A következő címkéjű bejegyzések mutatása: béke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: béke. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. március 3., kedd

A pokol maga: magyarokat öltek az erre kényszerített magyarok

.
Tihanyi Tamás

"Csak akkor gondolok a halálra, amikor jelen vagyok másokén" - mondta Szentlászló védője tizennyolc évvel ezelőtt a lövészárokban. Egy olyan évben, amikor Európa bűnére magyarokat öltek erre kényszerített magyarok.

Ha a háborúnak van íze, akkor az a kávénak és a gyomorból lávaként feltörő savnak, a pálinkának és a több napos mosdatlanság sójának az egyvelege. Régen éreztem ezt, de ahogy Eszék után meglátom az aknamező mellett tébláboló tűzszerészeket, úgy lépnek elém az emlékkockák, mint régi ismerősök egy szeretett kocsmában.
A mai Horvátország területén a magyarság már röviddel a honfoglalás után megszállta a Drávaközt, Eszék környékét a Vuka folyótól délre, valamint a Duna mentét Erdődtől Újlakik. Az évszázadok során a magyarság gyorsan beolvasztotta a szláv népességet, és számuk tovább nőtt. Azonban a török előretörés következtében egyre több szerb és horvát menekült Szlavóniába, majd a mohácsi csata után elődeinkkel együtt vándoroltak tovább, észak felé. Szlavóniában csak a mocsarak környékén maradtak magyarok, így például Kórógyon is.

Szentlászlón még ma is sok ház vár felújításra. A szerbek még a köveken is bosszút álltak...

A magyarság az első osztrák katonai összeírás idején még mindig többséget alkotott a Drávaszögben, igaz, ezen sokat változtattak a háborús pusztítások, a járványok és az éhínség. A betelepítések folyamán, a 18. század végére Eszék és Vukovár környékén kialakult a terület hallatlanul vegyes etnikai képe. Később, a kiváló termőföldek csábításának engedve egyre többen érkeztek délről, s mindez ahhoz vezetett, hogy a horvátok és a szerbek többségbe kerültek: 1991-ben a horvátok voltak a legtöbben, de a szerbek létszámban ugyancsak megelőzték a magyarságot. Szlavóniában csak kevés falu, közöttük Kórógy és a később hőssé vált Szentlászló őrizte az ősök nyelvét és kultúráját.
A szentlászlói temetőben kopjafát találok, rajta néhány sor a faluért elesettekre emlékeztet. A templom tornya már szépen fel van újítva, de a munkálatok még nem értek véget Isten házának egyik felén csupaszok a téglák és láthatóak a lövésnyomok. A templom melletti kis tér szomorú látványt nyújt, ott márványtáblán hasonló feliratot olvasok, mint a temetőben, de virág és koszorú nincs sehol. Az elpusztított faluban vagy teljesen lerombolt, vagy új házakat látni. Egy helyen alig hisznek a fülüknek, amikor magyarul köszönök.
- Az államtól kapta a fiam ezt a házat - mondja a magyar férfi, aki egy tető nélküli romhalmaz közepén lapátol.
Szentlászlót vasúti töltés választja el a szerb Palacsától, ahol még ott a vörös csillag egy ház mellett. Utána Kórógyra hajtok, majd tovább, Szilasra, s pontosan ugyanott fordulok meg a kocsival, ahol tizennyolc évvel ezelőtt megállítottak a szerb fegyveresek.
Furcsa nosztalgia ez, de valóban mélyen megható. Azokra gondolok, akik ezt az utat már nem tehetik meg...
...Tizennyolc éve, 1991. július 28-án jártam erre először. Útba ejtettük Béllyén Varga József éttermét. A Dunán át érkező csetnikekről beszélt, akik fejhez szorított fegyverrel kényszerítik a szerbeket a magyarok és a horvátok elleni harcra, a jugoszláv hadsereg bomlófélben lévő állapotáról szólt, a körbeaknázott laktanyákról, amelyekben tizenöt nap szabadságot ígértek mindenkinek, aki lelövi bajtársát szökés közben: megerőszakolt horvát és magyar asszonyokat említett, akik a szerb partizánok áldozatai. A szokásos rémisztgetés, gondoltuk, aztán a híreket hiánytalanul megerősítette az eszéki rádió magyar tudósítója, Krómer József és főnöke, a horvát Slavko Milas.
- Ne menjetek Szentlászlóra és Kórógyra, mert az utak tele vannak orvlövészekkel, akik válogatás nélkül tüzelnek mindenre, ami mozog.
Szentlászló határában a horvát gárda és rendőrség emberei állítottak meg. Alig két kilométerre a szerb Adáról folyamatosan lőtték a szentlászlói határt. A gárdisták sem ajánlották, hogy tovább menjünk Kórógyra, mert közben van Palacsa, tele csetnikkel.
- Tulajdonképpen szerb-horvát háború ez, mindegyik nézi a maga érdekét, de mi magyarok is belesodródtunk - mondta Vecsei János. - Nem volt semmi bajunk egymással, most meg Palacsa és Ada felől is lőnek. Nem tudom mi lesz, a tévében háromféle térképet is mutogatnak. Békét szeretnék, csak békét, tekintet nélkül arra, kik élnek egymás mellett.
Palacsán még füstöltek a friss becsapódások nyomai.
Goran Pavlovics lényegében elcibált a házához, amely kiégett, beomlott. Az ágyakon a takarók úgy hevertek, ahogy a belőlük kiugrott emberek hagyták őket. Az ajtón vérfolt. A ház padlóját borító romok közül Goran egy páncéltörő rakétalövedék hüvelyét húzta elő. A fürdőszobában műanyag pohárban megolvadt fogkefék, a kisebbik szobában gyerekpulóver a földön, a babák szétgurulva. A tévé bezúzva, nyilván karabély tusával vertek oda. Fényképek a földön összetaposva. Az udvaron, a földig rombolt disznóólban még füstölgött az élve elégett disznó. A fűben Goran elégett magnókazettát talált: a sajátját. Kivette a tárat világháborús Thompson géppisztolyából, majd eldobta a Rolling Stones kazettát.

