A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsidók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsidók. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. március 5., csütörtök

Tavaszi dal: Tavasz Hitlernek (Springtime for Hitler)

..
Ráadás...
If the Jews on the Space...then Hitler and the SS to Broadway!
The best Show ever!
1939-1945
Tanulják meg a dalt! Itt a tavasz, dagad a...!
Új divat bevezetése: Cionista pukkasztás ezerrel!
Hogy Hitler gay? Na és?! Akkor biztos cion-libsi-náci!
Éljen a másság!
Spring time for Hitler and Germany, winter for Poland and France....



.

2009. február 8., vasárnap

A magyar szélsőfasizmus

.
Több évig tartó szociális felmérésem eredményei:

I. a kölöknáczi (hívjuk még Hitlerjugendnek is, vagy kölökgárdának):

Az anyatejjel szívta magába a szélsőséges eszméket. Társaival már az iskola első osztályától szeret az udvaron kirekesztősdit játszani. Metenelnek a vastag bakancsaikban, folyamatos elnyomás alatt tartva esetenként közéjük tévedő roma társaikat. Ekkor még nem tudják, hogy a kis Kohn zsidó. Még a kis Kohn sem.

II. a tinináczi:

A náczizmus többé nem írható a gyermeki tudatlanság számlájára. Leginkább a lázadás és a valahova tartozni akarás hozza belőlük elő a Mussolinista démont. 14 év fölött már az ordas eszmék rothadnak benne. Azért is fingik olyan büdöset. Ilyen tájban kezd el mutálni a hangja, valószínűleg azért, hogy jobban hasonlítson Hitleréhez. Az iskolában is emelik a tétet, már nem adják át önként zsebpénzüket a háromszor idősebb és nagyobb roma társuknak - gyakran megverődnek ezért. Már tudják hogy Kohn zsidó, de nem tudják az mit jelent. Kohn sem különösebben, bár már vonzódik a fiatalabb fiúkhoz.

III. Birodalom a fiatalkorú náczi:

A középiskolában ugyan minden gyermekbe nevelve van az eredendő bűn, a Soá elnyomó hatalma, azonban mindig vannak akik megkérdőjelezik igazunkat. Ők a fiatalkorú náczik. Bakancsot húznak, vattakabátot hordanak akár 40 fokos hőségben is. Zsakettjüket teleaggatják irredentafasiszta jelképekkel és ők tényleg elhiszik, hogy ez jó. Nem félnek többé a roma társtól, rég visszabukott. Telve vannak fiatalkori lelkesedéssel, képesek karlengetve végigmenni a legforgalmasabb utakon is. Ekkor mi általában beszarunk és tárcsázzuk a 112-t. Az esetek 95%-ában gyógyíthatóak, maguktól is kinövik fél-egy év után. Kohnt legszívesebben kettéholokausztolnák, de félnek hogy megtudja valaki. Kohn már fél, egész jól meg is él belőle.

IV. a kétarcú:

A kétarcú nyilasnak, ahogy a neve is jelzi kettős személyisége van. Munkahelyén mosolyogva fogad el bármilyen utasítást írástudatlan roma vagy kapzsi zsidó származású főnökétől, azonban mikor senki nem figyel SS tisztet játszik a mosdóban. Ekkor összecsapja a kínaipiacos cipőjét és kihúzza magát. Ő férfi! Nem fogad el utasításokat ettől a kampós orrú zsidótól! Holnap felmond! Aztán mikor a fénymásolós Sanyika kilép az egyik budiból elpirulva magyarázkodik, hogy ez biza' félreértés lesz, ő csak Schindlerlistájásat játszott! Kohn már a főnöke, heti 12 órát túlórázik neki. Kohnt ez nem zavarja, naponta kétszer lövődik a Dunába - legalábbis ez áll a kárpótlási papírjain.
Mikor hősünk szeretett nejét kirabolja, megszúrja egy művelt, erősen kisportolt alkatú körülményekáldozata (ómagyarul: roma, fasisztául: cigány), belép a Gárdákba és társaival elindul igazságot szolgáltatni.
A rendőrség az első sarkon letartóztatja illegális parlagfüvetlenítésért és életfogytiglanit kap. A tettesről kiderül, hogy nagyon szegény, sokgyermekes családapa és megélhetési bűnöző, így odaítélik neki a kétarcú lakását összes értékével.A lakás árából már egy hét után nincs semmi, "tudniillik kedves szocijólgus úr, elvitte A Gép". Happy end.

"Most dugtam. Nővel. És élveztem.
Ugye milyen náczi heteronak lenni?"

V. az idült nyilas:

Ugyan már elmúlt 60, de még mindig dühös. Lakása Zorbánviktorrokkal van kitapétázva, hű Fidesz szavazó. Ha Gyurcsányt lát köp. Bakancsát a kifőzdébe menet hangosan csattogtja, ezzel keltve félelmet minden környéken tartózkodóban. 60 évnyi tapasztalattal bárkit kirekeszt.
Eszméit ne kérdőjelezzük meg, látott ő már mindent: volt nyilas, ÁVÓ-s, III/III-as. Viszont a fasizmus áll legközelebb hozzá. Agymosásra kevésbé fogékony. Már nagyon utálja Kohnt, mert "mocskos komcsi zsidó". Kohn ezt leszarja, évente 365-ször hal meg a Gárdák által. Nem mellesleg 12 éves barátnője van és rengeteg pénze.

A birkafasiszta:
Fogalma sincs hol van vagy hogy miről van szó, de mesterei utasításai követi. Ha utcára kell menni utcára megy. Nyugodtan halad a tömeg részeként, de nem csinál semmit. Az első rendőrattak után véres fejjel megy haza. Ekkor megfogadja hogy többet nem megy a Kossuth térre. Ő még nem tudja hogy az összes politikus hazudik. A politikusok tudják, hogy ő nem tudja, ezért szeretik.

A szónokista:
Fogalma sincs hol van vagy hogy miről van szó, de ha mikrofon elé kerül forradalmat akar kirobbantani. Minden alkalommal ledöntene pár kormányépületet, de minimum ostromolna. Mikor nagy lendülettel, harciasan elindul világot megváltani és senki sem követi, árulónak nevez mindenkit.

A tarhajú:
Fogalma sincs hol van vagy hogy miről van szó, de akármi történt is az a zsidók hibája! Kannásborért ostromol, élen halad és nagyon mérges. A világra, a politikusokra, a szomszéd macskájára. Ha jóban szeretnél vele lenni zsidózz, vagy Kolompározz. Jelképekkel teleaggatott zubbonya már messziről ordít rád: "idefigyejé, nemmagyarvagyvéged!"

A Magyar ember:
Nem szereti ha packáznak vele. Az igazság és a becsület embere, ezért is nagyon veszélyes ránk nézve. Nem szereti továbbá ha felvásárolják népe ősi földjét, kiváltképp ha hazudnak neki. A történelem viharaiban mindig is szilárdan kitartott.
Elpusztítandó.

Forrás
.

2009. február 3., kedd

Hol élünk valójában....?

.
Olaszország, 2008-ban egy élelmiszer kiállításon


Hogy is van ez?...


Petőfi Sándor

MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET...

Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!...

Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!...
Hadat nekünk ők izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.

Lassan, német, húzd meg magad,
Könnyen emberedre akadsz;
Ha el nem férsz a bőrödbe',
Majd kihúzunk mi belőle!

Itt voltatok csókolózni,
Mostan jöttök hadakozni?
Jól van hát, jól van, jőjetek,
Majd elválik, ki bánja meg.

Azt a jó tanácsot adom,
Jőjetek nagy falábakon,
Hogy hosszúkat léphessetek,
Mert megkergetünk bennetek.

Fegyverre nem is méltatunk,
Mint a kutyát, kibotozunk,
Ugy kiverünk, jobban se' kell,
Még a pipánk sem alszik el!

Pest, 1848. május
,

2009. január 14., szerda

Jews in Solidarity with Palestine

.

Sign the Statement | View list of Signers

Stop the U.S.-backed genocidal Israeli war on Gaza!

• Nearly a thousand women, men and children killed by U.S.-made Israeli bombs
• Thousands more wounded
• 1.5 million under siege for the past 18 months, without food, water, medicine, fuel
• Collective punishment for resisting occupation; emergency aid blocked
• Massive violations of international law
• Apartheid wall
• Racist oppression
• Homes and land stolen
• Forced into refugee camps
• 60 years of occupation, from the river to the sea

We Say Enough!


We Are
Jews in Solidarity with Palestine

No to Israel! Yes To Self-Determination, Democracy & Freedom!
Stop U.S. Funding of the War on Palestine!

Free Palestine

The whole world is horrified by the murderous Israeli assault against the suffering people of Gaza. From Seoul to Caracas, from Johannesburg to Amman to London, millions of people have poured into the streets to demand an end to this genocidal campaign, which is funded by the United States and carried out with U.S.-supplied weaponry.

There have also been protests in U.S. cities. While most of those marching are Arab-Americans, many African Americans, Latinos, Asian-Americans and whites have joined in. Many Jewish people, outraged at Israel's war crimes and anguished that they are carried out in their name, are speaking out.

It's good that Jewish people of conscience are disassociating themselves from the Gaza aggression. But it's not enough. This atrocity is only the latest, and it's no aberration. It reflects the program of the Israeli settler state—which is based on the theft of Palestine, the ouster and suppression of the Palestinian people, and the racist ideology of Zionism—and of its primary sponsor, the Pentagon and U.S. business establishment.

It's not enough to oppose the bombing. It's not enough to demand an end to the 41-year occupation of Gaza and the West Bank. We stand in complete and unconditional support for the self-determination of the Palestinian people. This includes the right to return to Palestine, from the river to the sea, and the right to democratically determine the form and the future of the Palestinian state.

Nothing less will undo the historic crime of al Nakba—the 1948 catastrophe of the establishment of the state of Israel based on the ouster of the Palestinian people from their homeland, oppression and inequality.

That crime betrayed the whole history of the Jewish people. From helping topple the czar in Russia and build the unions in New York, to resisting pogroms and fighting to the last breath in the Warsaw Ghetto, opposition to persecution, oppression and racism was central to the Jewish heritage.

