Hazaárulók Délvidék ellen

.
"Göncz Kinga magyar külügyminiszter a Dnevnik újvidéki szerb lapnak adott exkluzív interjújában kijelentette, hogy nem reális bármiféle vajdasági magyar területi autonómiáról beszélni. A magyar kormány véleménye szerint – mondta a magyar diplomácia vezetője – jobb lenne kieszközölni a vízumrendszer liberalizálását Szerbia számára az EU-n belül, mint megnyitni a kettős állampolgárság kérdését a szerbiai magyarok számára. "
Forrás: http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vajdasag&id=7780

Amikor ezt a cikket olvastam nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek... Amikor huszadjára rágtam át rajta magam, akkor már dühöngtem, és nem értettem, hogy mondhat, tehet ilyet egy magyar politikus, vagy egyáltalán egy magyar ember. De azt gondolom, hogy erre a nőre és a bandájára ez utóbbi jelzőkből maximum a politikus igaz. Az emberek antropológiai jellemzésébe nem mennék bele, de a gerinc alapvető "tartozékunk", belőle meg szemmel láthatóan hiányzik, és nem hiszem, hogy ennyi idősen még képes lenne növeszteni egyet. Mint ahogy a pártjából is eléggé hiányzik egy kollektív gerinc.
Mégis nem volt ezeknek elég 2004. december 5.-ike????? Miért kell jobban beletiporni magyar testvéreink lelkébe, és szítani ellenük az indulatot? És ami még ennél rosszabb: miért kell őket kiszolgáltatni a békés természetükről hírhedt szerbeknek? Igen, itt erről van szó. Ezek után nem lesz senkiben félsz, nem mintha eddig túl sok lett volna, ha magyarverésre adnák a fejüket, ők is tudják , hogy nincs ország , amely a magyarok mögött állna.
Ezek nem magyarok, csak állampolgárok, akik legszívesebben eltörölnék a hazafiság és az összetartás legapróbb csíráját is belőlünk. Hogy ez kinek az érdeke azt mindenki eldöntheti maga...

És ne higgyük, hogy ezzel a lépéssel csak a délvidéki magyaroknak ártanak. Mégis mit gondolnak ezek után más , velünk oly' nagyon szimpatizáló országok: azt, hogy bármit megtehetnek, mert nincs, aki erős kézzel vigyázna a gúnyhatáron túli testvéreinkre.

Köszönjük drága Göncz (ova? - ović?) Kinga!!!!!

http://juditgal.blogspot.com/

Dögkutakban a kommunizmus áldozatai

.

Délvidék: drámai emléktábla avató Csúrogon

Megrendítő halottak-napi megemlékezésen adóztak halottaik emlékének Délvidéken, a Csúrog határában található dögtemetőben a környékbeli magyarok. Itt, az egykori dögtemetőbe, a dögkutakba dobálták bele azt a csaknem ötezer ártatlan magyart, akik Titó kommunista partizánjai megtorlásának estek áldozatul, megtorlásként az 1942-es hideg napok razziáért. Bírósági tárgyalás nélkül, a népfelszabadítási tanács döntései következtében. A halottakat szekéren hozták a falvakból, Csurogról, Mozsorról, Zsablyáról s lökték bele a állattetemek közé, a kutakba. Akadt olyan magyar áldozat is, aki félig még élt, s úgy taszították a többiek után. Történt mindez 1944- decemberében.

Ezekben a falvakban azért nem élnek magyarok, mert megölték vagy elűzték őket, a gyerekeket és a nőket pedig koncentrációs táborokba hurcolták. Szigorúan megtiltották, hogy a kegyetlen mészárlásról, a magyar holokausztról beszéljenek. Amikor a tetemek már oszlásnak indultak, kiszedték belőlük a csontokat és a közeli bőrgyárba szállították…Teleki Júlia, volt tartományi testületi képviselő - akinek az Édesapja ugyancsak itt végezte életét - a szervezője, lelkes gondozója az évente emelt sírnak, emlékhelynek. Azért kell évente új keresztet állítani, megáldani, imával megerősíteni, megkoszorúzni, mert a helybéli szerbek rövid idő alatt lerombolják. Kegyeletsértő módon. A megszentelt keresztet felgyújtják, ledöntik, a koszorúkat szétrugdossák. Mikor milyen kedvük van.A gyászoló, emlékező magyarok gyorsan összeállították a keresztet, majd percek alatt elborították az emlékezés és a kegyelet koszorúi. Az emlékezés egy CD-lejátszóról felhangzó énekkel kezdődött, amelynek címe: Októberben, novemberben fegyver dördült az emberben. A dal alatt a gyülekezőkhöz csatlakozott egy 7-8 főből álló roma gyerekcsoport, akik már most szerbül káromkodni kezdtek egymás közt, és érdekesnek találva a megemlékezést gúnyolták az kegyelettel adózókat. Egy gyászoló hölgy oda is ment hozzájuk és megpróbált elbeszélgetni velük, ezzel csendesítve azt a hangzavart, amit keltettek. Ezután Bogdán József atya mondott szentbeszédet. Nyolc helyen volt megemlékezésen az elmúlt napokban, viszont igazán csak itt, Csurogon érezte azt, hogy egy Szent helyre érkezett. Magasztos és erős szavakkal mondta el, mily fájó dolog emlékezni, viszont elmondta, hogy az itt elhunytak mindvégig a szívünkben maradnak és mindig emlékezni fogunk rájuk. Utána Fúderer László óbecsei belvárosi plébános, mondott imát az áldozatokért s szentelte meg a keresztet. Rácz Szabó László figyelmeztetett: háborúban vagyunk, nem a II. Világháború , hanem Trianon óta, mert más nemzetek próbálják egyre jobban szűkíteni életterünket. Szerbia szégyene az, hogy egy ilyen helyen, roma gyerekek által megzavartatva kell tartanunk a megemlékezésünket. dr. Pál Sándor, a VMDK elnöke szólt az emlékezőkhöz. Becsey Zsolt javasolta, hogy kezdődjön el egyfajta gyűjtés arra, hogy ez a hely emlékhellyé válhasson. Saját pénzéből ezer Eurót ajánlott fel erre a célra. Közölte, Románia és Szlovákia EU -ba való lépése után az ott élő magyarok helyzete csak rosszabb lett, nem szeretné, ha a délvidéki magyarokkal is ez történne. Pásztor Bálint VMSZ parlamenti képviselője szólt a hozzátartozókhoz, majd Egeresi Sándor , utána Rókus Zoltán szavalt el egy Bogdán József verset. Ott volt s megható beszédben megemlékezve fejet hajtott Dr. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke is.

Az Október 23. Bizottság Alapítvány képviseletében ezen a drámai helyszínen - Becse városka közelében- Dr. Szöőr Anna elnök és M. Szabó Imre kuratóriumi tag helyezett el márványtáblát, koszorúzott, majd mondott beszédet a kommunizmus délvidéki áldozatainak emlékére. Nem is akármilyen körülmények között. A Bizottság emléktábláját a tavaly elhelyezett s aztán a máig élő bosszú indulataival darabokra összetört roncsaira helyeztük. Az ünnepséget követően a márványtábla biztonságáról gondoskodtunk.M. Szabó Imre

http://www.oktober23bizottsag.hu/

Szabadságot a temeríni fiúknak!

.

Terjesszétek!!!

Szabadságot a temeríni fiúknak!