Idézet mára - The quote for today

.
.

A zsidók félelemben élnek. Tizenkilenc évszázad keresztényi szeretet tönkretette az idegeiket.

Israel Zangwill

Jews in Hungary are not afraid

Rabbi Shlomo Köves

Brave New World

.

Szép új világ
Un mundo feliz
Le Meilleur des mondes
Il Mondo Nuovo
Vrli Novi Svjet

(Magyaroknak: a kommunisták után, a világ,
harc nélkül nem lesz AZ a világ!)

.

Rózsa-Flores Eduardo: Meghalt a cselszövő! Gyurcsány Ferenc halott!

.
Bűzlő tetem az ország szemétdombján, porlik-oszlik visszavonhatatlanul.
Az, aki az mkp-mszmp-mszp-t akarta feltámasztani nem lélegzik többé.
Émelyítő szagát mindenhol érezni.
(Nekrológ-féle egy szólamban – karral vegyítve - Bemutató az országos elhantolás után, 2009. Március ...)

A hulla annyit tett önmagáért hazát hazudván…
Felsorolni mindent szinte lehetetlen.
Mint tébolyult, se lát, se hall e hízelgéstől elvakult…
Már akkor milliárdokat lopott, mikor a sz.ros kommunista seggnyalói apró morzsákért marcangolták egymást. A sz..ból hazudta össze nekik a 2006-os választást és a hatalmat. Mindent megtett a hatalomért: szlovák terroristákkal fenyegetőzött, szilvásyval kirámoltatta kádár sírját, annyi a kordon évek óta már az egész országban hogy lépni sem lehet, de most már a kordonok közt is hullaszag terjeng…utat nyit magának a szag a rácsokon is át…röpül….szálldoss

KAR
Már szinte senki nem hitt neki,
kit ostorul küldött reánk az ég ura,
Helytartónak nem ösmeri
közülünk egyik is soha,
mi nem ismerjük el soha,
ez idegen latort, e gazt, soha!

De ő mégis, hősiesen mindent megpróbált. Még a rendőrpalotába is belelövetett. De a sok értetlen kommunistával nem tudott igazi nagy reformokat csinálni.
De őt nem lehetett kicsinálni, mint medgyessyt! Kitartott. Tömegbe lövetett. Szemeket folyatott…Porig égett a remény…
Pökhendin átvette a törpétől, és keresztbe tett karokkal,
eszelősen kiáltozta az alatta fuldokló városnak: Na és?!

Ám most már vége

KAR
Ne tovább, ne merészeld! te pártos, fattyú, gaz!
- azt mesélik, rebesgetik, elszabadult a Gólem és tévedésből –vagy irigységében, ki tudja és kit érdekel ez már- fejbe csapta!-
Egyszerre és mindenkorra hulla lett.
És mint minden hullának
Ennek is egy a sorsa: a rothadás, foszlás, átváltozás, beolvadás…eltűnés.

KAR
Jönnek elő csillogó szemekkel az elnyomottak,
a megnyomorítottak,
hinni nem akarván még:

Hinni kell, mert akarunk hinni. Higgyünk hát!

KAR
Síri csend ül ajkain,
földi sorsa már betelt,
Átkozott volt élete,
átkozottabb véget lelt...
Ártatlanok vérszopója
így pusztuljon, így vesszen!
Testét puszta föld,
Lelkét(?!) a pokol várja most!
Meghalt a cselszövő,
nem dúl a rút viszály,
országunk élni fog,
Most virrad fényes nap.
Bő áldás hullott ránk!
Így vesszen minden hitvány,
s kit balsors oly rég tép,
Szebb hajnalt érjen
végre már e nép!
Új nap kél, ó, magyar!
Meghalt a cselszövő
nem dúl a rút viszály,
országunk élni fog,
Most virrad fényes nap.

Vonulnak hosszú sorokban, kezükben pálmalevelet, frissen kivirágzott ágat…

Higgyetek Testvéreim! Vége a dalnak. Egyszerre és mindenkorra vége! Döntsétek le a megemelt falakat, nyújtsatok kezet egymásnak, kell az újjáépítéshez a sok erős kar!

Énekeljen búcsúzóul újra a kar:

(a hyper modern sosem-látott-fúró-fúrta vég nélküli, istentelen mélységű gödörbe eresztik éppen a dobozt a szörnyeteggel a belsejében)

KAR
Tegnap ez a dal volt
neked szánva

Báb vagy - voltál

Királyunk egy báb
őt dróton rángatják,
a nép mi vagyunk,
bólintani tudunk...
A taps nem velünk jár
Hátul egy árnyék áll,
minden szál hozzá fut,
ő vigyáz minden kaput.

R: Báb vagy, báb vagy te állat.

Ma meg ez: (Záró dal)

Egy emlék valakinek...
meghalt a cselszövő,
meghalt az állat,
a diktátor most már
bálvánnyá válhat,
meghalt a cselszövő,
meghalt az állat
a diktátor most már
bálvánnyá válhat,
állat, cselszövő, állat, cselszövő, állat, cselszövő...

És így múlik, így múlott el….
Emlékezni fog reá, valaki egyáltalán?


Kiegészítés:

A Nyirkai Jóslat*-ból:

Meg ötvenöt-hatvan!

Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll.
Az ő ingével-gatyájával tömik a rést.
Messze jutottak a parttól,
már nem tud kiszállni.

A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra.
A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.
Saját táborából ütnek pártot ellene,
mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.
Paprikajancsiból csinál vezért.
A nemzet tűri - nem látja meg rajta
a rángató madzagokat.

A csellel hatalomra segített Paprikajancsi
pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.
Nyegle és buta.
A Kiskanász malmára hajtja a vizet.

Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.
Nemes lovag-ősök fehér liliomán
tipródik a nemzet.
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.

A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!
A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!

*
" Hét táltos találkozott a nyirkai Hanyban. Két asszonyember, meg öt férfiember. Jó ha ennyien vannak a "Nagy hívás"-hoz. Mert nagy SZELLEM-et szándékoztak idézni, a nemzetre zúdult bajhalmaz miatt. Tudni akarták, meddig tart ez a nyomorúság, meg miképpeg alakul a jövendő. "Nagy hívás" akkor köll, ha az ÉG nem nyilatkozik magától. A táltos asszonyok egyike "utaztatható" volt. Fölmenének tehát a Rókadombra, az elhagyott csordakúthoz, az égés szélére. Áldoztak vízzel UKKÓ-nak, tűzzel GÖNÜZ Istenapánknak. A "látó-halló" táltos asszony nekivetkőzött.A többiek bedörzsölték maszlagbimbóval, hogy ne ostromolják a szúnyogok. Mert nyár volt, és alkonyodott. Nyakába kék ékkövet akasztottak. Az áldozó tűz parazsára zöld borókagallyat raktak. A táltos asszony füstöt lélegzet, a többiek meg rejtőztetőt dunnyogtak. Dobolni, furuglázni nem mertek, a határőrség miatt. A táltos asszony révületbe esvén átadta fejében lakó szelleme helyét az idézett SZELLEM-nek, hogy az az ő nyelvén szólalhasson. LÁPKUMÁNJA táltos SZELLEMÉT idézték, mert az idevalósi volt, a mi fajtánk. A táltos asszony először felszökött, de a többiek körbe vették őt, nehogy baj érje. Először csak hebegett, aztán szóval szólta a régi nagy táltos üzenetét...

Részletek:
Erkel Ferenc - Egressy Béni: HUNYADI LÁSZLÓ és tőlem.,
.

...ki esküszik s azt megszegi...

.

Fotós-szerkesztő: OSZTYAPENKO

KIS FIÚ
Anyácska; áruló volt-é apám?
LADY MACDUFF
Az volt, fiam.
KIS FIÚ
S mi az az áruló?
LADY MACDUFF
Hát a ki esküszik s azt megszegi.
KIS FIÚ
S mind áruló, ki így tesz?
LADY MACDUFF
Mind áruló, s azt mind felakasztják.
KIS FIÚ
Mind felakasztják, a ki esküszik s azt megszegi?
LADY MACDUFF
Mind föl azt.
KIS FIÚ
S ki akasztatja föl?
LADY MACDUFF
Hát a becsületes emberek.

Ami közelebbről az árulót vagy az árulást illeti, arra vonatkozólag
Shakespeare föntebb idézett mondatai legalább adnak támpontokat.

Ki esküszik s azt megszegi.

Persze ennek csak akkor van értelme, ha bevezetjük a hallgatólagos eskü fogalmát, ami abban állna, hogy ráutaló magatartásával az egyed kvázi elkötelezi magát az ő családja, osztálya, baráti köre, golfklubja, etnikuma, vércsoportja, eszmetársai, általánosabban bizonyos, a saját személyén kívül álló, de általa mégis fontosnak vélt dolgok, elvek vagy értékek mellett, aztán a valóságban ellenük dolgozik.

Ebből máris adódik számunkra egy fontos következtetés:
nem lehet áruló az az egyén, akiről köztudott, hogy számára a saját érdekein és a hatalom pőre akarásán kívül semmi se számít.

Besúgó persze válhat belőle, ha megfelelő helyen és időben születik, de áruló nem, mert az árulóvá váláshoz kell egy bizonyos erkölcsi minimum.

Aki az etikai szférán kívül rekedt,
abból lehet ugyan népvezér,
de Júdásnak még a lábát se moshatja meg.
.

Értelmetlen, céltalan, káros

.
Megvannak a jelöltek, látjuk, remek csapat, csupa érett, bölcs férfi, csupa joviális, késő Kádár-kori arcél. Csupa nagyszerű szakember, aki már bizonyított. Mit is?

Sokat nézhettük ezt a tablót az elmúlt huszonnégy órában, minden címlapon a nagy hármas: Surányi, Glatz, Vértes. A remény arcai. Jézusom!

