.Előre bocsátom, hogy most „kapitális baromságokat” fogok leírni.
Hogy miért? Egyrészt, mert ha már az ország (és persze a globalizált világ) mindenkori-mai vezetőinek „van joguk” reggeltől estig, (mi több, éjjel is!) kapitális baromságokat mondani, nyilatkozni, s főleg cselekedni, akkor miért ne lenne nekem, egyszerű – amúgyis a közélet szinte minden területén deklaráltan felesleges – közállampolgárnak is jogom ugyanezt tenni? Bőven van kiket majmolnom! Másrészt pedig alapvető, íratlan, megelőző egészség-védelmi szabály, hogy ami az emberből hirtelen kikívánkozik, nos, azt bizony célszerű mielőbb kiengedni, mert a tartós visszatartás súlyos következményekkel – pl. felfúvódás, bélcsavarodás – is járhat.
A „fáradt gőzt” tehát ki kell engedni.
Dél van.
Hallgatom valamelyik kereskedelmi rádiót, amelyik éppen azt magyarázza - szerintem nagyjából 2 éve -: miért is kell mindenáron megakadályoznunk, hogy a bécsi OMV felvásárolja a pesti MOL-t. Beszél a keleteurópai piac egyensúlyának megbomlásáról, nemkívánatos monopolhelyzet kialakulásának veszélyéről, osztrák birodalomépítő hátsó szándékokról – édes Istenem, mintha nem ez lenne a (nemzetközi, globalizált, spekulatív, derivált, damned, mi több, fucking tőke szerves természete! -, s közgazdasági érvekről, nota bene csak arról nem, mikor lesz olcsóbb az a rohadt benzin. Hogy a MOL a mi kis (nagy) legféltettebb nemzeti kincsünk, ezért szent, hazafias kötelességünk az OMV ellenséges kivásárló hajlamát „leépítenünk”, s megakadályoznunk, hogy a MOL részvényei az osztrák cég tulajdonába kerüljenek. Mert az OMV: ellenségünk!
Nem akarunk több(é) osztrák naftát tankolni, inkább a halál!
Töprengek nagyon, mi a franc lehet emögött a már-már paranoiás rettegés mögött? A labancok most a mi benzinünket, olajunkat is le akarják nyúlni, hogy aztán Habsburg Ottó révén újra a (túl)éléskamrájukká aljasítsák hazánkat és a hátunkra kapaszkodva újra-szervezzék, visszaállítsák az EU romjaiból a szent Monarchiát?
Sejtik ezt vajon: Blair, Putyin, Rasmussen, és a többiek?
Megvallom őszintén azt is – lehet, hogy ez már egyenesen polgárpukkasztás! -, hogy ez a hülye molrészvény-ügy (ami nyilván átlátszó, ostoba ürügyként csak arra való, hogy a megtéveszthetőknek szájába rágja: Gyurcsány Ferenc mélyen nemzeti érzelmű, sőt, nagyformátumú európai, globális közgazdasági gondolkodó, netán filozófus, akinek egyaránt szívügye a liberális demokrata Európa, s benne a kis Magyarország, a Harmadik Köztársaság, hisz’ megőrzi magyarnak a „nemzeti” MOL-t!) számomra is csak ürügy…
Ürügy, hogy allegorizálhassak egy magasabb célért.
Hogy kiterebélyesedhessék a nagy nemzeti persziflázs, de persze anélkül, hogy magasabb érdekek ütközőpontjává, homokzsákjává válnánk, amelyet először felpofoznak, aztán kidobnak valamelyik gárda szemétdombjára.
Nem mindegy-e, hogy a MOL Rt. „magyar nemzeti” részvénytársaságként, vagy szupranacionális multiként hízik-e vastagra a mi igencsak vékony büdzsénk és bukszánk terhére? Nem mindegy-e, hogy a Kék Áramlat, vagy a Nabucco felsteigerolt árain érkező olaj derivatíváit milyen zászló alatt égetik szmoggá a „magyar” légtérben Trabantok és Gripenek? Árpádsávosok vagy kékcsillagosok?
A globális világállam uniformisos vagy uniformizált katonái?
Helikopterszemlélettel közelítve a kérdést – tök mindegy.
