2008. november 25., kedd

Protesters swarm Thai airport, takeoffs suspended

Igy kell csinalni!
Asi hay que hacer las cosas!

Show your support.
Buzz this article up.

Buzz up!

Anti government protesters in front of the departure terminal at Suvarnabhumi airport, Bangkok in the early hours of Wednesday Nov. 26, 2008. Outbound flights at Suvarnabhumi International Airport were temporarily suspended at 9 p.m. Tuesday, authorities said, shortly before hundreds of demonstrators _ some masked and armed with metal rods _ broke through police lines and spilled into the passenger terminal. Airport manager Serirat Prasutanon said airport authorities had tried to negotiate with the protesters "but to no avail." "For the safety for passengers, we have to stop flights out of the airport temporarily until the situation returns to normal," he said in a statement, adding that incoming flights were still operating. The anti government protesters are demanding the resignation of Thailand's Prime Minister, Somchai Wongsawat. (AP Photo/Wason Wanichakorn)

BANGKOK, Thailand — Protesters swarmed Thailand's main international airport Tuesday, forcing the cancellation of departing flights just hours after their comrades opened fire on government supporters in a clash on the streets of the capital.

It was the boldest move yet by the People's Alliance for Democracy in a monthslong campaign to topple Prime Minister Somchai Wongsawat, whom it accuses of being the puppet of a disgraced fugitive predecessor, billionaire Thaksin Shinawatra.

The protesters appeared intent on forcing the military to intervene and bring down the elected regime. Army commander Gen. Anupong Paochinda has repeatedly ruled out a coup, though he has also said the army "will keep peace and order to protect the public and uphold important institutions like the monarchy."

The alliance has staged a number of dramatic actions in recent months. It took over the prime minister's office in late August and twice blockaded Parliament _ one time setting off street battles with police that ended with two people dead and hundreds injured.

Tuesday's events saw for the first time the open use of guns by the alliance's so-called guards and the entanglement of foreigners _ the thousands of tourists trapped at the international airport.

At another airport, which serves domestic flights, thousands of alliance protesters surrounded the government's makeshift offices.

Support for the alliance has been waning in recent weeks, and the group appeared to be edging toward bigger confrontations _ involving fewer though more aggressive followers _ in hopes of creating chaos.

"Their goal is to prevent the government from functioning. They are getting increasingly desperate in their attempt to close the deal," said Thitinan Pongsidhirak, a political scientist at Bangkok's Chulalongkorn University. "They had been losing steam and have so far failed to achieve their goal. Now, they are openly creating instability and provoking a military coup."

http://www.huffingtonpost.com/2008/11/25/protesters-swarm-thai-air_n_146389.html

Anti-Antifa

.
.

Fashion

.
.

Kiss me...:)

.
.

2008. november 24., hétfő

The Expanding Geography of Militant Jihad



Presents:

The Expanding Geography of Militant Jihad


Featuring Keynote Speaker
Hekmat Karzai


*Program Updated 11/14*

Tuesday, December 9, 2008
9:00 a.m. to 4:30 p.m.

The National Press Club
Ball Room
529 14th Street NW
Washington, DC


Registration
8:30 a.m.

Introduction
9:00 a.m.

Bruce Hoffman
"Challenges for the Next Administration"
Edmund A. Walsh School of Foreign Service
Georgetown University

Panel One:
The Ideology of Militant Islamism
9:20 - 10:15 a.m.

Maajid Nawaz
“The Culture of Educating Jihadis"
The Quilliam Foundation
(former member of Hizb ut-Tahrir)

Stephen Ulph
"The Ideology of Expansion"
Senior Fellow, The Jamestown Foundation

Coffee Break
10:15 - 10:30 a.m.

Panel Two:
The Northwest Frontier/Pakistan/Afghanistan
10:30 a.m. - 12:00 p.m.

Moderator:
Thomas P. Wilhelm
Director, Foreign Military Studies Office
U.S. Army

Tariq Ashraf, Air Commodore (Ret.)
"The Changing Strategic Concerns of Pakistan in the Northwest Frontier"
South Asia Defense Analyst

Hassan Abbas
"Tactics and Strategy of the Pakistani Taliban"
Research Fellow
Belfer Center, JFK School of Government, Harvard University

Brian Glyn Williams
"Moving South: Suicide Bombing Trends in the Hindu Kush"
Associate Professor of Islamic History
University of Massachusetts at Dartmouth


*Keynote Luncheon Speaker*
12:30 p.m. - 1:15 p.m.

Mr. Hekmat Karzai
“Bringing Order to Chaos: A Strategic Framework for Victory in Afghanistan”
Director and Founder, Centre for Conflict and Peace Studies
Kabul, Afghanistan

Panel Three:
The Changing Face of Islamist Militancy in North Africa
1:30 - 2:45 p.m.

Moderator:

General Carlton W. Fulford, Jr.
U.S. Marine Corps (Ret.)


