2008. május 9., péntek

2008. május 8., csütörtök

Iráni zsidó parlamenti képviselő kijelentései -Declaración de diputado judío en Irán


Az Iráni Parlament zsidó képviselője követeli a Palesztinai emberi jogok megsértésének beszüntetése

Forrás: IRNA

Maurice Mootamed, az Iráni Parlament egyik -zsidó- képviselője követelte a nemzetközi szervezetektől melyek az "emberi jogok tiszteletben tartásáról prédikálnak", hogy járjanak közben azért, hogy ezek a jogok ne sérüljenek tovább Palesztinában.


Maurice Mootamed




Egy, a parlament nyilvános ülésen elmondott felszólalásában Mootamed kijelentette:
" Elsősorban, ki szeretném nyilvánítani személyes mély megrökönyödésem, az iráni zsidó társadalom-ét valamint az összes Isten-félő és Mózest igazán tisztelő zsidó-ét mindazért, ami ezekben a napokban az izraeli katonaság elkövetett a Gázai-övezetben. Az izraeli katonák, a béke és a rendteremtés ürügyen, ártatlanokat ölnek meg, lebontják otthonaikat, palesztinok otthontalanokká válták és lerombolták az infrastruktúrát"

Diputado judío del Parlamento de Irán reclama que se deje de violar los derechos humanos en Palestina
Fuente: IRNA

Maurice Mootamed, diputado judío del Parlamento de Irán, ha reclamado a las instituciones internacionales que 'predican el respeto por los derechos humanos' que intervengan para evitar que se sigan minando estos derechos en Palestina.

En una intervención en el Parlamento, en una sesión a puerta abierta, Mootamed manifestó: 'En primer lugar anuncio mi más profundo pesar, el de la sociedad judía iraní y el de todos los judíos temerosos de Dios y amantes verdaderos de Moisés por todo lo que está ocurriendo estos días en la franja de Gaza de la mano de los militares israelíes, quienes, con la excusa de instaurar la paz y el orden no han llevado más que la muerte a inocentes, derribado sus hogares y provocado que los palestinos se queden sin casa así como demolido las infraestructuras.'

WebIslam

Ahmadineyad elnök találkozója ortodox zsidó rabbikkal New Yorkban
(A rabbik olyan kitűzőkkel jelentek meg a találkozón, melyeken a következő szöveg állt: "Zsidó vagyok nem cionista")

El Presidente Ahmadineyad conversa con rabinos ortodoxos judíos en Nueva York
(Los rabinos, portaban unas pancartas colgadas en el cuello en las que rezaba “Soy judío, no sionista”)

Emlékeztető: Koszova függetlenségéről...

Pár hónappal ezelőtt, alábbi jegyzetemet közölte több magyarországi és kárpát-medencei portál, és blog valamint a KAPU magazin. Akkor jelenlegi blogomat még nem működtettem. Úgy gondolom, az eltelt idő, habár még nem igazol teljes mértékben -a dél-vidéken bármikor kezdődhet a sokadik rác őrjöngés-, mégis, az akkor leírtak teljes mértékben vállalhatóak ma is, és mivel sok új szem böngészi most már ezt a blogot is, úgy gondoltam, itt van a helye. Várom az észrevételeket, véleményeket.

Rózsa-Flores Eduardo:
A stupid magyar nemzeti - jobboldali - konzervatív - nacionalisták esete az albánokkal és Koszova függetlenségével

Egyszer már keményen felháborodtam, mikor az egyik Becsületnapi megemlékezésen, Pesten, annak apropóján, hogy ugye „fehér nemzetek” meg miegymást, a meghívott kemény vonalas rácok zászlójukat önfeledten lobogtatták a magyar vár utcáin (de voltak ott fehér oroszok, és fehér szlovákok is, hogy miért hiányoztak a vasgárda emlékét ápoló fehér románok a mai napig, nem tudom).