Osszuk fel az egész kócerájt, legitimálva a tényeket.Elöljáróban utalok arra, hogy egyfajta felosztás már a Rózsadombi Paktum szövegében – a legfontosabb pontjaiban – felismerhető. Az egyszeri magyar – akár eredetiben olvashatta, akár a KAPU-ban – mindjárt azt gondolta: na itten szokás szerint kiegyeztek egymással a nép feje felett a külföldi titkosszolgálatok és a belföldi ügynökvezérek, az igazhitű s nem igazhitű egyházak, a szabadkőművesség és az ÁVH maradványának képviselői, egy bizonyos Jóska bácsi szállásadó jelenlétében, aki valószínűleg a világegyetemes Jóisten, más szóval a Nagy Építőmester rezidense lehetett, már így retrospektív megközelítéssel. Akkor nem tudtuk.
Nehogy baj legyen a nagy rendszerváltozásból…Nos, hát ugye, a nevezetes paktum nemcsak azért született, hogy Boross Péter és Pető Iván (a Nagy Kelet és a Kárpitosok Szövetsége) örök kényszer-frigyre lépjenek egymással - amely kötelezettség most Orbánra és Fodorra látszik, mintha (looks like) szakrális békegalamb lenne alászállni -, hanem elsősorban távlati, stratégiai nemzetközi érdekből kifolyólag. Mármint, hogy jóelőre le kellett vajazni, mi legyen itten perspektivikusan a társadalmi tulajdonnal (ma nemzeti működő tőkének hívnák, ha szőrén-szálán nem tűnt volna el), az állammal, a szövetségi rendszerekkel, az átörökölt „jogfolytonos” és újkeletű adósságfizetéssel a vörös cégérnek és különböző nevű, de közös gyökerű bankjainak, a liberális demokratává átvedlett régi/új elittel, a politikával.
Mivel a Szabad Kezdeményezések Hálózatának írásban terjesztett félrevezető tézisei többek között a svájci típusú semlegesség megvalósítását is célul tűzték ki – ’56 eszméihez akartak, ki tudja, miért, hűnek látszani? -, kellett egy minden fontos kérdést összefogóan rendező paktum, mely egyszer s mindenkorra lefogja az álmodozók kezét (később a szemét is), nehogy valaki azt higgye, eljött végre a szavak és a tettek egységének várva várt aranykora.
Mert nem jött el. ’48 és ’56 pusztába kiáltott sóhaj maradt.
Köztársasági jelkép, induló - béna-kacsa államfőknek…
A kollaboráns elitnek beavatás a „lovagrendek”-ben.
A népnek meg tisztavatás a televízióban.
Emlékeznek még szépemlékű John Lennon evergreen dalára?„Power to the people! – Hatalmat a népnek!” – volt a címe.
Hát Magyarországon a legkevésbé sem erről volt szó…
1. A bukott rendszer vezetői volt politikai hatalmukat a rendszerváltással gazdasági hatalomra, pénzre és portfolióra váltják. Pártvezetőkből közép-és nagytőkések, a multik szálláscsinálói lesznek. Majd 12 év elteltével a teljes politikai végrehajtást is visszakapták.
2. A társadalmi tulajdonból a népet kisemmizik, és a profittermelő nemzeti vagyont fillérekért átadják a multinacionális tőkének, pro forma, az előző rendszerben rekonstruálhatatlan körülmények között felhalmozott „államadósság” fejében. Menetközben ez a tézis – evés közben jön meg az étvágy! – megváltozott. A vagyon eltűnt, az adósság pedig fennmaradt, mi több megtízszereződött.
3. A törvényhozás, a pénzügyek, a jogalkalmazás és a rendészet mindvégig (reform)kommunista kézben marad. (Mert nem volt elég Nathan Rothschild híres mondását: „Adjátok nekem egy ország pénzügyeit, s nem érdekel, kik hozzák a törvényeket!” – megvalósítani, biztos, ami biztos, a törvényhozás is kellett.)
4. A nagypolitika irányultsága orosz, a piac és az üzlet amerikai hitbizomány – minden ellenkező, vagy kombinált látszat ellenére.
Minden paktumos tudta: az Európai Unió csak gittegylet.Az első leosztás alapján kialakult status quo egyfajta nemzetközi bazár „plurális” jellegét mutatja, amelyben minden valamirevaló náció megtalálta a számításait; épp’ csak a bennszülöttek lógnak ki az egyébként harmonikus, konszolidált és békés összképből.