Theresa Whelan
“Islamic Jihad in North Africa”
Deputy Assistant Secretary of Defense for African Affairs
Office of the Secretary of Defense


Andrew Black
“Tactics, Strategy, and Ideology of Jihadi Movements in the Maghreb”
Managing Director
Black Watch Global

Andrew McGregor
“The Islamist Challenge to North Africa's Energy Industry
(Chad, Niger, Algeria and Sudan)”
Editor, Terrorism Monitor and Terrorism Focus
The Jamestown Foundation

Camille Tawil
“The Islamist Challenge in Libya”
Al-Hayat Newspaper


Break
2:45 - 3:00 p.m.


Panel Four:
Over the Horizon Threats in Eurasia
3:00 - 4:30 p.m.

Michael Scheuer
“Over the Horizon Threats to the United States”
Senior Fellow
The Jamestown Foundation

Murad Batal al-Shishani
"The Salafi Jihadist Movement in Lebanon"
Independent Islamic Groups Analyst


Gregory
Johnsen
“The Threat of Militant Jihad in Yemen”

Ph.D. Candidate in Near Eastern Studies at Princeton University

Conclusion
4:30 p.m.



Tuesday, December 9, 2008
9:00 a.m. - 4:30 p.m.
National Press Club Ballroom
529 14th Street NW
Washington DC

**$65 registration fee on or before December 5**
**$80 registration fee after December 5 or at the door**


Registration fee can be paid in advance through Paypal.

Lunch will be provided.

For more information on the conference please go to www.jamestown.org.
As space is limited, reservations are required. Please e-mail your name and affiliation to:
rsvp-dec9@jamestown.org
.

2008. november 23., vasárnap

Iványi Sándor: A nemzetközi válság - lehetőség a megújulásra

.
Tudom, sokan sokféle nézőpontból írtak már a gazdasági válságról. Van, aki közgazdász szemmel, és van aki politikus fejjel. Kevés olyan írást találtam az Interneten, és a sajtóban, - csak Dr. Halász József jogász írása jut eszembe - amely a gazdasági-pénzügyi válságot úgy elemezte volna, hogy rámutat: ez a válság egy lehetőség az őszinteségre, a megújulásra. Közíróként, jelen írásomban erre teszek kísérletet.


Azzal kezdem, hogy tisztázok néhány alapfogalmat, és tényt, amelyeknek ismerete nélkül nem tudunk a dolgok mélyére látni, és nem találhatjuk meg a kiutat sem.

Az első kardinális pont, hogy a magyarság évezredek óta hívő, monoteista volt, azt az egyetlen Isten imádták, aki a világot teremtette. Mi törzsszövetségben éltünk, más, magas kultúrájú, ragozó nyelvű népekkel, és – a finnugorizmus állításával szemben - ezzel a magas kultúrával érkeztünk több, évszázados lépésekkel a Kárpát-medencébe. Ezt a történelmi tényt azért hangsúlyozom ki, mert ebből az Istenbe vetett hitből fakad az a bizalom, és összetartás, amely elsőként a Vérszerződésben, majd a Szent korona eszmében nyilvánult meg.


Ma már sajnos nem tanítják, ezért leírom a fiataloknak, hogy a magyar Szent korona eszme a neoliberális szabad madarak károgása ellenére sem ,,őskori babonaság”, hanem olyan fejlett közjogi, társadalmi szerződés, amely párját ritkítja a világon. A magyar Szent korona tan Európát messze megelőzve, már 1000-ben biztosította azon jogokat - tolerancia, a sokféleség elfogadása, a szabadság, hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyénnek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlőség alapján, - amelyekért annyira küzd a második kardinális fogalom: a neoliberalizmus.


A neoliberális oldal azonban nem teszi hozzá, hogy ezeket az értékeket, ő nem evangéliumi szellemben, isteni keretek között akarja a nemzet javára érvényesíteni, hanem a Ricardó, Friedman, Hayek által kidolgozott neoliberalizmus szolgálatába akarja állítani. Ma a fejlett nyugati világ gazdasága a neoliberális közgazdaságtanon alapul, nem véletlenül. A globalizmust a nemzetközi pénzoligarchák eszközként használják arra, hogy mindenhol a neoliberális elvek érvényesüljenek. ,,A neoliberalizmus azt állítja, hogy ,,az embereknek a maximális piaci szabadság és a minimális állami beavatkozás teszi a legjobb szolgálatot”. Továbbá: ,,A kormány szerepét a piacok létrehozására és védelmére, a magántulajdon védelmére, és a birodalom védelmére kell korlátozni”. Minden egyéb feladatot jobban teljesít a magánvállalkozás, amelyet a nyereség motivál a lényeges szolgáltatásokra. Ilyen módon, a vállalkozás felszabadul, ésszerű döntések születnek, és a polgárokat megszabadítják az állam feleslegesen túlgondoskodó kezétől.