Most, viszont, hónapok óta, mint a használt víz a lefolyón, a jobboldali, konzervatív, nacionalista, nemzeti (ha van még használható jelszó, szóljon valaki) médiákból a rácok iránti együttérzés, megértés, sőt szolidaritás az albánok ellenében.

Hát ezek megkergültek? Kérdezte egy fiatal barátom levélben.
Nem – válaszoltam -, szó sincsen róla, csak az kergülhet meg, akinek annak előtte a helyén volt meg az esze.

Mert semmiképpen nem nevezhető normális állapotnak, hogy magyarok (és nem állampolgárokra gondolok) bárhol is éljenek a világon –egyesek turbó módra állítva a billentyűzetet az emigrációból osztják az észt, ja, könnyű nékik…irigylésre méltó bátor életük…tisztelet a kivételnek, persze, miszerint mi barmok miért nem állunk ki a szegény rácok mellé, akiket most hasonló sorscsapást ért, mint szerencsétlen nemzetünket Trianonnál.

Kezdjük.

Azért mert mi nem érdemeltük meg –Trianont. A rácok meg nem érdemlik meg Koszovát.

Mert a rácok mindent megtettek azért, hogy az albánok megutáljak őket –és ez a minimum az évtizedes sanyargatásokért. Mert üldözték az albánokat nyelvük használata miatt, kultúrájuk iránti ragaszkodás miatt, példás nemzeti összetartásuk miatt. Mert megölték és eltüntették azokat, akik egy kicsit hangosabban –bátrabban?- mertek kiállni nemzetközösségük jogaiért. Börtön, a kommunista érában Goli Otoki koncentrációs tábor, kínzások, végül száműzetés járt az albánságnak a rossz emlékű Jugoszláviában majd Szerbiában csupán csak azért mert ragaszkodtak nemzeti identitásukhoz, védték ősi közösségi értékeiket.

Jöttek a nyolcvanas-kilencvenes évek. Az albánok szó szerint megunták a sanyargatást, az elnyomást de tudván, a meghatározó nemzetközi tényezőktől nem lehet várni önzetlen segítséget, nem siették el már akkor célul vett függetlenedést. A példás önmegtartoztatás és stratégiai gondolkodás képességéről tették tanúbizonyságot. Megszervezték, szó szerint, párhuzamos államukat. Igazgatás –anyakönyvvezetés, bíróságok-, iskolák, de még az egészségügyi szolgáltatás is a föld alá vonult –fél illegalitásba, és többé albán asszony nem szült „szerb” kórházban, albán gyermek többé nem járt, nem tanult „szerb”iskolában.

Zajlottak közben szépen sorban az újkori balkáni háborúk, Szlovénia, Horvátország, majd Bosznia. És lehetőség nyílt a Jugoszláv majd rác hadseregbe erőszakkal besorozott fiatal albánok tömegeinek, hogy megtanulhassák a fegyverforgatás fortélyait. Tömegesen dezertáltak és álltak át a megtámadottak mellé, Horvátországban és Boszniában. Becsülettel végig harcolták –sokan az életüket is áldozták- a függetlenségi háborúkban. És eljött az idő hogy Koszova felemelje a fejét. Létrehozták a Koszovai Felszabadítási Hadsereget (UCK), és a küzdelem átlépett a fegyveres szakaszába.

Álljunk meg itt egy pillanatra. Sokszor hallom és olvasom, hogy az USA, a CIA segítette, pénzelte az UCK-t. Na és? MI volt az albánok célja? Megszabadulni a rác elnyomástól, és az ENSZ alapokmányában is –minden nemzetnek, nemzeti kisebbségnek biztosított- rögzített önrendelkezési joggal kívántak élni. Hogy ehhez a küzdelemhez, utolsó fázisában szükség volt külső segítségre? Hogy a felajánlott segítséggel éltek is? Ez bűn volna?