We call on Jewish people around the world, including those inside Israel, to join us in reclaiming that heritage. Reject racism and genocide. Reject the Zionist state, the very concept of which is racist to the core. Take the hand of our Palestinian sisters and brothers. Defend their righteous struggle to restore their stolen land and build a democratic Palestine.

This is not an impossible quest. Remember how mighty the settler state in South Africa seemed, only a little over two decades ago? The racist regime there was buttressed by U.S.—and Israeli—support. But it was battered by the unstoppable political and military struggle against apartheid, which gained worldwide support. Apartheid fell, replaced by a new state based on legal equality.

A future of equality for all is possible in Palestine too. Until this future is won, the Palestinian struggle will go on. We stand with that struggle.

Initial list of signers:

Toni Arenstein, NY
Dave Axelrod, NJ
Tibby Brooks, NY
Ellen Catalinotto, NY
Sara Catalinotto, NY
Hillel Cohen, Doctor of Public Health, NY
Naomi Cohen, NY
Heather Cottin, Long Island Troops Out Now Coalition, NY
Barbara Dorritie, Teacher, MA
Ellie Dorritie, ret., APWU*, WNY
Rachel Duell, prof., NJ
K. E. Durkin, NY
Sharon Eolis, nurse-practitioner, ret., NY
Shelley Ettinger, NY
Leslie Feinberg, Co-founder, Rainbow Flags for Mumia, NY
Irving Fierstein, artist, NY
Laurie Fierstein, NY
Michele Finkelman, AFSCME L. 215*, NY
Sherry Finkelman, UFT L. 2*, NY
Julie Fry, V-P., Assn. of Legal Aid Attorneys*, NY
Gavrielle Gemma, NJ
Michael Gimbel, del., NYC Central Labor Council*
Carl Glenn, NJ
Jerome Goldberg, attorney. MI
Marsha Goldberg, NY
Fred Goldstein. NY
Lila Goldstein, Students for Justice for Palestine*, MA
Judy Greenspan, CA
Sue Harris, Ph.D., NY
Joyce Kanowitz, NY
Stevan Kirschbaum, chair, Grievance Comm., USW L. 8751*, MA
Tova Klein, CA
Michael Kramer, I.D.F. veteran, Veterans for Peace, Chap. 021*, NJ
Donna Lazarus, UFT*, NJ
Milt Neidenberg, ret., Teamsters L. 840*, NJ
Frank Neisser, CWA L. 1701, ret.*, MA
Cornelia Rakow, NY
Arthur Rosen, NY
Anita Rosenblithe, AFT*, NY
Malcolm Sacks, Montreal
William Sacks, attorney, NY
Karina Mellos-Schechter. NY
Dave Schechter, NY
Susan Schnur, Transit Union L. 268*, OH
J.R. Singer, Ph.D., NY
David Sole, Pres., UAW L. 2334*, MA
Al Strasburger, NJ
Paul Teitelbaum, International Action Center, AZ
Jill White, EdD, IL
Eddie Yood, NY

*For purposes of identification only.
.

2009. január 4., vasárnap

Pogrom

.

2008. december 5., Hebron. A fekete maszkos támadók: izraeli zsidók. A megtámadott fegyvertelen család: palesztinok.

Már régóta nincs bennem büszkeség, ha Izraelre gondolok, de tegnap óta aktív szégyent érzek, ha erre gondolok. Herzl Tivadar, Asher Ginsberg és Max Nordeau (Südfeld Simon Miksa) minden bizonnyal a sírjukban forognak.

http://www.judapest.org/pogrom/.

2008. december 2., kedd

Rabszolga nemzedékkel nem lehet hazát foglalni, nekik előbb ki kell halni

.
Popper

Popper Péter úgy véli, hogy a történelme során újabb és újabb megszállókkal küszködő Magyarországot sokkal mélyebben érinti majd a gazdasági válság, mint a stabil nemzeti identitású országokat. A pszichológus szerint Mózesnek igaza volt: rabszolga nemzedékkel nem lehet hazát foglalni, nekik előbb ki kell halni.

http://hvg.hu/velemeny/20081202_popper_magyar_valsag.aspx

.

2008. november 28., péntek

„Próbáljunk meg saját magunk ellen is érvelni”

.
Vrabec Mária / Forrás: Vasárnap
Egyike azoknak a ritka televíziós személyiségeknek, akire többéves k
ihagyás után is kíváncsiak a nézők, mert valami olyat tud, ami a mai világban ritkaság: a leginkább megosztó témákat is megértő, minden szempontot figyelembe vevő alapossággal taglalja. Az idén hatvanéves Kepes Andrással új műsoráról, és ennek kapcsán a miénktől eltérő nézetek elfogadásáról, megértéséről beszélgettünk.

Három éve láttuk utoljára képernyőn a Világfaluban. Mivel telt az ideje azóta?

Utaztam, tanítottam, és írtam egy könyvet Polgár Juditról, pontosabban az ő pályája kapcsán a nőkről. Olyan kérdéseket próbáltam körbejárni, hogy lehet-e zsenit nevelni, és ha igen, hogyan kellene, mennyire befolyásolja ezt a genetika, és mennyire a környezet. Mi van akkor, ha egy nő olyan tehetséges, mint azon a bizonyos területen a férfi ak? Lehet-e egy roppant jó képességű, elhivatott ember a magánéletében is boldog? Nem mondom, hogy megtaláltam az egyértelmű válaszokat, inkább csak arra késztetem az olvasót, hogy velem együtt gondolkodjon.


Végül is mire jutott: lehet zsenit nevelni?


Én zseninek Mozartot, Shakespeare-t vagy Leonardo da Vincit nevezném, és meggyőződésem, hogy az ilyet a Jóisten küldi. Fenomént nevelni szerintem a tehetséges emberből sem lehet, mert a zseni alkotó, új irányt szabó lángelme, de a tehetséget fejleszteni lehet, sőt kell is. Kérdés az, vajon a szülőnek kell-e eldöntenie a gyerek háromnégy éves korában, hogy mit formál belőle, vagy a gyerekre lehet bízni, mi érdekli őt, s a szülő feladata csak annyi, hogy ebben támogassa. Én az utóbbit vallom, mert úgy gondolom, mindenki olyan lesz, amilyennek születik. Szerintem a tehetség nemcsak a képességen múlik, hanem azon is, ki mennyire nyitott a világra, mennyire szorgalmas, kitartó és eltökélt. Ezért hiszek abban, hogy az igazán nagy szellem mindig megtalálja az útját, mert a dologhoz hozzátartozik az is, hogy meg akarja mutatni magát. Ezzel szemben itt van a Polgár lányok példája, ahol a papa semmit sem bízott a véletlenre: szisztematikusan, céltudatosan és könyörtelenül sakkbajnokokat nevelt belőlük. Sokan támadták, hogy megfosztotta lányait a gondtalan gyerekkortól, de ők nem így érzik. Nem tudom, milyen lett volna az életük, ha saját maguknak választanak szakmát, de azt láttam, hogy most mindhárman kiegyensúlyozott, értékes emberek, vagyis náluk bejött ez a módszer.

Két évet töltött Polgár Judittal; sokat beszélgettek, versenyekre is elkísérte. Megfejtette, hogyan maradhat valaki ennyi siker után – nincs rá jobb szó – normális?

Láttam, milyen tisztelet övezi Juditot a világban, és azt is észrevettem, hogy ennek ellenére mennyire önkritikus és természetes. Ez nyilván személyiségfüggő dolog: akiben van mélység, és szilárd belső értékrendhez igazodik, annak nem fontosak a hírnévvel járó külsőségek. Azt szokták mondani, hogy az erős embernek nincs szüksége a hatalomra, a gyengét meg tönkreteszi. Ugyanez érvényes a tehetségre és a sikerre is.

Az első magyarországi riporterek közé tartozik, akik külföldi sztárokkal beszélgettek, de már régen nem láttunk öntől ilyesmit. A mai hírességek nem érdeklik?

Én korábban sem sztárokkal készítettem interjúkat, hanem művészekkel – ismert színészekkel, rendezőkkel, írókkal. A felszínes hírnév sosem érdekelt, mert nem a trófeavadászat volt benne vonzó számomra, hanem az, amivel ezek a művészek foglalkoztak, ahogy a világról gondolkoztak. Értékes emberekkel beszélgettem, akik mögött teljesítmény volt, és nem csak a média által kreált felhajtás. Aztán rájöttem, hogy miközben nekem rengeteg energiámba kerül, hogy egyáltalán eljuthassak hozzájuk, egyes kollégák külföldi ügynökségektől vásárolták pénzért a neves interjúalanyokat, nemegyszer már a kész interjúkat. Ehhez a versenyhez nem volt kedvem. Ez a műfaj is része lett a médiaüzletnek: a hírességek leginkább akkor adnak interjút, amikor a legújabb fi lmjük vagy lemezük promóciója ezt kívánja, és csak arról beszélnek. Ez sem érdekelt, vagyis maradtam az olyan riportalanyoknál, akiknek még nincs minden kérdésre kész válaszuk. Ebbe belefértek és máig beleférnek ismert emberek is, csak a megközelítés különbözik, mert engem nem az izgat, ami az adott név hallatán mindenkinek eszébe jut, hanem mindig valami más.

Ez a más volt a vezérmotívuma az Apropó című műsorának is, ahol egy-egy fogalmat járt körbe a megszokottól eltérő módon.

A más nézőpontok, szélesebb horizontok keresése azóta is jellemző a műsoraira. Örülök, ha ezt mások is így látják. Valóban az a szándékom, hogy ugyanazokat a jelenségeket igyekezzünk különböző oldalakról megközelíteni, próbáljuk meg mások szempontjait is figyelembe venni.

Új műsorát Eduardo Rózsa Flores történetével kezdte, aki magyar apa és bolíviai anya gyermeke, katolikus nevelést kapott, aztán katonának állt, a horvát hadseregben harcolta végig a délszláv háborút, és ma moszlim vallású veterán. Az ön számára mi ennek a kalandos életútnak a tanulsága?