A Szentlászlói temlom - egykor és ma

- Jó viszonyban voltunk a magyarokkal - mondta a polgármester, Szubotics Djordje, s megkért, üdvözöljem Kórógyon komáját, Kántor Jánost. A jugoszláv hadsereg tankjai között jutottunk Kórógyra. A JNA mindig ott avatkozik a harcokba, ahol a csetnikek vesztésre állnak, mondták a horvátok. Az egyik katona akivel szót váltottunk magyar volt, Benedek Róbert, s ha parancsot kapott, magyarra kellett lőnie Kórógyon, Szentlászlón. Szilas már szerb falu: fegyvercsövet toltak az arcunkba, úgy zavartak vissza. Láttam a lövészárkokban a konyakosüvegeket, a szerbek tántorogtak a részegségtől.

Chico

A Szentlászlót védő nemzetközi egység parancsnoka volt Eduardo (Chico) Rózsa Flores, aki újságíróként dolgozott a térségben, de fegyvert fogott, mert hitt a horvát honvédő háború igazában. Sok külföldi önkéntes követte a példáját. Harcukról játékfilm készült.

- Úgy körül vagyunk zárva, hogy ha Eszékre akarunk menni, tizennyolc kilométer helyett százat kell megtennünk - mondta Kel József kórógyi polgármester. A pincékben alszunk, egy vagy két órát, félelemben. Ha támadnak, talán egy órát tudunk kitartani, és aztán vége. Nem tudjuk, mit hoz a holnap...
...Én persze most már tudom, mit hozott a holnap. Eduardo barátom elmesélte, aki gárdista volt Szentlászlón.
- Palacsa felől csetnikek bementek Szentlászlóra és lövöldöztek: hogy nem füstölgött a falu, az nem jelent semmit. A horvátok ellentámadásának a nyomait láttátok Palacsán. Az volt az első akciók egyike. Aztán szeptember negyedikén körülzárták a falut, és megkezdődött a pokol. Akkor már bent voltam.
Nyolc óra alatt 453 gránát becsapódását számolta meg.
- A térdemen sérültem, kilenc órán át feküdtem egy árokban. Egy hullával takartam be magam. Mire megtaláltak, a lábam már üszkösödött, le kellett vágni - mondta Jerko, 22 éves horvát rendőr.