Szokás mondani segíts magadon és akkor az Isten is megsegít…

Épp elég vért ontottak addig, épp elég könny hullajtottak az albán asszonyok megölt, eltűntetett, megkínzott férjeik, testvéreik, apjuk után. Jogos és teljes mértékben igazolható lépésként a segítséget elfogadták. Halkan merem csak megkérdezni: mi nem tettük volna ugyanazt?

Felróják az albánoknak azt, hogy teleszülik a környezetüket?

Igaz, csak a tudatlan ostobák nem tudják azt, hogy a helyzet egy 1912-ben a Albán Klánok Szövetsége Prizreni Kongresszuson hozott döntésnek az eredménye. Akkor döntöttek úgy, az albán nemzet vezetői, hogy támogatni fogják, és ezt mindenkinek előírják, a sokgyermekes családokat. Kvótákat határoztak meg, hogy hány gyermekig a falu közössége, hánytól a törzs, hánytól a klán, támogatni köteles a családot… Élelmiszerrel, ruhaneművel, pénzzel. A klánok vezetői arról is döntöttek, támogatják az iskoláztatást, amennyiben a gyermek tehetséges, az alapképzéstől a külföldi egyetemi tanulmányokig…

És működött, és működik…Csak akarni kell?

(Írtam nem rég egy anyagot, Ágyra Magyar! Volt a címe…olvasta, emlékszik még valaki?)

Felróják a koszovái albánoknak a maffiát, a bűnözést… Akik ezt teszik, elfelejtik –szándékosan netán?-, hogy a Koszovai igenis létező szervezett bűnözés, mely behálózta fél-Európát, „nemzeti adó” formájában, melyet becsülettel jutattak haza, vagy adtak át a pénz begyűjtésére kiküldött küldöncöknek, amely támogatta a függetlenségi küzdelmeket, és a kiépített párhuzamos állam intézményeinek a működtetését. Hogy „mocskos” pénzzel? Na és? Hogy nem ildomos finanszírozási módja ez egy függetlenségi harcnak? Röhögnöm kell, és hangosan teszem. A fanyalgó vénkisasszonyaink kezén megremeg a teás csésze az UCK banditák neve hallatán, közben boldogan ágyba mennének velük? Siralmas.

És Koszova független lett. A berlini kongresszus óta érvényes „szabályok” föl lettek rúgva, és új állam született Európában. A lecke föl van adva.

És hogy a magyar mit keres a rác mellett?

Abszurdisztán az új neve országunknak. Ahol abszurd dolgok történnek, és abszurd módon létezik minden benne.

Mert abszurd volt lemondanunk formálisan nemzettestvéreinkről 2004. december 5-én. –Albánia ezt sosem tette.

Mert abszurd az, hogy egyesek, kik nemzeti-jobboldali-konzervatív-nacionalista meg miegymásnak tartják magukat, a rácok ágyába bújnák szüntelen. Idáig bűzlik az igyekvő izzadtságuk.

Csak pár sor még a magyar-rác kapcsolatok történetéből.

1848-1849 tele

Zenta

„…lebeszélte Trifkovics szerb őrnagyot arról a szándékáról, hogy a Szent-háromság szobrot emberfejekkel rakja körül, sőt a már feltett öt emberfejet is levette. Az emberfejek nagy halomban álltak már a piactéren…

A mészárlás Zentán két hétig tartott, a halálos áldozatok számát 2 000-2 800 fő közé teszik. Sokakat felakasztottak, agyonvertek, a legtöbb embert csoportokban az alsóvárosi temető táján lévő, úgynevezett dézsma-magazinum mellé vezették ki, és ott lőtték le őket. A lakosok egy részét arra kényszerítették, hogy fegyveres felügyelet mellett a megöltek fejeit levágják, és hogy a levágott fejekkel a Szent-háromság szobrot díszítsék fel…

