.png)
Kattintsd a képre
Amint felnyitjuk a szemét, egyből eszébe fog jutni, hogy mennyit ártott a szovjethatalomnak és a pártnak a tudományos kutatóintézetben a nyavalyás kibernetikájával, ez a mocsok...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunista diktatúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunista diktatúra. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. április 9., csütörtök
Látogatás a vörös terror birodalmába - Képek a gulágról és a kommunista terrorról
.
Amint felnyitjuk a szemét, egyből eszébe fog jutni, hogy mennyit ártott a szovjethatalomnak és a pártnak a tudományos kutatóintézetben a nyavalyás kibernetikájával, ez a mocsok...
.
Amint felnyitjuk a szemét, egyből eszébe fog jutni, hogy mennyit ártott a szovjethatalomnak és a pártnak a tudományos kutatóintézetben a nyavalyás kibernetikájával, ez a mocsok...
2009. április 5., vasárnap
Дроздовцы.Марш дроздовского полка
.
Fiam: Menj, és ments meg a Hazát!
.
A dallam ismerős lehet, a vörös gazemberek ugyanis egyszerűen ellopták és átírták, így lett belőle „Amuri partizánok dala”. Az eredeti azonban ez.
A Doni kozákok (Szergej Zsarov vezetésével), a Fekete-tengeri kozákok lemezein további ópuszok hallhatók, felemelőek. Pl. Rekviem a fehér hadsereg harcosaiért. Ezek legálisan kaphatóak, végre.
Ajánlott irodalom a témában: Gosztonyi Péter: Vlaszov tábornok c. könyve, Józef Maczkiewicz: Kontra. Egy biztos: az, amit máig tanítanak a magyar iskolákban a bolsevik forradalomról az enyhén szólva hazugság. Részigazságok, kitalációk tömege, dezinformáció, nem információ!
Az orosz-pravoszláv egyházi énekek is toronymagasan körözik le minden jellemző paraméter összehasonlítása után a meglehetősen egysíkú és unalmas gregoriánokat – másfajta egyházi énekekről nem is szólva…
A nagy zeneszerzőknek természetesen vannak csodás alkotásai (pl. Ave Maria ciklus…)
(Mivel igazi, ősi magyar egyházi énekeket nem ismerünk – illetve igen, népdal szintjén, vagy gyermekdal szintjén /süss fel Nap, Bújj-bújj zöld ág, stb./, melyek természetesen szintén egyedülállóak és gyönyörűek – ezért elfogulatlannak tekintem magam fenti állítások vonatkozásában! J
A.
A Fehér Hadsereg korabeli plakátja (A vörös alak: Lev Davidovics Bronstein, alias Trocky)
.
Fiam: Menj, és ments meg a Hazát!A bolsevistákkal szembeszálló fehér ellenforradalmárok indulója, a Drozdovci
A dallam ismerős lehet, a vörös gazemberek ugyanis egyszerűen ellopták és átírták, így lett belőle „Amuri partizánok dala”. Az eredeti azonban ez.
A Doni kozákok (Szergej Zsarov vezetésével), a Fekete-tengeri kozákok lemezein további ópuszok hallhatók, felemelőek. Pl. Rekviem a fehér hadsereg harcosaiért. Ezek legálisan kaphatóak, végre.
Ajánlott irodalom a témában: Gosztonyi Péter: Vlaszov tábornok c. könyve, Józef Maczkiewicz: Kontra. Egy biztos: az, amit máig tanítanak a magyar iskolákban a bolsevik forradalomról az enyhén szólva hazugság. Részigazságok, kitalációk tömege, dezinformáció, nem információ!
Az orosz-pravoszláv egyházi énekek is toronymagasan körözik le minden jellemző paraméter összehasonlítása után a meglehetősen egysíkú és unalmas gregoriánokat – másfajta egyházi énekekről nem is szólva…
A nagy zeneszerzőknek természetesen vannak csodás alkotásai (pl. Ave Maria ciklus…)
(Mivel igazi, ősi magyar egyházi énekeket nem ismerünk – illetve igen, népdal szintjén, vagy gyermekdal szintjén /süss fel Nap, Bújj-bújj zöld ág, stb./, melyek természetesen szintén egyedülállóak és gyönyörűek – ezért elfogulatlannak tekintem magam fenti állítások vonatkozásában! J
A.
A Fehér Hadsereg korabeli plakátja (A vörös alak: Lev Davidovics Bronstein, alias Trocky)2009. március 25., szerda
Értelmetlen, céltalan, káros
.
Megvannak a jelöltek, látjuk, remek csapat, csupa érett, bölcs férfi, csupa joviális, késő Kádár-kori arcél. Csupa nagyszerű szakember, aki már bizonyított. Mit is?
Megvannak a jelöltek, látjuk, remek csapat, csupa érett, bölcs férfi, csupa joviális, késő Kádár-kori arcél. Csupa nagyszerű szakember, aki már bizonyított. Mit is?Sokat nézhettük ezt a tablót az elmúlt huszonnégy órában, minden címlapon a nagy hármas: Surányi, Glatz, Vértes. A remény arcai. Jézusom!
Hogy ki mennyire Amway [1], ki mennyire volt szorgos támasza [2] a letűnt rendszernek, ki mennyire megbízható szaki, azt ne is kaparásszuk. Miért van az az érzésünk, mintha három Demján Sándort látnánk (ráadásul a skálás, és nem az orosz lottós korszakból)? Tényleg a nejlongarbólobbi állhat Gyurcsány megbuktatása mögött?
Ebből a csapatból már fazonra is kitűnne Bokros. Ebben a csapatban még egyéniségnek tűnne, lendületesnek, hitelesnek. Komolyabb ötletet vagy víziót abból az arcból sem néznénk ki, de legalább valamit. Csak hogy ő éppen a klasszikus, Sas József-i értelmeben vett politikai kabaré műfaját próbálgatja egy feloszlás előtt álló pincetársulatban, komoly jelöltként szóba sem jöhet.
Nem itt van a kutya elásva.
Hanem: ennek az egésznek az égvilágon semmi értelme sincs.
Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy válságkezelésre alkalmas lehet egy párttámogatás és választói felhatamazás nélküli kormány? (Amikor egy erős pártbeli bázissal rendelkező, viszonylag stabil fölénnyel megválasztott, karizmatikus politikus által vezetett sem volt képes egyetlen érdemi válságkezelő lépést kiszenvedni magából.) Mégis, hogy működne egy ilyen? Hány MSZP-tagozattal kellene egyeztetni félóránként a különböző gazdaságpolitikai lépéseket? Milyen csodaprogramot lehet kitalálni, ami az elmúlt három évben nem jutott eszébe Gyurcsánynak?
Még egy év agónia biturbó. Minek?
De még az is merész feltételezés, hogy ez a manőver lehetőséget teremtene Gyurcsány Ferencnek a 2014-es visszatérésre. Ugyan. Legföljebb ha az aranyhalak választójogot kapnának.
Akkor tényleg, miért csinálják? (De sokszor feltettük ezt a kérdést az utóbbi három évben.)
Más magyarázat nincs, mint hogy viszi őket előre a fene nagy politikai logika, vagy mi. Illetve, a Magyar Nemzet-esebb verzió, hogy még sürgős eltulajdonítani valók vannak a közös kasszában, és nem más, hanem éppen ez volna az a bizonyos politikai logika, amiből nem tud és nem hajlandó kilépni senki.
Mert ugyan 2006-ban mi értelme volt [3] megnyerni a választásokat úgy? Ha Gyurcsány fele akkora stratéga és fele olyan éleseszű politikus volna, mint amilyennek láttatni szereti magát, akkor rájött volna: az égvilágon semmi értelme sincs. A nagy terveket, a társadalom- és országátformáló programokat (ha ugyan voltak ilyenek) nem lehet sumákban végrehajtani. Meg úgysem, hogy odaállok, azt mondom, hazudtam, és aztán minden másképp lesz.
Ezt sem gondolták végig, semmit sem gondoltak végig, nem volt más, csak nagy löttyös indulat, a kérlelhetetlen belső logika, győzni kell, bármi áron, kormányozni bármi áron, és aztán majd kiderül, hogy mi a cél. Nem derült ki.
Most viszont lenne cél: megállítani a lecsúszást és valahogy kimászni az orrig érő szarból. Erre ez a struktúra alkalmatlan. Erre ez a félkisebbségi, félszakértői kavarás alkalmatlan. Az MSZP alkalmatlan.
Vajon mikor esik le egy-két tucatnyi SZDSZ-es és szoci képviselőnek, hogy értelmetlen és káros, amihez asszisztálnak? Hogy senkinek sem tesznek jót, még maguknak sem.
(Akkor majd jöhet a Fidesz, és aztán tényleg lehet hosszan töprengeni azon, hogy tényleg mi értelme volt ennek a 2006–2009-es izének.)
2009. március 21., szombat
Mansfeld Péter kivégzésének 50-ik évfordulóján 1959 - 2009
.