A 23 éves korában meghalt Boris Doroghazi, magyar származású gárdista vukári hősi temetőben lévő sírja

Aztán az újságírók is számolni kezdték a veszteségeiket. Először két osztrák fotós esett el, Nikola Vogl és Norbert Werner, őket egy szövetségi vadászbombázó géppuskázta le a ljubjanai repülőtéren, aztán következett a német Egon Scotland, akit agyonlőttek Glina közelében. A háború végére ez a szörnyű számtan már közel járt a százhoz.
A szerbek 1991. június 19-én lőtték először a 748 lakosú Kórógyot, majd szeptember 25-én megérkezett a szerb ultimátum a falu feladására. Aznap 420 asszony, gyerek és idős ember hagyta el a települést. A nehéztüzérségi támadás fokozódása után további 128-an távoztak, mindössze hét öregember maradt ott közöttük Szánki Szekeres János bácsi, akit aztán 1993-ban szerb fegyveresek agyonvertek. Közben megindult a 800 éves Szentlászló támadása is, a falut magyarok, horvátok és a nemzetközi egység önkéntesei védték, majd 152 nap ostrom után az életben maradtak visszavonultak Eszékre.
Ezután Baranya-Szlavónia Szerb Krajina névvel létrejött a szerb közigazgatás, megkezdődött a lakosság üldözése, a terület kifosztása. A gettóban rekedteket rendszeresen kényszermunkára hajtották, mindennaposak voltak a fosztogatások, a kivégzések. Megszüntették a civil közigazgatást, bezárták az iskolákat. A daytoni megállapodást 1995. december 15-én írták alá, majd nem sokkal ezután Horvátország és Szerbia megkötötte az Erdődi Egyezményt, amelynek 14 pontja rögzítette a horvát Baranya, Kelet-Szlavónia és a Nyugat-Szerémség Horvátországhoz történő visszacsatolását.
A magyar határ felé veszem az irányt, mint ahogy az elmúlt 18 év alatt már olyan sokszor. Ahogy haladok, a szélvédőnek csapódó hópelyhek miatt úgy érzem, mintha űrhajóban ülnék, akár, mint Luke Skywalker a Csillagok háborújában... Na tessék, még az űrben is háborúznak.
Legyen már ebből elég.

Vukovár ostroma 1991. augusztus 25-én kezdődött, a várost a horvátok november 18-ig tartották, ekkor a védelem összeomlott a nagy túlerő miatt: a harcok hevességét jól érzékelteti, hogy 8-9 ezer tüzérségi lövedék csapódott be naponta. A védők közül 1642 ember halt meg, 2557-en megsebesültek, 22 ezren pedig elmenekültek. A kelet-szlavóniai Duna-parti kisvárosnál a Jugoszláv Néphadsereg és a csetnik osztagok több, mint 12 ezer katonát, 280 harckocsit és 30 repülőgépet veszítettek. A másik oldalon a védők nem voltak többen 6 ezernél, a civilek heteket töltöttek az óvóhelyeken. A 28 ezer lakásból 17 ezer teljesen elpusztult, de a többi sem maradt épségben. A Vukováron védekező horvát gárdisták parancsnoka fejből ismerte a város alatt húzódó csatornák és barlangok labirintusát. Amint a szerbek jelentős áldozatok árán lépésről lépésre előrenyomultak, a járatokon keresztül egy-egy csapat gárdista mindig mögéjük került és támadott: ezért aztán a szerbek minden nyílást lebetonoztak maguk mögött. A megadás után a túlélő férfiakat fogolytáborokba zárták és többeket megkínoztak, de ők voltak a szerencsésebbek, mert a kórházban még az ágyban fekvő sebesülteket is agyonlőtték.