Az útkeresés abban az értékrendbeli káoszban, amit ő hordoz. Ha mélyen magunkba nézünk, akkor ezt mind megtaláljuk – pontosan így vagyunk képtelenek feldolgozni Trianont, az ország nyilas és kommunista múltját, az ötvenes éveket, a Kádár-korszakot, az összes kölcsönös kirekesztést és sérelmet. Ugyanaz a bizonytalanság és sokféleség kavarog bennünk is, mint Eduardóban, mégis miközben őt nézzük a tévében, hajlamosak vagyunk kijelenteni, hogy őrült. Érdekelt Eduardónak az az idealizmusa is, amelynek köszönhetőn máig komolyan veszi a kommunista eszmét, mely szerint mindig az elnyomottak oldalára kell állni. Ez sodorta a baloldali mozgalmakhoz, a horvát hadseregbe, majd a horvátországi magyarok oldalára, és egyszer csak ott találta magát, hogy árpádsávos zászlót lenget, de közben békés moszlimoknak visz segélyeket, és áttér a hitükre, mert most őket is előítéletek sújtják. Bonyolult ember, de ettől érdekes, és azt gondolom, pont azt kellene végre megtanulnunk, hogy mielőtt ítélkeznénk, jusson eszünkbe legalább egy ellenérv is.

De a belénk nevelt elveken és tévhiteken csak nagyon sok tanulással, óriási nyitottsággal lehet túllépni. Gondolja, hogy képesek vagyunk rá?

Csoportosan nem, de ki-ki egyénileg igen. Ott kellene kezdenünk, hogy amikor egy történelmi korszakról beszélünk, és a szereplőit értékeljük, akkor különválasztjuk az ideológiát az egyéni sorstól. A könyvekben események és dátumok vannak, a mögöttük rejtőző emberekkel nem tudunk mit kezdeni. Még egy családon belül is mást jelenthetett az egyik nagyapának a Horthykorszak, a zsidóüldözés vagy 1956, mint a másiknak. Ezek a történetek sem érnek össze, ezért vagyunk képtelenek összerakni egy közös történelmet, amelybe kinek-kinek a családtörténete is beleillene. És akkor még a szomszédos országokkal közös történelmünkről nem is beszéltem!

Az ön felmenői sem úgy emlékezhettek vissza a harmincas évekre, mint a Horthy család tagjai, mégis kíváncsi volt Ilona asszony és a fi a, István véleményére. Miért?

Épp ezért. Amikor a televízióban néztem Horthy Miklós kenderesi újratemetését, olyan érzésem volt, mintha egy panoptikumot szemlélnék. Az jutott eszembe, hogy miközben mi évtizedekig azt tanultuk, hogy a múltat végképp el kell törölni, most úgy látszik, a múlt lesz a jövő. Aztán ifjabb Horthy István mondott egy beszédet arról, hogy a harmincas évekre nem mindenki emlékezik szívesen, de ez ma már ne legyen választóvonal, inkább próbáljuk megérteni egymást, és együtt építeni az országot. Ez nekem nagyon rokonszenves volt, meg is kerestem őt, de akkor még nem akart szerepelni – tizenöt év telt el, mire kötélnek állt. Azzal kezdtem, hogy elmondtam neki: én a könyvekből elég sokat tudok a nagyapjáról, de ő nem tudhatja, hogy abban az időben az én apám mint illegális kommunista börtönben ült, és nem vették fel az egyetemre a származása miatt. Hogy a nagyszüleim haláltáborokban haltak meg – tehát az én szemszögemből ez a korszak nem ugyanolyan, mint ahogy ő hallott róla otthon. De úgy gondolom, mifelénk mindenki hosszasan tudná sorolni a családja és saját sérelmeit. Jó lenne ezen végre már túllépni, és előre nézni. Horthy István is így gondolja, és a beszélgetéseink során rengeteget tanultunk egymástól.

Milyen különös történetekre, érdekes emberekre számíthatunk még?

Lesz egy élvonalbeli német színész, Tilo Werner, akinek úgy megtetszett a Krétakör Színház, hogy megtanult magyarul, eljött Budapestre, és pár évig itt játszott. Utánanéztem, mi történt az évek során Veronkával, azzal a tanyasi kislánnyal, aki gyönyörűen énekelt, és miközben soha nem járt iskolába, tízévesen már a gimnazista biológiát fújta, s több nyelven beszélt. Ma Hollandiába jár zeneművészeti főiskolára, hihetetlenül helyes nagylány lett belőle.

Szász Marciról, a csodagyerekről tud valamit?

Miután mi bemutattuk, elég nagy volt körülötte a felhajtás, és a család is azt hitte, hogy ez segíthet neki az érvényesülésben, de nem így lett. Gondolkozom, hogy készítek egy műsort arról, miként alakult a sorsa, mert sokak számára tanulságos lehetne.

Wayaman apó, az indián, aki Budapesten járt, él még?

Amikor visszament Magyarországról, antropológusok próbáltak utánanézni, hogyan dolgozta fel, amit látott, de meglepődve tapasztalták, hogy egyáltalán nem beszélt az övéinek arról, mit látott a nagy vízen túl. Hogy is lehetne elmesélni, mi az a villamos, vagy hogy nagyobbak a házak, mint a fák, olyan embereknek, akik mindezt elképzelni sem tudják? Később megvakult, ma talán már nem is él, de nincs hírem róla, mert a vajana törzshöz nem nagyon engednek be még antropológusokat sem.

A húszgyermekes Lukács család gondolom, tovább gyarapodik...

Velük tartom a kapcsolatot, van vagy ötven unokájuk. Julika épp a múltkor mesélte, hogy ötvenhét mobiltelefont vett, és rögtön eszembe jutott, hogy amikor hosszas várakozás után beszerelték náluk a vonalas telefont, én voltam az első, akit felhívtak. Most már komoly birtokosok, rengeteget dolgoznak, a megváltozott világ az ő életüket is átalakította. Emlékszem, a róluk szóló fi lmet akkor azzal fejeztem be, hogy elmeséltem, amint Déry Tibor és Karinthy Cini utaztak a vonaton, könyököltek az ablakban, és a távolban feltűnt egy kis tanya. Csend és békesség volt körülötte, petróleumlámpa pislákolt az ablakban, és Déry megjegyezte: »Látod, Cini, mi nézzük a távolban azt a kis tanyát, s azt mondjuk: ott lakik a boldogság. Azok kinéznek az ablakon, látják az elsuhanó, kivilágított expresszvonatot, és azt mondják, ott lakik a boldogság.« Lukácsék akkor azt vallották nekem, hogy a boldogság ott lakik náluk, a tanyán, menjen csak a vonat; de azóta ők is felültek erre a robogó szerelvényre.

Mennyire tartja a kapcsolatot egykori riportalanyaival? Azért kérdezem, mert ezek nem felszínes beszélgetések, még a képernyőről is érződik, hogy komoly bizalom és kölcsönös rokonszenv alakult ki önök között.

Az aktuális riportalanyom mindig nagyon közel kerül hozzám, állandóan ő foglalkoztat, minden percemet kitölti. Némelyikük szinte a családom része lett, mint például Polgár Judit és férje. Volt olyan riportalanyom, akivel kislány korában beszélgettem utoljára, és nemrég, amikor találkoztunk, búcsúzóul a fülembe súgta, hogy ha egyszer kisbabát fog várni, nekem mondja meg először. A társaslény-kutató Elliot Aronson professzorral is olyan kapcsolatban vagyunk, hogy ha hónapokig nem beszélgetünk, akkor is ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Sokat tanultam ezektől az emberektől, és lelkileg gazdagodtam, épültem általuk.

Érzékeli a hétköznapokban is, mennyien szeretik, mennyire áhítják az emberek Magyarországon ezt a békülékeny, toleráns hangot, amelyet ön üt meg a műsoraiban?

Én például az egyik riportját megtaláltam egy szélsőjobboldali szervezet és egy zsidó alapítvány holnapján is – ez azért jelent valamit, nem? Régi igazság, hogy a gyűlölet nem más, mint elrontott szeretet, és én ezt nagyon sokszor tapasztalom, amikor a magaméval teljesen ellentétes világnézetű egyénekhez közeledem azzal a szándékkal, hogy megértsem őket. Többnyire örülnek neki. Én is így vagyok, ha valaki hajlandó meghallgatni az érveimet és elgondolkodni rajtuk. Aztán persze van, akivel nem lehet és nem érdemes beszélgetni. A szélsőséges csoportokhoz az emberek nyolcvan százaléka úgy csapódik, hogy elégedetlen, és a problémáinak a megoldásához valamilyen radikális mintát választ. Őket még lehetne jó irányban befolyásolni, de a politika soha nem foglalkozott ezzel. Vagy túl engedékeny volt, vagy felhasználta, esetleg éppen kirekesztette és büntette őket, de soha nem próbált velük szót érteni. Még a legszélsőségesebb gondolat mögött is van valami, amiről érdemes beszélgetni. Kérdés, hogy van-e hozzá türelmünk, hogy megpróbáljuk megérteni. Nem mondom, hogy ez nem macerás dolog, de hát miért ne tehetnénk erőfeszítéseket azért, hogy békében éljünk egymás mellett?

A legutóbbi beszélgetésünk alkalmával mondta, hogy öregkorára boldog családfőként képzeli el magát, aki ül az asztalfőn, pipázik, felesége hozza a kávéját, lányai körülrajongják, és az unokái versengenek, hogy melyik ülhet az ölébe. Alakul a dolog?


Alakulgat. A nagylányaim már élik a saját életüket, egyre nehezebb összehozni a családi összejöveteleket, de ha sikerül, nagyon jó együtt. Feleségem a legnagyobb lányommal, a negyedik lányom, Kata a nagyobbik unokámmal, Brunóval egyidős. A kisebbik unokám, Hanna pedig a legkisebb lányommal, Lujzával jár egy óvodai csoportba, és imádják egymást. Kell ennél több a boldogsághoz?

2008. november 8., szombat

The last time...

.

A leköszönő amerikai elnök az őt búcsúztató, izraeli ZZ Top rajongói egylet körében
.

2008. szeptember 7., vasárnap

Rózsa-Flores Eduardo : Samu bácsi repülni tanul

.
(Egy nem annyira régi írásom...már közölték itt ott. Ma meséltem valakinek róla, és kiderült, lehet, vannak még kik nem olvasták.
Talán most is olvasható...talán, most is jó ez az írás -gondoltam-, hiszen mióta megszületett, szinte semmi nem változott.
A hangulat amely a történet megírását elindította bennem, most is megvan...)