Azonban azok a követelmények, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az embereket az állami rabszolgaságtól, - felemelt adók, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lebontása, dereguláció, a szakszervezetek letörése - szükségesek ahhoz, hogy a felső tízezert még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elszegényedni.” A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott közgazdasági elmélet nem más, mint egy profi, és igen hatékony ideológia eszköz a nemzeti vagyonok, és az országok feletti hatalom megkaparintásához. A cél, nem lehet kétséges: teljes világuralom, mint Orwell 1984 című utópisztikus regényében.


Krisztus ellenségei, a pénz imádói ennek érdekében azt is elérték, hogy az egykor független USA pénzrendszere az ő kezükbe kerüljön. Erre találták fel Marschalkó Lajos szavaival ,,a világhódítók” a magán bankrendszert. Európában már 1815 őszén - a bécsi kongresszus után - létrehozták a nagy bankár családok a magántulajdonban lévő központi bankok egész rendszerét. Ez Európában könnyebb volt, mint Amerikában, mert Európában a pénzoligarchiának csak a napóleoni háborúk alatt súlyosan eladósodott uralkodóházakkal kellett tárgyalnia.


Az amerikai központi bank (FED) létrehozása a pénzoligarchiának csak hosszú harc után sikerült. Számos próbálkozása a 19. században sikertelen volt. Nagy amerikai személyiségek is felismerték a magánbank rendszerben rejlő óriási veszélyt, mint pl. Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Andrew Jackson, Daniel Webster, Thomas Edison, Henry Ford és az idősebb Charles Lindbergh. Végül győzött a Sátán: Az amerikai jegybank, a Federal Reserve Bank, a nagy nemzetközi bankházak privát vállalkozása, az Egyesült Államok törvényhozásában 1913. december 22.-én rengeteg vita és szívós háttérmunka után kierőszakolt törvényben (Federal Reserve Act 1913) kizárólagos bankjegy kibocsátási joggal felruházott részvénytársaság lett, melynek részvényesei és igazgatói mai napig a létrehozó nagy bankok és azok szakemberei. Ezzel az állam, mint olyan, egy szűk kaszt magán kezébe került. Ez a szűk kaszt, angol kifejezéssel élve a ,,high society” a társadalmi szerződést felrúgva, a közösség polgárait egyszerű fogyasztóknak, és egyben pénztermelő gépeknek használja.


Azért tettem ezt a hosszú, külföldi kitérőt, hogy értsék: hazánk politikusai a Szent Istváni-i intelemmel – ,,atyai őseink hagyományához való hűség adja a szeretettel együtt a szabadság alapját.” - szembemenve az 1944-ben eltörölt, Szent korona eszmén alapuló, magyar Történelmi Alkotmány mellőzésével erre a kegyetlen, mammont szolgáló útra kényszerítettek bennünket.


Ennek első lépése: Magyarország 1982-ben tagja lett az IMF-nek, a Nemzetközi Valutaalapnak. A Világbank és az IMF magyar belügyekbe való beleszólásának engedélyezését a felvásárlások, vagy ha úgy tetszik, a hatalomátvétel előkészületeinek tekinthetjük. Az ügyet szovjet engedéllyel és PB hozzájárulással, Kádár rábólintásával az a Fekete János MNB-elnökhelyettes intézte, aki később, a kilencvenes években megnyitotta a magyarországi Leumi Bankot, és aki ma már bevallottan izraeli-magyar kettős állampolgár. Kapaszkodjanak meg, a Leumi Bank, a Moszad, az izraeli titkosszolgálat kezében lévő bank volt.


A második lépés az 1989-es hazug, felemás ,,rendszerváltás” volt, ahol a régi politikai elit átmentette a hatalmát, miközben a nemzeti vagyon nagy részét, több mint 2000 vállalatot az üdülőikkel együtt, a saját, magán kezébe játszotta át.


A harmadik lépés az Európai Uniós csatlakozás volt, ahol a neoliberális brüsszeli döntéshozók direktíváit kötelezték ránk, annak ellenére, hogy sokan felemelték a szavukat: így nem, ilyen megalázó feltételekkel ne lépjünk be! Az elmúlt évek történései bizonyítják, hogy nekik, a tiltakozóknak volt igazuk. Az EU ugyanis többet von el, mint amennyit támogatás formájában visszaoszt, ezen kívül, nemzeti érdekvédelemnek csíráját sem tűrve, mindenbe beleszól. A részleteket olvasd a www.szksz.hu, és az www.eunyet.hu honlapokon.


A negyedik lépés a szégyenletes 2007 decemberi Lisszaboni Szerződés olvasatlan aláírása volt, amelyben már népszavazást mellőzve vontak mindent Brüsszeli hatáskörbe, megszüntetve ezáltal a nemzetek önálló érdekérvényesítő képességét. Az EU joganyag kötelező átvételével, és a külügy, a hadügy, valamint a kereskedelmi és monetáris ügyek hatáskör-átadásával Magyarország gyakorlatilag megszűnt, és teljességgel a nemzetközi pénzoligarchia egyik gyarmata lett. Ebben az időszakban Magyarország államadóssága 60 milliárd euró, a valutatartaléka pedig 17,4 milliárd euró, az aranytartalék pedig csak 3 tonna, miközben a ,,csúnya, nacionalista” Romániának az államadóssága 11 milliárd euró, valutatartaléka 27 milliárd euró, és száz tonna aranya is van.