Képgalériánkat itt megtekinthetik!
.

2008. december 18., csütörtök

Suddenly, two shoes...

.

http://www.globalresearch.ca/index.php?context=va&aid=11407

...The Iraqi journalist has "a broken arm and ribs, and cuts to his eye and arm". The sectarian Quisling gang of warlords and mafia hoods who've been pimping in the Green Zone for the past six years will never be able to forgive this Iraqi hero who's shown the world their infamy. For this reason he needs all our support.

Please,
sign this petition and write to journalists and journalists' organizations, human rights advocates, your representative in your country's Parliament and European Parliament. To save one life is to save humanity.

http://www.ipetitions.com/petition/iwffomuntatharalzaidi/

.

2008. október 8., szerda

Eduardo

.
20:10, Szerda (október 15.), m1
Különös történetek
50 perc
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Műsorvezető: Kepes András

EDUARDO

Kepes András műsora
Az epizód ismertetése: Eduardo Rózsa Flores - az újságíró, aki katonának állt.

Bolíviában született magyar apától és spanyol anyától. A BBC spanyol nyelvű tudósítójaként érkezett a délszláv háborúba, aztán egy nap úgy döntött, első külföldi önkéntesként beáll harcolni a horvát oldalra. Kepes András először még a harcok alatt, aztán '97-ben járt a háború sújtotta övezetben Eduardóval, most arra voltunk kíváncsiak, létezik-e béke egy háború után...

Cikk az Indexben:

Kepes András újból a tévében beszélget

Ismét az MTV-hez igazolt Kepes András, aki Különös történetek című sorozatában itt élő külföldiekkel és külföldön élő magyarokkal mesélteti el az életüket. De előtte még Gundel Takács Gábornak ő mesél majd.
Új műsorral jelentkezik Kepes András az m1-en. Az október 15-én induló, Különös történetek című műsor különös életutakat mutat be, és eközben a készítők reményei szerint tükröt tart a rendszerváltás óta eltelt korszaknak is.
„Segítenek megérteni a közelmúlt történelmét, amit a szakembereknek sem sikerült még igazán feldolgozniuk. Az egyéni sorsokat bemutató filmeken keresztül a rendszerváltás utáni közel két évtized nyilvánvalóan átélhetőbb, mint a tudományos munkákban" - mondja Kepes András.
Kepes András bemutat külföldön élő magyarokat, itt élő külföldieket, de hazánkban élő magyarokat is, akikben talán csak az a közös, hogy mind-mind egy különös - és különösen érdekes - magyar történet főszereplői. Feltűnnek a Horthy család leszármazottai, vagy Tilo Werner német színész is, aki a legelismertebb berlini színtársulat tagjaként, egyetlen magyar felmenő nélkül, egyszer csak úgy döntött, hogy magyar színész lesz. De megismerhetjük sokadszorra Eduardo Rózsa-Flores életét, sőt a dél-szláv háború szüneteiben írt költeményeit is.

2008. szeptember 1., hétfő

Amúgy...nem mellesleg: elkezdödött a Ramadán!

.
Ramadáni Éjszaka

Ramazanska večer

Rejjan Kórus - Bosznia és Hercegovina
Hor “Rejjan” -BiH

Ramadan Mubarak! Ramadan-Ul-Mubarak!
Boldog Ramadánt mindenkinek!
.

2008. augusztus 31., vasárnap

Happy Ramadan - Boldog Ramadán - Ramadan Kerim - رمضان كريم للجميع

.
Abu Huraira (r.a.) arról számolt be, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „Amikor megkezdődik a Ramadán, megnyílnak a Paradicsom kapui, és bezárulnak a Pokol kapui, és a sátánok leláncoltatnak.”