Ezeken kívül folyamatosan napirenden voltak a súlyos botozások. A botozások Aradszki Samu zentai lakos háza előtt történtek. Ide tömegesen hozták az embereket, és a minimális botütések száma 50-60 volt, aminek következtében sokan megnyomorodtak. Rengeteg asszonyt, leányt és leánygyermeket tömegesen megerőszakoltak…”

1944

„1944 őszén környékünkön aratott a halál. Több ezer ártatlan magyar vesztette életét. Ezek az áldozatok jeltelen tömegsírokban nyugszanak. Sírjaik egyes városokban valamely épület alatt vannak lebetonozva, hogy senki ne találjon rájuk, hogy a gaztettek ne kerüljenek napvilágra. Máshol a dögtemetőkben földelték el őket, mint az állatokat. Ide kerültek a kivégzett csurogi magyarok is, ezernél is többen. Több gödröt kellett nekik kiásni, és nagy helyet foglaltak el.

Mivel a sintérgödröt mégsem betonozhatták le, az ötvenes évek elején még egyszer meggyalázták holtukban az áldozatokat. Egy éjjel összeszedték a csontokat, és kamionokkal a kulai bőrgyárba vitték, hogy a bűncselekmény nyomait eltakarítsák, figyelmen kívül hagyva, hogy nincs tökéletes gaztett, szemtanúk nélkül. A csurogi sintérgödör akkor is, ha a csontok nincsenek ott, édesapáink és rokonaink sírhelye….”

„…szerb szabadcsapatok, fegyveres martalócok szállták meg Adorjánt, a férfiakat összeterelték, majd több mint ötvenüket a Tiszába lőtték.”

„Zombori úti parcellán 170 bajmoki magyart és németet, valamint pacséri, györgyéni, nagyfényi és tavankúti magyar ártatlan embereket végeztek ki. Ma az ártatlan áldozatok parcelláját Akácfának nevezik az emberek, hiszen a szörnyű tett helyét sokáig csak akácfa jelölte. Az említett 170 ártatlan polgáron kívül még egy partizán is itt fejezte be földi pályafutását. Bajmokról a következő napon még vagy 30 magyar embert vittek el Szabadkára, akiket a Zentai úti temetőben végeztek ki.”

„Martonoson és Horgoson 1944-ben 60 hívével együtt kivégzett Virág István plébános…”

Csurog ,Temerin, Bácsföldvár-Becse, Martonos, Horgos, Moravica, Újvidék, Zombor, Bezdán, Szenttamás, Bajmok…. Vér és még több vér

És azóta is…

Magyarverésekről hallott itt valaki?

1991

És 1991-92 dél-Baranya és kelet-Szlavónia…

Szentlászló, Kórógy, a baranyai falvak…

Baltával agyonvert emberek, megerőszakolt asszonyok, lányok, férfiak…

Felgyújtott, kirabolt, lerombolt templomok, egész falvak…

És joggal mondom-írom, hogy abszurd az önamnéziába ön-kényszerített vagy csak egyszerűen stupid magyar, aki ezek után ágyba bújik-bújna történelmi mészárosával…

Részemről az öröm, és a büszkeség:

Koszova a második –Horvátország után- ország, és a koszovái albánság a második, szívemnek kedves nemzet, amely életemben szabaddá és függetlenné lett.

Hogy Nemzetemnek Isten milyen sorsot szán?


Székely Légió portálja

Lelkiismeret 88
Jobbik.Net

Koszova függetlenségének nagy napján írt, és két korábbi versem

Drums of War

New film on Iraqi war

Battle for Haditha (2007)
The Killing of Innocents Faces a Dry-Eyed Dissection

In “Battle for Haditha,” the British filmmaker Nick Broomfield revisits a wretched chapter of the war in Iraq. On Nov. 19, 2005, marines stationed in Haditha, a Euphrates River valley city northwest of Baghdad, killed 24 Iraqi civilians, including at least 10 women and children, from toddler age up, who were in their homes. The reasons for the killings remain in dispute, though not this evidence: no weapons were found in the houses, most victims died from close-range gunfire and at least five were shot in the head. After various investigations, murder charges against four marines were dropped; one still faces reduced charges.