Mansfeld Péter
Mansfeld Péter
Kivégzési jegyzőkönyv fiatalkorú Mansfeld Péter ügyében.A Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa Tnb.I.8084/1958/6.
Jegyzőkönyv.
Készült a népi dem. államrend megdönt. irányuló szervezkedés vezetése és egyéb bűntettek miatt Blaskí József és társai ellen indított bűnügyben a Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanács Tnb.I.8084/1958/5. sz. elsőfokú és a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Tnbf.IV.13./1959/3.sz. ítéletével megállapított fk. Mansfeld Péter elítélt, - 1959.
március 21-én de. 9 órakor történt halálbüntetés végrehajtásáról.
Jelen voltak:
f.k.Mansfeld Péter elítélt
Guidi Béla a tanács elnöke
Dr.Balogh János fogalmazó
Dr. Doktor János ügyész
Dr.Fáber Viktor bírósági orvos
Dr.Szabó Erno börtön orvos
Sárközy Tibor orsz. börtön pság részéről
Csúcs Mátyás ítéletvégrehajtó
Karácsony Sándor
Fülöp István ítéletvégrehajtó segédei
A tanács elnöke megállapítja, hogy a megjelenésre kötelezettek valamennyien megjelentek.
A tanács elnöke az elítéltet elővezetteti.
A tanács elnöke megállapítja, fk. Mansfeld Péter személyazonosságát, majd felolvassa a Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. nov. hó 21. napján kelt Tnk.I.3084/1958/5.sz. elsőfokú és a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Tnbf.IV.13./1959/3.sz. másodfokú ítéletének rendelkező részét, valamint a kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyvet, mely szerint a halálos ítélet elítélten végrehajtható.
A tanács elnöke az elítéltet az ítélet végrehajtása céljából átadja az ítéletvégrehajtónak azzal, hogy teljesítse kötelességét.
Az ítéletvégrehajtó és segédei a kivégzést 9 óra 22 perckor megkezdték, és annak befejezését a tanács elnökének jelentették.
A tanács elnöke felhívja az orvosokat, hogy a halál beálltáról győződjenek meg.
Az orvosok jelentik, hogy fk. Mansfeld Péter elítélt szíve 9 óra 35 perckor megszűnt dobogni.
Az ítélet végrehajtásánál jelenlevők félórára visszavonultak.
Félóra múlva a tanács elnökének utasítására az orvosok fk.MansfeldPéter, kivégzett elítéltet újra megvizsgálják és ismételten jelentik, hogyannak haláláról meggyőződtek.
A tanács elnöke az ítéletvégrehajtási eljárást befejezettnek nyilvánítja azzal, hogy az ítéletvégrehajtás során felmerült 100,-Ft orvosi költség - Ft uti költség a pótköltségjegyzék tétele alatt nyert feljegyzést."
Kmf.
a tanács elnöke
fogalmazó
ügyész
bírósági orvos
börtön orvos az orsz. börtön pság részéről
.......
Eredeti, kétoldalas géppel írott tisztázat - Fov. Bír. Ir., T. Nb. I. 8084/1958. Blaski József és társai ügye.1. L. a 107. sz. dokumentumot!
2. "Dr. Szabó Ernő" börtönorvos aláírása.
3. "Sárközy Tibor fhgy" (főhadnagy) aláírása.
4. "Csúcs Mátyás" aláírása.
5. "Karácsonyi Sándor" aláírása.
6. "Fülöp István" aláírása.
7. L. a 110. sz. dokumentumot!
8. "Guidi" (Béla) aláírása.
9."Dr. Balog János" aláírása.
10. "Doktor János" aláírása.
11. "Dr. Fáber (Viktor) aláírása.
12. "Dr. Szabó Ernő" aláírása.
13. "Sárközi Tibor" aláírása.
Rendkívüli kép! Mansfeld Péter karja láthatóan retusált. Ennek az az oka, hogy Mansfeld Péter szökést kísérelt meg, közben a karja eltörött. Ezért minden valószínűség szerint nem akarták begipszelt karral megörökíteni.
Korabeli magyarázat a képhez: "Ez alkalommal történt átkutatásakor előkerült vászonra írt és a kabátbélése alá bevarrt cím, ahol szökése után rejtőzködni akart".Mansfeld Péter egy "pufajkással" szíjra fűzve
Korabeli felirat: "Nyomozási kísérlet Mansfeld Péter vallomásának ellenőrzésére".
Mansfeld Péter kivégzésének 50-ik évfordulóján 1959 - 2009
.
Mansfeld Péter:
18 év
Sokaság gyűlik össze a téren,
mi fiatalok állunk középen.
Zivatar áztatja bő csizmánkat,
de Isten meghallgatja imánkat.
A nagyhatalmak csak hazudoznak,
de mi nem hagyjuk többé magunkat.
„Szabadság!” - kiáltom mély torkomból,
„Szabadság!” – üvölt a nép, s tombol.
Újból szólásra nyitnám ajkamat,
valaki rángatja kabátomat.
Jeges fuvallat járja át lelkem,
hideg vasbilincs kattan kezemen.
Együtt nézzen szemünk a kék égre,
sohase kényszeríthetnek térdre.
„Szabadság!” – szólok hozzájuk végül,
tarkón vágnak s minden, elsötétül.
Lassan visszanyerem eszméletem,
mintegy faág nem mozdul bal kezem.
Fáj mindenem, kiváltképp a lelkem,
de a reményt soha el nem vesztem.
Szűk cellámban rácsos ablak sincsen,
én szívemben őrzöm minden kincsem.
Édesanyám sokszor meglátogat,
ügyvéd intézi tárgyalásomat.
Az ősz tudatlan bíró kegyetlen,
halálra ítélte szabad lelkem.
Bátor szívemmel példát mutatok,
s hurokkal a nyakamon meghalok.
.
18 év
Sokaság gyűlik össze a téren,
mi fiatalok állunk középen.
Zivatar áztatja bő csizmánkat,
de Isten meghallgatja imánkat.
A nagyhatalmak csak hazudoznak,
de mi nem hagyjuk többé magunkat.
„Szabadság!” - kiáltom mély torkomból,
„Szabadság!” – üvölt a nép, s tombol.
Újból szólásra nyitnám ajkamat,
valaki rángatja kabátomat.
Jeges fuvallat járja át lelkem,
hideg vasbilincs kattan kezemen.
Együtt nézzen szemünk a kék égre,
sohase kényszeríthetnek térdre.
„Szabadság!” – szólok hozzájuk végül,
tarkón vágnak s minden, elsötétül.
Lassan visszanyerem eszméletem,
mintegy faág nem mozdul bal kezem.
Fáj mindenem, kiváltképp a lelkem,
de a reményt soha el nem vesztem.
Szűk cellámban rácsos ablak sincsen,
én szívemben őrzöm minden kincsem.
Édesanyám sokszor meglátogat,
ügyvéd intézi tárgyalásomat.
Az ősz tudatlan bíró kegyetlen,
halálra ítélte szabad lelkem.
Bátor szívemmel példát mutatok,
s hurokkal a nyakamon meghalok.
2009. március 19., csütörtök
Bombagyár: meghívó a lánchídi emléktábla felavatására
.
Kedves Olvasók!
Március 21-én, az 1919-es vörös kommün kilencvenedik évfordulóján két rendezvénnyel emlékezünk meg a rémuralom áldozatairól.
13 órától a Magyarok Házában a Bombagyár Filmklub exkluzív vetítésen mutatja be a Szovjet sztori című filmet, magyar felirattal. A belépődíj 800 forint. (Ha a DVD nem ér ide addig, akkor is megnézzük, de akkor sajnos lett nyelvű feliratra tesszük rá a magyart, mert a film csak ilyen formában lelhető fel a neten.)
16 órakor pedig a Clark Ádám téren szerény ünnepség keretében felavatjuk a Bombagyár olvasóinak és a Hollán család leszármazottainak adományaiból és a Varga és Fiai Kőfaragó Kft. segítségével felújított, 63 évvel ezelőtt Rákosi Mátyás által leveretett lánchídi emléktáblát, amely az ott kivégzett kislődi Hollán Sándornak és fiának, ifj. Hollán Sándornak, a Szent István-rend vitézeinek állít emléket.
Szeretettel meghívjuk minden kedves magyar honfitársunkat e két eseményre. Hozzatok magatokkal magyar zászlót, illetve egy-egy szál virágot, hogy mártírjainkról méltóképpen megemlékezhessünk.
Kérjük, hogy ezt a felhívást küldjétek tovább barátaitoknak, ismerőseiteknek.
Bombagyár Szerkesztőség
.
Kedves Olvasók!
Március 21-én, az 1919-es vörös kommün kilencvenedik évfordulóján két rendezvénnyel emlékezünk meg a rémuralom áldozatairól.
13 órától a Magyarok Házában a Bombagyár Filmklub exkluzív vetítésen mutatja be a Szovjet sztori című filmet, magyar felirattal. A belépődíj 800 forint. (Ha a DVD nem ér ide addig, akkor is megnézzük, de akkor sajnos lett nyelvű feliratra tesszük rá a magyart, mert a film csak ilyen formában lelhető fel a neten.)