(Juszuf bácsinak, a nyugdíjas palesztin taxisnak, köszönettel a meséért)

Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy gazdasági világválság. Történetünk pont ama, bizony csúnya, 29-es évben indul, amikor New Yorkban, tömegével repültek ki az emberek az ablakokon át és palacsintává lapultak a köpedékes sugárutakon. Pesten viszont, jó néhányán, nagyapám is köztük volt, a tőzsdéből, üres zsebre tett kézzel indultak hazafelé gondolván: „volt ez már rosszabb is…” Úgy hírlik, a New York palotából, itt is kiugrott valaki, de az ilyetén repülési kísérletek idegenek a magyar lélektől. Ami itt fogyott az a méreg volt, és a pisztolyra való, na meg a prímások gazdagodtak meg a fogadókban. Rendes, csődbement úri magyar, öngyilkossága előtt, még huzatja a cigányával. Ez, kérem, így dukál.
Élt akkor városunkban egy nem túl gazdag, nem túl hangos, nem túl öntudatos (mármint ami felekezeti öntudatát illeti) zsidó polgártárs. Ő is tönkrement. Amilyen alaposan csak lehet csődbe menni, úgy ment tönkre ő. Repült is. A Lipótvárosból a Klauzál téren landolt, zöldség bizományosnak. Rezignáltan fogadta sorsát. Nem pörlekedett. Kivel és ki ellen tette volna. Az Istent is békében hagyta. Csak élt csendben, mint addig, tovább.
Aztán úgy esett, hogy 944-et írtak éppen, elmúlt a tavasz is, és elmúlott a nyár. A németek masíroztak az utcákon, de, gondolta Samu bácsi, a Klauzál téri zöldséges, míg rendesen fizetnek, itt nagy baj nem lehet. Ő aztán nem tartozott azok közé, akik mindenféle ördögöket festettek a falakra. Hagyjak őt békében, kérte, amikor a felekezetis buzgalomtól kipirosodott orcájú kofák sikító hangon pletykálták tovább a förmedvényes rémhíreket. A cionista agitátorokat is elküldte. Ő magyar – mondta, baja nem eshet. Hitt is ebben. De beköszöntött az ősz. Dübörögve rontott be az ajtókon. Gyomorba rúgásokkal tudatta a néppel, hogy ő, most hogy megjött, innen el nem megy, és hajtépés közben tudatta még, hogy ki itt most az úr, és akinek nem tetszik jobb esetben, kuss! –így stílusosan a 44-es a tahó-barna ősz. Samu bácsi először csak megrezzent. Ez akkor történt, amikor éppen válogatta a szezonvégi paradicsomokat. Elébe állt négy vagy őt suhanc. Vicsorítva közölték vele, hogy megjöttek, hogy ők volnának az ősz és azon nyomban föl is rúgták a gyönyörű rendbe kiállított szegény zöldségeket. Mint már mondtuk, Samu bácsi megrezzent. Bocsánatot kért az őszi bunkóktól, fölszedte a karalábékat és a répákat majd miután a hűvös szél elszállt, folytatta az árusítást. Egy héttel később, az elsők között és először életében, ingyen jegyet kapott –ezt ő mesélte később így- Ausztriába (tudjuk, ekkor már nem létezett, de Samu bácsinak ez így tetszett) valami munkatáborba. De ne siessük el a dolgot, és ne higgyük azt, hogy ez ilyen simán és egyszerűen zajlott. A gettótól a bevagonírozásig minden volt és mindenből, ami ilyenkor járni szokott: verés –nem is egyszer, éheztetés, békaügetés, stb., stb. Aztán a megérkezés Mauthausenba... Samu bácsi erről az időszakról túl sokat nem mesélt, csak annyit, hogy mint neki szokása volt egész életében, félt, nagyon félt. Azt is mesélte, hogy volt neki ott valami ismerőse Pestről, aki úgy zabálta –így mondta- a csalánlevest, mintha fácánból vagy legalábbis újházi lett volna. (Véletlenül nem hangzott el annak az ismerősnek a neve?- kérdeztem Juszuf bácsitól. Valamiféle megmagyarázhatatlan, de mindenképpen nagyon furcsa megérzésem volt. „De, Gyurinak hívtak a csalánzabálót, nagyon ízlelhetett neki, mindig repetát kért, sőt, ha valakinek nem kellett, akkor elkunyerálta vagy elcserélte az adagot”. Nagyot ugrott a szívem. Ismerek ugyanis egy Gyuri bácsit, a Dob utcai Fröhlich-féle kóser cukrászdából, aki azzal szokta kihangsúlyozni utálatát az általa nyámnyiláknak tartott libsi bibóldok iránt, hogy nem érti „mit berzenkednek ezek, amikor a táborban a csalánleves olyan finom volt, azóta sem ettem olyat”, mondja öblösen rekedt hangján, hogy csak úgy zeng a Dob utca, a nagy zsinagógáig elhallatszik talán. Gyuri bácsi, az Úrnak legyen hála ezért, a mai napig él, egészséges és jó kedvű).
Klauzál-téri ismerősünknek aztán, egy borongós de szép reggelén, szép, mert megérte, -magyarázta-, arra ébredt, hogy Istenre gondolt. Addig soha. Azon a reggelen langyos és bizodalommal teli jókedv szállta meg. Olyan tavasz illatú. És hirtelen, egy szuszra, hogy el ne szálljon az ihletett hite, ígéretet tett. „Ha megúszom, Uram –mondta magában-, ígérem, megyek haza, Izraelbe, és első dolgom, ha megérkezem az lesz, hogy megcsókolom azt a földet, mit tőled kaptunk”.
Két órával később észrevették, hogy a tábor őrsége elillant, kámforrá vált, eltűnt.
Gondolkodott Samu bácsi, mitevő legyen, merre menjen, haza vagy haza. Egy pár héttel később –addig a táborban maradtak, csak most az őrség amerikai volt, zöldségesünk ekkor látta meg életében az első négert- a felszabadítók feloldották a dilemmát: vonatra ültették a sokadalmat, és egyszerűen hazaküldtek őket, mindenkit a feladási helyre vissza.
Hazajött Pestre tehát, vissza a Klauzál térre, vissza a répák és a retkek közé.
Masírozót, már egy ideje, Pesten a vörös muszka. Fizetni? Ugyan, nem fizettek ők. Nekik járt a hála, és hálás volt nekik az egész Klauzál tér –bármint hogy az, ami belőle megmaradt.
És jött a nyár, és az ősz és a tél is megjött. És jöttek a cionista agitátorok, és a Samu bácsi azzal küldte el őket, hogy „majd, majd”. És az agitátorok elmentek. A lassúbbak börtönbe, Szibériába, mit tudom én hova. A maradék el, szerte a világba. Egy-kettő belőlük Palesztinának is jutott.
Egy igazán szép napon aztán jött valaki. Régi ismerőse, még a táborból. Úgy tett mintha a paradicsom érdekelne. Hirtelen, áthajolván a zöldségeken, sejtelmesen odasúgta barátjának: „a pártnak szüksége van rád elvtárs!” És, hogy „menjen erre a címre, –átnyújtott egy darab papírt- már várjak magát” Búcsúzásképpen azért még odavetette „És nehogy csalódást okozzon nekünk!”
Samu napokig gondolkodott, majd mégis elment. Az egyenruhás őrnek átadta a papirost, fölkísérték az egyik irodába, ahol legnagyobb meglepetésére, a Rákosi képe alatt, egy súlyos íróasztal mögött, az egyik suhanc ült, az egyik a „testvérek” közül, akik annak idején rúgták szét a karalábékat és a répákat. „Üljön le, üljön csak le Samu elvtárs… már vártam önt” De a Samu nem ült le. Egy szót sem szólt. Megfordult és kiment az ajtón. Aztán ki az utcára. Mély levegőt vett és elvegyült a sétáló pestiek között.
Nem bántották, és nem keresték többé. De a zöldségest sem ez nem hatotta meg, sem az nem érdekelte. Ő csak élt, csöndben tovább.
És jött az „orvos per”. És a kofák megint terjeszteni kezdték a rémhíreket. Hogy összefogdossák a libásokat. Hogy megint el fogják zárni a maradékot is. Hogy nekik annyi. És a hősünk megint nem hit nekik, de aztán 53-ban, Sztálin halála után három hónappal, nyár volt már megint, undorítóan tikkasztó, sötét volt még, a hajnal odébb volt, kinyitotta a szemét és eszébe jutott Mauthauseni ígérete. Elég volt! Emígy ő. Tömören. Reggel korán a piacra kiment, félóra alatt elosztott minden árut mi standján éppen volt, és elindult.– Elbúcsúzni? Kitől? Senkije nem maradt. Ismerőse is kevés volt. Ment tehát. Egyenesen nyugatnak. Ment és ment. A határon, bármennyire furcsa is legyen, észre sem vették. Csoda –gondolta az öreg. Egy frászt! -mondom én-, csak annyi történt, hogy az a fajta volt. A Samu bácsi abból a fajtából való volt. Akit nem szokás észrevenni. Ment és ment. Egészen Belgiumig elment. Brüsszelben a JOINT-tól kapott annyi pénzt, hogy megvehette jegyét egyenesen Tel-Avivig. Útközben tervezgette, készülődött, hogy hogyan is lesz azzal a megérkezéssel: leszáll majd, és csókot lehel Izrael földjére…Nyitott szemmel álmodott, látta önmagát és meghatottságában majdnem megeredtek a könnyei.
A gép végre leszállt. Ismeretlen illatokat hordozó fuvallat csapta meg az utasokat. Volt, aki sírt, volt ki kiabálva Istennek hálát mondott. A pesti kis zsidó csendben maradt. Lassan felállt és elindult az ajtó felé, egy kis megtorpanás után a lépcsőn is elindult. Remegett keze lába, amikor a földre rálépett. Gondolkodott. Oly nagy volt a sokadalom, hogy hirtelen elszégyellte magát, szégyellte az ötletét. Nem. Ő most nem térdel le. Még kiröhögik. Hogy eszelős. Hogy mesüge. Ez nem volt ínyére és egyébként is, alatta nincs is föld, csak a szürke és olajos beton. Megint körülnézett, hátha valaki észrevette zavarodottságát, majd nekiiramodott a bevándorlási pult irányában. Szeretettel üdvözölték, ráadásul –nem kis meglepetésére- magyarul, kapott valamennyi pénzt és egy kibuc címét ahol -ahogy mondták-, szívesen fogadják és segítik a közép-európaiakat. Állt vagy egy órát a repülőtér épülete előtt. Nézte a sokféle embert, nézte a pálmafákat, nézte az eget. Ízlelgette a jóízű levegőt. Gondolata tulajdonképpen egy sem volt. Csak valamiféle jó érzés simogatta tarkóját és lassan, lassan, egy, a számára teljesen idegen, jó hangulat költözött a lelkébe és végérvényesen megbékélt.
Odament az első, ott parkoló taxihoz, átadta a sofőrnek a papírfecnit a kibuc címével és mosollyal az arcában hátradőlt az ülésen.
Egy ideig nézte a mellette elsuhanó épületeket, az embereket, a fákat, aztán elbóbiskolt. Riadtan ébredt föl. Még mindig mentek. Már csak nagy ritkán látni lehetett egy-egy házat. Fákat, pálmákat, egyet sem. Aztán már házak sem voltak többé.
És eszébe jutott.
Eszébe jutott mit az Úrnak Mauthausenban megígért.
Megkocogtatta a sofőr vállát és értésére adta, álljon meg.
Kiszállt. Körülnézett, majd lassú léptekkel megindult.
Lelépett az aszfaltról. Megkerült egy nagyobb sziklát. Majd még egyet.
Egy ideig keresgélt, amíg megtalálta a helyet.
Ez az! –mondta fennhangon, Samu bácsi, a Klauzál téri kis zsidó zöldséges, Tel-Avivből Jeruzsálem felé félúton.
Nekikészülődött.
Lassan letérdelt és fölrobbant.
.