Although Mr. Broomfield has made his name with spiky, pugnaciously personal documentaries like “Biggie and Tupac” and “Aileen: Life and Death of a Serial Killer,” this new film is a dramatization, complete with actors and a semblance of a screenplay. Shot in Jordan with mostly nonprofessional performers, including several former marines who fought in Iraq (including in Falluja) and many more Iraqi war refugees, the film is located at the familiar intersection of nonfiction and fiction, where raw documentary grit receives an imaginary glaze. The Middle East dust in this film looks chokingly authentic because, much like the prostrated Iraqi women keening over their dead and much like the battle scar that runs along one marine’s upper leg like a zipper, it is.


Elliot Ruiz plays a Marine corporal in “Battle for Haditha.”

That scar belongs to Corporal Ramirez (Elliot Ruiz, a former Marine corporal turned actor), a brutalized young squad leader who’s trying to protect his men and his own increasingly besieged mind. (Corporal Ramirez has been based on Staff Sgt. Frank D. Wuterich, the enlisted marine who was the squad leader during the Haditha massacre, though it’s unclear how much the character owes to the real man.) The movie, which was shot in good-looking if not the glossiest digital video (the trace of digital artifacts adds to the documentary vibe), opens with a succession of young men addressing the camera with varying degrees of cynicism and confusion, voicing the same question that is repeatedly intoned back home: Why are we here?

Mr. Broomfield doesn’t presume to know the answer to that question. Somewhat surprisingly, given how subjective his documentaries skew, “Battle for Haditha” isn’t a jeremiad against the war, the American administration or even the quick-triggered marines. Rather, with dry-eyed intelligence, he takes the killings at Haditha and returns the incident to the historical moment from which it has been removed by politics and propaganda. He points fingers, suggests reasons and explores rationales, showing sympathy for the war-ravaged marines without letting them off the hook. He introduces the insurgents who planted the bomb that killed a marine, apparently precipitating the massacre by the dead man’s squad. And then with sickening realism, he shows how those innocent Iraqis, caught between the insurgents and the marines, died.

Even as he creates an almost unbearable level of tension in his film — mostly through deft parallel editing that draws the marines, the victims and the insurgents inexorably together — Mr. Broomfield maintains a level of cool detachment throughout. That’s to the good of the movie, which, though technically exemplary, falters dramatically on occasion, becoming dangerously close to overheated whenever the characters speak for any length. The performers apparently did a fair amount of improvisation, and too often their talk veers into exposition, which, however heartfelt and true, paradoxically sounds (badly) scripted. At times there is a kind of therapeutic quality to the entire enterprise, almost as if the marines, the Iraqis and Mr. Broomfield were collectively trying to work through a nightmare from which none have awakened.

BATTLE FOR HADITHA

Directed by Nick Broomfield; written (in English and Arabic, with English subtitles) by Mr. Broomfield, Marc Hoeferlin and Anna Telford; director of photography, Mark Wolf; edited by Stuart Gazzard and Ash Jenkins; produced by Mr. Broomfield and Ms. Telford. At Film Forum, 209 West Houston Street, west of Avenue of the Americas, South Village. Running time: 1 hour 33 minutes. This film is not rated.

The New York Times

http://www.nickbroomfield.com/haditha.html


Canto a Santa Cruz de la Sierra

Medallón

de Raúl Otero Reiche


¡Santa Cruz! ¡Santa Cruz!
Viene del horizonte
y en la carrera dando a cortar luz
con su caballo de torrente y monte.

Bajo el cielo más puro
la intérmina llanura bordea lejanías.
El alma de los jovenes trasciende en un futuro
pletorico de verdes armonías.

Te extraño Santa Cruz, nido de aurora,
solar de los que lloran en tu huella,
lloran la libertad en tus llanuras.
Batallamos por eso hora trás hora
pues te sabemos tan hermosa y bella
que perdonamos hasta ahora tus locuras.