16 órakor pedig a Clark Ádám téren szerény ünnepség keretében felavatjuk a Bombagyár olvasóinak és a Hollán család leszármazottainak adományaiból és a Varga és Fiai Kőfaragó Kft. segítségével felújított, 63 évvel ezelőtt Rákosi Mátyás által leveretett lánchídi emléktáblát, amely az ott kivégzett kislődi Hollán Sándornak és fiának, ifj. Hollán Sándornak, a Szent István-rend vitézeinek állít emléket.
Szeretettel meghívjuk minden kedves magyar honfitársunkat e két eseményre. Hozzatok magatokkal magyar zászlót, illetve egy-egy szál virágot, hogy mártírjainkról méltóképpen megemlékezhessünk.
Kérjük, hogy ezt a felhívást küldjétek tovább barátaitoknak, ismerőseiteknek.
Bombagyár Szerkesztőség
.
2009. március 18., szerda
1919-2009 Megemlékezés a Szamuely-féle terrorlegények két áldozatára
.
Tisztelettel meghívjuk mindazokat, akik egy szál virággal megemlékeznének a bolsevizmus magyar áldozatairól.
2009. március 21.-én (szombat) a vörös terror 90. évfordulóján 16 órakor a Lánchíd Budai hídfőjénél ( Clark Ádám tér ) emléktáblát avatunk és megemlékezünk két nagyszerű államférfiról dr. Hollán Sándor ny. államtitkárról és fiáról ifj. dr. Hollán Sándorról, akiket a Dunába lőttek gyilkosaik.
A család emlékezete:
1919-ben, a vörös Tanácsköztársaság rémnapjai alatt elsőként családunk tagjait hurcolták el otthonukból a különítményesek, id. dr. Hollán Sándor ny. államtitkárt és fiát, ifj. dr. Hollán Sándor államtitkárt, MÁV igazgatót. Kun Béláék parancsára, a Szamuely-féle különítmény emberei, minden ok és indokolás nélkül a Lánchídra vitték, majd a híd budai pillérjénél főbe lőtték őket és holttestüket a Dunába dobták. A 'jól végzett munkáért' a gyilkosok külön juttatást kaptak Szamuelytől.
E két meggyilkolt ember halálának oka csupán az volt, hogy igaz Magyar államférfiak voltak. Mindketten a Szent-István rend vitézei.
Id. Hollán Sándor édesapja pedig az a dr. Hollán Ernő hadmérnök volt, aki tábornokként a 48/49-es Szabadságharc alatt is Magyarországot védte, megalapította a magyar Vasutat, ott találjuk a Magyar Tudományos Akadémia tagjai és Intézetalapítói között illetve az Országgyűlés Főrendi Házának soraiban. A kiegyezés előkészítői között volt Deák Ferenccel együtt. A Hollán - család rokonságába tartozott Arany János és Kisfaludy Sándor és a Bezerédy-Békássy család is. A mai politika és az MTA - annak ellenére, hogy Hollán Ernő egész vagyonát az MTA-ra hagyta - jelenleg nem járult hozzá, hogy emléktáblájukat visszahelyezhessük. Mi mégis kiállunk érte és méltó módon szeretnénk megemlékezni a Tanácsköztársaság 90. évfordulóján a kommunisták által meggyilkoltakra, elhurcoltakra és megnyomorítottakra.
1919 -ben a véres '133 nap' után a család és a barátok kezdeményezésére felhelyezték a Lánchíd Budai kapujára a márványtáblát, mely hirdette ezt a borzalmas tettet és közel ötven évig emléket állított e két férfinak, akiknek még sírjuk sem lehet. Azt a korabeli emléktáblát, melyet addig minden évben megkoszorúztak, 1946-ban a szovjetek csákánnyal leverték és a mai napig sem került vissza eredeti helyére. Úgy gondoljuk, a mai Magyarországon nem lehet olyan diktatúra, amely megtilthatja az emlékezést a kommunizmus ezen időszakának ismert és megannyi névtelen áldozatára!
Szeretnénk, ha támogatnának minket, a méltó ügy mellé állnának és méltóságteljes megjelenésükkel hozzájárulnának ahhoz, hogy a jelenlegi politika is elgondolkodhasson azon, hogy nem felejtettük és felejtjük el azokat a bűnöket, gyilkosságokat; amelyeket az ő elődeik a hazafias, magyar emberek ellen követtek el!
A tábla felhelyezésére indult kezdeményezést és gyűjtést a bombagyár - blog közössége indította.
Kérjük, hogy aki megtiszteli jelenlétével a megemlékezést, egy szál virágot hozzon magával.
A Hollán Család leszármazottai
NO COMMENT
.
Tisztelettel meghívjuk mindazokat, akik egy szál virággal megemlékeznének a bolsevizmus magyar áldozatairól.2009. március 21.-én (szombat) a vörös terror 90. évfordulóján 16 órakor a Lánchíd Budai hídfőjénél ( Clark Ádám tér ) emléktáblát avatunk és megemlékezünk két nagyszerű államférfiról dr. Hollán Sándor ny. államtitkárról és fiáról ifj. dr. Hollán Sándorról, akiket a Dunába lőttek gyilkosaik.
A család emlékezete:
1919-ben, a vörös Tanácsköztársaság rémnapjai alatt elsőként családunk tagjait hurcolták el otthonukból a különítményesek, id. dr. Hollán Sándor ny. államtitkárt és fiát, ifj. dr. Hollán Sándor államtitkárt, MÁV igazgatót. Kun Béláék parancsára, a Szamuely-féle különítmény emberei, minden ok és indokolás nélkül a Lánchídra vitték, majd a híd budai pillérjénél főbe lőtték őket és holttestüket a Dunába dobták. A 'jól végzett munkáért' a gyilkosok külön juttatást kaptak Szamuelytől.
E két meggyilkolt ember halálának oka csupán az volt, hogy igaz Magyar államférfiak voltak. Mindketten a Szent-István rend vitézei.
Id. Hollán Sándor édesapja pedig az a dr. Hollán Ernő hadmérnök volt, aki tábornokként a 48/49-es Szabadságharc alatt is Magyarországot védte, megalapította a magyar Vasutat, ott találjuk a Magyar Tudományos Akadémia tagjai és Intézetalapítói között illetve az Országgyűlés Főrendi Házának soraiban. A kiegyezés előkészítői között volt Deák Ferenccel együtt. A Hollán - család rokonságába tartozott Arany János és Kisfaludy Sándor és a Bezerédy-Békássy család is. A mai politika és az MTA - annak ellenére, hogy Hollán Ernő egész vagyonát az MTA-ra hagyta - jelenleg nem járult hozzá, hogy emléktáblájukat visszahelyezhessük. Mi mégis kiállunk érte és méltó módon szeretnénk megemlékezni a Tanácsköztársaság 90. évfordulóján a kommunisták által meggyilkoltakra, elhurcoltakra és megnyomorítottakra.
1919 -ben a véres '133 nap' után a család és a barátok kezdeményezésére felhelyezték a Lánchíd Budai kapujára a márványtáblát, mely hirdette ezt a borzalmas tettet és közel ötven évig emléket állított e két férfinak, akiknek még sírjuk sem lehet. Azt a korabeli emléktáblát, melyet addig minden évben megkoszorúztak, 1946-ban a szovjetek csákánnyal leverték és a mai napig sem került vissza eredeti helyére. Úgy gondoljuk, a mai Magyarországon nem lehet olyan diktatúra, amely megtilthatja az emlékezést a kommunizmus ezen időszakának ismert és megannyi névtelen áldozatára!
Szeretnénk, ha támogatnának minket, a méltó ügy mellé állnának és méltóságteljes megjelenésükkel hozzájárulnának ahhoz, hogy a jelenlegi politika is elgondolkodhasson azon, hogy nem felejtettük és felejtjük el azokat a bűnöket, gyilkosságokat; amelyeket az ő elődeik a hazafias, magyar emberek ellen követtek el!
A tábla felhelyezésére indult kezdeményezést és gyűjtést a bombagyár - blog közössége indította.
Kérjük, hogy aki megtiszteli jelenlétével a megemlékezést, egy szál virágot hozzon magával.
A Hollán Család leszármazottai
A bűn arcai
NO COMMENT2009. március 17., kedd
Mansfeld Péter 1941.05.10 - 1959.03.21
.
Részlet Kósa Csaba : Tizenhárom perc c. interjúkönyvéből.
(A megszólaltatott : Mansfeld László az 50 éve kivégzett ifjú forradalmár testvéröccse)
"(...)
- László! Szeretnék megkérdezni valamit...
- Kérdezze!
- Nem akarok a hegedő sebhez nyúlni...
- Kérdezzen nyugodtan!
- Mióta beszélgetünk, többször említette azt a tizenhárom percet...
- Igen! Kilenc óra huszonkettő, kilenc óra harmincöt. A kivégzést kilenc
huszonkettőkor kezdték, Péter szíve kilenc harmincötkor állt meg.