2008. szeptember 2., kedd

Amikor a cionisták a Sátánnal szövetkeztek

.
„Rezső úgy mentett, hogy egyszersmind megkönnyítette mások halomra gyilkolását. Mert a svájci csoport létrejöttének (az anyagiakról most nem beszélek) az volt az egyik előfeltétele, hogy a prominens zsidó gentlemenek, akikkel Eichmann tárgyalt, biztosítják a deportáláshoz az 'üzemi csendet'.

A Kasztner-félé cionista vonat tele gazdag zsidókkal útban a megmenekülés felé - mögöttük maradtak a szatócsok, zöldségesek, a nincstelen kis vidéki zsidók... ezeknek csontjaival, könnyeikkel készült az ördögi habarcs miből fölhúzták a cionista államot. (Rózsa-Flores Eduardo)

Hogy gyorsan és akadálytalanul menjen végbe. A lehető legkisebb erőbevetéssel.... A többiek úgy vártak a sorsukra, mint a birkanyáj a karámban. És a karám fölött prominens zsidó úriemberek énekeltek illúzióba ringató bölcsődalokat. Aki életben maradt volna, azokat Kasztner Dezső küldte a halálba, meg a többiek, akik az altatásban segítségére voltak. Ezt nem lehet kitörölni a krónikákból. Nem tehette semmissé még az a Kasztner Emlékbizottság sem, mely az utókort megtévesztő emléktáblát állított Kasztner Dezsőnek Budapesten.”

2008. augusztus 15., péntek

Grúzia elnöke: Izrael ural bennünket

.
Mihail Szaakasvili grúz elnök csütörtökön ország-világ előtt kimondta azt, amiért Moszkva neheztel Nyugat-Jeruzsálemre és Tbiliszire: A mostani háborúra és annak befejezésére Grúzia számára a cionisták hozzák meg a döntéseket. A tbiliszi kormányban két kulcsfontosságú tárcát is zsidók irányítanak.

Mihail Szaakasvili Amerika- és Izrael-barát grúz elnök csütörtökön kijelentette, hogy Grúziát tulajdonképpen az izraeliek uralják, s ő maga az Elbit és az Izraeli Légi Ipari Vállalat képviselője hazájában.”Nálunk izraeliek hozzák meg a döntéseket a háború és a béke ügyében” - idézi Szaakasvili szavait a héber nyelvű Máhláká Risoná nevű izraeli világhálós hírportál.

Szaakasvilit az újságírók megkérdezték, hogy az orosz rosszallás miatt Izrael beszünteti-e a fegyverszállítmányokat Grúziának. A grúz elnök azt válaszolta, hogy erről ő nem tud, mármint a beszüntetésről.

A grúz elnök véleményét megkérdezték azokról a zsidókról is, akik a háború kitörése után elmenekültek Grúziából. „Nézze, két kettős állampolgárságú zsidó miniszterem is van a grúz kormányban, s így nálunk izraeliek hozzák meg a fontos döntéseket a háború és a béke ügyében”, jelentette ki Szaakasvili.

David Kazarsvili grúz védelmi miniszter zsidó (Nos, mi ismerünk egy másik európai országot is, ahol zsidó a védelmi miniszter – H. J.), aki mindössze 30 éves. Kazarsvili 14 éves korában a nagyanyjával együtt kivándorolt Izraelbe, de másfél éves szentföldi tartózkodás után rájött, hogy számára sem ott van a Kánaán. Kazarsvili már 26 éves korában pénzügy- majd később hadügyminiszter lett Grúziában, habár katonaként egyetlen napot sem szolgált a grúz és az izraeli hadseregben.

A grúz kormány másik zsidó minisztere Timur Jákobsvili.

Hering József - HunHír.Hu
.

2008. augusztus 13., szerda

Izraeli katonai tanácsadók orosz fogságban

.
Cipi Livni izraeli külügyminiszter az elmúlt 24 óra folyamán fölhívta telefonon orosz kollégáját, Szergej Lavrovot és arra kérte, hogy a Grúzia 90 százalékát ellenőrzése alatt tartó orosz hadsereg engedje meg az izraeli állampolgárok evakuálását – írja az Omedia héber nyelvű izraeli hírportál. Menekülnek az őslakos zsidók is a háborúban álló Grúziából. (A képen orosz tank Sztálin szobra előtt Gori grúz városban.)

Nyugat-Jeruzsálem csak 230 Grúziában rekedt izraeliről beszél, de a zsidó katonai kiképzők és a különféle biztonsági tanácsadók száma ennek a tízszerese lehet. Amint arról a grúz-orosz háború második napján már beszámoltunk, Izrael közvetetten ugyan, de háborúban áll Oroszországgal.

Az El Al izraeli légiforgalmi társaság ma reggel különgépet indított Tbiliszibe és a következő napokban az izraeliek további gépeket kívánnak indítani. Moszkvában ma délelőtt bejelentették, hogy a dél-oszétiai hadműveletek folyamán az orosz katonák számos idegen állampolgárt ejtettek foglyul. Izraelben azonnal vették a lapot és a mértékadó héber sajtóban beismerték, hogy izraeli katonai tanácsadókról és kiképzőkről van szó. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nyilván erre az információra alapozva rótta föl erélyes szavakkal Cipi Livni izraeli külügyminiszternek, hogy a zsidó állam kiterjedt katonai segítséget nyújt Grúziának.

Közben a tbiliszi kormány egyik zsidó minisztere, Timúr Jákobsvili is megszólalt, aki az izraeli hadsereg rádiójának (Gáléj Cáhál) egészen különös hangú nyilatkozatot adott: „Izrael méltán lehet büszke a grúz hadsereget kiképző katonáira, mert nekik köszönhetően csak tegnap hatvan orosz katonát öltünk meg a harcok folyamán.”

Éhúd Bárák izraeli védelmi miniszter az izraeli állami rádiónak adott nyilatkozatában ma elmondta, hogy a vezetése alatti minisztérium továbbra is megadja az engedélyt a Grúziát különféle biztonsági eszközökkel ellátó izraeli üzletembereknek.



Menekülő izraeliek ostromálják Tibilisziben a repülőtérre vivő autóbuszt


Izrael tbiliszi nagykövetségén leírhatatlan káosz uralkodik. Grúzia minden pontjáról gyűlnek itt össze a háború sújtotta országból menekülni vágyó izraeliek és az őslakos grúz zsidók. A jeruzsálemi külügyminisztérium válságstábot állított föl a Grúziában rekedt zsidók evakuálására. A háború kitörésekor mintegy 300 őslakos zsidó döntött úgy, hogy azonnal kivándorol Izraelbe. Zeév Bielszky a Zsidó Ügynökség (Szohnut) elnöke kijelentette, ha nem sikerül repülőn, akkor Azerbajdzsánon, Örményországon és Törökországon keresztül szárazföldi úton menekítik ki őket Grúziából.


Hering József - hunhir.hu

2008. július 30., szerda

Magyar-zsidó viszonyhoz

.
Egy nem például keresztény magyar Jeney Attila nyílt levele a „például”
zsidó Szegő Péter honfitársának

Kedves Szegő Péter!

Amikor jó idővel ezelőtt bejelöltél az iwiwen, őszintén megörültem, hogy egy újabb kedves miskolci ismerőssel bővül a baráti köröm. Amikor azonban elolvastam az„ezt csinálom amikor nem dolgozom: mást, például zsidó vagyok” bekezdést, nem hittem a szememnek. Amikor pedig munkásságodnak utánajártam és rákattintottam az antiszemitizmus.hu című honlapra, akkor a meglepetéstől szólni sem tudtam. Bár sem publicista nem vagyok, sem közéleti szerepre nem törekszem, úgy éreztem, hogy az emberi méltóságom, a magyarságom ösztönöz arra, hogy a gép elé üljek - talán másoknak is tanulságul szolgáló - nyílt levelet fogalmazva neked és a magadfajtának kedves Szegő Péter!