Kada nastupi ramazan, otvore se džennetska, zatvore džehennemska vrata, a šejtani se povežu!
(Hadis bilježe Buhari i Muslim)

Allahot kérem, hogy áldjon meg mindenkit és áldja meg e hónapot számunkra. Jó, boldog és békés Ramadánt kívánok mindenkinek és elfogadott imádatot!
.

2008. augusztus 6., szerda

Hiroshima - évforduló - anniversary

Hogy is állunk a háborús bűnökkel?
War crimes: So, what is all this about?



Hirosima emlékére
Előadja a MILLENNIUM Fesztiválzenekar és Gyermekkórus

2008. július 23., szerda

Közlemény

A mai napon, 2008. Július 23.-án elindul a Magyar Iszlám Közösség szervezésében, a Rákóczi Szövetség segítségével a Szurdokpüspöki Község által adományozott Kopjafa Mikes Kelemen emlékére a törökországi Rodostóba.

A Közösség tavaly kezdeményezte az akciót.

Időközben bekapcsolódott Szurdokpüspöki Község is, mivel a Közösség évek óta több alkalommal támogatta gyermekjátékokkal, élelmiszerrel a település lakosságát a katolikus plébánián keresztül.

A szurdokpüspöki illetőségű Rózsa Zoltán-Márton.faragta meg székely mintákkal a kopjafát, melyet a helyi római katolikus plébánián Július 20.-án felszenteltek.

Július 25.-én Rodostóban a Rákóczi Emlékházban lesz a Kopjafa felavatva Mikes Kelemen emlékére.

A Magyar Iszlám Közösség, mint eddig mindenkor, most is híd kíván lenni a magyarság, Magyarország és az Iszlám Világ között!

Őrizni kívánjuk nemzeti értékeinket ugyanúgy, mint önként választott vallásunkat, az Iszlámot!

Akciónkkal a békességet, a megértést, a toleranciát és a párbeszédet kívánjuk elősegíteni különböző vallások és népek között!


Tisztelettel: a Magyar Iszlám Közösség

Az MTI-ben

2008. július 14., hétfő

Elkészült Zágoni Mikes Kelemen kopjafája

.
Rózsa-Flores Eduardo: Kopjafa Szurdokpüspökiből Rodostóba (3)

Az együttműködés és a szeretet gyümölcse
Elkészült a jeles Mikes Kelemen kopjafája!


Vasárnap, július 20-án, Bátor napján, reggel negyed kilenckor (8:15) a Nógrád megyei Szurdokpüspökiben, a Szentkereszt templomban, felszentelik a község által adományozott, és a helyi fafaragómester Rózsa Zoltán-Márton által készített Mikes Kelemen kopjafát.

A kopjafa 22-én indul el Törökországba, Rodostóba, ahol e hónap 25-jen felállításra kerül. Az akció kezdeményezője a Magyar Iszlám Közösség amelyhez csatlakozott a Rákóczi Szövetség is.

A kopjafa avatási ünnepségre Törökországba utazik a Magyar Iszlám Közösség elnöke Bolek Zoltán és Rózsa Flores Eduardo alelnök, valamint Iski Csaba, az elnökség tagja. Képviselteti magát a Rákóczi Szövetség és jelen lesz a Marosvásárhelyi születésű, szurdokpüspöki lakos Rózsa Márton-Zoltán fafaragó mester.

Az eseményről -az utazásról, a kopjafa készítésének különböző fázisairól valamint a felállítási ünnepségről- tudósít majd az Európai Krónikában a Hír Televízió.

Az utolsó munkanapok










Elkészült a faragás









Előzmények:
http://eduardorozsaflores.blogspot.com/2008/07/rzsa-flores-eduardo-kopjafa.html

2008. április 19., szombat

Az üzenet - The message (in hungarian)

Ezt a beszédet a Próféta (béke legyen vele)
a Hidzsra tizedik évében mondta (632 i.u.)
Arafa hegye alatt.