Hogy ki mennyire Amway [1], ki mennyire volt szorgos támasza [2] a letűnt rendszernek, ki mennyire megbízható szaki, azt ne is kaparásszuk. Miért van az az érzésünk, mintha három Demján Sándort látnánk (ráadásul a skálás, és nem az orosz lottós korszakból)? Tényleg a nejlongarbólobbi állhat Gyurcsány megbuktatása mögött?

Ebből a csapatból már fazonra is kitűnne Bokros. Ebben a csapatban még egyéniségnek tűnne, lendületesnek, hitelesnek. Komolyabb ötletet vagy víziót abból az arcból sem néznénk ki, de legalább valamit. Csak hogy ő éppen a klasszikus, Sas József-i értelmeben vett politikai kabaré műfaját próbálgatja egy feloszlás előtt álló pincetársulatban, komoly jelöltként szóba sem jöhet.

Nem itt van a kutya elásva.

Hanem: ennek az egésznek az égvilágon semmi értelme sincs.

Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy válságkezelésre alkalmas lehet egy párttámogatás és választói felhatamazás nélküli kormány? (Amikor egy erős pártbeli bázissal rendelkező, viszonylag stabil fölénnyel megválasztott, karizmatikus politikus által vezetett sem volt képes egyetlen érdemi válságkezelő lépést kiszenvedni magából.) Mégis, hogy működne egy ilyen? Hány MSZP-tagozattal kellene egyeztetni félóránként a különböző gazdaságpolitikai lépéseket? Milyen csodaprogramot lehet kitalálni, ami az elmúlt három évben nem jutott eszébe Gyurcsánynak?

Még egy év agónia biturbó. Minek?

De még az is merész feltételezés, hogy ez a manőver lehetőséget teremtene Gyurcsány Ferencnek a 2014-es visszatérésre. Ugyan. Legföljebb ha az aranyhalak választójogot kapnának.

Akkor tényleg, miért csinálják? (De sokszor feltettük ezt a kérdést az utóbbi három évben.)

Más magyarázat nincs, mint hogy viszi őket előre a fene nagy politikai logika, vagy mi. Illetve, a Magyar Nemzet-esebb verzió, hogy még sürgős eltulajdonítani valók vannak a közös kasszában, és nem más, hanem éppen ez volna az a bizonyos politikai logika, amiből nem tud és nem hajlandó kilépni senki.

Mert ugyan 2006-ban mi értelme volt [3] megnyerni a választásokat úgy? Ha Gyurcsány fele akkora stratéga és fele olyan éleseszű politikus volna, mint amilyennek láttatni szereti magát, akkor rájött volna: az égvilágon semmi értelme sincs. A nagy terveket, a társadalom- és országátformáló programokat (ha ugyan voltak ilyenek) nem lehet sumákban végrehajtani. Meg úgysem, hogy odaállok, azt mondom, hazudtam, és aztán minden másképp lesz.

Ezt sem gondolták végig, semmit sem gondoltak végig, nem volt más, csak nagy löttyös indulat, a kérlelhetetlen belső logika, győzni kell, bármi áron, kormányozni bármi áron, és aztán majd kiderül, hogy mi a cél. Nem derült ki.

Most viszont lenne cél: megállítani a lecsúszást és valahogy kimászni az orrig érő szarból. Erre ez a struktúra alkalmatlan. Erre ez a félkisebbségi, félszakértői kavarás alkalmatlan. Az MSZP alkalmatlan.

Vajon mikor esik le egy-két tucatnyi SZDSZ-es és szoci képviselőnek, hogy értelmetlen és káros, amihez asszisztálnak? Hogy senkinek sem tesznek jót, még maguknak sem.

(Akkor majd jöhet a Fidesz, és aztán tényleg lehet hosszan töprengeni azon, hogy tényleg mi értelme volt ennek a 2006–2009-es izének.)

UP

Index.hu

In my homeland....

.

Katt a képre!!!
.

Üzenetem haza...

.
.

Mansfeld Péter 1941.05.10 - 1959.03.21

.
Részlet Kósa Csaba : Tizenhárom perc c. interjúkönyvéből.

(A megszólaltatott : Mansfeld László az 50 éve kivégzett ifjú forradalmár testvéröccse)

"(...)
- László! Szeretnék megkérdezni valamit...
- Kérdezze!
- Nem akarok a hegedő sebhez nyúlni...
- Kérdezzen nyugodtan!
- Mióta beszélgetünk, többször említette azt a tizenhárom percet...
- Igen! Kilenc óra huszonkettő, kilenc óra harmincöt. A kivégzést kilenc
huszonkettőkor kezdték, Péter szíve kilenc harmincötkor állt meg.
- A szavaiból úgy vettem ki, hogy ezt a tizenhárom percet Péter haláltusájának tartja...
- Így áll a jegyzőkönyvben.
- Ilyenkor csak egy-két pillanat... A szív még dobog, de a test már nem érez...
- Igen - bólint Mansfeld László. - Ha az ítéletvégrehajtó eltöri a nyakcsigolyát. Ez azonnali eszméletvesztés. De az ötvenhatosok kivégzésénél ... mindenre képesek voltak. Voltak, akik az akasztófa alatt, az utolsó pillanatban belerúgtak valamelyik kínzójukba. Vagy elkiáltották, amit megfogadtak ... Ilyenkor nem törtek csigolyát ... a
fulladásra bízták. A bátyám a bíróságon is bátran odavágta, hogy akik ítélkeznek, gyilkosok.
- Azzal a tudattal él, hogy azt a tizenhárom percet ...?
- Ezek végigcsináltatták Péterrel. Utolsó bosszúként."

.

Csontos Gábor: Széleskörű társadalmi összefogás nélkül nem megy!

.
„A liberális elmélet azt tanítja, hogy az olcsóbb termeléssel szemben a drágának meg kell hajolni. A gazdasági versenyben a legalkalmasabb felülmarad és a drága kínálat, ha nem talál megfelelő keresletre, beszünteti a termelést…Minő konzekvenciákat kellene a liberális gazdasági politika alapján az európai államoknak most levonniok? A válasz nem kétséges. A szolnoki kisgazda szűnjön meg búzát termelni, még akkor is, ha más nem terem meg a földjén, mert az argentínai pampák olcsóbban ontják szűz talajukon a búzát, mint a magyar Tiszavidék. A dunántúli cukorrépa termelő hagyja abba ezt a költséges passziót, mert a szubtropikus cukornád magas cukortartalmával és olcsó áraival okvetlenül meg fogja őt ölni. Végigmehetnénk a mezőgazdaság és a gyáripar úgyszólván valamennyi ágazatán, kimutatván, hogy az ismertetett tények nyomán az európai ipari és agrártermelés egyaránt kapitulálni kénytelen más, új földrészek elviselhetetlen versenyével szemben. A földeket újból lepje be az erdő, a kihűlt gyárkémények omoljanak le, és Európa népessége vegyen vándorbotot a kezébe s egy új népvándorlás rendjén vonuljon más, boldogabb égtájak felé, hol kedvezőbb körülmények között tud termelni, megélni és boldogulni…”

(Eckhard Tibor, A londoni világgazdasági konferencia mérlege, Külügyi Szemle, 1933.)