Santa Cruz en un clima de esplendores,
con sus vientos, sus árboles, su arena.
Santa Cruz en las dichas y en las penas,
por siempre ciudad de los amores.


El cruceño más importante

Raúl Otero Reiche nació un 20 de enero de 1906 en Santa Cruz de la Sierra. Sus padres fueron Samuel Otero y Raquel Reiche. Se casó con Nelly Arteaga. Produjo poesía, ensayo, teatro, cuento, novela y periodismo. Fue docente de secundaria y catedrático. Además, director de cultura del municipio cruceño e impulsó la creación de la Casa de la Cultura. Murió el 29 de enero de 1976.

Raúl Otero Reiche está considerado como uno de los escritores más importantes de Bolivia y de América Latina, así lo valora, por ejemplo, el pedagogo y escritor Edgar Lora. No por nada la Casa de la Cultura de Santa Cruz, actual oficina central de la Dirección de Cultura del Gobierno Municipal, fue bautizada con su nombre. Su producción intelectual literaria está marcada por el amor a su tierra natal, también escribió a la naturaleza y sobre la guerra, ante su dolorosa vivencia de la Guerra del Chaco.

Santa Cruz de la Sierra en Wikipedia
Santa Cruz de la Sierra on Wikipedia
Santa Cruz de la Sierra a Wikipédiában

2008. május 7., szerda

Kell egy újabb-régi zsinagóga

Valaki megkért, ne "basztassam" annyira a "hitben idősebb testvéreinket"... Rendben, egy pár napig, ha kibírom, nem is fogom. Feltéve, hogy nem követnek el újabb gyilkosságokat palesztin testvéreim ellen. Békülékenységem bizonyítékaként, álljon itt -alább- egy friss cikk...Mi a véleményetek róla? Cuki egy ország vagyunk nem? Cuki egy bűnös "fasiszta nép" vagyunk amely énekelve milliárdokat fog kiperkálni -valaki fog biztosan, a mi nevünkben- egy középkori zsinagóga kiásására....
Ásunk tehát, jó mélyre...
Hej-hó, hej-hó, mert mélyre ásni jó!


Ássuk ki a Mátyás-kori nagyzsinagógát!

fordult felhívással a civil kezdeményezésként alakult Társaság a Középkori Eltemetett Zsinagóga Feltámasztásáért. A kezdeményezést a szervezet a múlt héten jelentette be a Magyar Tudományos Akadémián.

"Magántámogatásokkal és állami pályázatok révén kell feltárni a Budai Várban található nagyzsinagógát" - mondta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (volt) elnöke. Szerinte a zsinagóga nemcsak a hazai zsidóság számára képez értéket, de egyben a magyar és európai kultúrának is szerves része.

Vizi E. Szilveszter ismertetése szerint a Táncsics Mihály utcában található zsinagóga, amely öt méter mélyen található, kétszer nagyobb, mint a világhírű prágai. "Óriási turisztikai vonzereje lenne" - emelte ki az MTA (volt) elnöke. "Négy méter magasságig teljes épségben fennmaradt. Néhányan összeálltunk, hogy megmentsük a zsidóság e hihetetlenül becses emlékét, amely ugyanakkor emlékeztet Mátyás korára, a reneszánszra" - hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter. Tájékoztatása szerint a munkálatok - egy askenázi múzeum létrehozásával együtt - mintegy félmilliárd forintba kerülnének.

Mint Vizi E. Szilveszter kifejtette, a Magyar Tudományos Akadémia támogatja a kezdeményezést, s a szükséges források egy részét a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében benyújtott pályázattal szeretné biztosítani. A Társaság a Középkori Eltemetett Zsinagóga Feltámasztásáért közleménye szerint a Zolnay László régész és Scheiber Sándor által 1964-ben feltárt, dokumentált nagyzsinagóga a Táncsics Mihály utca 23. számú ház Babits Mihály sétány felőli előkertje alatt van betemetve.

