranyat – mint a messiást. Feljöttünk az éremtáblázaton a 29. helyre. A második arany C 2-ben Kovács – Janics. A harmadik a vízilabda válogatott. Ehhez jött még Kozmannék csodálatos bronzérme
és a C 4 ezüstje .Így lettünk 21-22.-ek a végelszámolásnál. A női kézi és vízilabda 4. lett.
A kézis lányok 3 fantasztikus mérkőzést vívtak. Voltak gödörben is, de föltámadtak. Igazi sportteljesítmény az övék. Gratulálunk! Gratulálunk mindannyiuknak!. Sajnos a női öttusa lemásolta a férfiak produkcióját. Vörös 20., Gyenesei a 24. Itt is csak az illúziót keltették előre, minden alap nélkül.
Néhány zárógondolat. Az „éremesélyesség” azt sugallja, kicsit kell produkálni és csak az érem színe kérdéses. Ebbe a csapdába könnyű bele esni.
Vajda Attila és Cseh László messze kiemelkedett pozitív mentalitásával ebből a keretből. És persze a pólósok tudása!
A KÜZDENI TUDÁS volt ezen az olimpián. Nem a sportlétesítményeink állapota és egyéb kifogások, féligazságok.
Olyan tehetségek, mint Nemcsik, Kulcsár, Szávay, Bodrogi, Balogh, Varga-Hirling és még mások nem mutatták föl a küzdeni tudást, nem lettek sikeresek. Ilyen hozzáállással soha nem is lesznek azok egy olimpián. Amilyen a morális szint, olyan a versenyzés.
Nem a közvéleménynek volt túlzott elvárása, hanem a tehetséges versenyzőknek maradt adóssága.
A sportból jól élő vezetők rég óta tehetetlenek és tehetségtelenek. Tisztelet a kivételnek.
Szájhősnek ott van egy híres/hírhedt/ politikus. Húzza-húzza, mint a sportvezetők, de most mégis a törülköző bedobása előtt áll.
Sportnemzet voltunk nem is olyan régen, ahhoz képest túl sok olyan versenyző van, akiket úgy lehet jellemezni – „kimentek és haza jöttek”
Egy kérdés is fölvetődik. Száműzték a doppingot, és nem megy??
Ki van adva az olimpikonoknak a nyilatkozási szabály – Nem olyan rossz ez a szereplés. Csak annyit teszünk hozzá: Hát nem, nem mintha 2-szer olyan rossz volna.
Végül engedjenek meg 3 nagyon személyes észrevételt. Az első – Vajda Attilát tartottam a legesélyesebb egyéni versenyzőnek Beigazolódott. Sajnos, hogy egyéniben más nem tudott nyerni. A második – Van egy vízióm. Nagyon csúnya vízió. Sose valósuljon meg! Ha gyökeresen nem változik az alap és felépítmény, valamint az olimpiai szellem /tehát minden/, akkor egy-két ciklus múlva csak a „Gy. Leilák” fognak sportolni. Vaskos csekkfüzetekkel a zsebükben, úri passzió gyanánt mennek majd a sportcentrumokba. Mások meg kívül martadnak tehetségesen, elkülönülten. Ki fog akkor szurkolni?
Ki kellene törni a mostani posványból. Mind a sport, mind a társadalom érdekében.
A harmadik – A sport végül is játék. Olimpián komoly játék. És még így is, minden éremnél, minden olimpiai pontnál többet ér az igazi szurkolónak, amikor szól a rigmus:
Játszik a csapat!

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde

.
Egyetlen megjegyzésem:
Hogy miért nem hallunk ilyeneket őfelsége ellenzékétől?
/Az alábbi szövegben a kiemelések, tőlem vannak!/

Nem férhet kétség ahhoz, hogy István nem csak épített, István rombolt is. István építkezéséért nagy árat fizettünk. És ebből a szempontból értjük Koppány igazát. István leszármazottjai vagyunk, de vállaljuk Koppány örökségét. Igen, mindig van más út, mindig lehet másként cselekedni. István vagy Koppány? A mi válaszunk: István és Koppány!

Igen, István rombolt is. De István rombolt, hogy építhessen. Rombolt, hogy az ország legjobb hite szerint erősebb legyen. Rombolt azért, hogy a magyar paraszt több és jobb kenyeret termeljen. Rombolt azért, hogy Magyarországra felnézzenek szomszédjai és az akkori világ hatalmai. István által biztos, hogy veszítettünk is, de nyertünk is. Ez az a többlet, amiért ma meghajolunk Szent István műve előtt.