A magyar társadalom 2009 első hónapjaiban egy válaszút elé érkezett. Az egyre súlyosbodó pénzügyi-gazdasági válság, amely már a társadalmat alkotó egyén létbiztonságát kérdőjelezi meg, rá kell, hogy kényszerítse a döntéshozói pozíciókból távoltartott civil társadalmat (a lakosság többségét) a „hogyan tovább” megválaszolására. A pénzügyi-gazdasági válság mára mindenki számára egyre világosabbá teszi: a magukat rendszerváltóknak kikiáltók csak szavakkal akarták a szociális piacgazdaságot és a szociális piacgazdaság biztosította életszínvonalat. Helyette a magyar társadalomra ráerőszakoltak egy életidegen, gazdaságtörténetileg sem bizonyítható gazdaságfilozófián alapuló újkapitalista gazdasági rendszert. Ami a szocializmus örökségeként, 20 év alatt nem csak maga jutott egy mély válságba, hanem magával rántotta a ráépített társadalmat is. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy már alig beszélhetünk társadalomról: a társadalmat összefűző szolidaritást tudatos, a Kádár-korszak szociokulturális örökségére építve, a XIX. sz. elejéről kölcsönzött ’kulturkampf’-jával (magyarságtudat ellenesség) és a pénzügyi és gazdaságpolitikai eszközök felhasználásával, szétzúzták. A politikai döntéshozói pozíciókat elfoglaló, neoliberális társadalomfilozófiai elveket valló garnitúra (a Soros György féle ’Nyitott Társadalomból’ kinőtt Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd Szabad Demokraták Szövetsége) által kikényszerített, s az általuk birtokolt média közvetítésével kierőszakolt ’politikai korrekt beszéd’ hatására megjelent elítélő meghatározások: patriótizmus, hazafiasság, magyarságtudat; a társadalmi táptalajt nélkülöző nyilasozás, rasszizmus, antiszemitizmus, stb. a mai napig kiható, iszonyú társadalompszichológiai törést, társadalmi szkrizoféniát okozott. Ennek egyik hathatós következménye a civil társadalom rendkívüli megosztottsága és gyengesége. A mindennapi túlélésért küzdő emberek egy újabb, immár életbiztonságukat is fenyegető jelenséggel kerültek szembe: a politikai, gazdasági, pénzügyi és médiahatalmat kisajátított neoliberális hatalmi szféra által feltüzelt cigányság etnikai jellegű fenyegetettségével.
Hogyan jutottunk el idáig? A válasz, visszatekintve az elmúlt 20 év eseményeire, olyan „egyszerűnek” tűnik. Magyarországot a nemzetközi tőke képviselői kiszemelték egy kísérleti laboratóriumnak, s a magyar lakosságot pedig a kísérleti nyúlnak. Milyen célból? A kérdés megválaszolása összefügg az elmúlt évtizedben egyre nagyobb hangsúlyt kapott klimatikus változások, és az egyre szűkülő természeti erőforrások kérdésével. Vagyis azzal, hogy bolygónk népesség eltartó képessége egyre szűkül, a globális kapitalizmus profitorientált, szükség feletti fogyasztáson alapuló rendjét a természeti erőforrások újratermelődése már nem képes követni. Vagyis, a profitorientáltságú erőltetett felhasználás következtében a megújuló, és a nem megújuló természeti erőforrások kimerülőben vannak. Az elapadó természeti erőforrások feletti rendelkezés egyedüli jogát magának vindikáló globális tőke, az atomfegyverekkel megvívott világháború rémétől irtózva, a korábban, a dél-amerikai államokban beüzemelt szociáldarwinizmus társadalom átalakító tapasztalatait vetette be a Szovjetunió felbomlását követő világtörténeti eseménysorozat pillanataiban: nem csak a felbomló Szovjetunióban, hanem a volt, közép-kelet európai szocialista országokban is. A szociáldarwinizmus lényege az adott területen, mesterséges, társadalom visszafejlődést indukáló gazdasági körülmények kialakításával felgyorsított népesség csökkentés. Vagy: miként a szabadpiacon a szabadpiaci versenykörülmények között a gyengébb versenytárs becsődől, és eltűnik a gazdasági életből, úgy a szabadpiaci körülmények közé beszorított szociális szféra, egy társadalom is elpusztulhat a különböző kvalitású társadalmak erőforrásokért vívott kíméletlen versenyében. Ez, a szociáldarwinista felfogás szerint, nem csak az adott területen levő természeti források konzerválását jelenti a kisebb lakosság természeti erőforrás felhasználása következtében, hanem az elüresedést követően, lehetőséget nyújt más, általuk életképesebbnek kikiáltott társadalmak „élettér” növekedésére is.
Ezek után feltehetjük azt a kérdést, vajon miért állítjuk, hogy a magyar társadalom, tudatán kívül, egy kísérleti „nyúl” szerepét játssza?
Vissza kell tekintenünk a ’80-as évekre, amikor a kádári pártvezetéstől elszakadó, egyre liberálisabb szemléletű pénzügyi vezetés Fekete János, MNB alelnök vezetésével csatlakoztatta az országot a Nemzetközi Valutaalaphoz, és a VilágBankhoz. Ettől a pillanattól kezdve, a valutaalapi és világbanki ’ajánlásoknak’ megfelelően indulnak be azok a pénzügyi megszorítás-csomagok, amelyek a társadalom szociális szféráját vették elsősorban célba az adósságszolgálat elsődlegességére hivatkozva. Vagyis: Magyarország akkori gazdasági állapotának megfelelő életszínvonalát (és életszínvonal növekedési potenciáját) kellett tudatos pénzügypolitikai eszközökkel csökkenteni. A magyar társadalom, társadalompszichológiai mértékhez mérten is rendkívül gyorsan reagál a rejtetten, kívülről indukált életszínvonalának csökkentésére: túlmunkát vállal és ennek következtében alig néhány év alatt kialakulnak azok a népbetegségek, amelyek a középkorúak idő előtti halálozásához vezetnek: a felvállalt túlmunka okozta stressz következtében: keringési, daganatos elhalálozás, ér –és szívbetegségek, alkoholizmus, öngyilkosság. A jövőt biztosító generációs átörökítés drámaian csökken, elkezdődnek a családok felbomlása, kevesebb gyerek születik, megnő a kivándorlásra ösztökélő hajlam. 1981 óta megközelítőleg 750 ezer fővel csökkent a magyar lakosság száma; a gyerekkorúak 832 ezer fővel vannak kevesebben. A társadalmi státusz átterelődik a pénzben, vagyonban kifejezhető önértékelés birtoklására. Miközben az állam rejtett eladósodottsága egyre nő, s a kamatszivattyú egyre nagyobb és jobb hatásfokkal működik. Németh Miklós, a késő kádári Magyarország utolsó miniszterelnöke pedig 1989 őszén kijelenti, hogy az ország külföldi államadóssága 22 milliárd US$, amiből mindössze 1.5 milliárd US$ a tényleges tőkefelvétel.
A Gorbacsov-i peresztrojka látványos bukását követően Közép-Kelet Európában hihetetlen gyorsasággal, alig egy év alatt megtörténnek az eufórikus hangulatú „bársonyos” forradalmak, s a tervgazdálkodás helyébe a gazdasági bajokat orvosolni hivatott washingtoni megállapodás lép. Bár az u.n. Kerekasztal tárgyalásokon megszövegezett ideiglenes Alkotmányban belefoglalják, hogy Magyarország a szociális piacgazdaság megteremtését tűzi ki társadalompolitikai célul, szinte azonnal elkezdődik a washingtoni megállapodás ellentmondást nem tűrő piaci fegyelmén alapuló (dereguláció, privatizáció, liberalizáció) gazdaságpolitika érvénybe léptetése. Ezt a gazdaságpolitikai ’sokkterápiát’ az akkori közgazdasági réteg szinte teljes egészében felvállalja. Miközben az Antall-kormány önmagát nemzeti-konzervatív értékalapú kormánynak titulálja, a dél-amerikai típusú újkapitalizmus rendszerjellemzői egyre nagyobb, és gyorsított mértékben rögzülnek. Magas munkanélküliség, az állami/társadalmi stratégiai vagyon privatizálása, hazai termelői kapacitások és piac eltűnése, világpiaci árak, nyomott bérek, a multinacionális zárt termelői-összeszerelői üzemek megjelenése, és nem utolsó sorban a kirívó jövedelemegyenlőtlenség, valamint a szegénység és a hajléktalanság. A létbizonytalanságon kívül a lakosságot tovább sokkolja a ’semmiből’ előteremtődött vagyonok látványos keletkezése és a nyílt bűnözés: a prostitúció, a ’lánykereskedelem’, a kábítószerfogyasztás, a ’megélhetési’ bűnözés. Miközben, a vagyon és életbiztonságot szavatoló rendvédelmi és közigazgatási szerveknél jelentős átszervezések, leépítések történnek. Az újkapitalista gazdasági rendszerrel hatalomra jutott neoliberális társadalomfilozófia diadalát üli. A termelő bázisát, piacát, munkahelyét, megélhetését vesztett magyar társadalom riadtan figyel. Nem érti, csak sejti, mi is történik vele. Kiszorult a döntéshozatalból. Mert, ellentétben a környező, volt szocialista országokkal, Magyarországon nem történt meg az előző rendszer haszonélvezőinek, kiszolgálóinak elszámoltatása. Sőt, a késő-kádári hatalom második, harmadik vonalbeli elitje kiegyezik, és maga mellé veszi a hatalomba a Kerekasztal tárgyalásokon prezentált u.n. belső ’ellenzéket’. Ennek következtében a neoliberális újkapitalista gazdasági és jogállami demokratikus rendben a civil társadalomra többé nincs szükség. Csak négy évenként, amikor retorikai dublőrök ’Isten országának’ eljöttét hirdetik meg, ha a hálás publikum rájuk szavaz. De utána, minden folytatódik a neoliberális társadalomfilozófia zászlóvivői szerint. Az „állam rossz gazda”, csak a piac és a piac képes hathatósan rendbe tenni mindent, orvosolni minden bajt. A ’piac’ viszont mindent beáraz. Alig néhány évvel az eufórikus 1988/89-es évektől, a magyar államadósság felszökik 37 milliárd US$-ra. De: nincs, vagy alig van már termelői kapacitás, másfél millió munkahely hiányzik a nemzetgazdaságból, még a hazai piac is egyre szűkül. A nemzetközi piaci részesedést egyre nagyobb mértékben a betelepedett, zárt, monokulturális termelés körű multinacionális cégek sajátítják ki. Akiknek a magyar nemzetgazdasághoz hozzájárulása kimerül (a magyar tulajdonban levő közép –és kisvállalkozások munkaerő felszívó képességéhez viszonyítva), az alacsony bérért foglalkoztatottak kis létszámú alkalmazásában.
A civil magyar társadalom hoz egy végzetes döntést. Azokhoz fordul, akik eredetileg is előkészítették a talajt a majdnem kész neoliberális újkapitalizmus számára. Az önmagát megreformáltnak feltüntető MSZMP utódpártjának, az MSZP-nek adva bizalmat a kormányzásra. Abban bízva, hogy a hanyatló életszínvonalat csak azok lesznek képesek majd megfordítani, akik, korábban, szakértőkként, ’egész életüket’ a Kádár-korszak életszínvonal növekedés politikájának megteremtésében töltötték. A civil társadalom öncsonkító módon, ismét kiegyezni akart: egy elfogadható életszínvonalért erkölcsileg végleg meghasonlott önmagával. Revideálni akarta 1956-ot, a Rákosi –és a Kádár korszakokat a biztonságos megélhetésért. S a Horn-kormány beemeli maga mellé a magyarországi újkapitalizmus legelszántabb hirdetőjét, a nemzetközi nagytőke egyedüli érdekeit képviselő, kozmopolita SZDSZ-t. Jön Bokros Lajos és a csomagja, amely a lakosság terhére egy óriási arányú jövedelem átcsoportosítást hajt végre a gazdasági és pénzügyi elit részére. A külföldieknek privatizált energetikai, feldolgozóipari, vízipari, pénzügyi stb., stratégiai ágazatok áron alul kelnek el, mintegy 6 milliárd US$ értéken. Majd, Medgyessy pénzügyminiszter és Surányi MNB elnök piacosítja az. u.n. ’belső’ államadósságot, mintegy 2000 milliárd (1997-es) forint értéken. Ami, kikerülve az MNB könyveléséből, a költségvetés piaci alapú, kamatozó államadósságának részévé vált.
A civil magyar társadalom ismét egy rossz döntést hoz. Döntéshozói pozícióba emeli a kormányzati tapasztalatok nélkül rendelkező fiatal demokratákat és a kisgazdákat a már megszilárdult újkapitalista neoliberális gazdasági rendszer keretein belül. Annak reményében, hogy a fiataldemokraták hangoztatott polgári-keresztény Magyarországa valamelyest mérsékeli a neoliberális újkapitalizmus szélsőségeit, másrészt, a kisgazdák (Isten, Haza, Család) beemelésével megindulhat a vidék, a mezőgazdaság feltőkésítése, aminek segítségével a mezőgazdaság felveheti majd a versenyt Magyarország az Európai Unióba belépése után a tőkeerős, Európai Uniós tagországok mezőgazdasági termelőivel. Az Orbán-Torgyán kormánynak 2000-ig szerencséje volt. Tartott még a világgazdasági konjunktúra, azon belül, elsősorban a nyugat-európai fogyasztói konjunktúra, ahová a magyarországi export mintegy 80%-a irányult. Ezzel is szinten tartva a foglalkoztatottságot. A konjunktúra a megnövekedett államháztartási bevételeket produkálva lehetővé tette a növekvő GDP-hez viszonyított államadósság lassú csökkentését. Mialatt, azonban, a tényleges nemzeti produktum (GNP) visszaszorulása már jelezte, hogy a magyarországi gazdasági és pénzügyi szerkezetben történt eltolódás a külföldi tulajdonú termeltetői, feldolgozóipari, beszállítói, kereskedelmi, banki-hitelező ágazatok felé a Magyarországon megtermelt profitkivitel egyre növekvő állandósulását teszi lehetővé (évi, kb. 30 milliárd US$). Miközben, a megrögzült tőkekiviteli csatornák azok, amelyek megfosztják a kormányzatot minden olyan gazdaság –és pénzügypolitikai eszköztől, amellyel élhet egy esetleges, dekonjunkturális válság esetén. A válság, viszont elég gyorsan megérkezett. Az 1997/98-as ázsiai és orosz pénzügyi válság után a 2000. évhez fűződő számítógépipari és szoftware (IT, information technology) Wall Street-i tőzsdei buborék kipukkanásával. Az Orbán-kormány (Torgyán nélkül, mire a szavazói tömegbázissal rendelkező kisgazdapárt darabokra esett szét) az előremenekülés (rossz) útját választotta. Azt vélelmezték, hogy az idegenforgalomból és a gyógyturizmusból befolyó bevételek nagyságrendben pótolni tudják a 2000. évi tőzsdei válság miatti – átmenetinek vélt dekonjunkturális hatásokat. Ami, gazdasági hatásait nézve, a 2002-es választásokig bizonyíthatja az Orbán-kormány helyes gazdaságpolitikáját a választók felé. A másik, szintén a választásokat megnyerő szándék, az Európai Unióval megkötött csatlakozási feltételek gyors aláírása volt, Martonyi János külügyminiszter személyében, 2001 decemberében. Ez utóbbi lépés azonban visszaütött. Hamarosan kiderült, hogy a termőföld, bár eladási moratóriumot kötöttek ki, a tőke szabad áramlása c. fejezet be került. Vagyis, a termőföld az eladási moratórium lejárta után ugyanolyan adás-vétel, szabadon forgalmazható tétellé vált, mint maga a tőke/pénz. Azonban a 2001. szeptember 9.-i New York-i kettős torony összeomlása, és a USA ifj. Bush elnökségének meghirdetett világ „terrorizmus” elleni harca romba döntötte az idegenforgalomra és a gyógyturizmusra alapozott, költségvetés-bevétel növelő, gazdaságpolitikai elképzeléseiket. A kisgazda (s tegyük hozzá, a kereszténydemokrata) szavazatok nélkül az Orbán-kormány szavazói bázisa elégtelennek minősült. A MIÉP kiesését üdvözlő FIDESZ (Pokorni) az első fordulót követően megpecsételte a FIDESZ második fordulóban elért teljesítményét. A civil társadalom a rossz kihívásra ismét rossz választ adott. Győzhetett a magyarországi neoliberális újkapitalizmus kozmopolita szárnya, a legfelsőbb vezetői szinten összeolvadt MSZP/SZDSZ, előbb Medgyessy Péterrel az élen, majd egy belső palotaforradalommal, Gyurcsány Ferenccel, 2004-től.