Mármost, ha így van – márpedig így van! -, akkor hát miért is kell, miért is kellene elkendőznünk, takargatnunk az igazságot, mintha mindenáron ragaszkodnánk a paranoid-skizofrén, hazug, álszent életmódhoz, amelyben a szavak mind eredeti jelentésük ellenkezőjét, vagy már azt sem jelentik, amelyben a közbeszéd csak odavissza kódolt-dekódolt hamisságok és nonszenszek cifra formájában „működik”, pusztán azért, hogy minden eredeti és saját bűn fedett maradhasson, míg csak parlagfű nő a Kárpát-medencében? Azért, hogy egyetlen kóbor csirkefogó önérzetén se eshessék, még a legapróbb csorba – innuendo? – sem. Számomra rendkívül furcsa, hogy még az ügynök-rendszerváltás egyetlen – és önmagában rendkívül kétes értékű! – „vívmányát” sem engedjük maradéktalanul érvényre jutni; nevezetesen, hogy ha már úgyis elment minden hajó, hát legalább őszintén kimondhassuk, megbeszélhessük, mi is történt velünk a szólás-és cselekvésszabadság ígért kivívása helyett. Hogy hová lett a pénz, az igazság, a szabadság, s a becsület.
Mert mindez eltűnt, mintha csak leradírozták volna a térképről.
A tényeken úgysem változtatna, ha legalább megbeszélhetnénk!
Anélkül, hogy báránynak látszó farkasok (3) fenyegethetnének.
Adjunk oda mindent annak, azoknak, akié-akiké – amúgy is.
Hiszen Jézus is ezt tanította: oszd szét minden vagyonodat.
Kezdjük a 4 pontban foglalt posztulátumok legvégén.
A nagypolitikai hatalmatÉn az oroszoknak adnám, hiszen ma is olyan jól bánnak vele.
Mert úgyis az övék, hiszen Kelet-Európa mindig is az oroszok befolyási övezete volt, s ezen nem változtatott semmit, sem a NATO-ba, sem az Európai Unióba történt kényszerű beléptetésünk. Az előbbit soványka 49,12 %-os részvétellel – a törvény az év végéig még minimum 50 %-ot írt elő! - sikerült abszolválnunk, utóbbit pedig afféle csordaeffektusnak is tekinthetjük, hisz’ az úniós jogszabályokat, normákat sem ismeri egyetlen közmagyar sem, nemhogy az inkriminált lisszaboni szerződést. Nem beszélve az Atlanti Paktum, az Atlanti Szövetség, az Atlanti Tanács – the truth, my friend, is blowin’ in the wind – valós nemzetközi szerepéről, amely messze túlmutat az úniós, sőt, a globális „demokratikus” határokon is. Szóval, hiába ragasztotta ki az MDF 1990-ben szinte mindenhova, hogy „továriscsi konyec”, valójában semminek nem lett konyec, csak a nemzeti vagyonunknak, a létbiztonságunknak és az egészségbiztosításunknak. Mellesleg az orosz megszálló csapatok is itt maradtak, még jó 1 évig, miután lezajlottak az első „szabad” választások, amelyen az MDF-SZDSZ paktum, az illuminált globális hatalom kettős janus-arca fényes győzelmet aratott Magyarország és a józan ész felett. Gondoljuk csak meg: Oroszország is deklaráltan a NATO-ba igyekszik, miközben paranoiásan retteg az amerikaiak rakétaelfogó rakétarendszer és radarállomás telepítéseitől, közvetlenül a határai előtt, mellesleg Európa szívében. A szeretet és a gyűlölet néha rokon érzelmek, mint tudjuk. Nos, úgy látom, sokkal inkább szemfényvesztés ez az egész. A csak későn, vagy soha ki nem derülő titkos paktumok – vö. pl. a máltaival - jellemzik az egész világpolitikát, akkor hát miért csodálkozunk, ha a belpolitikánkat is áthatja? „A világ a titok által létezik.” (Zóhár)
A politikusok csak bohócok, nem a történelem producerei.De van még egy megfellebbezhetetlen, specifikus érvem is az oroszok mellett. Röviden: Gyurcsány Ferenc és aprócska, de hatékony klánja. Cáfoljon meg valaki, ha tud. Hisz’ még Orbán, Antall örököse is csak szeretetcsomagokért megy választások előtt nyugatra meg délre; az olajat ő is Keletről hozatja, illetve önti a tűzre…
Oroszország európai és hazai befolyása újra növekszik.