Az 1461-ben épült kéthajós, középen három oszlopos, csúcsíves boltozatokkal lefedett, gazdagon tagozott nagyméretű késő gótikus csarnok külmérete 26,26 x 10,73 méter. Építői feltehetőleg a királyi udvari építőműhely mesterei voltak. A zsinagóga ebben a formában 1526-ig működött, amikor a győztes török szultán Buda teljes zsidó lakosságát Törökországba szállíttatta. Az 1530. évi ostrom idején az elhagyott épület boltozatai beomlottak, és a visszatérő zsidók csak 1541-ben tudták ismét használhatóvá tenni. Mivel a törökkori Budán nem voltak megfelelő mesteremberek boltozatok készítésére, fagerendás födémmel fedték le a teret.

Buda 1686-os visszafoglalásakor az ostromló katonák a zsinagógát felgyújtották, és az összeomló épület maga alá temette mindazokat, akik a templomba menekültek. Az ostrom után beköltöző új lakosok azután az épület romjait teljesen betemették.

1964-ben véletlenül fedezték fel a maradványokat. Kiderült, hogy a templom középkori padlószintje 4,40 méterrel van lejjebb a jelenlegi terepnél, felette egyáltalán nincs épület, így falai átlagosan 4 méter magasságig megmaradtak a gazdag tagozású középoszlopokkal együtt. A megkezdett ásatásokat és a zsinagóga helyreállítását azonban pénzügyi és politikai okokból akkor nem lehetett folytatni, így mindent vissza kellett temetni, a kiemelt faragott kő- és egyéb leletanyagot múzeumi raktárakba kellett szállítani.

"Ma a Reneszánsz Év okán ezt a rendkívüli történelmi, kegyeleti és művészeti értékű műemléket fel kell tárni, és helyre kell állítani" - hangsúlyozza a Társaság a Középkori Eltemetett Zsinagóga Feltámasztásáért.

Három megjegyzés tőlem:

1. a török elvitte a teljes zsidó lakosságot.... (hűm, érdekes, nagyon érdekes...akkor most a török is náci-fasiszta-hungarista vagy mi?)
2. nem voltak megfelelő mesteremberek...boltozatok... (uhum, érdekes, és a dzsámik boltozata? pl. Pécset?)
3. ostromló katonák...felgyújtották a templomot? (hűm, uhum, eszembe jut: kik voltak és mit akartak...és az összeomló épület maga alá temette mindazokat, akik a templomba menekültek...na de kiket? mert ha a török elvitte mind...akkor?

Ciki a Vizi, tény, és ciki az ásás, és a fél milliárd, de ciki a cikk is, az bizony!


R-F.E.

F.D -E.R.: Nem százas Gyurcsány (III. rész)


CSUPASZ PISZTOLY


Mi a különbség az egészséges fing
és az egészségtelen koalíció között?
Semmi.
Mind a kettő nagy durranás közepedte oszlik szét.

Öszödi várjátékok

Szarból akarták építeni a várat.
Nem jutottak dűlőre, lementek hát az üdülőbe.
Örök élmény, ahogy
ott röfög és ott fröcsög, Öszödön a sok köcsög.

Gyurcsány: - Elvtársak! Menjünk megint Öszödre.

Maszop kórus: - Hurrá! Már nem kell osztozni Kókával.

Gyurcsány: - Nagyon hiányzik Kóka.
Hogy fogom én ezt földolgozni?


A KIVÁLASZTOTT

-
Egy, kettő, három, működj!

Államadósságot mindvégig mentálisan kezeltük.
Ha adósság, legyen adósság!

Nem olyan nagy kunszt a kincstár feltöltése.
Mi az ürítésre tettük a hangsúlyt.