A hazai neoliberális újkapitalizmus a közszféra magánosítására (egészségügy, oktatás) irányuló kísérlete megkezdődhetett.
A civil szféra, a szocialistaliberális kormányzat társadalombiztosítási, egészségügyi, kórház privatizációs kísérletére egy sikeres népszavazás kiírattatásával válaszolt. Egyetlen egy katasztrofális hiba történt a népszavazás tárgyában. A fenti sorokban már utalás történt a civil társadalom gyengeségét és megosztottságát jelentő, a Kádár-korszakból örökölt szociokulturális örökségre. A civil társadalom nem akarta észrevenni a népszavazás két kérdésének ellentmondását. A szocialistaliberális kormányzat mesteri módon összevonta az egész Kárpát-medencére vonatkoztatott nemzeti össztudatot megerősítő állampolgársági javaslatot és a kifejezetten, a magyarországi neoliberális újkapitalizmus egészségügyet magánosítani szándékával. A civil szféra katasztrofális vereséget szenvedett. Elárulta önön hovatartozását. A kormányzat ezt nagyobb győzelemként értékelte, mint az egészségügy privatizálására tett kísérletének elbukását. Ez a győzelmi eufória kitartott a 2006-os országgyűlési választásokig. Sem a parlamenti politikai ellenzék, sem a civil szféra nem volt képes hathatósan ellensúlyozni az előző év december 5.-ét. Függetlenül a később elhangzott választási csalásra utalásoktól, a szocialistaliberális hatalmi formáció ismét kormányzati helyzetbe került.
2006. ősze. Szeptember 17- október 23-ig. A szétforgácsolt civil szerveződések jamboree-ja a Kossuth téren. A látszat szólás –és véleményszabadság teljes körű körbejárása. A célok kitűzése a végrehajtó hatalom megszerzésének szándéka nélkül. S, amikor a hatalom lecsapott, október 23-án, kiderült, a Kossuth tériek csak néhány főből állnak.
A hatalom brutalitása mindenkit megdöbbentett.
A neoliberális újkapitalizmus képviselői elérkezettnek látták az időt, hogy az egészségügy privatizációját keresztülvigyék. Előbb Molnár Lajos, SZDSZ-es egészségügyi miniszter, majd utóda, a szintén SZDSZ-es Horváth Ágnes nevével fémjelezve. Azonban, a civil társadalom látványos összefogásával (a legnagyobb ellenzéki párt, a FIDESZ látványos háttérben maradásával) az „egészségügyi reform” címén történő magánosítási kísérlet, csúfosan megbukott, 2008. márc. 9.-én. S belebukott az SZDSZ is, amely – valószínűsíthetően – garantálta a nemzetközi, s velük szorosan együttműködő hazai tőkeérdekeltségeknek az újabb pénzforrásszerzési lehetőséget. (Az összefüggés ebben az esetben is nyilvánvaló, mint az oktatás területén. A magán egészségügyi pénztárak, magán egészségügyi intézmények, magán gyógyszergyárak szoros munkakapcsolatáról lehet beszélni. Amely kapcsolatrendszerben az állandó bevételen alapuló profithányados biztosítása a döntő. S, amely, magánjellege ellenére, ezer szállal tapad a közpénzen fenntartott Társadalombiztosítási rendszerhez.)
Az SZDSZ erőltetett kilépése a kormányból már előre vetítette a magára hagyott MSZP kormányzat politikai vergődését. Azonban, a civil szféra, egy tényleges forradalom kirobbanása nélkül, a megrögzült neoliberális újkapitalista politikai (és gazdasági) rendszeren belül tehetetlen hathatós politikai támogatás nélkül. Az országgyűlés önmagát legnagyobbá kinőtt pártja, a FIDESZ, pedig a retorikai fordulatokon kívül, mozdulatlan maradt. (A rendszer nem engedi a Parlament épületén kívüli utcai politizálást.) Ez a tehetetlenség látszódik a mai napig,
A balatonöszödi beszéd (2006. május) és a szeptember-október (2006. szeptember 17-október23.) közötti időszakban már látszódtak azok a világ pénzügyi-gazdasági válságjelek, amelyek alig 2 évvel később, a beijingi (pekingi) Olimpia után óriási erővel rázták meg a világbanki –és pénzügyi szervezeteket. Aminek nyitányát a világ addig ötödik legnagyobb kereskedelmi bankjának tartott Lehman Brothers csődje jelentette (2008. szeptember). Kifulladt az USA-ban 2000/2001-ben beindított, az ingatlanpiaci hitelezésen (ingatlanra alapozott olcsó, de eladósodottságot növelő fogyasztási hitel) alapuló, mesterséges kereslet (fogyasztást) élénkítő gazdaságpolitika. Aminek fenntarthatóságát növelte (az állami eladósodással párhuzamosan) az iraki, afganisztáni háborúk hadiipari és hadiszolgáltatás (logisztika) egyre nagyobb mértékű keresletélénkítő hatása a háborúban részt vevő országok gazdaságai számára. (S, hozzátehetjük, többlet keresletként jelentkezett a beijingi (pekingi) Olimpia megrendezésének 40 milliárd US$-ra tehető összege is.) A magyar gazdaság azonban kimaradt az iraki, afganisztáni háborúk indukálta gazdaságösztönző keresleti hullámból. Bár a Gyurcsány-kormány felajánlotta Taszárt (2005) amerikai logisztikai bázisként, Taszár ’hozzájárulása’ a helyi önkormányzati (és állami, költségvetési) bevételek növeléséhez kimerült a helyi lakossági foglalkoztatottságban (WC pucolók, körlettakarítók, konyhai segédszemélyzet). Miközben a Gyurcsány-kormánynak óriási szüksége volt tényleges bevételi forrásra a 2002 után bekövetkező nagy eladósodási hullám miatt. A tényleges befektetések helyett viszont megjelentek a magas és biztos hozamokat realizálni kívánó spekulációs „forró” pénzek. Az MSZPSZDSZ kormány, 2006. október 23.-a után ezzel az új befektetési lehetőségeket kereső spekulatív tőke hátszéllel (ami, egyben, rövid távon megnövelte a magyar Jegybank valutatartalékát, és biztosította a hitelkamatok visszafizetését) kezdett neki újult erővel a TB részleges, az egészségügy teljes magánosításának első lépcsőjéhez. A bezárt kórházak nagy értékű ingatlanjainak felszabadításával – a későbbiekben – ezeknek eladásával újabb bevételt remélve. (Csak Budapesten: a Szabolcs utcai MÁV kórház, a VII. ker.-i volt BM kórház, a budai Gyermekkórház, vagy a Lipót mezei Elme –és Ideggyógyászati kórház).
Mint említésre került, a 2008. március 9.-i népszavazás derékba törte ezeket a terveket. A ’forró tőke’ pánikszerű gyorsasággal távozott az országból, majd a Lehman Brothers csődje után, Londonból, koncentrált támadást intézett a Gyurcsány-kormány fémjelezte neoliberális pénzügyi –és gazdasági háttérhatalom gazdaságpolitikai döntései által teljesen kiszolgáltatottá vált magyar társadalom ellen: a jegybanki valutatartalékok ellen. A teljes állami csődöt a valutaalapi, világbanki és európai központ-i banki gyorskölcsönnel lehetett csak elkerülni.
Hogy pontosan lássuk a kialakult helyzetet: a költségvetési adósság 18104 milliárd forint (58.025 milliárd €; 84.60 US$), amibe nem tartozik bele az önkormányzati, vállalati és lakossági adósság. A pénzügyi –és gazdasági világválság következtében a korábban megtelepült multinacionális cégek vagy teljesen beszüntetették magyarországi termelésüket, vagy, csökkentik azt, növelve a munkanélküliséget. A növekvő munkanélküliség csökkenti a belső keresletet, ami már kihat a kizárólag magyar piacra termelő és szolgáltatásokat végző vállalkozásokra is. A hitel teljes elapadása már jelentkezik a vállalkozói csődök számának megugrásában. Különösen veszélyesek a banki hitel ingatlanpiaci tartozások következtében előállt lakossági nem fizetési képesség növekedése, ami a külföldi valutákban (elsősorban svájci frankban) eladósodottakat érinti. És, a magyar gazdaság kettős szerkezete miatt, az euro elszámolású cégek a magyar lakosságra hárítják át az árfolyam ingadozásból származó veszteségeiket. Itt bosszulja meg magát a tavaly, 2008 elején meghozott és elhibázott pénzügypolitikai döntés, a nemzeti valutánk, a forint lebegtetéséről. A magyar társadalom, a civil szféra teljesen kiszolgáltatottá vált a külföldi spekulánsoknak.A 20. évébe lépő magyarországi újkapitalizmus megbukott. Ez az újkapitalizmus egy, a parlamentbe zárt politikai demokrácia, társadalmi rendszere (nem csak gazdasága, hanem kultúrája is) pedig a külföldi, nemzetközi tőke által irányított és ellenőrzött, elavult szemléletű, provinciális, félperifériás kapitalizmus keretein belül létezik. A rendszerváltás idején, a felülről megszervezett pártjai, az első országgyűlési választáson győztes MDF és SZDSZ a kiesés küszöbén áll, a Független Kisgazdapárt, valamint az MDF-ből kiszakadt, 2008-ban mandátumhoz jutott MIÉP kiesett. A KDNP csak „utazótársa” a fiataldemokratáknak, a FIDESZ-nek, míg az MSZMP utódpártja, az MSZP, létezésének egyik legnehezebb időszakát éli át. A politikai hatalom érdekérvényesítő képessége, hatékonysága rendkívül gyenge. Közel két évtized elmúlt egy öncélú többpártrendszer felépítésére, a polgári demokrácia jogállamiságának nevében. Azonban, a többpártrendszer fogalma sem takarja el azt a tényt, hogy a pártok taglétszáma kicsi (a parlamenti pártok össztaglétszáma kb. 50 ezer főben meghatározható), ami felerősíti a kontraszelekciót, és az érdekképviselet befolyásolhatóságát is. A kontraszelekció következtében a külföldi érdekképviseleti ráhatások sokkal erőteljesebbek, mint egy nagy létszámú párt esetében. A munkavállalói oldalon is megfigyelhető a szakszervezeti mozgalom érdekérvényesítő képességének hiánya, különösen a magánvállalkozói (magyar és leginkább a külföldi tulajdonosi) szférában. A tényleges érdekképviselet hiánya miatt fordulhatott elő, hogy alig 20 év alatt egy társadalom ilyen gyorsan kettészakadt, és kialakulhatott a lakosság egy harmadát is kitevő leszakadt, önmagába zárkózó réteg, amelyet szinte már nem lehet visszaemelni a társadalmi vérkeringésbe. Ez a réteg – átlagban – a létminimum alatt él. A maradék kétharmadon belül is jelentősek a jövedelmi különbségek, ami a jövedelemszinttel összefüggő minőségi táplálkozás kérdését is felveti. A leszakadt alsó egyharmaddal összehasonlítva a táplálkozás kérdése pedig megfoghatatlan. A reálkeresetek kb. 60%-ban elmaradnak a termelésben realizált értékhez képest, miközben termelékenységi szint megközelíti, ill. majdnem azonos a nyugati termelékenységi szinthez. A belső társadalmi kifosztás mértéke egyre nagyobb.
A civil szféra, gyakorlatilag képviselet nélkül van.
Az előző oldalakon vázolt körülmények között érte Magyarországot a világpénzügyi –és gazdasági válság. Ennek a válságnak kivédése a civil szféra vállaira hárul. A feladat, amit rendkívül gyorsan és minden területre kiterjedően kell megoldani, egy olyan, immáron humánusabb kapitalizmus és a tömegérdekeket jobban képviselő politikai rendszer kialakításának megvalósítása kell, hogy jelentsen, amely képes saját sorsát hathatósan irányítani. A jelenlegi parlamenti pártok tartalékai kimerültek. Magyarországon eljött az idő a magyar társadalom többségét, ezzel majdnem az egész nemzet érdekét képviselni akaró tömegszervezet kialakítására. Ebben a szervezetben tömörülnie kell a hazafias tőkés rétegnek, amely elismeri, hogy a magyar társadalom, jelenlegi kondíciójában nem képes a XXI. sz. kihívásainak megfelelni, a kisvállalkozói rétegnek, amely szinte kiszorul a hazai piacról és a túladóztatás terhe alatt senyved, az alkalmazotti rétegnek, amely retteg a várható nincstelenséget jelentő munkanélküliségnek, és a kistelepülések lakossága, mely egyre inkább szociálisan és mentálisan elszigetelődik a fejlettebb településektől. S nem utolsó sorban, ehhez a szervezethez kell csatlakoznia a hazafias szellemi rétegnek, amely ennek a nemzetnek a sorsáért aggódik. Ez az egyetlen egyesülési forma az utolsó lehetőség, hogy a magyar társadalom megvédje magát a világrecesszió hatásaitól, vagy legalább mérsékelje azt, s egy 5-10 éves kurzus alatt megcélozza a jelenlegi cseh/lengyel életminőségi szintet.