Hirdessünk nemzeti ellenállást, mi, a dolgozók, a munkások, a szegények tömegei! A nemzeti ellenállás nem a polgárság előjoga. A nemzeti ellenállás a mi harci eszközünk is, az elnyomottaké. Akik ma nem engedik, hogy magyarul beszéljünk, magyar húst együnk, magyar bort igyunk, a tőke, a külföldi tőke jármába hajtanak bennünket. Merjünk magyaroknak lenni, csak így lehetünk munkások, dolgozók, emberek.

Védjük meg Magyarországot! Ne engedjük, hogy végleg beolvasszanak bennünket a globalizált világba! Merjünk nemet mondani az Európai Unió gyarmatosítására, ahogyan nemet mondtak a franciák, az írek! Védjük nemzeti sajátosságainkat, hagyományainkat, gyarapítsuk azt, amiben jók vagyunk és vegyük át azt, amiben mások jók!

Védjük meg a magyar oktatást! Ne engedjük, hogy összevonják a fizikát a biológiával, és valami amerikai tantárgyat tanítsanak! Ne engedjük, hogy a magyar nép szellemi rabszolga legyen saját világában!

A beszéd teljes szövege:

Tisztelt Ünneplők!
Elvtársak! Barátaim!

Tisztelettel köszöntöm Orosháza polgármesterét, a város minden lakosát, vendégeinket. Békés, a Viharsarok népe mindig közel állt a szívemhez. Az elmúlt húsz évben azonban különösen megtanultam tisztelni, becsülni őket. Egyszerre kellett szembenézniük a múlt következményeivel és a jelen bűneivel. Trianon kettészelte ezt a megyét, és ennek következményeit soha senki nem számolta fel. A rendszerváltás elvette az emberek kenyerét, a mezőgazdaságot, a ráépülő élelmiszeripart, sok-sok embert tett földönfutóvá. És mégis, „él nemzet a hazán”. Ha nehezen is, de boldogulnak az itt élők. Tiszteletünk és megbecsülésünk Orosháza népéé. Kívánjuk Önnek, polgármester úr, a város honszerető erőinek: hívjanak vissza minden orosházit, adjanak minden itt élő kezébe biztos kenyeret. Kívánjuk, hogy virágozzék Orosháza az itt élők és a magyar haza örömére.

Városépítő és országfejlesztő munkájukban bizton számíthatnak a Munkáspárt rokonszenvére és aktív támogatására. Éljen Orosháza és dolgos népe!

Barátaim!

A Munkáspárt aktív tényező a város és a térség életében. Köszönöm Nektek, a Munkáspárt Békés megyei szervezetének, ezen belül az orosháziaknak, hogy szívesen fogadtátok be a Munkáspárt idei Szent István napi rendezvényét. Lelkesek voltatok és leleményesek. Nem riadtatok vissza a nehézségektől. Átéreztétek a párt előtti felelősségeteket és cselekedtetek. Hiszem, hogy ebben a munkában a párt erősebb lett, sok új barátot találtatok. A Munkáspárt tagsága és vezetése hisz Bennetek, bízik a Békés megyei kommunistákban, és sokat várunk Tőletek az eljövendő csatákban.

Tisztelt Vendégeink! Orosháziak! Dolgozó barátaim!

Szent Istvánt ünnepeljük ma, a magyar államiságot, az új kenyeret, a magyar nép, a magyar emberek alkotó munkáját. Visszagondolunk az 1949-es alkotmányra is, amely szilárd kereteket teremtett a magyar államiságnak, és jogokat adott a jogtalanoknak.

Ezer éve első királyunk új országot teremtett. Elvetette a magyarság addigi hitét, és a magyarok sorsát új Isten kezébe tette. A keresztény népek nagy családjának tagjai lettünk. István szakított a magyarság sok évszázados szokásaival. Eldobta, tiltotta, sőt üldözte ősi kultúránk hordozóját, a rovásírást. Kaput nyitott a latin nyelv, a keresztény civilizáció előtt. Eltörölte az addigi magyar államot, helyén új feudális királyságot teremtett. Új szövetségeket is kötött. Elfordult a kelettől, bízva abban, hogy Nyugat Európa életképesebb lesz.

Nem férhet kétség ahhoz, hogy István nem csak épített, István rombolt is. István építkezéséért nagy árat fizettünk. És ebből a szempontból értjük Koppány igazát. István leszármazottjai vagyunk, de vállaljuk Koppány örökségét. Igen, mindig van más út, mindig lehet másként cselekedni. István vagy Koppány? A mi válaszunk: István és Koppány!