Majd Gyurcsányé is, a Gazprom révén.
Távlatban létrejöhet egy Párizs-Berlin-Moszkva tengely.A tengely a későbbiekben kibővülhet Kína, India, Pakisztán, a két Korea, Malajzia (a Kis Tigrisek), Japán és az arab világ részvételével. Csak így jöhet létre az a globális ellenerő, mely potenciálisan megtörheti az USA világhatalmi (pénzügyi és katonai) monopóliumát, a judeo-angolszász üzleti, kulturális, vallási és lifestyle világhegemóniát. A monopóliumot, mely egyrészt a világpénz, a dollárfétis, a Mammon-aranyborjú pogány imádatára, másrészt viszont egy olyan „Messiás”-ra vár, aki itt, a Földön teremtené meg a kiválasztottak mennyei királyságát. A hegemóniát, amely az USA-dollárra, a politikai neokonzervativizmusra - ami a keresztény cionizmus szinonimája -, vallási tekintetben pedig a szabadkőműves „egyenvallásra”, az Antikrisztus felemelkedésének várására épül.
Aki talán Tony Blair lehet, az Európai Unió „királyaként”.
Reá épülhet az a perszonálunió, amely az egykor volt császárság késői utánérzése lehet. És akkor a földi hatalomhoz megszerezheti a pápai trónt is, hogy beteljesítse Nostradamus szörnyű jóslatát.
Meg kellene vizsgálni e tekintetben a Meroving vérvonalat…
Vajon Blair nem Sinclair-e, vagy maga, Simon Templar?!
De az is lehet, hogy Tony Blair „csak” a megelőző próféta szálláscsináló (királycsináló) szerepét tölti majd be, így a Szakrális Király egy „reinkarnált Dávid” lehet, például Viktor révén a Vörös Cégér egyik legifjabb hajtása.
Az üzleti és a mindenfajta piacotAz amerikaiaknak adnám, hiszen ők „értenek” hozzá a legjobban; és hát egyébként is ”az övék” a globalizált pénz-és kereskedelmi világpiac. A világpiac, ahol ma sem euróval, hanem dollárral hiteleznek és fizetnek. Ha pénteken nem küldenek nekünk fiktív, virtuális, ám nagyon is valóságosan visszafizetendő elektronikus dollárhitelt, akkor még hétfőn sem lesz nyugdíjfizetés.
Európa is csak az egyesült Rothschild-Rockefeller dinasztia, illetve világkonszern provinciális-perifériális leányvállalata. Hiába is álmodozik a mi Sándorgyurink arról, hogy egyszer majd ő itt mond valamit, és az majd ott, Amerikában valósul meg. Az utasítások és az ajánlások iránya éppen fordított – más kérdés, hogy ilyen távolságból a dollár az egyetlen „ellenszer” az orosz medve lihegésével szemben. Egyszer csak fúj egyet, s a kis hamis dollárkötegeket elfújja a semmiből hirtelen támadt orosz forgószél…
Az ingatlan és pénzpiacot, a bankokat, a médiát, a kultúrát és a belbiztonsági szolgálatot - mivel ők értenek a legjobban hozzá - a zsidóknak adnám, persze szerves egységben a globalizált világpiac minden más területével, és természetesen az angolszász birodalmi törekvésekkel, hiszen egyszerre pendül, ugyanaz a (Ben) húr. Mivel Ariel Sharon, Izrael miniszterelnöke több ízben és összefüggésben is leszögezte már, kik is irányítják az amerikai Kongresszust; mi több, nemrégiben Simon Perez államfő oly’ nagy gazdagságról, tehetősségről beszélt, ami lehetővé teszi, hogy népe – nemzete, állama, mit tudom én, mije, stb. – cashből megvásárolhassa Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. El lehetne gondolkozni rajta, mi a fenének vesz meg valaki valamit, ami már régen az övé, de mindegy – ez még mindig jobb, hogy fizetnek érte, értünk, hiszen annak idején a tatárok, a törökök, az osztrákok, a németek és az oroszok egyszerűen elvették, ami kellett nekik, még a lányaink szüzességét, asszonyaink becsületét is, fizetség nélkül.