Először is azért, mert értékítéletem szerint „például” senki nem lehet sem zsidó, sem cigány, sem magyar kedves Péter, ha te akarsz ilyen példaként tündökölni bárki előtt, akkor rossz úton jársz. Amikor ugyanis bölcs, nálunknál jóval idősebb, sokat látott, és még többet tapasztalt zsidó barátaimnak megmutattam a munkásságodat, elárulhatom, hogy az nem aratott körükben osztatlan sikert. Mert ők nem „például” zsidók, hanem mert annak születtek, hozzád - már békében és jólétben élő fiatalemberhez - képest ők megélték a zsidó létet itthon és nagyvilágban egyaránt, annak megfelelően élnek, de ezt nem verik nagydobra, ezt nem használják propaganda eszköznek. Mert ez sem nem érdem, sem nem hátrány. Mert a világban szétszóródott és e harminckilencezer négyzetkilométeren életét tengető magyar véreimmel együtt én sem „például” vagyok magyar vagy keresztény, vagy férfi, hanem magától értetődően, teljes valómban, megingathatatlanul, hétköznapian, feltűnés nélkül, lélekben és testben egyaránt. Mert szerintem - és talán sok jóérzésű ember szerint is - magyarnak, zsidónak, cigánynak, egyáltalán bármely nemzetiségű és vallású embernek lenni a többség számára nem hivatás, vagy munka melletti - esetleg megbízatás szerinti ( ? ) - elfoglaltságot jelent kedves Péter, hanem az Istentől kapott életet, a gyerekszobát, a hagyomány világot, a történelem- és világszemléletet, az anyanyelvet, a viselkedési kultúrát és a kulturális tőkét és megannyi más értéket, amelyet minden élő ember, nemre, fajra, bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül képvisel és magáénak vall. Több mint egy évezrede békés egymás mellett élésben építi a magyarság a magyar államiságot, a magyar kultúrát, alakítjuk a magyar történelmet mindenféle nációk különféle vallást valló tagjaival együtt, a magadfajta bajkeverők nélkül. Mert egyetlen épeszű magyar sem tagadja meg Radnótit vagy bármely más zsidó származású írót, költőt, festőt, Nobel-díjas tudóst csak azért mert zsidó származású. Mert bennünket magyarként, titeket zsidókként, őket cigányokként, örményekként, ruszinokként, szlovákokként, kunokként, románokként, tótokként, szlovénekként, vendekként ide teremtett, együttélésre teremtett az Isten. Különbözőkként, de mégis egyként: magyarként. Bár magamfajtákként és magadfajtákként, mégis egymás mellé és nem egymás ellen rendeltként Tisztelt Szegő Péter! És ez így van jól! Egyenjogúakként, és egyenlőként, akik között az egyiknek ugyanazt és ugyanannyit szabad, mint a másiknak, senki nem tehet különbséget köztük és senki nem korlátozhatja egyiket a másik rovására. Akik között nincsenek egyenlőbbek az egyenlőknél, érted Péter ? Mert Miskolcon, a többségükben a rendkívül jó szellemű első magyar magánegyetemről az állami egyetemre átkerült, akkor a tanulást még értéknek tekintő, valóban tanulni vágyó diákok között sem volt soha téma, hogy ki milyen vallású vagy származású, éppen ezért örülünk mindig egymásnak, amikor bárhol a világon összetalálkozunk, mert egy dolog biztosan összeköt bennünket,: a Miskolci Egyetem, a miskolci campus, s hogy el ne felejtsem: „A” Gárdonyi.

Olvasva az antiszemitizmus.hu weboldal beköszöntőjét, mely szerint „ Antiszemitának tekintjük a »Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek« zsidó, illetve az »Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük« keresztény elvének megsértését „ című bekezdést, a tiszteletre méltó elveitekhez javasolnék egy kiegészítést. Mégpedig a Tízparancsolat ( Az erkölcsi élet sziklaalapja ) 8. parancsolatját, amely szó szerint így hangzik: „Ne hazudj, mások becsületében ne tégy kárt !”.

Ezt pedig többek között azért javaslom Kedves Péter, mert a Turulvédő nagygyűlés állatok módjára karámba terelt, állampolgári jogaiban törvénytelenül korlátozott, kordonok közé szorított, büntetlen előéletű, törvénytisztelő magyar állampolgárainak egyikeként, értetlenséggel vegyes érdeklődéssel szemléltem, ahogy az acélkerítés másik oldalán az adófizetők pénzén, az adófizetők esetleges széttrancsírozására teljesen indokolatlanul, állig felfegyverzett, „rendőrök”(?) között rendkívül otthonosan rohangálsz fel és alá szorgalmasan kattintgatva a fényképezőgépedet. Közben pedig azon tűnődtem, hogy mi keresni valód lehet ott?

Biztos vagyok abban, hogy ezúttal nem találtál antiszemita kilengésre, megfogalmazásra, horribile dictu támadásra utaló nyomot, jelet a Jobbik és KDNP XII. kerületi szervezetének méltóságteljes nagygyűlésén, de a jelenléted - „munkásságodról” nem is beszélve - több szempontból elgondolkoztatott. Mert hazudni nem szabad és nem lehet Péter! Nem kell és nem lehet antiszemitizmust hazudni ott, ahol nincs honlapszerkesztő barátom! Ha te és a magadfajták hűek akartok lenni a „Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek” elvéhez, akkor nézetem szerint vagy abba kellene hagynotok az igaztalan, egyoldalú antiszemitázást, vagy mivel demokráciában, a szólás-és véleményszabadságot biztosító jogállamban élünk, el kell viselnetek, hogy bizony a tiétekkel szemben is van más vélemény, és annak is van létjogosultsága és attól még nem antiszemita, csak mert a ti szűk keresztmetszeteken keresztül nem értelmezhető. El kell viselnetek csakis azért, mert a demokráciát elismerő közösség, a társadalom veletek egyenjogú tagjai más-más nézeteket vallanak magukénak, akiknél sem neked, sem nekem, sem senki másnak nincsen sem több, sem kevesebb joga, a hatályban lévő Alkotmány szerint.

Úgy vélem, hogy a normális zsidó-magyar, magyar-zsidó párbeszéd akkor fog elkezdődni, amikor nem kiváltságosok mondják meg, hogy ki mit ér, ki az antiszemita és ki nem, hanem a zsidóság józan, bölcs élni akarása, és élni tudása, a magyar nemzetével együtt érvényesül. Se több, se kevesebb joggal ! Ha te nehezen minősíthető antiszemita mondatvadászatot folytatsz, akkor ne csodálkozz, ha heves, vagy szókimondó bírálatot váltasz ki bárkiből. Ok és okozat egymást követik, erről hajlamosak vagytok elfeledkezni Péter! A Magyar Köztársaság hatályos Alkotmányában nem olvastam olyan passzust, hogy a Magyar Köztársaságot antiszemita és nem antiszemita állampolgárok alkotnák. Mint ahogy arra sem ad senkinek felhatalmazást az alaptörvény, hogy vegye magának a bátorságot és egy személyben - vagy csoportosan - eldöntse ezt, ítéletet mondjon bárki felett, egy valahol, valakik által, valamilyen indíték alapján felállított minősítési rendszer szerint.

Nem állítom és nem tagadom, hogy jól idéztek a különböző cikkekből, írott- és elektronikus sajtóbéli megnyilvánulásokból, azt sem állítom, hogy azok ne sértenének bizonyos érdekeket, ne lennének sarkosak és kemények, de állítom, hogy hisztériakeltésetekkel ellentétben, nem ez a legnagyobb probléma ma Magyarországon, ahol szétesni látszik az állam, nehezen beszélhetünk anyagi vagy közbiztonságról, nincs termelőerő az országban - legalábbis magyar kézben már alig -, de aki még termel, már azt is ellehetetlenítik, és inkább kipusztítja mind a fáit, mind a terményeit, ha már eladni nem tudja azokat.

Azt is állítom, hogy annak állandó ismételgetése, rádióban, televízióban és sajtóban való sulykolása, hogy a magyar egy antiszemita nemzet, rossz vért szül, igaztalan, bizonyíthatatlan, ráadásul az idejét múlt, kollektív bűnösség elvét idéző vád és kárára válik magyarnak, zsidónak, cigánynak és bármely nemzetiségnek egyaránt. Egyébként pedig a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát deklaráló és azt megvédő jogállamban - de nézz körül az Egyesült Államok-béli honlapokon is -, a jogegyenlőség alapján véleményem szerint mindenki azt ír, azt ad ki, azt árul, amit akar, de vállalnia kell a felelősséget a tetteiért. Ha kell, természetesen bíróság előtt.

Szegő Péter és az ő társai jelentsenek fel bárkit a rendőrségen vagy az ügyészségen, ha van bizonyítékotok és hitelt érdemlően igazolni tudjátok az álláspontotokat, de kérlek ne vegyétek a bátorságot mások megbélyegzésére! Nem elég igazságszolgáltatási fórum nektek a magyar bíróság?

Vagy azt akarjátok elérni, hogy bárki megalkossa az antimagyarizmus.hu portált, és szemelvényeket hozzanak a nemzeti, és történelmi lobogóink, nagyjaink, egykor volt uralkodóink, kormányzóink miniszterelnökeink vagy a Szent Korona gyalázásáról, gúny tárgyává tételéről, kedves Péter?

Esetleg azt akarjátok, hogy Lovas Istvánt plagizálva, egyszer behelyettesítse valaki a magyarral a ti antiszemitizmus definíciótokat ? : „Az antimagyarizmus olyan sajátos kép a magyarságról, amely alkalmas a magyarsággal szembeni gyűlölet kifejezésére. Az antimagyarizmus szóbeli, vagy fizikai megnyilvánulási formái irányulhatnak magyar vagy nem magyar ember ellen, személyes tulajdonuk ellen, valamint a magyar közösség intézményei és vallási létesítményei ellen.” Ezt akarjátok????

Mi is sérelmezhetnénk, hogy ellenünk, mint fasisztának, nácinak, bűnös nemzetnek megbélyegzett magyarság ellen, nemkülönben felmenőink elkobzott javai ellen, továbbá közösségeink, iskoláink, kórházaink, templomaink, plébánosaink, Szent Koronánk, Árpád-sávos történelmi lobogónk ellen mennyi támadás indult már, és indul napjainkban is! Mint egykori egyetemi, történész hallgatótársnak - mint a demokratikus jogokra oly érzékeny embernek -, elsőként neked illett volna például Kosaras Péter Ákos védelmében megszólalnod, és annak támadása helyett elmondani az embereknek, hogy a híradások csak annyira igazak mint a jereváni rádió közlései. Stoffán György kristálytiszta logikával, tényszerűséggel és igazságérzettel leírta már az egyik nemzeti honlapon, hogy Kosaras esetében sem voltak képesek a médiumok tényszerűen tudósítani a történtekről, sőt pont a tények nem érdekelték őket valamint a hozzád hasonlóan gondolkodókat. Ha végzettséged szerint történésznek vallod magad - akinek kizárólag a tényekhez szabadna ragaszkodnia - miért nem tiltakoztál akkor a csúsztatások ellen??? Nem ragozom tovább a kérdést, de bízom abban, hogy antiszemitizmus.hu című weblapot nem az olvasók és az azzal egyetértők, mint sokkal inkább a honlapodon feltüntetett szponzorok pénze tartja még életben.