Ma a magyarság túlnyomó része a túlélésért küzd, miközben a ,,választott képviselőink” , a pénzoligarchák szolgái dúskálnak a pénzben. Ez a pártosodás osztja meg ma a magyarságot, alkalmazva a római mondást: ,,Divide et impera!” azaz: ,,Oszd meg, és uralkodj!” Csak emlékeztetőül írom le, az MSZP 960 millió forint állami támogatás, 425 millió pártalapítványi támogatás, és 411 millió adomány felett rendelkezik hivatalosan. Ez összesen 1.796 millió forint. Ezzel szemben a FIDESZ 826 millió állami támogatással, 400 milliós pártalapítványi támogatással és 262 millió adománnyal gazdálkodik hivatalosan. Ez összesen szintén jókora summa, 1.488 millió forint. Ezek az adatok, és az említett pártok 1988 óta végzett áldatlan tevékenységei bizonyítják, hogy valójában önmagukért, a hatalomért dolgoznak hihetetlen erőbedobással, a nemzet pedig ennek a látszólagos szembenállásnak a szenvedője. Tudják, hogy egy parlamenti képviselő átlagban 926 000 forintot keres? De erre még rájön a költségtérítés is, amely lakóhelytől függően havi több százezer forint is lehet.


Ma a magyar szabadság alapját képező Szent korona Történelmi Alkotmány elvei – amelyek a kollektív jogok között a gazdasági érdekvédelmet is rögzítik – nem érvényesülnek a törvényeinkben, ezért vagyunk eladósítva, és kifosztva. Ma a magyarság csekély része hiszi ősei hitét, a nagyobb része amerikanizálódik, a pénzt hajtja, ha van szabadideje, akkor Haverok - buli – fanta!


Nézzünk szembe magunkkal: mi, magyarok, nem ilyenek vagyunk, ezt ránk erőltették.


Mi a XIX század közepéig az iskolákban, és a családokban keresztény neveltetést kaptunk, tanultuk a dicső hun-szkíta származást, ismertük a Szent korona eszme alapelveit. Ismeretlen fogalom volt számunkra a határidő-napló, az őrült rohanás.


Aztán jöttek a Lauder Javne iskolából a liberálisok, a szabadságjogok hirdetésével. Ekkor adta ki Istóczy Győző országgyűlési képviselő 12 Röpirat c. kiadványát:


,,Benne vagyunk tehát a zsidókérdésben. Beszélnek róla a parlamentben, írnak róla hasábos czikkeket az újságokban. – Nagyon természetes tehát, hogy azok, kikhez a mozgalom már eljutott, határozott állást foglaltak. Vannak pro és contra, de sajnos, hogy van még egy párt, amely olyanformán politizál, hogy a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon.


Ezek az urak búsan lamentálnak, [siránkoznak] hogy erőszakos mozgalom miatt a zsidók kivándorolnak, s akkor azután mivé lesz a kereskedelem széles Magyarországon? Kire marad a kis ködmen?!


Tisztelt «középutat tartó» urak, ne féljenek semmit! Lesznek keresztény kereskedők. Avagy talán azt hiszik önök, hogy mindenütt úgy van, mint nálunk, hogy mindenütt zsidó jellegű a kereskedelem?


Igen szeretik Francziaországot utánozni, miért ne tudnák utánozni azt a jóban is: kereskedelemben? Vagy talán azt hiszik tisztelt önök, a magyar ember nem tudna kereskedni? Igenis, az is tudna, csak úgy nem, mint a zsidó, mert van Istene, akitől fél, és van nemzeti jelleme, amelyet piszkos üzelmek által beszennyezni nem akar, nem tud. Ez ellen nem argumentum az, hogy hát miért nincsenek nálunk keresztény kereskedők most, és miért nem mennek ifjaink a kereskedelmi pályára? – Hála az égnek vannak a kereskedők közt keresztények is. Ami pedig az ifjakat illeti, oda mennének biz’ azok, csak mehetnének, de hogyan menjenek oda, ha a zsidók maholnap még az iskolákból is kiszorítják őket?


Biztos forrásból tudom, hogy egyik katholikus főgimnáziumban azt mondá a «zsidóvallású magyar» diák egyik katholikus tanulónak:


- Több jogom van ide járni, mint magának.


S ha már itt elkezdi a versengést, ki bír vele majd akkor, midőn magának lesz «bultja» [boltja], s a szomszédban, meg a másik szomszédban és mindenütt a maga feleit látja? Hogy telepedjék ilyen kígyófészekbe becsületes keresztény üzletember? Nem képes velök versenyezni: biztosan megbuktatják! – Aki erre is azt tudja mondani, ne hagyja magát elnyomni, az fogadja őszinte részvétünket, mert annak logicája [logikája] igen beteg.”