- A szavaiból úgy vettem ki, hogy ezt a tizenhárom percet Péter haláltusájának tartja...
- Így áll a jegyzőkönyvben.
- Ilyenkor csak egy-két pillanat... A szív még dobog, de a test már nem érez...
- Igen - bólint Mansfeld László. - Ha az ítéletvégrehajtó eltöri a nyakcsigolyát. Ez azonnali eszméletvesztés. De az ötvenhatosok kivégzésénél ... mindenre képesek voltak. Voltak, akik az akasztófa alatt, az utolsó pillanatban belerúgtak valamelyik kínzójukba. Vagy elkiáltották, amit megfogadtak ... Ilyenkor nem törtek csigolyát ... a
fulladásra bízták. A bátyám a bíróságon is bátran odavágta, hogy akik ítélkeznek, gyilkosok.
- Azzal a tudattal él, hogy azt a tizenhárom percet ...?
- Ezek végigcsináltatták Péterrel. Utolsó bosszúként."
.
Részlet Kósa Csaba : Tizenhárom perc c. interjúkönyvéből.
(A megszólaltatott : Mansfeld László az 50 éve kivégzett ifjú forradalmár testvéröccse)
"(...)
- László! Szeretnék megkérdezni valamit...
- Kérdezze!
- Nem akarok a hegedő sebhez nyúlni...
- Kérdezzen nyugodtan!
- Mióta beszélgetünk, többször említette azt a tizenhárom percet...
- Igen! Kilenc óra huszonkettő, kilenc óra harmincöt. A kivégzést kilenc
huszonkettőkor kezdték, Péter szíve kilenc harmincötkor állt meg.
- A szavaiból úgy vettem ki, hogy ezt a tizenhárom percet Péter haláltusájának tartja...
- Így áll a jegyzőkönyvben.
- Ilyenkor csak egy-két pillanat... A szív még dobog, de a test már nem érez...
- Igen - bólint Mansfeld László. - Ha az ítéletvégrehajtó eltöri a nyakcsigolyát. Ez azonnali eszméletvesztés. De az ötvenhatosok kivégzésénél ... mindenre képesek voltak. Voltak, akik az akasztófa alatt, az utolsó pillanatban belerúgtak valamelyik kínzójukba. Vagy elkiáltották, amit megfogadtak ... Ilyenkor nem törtek csigolyát ... a
fulladásra bízták. A bátyám a bíróságon is bátran odavágta, hogy akik ítélkeznek, gyilkosok.
- Azzal a tudattal él, hogy azt a tizenhárom percet ...?
- Ezek végigcsináltatták Péterrel. Utolsó bosszúként."
.
2009. március 7., szombat
Budapest : Seminar on Crimes of Communism
.
The Foundation for the Investigation of Communist Crimes announces its inaugural event and seminars on the theme “Crimes of Communism: Historical Background and Current Issues”, which will be held on March 6-8 2009 in Terror Haza (House of Terror) in Budapest. The aim of this event is to develop the network of partners who are co-operating in the investigation of communist crimes and to provide an overview of different subjects related to communist crimes, to raise questions, initiate dialogues and introduce new initiatives and projects. For further information, please contact Mr Eric Katskowsk or Mr Ranno Roosi
.
The Foundation for the Investigation of Communist Crimes announces its inaugural event and seminars on the theme “Crimes of Communism: Historical Background and Current Issues”, which will be held on March 6-8 2009 in Terror Haza (House of Terror) in Budapest. The aim of this event is to develop the network of partners who are co-operating in the investigation of communist crimes and to provide an overview of different subjects related to communist crimes, to raise questions, initiate dialogues and introduce new initiatives and projects. For further information, please contact Mr Eric Katskowsk or Mr Ranno Roosi.
2009. március 2., hétfő
Vae victis - Jaj a legyőzötteknek
.
Az év bármely napját kijelölhették volna a kommunizmus áldozatainak emlékére, mert
mindegyikre esett az országban égbekiáltó jogtalanság, gaztett - mondta Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke annak az emlékévnek a nyitóünnepségén, amelyet az 1919-es dunapataji vörös terror 90. évfordulója alkalmából szerveztek a helybeliek. A kommunista diktatúrák áldozataira a nagyközség református templomában emlékeztek, ahol felsorolták annak a hatvanhárom embernek a nevét, akiket 1919. június 23-án mészároltak le Kun Béla „Lenin fiúi.” "Ha nem tartanánk ébren emlékezetüket, a magyar nemzet történetét csonkítanánk meg. Magunkat csonkítanánk meg, mert minden közösség, még a család alapja is a hagyomány, amelyet magáénak ismer, és folytatni akar" - fogalmazott a nyitóünnepség díszvendégeként a köztársasági elnök. Sólyom László emlékeztetett arra, hogy négy évtizeden át hivatalosan kellett ünnepelni a Tanácsköztársaságot. Vajon, milyen érzés lehetett Dunapatajon a gyilkost dicsőíteni? - tette fel a kérdést a köztársasági elnök. A történelem megköveteli, hogy tisztázzuk az eseményeket és összefüggéseket. Párhuzamot vont a 1919-es nyári Duna menti felkelés és az 1956-os szabadságharc és forradalom között. Mint kiemelte: mindkettő spontánul tört ki, a felkelők döntően békések voltak, a megmozdulás letöréséhez azonban külső erőket vontak be, a kommunista és szocialista propaganda pedig egyaránt ellenforradalmi akciónak állította be mindkettőt.
Brennus a hajdani gall hadvezér a Krisztus előtti 4. században kifosztja az alliai csata miatt védtelenül maradt Rómát, lakóit meggyalázza, megalázza, és szörnyű sarcra kényszeríti. És mert a lovagiasság és a tisztesség csírája sincs benne, a szégyenletes dolgot csalással tetézi: hamis súlyokkal méreti a sarcként követelt aranyat. Hogy a büszke rómaiakat a végsőkig megalázza, nehezékül még a kardját is a mérleg serpenyőjébe dobja. Ekkor mondja ki a nevezetes mondatot:
Vae victis. Kádárnak nem volt kardja, és persze serege se, o kommunista hazaárulóként idegen erőkkel vette be a „saját hazáját", önként megajánlva a sarcot – sok aranyban, s még több vérben. Az áldozatot megfizettük. Maradt a tanulság. Miként Kádárnak, az ő bal és liberális örököseinek sem szabad immár egyetlen hazug szavát sem elhinnünk.
Vae victis – Muhi, Mohács, április négy. Tatár-dúlás, török-dúlás, felszabad-dúlás. Az 1945-os katasztrófa után, jaj lett a legyőzötteknek! Ekkor zajlott le a magyar történelem legradikálisabb, legkönyörtelenebb elit likvidálása, ezt a civilizációs katasztrófát belátható időn belül nem heverjük ki. A szovjet-szocialista gyarmatosítók s magyarul beszélő kommunista ügynökeik visszafordíthatatlanul meg változtatták az országot, – vagyis lefejezték. Valóságos, természetes magyar elit helyett, kontraszelektált, mesterséges látszat elitet, vagyis szovjet szocialista típusú bűnöző nómenklatúrát ültettek be a közélet minden területére. Az utcákon a bűnözés látványosan lecsökkent, a bűnözök nagy része, az Andrássy úti verőlegénytől, a besúgón keresztül a szovjetbáb miniszterelnökig, a szovjet haláltáborokat meg járt híres Gábor Áronunk szavaival élve, –az „embertől keletre” szovjetrendszer része lett. A Magyar Népköztársaság szovjet szocialista típusú bűnözőállam lett, mely olyan gaztetteket követett el, törvényesített s kényszeríttet ki az állampolgáraiból, melyek mindenkorban gyalázatnak számítottak, a kitelepítéséktől, a gyilkosságoktól, a testvér és hazaárulástól, a koncepciós pereken keresztül a szervezett és törvényesített rablásokig.
„Zavard el a pásztort és szétszéled a nyáj” elv alapján, könyörtelenül, megsemmisítették a települések és egyéb közösségek természetes struktúráit. Végül föloszlattak minden maradék civil szerveződést a dalárdákig lemenően. A régi vezetőréteg kezéből kivették a társadalom erőforrásaival való rendelkezés minden jogát, az embertelen osztályharc jegyében aljas bitangnak bélyegeztek mindenkit, aki korábban példaképnek számított, a közös életstratégia meghatározásában szerepet játszott. Az alkotó értelmiség színe-java külső vagy belső emigrációba kényszerült. A marxi–lenini doktrína alapján szovjet típusú bűnöző államot hoztak létre, a valósággal, a normálissal minden kapcsolatot a hazug, beteges ideológia jegyében megszakítottak, s a tényeket minden vonalon hazug szovjet mintára tagadták, az ország szovjet gyarmati voltát is csak burkoltan intézményesítették. A nomenklatúrát a Párt politikai bizottsága szovjet szocialista mintára próbálta kontraszelekcióval összehozni, melynek során a hitvány, a bűnöző, a hazaáruló kerül felülre, a jobbak alulra. Ma már nevetségesnek hat, de még a hatvanas években is egy suszter volt az igazságügy-miniszter, és o oktatta a professzorokat jogtudományra. Ettől lett a jogrend olyan, amilyen, –semmilyen. A példakép-pozíciónál semmi sem hat erőteljese
bben a reá fölnézni kényszerülőkre. A köznép tanácstalan nézte a kontraszelektált iskolázatlan odaföntit, s azt mondta: ez hajszálra olyan, akárcsak én, nosza, lessük el a trükkjét! A szovjetfosztogató csőcselékmentalitás országszerte elhatalmasodott. Az enyveskezű, munkáját nem értő igazgatók és tanácselnökök körül hasonszőrűek sündörögtek. Már diplomások ugyan, de együtt züllöttek és káromkodtak gazdáikkal – a hajdani kocsisok szégyellték volna a társaságukat. A szovjetfosztogató gyarmatosító csőcselék és mentalitásuk lett az úr az országban.