Igen, István rombolt is. De István rombolt, hogy építhessen. Rombolt, hogy az ország legjobb hite szerint erősebb legyen. Rombolt azért, hogy a magyar paraszt több és jobb kenyeret termeljen. Rombolt azért, hogy Magyarországra felnézzenek szomszédjai és az akkori világ hatalmai. István által biztos, hogy veszítettünk is, de nyertünk is. Ez az a többlet, amiért ma meghajolunk Szent István műve előtt.

Barátaim!

A történelem fontos számunkra, de nem takarózhatunk vele. Nekünk, magyaroknak újra és újra meg kell hoznunk az istváni döntéseket. Nem hozhatjuk ugyanazokat a döntéseket. Nem igazolhatjuk a jelent István döntéseivel. Nekünk is szembe kell néznünk a valósággal, ahogyan István is tette.

Veszélyben a haza! Veszélyben Magyarország! Veszélyben Szent István műve! Magyarország ma nem erősebb, hanem gyengébb lesz. Már a múlté az az idő, amikor jó volt magyarnak lenni, s becsültek bennünket keleten is, nyugaton is. Ma lenéznek bennünket, egy vagyunk Kelet-Európa kis országai közül.

Mit tudunk 20 év kapitalizmus után felmutatni? A multik irodaházait ott, ahol egykor a magyar nemzeti ipar virágzott? Parlagfűvel teli mezőket gazdag gabonaföldek helyett? Egy millió munkanélkülit ott, ahol egykor mindenki dolgozhatott?

A magyarság végzetesen lemarad a nemzetek versenyében. A pekingi olimpián szégyenteljesen szerepelünk. Tisztelet a sportolóknak, nem ők a bűnösök. De bűnös minden politikus, akik nem csak a pénztől fosztják meg a sportot, de egész hátországától. Magyarországon a sport nem nemzeti ügy. Magyarországon a sport nem érdekli az államot. Magyarországon a sport, az ifjúság sorsa nem érdekli a miniszterelnököt. Magyarországon az állami luxus előbbre való a fiatalok egészségénél.

Az oktatásban elveszítjük a szocializmus idején szerzett tudáselőnyünket. Nem gondolkodni és alkotni képes mérnököket és szakmunkásokat nevelünk, hanem félművelt robotokat. A felsőoktatásban a bolognai rendszer nem előre visz, hanem hátra. Nem a magyar hagyományokat és sajátosságokat használjuk ki, hanem a multinacionális vállalatok kiszolgálására alkalmas tömegértelmiséget képzünk.

Az egészségügyben a cél nem az, hogy egészséges magyarok milliói nőjenek fel. Egerben a Hospinvest kijelentette: az egészségügy tíz százalékban szól az emberek gyógyításáról, kilencven százalék az üzlet. A cél az, hogy az egészségügyi vállalatok minél olcsóbban minél nagyobb profitot termeljenek. A következmény az, hogy beteg, önmagukkal küszködő fiatalok nőnek fel.

Veszélyben a haza! Veszélyben Magyarország! Veszélyben Szent István műve! Lássuk meg végre, hogy mi történik a környezetünkben! Lássuk meg, hogy amíg mi kiárusítjuk az országot, addig a szlovákok, a románok, a horvátok, a szlovénok, az osztrákokról nem is beszélve, építik a saját kis nemzeti kapitalizmusukat! És sikeresen építik!

Vegyük végre észre, hogy néhány évtized múlva Magyarország leszünk magyarok nélkül! Mondjuk végre ki: az az út, amelyet ránk kényszerít a mostani politikai elit, a gyurcsányok, a bajnaik, a szekeresek, a fodorok és kókák, a külföldi nagytőkétől függő egész magyar gazdasági és politikai elit, nos, ez a politika hibás, káros, nemzetvesztő. Szabaduljunk tőlük, amíg nem késő! Le velük!

Hirdessünk nemzeti ellenállást! Ne engedjük, hogy Szent Istvánt elvegyék tőlünk! István nem a külföldi bevásárló központok és magán egészségügyi cégek akadálytalan terjeszkedésének a jelképe, hanem az ésszerű magyar alkalmazkodásé, a nemzeti érdekek képviseletéé.

Hirdessünk nemzeti ellenállást! A nemzeti ellenállás nem valamiféle elavult, jobboldali, nacionalista jelszó. A nemzeti ellenállás az egyetlen, amely ma még megmentheti a magyar nemzetet. Ne engedjük, hogy a globalizáció, az EU "közös" érdekek érvényesítése miatt elveszítsük a nemzeti ellenállás lehetőségét! Ne tűrjük, hogy az egységesített világszemlélet, az új világvallás bevezetése megtörje a nemzeti emlékezetet!