Budapest, 1882. márczius 15.


Aztán jöttek a liberálisokból átvedlett bolsevisták a marxista egyetemről, a kommunizmus hirdetésével.


Aztán jöttek a kommunistából átvedlett tőkések az Apró, majd a Kóka villából a neoliberalizmus hirdetésével.

Mi változott 1882-óta? Vegyük észre: ezek mind ugyanazok az emberek, akiknek semmi sem szent, és akik a pénzedet, a földedet, az ivóvizedet akarták, és akarják. Mögöttük áll az IMF-en kívül a Cionista Világszervezet és az AIPAC (Amerikai Zsidó Közügyi Bizottság), amelyeknek az a célja, hogy az egész világon előmozdítsák a zsidó uralmat. A palesztinok földjét, és vizét már el is vették, ne legyenek kétségeink, nálunk is ez történik, földönfutóvá akarják tenni a magyarokat, hogy ne legyen semmilyük! A felvásárlások gőzerővel folynak.


Mi a kiút a válságból? Semmiképpen sem egy újabb, világbanki ,,mentőöv”. Az csak elodázza a paradigma- és rendszerváltást. A megoldás: Neveljük ki mi is, egy új iskola felállításával azokat a magyar fiatalokat, akik nem a Carpe Diem elvnek élnek, hanem szívügyüknek fogják érezni a magyar Haza sorsát. (az oktatást már elkezdte a Szent korona Egyetem, és a Nagy Lajos király Magánegyetem is). Ne higgyünk tovább a megosztó pártoknak, vállaljuk a némethi igát: keresztények és magyarok legyünk, és követeljük az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását, amely a lisszabonival szemben, ismét érvényre juttatja a saját társadalmi szerződésünket.


1848, 1956 hősei nem halhattak meg hiába, folytatnunk kell a nemes harcot, amíg nem vívjuk ki a szabadságunkat! Ennek az alapja az ,, ,,atyai őseink hagyománya”, a Szent korona eszme, és nem a magyarságtól idegen, kartális alkotmány.


Kiss Endre József írta: ,,Történelmi Alkotmányunk elsikkasztása, ugyanannak a kulturális népirtásnak a része, mint amelyik az anyanyelvünket, vagy a népi kultúránkat, vagy történelmünket venné el egyik napról a másikra. Ősi Alkotmányunk kidobásával az egyik legpatinásabb európai értékkel szegényítjük meg az európai házat. Nemzeti küldetés, magyar keresztyén misszió, Magyar Történelmi Alkotmány, Szent korona eszme – nem csak összefüggnek, hanem elválaszthatatlanok egymástól. Amikor hol az egyiket, hol a másikat érik manapság durva támadások, látnunk kell, hogy valójában valamennyi ellen szóló, kulturális népirtással állunk szemben”


Végül Bibó Istvánt idézem: ,,a federáció nem csodaszer”.


Európa nemzeteinek, az unió bábeli ábrándját feladva, konföderációt kell alkotniuk, hogy békésen, és lélekszámban gyarapodva leküzdjék a válságot, és szembeszálljanak a világhódítókkal. Az EU Parlament Függetlenség/Demokrácia frakciójával együtt ma már sokan szolgálnak ezért Európában. Kövessük őket!


Iványi Sándor, Debrecen


(R-F.E)

Thompson - Kletva Kralja Zvonimira

.

Koncert na Maksimiru 17.6.2007
.

2008. november 19., szerda

MIÉRT NEM VÁLT HAZÁNK ATOMTEMETŐVÉ?

.

(A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁNI KETTŐS MÉRCE KRÓNIKÁJA)

A címben lévő kérdésre adandó válasz hosszadalmas (több éves) előtanulmány, elemzés, történészekkel, jogászokkal, politikusokkal és katonai szakértőkkel végrehajtott konzultációk (eszmecserék) alapján lett összeállítva, egy levél (vagy cikk) terjedelmi korlátait figyelembe véve.

Bár a redundanciamentes anyagból - feltehetően - az olvasók többsége kielégítő információkhoz jut, a részletkérdések iránt érdeklődők számára a cikkhez csatolt irományjegyzék segítséget nyújt a témakörhöz kapcsolódó forrásmunkák (honlap, könyv, újság és folyóirat cikkek) feltüntetése.

Aligha vitatható, hogy számos országos problémáink (gondjaink és teendőink) mellett sem felejtkezhetünk el olyan egyedi esetek tisztázásáról, amelyek - látszólag - csak egy adott személyt (vagy kisebb csoportot) érintenek, de jelentős kihatással voltak legújabb kori történelmünk alakulására.