A műveltség kapásból töröltetett, mivel az új felső vezetés elsöprő többsége műveletlen volt. Aki véletlenül érettségizett, az eltagadta, amit tanult, mivel az összes tudomány helyettesítője a marxizmus lett, ami természetéből következően összeférhetetlennek bizonyult egyrészt az ún. klasszikus műveltséggel, másfelől pedig a legkorszerűbb ismeretekkel. A nyelvtudás ténye potenciális bizonyíték lehetett egy bármikor bekövetkezhető kémperben. Megsemmisítették a kétkezi emberek sokgenerációs munkakultúráját is. A téeszcsék, a sztahanovizmus, a liszenkói agrár-szélhámosság rendszerében a munkások és a parasztok régi elitjének tekintélye összeomlott, tisztessége, tudása, szorgalma nevetségessé lett. A helyzet a szó szoros értelmében alig leírhatóvá vált, mert olyan – tolvaj – nyelvet vezettek be, ami egyrészt a marxista zsargon ostobaságaiból, másrészt megszépítő hazugságokból építkezett, s megakadályozta a józan, paraszti ész járását.
Kiesett a műveltségből a természetes erkölcsi érzék ápolásának és csiszolásának igénye is, hiszen az új vezetők egy része például a nyilaskeresztes mozgalomból, vagy Moszkvából jött, ugyanakkor ok is, a többiek is minden gondolatukat alá kellett rendeljék a Párt gyakran változó érdekeinek, s rendszeresen el kellett árulniuk barátaikat, rokonaikat. Jellemző, hogy a nomenklatúra képzőben, a pártiskolákon, majd a marxista esti egyetemen – népszerű nevén a foxi-maxin, mely a káderek számára osztott „diplomát" – kizárólag ideológiát oktattak, azt is csak évi egyetlenegy tantárgy erejéig! Sőt, a legfőbb pártfőiskolákon sem tanítottak nyelveket, vagy olyan tudományokat, melyeknek lett volna tárgyuk! Aminek ellentétben a „tudományos szocializmussal" volt, például a filozófiatörténetnek, abból pontosan a tárgyat dobták ki: nem Szent Tamást vagy Hegelt olvastatták, hanem a róluk összehordott marxista értelmiségi kitalációt, ami a lényegét tekintve, – szövegömlesztéssel való észelzárás volt.
Egy Gulág bejárata
(felirat: A Szovjetunióban dicsőség, vitézség és hatalmas hőstett dolgozni)
A kereszténység a szocialisták természetes ellensége. A marxizmus eleve ateista, politikai gyakorlata pedig olyannyira ideologikus és kizárólagosságra törekvő, hogy kiirt maga mellől minden más eszmét. Harmadrészt pedig a kommunizmus gyökeresen új világot akart teremteni, vadonatúj embert formálni. A nevelésből kiiktatták a régi erkölcsi és esztétikai célokat. A szovjet-szocialista új ember lehetett volna-e más, mint gyökértelen, erkölcstelen osztályharcos? Aki följelenti osztályellenség szüleit, ha azok hátráltatják a szocializmus építését, mint Pavlik Morozov? Ez a gyerek volt az összes úttörők példaképe, a Szovjetunió hőse. S lecke korosztályom oroszkönyvében. Morozov – a köréje szőtt legenda szerint – apját koncentrációs táborba juttatta, mert a papa állítólag akadályozta a kolhozszervezést. A történelem során először tiszteltek tettéért egy apagyilkost.
A hazafiság, a hajdani alapérték szintén antagonisztikus ellentétben állt a szovjet-szocialista imperializmus érdekeivel, hiszen az ország a Szovjetunió gyarmata volt. Ezt magyarul nem mondták ki csak burkoltan: minden fontosabb jogszabályban, vezércikkben, tankönyvben szakadatlanul hangsúlyozták a Szovjetunió vezető szerepét, a szovjet vezérek, pártjuk, tudományuk, sportjuk példakép mivoltát. A legfőbb állami ünnepnek az ország oroszok általi elfoglalásának napját tették meg. A káderutánpótlás szovjet egyetemeken nevelődött, függetlenül
attól, hogy azok többségének színvonala meg sem közelítette a magyar felsőoktatásét. A nomenklatúra kiválasztásában az elso szempont a Moszkvához való hűség volt. A legfontosabb főnököket – a pártfőtitkárt, a Politikai Bizottság tisztségviselőit – egyenesen a Kremlben jelölték ki. Az MKP, MDP, MSZ(M)P, mint az ország tényleges, formalizált és fegyverrel ránk erőszakolt „élcsapata" hazaszeretet helyett hazaárulásra szocializálta kádereit – leginkább azokat, akik karriert akartak csinálni. A párt szerepéből következően a demokratikus társadalmakban megkülönböztethető gazdasági, politikai, ideológiai, sajtó-, művészeti stb. elitről nemigen beszélhetünk, hiszen a főnökök és élen állók mindenütt a megfelelő szintű pártvezetés „hatásköri listájáról" kerültek ki, és abszolút dzsókerként szökkentek szakmáról szakmára. Az apparátusi káder egyszer az ávósnál serénykedett, máskor a nehéziparban, majd az Állami Operaháznál, hogy aztán nagykövetként tűnjék föl Koppenhágában vagy a Népszabadság főszerkesztőjeként Budapesten. A többségről ki derült, hogy bűnöző, vagy nyilas volt, ámde a bűnözőállamban csak a politikai hibák számítottak véteknek, ezért a tolvajok, hazaárulók, a szadisták, a garázdák, nyilasok, nem pottyantak ki a 
vörös kasztból, csak olykor-olykor s átmenetileg lejjebb csúsztak, ha nem az elvárt lelkesedéssel szolgálták a pártot és a megszállókat.
A hagyomány megőrzéséről és az új megalkotásáról rengeteg szó esett, de a valóságban viszont az történt, hogy az államosítással, a téeszesítéssel, a terv- és békekölcsönökkel, a külföldi hitelekkel összezabrált mérhetetlen vagyon a suszterek, a bukott segédszínészek meg a szakmájukból kikopott varrógépműszerészek kezén sárrá vált. A Magyarország és Ausztria közti, háború előtti különbség szakadékká mélyült, s az ország szinte minden modern mutató tekintetében elmaradt azoktól az országoktól, melyeket annak előtte megelőzött Európában.
A kontraszelektált szocialista lumpenértelmiség környezetében megtorpant az alacsonyabb rétegek szociális-morális felemelkedése. Vajon miért tanuljon vagy dolgozzon valaki, ha bármi mással előbbre juthat? Legfürgébben úgy, ha utánozza a szovjet nomenklatúra disznóságait. S ugyan miért gyógyuljon me
g a beteg, ha a táppénz és a fekete munka többet hoz? Valaha virágzó falvak lakói lettek alkoholistává, kertjeiket az óta is fölveri a gaz, segélyből veszik a zöldséget, az italt és nem szedik föl a lehullott gyümölcsöt sem pálinkának.
A forradalom utáni terrorban az ország ismét elvesztette lehetséges elitjének színe-virágát. A negyedmillió menekült és bebörtönzött túlnyomó része diák volt, fiatal értelmiségi, vállalkozó kedvű munkás. A megtorlás velejárója volt, hogy a restauráció után élre került hazaárulóknak kötelező volt valamilyen módon – például az ellenforradalom szó kimondásával – meggyalázni a 20. századi magyar történelem légdicsőségesebb eseményét. A kádári konszolidáció lényege így a korrupció lett. 1956 és általában a hazafiúi érzés elfeledése fejében a lakosság engedélyt kapott a korlátlan önkizsákmányolásra, a szocialista összeköttetések kiépítésére, valamint a mértékletes lopásra és más bűntények elkövetésére. Az ilyesféle bűnözést köznyelven ügyeskedésnek nevezték. A következő évtizedekben a vezetés lassacskán föltöltődött szakismeretekkel és némi általánosnak mondható műveltséggel is. Hála az időnek, amely új generációkat hozott fölszínre,
és a viszontagságok ellenére is a remek iskolarendszerünket nem verték szét. Hazafiság és általában morál tekintetében hasonló nem mutatható ki. A gyarmati helyzet, a bűnözőállam struktúrája változatlan maradt; a rendszer továbbra is a hazugságra épült. A szovjet szocializmus egyetlen ponton sem érintkezett a valósággal. A nomenklatúrához tartozóknak pedig állandóan példát kellett mutatniuk. Folyamatosan liturgikus hazudozásra kényszerültek, ugyanakkor munkájuk megfelelő elvégzéséhez be kellett kapcsolódniuk a szocialista összeköttetésnek nevezett korrupciós hálózatba, ami nélkül a társadalmi erőforrások elérhetetlenek maradtak volna számukra és a rájuk bízott emberek vagy vállalat részére.