Hirdessünk nemzeti ellenállást, mi, a dolgozók, a munkások, a szegények tömegei! A nemzeti ellenállás nem a polgárság előjoga. A nemzeti ellenállás a mi harci eszközünk is, az elnyomottaké. Akik ma nem engedik, hogy magyarul beszéljünk, magyar húst együnk, magyar bort igyunk, a tőke, a külföldi tőke jármába hajtanak bennünket. Merjünk magyaroknak lenni, csak így lehetünk munkások, dolgozók, emberek.

Védjük meg Magyarországot! Ne engedjük, hogy végleg beolvasszanak bennünket a globalizált világba! Merjünk nemet mondani az Európai Unió gyarmatosítására, ahogyan nemet mondtak a franciák, az írek! Védjük nemzeti sajátosságainkat, hagyományainkat, gyarapítsuk azt, amiben jók vagyunk és vegyük át azt, amiben mások jók!

Védjük meg a magyar oktatást! Ne engedjük, hogy összevonják a fizikát a biológiával, és valami amerikai tantárgyat tanítsanak! Ne engedjük, hogy a magyar nép szellemi rabszolga legyen saját világában!

Védjük meg a magyar kereszténységet! Én nem vagyok hívő ember, de az elmúlt időben sok templomot kerestem fel, sok helyi katolikus pappal találkoztam. Meggyőződésem, hogy a katolikus vallás ma nem a munkásosztály ópiuma, hanem menekülés egy bűnös és bűnöző világ elől. A katolikus vallás ma erőt és hitet ad azoknak, akiket a tőkés világi hatalmak magukra hagytak.

Védjük meg a magyar államot! Vaskéz kell és szilárd, mindenki számára kötelező törvények! A szilárd törvények mögött társadalmi egyetértésnek kell állnia, a társadalmi egyetértés mögött társadalmi megegyezésnek, nemzeti összefogásnak.

Mi, a Munkáspárt példát mutattunk nemzeti összefogásból. Nemet mondtunk a vizitdíjra, a kórházi napidíjra, a tandíjra, annak ellenére, hogy a népszavazást a konzervatív erők kezdeményezték. Gyűjtöttük az aláírások a magánpénztárak bevezetése ellen, noha olyan szakszervezetek álltak a gyűjtés élén, amelyekkel számtalan kérdésben nem értünk egyet. Együtt küzdünk az egri kórházvédőkkel, pedig nem vagyunk egyformák. Bizonyítottuk, hogy lehet együttműködni, csak akarni kell.

Mi, a Munkáspárt ezer éves történelmünket egységes egészként és nemzetünk közös értékeként kezeljük. Nem kétséges, hogy szívünkben azokat őrizzük, akik számára a nép, a szegények, a dolgozók élete volt szent. De magunkénak vallunk mindenkit, aki építette, gyarapította, védte, gyámolította a magyar nemzetet.

Mi megtettük a magunk lépését. Ezt várjuk mindenki mástól, akik számára fontos Magyarország. Meggyőződésünk, hogy nem hitvitákban kell felőrölnünk egymást, hanem a közös cselekvés konkrét útjait kell megtalálni. Nekünk nem tetszik a turulmadár, de tudomásul vesszük, hogy másoknak tetszik. Vegye tudomásul mindenki, hogy nekünk viszont érték a békés munka jelképe, a sarló és a kalapács, és a dolgozó emberek nemzetközi összefogásának jelvénye, a vörös csillag.

Nem pusztító gyűlölködés, nem acsarkodás kell, hanem építő jellegű együttműködés. Együttműködés a dolgozók, a magyar állampolgárok, a magyar nemzet jövője érdekében.

Barátaim!

Ma eljöttünk a Viharsarokba, Békésbe, Orosházára. Meghajlunk azok előtt, akik az idén is megtermelték a kenyerünket. Megbecsülésünk és tiszteletünk a magyar falu népéé, amely dacol a multibarát magyar kormány agrárpolitikájával, az EU kizsigerelésével és védi a legszentebbet, a magyar földet, a magyar kenyeret.

Éljen a magyar nép!
Éljen a munkások, a dolgozók egyetlen pártja, a Munkáspárt!
Éljen Magyarország!

(Orosháza, 2008. augusztus 20.)

http://www.kommunista.net/hir/munkasparti-unnepseg-oroshazan