A mai magyar kormányzó réteg alkalmas-e kivezetni az országot a szociális válságból?

Nem. Lehetnek hasznos tagjai, de az egész réteg, erkölcse és közszelleme miatt jövőnk legnagyobb akadálya. Ez a réteg megtanulta az uralkodás tudományát, de nincs jövőképe. Jövőtlenné tette politikánkat, s túlságosan megtanulta ahhoz a hatalom élvezetét, hogy önuralomra példát szolgáltasson.

Csontos Gábor, politológus

.

A poem from Sándor Petőfi

.

NEMZETI DAL Talpra magyar, hí a haza ! Itt az idõ, most vagy soha ! Rabok legyünk, vagy szabadok ? Ez a kérdés, válasszatok ! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak õsapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk ! Ide veled, régi kardunk ! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot ! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! ( Petőfi Sándor Pest, 1848. március 13.)

RISE UP MAGYAR Rise up, Magyar, the country calls! It's 'now or never' what fate befalls... Shall we live as slaves or free men? That's the question - choose your `Amen'! God of Hungarians, we swear unto Thee, We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be! For up till now we lived like slaves, Damned lie our forefathers in their graves - They who lived and died in freedom Cannot rest in dusts of thraldom. God of Hungarians, we swear unto Thee, We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be! A coward and a lowly bastard Is he, who dares not raise the standard - He, whose wretched life is dearer Than the country's sacred honor. God of Hungarians we swear unto Thee, We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be! Sabers outshine chains and fetters, It's the sword that one's arm betters. Yet we wear grim chains and shackles. Swords, slash through the damned manacles! God of Hungarians, we swear unto Thee, We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be! Magyars' name will tell the story Worthy of our erstwhile glory: We must scrub off - fiercely cleansing Centuries of shame condensing. God of Hungarians we swear unto Thee, We swear unto Thee that slaves we shall no longer be! Where our grave-mounds bulge in grey earth Grandsons kneel and say their prayers, While in blessing words they mention All our sainted names' ascension. God of Hungarians, we swear unto Thee, We swear unto Thee - that slaves we shall no longer be!