Szóval – az a lényeg, hogy ha már megvesznek bennünket kilóra, a jobbikok vegyenek meg minket, és ne a rosszabbikok. Olyanok vegyenek meg, akik értenek az üzlethez, teli vannak pénzzel, uralják a bankrendszert, s mindezt meg is tudják zenésíteni, el is tudják adni az írott és az elektronikus médiában. Magyarán: akiké a tájékoztatás is. Az is nagyon fontos, hogy a megvásárolt tulajdont (benne minket!) meg is tudják védeni mindenféle ellenséges behatolástól, mint amilyen például az OMV mi szegény kis MOL-unkra irányuló fondorlatos kivásárlási szándéka. Magyarán: a Maccabi, meg az In-Kal Security, netán még az úniós keretből bevásárolt izraeli vízágyúkkal is felszerelkezve, majd megvédi Magyarországot (Gyurcsány szerint már amúgysem Szűz Mária országa), meg a kivásárolt ingatlanainkat, dunahouse-ostul bármilyen idegen térhódítástól, mielőtt még egy utántöltős Gripen megfordulhatna Nyíregyháza felett, útban Nagykanizsa felé. Ami pedig a kultúrát illeti; - már Landeszmann rabbi óta tudjuk, nem kéne a Jobbiknak meg a Gárdának a keleti kultúra-elemek kivonására törekednie, mert akkor nem marad más, mint a teliszart bőgatya, meg a fütyülős pálinka, mely utóbbiról azóta kiderült, hogy eredetileg szintén jiddish találmány, márminthogy a kóser változata. Kétségtelen, hogy a kultúra és a nemzeti médiumok (van ilyen?) birtoklása tekintetében lehet/lesz némi villongás a régi/új tulajdonosok meg a résztulajdonos templomosok között, dehát ilyen az élet, ezt a határvitát majd elintézik családon belül, csakúgy, amint a boldogult középkorban is meg tudtak egyezni egymással, gondok nélkül a templomos és a zsidó bankárok. Meg kell értenünk, hogy csak a jó gazdától remélhetjük, hogy a jó gazda kötelező gondosságával csatol minket a globalizált világállamhoz. Integrálódjunk a főáramlattal, és a világért se’ a periférián…!
A bel-és külkereskedelmetén a gyors(ított) ütemben betelepülő kínaiaknak adnám, tekintve, hogy minden bóvlit képesek eladni, igen kedvező árfekvéssel, no és azt se feledjük, hogy a szólás szerint egy kínai (kereskedő) ravaszabb hét zsidónál - vagy hogyan is van! -, hogy az előzetes arányokat ne is firtassuk. Gondoljuk csak meg, micsoda hihetetlen előny! Mi, bennszülött magyarok termelhetjük tovább a jól bevált bóvlijainkat, ők meg majd - kéz a kézben - méregdrágán eladják cikkeinket az Unióban, a flamandoknak meg a vallonoknak, amitől hirtelen meglódulhat a magyar termelékenység, egyszerre kistigrissé válunk, és legott teljesül a konvergencia program, amiről pedig már régen lemondtunk. Engels óta tudjuk, hogy „a kereskedelem intézményesített csalás”, ami tudományosan, és nem ilyen szélsőségesen kifejezve azt jelenti, hogy a haszon nem a termelésben, a kereskedelemben realizálódik. Termelhet az egyszeri gazda akármilyen ízletes zöldséget és gyümölcsöt, ha nem tudja jó áron eladni, úgy jár, mint a magyar gazda, legalább 30 év óta…
Majd a milliószám betelepítendő kínaiak megoldják, ezt is.
A „zöldségek”, illetve a környezetvédelem ügyébenmár megvalósult egyfajta közös, ökológiai „kényszer-kézfogás” és együttműködés szinarchisták és anarchisták között, amelynek egy cseppet sem lebecsülendő eredményeként a búzaföldjeinket benőtte a repce, s a magyar táj elkezdett szépen úniós ökotájjá átalakulni. A kultúrában már jóval korábban sikerült elérni, hogy a nemzeti kulturális alapból egyaránt finanszírozott génkezelt búza tartós szimbiózisban virágozzék együtt a konkollyal, bár ez a stabilnak látszó, göndören burjánzó, langyos dolce vita Gyurcsány óta mintha kissé felbomlott volna, hiszen – mint tudjuk - nála semmilyen kultúra nem létkérdés, s a környezetvédelem pedig valahogy nem fért bele az általános tanulmányíratás-bevásárlás egyébként bővülő kereteibe. Ki látott már ávóst vidáman szájharmónikázni?