Jelen esetben Belovai István, egykori honvéd alezredesről van szó, aki katonai (hadműveleti és hadászati) felkészültsége, angol és olasz felsőfokú nyelvismerete, átlagon felüli elemző és szintetizáló képessége, továbbá a beosztásának köszönhető adathalmaz tanulmányozása lehetővé tette Szovjetunió, valamint az irányítása alá tartozó (Varsói Szerződésbe /VSZ/ tömörült) államok politikai/katonapolitikai szándékának felismerését, és ezek hazánkra (Európára, sőt az egész világra) leselkedő,- mérhetetlen nagyságrendű veszélyét.

Már az 1960-65 évektől kezdődően nyílt titoknak számított a Szovjetunió stratégiai terve: érdekszférájának Európa nyugati irányba való (további) kiterjesztése, hagyományos fegyverek vagy nukleáris eszközök alkalmazásával.

A NATO illetékesei, felismervén ezt a veszélyforrást, atomaknák telepítésével igyekeztek elrettenteni, a nyomasztó nagyságrendű, mennyiségi fölényben lévő,- VSZ (szárazföldi) fegyveres erők legfelsőbb polgári és katonai vezetőit, kalandor tervük beindításától. Megfelelő mennyiségű, hatóerejű és jól megtervezett (rejtett) rendszerben telepített atomaknák - ugyanis -, jelentősen megnehezítik vagy lehetetlenné teszik, a feltételezett (várható) irányokban támadó ellenséges erők és eszközök tevékenységét (mozgását, szétbontakozását, együttműködésük összehangolását, stb.).

Mindezekből következett, hogy az atomaknazárak kiépítése - átmenetileg - keresztül húzta a szovjetek tervét, mert huzamosabb időt igényelt azoknak a technikai, szervezési és módszerbeli megoldásoknak a létrehozása (és begyakorlása), amelyek elfogadható hatékonysággal biztosították volna az atomaknák semlegesítését.

Ebben a felkészülési fázisban kaptak felbecsülhetetlen segítséget a szovjetek az NSZK-ban állomásozó USA 5. hadtest állományába tartozó (később ismertté vált "Conrad"-féle) kémcsoporttól, ahonnan a Magyar Néphadsereg Felderítő Főnökségére "kosárszámra" érkeztek az atomaknák telepítési helyeire, technikai adataira valamint az alakulatok hadműveleti terveire vonatkozó adathalmazok, amelyeket Moszkvába továbbítottak, a Védelmi Minisztérium Vezérkarának Katonai Felderítő Főnökségre.

A Conrad kémbandától érkező minden "KOZMIKUSAN SZIGORÚAN TITKOS" jelzésű anyag "átment" a Felderítő Főnökségen dolgozó Belovai István kezén, aki a veszély elhárítása érdekében kereste, majd megtalálta a lehetőséget (alkalmat), hogy figyelmeztesse az USA kormányát arról, miszerint egy ismeretlen személy (vagy csoport) rendkívül fontos információkat juttat hozzánk (közvetítésünkkel pedig a szovjetekhez) a telepített atomaknák "koordinátáiról", valamint az alakulatukra vonatkozó egyéb bizalmas anyagokról.

Belovai István, a hazánkat megszálló Szovjetunió, valamit a szovjet kormány által nyakunkra ültetett (őket maximálisan kiszolgáló) bábkormány ellen lépett fel, tehát hazájáért, valamint az emberiségért mélységesen aggódó katonai szakembereként járt el.

Önként vállat feladatát végrehajtotta,- kockára tette: életét, házasságát, egzisztenciáját, egészségét, rokoni és baráti kapcsolatait, vagyonát, de vitathatatlan, hogy meghatározó mértékben hozzájárult a harmadik világháború kirobbanásának elhárításához!

Ha - ugyanis -, a VSZ konfrontálódott volna a NATO-val, akkor a hagyományos eszközök mellett nukleáris fegyverek alkalmazását sem lehetett volna elkerülni, így hazánk egy atomtemetővé vált volna(!), mert Kádár János, a fegyveres erők főparancsnokaként, már az 1960-as évek elején (a legszigorúbb konspiráció betartásával: a parlament és az állampolgárok tudta nélkül) hozzájárult ahhoz, hogy a Dunántúlon szovjet nukleáris eszközöket telepítsenek. Ezeknek az eszközöknek a megsemmisítését (geostratégiai helyzetünk következtében), minden valószínűség szerint prioritásként tartották számon, a NATO "kötelező házi feladatának " végrehajtási grafikonján.

A Moldova, Thürmer, Berecz vagy a szépszámú (szemellenzős) ortodox kommunista "Kádár imádók" tudatáig el sem jutott, hogy életük megmaradása nem Kádáron, hanem Belovai Istvánon múlott, neki köszönhetik, hogy évente leróhatják tiszteletüket a Szovjetunió Hőse c. kitüntetést kapott, hazug, hazaáruló és Haynau császári generális megtorlási "akcióját" tízszeresen felülmúló - nagy kacsingató -, koponya-csontjától megfosztott földi maradványai felett.

Hiteles dokumentumokkal igazolható, hogy a szovjeteket hideg zuhanyként érte a Conrád csoport kémkedési akciójának leleplezése, mivel a megfelelő amerikai intézkedések hatására a szovjet hadászati elképzelésből "füstbe ment terv" lett.

Mindezek determinálták Európa (és közvetve a világ) katonapolitikai helyzetének alakulását a XX. század negyedik negyedévében, majd a fegyverkezési verseny felgyorsulása a Szovjetunió és a szocialista tábor totális gazdasági, politikai és erkölcsi bukását (lavinaszerű felbomlását) eredményezte.

Mivel Belovai István tevékenységére fény derült, 1985. 07. 10-én letartóztatták, majd 1985. 12. 17-én hadbíróság elé állították, ahol a katonai ügyész (érdemes megemlíteni a nevét: dr. Balatoni Elemér rendőr ezredes) halálos ítéletért "esdekelt" a bírák felé, kémkedésről, hazaárulásról, bajtársai elárulásáról és a "hőn szeretett" Szovjetuniója ellen kifejtett ártalmas tevékenységről "szövegelt", mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú bíróság előtt.

Bár a bírák nem akceptálták az ügyész halálos ítélet kimondására utaló kérését, de a hazug, logikátlan és bizonyítatlan vádakra, a jog és az igazság megcsúfolásaként,- életfogytiglan tartó fegyházbüntetést, teljes vagyonelkobzást, 130 ezer forint pénzbüntetést, valamint állampolgári jogainak 10 évig tartó felfüggesztését szabták ki Belovai Istvánra.

A rendszerváltozást követően elmaradt a koncepciós perben elítélt Belovai István rehabilitálása. Több kötetet is kitevő irodalma lehet azon személyeknek a közvélemény elé tárt - Belovai István ügyét érintő - nyilatkozata, állásfoglalása, vizsgálati eredménye, észrevétele, megjegyzése, a rehabilitálást támogatók vagy azon csekély számú ellenzők véleménye, amelyek nagyfokú elfogultságot, a tények felületes ismeretét (esetenként teljes hiányát), valamint a kádári terrorból öröklött szemellenzős (dilettáns) szemlélet jegyeit tükrözik.

A megszólalók többsége,- a ponyvaregényekből olvasott vagy a kommersz filmekben látott kémtörténetek agytekervényeikben rögzített emlékeikből táplálkozva, Belovai Istvánt a kémek kategóriájába sorolja, és képtelenek egy többemeletes (bonyolultnak tűnő) törtekből álló egyenlet megoldásához szükséges (egyszerű) műveleti "lépések" megtételére, ezért nem jutnak el az alábbi következtetések elfogadásához:

-1/ Belovai István felismerte azt a veszélyt, amely a NATO-val szembeni konfrontáció esetén érheti hazánkat, Európát és/vagy az egész világot;

-2/ Egy megszállt ország megszállója ellen fellépő személy minden tevékenysége maximális elismerést érdemel;

-3/ Belovai István a Magyar Néphadseregről és a Népköztársaságról semmilyen adatot nem adott ki az amerikaiaknak, azok ezt nem is kérték tőle;

-4/ Belovai István a szovjetek hadműveleti (hadászati) terveiről nem informálta az amerikaiakat, tehát még "kvázi" kémtevékenységgel sem gyanúsítható;

-5/ Belovai István egy (akkor még) ismeretlen kém(banda) létezését jelezte az amerikaiaknak;

-6/ A hadbíróság és a katonai ügyész összetévesztette Belovai István tevékenységét a Conrád-féle banda kémkedési és hazaárulási tevékenységével, mivel az utóbbiak elárulták hazájukat, bajtársaikat, ők juttattak (folyamatosan és megfontolt szándékkal, anyagi ellenszolgáltatásért) titkos dokumentumokat Magyarországra;

-7/ A Conrád-féle banda (az 1980-as évek elején) mintegy 5 (azaz öt) millió dollárt, mai értékét tekintve kb. 35 (azaz harmincöt) millió dollárt (!) "markolt" fel a zsugorinak nem mondható magyar Katonai Hírszerző Szolgálattól, tehát: a "cechet" mi "álltuk", az állampolgárok adójából és a külföldi kölcsönökből "futott" még erre is, kicsinyesség lett volna, a kémanyagot átvevő, majd hasznosító szovjet félt ilyen kiadásokkal terhelni;

-/8 Kémek segítőjeként minősíthető az a személy, aki egy kémtől (vagy kémbandától) kapott anyagot pénzért megvásárol és a felhasználóhoz juttatja, ilyen személy volt Szűcs Ferenc altábornagy, aki a Katonai Hírszerző Szolgálat (KHSZ) főnöki helyén Kádár és a szovjetek "osztályon felüli" lakájának minősült, de azt az állítást sem lehet kifogásolni, hogy a Conrád-kémbanda "szatellit" tagjának tekinthető! Szűcs tiszta lappal és tekintélyes nyugdíjjal távozhatott a "Szolgálat" éléről, míg Belovai István egyetlenegy forint (fillér) nyugdíjat sem kapott (és ma sem kap) mintegy 27 évi szolgálati ideje után!