.

Budapest : Seminar on Crimes of Communism

.
The Foundation for the Investigation of Communist Crimes announces its inaugural event and seminars on the theme “Crimes of Communism: Historical Background and Current Issues”, which will be held on March 6-8 2009 in Terror Haza (House of Terror) in Budapest. The aim of this event is to develop the network of partners who are co-operating in the investigation of communist crimes and to provide an overview of different subjects related to communist crimes, to raise questions, initiate dialogues and introduce new initiatives and projects. For further information, please contact Mr Eric Katskowsk or Mr Ranno Roosi

Download the programme

.

Rokon népek rokon fegyverei

.
Shillelagh
A shillelagh (Irish: sail éille, a walking stick that can be used as cudgel often with a strap), commonly pronounced /ʃɪˈleɪli/ "shi-LAY-lee" or "shi-LAY-la", IPA: [ɕaˈleːlə]) is a wooden walking stick and club or cudgel, typically made from a stout knotty stick with a large knob at the top, that is associated with Ireland and Irish folklore.

There is no actual connection with the village or forest of Shillelagh (Irish: Síol Éalaigh, meaning ‘descendants of Éalach’) in County Wicklow, other than the fact that both the original Irish names have ended up with the same anglophone interpretation.
Although originally used for settling disputes in a gentlemanly manner (like pistols in colonial America, or the katana in Japan), the shillelagh became almost a weapon associated with Irish martial arts, and eventually became a symbol of stereotypical violent Irish behavior, and has thus become nearly a tabooed topic of discussion for some Irish people.[citation needed] Modern practitioners of Bataireacht study the use of the shillelagh for self defense and as a martial art. Of the practice, researcher JW Hurley writes:
Methods of Shillelagh fighting have evolved over a period of thousands of years, from the spear, staff, axe and sword fighting of the Irish. There is some evidence which suggests that the use of Irish stick weapons may have evolved in a progression from a reliance on long spears and wattles, to shorter spears and wattles, to the shillelagh, alpeen, blackthorn (walking-stick) and short cudgel. By the 19th century Irish Shillelagh-fighting had evolved into a practice which involved the use of three basic types of weapons, sticks which were long, medium or short in length.

Bataireacht
Bataireacht is a term used to describe the various stickfighting martial arts of Ireland. The term is found in most large format Irish language dictionaries - such as those published by An Gum and by Dineen. Researcher and author John W. Hurley attributes the reintroduction of the term into modern usage among English speaking practitioners of Irish stick-fighting to his works, as these are where the term first appeared in modern popular culture before being popularized.
"Bata" (or "bhata" depending upon context), is a general term which can mean any kind of stick. The actual bata or stick used for bataireacht is often referred to as a "Sail-Éille" or phonetically in English as "shillelagh". The word "cudgel" is also used in period texts. Traditionally, blackthorn, oak, ash and hazel were the most common types of woods used to make shillelagh fighting sticks. In the 19th century bataireacht became associated with Irish gang or "faction" fighting. Some evidence exists which indicates that, prior to the 19th Century, the term had been used to refer to a form of stick-fencing used to train Irish soldiers in broadsword and sabre techniques.
History
The Irish have used various sticks and cudgels as weapons of self-defense for centuries.
Since ancient times, the arts of stick fighting had been handed down from fathers to sons or learned in traditional military fencing schools.
The traditional Irish shillelagh is still identified with popular Irish culture to this day, although the arts of bataireacht are much less so. The sticks used for bataireacht are not of a standardised size, as there are various styles of bataireacht, using various kinds of sticks.
By the 18th century bataireacht became increasingly associated with Irish gangs called "factions". Irish faction fights involved large groups of Irish men (and sometimes women) who would engage in melees at county fairs, weddings, funerals, or any other convenient gathering. One social historian, Conley, believe that this reflected a culture of recreational violence. However, most historians (best summarized by James S. Donnelly (1983) in "Irish Peasants: Violence & Political Unrest, 1780"), agree that faction fighting had class and political overtones, as depicted for example in the works of William Carleton.
By the early 19th century these gangs had organized into larger regional federations, which coalesced from the old Whiteboys, into the Caravat and Shanavest factions. Beginning first in Munster the Caravat and Shanavest "war" erupted sporadically throughout the 19th century and caused some serious disturbances. Over time, traditional rules and methods of bataireacht and Shillelagh Law degenerated into more murderous fighting involving farm implements and guns.
As the push for Irish independence from Great Britain gained steam toward the end of the 19th century, leaders of the Irish community believed it was necessary to distance themselves from customs associated with factionism and division, to present a united military front to the British, hence the "United Irishmen" of the Republican movement. Foremost of these customs were the arts of bataireacht, and the shillelagh was soon replaced with the gun of the new unified faction of the Fenian Movement.
Modern practice
Modern practice of Bataireacht has arisen among some practitioners from a desire to maintain or reinstate Irish family traditions, while for others a combination of historical and cultural interest has lead to their interest in bataireacht. Practitioners exist in Ireland, the United States and Canada, in movements started somewhat independently of each other. Bataireacht is also gaining popularity among the non-Irish, especially in the United States, as a form of self defense, since a cane or walking stick can be carried easily in modern society. As is the case with most martial arts, multiple versions exist.
A few forms of bataireacht survive to this day - some being traditional styles specific to the family which carried them through the years, like the "Rince an Bhata Uisce Bheatha" (whiskey stick dance) of the Irish Newfoundlanders Doyle family. Others styles survive in the techniques used in the sport of hurling and of course in military sabre fencing which continues to have a great following in Ireland.
Additionally, members of the Western Martial Arts movement have "reconstructed" styles using period martial arts manuals, historical newspaper articles, magazines, pictorial evidence and court documents. Surviving instructional manuals which describe some use of the shillelagh include those by Rowland Allanson-Winn, 5th Baron Headley and Donald Walker.

Fokos
A fokos a baltára hasonlító, de annál kisebb fegyver, nevét a megnagyobbodott fokról (a fej éllel átellenes oldala) kapta. Már a honfoglaló magyarok fegyverzetéhez is hozzátartozott, és egészen a 19. századig használták fegyverként mind a katonák (a 19. században az Eszterházy gránátos ezred felszerelésének része volt), mind a parasztok. Később a pásztorok kedvelt dísztárgyává vált.A pásztorok ,mikor a nyájra vigyáztak a (fokos) nyelébe véstek minél szebb figurákat. Egyes vidékeken a vőfélyek címereként használták.
A magyar fegyverek történésze, Kalmár János azt tanítja, hogy a középkor során mindinkább fejlődő, elnehezedő védőfegyverzettel szemben a támadó fegyverek hatásosságát is növelni kellett. A szablya, a kard, majd pedig a buzogány már nem volt eléggé eredményes fegyver a nyugati sisakfajták ellen. Megnőtt tehát a jelentőségük a nehezebb fajtájú ütő- és vágószerszámoknak, amelyek azonban nem minden esetben sorolhatók a fegyverek közé, mert egyformán alkalmazhatók fegyverként és szerszámként. A paraszti fegyverek csoportjába tartoznak a tagló, a bárd, a szekerce és a balta, valamint ennek kisebb "testvére": a fokosbalta.

Mitől "fokos" ez a balta? - A balta foka az él nélküli, rövid oldalát jelenti. Ha ez megnyúlik: létrejön a hosszú nyél végén villogó veszedelmes ütő- és vágófegyver: a fokos.

És egy másik definíció szerint:
Baltaszerű, rézből vagy vasból készült eszköz, amely a baltánál kisebb és könnyebb, foka megnyújtott, rendszerint kerek vagy négyzetes gombszerű véggel, lapjának alsó és felső sarka gyakran kis gömbben végződik, hogy viselőjének kezét ne sértse. Botszerű nyele általában hengeres, ritkábban laposított. Kovácsok, lakatosok készítették megrendelésre vagy a vásárokon árulták. Nyelét használója faragta, néha rézveret, ólmozás díszítette. – A fokos a 18. sz. elejéig harci eszköz volt. Később is használták önvédelmi fegyverként. A 19. sz.-tól különösen a fiatal pásztorok, bojtárok és a falusi legények kedvelték. Sétabot helyett vitték magukkal, ha látogatóba, vásárba, vendégségbe mentek. A feldíszített fokos még néhány évtizeddel ezelőtt is – az ország egyes vidékein – a lakodalmi vőfélyek címere volt.

Fokosok (bal oldali Mátra-vidéki, jobb oldali mo.-i) Bp. Néprajzi Múzeum

Fokos (Őrhalom, Nógrád m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Fokos (Somogy m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Fokos (Debrecen)

Fokos (Mátra-vidék)

Összeállítás: Rózsa Flores Eduardo
.

Készül a kerítés 2010-re!!!