Az örökös hazudozás vagy elbutítja, vagy cinikussá teszi az élkövetőt. A kontraszelektált szocialista nomenklatúra mindenkor gyanúsnak tartotta – ha éppen nem üldözte – a művészi, a tudományos, a technikai újításokat. A kor nehéz embereknek nevezte azokat, akik ilyesmire „vetemedtek." Ahelyett, hogy támogatta és maga köré vonta volna őket. A nyolcvanas évek elejére már nem akadt épeszű ember, aki hitt volna a szocializmusban. A nómenklatúra élelmesebb tagjai Moszkva helyett már New Yorkban, Bostonban próbálták iskoláztatni gyermekeiket, és pozíciójuk vagyonra váltásán mesterkedtek. Sikerrel. Meg is kaparintották az ország belföldi tulajdonban maradt vagyonának túlnyomó részét s a vele járó kapcsolati tokét. A szocialista összeköttetés hálózatát ügyesen megerősítették a nyugati beruházóknak tett szolgálatokkal szerzett friss kötelékekkel. Olykor bizony az ország kárára. Ezen nem is gondolkodtak igazán, mert egész életükben idegen érdekek kiszolgálására szocializálódtak. Mindehhez bírják a zömmel az o soraikból kikerült és az o támogatásukból élő média propagandisták rokonszenvét. Más szóval rendelkeznek az erőforrásokkal, s megszabják az életstratégiát a tőlük függők számára. Sőt, a huncut, fürge fordulattal az elit harmadik fő ismérvét, az újat alkotást is megvalósítják a nép szemében.
Ez itt nem a nácik, hanem a kommunisták műve
Az 1990-es választás során a szocialista kontraszelektált nomenklatúra veszített politikai hatalmából! A veszteségeket azonnal pótolni kezdte a régi szovjet média propagandisták kezében maradt sajtó, mint a posztmodern „szellemi" elitgyártás első számú műhelye. Futószalagon készültek világhírű írók, filozófusok, közgazdászok, pénzügyi zsenik. Finom erkölcsi tekintélyek, akik azonnal készséges eszközei lettek átöltözött, régi kenyéradó zsarnokaiknak. Elég utalni az első fél év hadműveleteire: a „kommunisták pedig nincsenek" kampányra, valamint a „keresztény kurzusra", a „neonáci veszélyre" zúdított össztűzre meg a taxisblokádra. Ezzel egy időben a demokratikusan választott kormány oldalán álló értelmiséget minden eszközzel diszkreditálni, vagyis elithelyzetéből kiszorítani igyekeztek. Akit csak lehetett, antiszemitának, fasisztának, mucsainak, bélyegeztek, s műveiket, gondolataikat kicenzúrázták a nekik alárendelt fórumokról. Gyakorlatilag mindenünnen. Ezzel a művelettel elérték, hogy újra szellemi elit pótlék lett a régi szovjet-szocialista gyarmati „értelmiség" a nómenklatúra. A magyar elit újjáalkotásához hosszú évtizedek szükségeltetnek. Ez a rendszer hatalmas szellemi, erkölcsi úrt, s know-how deficitet hagyott ránk örökül, mert nem voltak szabad vállalkozások, nem volt engedélyezve a valódi filozófia, pénzügy, közgazdaságtan, történelemtudomány, politikai tudományok, polgári irodalom, helyettük marxista „haladó értelmiségi" propaganda kitalációk léteztek, így a valós humán tudományok kimaradtak az általános műveltségből. Nemzedékeknek kell elmúlniuk, hogy a vagyonhoz, hatalomhoz, csatlakozzék a tudás, teljesítmény, becsület, ízlés, erény és alkotásvágy.
A MAGUKFAJTA bal-liberális politikusoktól, propagandista „értelmiségiektől", a hazaárulásra kontraszelektált nómenklatúrától sokszor hallani, hogy maguktól civilizálódnak. Ez nem igaz. Civilizálja őket a kényszer, hogy egyre több a civil szerveződés, a civil ellenállás, és olyan civil emberekkel ülnek szemben, akik késsel-villával esznek. Így egyre nehezebb kapzsi kisebbségnek rávetni magát a húsra, puszta kézzel zabálni a hatalmat, falni az önkényt, s vedelni az állam javait.
Dicsőséges felszabadítás volt szerintük -
nekünk viszont barbár pusztítás, gyalázat.
A rabságnak negyven véres rögös éve
ezer tankkal együtt - úgy érkezett!
Ami nekik győztes Birodalom,
nekünk távoli és embertelen.
Ami nekik felszabadító háború volt,
nekünk bosszú – véres, kíméletlen.
Százezernyi asszony síró hangja,
szétlőtt házak s milliók menekülése.
Nekik dicsőséges és bátor harc –
nekünk egy kis népnek kivéreztetése.
Mi nekik igaz volt, nekünk hazug:
nekünk a kommunista hazaáruló, nekik derék.
Mint antilop torkába az oroszlán, úgy
harapott belénk a szovjet lánckerék.
(X)
Vae victis – latin szállóige, jelentése: „Jaj a legyőzötteknek".
.
Az év bármely napját kijelölhették volna a kommunizmus áldozatainak emlékére, mert
mindegyikre esett az országban égbekiáltó jogtalanság, gaztett - mondta Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke annak az emlékévnek a nyitóünnepségén, amelyet az 1919-es dunapataji vörös terror 90. évfordulója alkalmából szerveztek a helybeliek. A kommunista diktatúrák áldozataira a nagyközség református templomában emlékeztek, ahol felsorolták annak a hatvanhárom embernek a nevét, akiket 1919. június 23-án mészároltak le Kun Béla „Lenin fiúi.” "Ha nem tartanánk ébren emlékezetüket, a magyar nemzet történetét csonkítanánk meg. Magunkat csonkítanánk meg, mert minden közösség, még a család alapja is a hagyomány, amelyet magáénak ismer, és folytatni akar" - fogalmazott a nyitóünnepség díszvendégeként a köztársasági elnök. Sólyom László emlékeztetett arra, hogy négy évtizeden át hivatalosan kellett ünnepelni a Tanácsköztársaságot. Vajon, milyen érzés lehetett Dunapatajon a gyilkost dicsőíteni? - tette fel a kérdést a köztársasági elnök. A történelem megköveteli, hogy tisztázzuk az eseményeket és összefüggéseket. Párhuzamot vont a 1919-es nyári Duna menti felkelés és az 1956-os szabadságharc és forradalom között. Mint kiemelte: mindkettő spontánul tört ki, a felkelők döntően békések voltak, a megmozdulás letöréséhez azonban külső erőket vontak be, a kommunista és szocialista propaganda pedig egyaránt ellenforradalmi akciónak állította be mindkettőt.Brennus a hajdani gall hadvezér a Krisztus előtti 4. században kifosztja az alliai csata miatt védtelenül maradt Rómát, lakóit meggyalázza, megalázza, és szörnyű sarcra kényszeríti. És mert a lovagiasság és a tisztesség csírája sincs benne, a szégyenletes dolgot csalással tetézi: hamis súlyokkal méreti a sarcként követelt aranyat. Hogy a büszke rómaiakat a végsőkig megalázza, nehezékül még a kardját is a mérleg serpenyőjébe dobja. Ekkor mondja ki a nevezetes mondatot:
Vae victis. Kádárnak nem volt kardja, és persze serege se, o kommunista hazaárulóként idegen erőkkel vette be a „saját hazáját", önként megajánlva a sarcot – sok aranyban, s még több vérben. Az áldozatot megfizettük. Maradt a tanulság. Miként Kádárnak, az ő bal és liberális örököseinek sem szabad immár egyetlen hazug szavát sem elhinnünk.Vae victis – Muhi, Mohács, április négy. Tatár-dúlás, török-dúlás, felszabad-dúlás. Az 1945-os katasztrófa után, jaj lett a legyőzötteknek! Ekkor zajlott le a magyar történelem legradikálisabb, legkönyörtelenebb elit likvidálása, ezt a civilizációs katasztrófát belátható időn belül nem heverjük ki. A szovjet-szocialista gyarmatosítók s magyarul beszélő kommunista ügynökeik visszafordíthatatlanul meg változtatták az országot, – vagyis lefejezték. Valóságos, természetes magyar elit helyett, kontraszelektált, mesterséges látszat elitet, vagyis szovjet szocialista típusú bűnöző nómenklatúrát ültettek be a közélet minden területére. Az utcákon a bűnözés látványosan lecsökkent, a bűnözök nagy része, az Andrássy úti verőlegénytől, a besúgón keresztül a szovjetbáb miniszterelnökig, a szovjet haláltáborokat meg járt híres Gábor Áronunk szavaival élve, –az „embertől keletre” szovjetrendszer része lett. A Magyar Népköztársaság szovjet szocialista típusú bűnözőállam lett, mely olyan gaztetteket követett el, törvényesített s kényszeríttet ki az állampolgáraiból, melyek mindenkorban gyalázatnak számítottak, a kitelepítéséktől, a gyilkosságoktól, a testvér és hazaárulástól, a koncepciós pereken keresztül a szervezett és törvényesített rablásokig.