Minden állításotokkal szemben ez nem egy antiszemita ország, erre legjobb példa és alaptalan vádjaitokra csattanós válasz Reiner Péter felszólalása a Turulvédő nagygyűlésen, aki magától értetődő természetességgel éli meg magyar zsidó voltát, ezzel nem kérkedik, de nem is tagadja meg azt, és magyarként számára az is természetes, hogy kiáll az igazság mellett, megvédi a magyar nemzet történelmi szimbólumait, és tiltakozik az ordas hazugságok, a becstelenség, valamint az embertelenség ellen.

Mellesleg tevékenységetek értelmetlenségét jól mutatja a törvényhozók bölcsessége is, akik nem engedték hatályba lépni az úgynevezett gyűlöletbeszéd törvényt Magyarországon. Amit ugyanis ti műveltek és ennek a törvénynek a kiagyalói megcéloztak, az Péter nem egy demokrácia, hanem egyenesen az orwelli gondolatrendőrség életre hívása. Gondolatokat, mondatokat üldözni a XXI. században, nyilasnak hazudni az Árpád-ház lobogóját, Wass Albert mondataitól, vagy egy Turul-szobortól rettegni, azok ellen mesterséges hisztériát kelteni: normális dolognak tartod ezt felebarátom?

Tedd a szívedre a kezed, lásd be, hogy tévúton jártok, az etnikai villongások senki által nem kívánt, veszélyes tüzével játszotok. Ha nem vagy tisztában a történelmi tényekkel, ha nem akarsz szembesülni az igazsággal, társaiddal együtt keressetek magatoknak a mostani helyett egy tisztességes munkát, amellyel legalább értéket tudtok teremteni a magyar társadalom számára.

Ne fáradj a válasszal, nem hiszem, hogy e levél alapján megváltoztatod az álláspontodat. Pusztán szeretném ha elgondolkoznál, elgondolkoznátok a leírtakon. Mivel fentiek nemcsak kettőnkre vonatkoznak, ezúton tájékoztatlak arról, hogy ezt a levelet nyilvánosságra hozom.

Béke veled és veletek!

Üdvözlettel: Jeney Attila


Szegő Péter nyílt levele Jeney Attilának

2008. augusztus 01. 09:52HunHír.Hu-információ

Jeney Attila magánemberként írt egy magyarvédő levelet a vállaltan zsidó származású és identitású Szegő Péter újságírónak a Turult óhajtó tüntetés kapcsán. Szegő Péter megkérdezte, lehoznánk-e válaszlevelét. Közzé tesszük, kérdezve a toleranciabajnokokat, hogy hol is vannak a kirekesztők?

Kedves Attila!

Hozzám írt nyílt leveledet nem szeretném válasz nélkül hagyni. Az a legegyszerűbb, ha idézlek és az adott idézetre reagálok:

Amikor […] elolvastam az „ezt csinálom amikor nem dolgozom: mást, például zsidó vagyok” bekezdést, nem hittem a szememnek.

Mivel mindig zsidó vagyok, ezért akkor is zsidó vagyok, amikor nem dolgozom. Félig komolyan írtam, félig tréfának szántam, sajnálom, ha nem ment át. Azt azonban nem értem, hogy – még ha nem is értetted –, mi váltotta ki a döbbenetet Nálad.

Mert szerintem […] bármely nemzetiségű és vallású embernek lenni a többség számára nem hivatás, vagy munka melletti – esetleg megbízatás szerinti (?) – elfoglaltságot jelent […]

Ezt értsem úgy, hogy igazából nem vagyok zsidó, csak – föltételezésed szerint; ezért a zárójelbe tett kérdőjel – valakik megbíztak engem azzal, hogy legyek az? Nem, Attila, senki sem bízott meg azzal hogy zsidó legyek. Annak születtem és ez nagyon fontos a számomra.

Több mint egy évezrede békés egymás mellett élésben építi a magyarság a magyar államiságot, a magyar kultúrát, alakítjuk a magyar történelmet mindenféle nációk különféle vallást valló tagjaival együtt, a magadfajta bajkeverők nélkül.

Békés egymás mellett élésben építette főleg 1944 tavaszán, amikor a magyar közigazgatás, a Magyar Államvasutak, és Magyar Királyi Csendőrség 437 ezer zsidót föltett a vonatra, hogy aztán többségük füst formájában távozzék a nagy lengyel égre. Tette mindezt a magyar társadalom többségének teljes passzivitásával. Ahogy Bulányi páter mondta 1990 táján: szégyelli magát, amiért 1944-ben nem feküdt a Birkenauba tartó vonat elé.
Hogy bajkeverő mennyiben vagyok, nem tudom. Ha esetleg akár egy sort is idéztél volna tőlem, hogy: Te, Péter, amit 1673. május 23-án a Novoszibirszki Harsona 5. oldalán írtál a poszogók nemi életéről, az egy totális csacsiság, mert a poszogók nem így szaporodnak, hanem amúgy, akkor tudnánk miről vitatkozni, így viszont fogalmam sincs, mitől vagyok bajkeverő.

Egyenjogúakként, és egyenlőként, akik között az egyiknek ugyanazt és ugyanannyit szabad, mint a másiknak, senki nem tehet különbséget köztük és senki nem korlátozhatja egyiket a másik rovására. Akik között nincsenek egyenlőbbek az egyenlőknél, érted Péter?

Értem, Attila. Sőt: teljesen egyet is értek Veled. Csak azt nem értem, hogy ilyen evidenciákat minek leírni.

[…] A Turulvédő nagygyűlés […] törvénytisztelő magyar állampolgárainak egyikeként, értetlenséggel vegyes érdeklődéssel szemléltem, ahogy az acélkerítés másik oldalán az adófizetők pénzén az adófizetők esetleges széttrancsírozására teljesen indokolatlanul, állig felfegyverzett, „rendőrök”(?) között rendkívül otthonosan rohangálsz fel és alá szorgalmasan kattintgatva a fényképezőgépedet. Közben pedig azon tűnődtem, hogy mi keresni valód lehet ott?

Nem tudom, miért vannak a rendőrök idézőjelben és miért a zárójelbe tett kérdőjel utánuk. Azért rohangáltam föl és alá, mert tudósítóként a munkámat végeztem és ugyanezért fényképeztem is. Azt tudnod kell, hogy aki egy nyilvános tüntetésre elmegy, annak számítania kell arra, hogy megjelenik a fényképe a médiában. Egyébként nem fényképeztelek le Téged. A kerítésen túl két okból voltam. Egyrészt – tekintve, hogy ott nem volt tömeg – gyorsabban lehetett eljutni A pontból B pontba, például sikerült odaérnem az 5 perc 41 másodperc és 5 perc 49 másodperc között látható-hallható mocskoszsidózáshoz, másrészt volt ott egy emelvény, aminek a tetejéről jobban lehetett fényképezni, mint a tömegből.

Biztos vagyok abban, hogy ezúttal nem találtál antiszemita kilengésre, megfogalmazásra, horribile dictu támadásra utaló nyomot, jelet a Jobbik és KDNP XII. kerületi szervezetének méltóságteljes nagygyűlésén, de a jelenléted - „munkásságodról” nem is beszélve - több szempontból elgondolkoztatott. Mert hazudni nem szabad és nem lehet Péter!

Dehogynem találtam, lásd az előző videón a mocskoszsidózást, ugyanezen a videón a 0 perc 54 másodperc és 1 perc 1 másodperc közt látható transzparenst, vagy akár Hegedűs Zsuzsanna föllépésének fölkonferálását aki expressis verbis a Hazafias Magyarok Szövetsége, azaz „a magyar Hamasz” nevében énekelt. A magyar radikális nacionalizmus általában antiszemitizmussal párosul, vegyél a kezedbe egy Magyar Fórumot, egy Magyar Mércét, stb. Nem állítom, hogy aki radikálisan nacionalista, az biztos, hogy antiszemita, de jó esély van rá. Ez 1918 előtt nem így volt – főleg ha a nacionalizmus nem Bécs, hanem a magyarországi nemzeti kisebbségek ellen irányult –, de azóta eltelt kilencven év, történt egy s más. Úgy egyébként, amikor Novák Előd fölolvasta a tüntetést jegyző szervezeteket, a Kuruc.info szerkesztősége és a Magyar Gárda kapta a legnagyobb tapsot. Ezek után miért gondoljam azt, hogy az antiszemitizmus hidrája nagy ívben elkerülte a turultüntetést? Hogy mit hazudtam, azt még mindig nem tudom.

Mivel demokráciában, a szólás-és véleményszabadságot biztosító jogállamban élünk, el kell viselnetek, hogy bizony a tiétekkel szemben is van más vélemény, és annak is van létjogosultsága és attól még nem antiszemita, csak mert a ti szűk keresztmetszeteken keresztül nem értelmezhető.

Egyrészt nem tudom, mit takar a többes szám második személy. Másrészt tisztázzunk valamit: attól, hogy valami belefér a szólásszabadság kereteibe, még lehet antiszemita.

[…] Annak állandó ismételgetése […], sajtóban való sulykolása, hogy a magyar egy antiszemita nemzet, rossz vért szül, igaztalan, bizonyíthatatlan, ráadásul az idejét múlt, kollektív bűnösség elvét idéző vád és kárára válik magyarnak, zsidónak, cigánynak és bármely nemzetiségnek egyaránt. Egyébként pedig a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát deklaráló és azt megvédő jogállamban – de nézz körül az Egyesült Államok-béli honlapokon is –, a jogegyenlőség alapján véleményem szerint mindenki azt ír, azt ad ki, azt árul, amit akar, de vállalnia kell a felelősséget a tetteiért. Ha kell, természetesen bíróság előtt.
Szegő Péter és az ő társai jelentsenek fel bárkit […], ha van bizonyítékotok és hitelt érdemlően igazolni tudjátok az álláspontotokat, de kérlek ne vegyétek a bátorságot mások megbélyegzésére! Nem elég igazságszolgáltatási fórum nektek a magyar bíróság?