.
Amit Orbán Viktorról feltétlenül tudni kell:

- Orbán Viktor genetikai adottságai miatt mindig igazat mond!
- Orbán Viktornak nincs szüksége szövetségesekre. Õ maga a szövetség!
- Orbán Viktor rá tudja beszélni Chuck Norrist, hogy legyen öngyilkos!
- Orbán Viktor meg nem veszített el választást, csak hagyta, hogy azt valaki elcsalja!
- Mikor Orbán Viktor ezer forintossal fizet, húszezrest kap vissza. Ezzel 2 új munkahelyet is teremt!
- Orbán Viktort gondolatával képes lenne elpusztítani az egész világot, de Orbán Viktor sose gondol rosszra!
- A világon a 3 leggyakoribb örömforrás: a szerelem, a szülői szeretet és Orbán Viktor!
- Orbán Viktor negatív adót vetett ki országára a középkorban. Akkor kellett eltörölnie, amikor már nem fért több arany a királyi kincstárba!
- Orbán Viktor nem szereti, ha a gépeket a gyárban készítik. Õ a földben termeli meg õket!
- Orbán Viktor azért nem játszik a Magyar Labdarúgó Válogatottban, mert nem akar csalódást okozni a világ összes többi nemzetének!
- Orbán Viktor nem azért szereti önmagát, mert beképzelt, hanem mert maximalista!
- Orbán Viktor egyszer azt gondolta, hogy minden háztartásba ingyen bevezeti a sört.
- Aztán úgy döntött, hogy nem, mert Orbán Viktor csak olyan dolgot vezet be, amit mindenki szeret!
- Orbán Viktor semmit sem tud elrontani. Nem tanították meg rá!
- Az emberi agynak csak 10%-át használjuk. A maradékot Orbán Viktor használja helyettünk!
- Orbán Viktor nem csupán vallásos. Õ maga a vallás!
- Orbán Viktor nem tanulni járt iskolába. Felmérte a terepet, hogy hol fognak róla tanítani!
- Isten magára hagyta a Földet. Tudta, hogy Orbán Viktor mellett nem lenne dolga!
- Orbán Viktor egyetlen dobásból megnyeri a Gazdálkodj okosan-t. Kétszer!
- Orbán Viktor sose szabálytalan a fociban. Orbán Viktor rábeszéli az ellenfél csapatát, hogy álljon át hozzájuk!
- Orbán Viktor nem emeli a benzinárat! Orbán Viktor eltörli a benzinárat!
- Amikor Chuck Norris meg akar küzdeni Orbán Viktorral, Chuck Norris 5 perc alatt morális válságba kerül anélkül, hogy Orbán Viktor barmit is tenne.
- Minden ember szereti Orbán Viktort. Minden EMBER!
- Orbán Viktor nem hős! Orbán Viktor az Orbán Viktor!
- Chuck Norris nem legitim. Orbán Viktor legitim!
- Orbán Viktor nem akar miniszterelnök lenni. Orbán Viktor a miniszterelnök!
.

Megjelent a KAPU legfrissebb száma!!!

.
.

Csontos Gábor : Nyakunkon a valóság

.
„A liberális elmélet azt tanítja, hogy az olcsóbb termeléssel szemben a drágának meg kell hajolni. A gazdasági versenyben a legalkalmasabb felülmarad és a drága kínálat, ha nem talál megfelelő keresletre, beszünteti a termelést…Minő konzekvenciákat kellene a liberális gazdasági politika alapján az európai államoknak most levonniok? A válasz nem kétséges. A szolnoki kisgazda szűnjön meg búzát termelni, még akkor is, ha más nem terem meg a földjén, mert az argentínai pampák olcsóbban ontják szűz talajukon a búzát, mint a magyar Tiszavidék. A dunántúli cukorrépa termelő hagyja abba ezt a költséges passziót, mert a szubtropikus cukornád magas cukortartalmával és olcsó áraival okvetlenül meg fogja őt ölni. Végigmehetnénk a mezőgazdaság és a gyáripar úgyszólván valamennyi ágazatán, kimutatván, hogy az ismertetett tények nyomán az európai ipari és agrártermelés egyaránt kapitulálni kénytelen más, új földrészek elviselhetetlen versenyével szemben. A földeket újból lepje be az erdő, a kihűlt gyárkémények omoljanak le, és Európa népessége vegyen vándorbotot a kezébe s egy új népvándorlás rendjén vonuljon más, boldogabb égtájak felé, hol kedvezőbb körülmények között tud termelni, megélni és boldogulni…”

(Eckhard Tibor, A londoni világgazdasági konferencia mérlege, Külügyi Szemle, 1933.)