„Zavard el a pásztort és szétszéled a nyáj” elv alapján, könyörtelenül, megsemmisítették a települések és egyéb közösségek természetes struktúráit. Végül föloszlattak minden maradék civil szerveződést a dalárdákig lemenően. A régi vezetőréteg kezéből kivették a társadalom erőforrásaival való rendelkezés minden jogát, az embertelen osztályharc jegyében aljas bitangnak bélyegeztek mindenkit, aki korábban példaképnek számított, a közös életstratégia meghatározásában szerepet játszott. Az alkotó értelmiség színe-java külső vagy belső emigrációba kényszerült. A marxi–lenini doktrína alapján szovjet típusú bűnöző államot hoztak létre, a valósággal, a normálissal minden kapcsolatot a hazug, beteges ideológia jegyében megszakítottak, s a tényeket minden vonalon hazug szovjet mintára tagadták, az ország szovjet gyarmati voltát is csak burkoltan intézményesítették. A nomenklatúrát a Párt politikai bizottsága szovjet szocialista mintára próbálta kontraszelekcióval összehozni, melynek során a hitvány, a bűnöző, a hazaáruló kerül felülre, a jobbak alulra. Ma már nevetségesnek hat, de még a hatvanas években is egy suszter volt az igazságügy-miniszter, és o oktatta a professzorokat jogtudományra. Ettől lett a jogrend olyan, amilyen, –semmilyen. A példakép-pozíciónál semmi sem hat erőteljese
bben a reá fölnézni kényszerülőkre. A köznép tanácstalan nézte a kontraszelektált iskolázatlan odaföntit, s azt mondta: ez hajszálra olyan, akárcsak én, nosza, lessük el a trükkjét! A szovjetfosztogató csőcselékmentalitás országszerte elhatalmasodott. Az enyveskezű, munkáját nem értő igazgatók és tanácselnökök körül hasonszőrűek sündörögtek. Már diplomások ugyan, de együtt züllöttek és káromkodtak gazdáikkal – a hajdani kocsisok szégyellték volna a társaságukat. A szovjetfosztogató gyarmatosító csőcselék és mentalitásuk lett az úr az országban.A műveltség kapásból töröltetett, mivel az új felső vezetés elsöprő többsége műveletlen volt. Aki véletlenül érettségizett, az eltagadta, amit tanult, mivel az összes tudomány helyettesítője a marxizmus lett, ami természetéből következően összeférhetetlennek bizonyult egyrészt az ún. klasszikus műveltséggel, másfelől pedig a legkorszerűbb ismeretekkel. A nyelvtudás ténye potenciális bizonyíték lehetett egy bármikor bekövetkezhető kémperben. Megsemmisítették a kétkezi emberek sokgenerációs munkakultúráját is. A téeszcsék, a sztahanovizmus, a liszenkói agrár-szélhámosság rendszerében a munkások és a parasztok régi elitjének tekintélye összeomlott, tisztessége, tudása, szorgalma nevetségessé lett. A helyzet a szó szoros értelmében alig leírhatóvá vált, mert olyan – tolvaj – nyelvet vezettek be, ami egyrészt a marxista zsargon ostobaságaiból, másrészt megszépítő hazugságokból építkezett, s megakadályozta a józan, paraszti ész járását.
Kiesett a műveltségből a természetes erkölcsi érzék ápolásának és csiszolásának igénye is, hiszen az új vezetők egy része például a nyilaskeresztes mozgalomból, vagy Moszkvából jött, ugyanakkor ok is, a többiek is minden gondolatukat alá kellett rendeljék a Párt gyakran változó érdekeinek, s rendszeresen el kellett árulniuk barátaikat, rokonaikat. Jellemző, hogy a nomenklatúra képzőben, a pártiskolákon, majd a marxista esti egyetemen – népszerű nevén a foxi-maxin, mely a káderek számára osztott „diplomát" – kizárólag ideológiát oktattak, azt is csak évi egyetlenegy tantárgy erejéig! Sőt, a legfőbb pártfőiskolákon sem tanítottak nyelveket, vagy olyan tudományokat, melyeknek lett volna tárgyuk! Aminek ellentétben a „tudományos szocializmussal" volt, például a filozófiatörténetnek, abból pontosan a tárgyat dobták ki: nem Szent Tamást vagy Hegelt olvastatták, hanem a róluk összehordott marxista értelmiségi kitalációt, ami a lényegét tekintve, – szövegömlesztéssel való észelzárás volt.
Egy Gulág bejárata (felirat: A Szovjetunióban dicsőség, vitézség és hatalmas hőstett dolgozni)
A kereszténység a szocialisták természetes ellensége. A marxizmus eleve ateista, politikai gyakorlata pedig olyannyira ideologikus és kizárólagosságra törekvő, hogy kiirt maga mellől minden más eszmét. Harmadrészt pedig a kommunizmus gyökeresen új világot akart teremteni, vadonatúj embert formálni. A nevelésből kiiktatták a régi erkölcsi és esztétikai célokat. A szovjet-szocialista új ember lehetett volna-e más, mint gyökértelen, erkölcstelen osztályharcos? Aki följelenti osztályellenség szüleit, ha azok hátráltatják a szocializmus építését, mint Pavlik Morozov? Ez a gyerek volt az összes úttörők példaképe, a Szovjetunió hőse. S lecke korosztályom oroszkönyvében. Morozov – a köréje szőtt legenda szerint – apját koncentrációs táborba juttatta, mert a papa állítólag akadályozta a kolhozszervezést. A történelem során először tiszteltek tettéért egy apagyilkost.
A hazafiság, a hajdani alapérték szintén antagonisztikus ellentétben állt a szovjet-szocialista imperializmus érdekeivel, hiszen az ország a Szovjetunió gyarmata volt. Ezt magyarul nem mondták ki csak burkoltan: minden fontosabb jogszabályban, vezércikkben, tankönyvben szakadatlanul hangsúlyozták a Szovjetunió vezető szerepét, a szovjet vezérek, pártjuk, tudományuk, sportjuk példakép mivoltát. A legfőbb állami ünnepnek az ország oroszok általi elfoglalásának napját tették meg. A káderutánpótlás szovjet egyetemeken nevelődött, függetlenül
attól, hogy azok többségének színvonala meg sem közelítette a magyar felsőoktatásét. A nomenklatúra kiválasztásában az elso szempont a Moszkvához való hűség volt. A legfontosabb főnököket – a pártfőtitkárt, a Politikai Bizottság tisztségviselőit – egyenesen a Kremlben jelölték ki. Az MKP, MDP, MSZ(M)P, mint az ország tényleges, formalizált és fegyverrel ránk erőszakolt „élcsapata" hazaszeretet helyett hazaárulásra szocializálta kádereit – leginkább azokat, akik karriert akartak csinálni. A párt szerepéből következően a demokratikus társadalmakban megkülönböztethető gazdasági, politikai, ideológiai, sajtó-, művészeti stb. elitről nemigen beszélhetünk, hiszen a főnökök és élen állók mindenütt a megfelelő szintű pártvezetés „hatásköri listájáról" kerültek ki, és abszolút dzsókerként szökkentek szakmáról szakmára. Az apparátusi káder egyszer az ávósnál serénykedett, máskor a nehéziparban, majd az Állami Operaháznál, hogy aztán nagykövetként tűnjék föl Koppenhágában vagy a Népszabadság főszerkesztőjeként Budapesten. A többségről ki derült, hogy bűnöző, vagy nyilas volt, ámde a bűnözőállamban csak a politikai hibák számítottak véteknek, ezért a tolvajok, hazaárulók, a szadisták, a garázdák, nyilasok, nem pottyantak ki a 
vörös kasztból, csak olykor-olykor s átmenetileg lejjebb csúsztak, ha nem az elvárt lelkesedéssel szolgálták a pártot és a megszállókat.A hagyomány megőrzéséről és az új megalkotásáról rengeteg szó esett, de a valóságban viszont az történt, hogy az államosítással, a téeszesítéssel, a terv- és békekölcsönökkel, a külföldi hitelekkel összezabrált mérhetetlen vagyon a suszterek, a bukott segédszínészek meg a szakmájukból kikopott varrógépműszerészek kezén sárrá vált. A Magyarország és Ausztria közti, háború előtti különbség szakadékká mélyült, s az ország szinte minden modern mutató tekintetében elmaradt azoktól az országoktól, melyeket annak előtte megelőzött Európában.