Ez nem biztos, hogy ideillő vicc volt, de jól hangzik.
Mindazonáltal nem elég a zöld selymet azonos telephelyen gombolyítani, többet kell tenni azért, hogy a környezetvédelem ma még éretlen, zöld területein is a szinarchia győzedelmeskedjék.
Bízzuk ezért az ökológiát a szabadkőművesekre.
Az útépítést, főleg az autópályaépítést az olaszoknak, sőt, konkrétebben az olasz maffiának adnám;
tekintve, hogy egyszer (1993-1999.) már az övék volt, másrészt sokkal olcsóbban csinálták, a technológia pedig mit sem változott. Amióta az állami autópályaépítést a szocialistának nevezett maffia uralja, a fajlagos költségeket „sikerült” minimum meghatszorozni, ami hovatovább – a hitelkamatokon keresztül is – a költségvetés bedőlését fogja eredményezni. A multik és a szuprák pedig majd keresztbe-kasul, megállás nélkül, új autópályákon száguldoznak át Magyarországon, nekünk meg nem marad, nem jut más, csak a kamatrabszolgaság, meg a végtelen repceföldek, ameddig a szem ellát. A gazdagodó kollaboránsoknak meg nyaralóhelyként - Eilat.
Az energiaszektort – MVM, stb. – a németeknek és a franciáknak adnám, tekintve, hogy már úgyis az övék.
Rendkívüli értékű vízkincsünket, benne az Európai Unióban egyedülállóan gazdag hőforrásainkat nem tudom, kinek lehetne „odaadni", de valószínű, hogy horderejénél, jelentőségénél fogva szintén angol-amerikai konzorciumoké – pl. az iraki Tigris és Eufrátesz folyókat már kisajátító Bechtelé - lesz a kitermelés és a hasznosítás joga, mint a Makó környéki gázmezők, gáztárolók, vagy a pécsi uránbányák esetében, mint hírlik.
„Tanulmányomat” azzal a békés és keresztény szándékkal írtam, miszerint legyen béke az olajfák alatt, kapja meg mindenki szelíd egyetértésben mindazt, amire Magyarországon okkal-joggal pályázik. Mit is tanácsolt Jézus Krisztus az Őt kérdező ifjúnak? Miután a vagyonát szétosztotta a szegények között – kövesse őt. Mi ugyan nem „a szegényeknek” osztottuk/osztjuk/osztanánk ingyen a magyar nemzeti vagyont, hanem gazdagoknak, de hát előbb megy át a teve a tű fokán…; mi, magyarok pedig inkább a mennyei, örök értékekre pályázzunk, tehát a mennyben építsünk magunknak/magunkban autópályát, hiszen látható, itt a Földön úgysem nő fű a teheneink számára. A globalizációt úgysem állíthatjuk meg, van erre egy bölcs mondás: „Amit úgysem tudsz megállítani, annak állj az élére!”. Ezt kellene tennünk, önként s dalolva, amíg nem késő, máskülönben kiirtanak. Húzzuk keresztül a gonosz számításokat, bilderbergi mesterterveket! Hajtsunk fejet egységesen a „nagyobb” erő előtt, és akkor nem fognak bántani. Talpra magyar, feküdj le!
Más már úgysem segít rajtunk, csak az önként megadás.Egyidejűleg megvalósul a világot előbb felforgató, majd több nagy, közös karám (USA, EU, NATO, OPEC, KGST, IMF, ENSZ, stb.) felállításával egybeolvasztó szupranacionális anarchisták (elkoptatott nevükön: kommunisták) – „szupranacionálé”, vagy milyen cím alatt dalba is költött – vágyálma: nemzetközivé lesz a világ, benne elsőként: Magyarország!
Vác, 2008. július 22.
Czike László
.png)
Amit Orbán Viktorról feltétlenül tudni kell:
