.png)
Anti-antifasiszta diákok
2008. augusztus 9., szombat
SPECNAZ titkos módszere
Nos, itt van...
Sokáig volt egy videó a youtube-n, amely ki tudja miért, hirtelen eltűnt... itt van egy másik, mely szerintem messze jobb mint a korábbi. Láttunk mar ilyen embert GRU-t es SPECNAZ-t kiképezni... azaz láttam a saját szememmel. Szóval, ez valóság.
A mai napig, hiába az igyekvést, nem sikerült kideríteni a módszer lényegét. Elméletek vannak, de a gyakorlatban eddig senkinek nem sikerült lemásolnia, utánoznia, alkalmaznia a -korábban szovjet- orosz különleges egységek e harci módszerét, technikáját.
Blogomat olvasó barátaim közül jó néhányán tudni fogják miért tettem fel ezt a bejegyzést, a videókkal együtt. Lehet kapaszkodni...vagy rájönni, és megtanulni
Alábbi videókhoz, jó szórakozást és jó éjszakát kívánok...
Vers és háború
.
Évről évre egyre több bloggert tartóztatnak le a világon, ami azt is jelzi, hogy nő a blogok politikai jelentősége – áll a Washingtoni Egyetem World Information Access című tanulmányában. A jelentés szerint 2003 óta 64 embert tartóztattak le azért, mert nézeteit blogjában publikálta: csak 2007-ben 36 internetnaplóst vettek őrizetbe, háromszor annyit, mint 2006-ban.
Salam Pax jut eszembe, az iraki blogger, aki az amerikai hadsereg bevonulásáról és Szaddám rendszeréről vezette világhírű naplóját. Olyan sikeressé vált világszerte a Where is a Read című blog, hogy hatalmas hírügynökségek vették át a közölt híreket. Először csupán Iránban tartózkodó barátjának írta meg hétköznapjait, végül a fél világ őt olvasta, a Guardian pedig
bagdadi tudósítónak szerződtette. Ha a bloggert elkapják, minden bizonnyal halálbüntetés várt volna rá. De nem kapták el, viszont mióta csendesedett a háború, és kevésbé érdekes az iraki megszállás, szinte semmit sem hallunk róla.
Így megy ez. Feltűnt, eltűnt. Ha már nincs életveszélyben, nem is érdekes. Ki olvas manapság olyan blogot, amely mögött nincs egy csipetnyi borzongás, egy evőkanálnyi halálfélelem? Ezt le kellene mérni. Különösen érdekelne, hányan olvasnak irodalmi, történelmi, nyelvészeti stb. témájú jegyzeteket. Mert ilyenek is vannak. És szó se róla, érdekesek. Talán jobban tükrözik a mai világot, mint adott esetben egy ilyen háborús blog, mert a háborúról mindig tudjuk, hogy veszélyes. Az, hogy olvasunk is róla, inkább az adrenalin növekedését, szörnyülködésünk, sajnálatunk és félelmünk táptalaját szolgáltatja.
Ellenben a kevésbé veszélyes történések, vagy talán eseményszámba sem menő írások, mint például egy vers, novella, önvallomás már csak desszertnek sem jók. Képzeljük csak el! Olvasunk egy ilyet: "Tegnap délután három katona betört a házunkba, apámat elhurcolták, anyámat megerőszakolták." Aztán pedig Dunajcsik Mátyás egyik versét: "Velencére most sűrű hó terül, / a sikátorokban nincs járókelő: / valami készül, s a háztetőkre ül / az árnyéktalan, téli levegő." Össze tudjuk ezt egyeztetni?
Mindenesetre sosem szabad elfelejtenünk: Salam Pax és a hozzá hasonló emberek az életüket kockáztatják. Egyszerűen csak azért, hogy hírt adjanak a sarokba szorítottság érzetéről, hogy megfogalmazzák (olykor a legkeserűbb) gondolataikat, hogy beszámoljanak országukról, mindennapjaikról, életükről.
Kegyetlen realitás: ha az idejük "lejárt", ha az izgalomfaktor csökkent, a fiókba kerülnek. Korkrónikások sorsa. Az utókor jobban megbecsüli őket tán, mint a szenvtelen jelen.
Évről évre egyre több bloggert tartóztatnak le a világon, ami azt is jelzi, hogy nő a blogok politikai jelentősége – áll a Washingtoni Egyetem World Information Access című tanulmányában. A jelentés szerint 2003 óta 64 embert tartóztattak le azért, mert nézeteit blogjában publikálta: csak 2007-ben 36 internetnaplóst vettek őrizetbe, háromszor annyit, mint 2006-ban.
Salam Pax jut eszembe, az iraki blogger, aki az amerikai hadsereg bevonulásáról és Szaddám rendszeréről vezette világhírű naplóját. Olyan sikeressé vált világszerte a Where is a Read című blog, hogy hatalmas hírügynökségek vették át a közölt híreket. Először csupán Iránban tartózkodó barátjának írta meg hétköznapjait, végül a fél világ őt olvasta, a Guardian pedig
bagdadi tudósítónak szerződtette. Ha a bloggert elkapják, minden bizonnyal halálbüntetés várt volna rá. De nem kapták el, viszont mióta csendesedett a háború, és kevésbé érdekes az iraki megszállás, szinte semmit sem hallunk róla.Így megy ez. Feltűnt, eltűnt. Ha már nincs életveszélyben, nem is érdekes. Ki olvas manapság olyan blogot, amely mögött nincs egy csipetnyi borzongás, egy evőkanálnyi halálfélelem? Ezt le kellene mérni. Különösen érdekelne, hányan olvasnak irodalmi, történelmi, nyelvészeti stb. témájú jegyzeteket. Mert ilyenek is vannak. És szó se róla, érdekesek. Talán jobban tükrözik a mai világot, mint adott esetben egy ilyen háborús blog, mert a háborúról mindig tudjuk, hogy veszélyes. Az, hogy olvasunk is róla, inkább az adrenalin növekedését, szörnyülködésünk, sajnálatunk és félelmünk táptalaját szolgáltatja.
Ellenben a kevésbé veszélyes történések, vagy talán eseményszámba sem menő írások, mint például egy vers, novella, önvallomás már csak desszertnek sem jók. Képzeljük csak el! Olvasunk egy ilyet: "Tegnap délután három katona betört a házunkba, apámat elhurcolták, anyámat megerőszakolták." Aztán pedig Dunajcsik Mátyás egyik versét: "Velencére most sűrű hó terül, / a sikátorokban nincs járókelő: / valami készül, s a háztetőkre ül / az árnyéktalan, téli levegő." Össze tudjuk ezt egyeztetni?
Mindenesetre sosem szabad elfelejtenünk: Salam Pax és a hozzá hasonló emberek az életüket kockáztatják. Egyszerűen csak azért, hogy hírt adjanak a sarokba szorítottság érzetéről, hogy megfogalmazzák (olykor a legkeserűbb) gondolataikat, hogy beszámoljanak országukról, mindennapjaikról, életükről.
Kegyetlen realitás: ha az idejük "lejárt", ha az izgalomfaktor csökkent, a fiókba kerülnek. Korkrónikások sorsa. Az utókor jobban megbecsüli őket tán, mint a szenvtelen jelen.
Pion István újságíró
Magyar Hírlap Online
.
Magyar Hírlap Online
.Az Irán ellenes hazug zsidó propagandáról
.
Dohán Mihály levele Vadai Zsoltnak
az Irán ellenes hazug zsidó propagandáról
Kedves Barátaim!
Ez egy hirtelen, erős felindulásban elkövetett írás. Válasz a Vadai Zsolt által küldött képsorozatra. Ennek megfelelően kéretik olvasni.
D.M.
Kedves Zsolt!
Volt egy amerikai munkatársam, aki innen Szaud-Arábiába ment dolgozni.
Onnan írta, hogy egyszer megállították az utcán és kényszerítették, hogy végignézze, amint valakinek nyilvánosan levágták a kezét büntetésből. A nyilvános lefejezés is divatban van az USA leghűségesebb arab szövetségesénél". (Az utóbbi kifejezést a National Geographicban olvastam egyszer.) Ez azonban sosem háborította föl az USA-t és sosem lépett fel az "emberi jogok" ottani megsértése ellen.
Ha valaki borzalmakat akar látni, nézze meg a http://mindprod.com/politics/iraqwarpix.html honlapot. De elég beütni a keresőbe az "Abu Ghraib", a "torture", vagy a "depleteed uranium" kifejezéseket, hogy bőséges anyagot találjunk a művelt nyugat, főleg az USA és Izrael barbárságának a szemléltetésére. (Bár a "fejlett angol demokrácia" sem nagyon marad el mögöttük.) Ha valaki csak egy kicsit is tud angolul, annak ajánlom megtekintésre a
http://video.google.com/videoplay?docid=5146778547681767408&hl=de
címen látható filmet. (The doctor, the depleted uranium and dying children - érdekes, hogy a főhős egy zsidó származású német orvos, aki hősies erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy felnyissa világ szemét arra, hogy az USA már most atomháborút vív. Érted, Zsolt? Atomháborút!) Ami a náci borzalmakat illeti, tessék elolvasni a következő dolgozatot, amelyet egy Angliában élő zsidó, Paul Eisen írt és az Izraelben élő, de ott megkeresztelkedett, volt zsidónak, Israel Shamirnak a honlapján olvasható:
http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hungarian16.htm . Ma már a nyugati történészek nem a "náci gaztettekkel", hanem a "jó háború" mítoszának a lebontásával és a szövetséges gaztettekkel foglalkoznak.
Nézz utána pl. a http://www.ihr.org/ és az http://www.informationclearinghouse.info/ honlapokon. Bőséges anyagot fogsz találni.
Csatoltam is néhány képet a valódi holokausztról, amelyek az áldozatai elevenen égtek meg a "szövetségesek" barbársága miatt.
Az amerikai http://www.ifamericansknew.org/ c. amerikai honlapon, mindjárt a főoldalon, statisztikailag hasonlítják össze a zsidó és palesztin barbárságot. Csak néhány számadat: Izraelt 65 határozatban bélyegezte meg az ENSZ, a palesztinokat egyetlen esetben sem. Jelenleg 10 756 palesztint tartanak fogva a zsidók, a palesztinok egyetlen zsidót. 1967. óta a zsidók 18 147 palesztin lakást romboltak le, a palesztinok egyetlen zsidó lakást sem. A zsidókra jellemző, hogy
amikor nagy csindadtrattával kivonultak Gázából, hogy haláltáborrá alakíthassák, minden telepes házat leromboltak és a palesztinokra hagyták a romeltakarítás feladatait. Nem állatok az ilyenek? A zsinagógákat viszont meghagyták, és utána fölháborodtak, hogy a gaz palesztinok lerombolták, "megszentségtelentették" az ő "szent" helyeiket. Izrael az az állam, ahol egy tömeggyilkos terroristát (Baruch Goldstein) szentként tisztelnek. Aki nem harcolt, hanem a
muszlim szokás szerint leborulva imádkozó arabokat lőtt le hátulról, gépfegyverrel az Ábrahám mecsetben. Ez szerintük "hőstett" volt.
Díszsírhelye van, ahol szentként tisztelik. A "Közel-Kelet egyetlen demokráciájában"! Kell még valami a barbárságról és primitívségről?
Én nem Ahmadinedzsad nem létező atombombájától félek, hanem Izrael létező 200 darabjától és az USA 15 ezer darabjától. Attól, hogy mélyen leszarják az atomsorompó szerződésből fakadó kötelességeiket, és az atomfegyverek leszerelése helyett új generációs fegyverek fejlesztésével foglalkoznak, együtt az angolokkal. Ez a félelmetes, nem a busheri erőmű felépítése, vagy akár Iránnak az atomsorompó egyezményben biztosított jogai.
Az egyik kép felirata: szemet szemért. Ez nem az iszlám, hanem a Talmud törvénye, ha valaki nem tudná. Egyszer olvastam egy zsidó rabbi írását, amelyben azt fejtegette, hogy a talmudizmus mennyivel magasabbrendű, mint a kereszténység, mert nem bocsát meg a bűnösnek, hanem mindig méltó bosszút áll. De erről ír Israel Shamir is a Jiddish Medina c. írásában.
(http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hungarian.htm ). Szerintük a keresztény megbocsátás és ellenségszeretet puhányság. Talán ezért maradt ki a kereszténység megemlítése az EU alkotmányából is. Mert nem a keresztény, hanem a talmudista erkölcsre épül. Nem folytatom. Az ilyen zsidó propaganda anyagok mellé jó volna odatenni a zsidók által a palesztinok ellen elkövetett rémtetteket, amelyeket már zsidó történészek is feldolgoztak. (Pl. Ilan Pappe, de ajánlom az angolul olvasók figyelmébe Gilad Atzmon írásait is. Mindkettőnek van honlapja.) Ezeket nem a Tora Bora hegyei között élő félvad, vallási fanatikusok követték el, hanem Nobel békedíjas zsidó terroristák.
Csak ízelítőül nézd meg a kanadai professzornak, Michel Chossudovskynak a honlapján
(http://www.globalresearch.ca/index.php?context=home ) a következő felvételeket a zsidó rémségekről: http://www.globalresearch.ca/index.php?context=va&aid=7942 . Én olvastam Ahmadinedzsádnak az ENSZ-ben és az egyik amerikai egyetemen elmondott beszédét és az utóbbit követő vita átiratát, valamint az amerikai néphez, Bushhoz és Merkelhez írott leveleit. Meg kell mondanom, hogy nem Ehud Olmert kocsmai kidobólegény stílusa volt, sem Bush bárgyú primitívsége. Ahmadi Nedzsad - a honlapján így írják a nevét, két szóban - közlekedési mérnök, PhD fokozattal és a teheráni műszaki egyetemen dolgozott, az általános mérnöki kar igazgató tanácsának a tagja volt. Ha valaha lesz Magyarországon rendszerváltás, azt nem Bushnak és az EU-nak fogjuk köszönhetni, hanem az olyan politikusoknak, mint Ahmadinedzsad, Chavez, Nashrallah - és kapaszkodj meg - Putyin, valamint az iraki és afganisztáni ellenállóknak, bármily barbárok is némelykor (Bár amerikai vélemények szerint a tömeges áldozatokkal járó robbantásokat a CIA szervezi a vallási ellentétek kiélezése érdekében. Ezt nem én mondom, hanem amerikai lapokban lehet olvasni.), továbbá a Hezbollahnak és a Hamasznak. Csak ők képesek megtörni a világ három terrorista "lator-államának", Izraelnek, az USA-nak és Angliának vér- és kőolaj szomját és hatalmi tébolyát, mert csak ők mernek valamit tenni a judeomammonita világuralom ellen. Én Putyint tartom az egyetlen európai politikusnak. Több nincs. A többi nem politikus, hanem kesztyűbáb. Megvesztegetett, hazaáruló csőcselék. Van azért egy magyar kivétel is: Nem, nem Orbán, hanem Patrubány Miklós, aki mellett Orbán egy nímand.
Az egyik képen egy nőt elásnak büntetésből. Nem tudom, hogy nem palesztin nőről van-e szó, akit zsidók ásnak el, mert Szaddam Irakja volt az az arab állam, ahol a nők európai viseletben járhattak, ahol egyetemet végezhettek, ahol végzettségüknek megfelelően dolgozhattak, ahol részt vehettek a közéletben, a politikában. Ez már mind a múlté.
Bush és Izrael zsidó fundamentalistái fegyveres erőszakkal, több mint egy millió ember eggyilkolásával visszaállították az iszlám fundamentalizmust. Ki segítette uralomra a Talibánt? Az USA! Akkor ki felelős ezekért a rémségekért? Az USA, és gazdája, Izrael. Ezután van pofájuk ilyen propaganda anyagokat készíteni, és mi elég hülyék vagyunk ahhoz, hogy segítsünk nekik terjeszteni. Azt is érdemes felidézni, hogy amikor Szaddam az addig őt támogató Amerika bátorításával (Vagy inkább beugratásával! Remélem, Zsolt, ezt tudtad!) megtámadta Kuwaitot, az amerikai TV hálózatok bemutattak egy szemtanút, egy fiatal lányt, aki sírva mesélte el az amerikai TV nézőknek, hogy saját szemével látta, hogy az iraki katonák azt inkubátorokban lévő csecsemőket a földhöz vagdosták. Aztán kiderült, hogy az egész egy megrendezett hazugság volt, a lány a kuvaiti nagykövet lánya volt és a néhány napig tartó háború alatt az USA-ban tartózkodott. De nagyon jó volt a dolog a szentimentális amerikaiak Irak ellen hangolására.
Amikor Bush támadta meg Irakot, első dolga volt a közművek lebombázása. Két óra alatt felszámolták az áramszolgáltatást (ami a genfi egyezmény megszegése!). Ez azt jelentette, hogy minden, érted(?), MINDEN egyes inkubátorban fekvő csecsemő meghalt, megszűnt a dialízis lehetősége, az intenzív osztályok minden betege meghalt, a hűtőszekrények, hűtőkamrák nem működtek tovább, gyógyszerek és vérkészítmények tömegével mentek tönkre és az utánpótlás lehetetlen volt, de ennek ellenére nem Bush a barbár, hanem az iraki katonák, akik nem romboltak polgári célpontokat Kuvaitban. Tudod mit mondok?
Tudnék megnevezni néhány embert, akire saját kezűleg mérnék 80 botütést, ahogy az egyik kép mutatja, majd utána felhúznám a lámpavasra további embermilliók életének a preventív megmentése érdekében. Én, aki egy csirkét nem tudok levágni! De erőt adna az a tudat, hogy tömegmészárlásokat előznék meg a tettemmel. Sőt, akkor is megtenném, ha utána engem akasztanának föl.
Lehet, hogy nem hiszel nekem, de akkor higgy egy nálam nagyobb tekintélynek. Brzezinsky mondta: "Noha az iráni atomügy komoly, és bizonyos mértékig benne vannak a libanoni ügyben is, a tény az, hogy a kihívás, amit jelentenek, egyáltalán nem közvetlen. Ez azt jelenti, hogy van időnk foglalkozni vele. A nemzetközi politikában néha bölcsebb elhalasztani a veszélyt, mint megpróbálni teljesen kiküszöbölni. Ha ezt tesszük, az erős ellenállást vált ki, ami rossz hatású. Van időnk arra, hogy Iránnal foglalkozzunk, föltéve, hogy a folyamatot sínre tesszük azzal, hogy az atomenergia ügyével foglalkozunk, ami aztán kiterjeszthető úgy, hogy magába foglalja a térség biztonsági kérdéseit is.
Tárgyilagosan szemlélve Irán komoly ország. (Érted, Zsolt!!! Ezt Brzezinski mondja, nem én!)... Kész megérteni. Kész az együttműködésre. Hosszabb történelmi távon minden előfeltétele megvan egy felemelkedő nemzetközi fejlődésre, ha azt az írástudatlanság mértékével, a továbbtanulási lehetőségekkel és a nők társadalmi szerepével mérjük. (Érted, Zsolt? Brzezinski mondaná ezt, ha ott elevenen ásnák el a nőket?) A mullahok Irán múltjához tartoznak, nem a jövőjéhez. Iránban a változás elkötelezettség, nem pedig szembenállás útján fog bekövetkezni. (Érted, Zsolt? Ezt is Brzezinski mondja, nem én! De Te higgy inkább a cionista propagandának)
Ha ilyen politikát folytatunk, talán elkerülhetjük a legrosszabbat. Ha nem ezt tesszük, félek, hogy a térség robbanni fog. Akkor hosszabb távon Izrael életveszélybe fog kerülni." (Egyébként az egész cikket csatolom. Elmélkedhetsz rajta.)
Ami a kivégzéseket illeti: Bush, amikor texasi kormányzó volt, azzal örökítette meg a nevét, hogy a kormányzósága alatt hozták a legtöbb halálos ítéletet, ma pedig az USA a világ vezető állama a börtönlakók abszolút és relatív száma tekintetében. Valaha a Szovjetunió és a Dél-Afrikai Köztársaságé volt ez a dicsőség, most a "bátrak és szabadok országáé", ahol mindenki telefonját és E-mailjét és postáját le szabad hallgatni, ill. elolvasni, ahol a repülőtéren bárkitől elvehetik a laptopját, hogy ellenőrizzék a benne lévő adatokat, ahol embereket bírósági eljárás nélkül korlátlan ideig börtönben lehet tartani, ha azt mondják rá, hogy kulákgyanús, - bocsánat - terrorista gyanús, és ahol egy millió fölött van a hivatalosan nyilvántartott terroristák száma. Paul Craig Roberts, aki valaha Reagan idejében helyettes pénzügyminiszter volt, írja az Airport Gestapo c. írásában (http://www.counterpunch.org/roberts07172008.html ): A nyilvántartott egymillió terrorista egyike "Jim Robertson, korábbi helyettes főállamügyész, aki a legmagasabb szintű, még érvényes átvilágításnak volt alávetve. Valahányszor hivatalos úton van, föltartóztatják egy totálisan használhatatlan terrorista felhajtás miatt, amely nem tud megkülönböztetni egy Jim Robinson nevű személyt, aki valaha az US kormányzat legfelsőbb köreihez tartozott, egy muszlim terroristától.
Mennyire bízhatunk egy olyan hatalomban, amely képtelen megkülönböztetni egy amerikai főállamügyészt egy muszlim terroristától?
Mr. Robison mondta: "Ha biztos volnék abban, hogy Amerika biztonságosabb hely lesz attól, hogy engem zaklatnak a repülőtéren, beletörődnék, de kételkedem benne. Azt gondolom, hogy az én esetem hasonló ahhoz a sok százezer emberéhez, akik rajta vannak ezen a listán és emiatt zaklatják őket."
"Emberek százezrei" egy olyan megfigyelési jegyzékben, amelyhez az égadta világon semmi közük?
Igen! "A Kongresszus tagjait, apácákat, háborús hősöket és más "gyanús egyéneket", olyan nevekkel, mint Robert Johnson és Gary Shmith, ejtett csapdába e jegyzék kaffkai harapófogója, a legcsekélyebb eséllyel arra, hogy kiszabaduljanak" - Mondta Caroline Frederickson az ACLU
(Amerikai Polgárjogi Egyesület) washingtoni jogi irodájának az igazgatója. És ez Amerika, nem pedig a náci Németország!"
Tehát ezt egy volt, amerikai helyettes pénzügyminiszter írja. Nem folytatom! Így is túl hosszúra nyúlt. Egy biztos: én nem küldöm tovább az anyagot, de elmentem "Irán ellenes hazug zsidó propaganda" címmel.
Baráti üdvözlettel,
Mihály
.
az Irán ellenes hazug zsidó propagandáról
Kedves Barátaim!
Ez egy hirtelen, erős felindulásban elkövetett írás. Válasz a Vadai Zsolt által küldött képsorozatra. Ennek megfelelően kéretik olvasni.
D.M.
Kedves Zsolt!
Volt egy amerikai munkatársam, aki innen Szaud-Arábiába ment dolgozni.
Onnan írta, hogy egyszer megállították az utcán és kényszerítették, hogy végignézze, amint valakinek nyilvánosan levágták a kezét büntetésből. A nyilvános lefejezés is divatban van az USA leghűségesebb arab szövetségesénél". (Az utóbbi kifejezést a National Geographicban olvastam egyszer.) Ez azonban sosem háborította föl az USA-t és sosem lépett fel az "emberi jogok" ottani megsértése ellen.
Ha valaki borzalmakat akar látni, nézze meg a http://mindprod.com/politics/
http://video.google.com/
címen látható filmet. (The doctor, the depleted uranium and dying children - érdekes, hogy a főhős egy zsidó származású német orvos, aki hősies erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy felnyissa világ szemét arra, hogy az USA már most atomháborút vív. Érted, Zsolt? Atomháborút!) Ami a náci borzalmakat illeti, tessék elolvasni a következő dolgozatot, amelyet egy Angliában élő zsidó, Paul Eisen írt és az Izraelben élő, de ott megkeresztelkedett, volt zsidónak, Israel Shamirnak a honlapján olvasható:
http://www.israelshamir.net/
Nézz utána pl. a http://www.ihr.org/ és az http://www.
Csatoltam is néhány képet a valódi holokausztról, amelyek az áldozatai elevenen égtek meg a "szövetségesek" barbársága miatt.
Az amerikai http://www.ifamericansknew.
amikor nagy csindadtrattával kivonultak Gázából, hogy haláltáborrá alakíthassák, minden telepes házat leromboltak és a palesztinokra hagyták a romeltakarítás feladatait. Nem állatok az ilyenek? A zsinagógákat viszont meghagyták, és utána fölháborodtak, hogy a gaz palesztinok lerombolták, "megszentségtelentették" az ő "szent" helyeiket. Izrael az az állam, ahol egy tömeggyilkos terroristát (Baruch Goldstein) szentként tisztelnek. Aki nem harcolt, hanem a
muszlim szokás szerint leborulva imádkozó arabokat lőtt le hátulról, gépfegyverrel az Ábrahám mecsetben. Ez szerintük "hőstett" volt.
Díszsírhelye van, ahol szentként tisztelik. A "Közel-Kelet egyetlen demokráciájában"! Kell még valami a barbárságról és primitívségről?
Én nem Ahmadinedzsad nem létező atombombájától félek, hanem Izrael létező 200 darabjától és az USA 15 ezer darabjától. Attól, hogy mélyen leszarják az atomsorompó szerződésből fakadó kötelességeiket, és az atomfegyverek leszerelése helyett új generációs fegyverek fejlesztésével foglalkoznak, együtt az angolokkal. Ez a félelmetes, nem a busheri erőmű felépítése, vagy akár Iránnak az atomsorompó egyezményben biztosított jogai.
Az egyik kép felirata: szemet szemért. Ez nem az iszlám, hanem a Talmud törvénye, ha valaki nem tudná. Egyszer olvastam egy zsidó rabbi írását, amelyben azt fejtegette, hogy a talmudizmus mennyivel magasabbrendű, mint a kereszténység, mert nem bocsát meg a bűnösnek, hanem mindig méltó bosszút áll. De erről ír Israel Shamir is a Jiddish Medina c. írásában.
(http://www.israelshamir.net/
Csak ízelítőül nézd meg a kanadai professzornak, Michel Chossudovskynak a honlapján
(http://www.globalresearch.ca/
Az egyik képen egy nőt elásnak büntetésből. Nem tudom, hogy nem palesztin nőről van-e szó, akit zsidók ásnak el, mert Szaddam Irakja volt az az arab állam, ahol a nők európai viseletben járhattak, ahol egyetemet végezhettek, ahol végzettségüknek megfelelően dolgozhattak, ahol részt vehettek a közéletben, a politikában. Ez már mind a múlté.
Bush és Izrael zsidó fundamentalistái fegyveres erőszakkal, több mint egy millió ember eggyilkolásával visszaállították az iszlám fundamentalizmust. Ki segítette uralomra a Talibánt? Az USA! Akkor ki felelős ezekért a rémségekért? Az USA, és gazdája, Izrael. Ezután van pofájuk ilyen propaganda anyagokat készíteni, és mi elég hülyék vagyunk ahhoz, hogy segítsünk nekik terjeszteni. Azt is érdemes felidézni, hogy amikor Szaddam az addig őt támogató Amerika bátorításával (Vagy inkább beugratásával! Remélem, Zsolt, ezt tudtad!) megtámadta Kuwaitot, az amerikai TV hálózatok bemutattak egy szemtanút, egy fiatal lányt, aki sírva mesélte el az amerikai TV nézőknek, hogy saját szemével látta, hogy az iraki katonák azt inkubátorokban lévő csecsemőket a földhöz vagdosták. Aztán kiderült, hogy az egész egy megrendezett hazugság volt, a lány a kuvaiti nagykövet lánya volt és a néhány napig tartó háború alatt az USA-ban tartózkodott. De nagyon jó volt a dolog a szentimentális amerikaiak Irak ellen hangolására.
Amikor Bush támadta meg Irakot, első dolga volt a közművek lebombázása. Két óra alatt felszámolták az áramszolgáltatást (ami a genfi egyezmény megszegése!). Ez azt jelentette, hogy minden, érted(?), MINDEN egyes inkubátorban fekvő csecsemő meghalt, megszűnt a dialízis lehetősége, az intenzív osztályok minden betege meghalt, a hűtőszekrények, hűtőkamrák nem működtek tovább, gyógyszerek és vérkészítmények tömegével mentek tönkre és az utánpótlás lehetetlen volt, de ennek ellenére nem Bush a barbár, hanem az iraki katonák, akik nem romboltak polgári célpontokat Kuvaitban. Tudod mit mondok?
Tudnék megnevezni néhány embert, akire saját kezűleg mérnék 80 botütést, ahogy az egyik kép mutatja, majd utána felhúznám a lámpavasra további embermilliók életének a preventív megmentése érdekében. Én, aki egy csirkét nem tudok levágni! De erőt adna az a tudat, hogy tömegmészárlásokat előznék meg a tettemmel. Sőt, akkor is megtenném, ha utána engem akasztanának föl.
Lehet, hogy nem hiszel nekem, de akkor higgy egy nálam nagyobb tekintélynek. Brzezinsky mondta: "Noha az iráni atomügy komoly, és bizonyos mértékig benne vannak a libanoni ügyben is, a tény az, hogy a kihívás, amit jelentenek, egyáltalán nem közvetlen. Ez azt jelenti, hogy van időnk foglalkozni vele. A nemzetközi politikában néha bölcsebb elhalasztani a veszélyt, mint megpróbálni teljesen kiküszöbölni. Ha ezt tesszük, az erős ellenállást vált ki, ami rossz hatású. Van időnk arra, hogy Iránnal foglalkozzunk, föltéve, hogy a folyamatot sínre tesszük azzal, hogy az atomenergia ügyével foglalkozunk, ami aztán kiterjeszthető úgy, hogy magába foglalja a térség biztonsági kérdéseit is.
Tárgyilagosan szemlélve Irán komoly ország. (Érted, Zsolt!!! Ezt Brzezinski mondja, nem én!)... Kész megérteni. Kész az együttműködésre. Hosszabb történelmi távon minden előfeltétele megvan egy felemelkedő nemzetközi fejlődésre, ha azt az írástudatlanság mértékével, a továbbtanulási lehetőségekkel és a nők társadalmi szerepével mérjük. (Érted, Zsolt? Brzezinski mondaná ezt, ha ott elevenen ásnák el a nőket?) A mullahok Irán múltjához tartoznak, nem a jövőjéhez. Iránban a változás elkötelezettség, nem pedig szembenállás útján fog bekövetkezni. (Érted, Zsolt? Ezt is Brzezinski mondja, nem én! De Te higgy inkább a cionista propagandának)
Ha ilyen politikát folytatunk, talán elkerülhetjük a legrosszabbat. Ha nem ezt tesszük, félek, hogy a térség robbanni fog. Akkor hosszabb távon Izrael életveszélybe fog kerülni." (Egyébként az egész cikket csatolom. Elmélkedhetsz rajta.)
Ami a kivégzéseket illeti: Bush, amikor texasi kormányzó volt, azzal örökítette meg a nevét, hogy a kormányzósága alatt hozták a legtöbb halálos ítéletet, ma pedig az USA a világ vezető állama a börtönlakók abszolút és relatív száma tekintetében. Valaha a Szovjetunió és a Dél-Afrikai Köztársaságé volt ez a dicsőség, most a "bátrak és szabadok országáé", ahol mindenki telefonját és E-mailjét és postáját le szabad hallgatni, ill. elolvasni, ahol a repülőtéren bárkitől elvehetik a laptopját, hogy ellenőrizzék a benne lévő adatokat, ahol embereket bírósági eljárás nélkül korlátlan ideig börtönben lehet tartani, ha azt mondják rá, hogy kulákgyanús, - bocsánat - terrorista gyanús, és ahol egy millió fölött van a hivatalosan nyilvántartott terroristák száma. Paul Craig Roberts, aki valaha Reagan idejében helyettes pénzügyminiszter volt, írja az Airport Gestapo c. írásában (http://www.counterpunch.org/
Mennyire bízhatunk egy olyan hatalomban, amely képtelen megkülönböztetni egy amerikai főállamügyészt egy muszlim terroristától?
Mr. Robison mondta: "Ha biztos volnék abban, hogy Amerika biztonságosabb hely lesz attól, hogy engem zaklatnak a repülőtéren, beletörődnék, de kételkedem benne. Azt gondolom, hogy az én esetem hasonló ahhoz a sok százezer emberéhez, akik rajta vannak ezen a listán és emiatt zaklatják őket."
"Emberek százezrei" egy olyan megfigyelési jegyzékben, amelyhez az égadta világon semmi közük?
Igen! "A Kongresszus tagjait, apácákat, háborús hősöket és más "gyanús egyéneket", olyan nevekkel, mint Robert Johnson és Gary Shmith, ejtett csapdába e jegyzék kaffkai harapófogója, a legcsekélyebb eséllyel arra, hogy kiszabaduljanak" - Mondta Caroline Frederickson az ACLU
(Amerikai Polgárjogi Egyesület) washingtoni jogi irodájának az igazgatója. És ez Amerika, nem pedig a náci Németország!"
Tehát ezt egy volt, amerikai helyettes pénzügyminiszter írja. Nem folytatom! Így is túl hosszúra nyúlt. Egy biztos: én nem küldöm tovább az anyagot, de elmentem "Irán ellenes hazug zsidó propaganda" címmel.
Baráti üdvözlettel,
Mihály
.
Köhög a bolha
.
Grúzia hadat üzent Oroszországnak
Mihail Szaakasvili (aki Soros György régi "jó barátunk" támogatásával került hatalomra) hivatalosan is bejelentette a hadiállapotot Grúzia és Oroszország között. A grúz elnök szerint erre az orosz bombázások adtak okot (bombázások, melyek azután indulták meg, hogy a grúz hadsereg szétrakétázta és szétágyúzta a civil célpontnak számító Dél-Oszétiai fővárost). Az elnök felkérte a parlamentet, hogy döntsön a rendkívüli állapot kihirdetéséről.
Moszkva az USA-t, Izraelt és Ukrajnát hibáztatja
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint azok tehetnek a mostani vérontásról, akik felfegyverezték Grúziát. Ezzel az USA és Izrael felelősségére utalt, hiszen mindkét ország sok fegyvert adott el az utóbbi években a grúzoknak. Az orosz külügyminisztérium egy másik közleményében külön foglalkozott Ukrajna felelősségével, mert az ortoszok szerint az ukránok "tetőtől talpig felfegyverezték" a grúz hadsereget. (Az ukrán "narancs forradalom" mögött is ugyanzok az érdekcsoportok (Soros, stb.) és erők álltak mint a hasonló színezetű grúz eseményeknél)
Móriczkát mindenkinek!
.
Megjegyzésem: akinek nem inge, nem veszi magára!
A MÚOSZ szerint rasszista a Móricka című vicclap:
http://eduardorozsaflores.blogspot.com/2008/08/mosz-szerint-rasszista-mricka-cm.html
.
Megjegyzésem: akinek nem inge, nem veszi magára!
A MÚOSZ szerint rasszista a Móricka című vicclap:
http://eduardorozsaflores.blogspot.com/2008/08/mosz-szerint-rasszista-mricka-cm.html
.
Grúz-orosz háború van
Orosz repülőgépek grúz állásokat bombáztak szombaton. Teljesen lerombolták Pori kikötőjét, ahol egy fontos olajvezeték volt. A grúz és az orosz hadsereg Dél-Oszétiában szárazföldi harcot vív, Gori közelében a legsúlyosabb szombat délelőtt a helyzet.
Orosz-grúz háborúvá fajult a dél-oszét konfliktus. Szombaton az orosz légierő több helyen is bombázott grúz területeket. Nem csak a szakadár Dél-Oszétiában, hanem az ország belsejében is.
A legsúlyosabb orosz csapás Pori kikötőjét érte. A Fekete-tengeri kikötőt porig bombázták. Pori stratégiailag nagyon fontos hely, ide érkezik ugyanis az azeri olaj. Grúziában néhány éve adták át azt a vezetéket, ami Baku környékéről Törökország felé vitte az olajat, a beruházásban komoly amerikai érdekeltség volt. Az olajszállítás most megszűnhet.
Az oroszok több katonai bázist bombáztak Grúziában, a főváros, Tbiliszi közvetlen környékén is. A grúz hatóságok újabb Tbiliszi elleni támadásokra készülnek, ezért kiürítették a kormányépületeket.
Casus belli
Grúzia: Mikhail Szakasvili grúz elnök szerint csütörtökön a jogsértő állapot felszámolására indítottak akciót Dél-Oszétia ellen. A szakadár állam szerinte 1992 óta Moszkva közvetlen irányítása alatt áll, amúgy pedig csempészközpont. Az orosz beavatkozást független országa elleni inváziónak, agressziónak minősítette, ami ellen országa önvédelemre rendezkedik be.
Oroszország: Szergej Lavrov külügyminiszter szerint Grúzia brutális támadást intézett polgárai - és mivel a déloszétok szinte valamennyien orosz állampolgárok is - Oroszország állampolgárai ellen. Etnikai tisztogatásokról és az orosz békefenntartókat ért támadásokról beszélt. A bevonulás indokaként békefenntartóik megvédését hozta fel.
Közben tovább folynak a harcok Dél-Oszétiában. Az eredetileg Grúziához tartozó, ám 1992-ben kivált tartomány szakadár csapataival rendszeresen összetűzött az utóbbi időben a grúz hadsereg. Csütörtökön nagy támadást indítottak a grúzok a régió fővárosa, Chivali ellen. Oroszország pedig beavatkozott az oszétok oldalán.
A szárazföldi összecsapások egyik gócpontja a főváros, Chivali, szombat délelőtt is. A grúz kormány azt állítja, hogy lényegében elfoglalták a város nagy részét, de az orosz erőkkel továbbra is harcolnak a település határában.
Különösen heves harcokról szólnak a hírek Gori környékéről. Sztálin szülővárosa 50 kilométerre van Chivalitól, és itt a grúz hadseregnek van fontos támaszpontja. Az orosz légierő ezt a környéket is bombázta és, az oszét hadsereg is támadja a vidéket.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken hiába tárgyalt a háborúról, nem tudtak határozatot hozni. Az USA, Franciaország és Nagy-Britannia az oroszokat hibáztatbá az erőszak elszabadulásáért, míg Oroszország a grúzokat elítélő határozatot akar. Az amerikai külügyminiszter felszólította Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben Grúzia területi épségét. Tbiliszi környékén mintegy száz amerikai katona van, ők a grúz hadsereg kiképzésében vettek részt.
Az oszét hatóságok 1400 civil oszét halt meg eddig. Az oroszok 15 katonát vesztettek állításuk szerint. A grúz kormány eddig 30 grúz halottat ismert el.
Így látják a biztonságpolitikai szakértők
Svante Cornell Grúzia-szakértő, a stockholmi Institute for Security and Development Policy munkatársa: A mostani fegyveres válság kirobbanását Koszovó függetlenné válásával, a NATO bukaresti csúcstalálkozójával és némileg az Oroszországban lezajlott belső hatalomváltással lehet összefüggésbe hozni.
Oroszország felismerte: Európa jelenleg vonakodik attól, hogy magára haragítsa Moszkvát, az Egyesült Államok pedig éppen a közelgő elnökválasztással van elfoglalva, és kihasználta ezt a kedvező pillnatot a magabiztos fellépésre Dél-Oszétiában. Függetlenül attól, hogy közvetlenül melyik fél indította el a most zajló eseményeket, Oroszország álláspontja világos: nem is próbálja leplezni, hogy ellenőrzése alá akarja vonni a vitatott területeket.
Christopher Langton, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) védelmi elemzője: Különös, hogy eddig fajult a konfliktus, tekintettel arra, hogy Grúzia lépésével kockára teszi a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való közeledési törekvéseit.
Pavel Felgenhauer biztonsági elemző: Ha Oroszország intenzív bevatkozást tervez, akkor a térségben hosszú, véres háborúra kell felkészülni, amelynek ebben a pillanatban lehetetlen megjósolni a kimenetelét. Mindössze egyetlen szárazföldi út köti össze Oroszországot Dél-Oszétiával, nincsenek a térségben a katonai repülőgépek bevetéséhez szükséges felszállóhelyek és a hó várhatóan októbertől májusig lezárja majd a hegyi átjárókat. Mivel Dél-Oszétia földrajzilag elszigetelt Oroszországtól, "logisztikai rémálom" lenne Moszkva számára ellenőrzés alá vonni és megtartani a szakadár térséget a grúz hadsereggel szemben.
Adam Hug, a Foreign Policy Centre munkatársa: Most még mindkét félnek lehetősége lenne arra, hogy visszalépjen. Bár fennáll a széles körű fegyveres válság kockázata, egyik oldalnak sem áll érdekében, hogy közelharcra kerüljön sor. Valószínűtlen, hogy a jelen körülmények között az Egyesült Államok Grúzia oldalán beavatkozna a válságba.
2008. 08. 09. 00:00- A grúz erők felújították a Chinvali elleni tüzérségi támadásukat - közölte pénteken este Marat Kulahmetov, a kaukázusi orosz békefenntartó erők parancsnoka. A tábornok a Vesztyi orosz hírtelevíziónak nyilatkozva azt állította, hogy a grúzok nagy kaliberű lövegekkel lakónegyedeket vettek tűz alá. Áldozatokról egyelőre még nem tudni, de a támadás hevessége nagyjából a korábbiakkal egyenlő. Az orosz légierő csapást mért a Fekete-tenger partján lévő Poti grúz kikötőre és a közeli
Szenakiban lévő katonai támaszpontra - közölte hajnalban Alekszandr Lomaja, a grúz nemzetbiztonsági tanács titkára. "Tudomásunk szerint az oroszok civil és gazdasági létesítmények bombázásába fogtak - mondta Lomaja, aki szerint Mihail Szaakasvili grúz elnök hamarosan rendkívüli állapotot vezet be a Kaukázuson túli országban.
2008. 08. 08. 15:00-24:00 Péntek délután háromkor orosz páncélosok lépik át az orosz-grúz határt. Moszkva indoklása szerint a 150 páncélos békefenntartóik megsegítésére indult. Szergej Lavrov külügyminiszter szerint a grúz békefenntartók orosz társaikra támadtak. Az orosz sajtójelentések szerint tíz orosz békefenntartó életét vesztette. Grúzia agresszióval vádolja Oroszországot és önvédelemre készül. Orosz gépek grúz célpontokat bombáznak. A dél-oszét kormány több száz civil áldozatról,
Lavrov orosz külügyminiszter etnikai tisztogatásokról beszél. Bővebben>>
2008. 08. 08. 00:00-15:00 A grúz kormányerők páncélosai reggelre körülzárják a dél-oszét fővárost, Chinvalit. Oszét források szerint a támadásnak civilek is áldozatául estek. Grúz források szerint az orosz hadsereg is bekapcsolódott a harcokba. Dél körül a grúz kormány háromórás tűzszünetet hirdet, hogy a civil lakosság elhagyhassa az ostromlott Chinvalit. Oroszország Dél-Oszétia függetlenségének elismerésével fenyegetőzik.
Bővebben>>
2008. 08. 07. Grúzia támadást indít az ország északi részén fekvő, 1992. óta de facto független, de senki által el nem ismert szakadár tartomány, Dél-Oszétia ellen. A szakadárok és a kormányalakulatok között 2004. óta gerjed a feszültség. Grúzia 2007-ben korlátozott katonai akcióval már visszafoglalta a szakadár területek egyharmadát, itt oszét vezetésű közigazgatást állított fel. A csütörtöki támadást az ország alkotmányos rendjének visszaállításával indokolták. Bővebben>>
A konfliktus háttere
A grúzok és az oszétok többszáz éves közös történelmük javában békében éltek együtt, 1918-21 között háborúztak csupán, amikor az oszétok a bolsevikokat, a grúzok a mensevikeket
támogatták az orosz polgárháborúban. A Szovjetunió szétesését megelőzően, 1989-ben azonban mindkét népben felerősödött a nacionalizmus. Az oszétok még a Szovjetunió felbomlása előtt függetlenné nyilvánították magukat, majd Grúzia függetlenedésekor orosz támogatással ki is vívták területi függetlenségüket. 2004-ig béke volt, ekkor a 2003-ban, a rózsás forradalomban hatalomra került Mikhail Szakasvili elkezdte kampányát Grúzia területi egységének helyreállításáért.
Bővebben>>
Index.hu
Orosz-grúz háborúvá fajult a dél-oszét konfliktus. Szombaton az orosz légierő több helyen is bombázott grúz területeket. Nem csak a szakadár Dél-Oszétiában, hanem az ország belsejében is.
A legsúlyosabb orosz csapás Pori kikötőjét érte. A Fekete-tengeri kikötőt porig bombázták. Pori stratégiailag nagyon fontos hely, ide érkezik ugyanis az azeri olaj. Grúziában néhány éve adták át azt a vezetéket, ami Baku környékéről Törökország felé vitte az olajat, a beruházásban komoly amerikai érdekeltség volt. Az olajszállítás most megszűnhet.Az oroszok több katonai bázist bombáztak Grúziában, a főváros, Tbiliszi közvetlen környékén is. A grúz hatóságok újabb Tbiliszi elleni támadásokra készülnek, ezért kiürítették a kormányépületeket.
Casus belli
Grúzia: Mikhail Szakasvili grúz elnök szerint csütörtökön a jogsértő állapot felszámolására indítottak akciót Dél-Oszétia ellen. A szakadár állam szerinte 1992 óta Moszkva közvetlen irányítása alatt áll, amúgy pedig csempészközpont. Az orosz beavatkozást független országa elleni inváziónak, agressziónak minősítette, ami ellen országa önvédelemre rendezkedik be.Oroszország: Szergej Lavrov külügyminiszter szerint Grúzia brutális támadást intézett polgárai - és mivel a déloszétok szinte valamennyien orosz állampolgárok is - Oroszország állampolgárai ellen. Etnikai tisztogatásokról és az orosz békefenntartókat ért támadásokról beszélt. A bevonulás indokaként békefenntartóik megvédését hozta fel.
Közben tovább folynak a harcok Dél-Oszétiában. Az eredetileg Grúziához tartozó, ám 1992-ben kivált tartomány szakadár csapataival rendszeresen összetűzött az utóbbi időben a grúz hadsereg. Csütörtökön nagy támadást indítottak a grúzok a régió fővárosa, Chivali ellen. Oroszország pedig beavatkozott az oszétok oldalán.
A szárazföldi összecsapások egyik gócpontja a főváros, Chivali, szombat délelőtt is. A grúz kormány azt állítja, hogy lényegében elfoglalták a város nagy részét, de az orosz erőkkel továbbra is harcolnak a település határában.
Különösen heves harcokról szólnak a hírek Gori környékéről. Sztálin szülővárosa 50 kilométerre van Chivalitól, és itt a grúz hadseregnek van fontos támaszpontja. Az orosz légierő ezt a környéket is bombázta és, az oszét hadsereg is támadja a vidéket.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken hiába tárgyalt a háborúról, nem tudtak határozatot hozni. Az USA, Franciaország és Nagy-Britannia az oroszokat hibáztatbá az erőszak elszabadulásáért, míg Oroszország a grúzokat elítélő határozatot akar. Az amerikai külügyminiszter felszólította Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben Grúzia területi épségét. Tbiliszi környékén mintegy száz amerikai katona van, ők a grúz hadsereg kiképzésében vettek részt.
Az oszét hatóságok 1400 civil oszét halt meg eddig. Az oroszok 15 katonát vesztettek állításuk szerint. A grúz kormány eddig 30 grúz halottat ismert el.
Így látják a biztonságpolitikai szakértők
Svante Cornell Grúzia-szakértő, a stockholmi Institute for Security and Development Policy munkatársa: A mostani fegyveres válság kirobbanását Koszovó függetlenné válásával, a NATO bukaresti csúcstalálkozójával és némileg az Oroszországban lezajlott belső hatalomváltással lehet összefüggésbe hozni.
Oroszország felismerte: Európa jelenleg vonakodik attól, hogy magára haragítsa Moszkvát, az Egyesült Államok pedig éppen a közelgő elnökválasztással van elfoglalva, és kihasználta ezt a kedvező pillnatot a magabiztos fellépésre Dél-Oszétiában. Függetlenül attól, hogy közvetlenül melyik fél indította el a most zajló eseményeket, Oroszország álláspontja világos: nem is próbálja leplezni, hogy ellenőrzése alá akarja vonni a vitatott területeket.
Christopher Langton, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) védelmi elemzője: Különös, hogy eddig fajult a konfliktus, tekintettel arra, hogy Grúzia lépésével kockára teszi a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való közeledési törekvéseit.
Pavel Felgenhauer biztonsági elemző: Ha Oroszország intenzív bevatkozást tervez, akkor a térségben hosszú, véres háborúra kell felkészülni, amelynek ebben a pillanatban lehetetlen megjósolni a kimenetelét. Mindössze egyetlen szárazföldi út köti össze Oroszországot Dél-Oszétiával, nincsenek a térségben a katonai repülőgépek bevetéséhez szükséges felszállóhelyek és a hó várhatóan októbertől májusig lezárja majd a hegyi átjárókat. Mivel Dél-Oszétia földrajzilag elszigetelt Oroszországtól, "logisztikai rémálom" lenne Moszkva számára ellenőrzés alá vonni és megtartani a szakadár térséget a grúz hadsereggel szemben.Adam Hug, a Foreign Policy Centre munkatársa: Most még mindkét félnek lehetősége lenne arra, hogy visszalépjen. Bár fennáll a széles körű fegyveres válság kockázata, egyik oldalnak sem áll érdekében, hogy közelharcra kerüljön sor. Valószínűtlen, hogy a jelen körülmények között az Egyesült Államok Grúzia oldalán beavatkozna a válságba.
2008. 08. 09. 00:00- A grúz erők felújították a Chinvali elleni tüzérségi támadásukat - közölte pénteken este Marat Kulahmetov, a kaukázusi orosz békefenntartó erők parancsnoka. A tábornok a Vesztyi orosz hírtelevíziónak nyilatkozva azt állította, hogy a grúzok nagy kaliberű lövegekkel lakónegyedeket vettek tűz alá. Áldozatokról egyelőre még nem tudni, de a támadás hevessége nagyjából a korábbiakkal egyenlő. Az orosz légierő csapást mért a Fekete-tenger partján lévő Poti grúz kikötőre és a közeli
Szenakiban lévő katonai támaszpontra - közölte hajnalban Alekszandr Lomaja, a grúz nemzetbiztonsági tanács titkára. "Tudomásunk szerint az oroszok civil és gazdasági létesítmények bombázásába fogtak - mondta Lomaja, aki szerint Mihail Szaakasvili grúz elnök hamarosan rendkívüli állapotot vezet be a Kaukázuson túli országban.2008. 08. 08. 15:00-24:00 Péntek délután háromkor orosz páncélosok lépik át az orosz-grúz határt. Moszkva indoklása szerint a 150 páncélos békefenntartóik megsegítésére indult. Szergej Lavrov külügyminiszter szerint a grúz békefenntartók orosz társaikra támadtak. Az orosz sajtójelentések szerint tíz orosz békefenntartó életét vesztette. Grúzia agresszióval vádolja Oroszországot és önvédelemre készül. Orosz gépek grúz célpontokat bombáznak. A dél-oszét kormány több száz civil áldozatról,
Lavrov orosz külügyminiszter etnikai tisztogatásokról beszél. Bővebben>>2008. 08. 08. 00:00-15:00 A grúz kormányerők páncélosai reggelre körülzárják a dél-oszét fővárost, Chinvalit. Oszét források szerint a támadásnak civilek is áldozatául estek. Grúz források szerint az orosz hadsereg is bekapcsolódott a harcokba. Dél körül a grúz kormány háromórás tűzszünetet hirdet, hogy a civil lakosság elhagyhassa az ostromlott Chinvalit. Oroszország Dél-Oszétia függetlenségének elismerésével fenyegetőzik.
Bővebben>>
2008. 08. 07. Grúzia támadást indít az ország északi részén fekvő, 1992. óta de facto független, de senki által el nem ismert szakadár tartomány, Dél-Oszétia ellen. A szakadárok és a kormányalakulatok között 2004. óta gerjed a feszültség. Grúzia 2007-ben korlátozott katonai akcióval már visszafoglalta a szakadár területek egyharmadát, itt oszét vezetésű közigazgatást állított fel. A csütörtöki támadást az ország alkotmányos rendjének visszaállításával indokolták. Bővebben>>A konfliktus háttere
A grúzok és az oszétok többszáz éves közös történelmük javában békében éltek együtt, 1918-21 között háborúztak csupán, amikor az oszétok a bolsevikokat, a grúzok a mensevikeket
támogatták az orosz polgárháborúban. A Szovjetunió szétesését megelőzően, 1989-ben azonban mindkét népben felerősödött a nacionalizmus. Az oszétok még a Szovjetunió felbomlása előtt függetlenné nyilvánították magukat, majd Grúzia függetlenedésekor orosz támogatással ki is vívták területi függetlenségüket. 2004-ig béke volt, ekkor a 2003-ban, a rózsás forradalomban hatalomra került Mikhail Szakasvili elkezdte kampányát Grúzia területi egységének helyreállításáért.Bővebben>>
Index.hu
From Ossetia: Appeal to the Governments and peoples of the world!
.
Please, help us stop genocide of the small people of the South Ossetia!
The small country, which has been constantly destroying for 19 years by Georgian fascists.
And the world community conceal all the atrocities of Georgia for the sake of geopolitical interest of the USA.
Conflict resolution is completely in international law.
However, the Georgian side skillfully uses methods of historical falsifications, political insinuations. Georgia enjoys the patronage of a criminal government of the USA, and presents events in the world misrepresented.
At the moment the most part of South Ossetia is erased by the Georgian aggressors. There continue to die elderly, women, children.
The death toll is unknown, because of the Georgian side fired them all who tried to help the wounded. Children are among them.
Not comparable with anything Georgian cruelty let know even in 91-92 years.
When Georgians at point-blank range shot civilians of South Ossetia, as the example of the bus which was driving with people on bypass road, Zar. No one will forget it!
Georgian fascists made all people go out, from the bus and fired them. They also fired point-blank women and children and kids . They fired even the little three-year-old boy, who hid away under the body of his mother.
What else can we say of Georgia?
They buried people alive, burnt them and tortured them in different methods. After all that the world community is silent and Georgians continue to kill. Saakashvili doesn feel sorry for anybody, even for his Georgians.
For him, the notion of "people" and "meat" is not much different and probably, he prefers more the second.
There is only one way for peace - it is declaration of the independence by the world community.
We call on all decent people of the world not to remain indifferent to the fate of the Ossetian people.
http://tskhinval.ru/english/51.html
PS: as i am finishing this post. there was a news update: Confirmed 10 dead peacekeepers and 30 wounded. S. Ossetia claims 1400 people dead after a night attack by Georgia
http://osgenocide.ru/
As of 19:00 GMT the frontpage of the Ministry of Foreign Affairs of Georgia website have been replaced by black and white images portraying the Georgian Prime Minister Mikheil Saakashvili in various poses alongside similar poses of Adolf Hitler and other Nazi figures.
The time is 21:31 GMT and the site is still defaced.
.
Please, help us stop genocide of the small people of the South Ossetia!
The small country, which has been constantly destroying for 19 years by Georgian fascists.
And the world community conceal all the atrocities of Georgia for the sake of geopolitical interest of the USA.
Conflict resolution is completely in international law.However, the Georgian side skillfully uses methods of historical falsifications, political insinuations. Georgia enjoys the patronage of a criminal government of the USA, and presents events in the world misrepresented.
At the moment the most part of South Ossetia is erased by the Georgian aggressors. There continue to die elderly, women, children.
The death toll is unknown, because of the Georgian side fired them all who tried to help the wounded. Children are among them.
Not comparable with anything Georgian cruelty let know even in 91-92 years.When Georgians at point-blank range shot civilians of South Ossetia, as the example of the bus which was driving with people on bypass road, Zar. No one will forget it!
Georgian fascists made all people go out, from the bus and fired them. They also fired point-blank women and children and kids . They fired even the little three-year-old boy, who hid away under the body of his mother.
What else can we say of Georgia?They buried people alive, burnt them and tortured them in different methods. After all that the world community is silent and Georgians continue to kill. Saakashvili doesn feel sorry for anybody, even for his Georgians.
For him, the notion of "people" and "meat" is not much different and probably, he prefers more the second.
There is only one way for peace - it is declaration of the independence by the world community.
We call on all decent people of the world not to remain indifferent to the fate of the Ossetian people.
http://tskhinval.ru/english/51.html
PS: as i am finishing this post. there was a news update: Confirmed 10 dead peacekeepers and 30 wounded. S. Ossetia claims 1400 people dead after a night attack by Georgia
http://osgenocide.ru/
As of 19:00 GMT the frontpage of the Ministry of Foreign Affairs of Georgia website have been replaced by black and white images portraying the Georgian Prime Minister Mikheil Saakashvili in various poses alongside similar poses of Adolf Hitler and other Nazi figures.
The time is 21:31 GMT and the site is still defaced.
.
2008. augusztus 8., péntek
A MÚOSZ szerint rasszista a Móricka című vicclap
A Móricka című vicclap legújabb számában megjelent rasszista képregény közlése miatt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) etikai bizottsága soron kívüli eljárásban kizárta tagjai sorából a lap főszerkesztőjét.
(MTI)
Én szerintem viszont a MÚOSZ kommunista múmiák gyülekezete amely nem átáll -természetéből fakad persze- kiszolgálni a legrasszistább -magyarellenes- kormányt mely valaha is uralkodott fölöttünk.
Erkölcstelen, súlytalan, nevetséges társaságnak nincs jogalapja "etikailag" bírálni bárkit is.
Szűcs Alfrédnek üzenem: kint sokkal tágasabb, tényleg, és szédítően friss és tisztább a levegő.
(MTI)
Én szerintem viszont a MÚOSZ kommunista múmiák gyülekezete amely nem átáll -természetéből fakad persze- kiszolgálni a legrasszistább -magyarellenes- kormányt mely valaha is uralkodott fölöttünk.
Erkölcstelen, súlytalan, nevetséges társaságnak nincs jogalapja "etikailag" bírálni bárkit is.
Szűcs Alfrédnek üzenem: kint sokkal tágasabb, tényleg, és szédítően friss és tisztább a levegő.
A világ szégyenének napján
.
Ma, fenségesen, eddig sosem látott pompával, ünnepelteti magát a kínai kommunista diktatúra.
Mert ami Kínában van annak az a neve.
Ünnepeltetik magukat a disznó kövérré dagadt párttitkárok, a kommunista terror rendőrség tisztjei. Ünnepelteti magát a sötétség a sötétség birodalmában.
És a fél világ tapsolni fog nekik.
Kötelességünk ezen a napon megemlékezni azokról, akik szenvednek a sárga-vörös rémuralom alatt: tibetiek, ujgurok, a többi elnyomott és jogfosztott nép ámde a burmaiakra is gondolnunk kell, akik nyakára a pekingi despotikus rendszer ültetett véres diktatúrát.
Szégyen és gyalázat, hogy a világ (több mint 80 állam és kormányfő érkezett eddig Pekingbe!) szinte teljes csöndben asszisztál ehhez az „olimpiának” nevezett színjátékhoz.
Pierre de Frédy, Baron de Coubertin forog biztosan, a sírjában.
Az olimpiai eszmét a mai napon fanfárok, vörös zászlók és tűzijáték kíséretében véglegesen eltemették.
Mert
„65 millió áldozat szárad valamilyen módon a kínai kommunizmus lelkén.
A tömegmészárlásnak kétségtelenül komoly hagyományai vannak ugyan, 1911-27 között azonban mindössze pár tízezer halottal kell számolnunk, majd az 1927 és 1946 közötti időszakban milliók halnak meg a kommunisták által ellenőrzött területeken, méghozzá nem harcokban, nem fegyverrel a kézben. Maga a párt rója fel majd mindezt Mao-nak, akinek 1949-ben bocsánatot kell kérnie az ártatlan áldozatokért. Már ebben az időszakban átveszi a kínai párt a bűnök meggyónásának, a lelki önvizsgálatnak a Szovjetunióból már ismert formáit. A párton belül a pszichológiai terror talán még radikálisabb, mint bármelyik testvérpártban. 1946 és 1957 között az agrárreform és a városi tisztogatások szedik áldozataikat.
Megszületnek az első "átnevelő" táborok, az ún. laodong gaizao-k, röviden laogai. Fennállásuk során körülbelül 20 millióan lelik halálukat itt az "elméleti átképzés" során. A legtöbb áldozatot azonban a szerzők által a világtörténelem legnagyobb éhínségeként emlegetett, 1959 és 1961 közötti katasztrófa szedi. Az éhínséget egyértelműen a kommunisták voluntarista agrárpolitikája okozza, ami többek között azzal bizonyítható, hogy minél keményvonalasabb volt egy-egy régió vezetése, annál tovább tart ott az éhínség. Margolin csak nagyon tág becslésre vállalkozik, véleménye szerint körülbelül 25 és 43 millió körül lehetett az alultápláltságban elpusztultak száma. Sokkal többet tudunk viszont a kulturális forradalom körüli eseményekről. Az 1966-76 között történtek 600 000-1 millió ember halálát okozták, ez szinte eltörpül a többi szám mellett. Mégis ez Kína jelenkori történelmének leghíresebb epizódja, hiszen ideologikus minőségében világhírre szert tett jelenségről van szó, ráadásul az eseményeket a kínai vezetés később megtagadta, így kutatása kevésbé ütközött nehézségekbe, mint pl. az 1959-61-es éhínségé. A szerző külön fejezetet szentel Tibetnek. A "világ tetejével" kapcsolatban nehéz konkrét számokkal szolgálni. Biztos, hogy itt kisebb arányban haltak meg éhínségben az emberek, de nagyobb arányban estek erőszak áldozatául, mint Kínában. Margolin mindenesetre kételkedik a nyugati Tibet-pártolók által elfogadott számok (több millió áldozat) valódiságában. Tagadhatatlan viszont a kulturális katasztrófa: a templomok több, mint 90%-ának lerombolása, felbecsülhetetlen értékű szobrok és más műkincsek beolvasztása és megsemmisítése.”
A kommunizmus fekete könyve - A Kínával foglalkozó rész szerzője Jean-Louis Margolin
Ma, fenségesen, eddig sosem látott pompával, ünnepelteti magát a kínai kommunista diktatúra.Mert ami Kínában van annak az a neve.
Ünnepeltetik magukat a disznó kövérré dagadt párttitkárok, a kommunista terror rendőrség tisztjei. Ünnepelteti magát a sötétség a sötétség birodalmában.
És a fél világ tapsolni fog nekik.
Kötelességünk ezen a napon megemlékezni azokról, akik szenvednek a sárga-vörös rémuralom alatt: tibetiek, ujgurok, a többi elnyomott és jogfosztott nép ámde a burmaiakra is gondolnunk kell, akik nyakára a pekingi despotikus rendszer ültetett véres diktatúrát.
Szégyen és gyalázat, hogy a világ (több mint 80 állam és kormányfő érkezett eddig Pekingbe!) szinte teljes csöndben asszisztál ehhez az „olimpiának” nevezett színjátékhoz.
Pierre de Frédy, Baron de Coubertin forog biztosan, a sírjában.
Az olimpiai eszmét a mai napon fanfárok, vörös zászlók és tűzijáték kíséretében véglegesen eltemették.
Mert
„65 millió áldozat szárad valamilyen módon a kínai kommunizmus lelkén.
A tömegmészárlásnak kétségtelenül komoly hagyományai vannak ugyan, 1911-27 között azonban mindössze pár tízezer halottal kell számolnunk, majd az 1927 és 1946 közötti időszakban milliók halnak meg a kommunisták által ellenőrzött területeken, méghozzá nem harcokban, nem fegyverrel a kézben. Maga a párt rója fel majd mindezt Mao-nak, akinek 1949-ben bocsánatot kell kérnie az ártatlan áldozatokért. Már ebben az időszakban átveszi a kínai párt a bűnök meggyónásának, a lelki önvizsgálatnak a Szovjetunióból már ismert formáit. A párton belül a pszichológiai terror talán még radikálisabb, mint bármelyik testvérpártban. 1946 és 1957 között az agrárreform és a városi tisztogatások szedik áldozataikat.
Megszületnek az első "átnevelő" táborok, az ún. laodong gaizao-k, röviden laogai. Fennállásuk során körülbelül 20 millióan lelik halálukat itt az "elméleti átképzés" során. A legtöbb áldozatot azonban a szerzők által a világtörténelem legnagyobb éhínségeként emlegetett, 1959 és 1961 közötti katasztrófa szedi. Az éhínséget egyértelműen a kommunisták voluntarista agrárpolitikája okozza, ami többek között azzal bizonyítható, hogy minél keményvonalasabb volt egy-egy régió vezetése, annál tovább tart ott az éhínség. Margolin csak nagyon tág becslésre vállalkozik, véleménye szerint körülbelül 25 és 43 millió körül lehetett az alultápláltságban elpusztultak száma. Sokkal többet tudunk viszont a kulturális forradalom körüli eseményekről. Az 1966-76 között történtek 600 000-1 millió ember halálát okozták, ez szinte eltörpül a többi szám mellett. Mégis ez Kína jelenkori történelmének leghíresebb epizódja, hiszen ideologikus minőségében világhírre szert tett jelenségről van szó, ráadásul az eseményeket a kínai vezetés később megtagadta, így kutatása kevésbé ütközött nehézségekbe, mint pl. az 1959-61-es éhínségé. A szerző külön fejezetet szentel Tibetnek. A "világ tetejével" kapcsolatban nehéz konkrét számokkal szolgálni. Biztos, hogy itt kisebb arányban haltak meg éhínségben az emberek, de nagyobb arányban estek erőszak áldozatául, mint Kínában. Margolin mindenesetre kételkedik a nyugati Tibet-pártolók által elfogadott számok (több millió áldozat) valódiságában. Tagadhatatlan viszont a kulturális katasztrófa: a templomok több, mint 90%-ának lerombolása, felbecsülhetetlen értékű szobrok és más műkincsek beolvasztása és megsemmisítése.”A kommunizmus fekete könyve - A Kínával foglalkozó rész szerzője Jean-Louis Margolin
2008. augusztus 7., csütörtök
Rózsa-Flores Eduardo: Nyári délután egy magyar faluban
.
Tart még ez a nyár.
Háborús nyár. Minden tekintetben. A Kárpát-medence, szokás szerint, adja magát. Jönnek és mennek a szelek, –ilyenek-olyanok- tornádók, minden nemű és fajtájú viharok. Dúl az égi háború. A rossz emlékű II. Ukrán Front –kinek milyen (ez itt az első fasiszta állításom helye, gondolom)- helyett mostanában hideg-meleg frontok tombolnak a fejünk felett. Kapkodja is a levegőt a szegény magyar…
A kertemben elszaporodtak a hangyák, és bolond táncot járnak nap mint nap: előbújnak, elindulnak, fészkük kincsei a hátukon, majd megállnák hirtelen, és máris indulnak visszafelé elbújni a biztonságos üregekbe. Látványos az ingerültségük. Ők sem értik mi zajlik itt.
Fejem fölött szárnyas menyasszonyaim, az isteni fecskék piruetteznek: a fiatalok vadászbombázó módra zuhannak alá, szinte súrolják a körtefáim tetejét és azon nyomban, szédítő sebességgel szállnak újra fel, fel majdnem a felhőkig… az idősebbek őrködnek tisztes távolságból, ők nem szálldosnak „összevissza”, más a dolguk…hátha a vércse, vagy valamelyik más ellenség bepofátlankodik a gyakorlópálya közelébe…
Eszembe jutnak, óhatatlanul, véres magyar hétköznapjaink, és a sok kis magyar védtelensége, és félelme a darabolós, késelős, baltás gyilkostól, az éjszaka a haramiák birodalma lett. És csöndben kell legyen a pária, reszketve simogatja párját, hátha ezt az éjszakát megússzák, hátha előbb kell fel ma a nap, hátha ma más lesz az áldozat…És csöndbe kell maradjanak.
Háborús ez a nyár. És háborús ősznek nézzünk elébe.
Volt barát –egyre több nekem az ilyen, lehet öregszem, lehet ilyen időket élünk, vagy mindkettő- betévedt a minap. Viccelődve Babitsot emlegette nekem, az elefánttornyos Babitsot, hogy én is ilyen lettem volna, nem dicsérni jött, mondta. Én mindenesetre, jót nevettem a hasonlaton, és mi tagadás hízott is egy kicsit a májam.
Beszélgettünk vagy egy órát –türelmesen hallgattam fejtegetéseit. Hogy az ország állapota ilyen meg olyan, csak ti nem akarjatok megérteni, más időket élünk…
Nagyot néztem. Egyeseknek tényleg mániája lett, és nem csak mostanában, hogy besoroznak a legkülönbféle klubokba.
Ki az a ti?- kérdeztem.
Hát, ti, ti idealisták –az idealistát jól megnyomta, és folytatta, szinte méla undorral: miattatok van itt minden baj. Mert nem tudtok belenyugodni, hogy elszállt az idő az avítt eszméitek felett, és ragaszkodtok olyan hülyésségekre, mint hagyomány, meg haza, tudod jól miről beszélek…
Eszébe juttattam, hogy valamikor –igaz, rég volt- mindketten, együtt voltunk „idealisták”, persze, egy kicsit másképp, mint amilyennek most ő lát engem, ámde mégis, akkor hittünk, hogy lehet jobb, hogy közös akarattal, stb.
Egyre idegesítőbb hívatlan látogatóm azóta, a rendszer kivételezett helyzetű –nem finnyás a lelkem- kiszolgálója lett, tégla lett a szilárdnak hitt falban és persze, hogy félti, széles, állhatatos nyelvcsapásokkal elért biztonságát. Többek között tőlem félti, kiderült, merthogy meg mindig idealista volnék…
És magyarázta, magyarázta tovább, hogy a rendszer maga a lényeg. Mert ha kívül helyezed magad a rendszeren, semmit nem tudsz tenni. Hiú ábránd, felhőkkel kergetőztök, a zászló nem nektek áll, a világ megváltozott végérvényesen…
Hallgattam. Egyre idegesebb lett, hogy nem vágok közbe. Hogy nem próbálok ellentmondani.
Végül felüvöltözött: Mi az, te lesajnálsz? Te? Akinek tudomásom szerint egy fillérje nincs a bankszámláján? –ez érdekes fordulat volt, de azért sem mutattam semmi érdeklődést, hogy ezt például pont ő honnan tudhatja?, inkább nézegetni kezdtem az egyre ingerültebb hangyáimat-, Hát, az hiszed –folytatta-, bármi érteke van a könyveidnek? Senki nem olvassa őket, de nyugodj meg, nem csak a tieid…
Fél szemmel fölnéztem, láttam, megitta a kávéját, mert mi idealisták –két front átvonulása között- udvariasak vagyunk ám, majd közöltem: ne haragudjon de egynéhány falubeli szomszédommal megbeszéltük, kimegyünk a kertek végére és csapunk egy jó kis pusztítást, kiirtjuk a parlagfüvet.
Nyakkendős, a rendszernek téglája, volt barátom értetlenül tekintett rám, majd fölállt és elköszönt.
A nap előbújt.
A felfrissült és illatos levegőben öröm volt járni a mezőben. A fecskék a magasban még járták szédítő táncukat.
Aznap délután kitéptem jó néhány undormányt szép hazánk földjéből.
Maradt még. Bőségesen.
Eső után –most az jön-, folytatjuk a takarítást. Megbeszéltük a többiekkel.
Hát ilyen háborús időket élünk.
És egy, a fenti íráshoz nem biztos, hogy kapcsolódó szöveg rész…csak eszembe jutott
A fennálló tagadása mögött az anarchizmus antropológiai optimizmusa húzódik meg: az emberi természet nem eredendően rossz - ahogy azt Hobbes feltételezte -, hanem alapvetően jó, s a feladat annak a békés, egyensúlyi, társadalmi konszenzusra épülő berendezkedésnek a kiépítése, amely ennek a természetnek megfelel. Az anarchisták szerint minden embernek külső kényszerektől mentesen, uralom nélkül kellene élnie, mert akkor a közös érdek és az egyén érdeke nem kerülne egymással ellentmondásba. Ennek megvalósítására azonban forradalomra van szükség: a fennálló uralmi intézményrendszer totális lerombolására. A forradalom nem lehet csupán politikai forradalom, amelynek célja az egyik uralmi intézményrendszer és hatalmi elit felváltása a másikkal, hanem társadalmi forradalom kell legyen, amely az állam szétzúzásával kezdődik, s egy új, uralom nélküli korszak nyitányát jelenti: "Anarchián kívül nincsen forradalom" - mondja Kropotkin, mert anarchista nem tekintheti forradalomnak azt, ha csupán kormányok vagy rezsimek váltják egymást. Egy kormány sohasem lehet forradalmi, mert ha az lenne, önmagát oszlatná fel. Az anarchizmus tagadja, hogy a forradalom sikere után bármifajta diktatórikus átmeneti szakaszra szükség lenne. "Tudjuk, hová vezet szükségszerűen a legjobb diktatúra is: a forradalom megöléséhez!" - emlékeztet Kropotkin az e tekintetben paradigmatikus francia forradalom tapasztalataira. Látnoki szavait a bolsevik forradalom története utólag sokszorosan igazolta.
No. Ennyit mára.
.
Tart még ez a nyár.
Háborús nyár. Minden tekintetben. A Kárpát-medence, szokás szerint, adja magát. Jönnek és mennek a szelek, –ilyenek-olyanok- tornádók, minden nemű és fajtájú viharok. Dúl az égi háború. A rossz emlékű II. Ukrán Front –kinek milyen (ez itt az első fasiszta állításom helye, gondolom)- helyett mostanában hideg-meleg frontok tombolnak a fejünk felett. Kapkodja is a levegőt a szegény magyar…
A kertemben elszaporodtak a hangyák, és bolond táncot járnak nap mint nap: előbújnak, elindulnak, fészkük kincsei a hátukon, majd megállnák hirtelen, és máris indulnak visszafelé elbújni a biztonságos üregekbe. Látványos az ingerültségük. Ők sem értik mi zajlik itt.
Fejem fölött szárnyas menyasszonyaim, az isteni fecskék piruetteznek: a fiatalok vadászbombázó módra zuhannak alá, szinte súrolják a körtefáim tetejét és azon nyomban, szédítő sebességgel szállnak újra fel, fel majdnem a felhőkig… az idősebbek őrködnek tisztes távolságból, ők nem szálldosnak „összevissza”, más a dolguk…hátha a vércse, vagy valamelyik más ellenség bepofátlankodik a gyakorlópálya közelébe…
Eszembe jutnak, óhatatlanul, véres magyar hétköznapjaink, és a sok kis magyar védtelensége, és félelme a darabolós, késelős, baltás gyilkostól, az éjszaka a haramiák birodalma lett. És csöndben kell legyen a pária, reszketve simogatja párját, hátha ezt az éjszakát megússzák, hátha előbb kell fel ma a nap, hátha ma más lesz az áldozat…És csöndbe kell maradjanak.
Háborús ez a nyár. És háborús ősznek nézzünk elébe.
Volt barát –egyre több nekem az ilyen, lehet öregszem, lehet ilyen időket élünk, vagy mindkettő- betévedt a minap. Viccelődve Babitsot emlegette nekem, az elefánttornyos Babitsot, hogy én is ilyen lettem volna, nem dicsérni jött, mondta. Én mindenesetre, jót nevettem a hasonlaton, és mi tagadás hízott is egy kicsit a májam.
Beszélgettünk vagy egy órát –türelmesen hallgattam fejtegetéseit. Hogy az ország állapota ilyen meg olyan, csak ti nem akarjatok megérteni, más időket élünk…
Nagyot néztem. Egyeseknek tényleg mániája lett, és nem csak mostanában, hogy besoroznak a legkülönbféle klubokba.
Ki az a ti?- kérdeztem.
Hát, ti, ti idealisták –az idealistát jól megnyomta, és folytatta, szinte méla undorral: miattatok van itt minden baj. Mert nem tudtok belenyugodni, hogy elszállt az idő az avítt eszméitek felett, és ragaszkodtok olyan hülyésségekre, mint hagyomány, meg haza, tudod jól miről beszélek…
Eszébe juttattam, hogy valamikor –igaz, rég volt- mindketten, együtt voltunk „idealisták”, persze, egy kicsit másképp, mint amilyennek most ő lát engem, ámde mégis, akkor hittünk, hogy lehet jobb, hogy közös akarattal, stb.
Egyre idegesítőbb hívatlan látogatóm azóta, a rendszer kivételezett helyzetű –nem finnyás a lelkem- kiszolgálója lett, tégla lett a szilárdnak hitt falban és persze, hogy félti, széles, állhatatos nyelvcsapásokkal elért biztonságát. Többek között tőlem félti, kiderült, merthogy meg mindig idealista volnék…
És magyarázta, magyarázta tovább, hogy a rendszer maga a lényeg. Mert ha kívül helyezed magad a rendszeren, semmit nem tudsz tenni. Hiú ábránd, felhőkkel kergetőztök, a zászló nem nektek áll, a világ megváltozott végérvényesen…
Hallgattam. Egyre idegesebb lett, hogy nem vágok közbe. Hogy nem próbálok ellentmondani.
Végül felüvöltözött: Mi az, te lesajnálsz? Te? Akinek tudomásom szerint egy fillérje nincs a bankszámláján? –ez érdekes fordulat volt, de azért sem mutattam semmi érdeklődést, hogy ezt például pont ő honnan tudhatja?, inkább nézegetni kezdtem az egyre ingerültebb hangyáimat-, Hát, az hiszed –folytatta-, bármi érteke van a könyveidnek? Senki nem olvassa őket, de nyugodj meg, nem csak a tieid…
Fél szemmel fölnéztem, láttam, megitta a kávéját, mert mi idealisták –két front átvonulása között- udvariasak vagyunk ám, majd közöltem: ne haragudjon de egynéhány falubeli szomszédommal megbeszéltük, kimegyünk a kertek végére és csapunk egy jó kis pusztítást, kiirtjuk a parlagfüvet.
Nyakkendős, a rendszernek téglája, volt barátom értetlenül tekintett rám, majd fölállt és elköszönt.
A nap előbújt.
A felfrissült és illatos levegőben öröm volt járni a mezőben. A fecskék a magasban még járták szédítő táncukat.
Aznap délután kitéptem jó néhány undormányt szép hazánk földjéből.
Maradt még. Bőségesen.
Eső után –most az jön-, folytatjuk a takarítást. Megbeszéltük a többiekkel.
Hát ilyen háborús időket élünk.
És egy, a fenti íráshoz nem biztos, hogy kapcsolódó szöveg rész…csak eszembe jutott
A fennálló tagadása mögött az anarchizmus antropológiai optimizmusa húzódik meg: az emberi természet nem eredendően rossz - ahogy azt Hobbes feltételezte -, hanem alapvetően jó, s a feladat annak a békés, egyensúlyi, társadalmi konszenzusra épülő berendezkedésnek a kiépítése, amely ennek a természetnek megfelel. Az anarchisták szerint minden embernek külső kényszerektől mentesen, uralom nélkül kellene élnie, mert akkor a közös érdek és az egyén érdeke nem kerülne egymással ellentmondásba. Ennek megvalósítására azonban forradalomra van szükség: a fennálló uralmi intézményrendszer totális lerombolására. A forradalom nem lehet csupán politikai forradalom, amelynek célja az egyik uralmi intézményrendszer és hatalmi elit felváltása a másikkal, hanem társadalmi forradalom kell legyen, amely az állam szétzúzásával kezdődik, s egy új, uralom nélküli korszak nyitányát jelenti: "Anarchián kívül nincsen forradalom" - mondja Kropotkin, mert anarchista nem tekintheti forradalomnak azt, ha csupán kormányok vagy rezsimek váltják egymást. Egy kormány sohasem lehet forradalmi, mert ha az lenne, önmagát oszlatná fel. Az anarchizmus tagadja, hogy a forradalom sikere után bármifajta diktatórikus átmeneti szakaszra szükség lenne. "Tudjuk, hová vezet szükségszerűen a legjobb diktatúra is: a forradalom megöléséhez!" - emlékeztet Kropotkin az e tekintetben paradigmatikus francia forradalom tapasztalataira. Látnoki szavait a bolsevik forradalom története utólag sokszorosan igazolta.
No. Ennyit mára.
.
Már nincs messze Mladics letartóztatása
Radovan Karadzsics volt boszniai vadrác elnök elfogása után Belgrád most fokozott erővel nyomoz Ratko Mladics tábornok, a boszniai vadrác haderő egykori parancsnoka után.
A hatóságok még a hónap vége előtt át akarják adni a körözött háborús bűnöst, a boszniai mészárost a hágai ENSZ-törvényszéknek, írta csütörtöki számában a Blic [1] című Nándorfehérvári (belgrádi) napilap. A nyomozócsoport tagjait ezért felszólították, hogy egyelőre halasszák el nyári szabadságukat.
Mladics 94-ben
Nándorfehérvár abból indul ki, hogy a nyári időszak tökéletesen alkalmas a "hágai történet" lezárására. Nem ülésezik a parlament, emiatt kisebb az esélye a radikálisok politikai mesterkedéseinek, de utcai tüntetéseknek és rendbontásoknak is, jelentette az újság a kormányhoz közel álló forrásokra hivatkozva. Ráadásul a közvélemény, amelyet Karadzic elfogása még sokkolt, már felkészült egy esetleges újabb letartóztatásra. Mladicson kívül Goran Hadzsics, az egykori horvátországi szakadár vadrác terület, Krajina volt elnöke van még szökésben a vadrác háborús bűnösök közül.
A Blic a Mladics tábornok kézre kerítésére tett fokozott erőfeszítésekben látja az okát annak is, hogy szeptember elejére halasztották a hágai törvényszék főügyészének júliusra tervezett látogatását. Serge Brammertz főügyésznek szeptember közepén kell az Európai Uniót (EU) tájékoztatnia Nándorfehérvár együttműködéséről a törvényszékkel. Arra számítanak, hogy pozitív értékelése lehetővé teszi a kereskedelmi könnyítésekről szóló átmeneti megállapodás életbe léptetését, amelyet áprilisban a stabilizációs és társulási egyezménnyel egy időben írták alá a rácok és az EU.
MTI jelentése alapján
2008. augusztus 6., szerda
Hiroshima - évforduló - anniversary
Hogy is állunk a háborús bűnökkel?
War crimes: So, what is all this about?
War crimes: So, what is all this about?
Hirosima emlékére
Előadja a MILLENNIUM Fesztiválzenekar és Gyermekkórus
Előadja a MILLENNIUM Fesztiválzenekar és Gyermekkórus
Az Új Világrendről
Főműsoridőben a CNN csatornán kertelés nélkül beszéltek az Új Világrendről.
Egy újabb lépés történt meg a napokban, erről szól a beszámoló.
Bush Has Succeeded in Setting Up His "New World Order"
http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/6081#comment-26416
Egy újabb lépés történt meg a napokban, erről szól a beszámoló.
Bush Has Succeeded in Setting Up His "New World Order"
Érdekes beszéd 1961-ből...Egy zsidó disszidens inti Amerikát.
Benjamin H. Freedman beszéde - 1961. Washingtonhttp://portal.jobbik.net/index.php?q=node/6081#comment-26416
Gondolat mára
.
„Befejezett rendszer alkotása nem szükséges, s a befejezést nem is kell keresni. Elég, ha az ember a célt kitűzi, a helyes irányt kijelöli, az út egy részét megteszi, a nehézségeket eltávolítja, és segédeszközöket gondol ki. A többit a következő nemzedékre hagyhatja. Ezen a pályán minden pont egy cél, s a végcélt, mint mindennemű munka befejezését, csak azok kereshetik, csak azok kérdezősködhetnek utána, kik az emberi erők nagy versenyében nem vesznek részt. Elfogulatlanul és kételkedéssel kell fognunk a munkához, s mindig így legyen az utunkon, nehogy a tapasztaltakhoz valamit hozzátegyünk, vagy azokból valami figyelmünket elterelje…”
Francis Bacon Lord Verulam : Novum Organum
Francis Bacon
„Befejezett rendszer alkotása nem szükséges, s a befejezést nem is kell keresni. Elég, ha az ember a célt kitűzi, a helyes irányt kijelöli, az út egy részét megteszi, a nehézségeket eltávolítja, és segédeszközöket gondol ki. A többit a következő nemzedékre hagyhatja. Ezen a pályán minden pont egy cél, s a végcélt, mint mindennemű munka befejezését, csak azok kereshetik, csak azok kérdezősködhetnek utána, kik az emberi erők nagy versenyében nem vesznek részt. Elfogulatlanul és kételkedéssel kell fognunk a munkához, s mindig így legyen az utunkon, nehogy a tapasztaltakhoz valamit hozzátegyünk, vagy azokból valami figyelmünket elterelje…”
Francis Bacon Lord Verulam : Novum Organum
Francis Bacon2008. augusztus 5., kedd
Nyílt levél Orbán Viktornak
.
Elnök úr! Ideje lenne tisztázni magában, mit is akar. Mit is akar? Mert húsz éven át nem lehet egy országot az orránál fogva vezetni. Alkalmatlan, hitvány emberekkel veszi magát körül, ebből következik, hogy veszít! "Madarat tolláról, embert barátjáról" - mondja népi bölcsességünk. Tehát kérdezem, Ön kinek tartja magát? Miféle „barátai” vannak önnek?
Tisztelt Elnök Úr!
Ön nagyhatalmú ember (még egy ideig), de fogalma sincs az egyszerű emberek bajairól, illetve, ha van, akkor nem akar tudomást venni róla. Az Ön helyzetében nem is szokatlan, csak egy olyan embertől megdöbbentő, aki magát a nemzet iránt elkötelezettnek vallja. Ön, elnök úr, csak a megélhetésének elkötelezett. Ezt meg is értem, de azt már nem, ha az én nevemben is beszél. Évek óta szerettem volna önnel beszélni (szándékosan használom a kis betűket), de lehetetlen volt. Ön az elérhetetlen ember!
Mondja meg, mit értünk el az önkormányzati sikereikkel, a nemzeti petícióval, a mostani népszavazással? Mit ért meg jobbításként az olyan egyszerű ember, mint én? Önök - kőfallal körülvett nagyhatalmú, a globalizáció vezérei által támogatott vezetők - természetesen sokat! De én, mi semmit! Hiába próbálkoztam Önnel kapcsolatba kerülni, lehetetlen volt. Bármelyik balliberális vezetővel hamar felvehettem volna a kapcsolatot - eszem ágában sem volt -, de önnel, és vezető társaival, lehetetlen, hiszen önök a nagy semmittevésben megközelíthetetlenek.
Elnök úr! Ideje lenne tisztázni magában, mit is akar. Mit is akar? Mert húsz éven át nem lehet egy országot az orránál fogva vezetni. Alkalmatlan, hitvány emberekkel veszi magát körül, ebből következik, hogy veszít! "Madarat tolláról, embert barátjáról" - mondja népi bölcsességünk. Tehát kérdezem, Ön kinek tartja magát? Miféle „barátai” vannak önnek?
Óriásit csalódtam Önben is, és vezető társaiban is. Egyszerűen élősködnek a nép nyakán. Ideje lenne visszavonulni, és munkájukból megélve tevékenykedni a hazáért! Ha tényleg szeretik HAZÁNKAT, akkor áldozatot is hoznának érte, de önök csak élősködnek a népen!
Várva válaszát, üdvözlettel: Czakó István
Kiegészítés:
Ön, elnök úr, hitegeti a népet, hogy ha ez meg ez sikerül, akkor minden más lesz, a jelenlegi kormány eltakarodik (erről beszélt az önkormányzati választások idején, megnyerték, és semmi nem történt, de ugyanez játszódott le a legutóbbi népszavazást követően is), és végre minden elindulhat a jó irányba. Mivel nem jött be a terve, most ön Erdélybe járogat, ahol megint lehet szép, nagy szavakat pufogtatni. Elnök úr, ön nem is akar változást. Legalább önmagának vallja be!
Húsz éve hülyítik a népet, cifrábbnál cifrább ígéreteket hallunk, s mi valósul meg belőle? Semmi. Ne mondja azt, hogy ez a demokrácia, s a nép a volt kommunistákra szavazott, mert ez nem igaz! Önök nem képviselték az érdekeinket olyan elemi erővel, hogy bizalmat érdemeltek volna. Egyszer az ölükbe hullott a lehetőség (vagy eleve így volt kitervelve?), s eléggé gyatrán éltek vele. Már akkor is a nagyképűség volt a legfőbb jellemzője a Fidesznek. Ezt szóvá is tettem egyik képviselőnknek. Lepergett! Mai napig nem tudom a saját városomban elérni a Fidesz egyes vezetőit (pl. megyei közgyűlési elnököt, megyei elnököt, polgármestert,…), mintha királyok lennének. Lepattanok a falról, amivel körül veszik magukat. De ez így van az Ön esetében is.
Egy szó mint száz, ideje lenne leszállni a magas lóról. Uram, önök éppen olyan emberek, mint akik felett élősködnek. Lehet, hogy Ön kiválóan beszél angolul, s elismert nemzetközi politikus (mert végrehajtja, amit mondanak), és teszem azt Józsi bácsi (aki önre adta szavazatát, vagyis ezzel megtisztelte önt) csak egy egyszerű ember, de higgye el, mindkettőjüknek csak az a kb. két köbméter marad életük végére!
Ha ön tényleg keresztyén ember (ami felől nem vagyok megbizonyosodva), akkor viselkedjék is úgy! Ne a globalista nagyurak kegyeit keresse, hanem a Mindenhatóét, s merjen bízni benne! Így talán hitelessé válhat!
(Ezen levelem azért íródott, mert olvastam gratulációját, hogy győztünk a népszavazáskor. Nos az én válaszom, néhány hónap elmúlása után ez!)
Üdvözlettel: Czakó István
Elnök úr! Ideje lenne tisztázni magában, mit is akar. Mit is akar? Mert húsz éven át nem lehet egy országot az orránál fogva vezetni. Alkalmatlan, hitvány emberekkel veszi magát körül, ebből következik, hogy veszít! "Madarat tolláról, embert barátjáról" - mondja népi bölcsességünk. Tehát kérdezem, Ön kinek tartja magát? Miféle „barátai” vannak önnek?
Tisztelt Elnök Úr!
Ön nagyhatalmú ember (még egy ideig), de fogalma sincs az egyszerű emberek bajairól, illetve, ha van, akkor nem akar tudomást venni róla. Az Ön helyzetében nem is szokatlan, csak egy olyan embertől megdöbbentő, aki magát a nemzet iránt elkötelezettnek vallja. Ön, elnök úr, csak a megélhetésének elkötelezett. Ezt meg is értem, de azt már nem, ha az én nevemben is beszél. Évek óta szerettem volna önnel beszélni (szándékosan használom a kis betűket), de lehetetlen volt. Ön az elérhetetlen ember!
Mondja meg, mit értünk el az önkormányzati sikereikkel, a nemzeti petícióval, a mostani népszavazással? Mit ért meg jobbításként az olyan egyszerű ember, mint én? Önök - kőfallal körülvett nagyhatalmú, a globalizáció vezérei által támogatott vezetők - természetesen sokat! De én, mi semmit! Hiába próbálkoztam Önnel kapcsolatba kerülni, lehetetlen volt. Bármelyik balliberális vezetővel hamar felvehettem volna a kapcsolatot - eszem ágában sem volt -, de önnel, és vezető társaival, lehetetlen, hiszen önök a nagy semmittevésben megközelíthetetlenek.
Elnök úr! Ideje lenne tisztázni magában, mit is akar. Mit is akar? Mert húsz éven át nem lehet egy országot az orránál fogva vezetni. Alkalmatlan, hitvány emberekkel veszi magát körül, ebből következik, hogy veszít! "Madarat tolláról, embert barátjáról" - mondja népi bölcsességünk. Tehát kérdezem, Ön kinek tartja magát? Miféle „barátai” vannak önnek?
Óriásit csalódtam Önben is, és vezető társaiban is. Egyszerűen élősködnek a nép nyakán. Ideje lenne visszavonulni, és munkájukból megélve tevékenykedni a hazáért! Ha tényleg szeretik HAZÁNKAT, akkor áldozatot is hoznának érte, de önök csak élősködnek a népen!
Várva válaszát, üdvözlettel: Czakó István
Kiegészítés:
Ön, elnök úr, hitegeti a népet, hogy ha ez meg ez sikerül, akkor minden más lesz, a jelenlegi kormány eltakarodik (erről beszélt az önkormányzati választások idején, megnyerték, és semmi nem történt, de ugyanez játszódott le a legutóbbi népszavazást követően is), és végre minden elindulhat a jó irányba. Mivel nem jött be a terve, most ön Erdélybe járogat, ahol megint lehet szép, nagy szavakat pufogtatni. Elnök úr, ön nem is akar változást. Legalább önmagának vallja be!
Húsz éve hülyítik a népet, cifrábbnál cifrább ígéreteket hallunk, s mi valósul meg belőle? Semmi. Ne mondja azt, hogy ez a demokrácia, s a nép a volt kommunistákra szavazott, mert ez nem igaz! Önök nem képviselték az érdekeinket olyan elemi erővel, hogy bizalmat érdemeltek volna. Egyszer az ölükbe hullott a lehetőség (vagy eleve így volt kitervelve?), s eléggé gyatrán éltek vele. Már akkor is a nagyképűség volt a legfőbb jellemzője a Fidesznek. Ezt szóvá is tettem egyik képviselőnknek. Lepergett! Mai napig nem tudom a saját városomban elérni a Fidesz egyes vezetőit (pl. megyei közgyűlési elnököt, megyei elnököt, polgármestert,…), mintha királyok lennének. Lepattanok a falról, amivel körül veszik magukat. De ez így van az Ön esetében is.
Egy szó mint száz, ideje lenne leszállni a magas lóról. Uram, önök éppen olyan emberek, mint akik felett élősködnek. Lehet, hogy Ön kiválóan beszél angolul, s elismert nemzetközi politikus (mert végrehajtja, amit mondanak), és teszem azt Józsi bácsi (aki önre adta szavazatát, vagyis ezzel megtisztelte önt) csak egy egyszerű ember, de higgye el, mindkettőjüknek csak az a kb. két köbméter marad életük végére!
Ha ön tényleg keresztyén ember (ami felől nem vagyok megbizonyosodva), akkor viselkedjék is úgy! Ne a globalista nagyurak kegyeit keresse, hanem a Mindenhatóét, s merjen bízni benne! Így talán hitelessé válhat!
(Ezen levelem azért íródott, mert olvastam gratulációját, hogy győztünk a népszavazáskor. Nos az én válaszom, néhány hónap elmúlása után ez!)
Üdvözlettel: Czakó István
Hacsek és Sajó
.
Na?
Mi na?
Na-na?
Na, ne szórakozzon, mondjon már valamit...
Mi újság?
Nincsen újság.
Hogy, hogy?
Na
Mi na?
Semmi, még él!
Mi na?
Na-na?
Na, ne szórakozzon, mondjon már valamit...
Mi újság?
Nincsen újság.
Hogy, hogy?
Na
Mi na?
Semmi, még él!
2008. augusztus 4., hétfő
Elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin
.
Idézetek A. Szolzsenyicintől
* Nem a Birodalom tág határaihoz kell ragaszkodnunk, hanem szellemünk tisztaságához a megmaradt területen.
* Bármihez fogjunk, bármin gondolkodjunk mai politikai életünkben, senki sem számíthat semmi jóra mindaddig, amíg könyörtelen akaratunk pusztán az érdekeink után lohol, nem törődve nemhogy az isteni igazsággal, de még a józan erkölccsel sem.
* A föld csodálatos, áldott képessége, hogy termést hoz. És jaj azoknak a közösségeknek, amelyek nem tudnak élni e képességével.
* ...A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.
Alekszandr Szolzsenyicin
R.I.P.
Életének kilencvenedik évében vasárnap este Moszkvában elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin világhírű orosz író. Halálhírét fia, Sztyepan közölte az ITAR-TASZSZ hírügynökséggel. Beszámolója szerint édesapja otthonában, szívelégtelenség következtében halt meg helyi idő szerint nem sokkal éjfél előtt.
Az író 1918-ban született kozák értelmiségi családban. Apja még születése előtt meghalt, a fiatalember pedig a Vörös hadsereg tisztjeként végigharcolta a második világháborút, bátorságáért kitüntetésben is részesült. De bátorsága, szabad szelleme volt az is, ami már korán bajba sodorta: egy levelében nyíltan bírálta Sztálint és annak hadvezéri képességeit. Ezért 1945-ben letartóztatták, és nyolc évig különféle szovjet börtönökben, munkatáborokban raboskodott. A hatvanas évek enyhülő légkörében, Sztálin halála után írta meg az "Iván Gyenyiszovics egy napja" című novelláját, ami bombaként robbant a Szovjetunióban és külföldön is.
Hruscsov lemondatásával azonban véget ért az enyhülés korszaka, és Szolzsenyicin nem publikálhatott többé. Az orosz írószövetség kizárta soraiból, és Szovjetunióban nem jelenhettek meg az ebben az időszakban íródott alkotásai: a Pokol Tornácán, és a Rákosztály. Külföldön viszont igen, és az egyre elismertebb Szolzsenyicin végül 1970-ben elnyerte műveiért a legrangosabb irodalmi elismerést: az irodalmi Nobel-díjat. Ám a díjat nem vehette át, mivel félt, amennyiben elhagyja hazáját, a hatóságok megakadályozzák majd visszatérését. A kommunista diktatúra viszont inkább a "kívül tágasabb" politikáját követte leghíresebb fiával szemben: annak 1973-ban megjelent műve, a Gulág-szigetcsoport miatt hazaárulónak bélyegezték és száműzték a Szovjetunióból, amit önszántából el nem hagyott soha.
Így kerülhetett sor arra, hogy végül 1974-ben átvehette irodalmi Nobel-díját, és először Zürich-ben, végül 1976-tól az Egyesült Államokban telepedett le. Száműzetése alatt sem maradt tétlen: elsősorban a nyugati demokrácia és a fogyasztói társadalom visszásságait, annak Janus-arcú politikáját ostorozta. Végül a Szovjetunió összeomlása és a diktatúra bukása után Szolzsenyicint Oroszország hazavárta: visszakapta állampolgárságát, megkövette az orosz Írószövetség, 1994-ben visszatért szülőföldjére, ahol 1997-ben az Orosz Tudományos Akadémia tagjává választották, munkásságáért elnyerte az orosz Lomonoszov Aranyérmet, és a francia Erkölcs- és Politikatudományi Akadémia nagydíját, több rangos tudományos és irodalmi társaság tagságát.
A Nobel-díjas író már hosszabb ideje betegeskedett, de aktívan dolgozott. Feleségével, Natalja Dmitrijevnával összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott. Dmitrij Medvegyev orosz elnök az író halálhírének vétele után azonnal részvétét fejezte ki Szolzsenyicin családjának.
Solzhenitsyn: The prize in 1990 was proposed not by Gorbachev, but by the Council of Ministers of the Russian Soviet Federative Socialist Republic, then a part of the USSR. The prize was to be for "The Gulag Archipelago." I declined the proposal, since I could not accept an award for a book written in the blood of millions.
Idézetek A. Szolzsenyicintől
* Nem a Birodalom tág határaihoz kell ragaszkodnunk, hanem szellemünk tisztaságához a megmaradt területen.
* Bármihez fogjunk, bármin gondolkodjunk mai politikai életünkben, senki sem számíthat semmi jóra mindaddig, amíg könyörtelen akaratunk pusztán az érdekeink után lohol, nem törődve nemhogy az isteni igazsággal, de még a józan erkölccsel sem.
* A föld csodálatos, áldott képessége, hogy termést hoz. És jaj azoknak a közösségeknek, amelyek nem tudnak élni e képességével.
* ...A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.
Alekszandr SzolzsenyicinR.I.P.
Életének kilencvenedik évében vasárnap este Moszkvában elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin világhírű orosz író. Halálhírét fia, Sztyepan közölte az ITAR-TASZSZ hírügynökséggel. Beszámolója szerint édesapja otthonában, szívelégtelenség következtében halt meg helyi idő szerint nem sokkal éjfél előtt.
Az író 1918-ban született kozák értelmiségi családban. Apja még születése előtt meghalt, a fiatalember pedig a Vörös hadsereg tisztjeként végigharcolta a második világháborút, bátorságáért kitüntetésben is részesült. De bátorsága, szabad szelleme volt az is, ami már korán bajba sodorta: egy levelében nyíltan bírálta Sztálint és annak hadvezéri képességeit. Ezért 1945-ben letartóztatták, és nyolc évig különféle szovjet börtönökben, munkatáborokban raboskodott. A hatvanas évek enyhülő légkörében, Sztálin halála után írta meg az "Iván Gyenyiszovics egy napja" című novelláját, ami bombaként robbant a Szovjetunióban és külföldön is.
Hruscsov lemondatásával azonban véget ért az enyhülés korszaka, és Szolzsenyicin nem publikálhatott többé. Az orosz írószövetség kizárta soraiból, és Szovjetunióban nem jelenhettek meg az ebben az időszakban íródott alkotásai: a Pokol Tornácán, és a Rákosztály. Külföldön viszont igen, és az egyre elismertebb Szolzsenyicin végül 1970-ben elnyerte műveiért a legrangosabb irodalmi elismerést: az irodalmi Nobel-díjat. Ám a díjat nem vehette át, mivel félt, amennyiben elhagyja hazáját, a hatóságok megakadályozzák majd visszatérését. A kommunista diktatúra viszont inkább a "kívül tágasabb" politikáját követte leghíresebb fiával szemben: annak 1973-ban megjelent műve, a Gulág-szigetcsoport miatt hazaárulónak bélyegezték és száműzték a Szovjetunióból, amit önszántából el nem hagyott soha.
Így kerülhetett sor arra, hogy végül 1974-ben átvehette irodalmi Nobel-díját, és először Zürich-ben, végül 1976-tól az Egyesült Államokban telepedett le. Száműzetése alatt sem maradt tétlen: elsősorban a nyugati demokrácia és a fogyasztói társadalom visszásságait, annak Janus-arcú politikáját ostorozta. Végül a Szovjetunió összeomlása és a diktatúra bukása után Szolzsenyicint Oroszország hazavárta: visszakapta állampolgárságát, megkövette az orosz Írószövetség, 1994-ben visszatért szülőföldjére, ahol 1997-ben az Orosz Tudományos Akadémia tagjává választották, munkásságáért elnyerte az orosz Lomonoszov Aranyérmet, és a francia Erkölcs- és Politikatudományi Akadémia nagydíját, több rangos tudományos és irodalmi társaság tagságát.
A Nobel-díjas író már hosszabb ideje betegeskedett, de aktívan dolgozott. Feleségével, Natalja Dmitrijevnával összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott. Dmitrij Medvegyev orosz elnök az író halálhírének vétele után azonnal részvétét fejezte ki Szolzsenyicin családjának.
SPIEGEL INTERVIEW WITH ALEXANDER SOLZHENITSYN
'I Am Not Afraid of Death'
In an interview with SPIEGEL, prominent Russian writer and Nobel laureate Alexander Solzhenitsyn discusses Russia's turbulent history, Putin's version of democracy and his attitude to life and death.
SPIEGEL: Alexander Isayevich, when we came in we found you at work. It seems that even at the age of 88 you still feel this need to work, even though your health doesn’t allow you to walk around your home. What do you derive your strength from?
Solzhenitsyn: I have always had that inner drive, since my birth. And I have always devoted myself gladly to work -- to work and to the struggle.
SPIEGEL: There are four tables in this space alone. In your new book "My American Years," which will be published in Germany this fall, you recollect that you used to write even while walking in the forest.
Solzhenitsyn: When I was in the gulag I would sometimes even write on stone walls. I used to write on scraps of paper, then I memorized the contents and destroyed the scraps.
SPIEGEL: And your strength did not leave you even in moments of enormous desperation?
PHOTO GALLERY: THE AUTHOR WHO CAME IN FROM THE COLD
Click on a picture to launch the image gallery (6 Photos)
Solzhenitsyn: Yes. I would often think: Whatever the outcome is going to be, let it be. And then things would turn out all right. It looks like some good came out of it.
SPIEGEL: I am not sure you were of the same opinion when in February 1945 the military secret service arrested Captain Solzhenitsyn in Eastern Prussia. Because, in his letters from the front, Solzhenitsyn was unflattering about Josef Stalin, and the sentence for that was eight years in the prison camps.
Solzhenitsyn: It was south of Wormditt. We had just broken out of a German encirclement and were marching to Königsberg (now Kaliningrad) when I was arrested. I was always optimistic. And I held to and was guided by my views.
SPIEGEL: What views?
Solzhenitsyn: Of course, my views developed in the course of time. But I have always believed in what I did and never acted against my conscience.
SPIEGEL: Thirteen years ago when you returned from exile, you were disappointed to see the new Russia. You turned down a prize proposed by Gorbachev, and you also refused to accept an award Yeltsin wanted to give you. Yet now you have accepted the State Prize which was awarded to you by Putin, the former head of the FSB intelligence agency, whose predecessor the KGB persecuted and denounced you so cruelly. How does this all fit together?
In 1998, it was the county’s low point, with people in misery; this was the year when I published the book "Russia in Collapse." Yeltsin decreed I be honored the highest state order. I replied that I was unable to receive an award from a government that had led Russia into such dire straits.
The current State Prize is awarded not by the president personally, but by a community of top experts. The Council on Science that nominated me for the award and the Council on Culture that supported the idea include some of the most highly respected people of the country, all of them authorities in their respective disciplines. The president, as head of state, awards the laureates on the national holiday. In accepting the award I expressed the hope that the bitter Russian experience, which I have been studying and describing all my life, will be for us a lesson that keeps us from new disastrous breakdowns.
Vladimir Putin -- yes, he was an officer of the intelligence services, but he was not a KGB investigator, nor was he the head of a camp in the gulag. As for service in foreign intelligence, that is not a negative in any country -- sometimes it even draws praise. George Bush Sr. was not much criticized for being the ex-head of the CIA, for example.
SPIEGEL: All your life you have called on the authorities to repent for the millions of victims of the gulag and communist terror. Was this call really heard?
Solzhenitsyn: I have grown used to the fact that, throughout the world, public repentance is the most unacceptable option for the modern politician.
SPIEGEL: The current Russian president says the collapse of the Soviet Union was the largest geopolitical disaster of the 20th century. He says it is high time to stop this masochistic brooding over the past, especially since there are attempts "from outside," as he puts it, to provoke an unjustified remorse among Russians. Does this not just help those who want people to forget everything that took place during the county’s Soviet past?
Solzhenitsyn: Well, there is growing concern all over the world as to how the United States will handle its new role as the world’s only superpower, which it became as a result of geopolitical changes. As for “brooding over the past," alas, that conflation of "Soviet" and "Russian," against which I spoke so often in the 1970s, has not passed away either in the West, or in the ex-socialist countries, or in the former Soviet republics. The elder political generation in communist countries was not ready for repentance, while the new generation is only too happy to voice grievances and level accusations, with present-day Moscow a convenient target. They behave as if they heroically liberated themselves and lead a new life now, while Moscow has remained communist. Nevertheless, I dare hope that this unhealthy phase will soon be over, that all the peoples who have lived through communism will understand that communism is to blame for the bitter pages of their history.
SPIEGEL: Including the Russians.
Solzhenitsyn: If we could all take a sober look at our history, then we would no longer see this nostalgic attitude to the Soviet past that predominates now among the less affected part of our society. Nor would the Eastern European countries and former USSR republics feel the need to see in historical Russia the source of their misfortunes. One should not ascribe the evil deeds of individual leaders or political regimes to an innate fault of the Russian people and their country. One should not attribute this to the “sick psychology” of the Russians, as is often done in the West. All these regimes in Russia could only survive by imposing a bloody terror. We should clearly understand that only the voluntary and conscientious acceptance by a people of its guilt can ensure the healing of a nation. Unremitting reproaches from outside, on the other hand, are counterproductive.
- Part 1: 'I Am Not Afraid of Death'
- Part 2: 'The October Revolution is a Myth'
- Part 3: 'Putin Inherited a Ransacked Country'
- Part 4: 'Faith is the Foundation of One's Life'
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)