A kontraszelektált szocialista lumpenértelmiség környezetében megtorpant az alacsonyabb rétegek szociális-morális felemelkedése. Vajon miért tanuljon vagy dolgozzon valaki, ha bármi mással előbbre juthat? Legfürgébben úgy, ha utánozza a szovjet nomenklatúra disznóságait. S ugyan miért gyógyuljon me
g a beteg, ha a táppénz és a fekete munka többet hoz? Valaha virágzó falvak lakói lettek alkoholistává, kertjeiket az óta is fölveri a gaz, segélyből veszik a zöldséget, az italt és nem szedik föl a lehullott gyümölcsöt sem pálinkának.A forradalom utáni terrorban az ország ismét elvesztette lehetséges elitjének színe-virágát. A negyedmillió menekült és bebörtönzött túlnyomó része diák volt, fiatal értelmiségi, vállalkozó kedvű munkás. A megtorlás velejárója volt, hogy a restauráció után élre került hazaárulóknak kötelező volt valamilyen módon – például az ellenforradalom szó kimondásával – meggyalázni a 20. századi magyar történelem légdicsőségesebb eseményét. A kádári konszolidáció lényege így a korrupció lett. 1956 és általában a hazafiúi érzés elfeledése fejében a lakosság engedélyt kapott a korlátlan önkizsákmányolásra, a szocialista összeköttetések kiépítésére, valamint a mértékletes lopásra és más bűntények elkövetésére. Az ilyesféle bűnözést köznyelven ügyeskedésnek nevezték. A következő évtizedekben a vezetés lassacskán föltöltődött szakismeretekkel és némi általánosnak mondható műveltséggel is. Hála az időnek, amely új generációkat hozott fölszínre,
és a viszontagságok ellenére is a remek iskolarendszerünket nem verték szét. Hazafiság és általában morál tekintetében hasonló nem mutatható ki. A gyarmati helyzet, a bűnözőállam struktúrája változatlan maradt; a rendszer továbbra is a hazugságra épült. A szovjet szocializmus egyetlen ponton sem érintkezett a valósággal. A nomenklatúrához tartozóknak pedig állandóan példát kellett mutatniuk. Folyamatosan liturgikus hazudozásra kényszerültek, ugyanakkor munkájuk megfelelő elvégzéséhez be kellett kapcsolódniuk a szocialista összeköttetésnek nevezett korrupciós hálózatba, ami nélkül a társadalmi erőforrások elérhetetlenek maradtak volna számukra és a rájuk bízott emberek vagy vállalat részére.Az örökös hazudozás vagy elbutítja, vagy cinikussá teszi az élkövetőt. A kontraszelektált szocialista nomenklatúra mindenkor gyanúsnak tartotta – ha éppen nem üldözte – a művészi, a tudományos, a technikai újításokat. A kor nehéz embereknek nevezte azokat, akik ilyesmire „vetemedtek." Ahelyett, hogy támogatta és maga köré vonta volna őket. A nyolcvanas évek elejére már nem akadt épeszű ember, aki hitt volna a szocializmusban. A nómenklatúra élelmesebb tagjai Moszkva helyett már New Yorkban, Bostonban próbálták iskoláztatni gyermekeiket, és pozíciójuk vagyonra váltásán mesterkedtek. Sikerrel. Meg is kaparintották az ország belföldi tulajdonban maradt vagyonának túlnyomó részét s a vele járó kapcsolati tokét. A szocialista összeköttetés hálózatát ügyesen megerősítették a nyugati beruházóknak tett szolgálatokkal szerzett friss kötelékekkel. Olykor bizony az ország kárára. Ezen nem is gondolkodtak igazán, mert egész életükben idegen érdekek kiszolgálására szocializálódtak. Mindehhez bírják a zömmel az o soraikból kikerült és az o támogatásukból élő média propagandisták rokonszenvét. Más szóval rendelkeznek az erőforrásokkal, s megszabják az életstratégiát a tőlük függők számára. Sőt, a huncut, fürge fordulattal az elit harmadik fő ismérvét, az újat alkotást is megvalósítják a nép szemében.
Ez itt nem a nácik, hanem a kommunisták műveA MAGUKFAJTA bal-liberális politikusoktól, propagandista „értelmiségiektől", a hazaárulásra kontraszelektált nómenklatúrától sokszor hallani, hogy maguktól civilizálódnak. Ez nem igaz. Civilizálja őket a kényszer, hogy egyre több a civil szerveződés, a civil ellenállás, és olyan civil emberekkel ülnek szemben, akik késsel-villával esznek. Így egyre nehezebb kapzsi kisebbségnek rávetni magát a húsra, puszta kézzel zabálni a hatalmat, falni az önkényt, s vedelni az állam javait.
Dicsőséges felszabadítás volt szerintük -
nekünk viszont barbár pusztítás, gyalázat.
A rabságnak negyven véres rögös éve
ezer tankkal együtt - úgy érkezett!
Ami nekik győztes Birodalom,
nekünk távoli és embertelen.
Ami nekik felszabadító háború volt,
nekünk bosszú – véres, kíméletlen.
Százezernyi asszony síró hangja,
szétlőtt házak s milliók menekülése.
Nekik dicsőséges és bátor harc –
nekünk egy kis népnek kivéreztetése.
Mi nekik igaz volt, nekünk hazug:
nekünk a kommunista hazaáruló, nekik derék.
Mint antilop torkába az oroszlán, úgy
harapott belénk a szovjet lánckerék.
(X)
Vae victis – latin szállóige, jelentése: „Jaj a legyőzötteknek".
.
2009. március 1., vasárnap
Rózsa Flores Eduardo: Le a diktatúrával! Down with the social-fascist dictatorship in Hungary!
.
Ha nem tudnám…
Ha nem tudnám, hogy tehetségtelen fráter, még meg is ijednék…
Ha nem tudnám, hogy bábu a szerencsétlen figura, orvosért kiabálnék
Ha nem tudnám, hogy üres a feje, mint ama bizonyos fából szerencsétlennek, remegnék én is, mint most a kertben a páfrányom
Ha nem tudnám, hogy senki, senkiházi és hogy holnaputánra eltűnik majd a nagy semmibe, MOST venném elő a fokosomat
Ha nem tudnám, hogy retteg tőlünk, én félnék
Ha nem tudnám, hogy gyáva féreg, és ezért bújik el az igazi aljasok mögött, keresném az arcát tenyeremmel
Ha nem tudnám, hogy kik ellen és mi ellen van dolgunk
Ha nem tudnám, ha nem lennék biztos abban, hogy felvirrad, és langyosan simogat majd márciusban a magyar nap
Ha nem tudnám, hogy fajtánk mennyire türelmes, már-már betegesen az, szaladnék –mondjuk a szomszédba- segítségért
Ha nem tudnám, hogy csak egy nagy és erős seprű kell, és eltűnik a szemetje
Ha nem tudnám, hogy mi vagyunk a jók, és tudom
Ha nem tudnám Egy az Isten, és érti Ő magyar szavam,
De tudom.
És nem félek. És türelmes vagyok. Mert a türelem nem meghajlást, hanem igyekezetet jelent. És jókedvű vagyok, nagyon.
Mert tudom –és bár nekik is köszönhető- beteljesedik végre a sorsunk.
Március: Te Rád várok!
Ha nem tudnám…Ha nem tudnám, hogy tehetségtelen fráter, még meg is ijednék…
Ha nem tudnám, hogy bábu a szerencsétlen figura, orvosért kiabálnék
Ha nem tudnám, hogy üres a feje, mint ama bizonyos fából szerencsétlennek, remegnék én is, mint most a kertben a páfrányom
Ha nem tudnám, hogy senki, senkiházi és hogy holnaputánra eltűnik majd a nagy semmibe, MOST venném elő a fokosomat
Ha nem tudnám, hogy retteg tőlünk, én félnék
Ha nem tudnám, hogy gyáva féreg, és ezért bújik el az igazi aljasok mögött, keresném az arcát tenyeremmel
Ha nem tudnám, hogy kik ellen és mi ellen van dolgunkHa nem tudnám, ha nem lennék biztos abban, hogy felvirrad, és langyosan simogat majd márciusban a magyar nap
Ha nem tudnám, hogy fajtánk mennyire türelmes, már-már betegesen az, szaladnék –mondjuk a szomszédba- segítségért
Ha nem tudnám, hogy csak egy nagy és erős seprű kell, és eltűnik a szemetje
Ha nem tudnám, hogy mi vagyunk a jók, és tudom
Ha nem tudnám Egy az Isten, és érti Ő magyar szavam,
De tudom.
És nem félek. És türelmes vagyok. Mert a türelem nem meghajlást, hanem igyekezetet jelent. És jókedvű vagyok, nagyon.
Mert tudom –és bár nekik is köszönhető- beteljesedik végre a sorsunk.
Március: Te Rád várok!
"Isten ne segíts, csak csodálkozz!”
.
2009. február 27., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)