Szűcs Ferenc hálás lehetett Für Lajos és Szabó János honvédelmi minisztereknek, akik - érdemben - sohasem vizsgálták a KHSZ-t és vezetőiket. Demeter Ervin (hajdani üzemgazdász, adószakértő, rendszerszervező), a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárcanélküli miniszter viszont tanulmányozhatta a KHSZ tevékenységét, mert 1999 októberében azt nyilatkozta, hogy: "Belovait azért nem lehet rehabilitálni, mert ő elárulta kollégáit". Demeter Ervin tehát vagy abban a tudatban van, hogy a Conrád-csoport a KSZH-nál volt beosztásban, vagy pedig abban, hogy Belovai István szolgált az USA NSZK-ban állomásozó 5. hadtest állományában.

Nem kizárt, hogy van egy harmadik változat is, de azt egy jól képzett titkosszolgálati miniszer nem köti a közvélemény orrára...

-/9 Belovai István hazaárulással sem gyanúsítható, nem csak azért, mert tevékenysége kizárólag a 2., 3., 4., és 5. pontokban foglaltakkal jellemezhető, hanem azért is, mert - akkor - egy szinten lenne a hazánkat megszálló hatalommal kollaborálókkal, az országot és/vagy hadseregét idegen érdekek szolgálatában feláldozni képes olyan személyekkel, mint: Kádár János és holdudvara (a "sereg" állományából pedig: Mórocz Lajos, Csémi Károly, Szűcs Ferenc, Czinege Lajos, Kárpáti Ferenc és a szovjet katonai felsővezetéssel közvetlen (szolgálati) kapcsolatban lévő katonai vezetők.

Belovai István egy teljesen más kategóriába sorolható: a bátrak, a hősök, a kockázatot vállalók, a hazájukért és az emberiségért felelősen érzők kategóriájába.

Az ilyen embereket más országokban (Lengyelország, Románia, Németország, Bulgária) megbecsülés övezi és büszkék reájuk, sajnálatos, hogy Belovai Istvánnak mintegy "számüzetésben" kell élni, mert számos "illetékes" kategorikusan elutasította rehabilitációs kérelmét, vagy különféle ó-kádári jogi formulákra hivatkozva tette ad acta az ügyet.

Horváth Balázs, Dávid Ibolya, Hende Csaba, Polt Péter, Göncz Árpád, Mádl Ferec, Medgyessy Péter tehettek volna valamit azért a bátor katonáért, akinek - talán - az életüket köszönhetik. Medgyessy Péter "passzívitása" külön is említést érdemel, hiszen mint Kádár D209-es ügynöki múlttal rendelkező miniszterelnök helyettese (saját bevallása szerint) a szovjet KGB ellen tevékenykedett, tehát Belovai Istvánhoz hasonlóan a megszállók ellen lépett fel, így lehetne benne némi megértés "kollégájával" szemben...

Belovai István nem kért és ma sem kér kegyelmet (!), de elvárja, hogy rehabilitálják és bízunk abban, hogy hazánknak előbb vagy utóbb, lesz olyan kormánya, amely elismeri, értékeli és méltó helyre teszi Belovai István személyét és tettét.

Ha az EU vagy a NATO (esetleg) alapít olyan kitüntetést amely a nevükhöz kapcsolódik, akkor Belovai István az elsők között lesz, aki rászolgált egy NATO-ért vagy Európáért kitüntetésre! Ennek a kérdésnek a felvetése aligha jut eszükbe a NATO központba vagy az EU parlamentbe delegált magyarjainknak, mert eszükbe sem jut, hogy Belovai István nélkül (talán) nem a brüsszeli EU Parlamentben üldögélnének, hanem egy hazai vagy "keletebbre lévő" GULAG szigetvilág barakkjában, és nem lenne gondjuk arra, hogy mire költsék Euro-jaikat.

Belovai István, a NATO első magyar katonája volt, aki hazája "kereteiből" kinőve, Európa és a világ (egyik) önként vállalt megmentőjévé vált. Szinte MINDENÉT FELÁLDOZTA hazánkat és az emberiséget veszélyeztető katasztrófa elhárításáért, de a rendszerváltozás után a hazájától SEMMIT SEM KAPOTT! Holott ha "kettős mérce nem lenne", akkor neki is kijárt volna egy miniszterelnöki vagy egy "utazó nagyköveti" poszt!

(Prof. Dr. Bokor Imre)

a Justitia Bizottság elnöke

Irományjegyzék:

1/ Belovai István: Fedőneve: Scorpion. Budapest, 1998.

2/ Belovai István Honlapja: http://www.belovai.org/

3/ dr.Bokor Imre: Elmaradt a III. világháború (Nemzetőr, 2002. 11. 13., 20., 27.).

4/ dr. Gergely Attila: Magyarok a hidegháború tűzvonalában. Kapu 2001. február, 60-62. oldalak.

Népírtás napjainkban