Attila, hallottál vagy olvastál tőlem bárhol, bármikor olyat, hogy a magyar egy antiszemita nemzet? Nem hallottál. Nem hallhattál, mert én ilyet nem mondtam, sőt: nem is gondoltam. Ha megkérdezted volna tőlem, hogy „Péter, szerinted a magyar egy antiszemita nemzet?”, akkor azt válaszoltam volna, hogy „Nem, Attila, nem. A magyar nem antiszemita nemzet, bár kétségkívül vannak antiszemita tagjai.”
Hallottál tőlem olyat, hogy a szólásszabadságot korlátozni kéne? Nem hallottál, nem is hallhattál, mert szabadelvűként nagyon egyetértek azzal a meglehetősen tág szólásszabadság-fölfogással, amelyet az Alkotmánybíróság az 1992. évi 30. határozatában kifejtett és amelynek szellemében a BTK ilyetén történő szigorítási kísérleteit egytől egyig alkotmányellenesnek ítélte. Én vagyok az utolsó, aki a legaljasabb zsidózást följelenteném – de azt leírom róla, hogy ez a legaljasabb zsidózás.

[…] Azt akarjátok elérni, hogy bárki megalkossa az antimagyarizmus.hu portált […]?

Még mindig nem értem a többes számot. Viszont ami ennél fontosabb: akarom, nem akarom, a Kuruc.infónak volt egy „Antimagyarizmus” aloldala és ha beírod a Google keresőjébe, hogy „antimagyarizmus”, vagy „magyarellenesség”, kiad összesen több mint negyvenezer találatot.

Mi is sérelmezhetnénk, hogy ellenünk, mint fasisztának, nácinak, bűnös nemzetnek megbélyegzett magyarság ellen, nemkülönben felmenőink elkobzott javai ellen […] mennyi támadás indult már, és indul napjainkban is!

Továbbra sem értem, hogy mi ez a „ti” meg „mi”. Mutass egyetlenegy példát a publikációimból, ahol a magyarságot lefasisztáztam vagy lenáciztam volna. Nem fogsz tudni mutatni. Ami a sérelmeket illeti: a Független Kisgazdapárt 1990-ben az 1945-ös tulajdonviszonyok visszaállítását javasolta – más kérdés, hogy kormányra kerülése ellenére sem lett ebből semmi. A kisgazda álláspont erkölcsileg tökéletesen érthető – sőt: még érthetőbb lett volna, ha nem 1945-ig, hanem 1937-ig nyúlt volna vissza, hiszen, ha azt mondjuk, hogy Weiss Manfréd leszármazottjai kapják vissza a Csepel Weiss Manfréd Vas- és Fémműveket, akkor ugyanezzel a logikával az Esterházyak is visszakaphatják a fél Dunántúlt – viszont tökéletesen kivitelezhetetlen. A javak el lettek kobozva, a vagonok el lettek indítva, az életek ki lettek oltva, ez van.

Elsőként neked illett volna például Kosaras Péter Ákos védelmében megszólalnod, és annak támadása helyett elmondani az embereknek, hogy a híradások csak annyira igazak mint a jereváni rádió közlései.

Kosarassal kapcsolatban két dolog tény. Egy: a WIW-en egy – azóta levett – képen náci egyenruhában feszített. Kettő: szintén a WIW-en mások mellett tagja a Hezbollah klubnak, azt hiszem, hogy ez önmagáért beszél. Egyébként hogy mennyire nem kellett kiállnom mellette: iskolaigazgató lett nélkülem is.

Minden állításotokkal szemben ez nem egy antiszemita ország, erre legjobb példa és alaptalan vádjaitokra csattanós válasz Reiner Péter felszólalása a Turulvédő nagygyűlésen, aki magától értetődő természetességgel éli meg magyar zsidó voltát […].

Egy: nem állítottam, hogy ez egy antiszemita ország. Kettő: Reiner a Magyar Gárda díszzsidaja, aki úgy kell a Gárdának önnön nem antiszemita voltát úgymond igazolandó, mint egy falat kenyér, lásd: Szegő Péter: Cigányok a gárdában.

Tevékenységetek értelmetlenségét jól mutatja a törvényhozók bölcsessége is, akik nem engedték hatályba lépni az úgynevezett gyűlöletbeszéd törvényt Magyarországon.

Még egyszer: szabadelvűként ódzkodom a szólásszabadságot korlátozásától. De attól, hogy valami nem büntetendő – és örvendetes, hogy nem az –, még lehet aljas és megvetendő. Ezzel kapcsolatban figyelmedbe ajánlom Kis János és Sólyom László: Az alkotmány és a szólásszabadság című, nagyszerű írását. Egyébként a törvényhozók „bölcsességén” átment a törvényjavaslat. Sólyom László viszont nem írta alá, hanem kontrollt kért az Alkotmánybíróságtól, az AB pedig alkotmányellenesnek találta.

Nem folytatom, bár levelednek még sok mondatát cáfolhatnám. S még arról, hogy ez a nyílt levélváltásunk hol jelenik meg, csak egy példa – pedig lenne több is: ez milyen címadás?

Üdvözöl: Péter

HunHír.Hu kommentár:

Azzal hogy egyből igent mondtunk Szegő Péter kérésére válaszlevelének közlése kapcsán, jelezni szeretnénk a gyűlöletkeltőknek, az igazi kirekesztőknek is. A nemzeti radikalizmus, illetve annak általunk is történő tolmácsolása azt jelenti: ha támadunk egyes zsidókat, cigányokat, vagy bárkit, azt nem azért tesszük, mert az zsidó, cigány vagy bárki, hanem mert úgy viselkedik él, tevékenykedik, ami sérti a magyar embereket. Fizikai, szellemi, vagy ideológiai támadásra csak válaszolunk, szerény eszközeinkkel.

.

2008. július 19., szombat

Szerbek és a holokauszt - Serbians and the Holocaust

.
Az elhallgatott holokauszt
(első rész)

THE UNTOLD HOLOCAUST PART 1




Második Rész
PART 2



2008. július 1., kedd

Zsidó közösség az Iráni Iszlám Köztársaságban

Video

The fiercely Islamic Republic of Iran, is perhaps the last place you would expect to find a large Jewish community. But despite political use of anti-semitic, anti-Israeli slogans, Iran's Jews appear remarkably free.

"Anti-semitism has never been the general policy of the Iranian government" explains Maurice Mottamed, the country's sole Jewish MP. There are of course "glaring differences" in treatment between the majority Muslim population and religious minorities. But remarkably most of the time Iranian Jews are "comfortably doing everything they want to do here. We can perform all our religious celebrations." This is an image very much at odds with fashionable Western opinion.

2008. június 21., szombat

FRISSÍTVE! Mindenféle zsidó provokációk mindenhol.... addig jár a korsó a kúthoz míg...

Pásztón a hitgyülis anti-magyar söpredék Szent István-t és a Turult tiltó táblával ábrázoló plakátokkal provokálnak, Weimar-ban, az ősi német városban, Türingiában, egy magát művész-nek nevező kripli "zsidó államot" szándékozik létrehozni...
A HVG: Provokatív művészet címmel jelentette meg az alábbi anyagot. A tervezett, ízléstelen bohóckodásnak halvány közé nincsen a Művészetekhez. Javaslom pontosítani: a cikk új címe: Provokatív zsidók átlépnek minden határt... (R-F.E)


Új art projekt: zsidó állam Türingiában?

Egy New York-ban született, Németországban élő izraeli művész, Ronen Eidelman provokatív ötlettel állt elő: zsidó államot kellene létrehozni a kelet-németországi Türingiában. A weimari Bauhaus Egyetem, ahol tanít, már elhatárolta magát a professzor tervétől, és nem engedi a projekt bemutatását múzeumában. Eidelman nem adja fel: június 22-én, 37. születésnapján, Weimarban nagygyűlésen és konferencián próbálja népszerűsíteni képtelen tervét.

Ronen Eidelman. Tágítja a művészet
határait.


Eidelman doktori disszertációt ír a művészet és politika határait megkérdőjelező projektről, vagyis, hogy új zsidó államot kell létrehozni Türingiában, Weimar központtal. Rögtön mini-alkotmányt, címert és zászlót is javasolt az új állam részére. Maga is bevallja, tervével „a művészetet ki akarja hozni a múzeumok és galériák gettójából az utcára”.

A németországi zsidó állam megalapítása szürreális ötletének van valóságalapja: Mahmúd Ahmadinedzsád, az Izrael Állam eltörlését javasló, holokauszt-tagadó iráni elnök egy emlékezetes televíziós beszédében kijelentette: Izraelt el kell törölni a térképről, s helyette Németországban vagy Ausztriában kellene államot alapítani a zsidók számára.

Eidelman megcsavarta az iráni elnök ötletét: nem Izrael helyett, hanem mellette akar egy másik zsidó államot. Ezt művészeti projektnek tekinti, és úgy nyilatkozott: reméli, hogy előbb-utóbb politikai mozgalom válhat belőle.

Szórólap tájékoztat a vasárnapi rendezvényről

A weimari államnak – Eidelman elképzelése szerint - bárki a polgára lehetne, aki a zsidó szellemi örökséget a magáénak vallja, vagy aki osztozik a közös közel-keleti sorsban, így palesztin arabokat is szívesen látnak majd.

Bár sokan az ötletet rossz viccnek, ízetlen provokációnak tartják, hasonló gondolatok az elmúlt évtizedekben sorra felbukkantak. Sztálin 1934-ben a zord klímával sújtott szibériai Birobidzsánba akarta telepíteni a zsidókat. A nácik 1940-ben Madagaszkár szigetére akarták átköltöztetni a zsidókat, azután a végső megoldás mellett döntöttek. Korábban felvetődött, hogy Ausztráliában kellene „Új Izraelt” alapítani, Michael Chabon író egyik regényében Alaszkába vizionált zsidó államot. Az is felmerült, hogy költözzenek vissza a zsidók Lengyelországba.

G.F.
hvg.hu

Az eszelős cionista "művész" Ronen Eidelman tézisei:
A "Medinat Weimar" 13 pontja - angolul
http://medinatweimar.org/
"Medinat Weimar" logója







A Türingiai elképzelt zsidó "állam" himnusza