Rendkívüli ülésnapokat tartott a magyar Országgyűlés. Egyet 2009. január, a másikat február végén. A rendkívüliséget több tényező követelte ki: egyfelől az egyre súlyosbodó világpénzügyi –és gazdasági válság magyarországi hatása, másfelől egy Fidesz indítvány és egy népszavazási kezdeményezés: a parlament önfeloszlatása és előrehozott választások kiírásának elfogadása vagy elutasítása tárgyában. Előre borítékolni lehetett, hogy a rendkívüli ülésnapokon a teátrális felszólalások és riposztokon kívül sok nem fog történni. Utólag írom, hogy előre borítékolni lehetett a végeredményt: a nagy semmit, hiszen várható volt, hogy az előrehozott választások kiírását SZDSZ-es támogatással a látszólag kisebbségben levő kormánypárt gyorsan leszavazza. A világgazdasági –és pénzügyi válság iránti képviselői érdeklődést pedig jól jellemezte a fluktuáció, amikor is egy-egy képviselői felszólaláskor igen csak foghíjas padsorok néztek szembe a felszólalóval.
Ami a politikai osztályon kívül eső közvéleményt érinti, nekünk legfőbb gondunk az alapvetően pénzügyi, gazdasági jellegű kérdések, a lét –és életbiztonságunk megválaszolásának sorozata. Az egyszerű túléléséé. Az egyik napról, hétről, hónapról a másikra. Válságérzetünk kiindulási pontja továbbra is az óriási, a tavaly decemberben felvett 26 milliárd US$-os valutaalapi, világbanki és európai központi banki kölcsön, amivel a magyar államadósság (önkormányzati, lakossági és vállalati kölcsönök nélkül) eléri és meghaladja a 100-120 + milliárd US $-os, gyakorlatilag visszafizethetetlen összeget. Vagy másképpen, a Kincstár üres, söprűvel sem lehetne egy fillért sem találni benne, miközben az állami közvagyont széthordták, eladták. Az SZDSZ-es szlogen, az „állam rossz gazda” örve alatt sikerült az államot, a költségvetést, a többségi magyar társadalmat megfosztani mindazon pénzteremtő vagyontárgyától, amelyből származó bevétel, adójövedelem az államkincstárat gyarapította és biztosította volna az állami közfeladatok megfelelő, európai szintű ellátását. Miközben, párhuzamosan az állam kifosztásával, leépítették, felszámolták azt a termelői vagyont, amelyre alapozva a Kincsár bevételei szinten tarthatóak lehettek volna. Egy gyors 20 év, egy teljes nemzedékváltás alatt. (Erre a legutolsó példa a 200 éves múlttal rendelkező Diósgyőri Vasművek felszámolása. Nem csak munkahelyek szűnnek meg a felszámolással, hanem az a szakértelem is, amely a vaskohászathoz szükséges.)
Az Egyesült Államokból kiinduló banki, pénzügyi válság mára az egész világot átölelő gazdasági világválsággá nőtte ki magát. Ismert tény, hogy a nemzetközi média hathatós támogatásával egyre erősebbek azok a felhangok, amelyek azt sugallják: miközben a világ vezető bankjai és pénzügyi szervezetei áldozatként mutatják be magukat, állami, költségvetési pénzekért siránkozva, ugyanakkor önmaguk azok, amelyek ezt a katasztrofális pénzügyi –és gazdasági világválság feltételeit megteremtették, előkészítették és végrehajtották. Ezzel, gyakorlatilag, pontot tettek egy teljes nemzedéken keresztül ható thatcherista és reagenomista neoliberális gazdaságfilozófián és a washingtoni megegyezésen alapuló globális kiterjedésű gazdaság működésére. Davosban joggal vetették fel az óriási kereskedelmi többletet felhalmozó kínai, orosz, japán, indiai és az olajban gazdag arab államok vezetői, hogy miért kellene ezeknek az országoknak továbbra is finanszírozni az óriási kereskedelmi és államháztartási deficitet felhalmozó Egyesült Államok jóléti fogyasztását az amerikai állampapírok vásárlásával? S ennél a pontnál következik be a feloldhatatlan probléma. Miközben az elmúlt 20 évben „minden kereskedelmi út az Egyesült Államokba vezetett”, s az amerikai fogyasztói szokásokat a különböző, világméretű tőzsdei buborékokból származó többletjövedelem finanszírozta, ezen idő alatt magában az Egyesült Államokban (is) leépítették a hazai termelői kapacitást. Vagyis, az amerikai belső termelést is globalizálták, kiszervezték. A „buy american”, a „vásárolj amerikai termékeket” problémája pontosan ezzel a belső termelői kapacitáshiánnyal küszködik. Ha megfordul a termelés és szolgáltatások eddigi outsourcing, kiszervezés trendje, akkor az a világ globalizált gazdasági rendjében egy óriási válságot idéz elő. Összeomolnak a kizárólag az amerikai piacra termelő, termeltető gazdaságok. Itt, elsősorban az ázsiai országokra, Kínára, Indiára kell gondolni, amelyek szédületes gazdasági fejlődését (az évi 10-13+%-os GDP) növekedést az amerikai piac felvevőképessége jelentette. De Japán gazdasági visszaesése is itt keresendő. A japán autó –és elektronikai berendezések, stb. gyártásának java része is az amerikai piacot célozta meg. Mialatt, a japán gazdaságban is megtörténtek a kiszervezések a távol-keleti országok felé. Az amerikai kereslet visszaesésével a japán gazdaság szintén mély recesszióba süllyedt. Ahogyan a Nyugat-Európába irányuló, exporttermelésre átállított magyar gazdaság is. A probléma azonban nem áll itt meg. Az Egyesült Államokba irányuló késztermék volumen csökkenése kihat a nyersanyag-szolgáltató országok gazdaságára is. Az ausztrálok, a dél-afrikaiak vasérc és szén, a chilleiek réz, az oroszok olaj, stb. exportjuk jelentős csökkenése szintén kihat a gazdaságaik exportjövedelem beszűküléséhez, ami költségvetéseik csökkenéséhez, belső gazdasági életük finanszírozási problémáihoz, vagyis a társadalmi-szociális kiadásaik visszafogásához vezet. Nem téve említést a megrendelések befagyását követő gyárak, bányák, stb, bezárásához. A gyors, nagy létszámú munkanélküliség látványos megjelenéséhez. És, még nem tettünk említést a nemzetközi hitelválság okairól, és következményeiről.
Röviden összefoglalva: a világ egy gazdasági összeomlás küszöbéhez érkezett, amelyből való kilábalás csak egy új, a globális neoliberális gazdaság és az ahhoz fűződő monetáris politikai doktrínával való teljes szakítással kerülhető el. A másik út, ahogyan a nemzetközi sajtóban már utalásként találkozhat az olvasó az 1931-as Nagy Gazdasági Világválság kommentárjaiban: esetleg egy új, fegyverkezési verseny, ami világháborúba is torkolhat, számolhatja fel a jelenleg egyre mélyülő világgazdasági –és pénzügyi válság gazdasági, társadalom szociális következményeit. Igaz, még nem tudni, mely országra, országokra húzzák majd rá az ellenségképet, mint annak idején, 1938 után, hirtelen a náci Németországra.
Gyurcsány Ferenc & társai a magyar Országgyűlés kormánypárti és ellenzéki részekre osztott patkójában elfelejtettek ezekkel a tényekkel szembe nézni. Kiválasztottságuk tudatában. Az országot eljelzálogosították, mert továbbra is érvényben van az euroövezethez csatlakozás feltételeként a konvergencia program. És erre a konvergencia programra épül rá a valutaalapi feltételrendszerek szociális ellátórendszereket zsugorító csomagja. (Ahogyan az 1980-as évek első harmadától. Ami, végül is, nem csak súlyos gazdasági visszaesést produkált, hanem végérvényese lerombolta a „gulyás kommunizmus” és a „legvidámabb barakk” kádári mítoszát. Ezzel is támogatást nyújtva a Soros György ’Nyitott társadalmának’, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának kiválasztott haszonélvezői részére, a politikai és gazdasági hatalomba való gyors beintegráláshoz a tudatosan előkészített rendszerváltoztatás pillanatában.) A főáramlatú neoliberális közgazdászok (a Reformszövetségben tömörülve) további költségvetési szerkezet „átalakításról” és „szociális reformokról” beszélnek, ami, gyakorlatilag a magyar társadalom magánosításának teljes véghez vitelét jelenti. Annak érdekében, hogy mégis megvalósuljon a hazai nagy liberális álom a „szolgáltató és takarékos” államról, vagyis, hogy az állam csak adóbeszedőként működjön, és csak a ’szabadpiacon’ résztvevők fizikai és fényűző megélhetésének biztonságáról gondoskodjon. Az 1930-as évek Nagy Gazdasági Világválságnál is mélyebb, immár az egész világot felölelő válság pillanatában. A társadalom többsége, a maradék 90+% pedig éljen meg úgy, ahogyan tud, egy többszörös fallal (Trianon és 1956 következményei, az EU, valamint a 20 éve tartó társadalmi-szociális elszegényítés hatásai) körülvett karámgettóban. Minden neoliberális szem a tényleges betonfallal körülvett, begettósított Gázára tekint. Könnyes szemmel és büszkeségtől dagadó keblekkel figyelik az eléheztetett palesztin tömegek kétségbeesett lázadásait leverő ’know-how-t’, hogy tanuljanak és felkészüljenek. 2006. október 23.-a csak a nyitánya volt az onnan importált felkészülési periódusnak.
A társadalom érdekeit figyelemmel kísérő és az elmúlt 20 év egyre súlyosbodó szociális válságból kiutat mutatni szándékozó politológus társadalom frusztrált. Zavarodottságát, ugyanakkor a kiúttalanság érzetét a jelenlegi legnagyobb parlamenti ellenzék (Fidesz-KDNP) verbális fellépése, ugyanakkor teljes fizikai mozdulatlanságából adódó ellentéte okozza. Mintha az ellenzéki elit, megértve 2006. október 23.-a brutalitását is, engedelmeskedett volna a magyar társadalom totális gazdasági-szociális válságát előidéző (kül)Hatalomnak, az ország tényleges pénzügyeit kézben tartó nemzetközi bankárcsoportoknak, amelynek létét köszönheti, s visszavitte a politikát a Parlament épületébe. (Az utca helyet, amit a kialakult válság már megkövetel. A tömeg, pedig vezetők nélkül, csak egy anarchikus massza.) Ahol, szabályozott keretek között érvényesülhet a vélemény –és szólásszabadság, a radikális, elítélő ellenzéki verbalitás (különösen a kamerák előtt). Igaz, csak a parlamentben. Hiszen demokratikus jogállami keretek között élünk.
A szocialista színezetű, kisebbségi kormányzás Gyurcsány Ferenccel, SZDSZ-es, MDF-es országgyűlési támogatás-hátszéllel, valószínűleg kitölti a 4 éves ciklusát. Mert, sem az érdekelt politikai osztálynak, sem az exportpiacokkal rendelkező gazdasági (javarészt külföldi és néhány magyarországi tulajdonos) nagypotentátoknak, sem a külföldi hitelezői körnek nem érdeke, hogy kormányváltás történjen. A neoliberális elitnek azért, mert előbb még ki kell küldeni az Európai Parlamentbe 6 évre a megfelelően kiválasztott képviselőket. Akik biztonságot, politikai védelmet is jelentenek az itthon maradóknak. És ne feledkezzünk meg az Uniós pénzekről sem. Hiszen, rendkívül nagy a veszélye annak, gondolják, hogy egy esetleges kormányváltás esetén a teljes, gazdasági befolyásukat biztosító politikai, hatalmi ellehetetlenülés fenyegeti őket. És, egyszerű állampolgárokként semmi nem mentheti meg őket a jogos felelősségre vonástól.
Egyre agresszívabb a cigánybűnözés és egyre nagyobb méreteket ölt a fehér galléros, politikai korrupcióval összekötött gazdasági bűnözés (MSZP/SZDSZ-es ingatlan panamák a VI. – VII. kerületekben). A jogos felelősségre vonás elkerülése érdekében az egyetlen, számukra még létező, eddig talonban tartott jolly joker kártyát vetik be: a 20 év alatt nyomorba döntött, szegregációba kényszerített cigány tömegeket. Az SZDSZ közeli cigányvezetők szerepeltetésével, a polgárháborús izgatással, az egységes cigánynemzet víziójának lebegtetésével (az amerikai néger polgárjogi mozgalom analógiáját lemásolva, egy cigány dr. Martin Luther King nélkül, s a teljesen más történelmi hátteret figyelmen kívül hagyva). Arra számítanak, hogy a „politikai korrekt” beszéd, a közjogi köntösbe öltöztetett gyűlöletbeszéd, a megfelelően kódolt nyílt uszítás („még kér a cigányság”) félelemben és sakkban tarthatja a totális megnyomorításra ítéltetett nem cigány többségi társadalmat, amíg a gazdasági és pénzügyi válság megoldásának milyenségét a világ hatalmi központjaiban el nem döntik. Ha sikerül az országot „még időben” az euróövezethez becsatlakoztatni, s a magyarországi (és nem Magyarország területén található) magánvagyonokat a számukra megfelelő átváltási arányokkal átkonvertáltatni, akkor a megfelelő állami/hatalmi karhatalmi eszközök bevetésével leverhető a nagy valószínűséggel kirobbanó, az eurobevezetés pénzügyi követelményei miatti szociális megszorítások indukálta társadalmi tömegelégedetlenség is. Vélik. S körvonalazódhat egy olyan magán társadalom jellegzetességekkel felruházott Európai Uniós tag Magyarország körképe, amelyben a társadalmi rend a látszat demokratikus jogokkal felruházott kasztrendszerre épül. Amely áthághatatlan, vagyoni-születési cenzuson alapszik. S, amelynek fizikai területén látható és láthatatlan falakkal körülvett ’Gáza-Recskek’ lesznek létrehozhatók. Ha ez a terv nem kivitelezhető számukra, nos, akkor ráuszítják a karddal, bottal, kaszával, baseball ütővel, késsel, vadászpuskával, Molotov koktéllal felfegyverzett, bepálinkáztatott cigány tömegeket a lefegyverzett, minden védelmi eszközétől megfosztott többségi társadalomra. (Sólyom László, közt. elnök szerint) az államalkotó cigány nép az önkinevezett cigányvezetők vezetésével már nem kérni, hanem követelni fog. Hogy mit? Azt majd az SZDSZ megsúgja nekik. Mi, elégedetlenkedők, meg ciánkapszulákért (Kuncze Gábor, volt SZDSZ-es pártelnök, belügyminiszter, országgyűlési képviselő, Klubrádiós műsorvezető) esedezhetünk. Ha lesz még időnk agyonveretésünk (lsd. Olaszliszka) előtt. Temetésünkön nem lesznek ott a TV csatornák, a vallási képviselők sem kérnek bocsánatot valakiknek a nevében.
Mert mi, a többségi társadalom, jelenleg, valakiknek útjában vagyunk. De nagyon.

„A kormányzás tehát a következő választási kampány része. Ennek megfelelően, legalább részben érvényes rá a választási kampányok több jellemzője. A választás az emberek fejében, lelkében dől el. A vélemények, a hitek, a meggyőződések, a félelmek, felülírják a tényeket. Az győz, aki kezdeményez. A kezdeményezés döntően kommunikációs természetű. A politikai akciók döntő hányada nem tárgyiasuló intézkedés, hanem szimbolikus cselekvés. A kormányzás és a kampány – alapvetően – nem konkrét intézkedésekről, hanem az azok által hitelesített világképről, társadalomfilozófiáról szól. Ebből következően előrébb való az átfogó világkép, mint az egyedi problémamegoldás.”

(Csorba József, Fritz Tamás, Szentpály Juhász Miklós, Társutasok az őszödi úton – Kormányzás és kommunikáció Magyarországon 2002–2006)

Csontos Gábor politológus
.