Hitler azt íratta a kapu fölé: A munka szabaddá tesz.
Mi vitatkozunk ezzel, reformáltunk:
a munkanélküliség tesz igazán szabaddá.

Nálunk az életszínvonal olyan, de olyan magas:
alig van aki át bírja ugrani.

A szociális hálót olyan sűrűre fontuk,
hogy a méreten aluliaknak is legyen
menekülési útvonala.

Ahol eddig nem volt, most ott is gáz van.

Olyan nagyságokat adtunk a világnak, mint Molnár Lajos,
Horváth Ágnes, Kóka, Gergényi, Zuschlag.

Feltaláltuk a kettős kordont, az azonosíthatatlan és
alvó rendőrt, a látványkönyvelést, a számlagyárat.

- GYURI! Mit fogsz ma mutatni nekünk?

Számlával fizetett hirdetés

Nem minden vecsési számla hamis számla,
csak az a pár millió számla hamis számla,
ami reformcélzattal íródott,
a vecsési számla gyárba.
- Jöjjön dolgozni a vecsési számla gyárba,
hogy legyen a reformokhoz elég,
előre gyártott,hamis számla.

„Szimpatizánsok gyakorlattal előnyben”

- A színpad a tied!

Csupasz Gyurcsány

Eddig 22-re is lapot húztam,
14-en is megálltam, - hátha bejön!
Nem jött be.
Ezután „vakon „fogok játszani, - hátha bejön!

Csupasz Gyurcsány 2 1/2

Népszerűségem titka, hogy reformindíttatásból,
mindvégig takarékos és szerény tudtam maradni.

Csupasz Gyurcsány 33 1/3

Padlón vagyunk, kiszámoltak, de mint
született reformer, nem dobom be a törülközőt.

Epilógus

Fut a Gyurcsány, fut serényen,
égimeszelőként a Kossuth téren.
Nem nyafogna, de most már késő,
most látszik milyen óriás Ő,
szeme se rebben, éppen úgy mint régen,
áthámozta magát a nagy vaskerítésen.

Gáza éppen most - Gaza right now

Izraeli blokád Gáza ellen
Israeli blockade against Gaza

Az ENSZ leállítja a Gázai-övezetnek szánt segélyeket
UN suspends aid to Gaza

Gaza Crisis - Gázai válság

Gazan women mourn the death of loved ones

Gazan women mourn the death of loved ones

The humanitarian crisis in Palestine Gaza Strip shows no sign of relenting and is at crisis point after weeks of continuous violent conflict. Over a hundred Palestinians have been killed, including large numbers of civilians, many of whom were women and children; the youngest just six-months-old.

Hundreds have been injured and many left homeless.

Gaza was already at breaking point after prolonged border closures left its citizens without access to the most basic of human necessities.

Access to food, water, fuel, electricity and medical equipment is severely limited. Hospitals are dependent on generators, meaning that only life and death cases can be seen, and even those awaiting urgent operations are not allowed to leave.

Problems with sewage equipment have led to raw sewage being dumped into the sea and to rubbish lined streets, and the lack of adequate sanitation is causing a massive health risk.

Hunger, fear and lengthy power-cuts have become a daily occurrence for the people of Gaza and relief agencies are finding it increasingly difficult to reach those in need.

Recent events have seen this desperate situation worsen.

Islamic Relief Emergency Response

On January 16 2008 Islamic Relief (IR) Palestine began to respond to the situation and started to provide Palestinian families with hygiene kits, kitchen sets, blankets, emergency gas lights, food parcels and water.

IR visits those injured during recent violence

IR needs £5 million in order to continue to provide food and nutrition and health and shelter facilities in the areas most affected by the crisis. Urgent drugs and other medical items are being supplied to hospitals and primary health care clinics in coordination with the World Health Organisation (WHO)

www.islamic-relief.com

Your donation can help the people of Gaza survive this escalating humanitarian crisis

Palestine


Az Európai Parlament (B6-0275/2007) állásfoglalásából
a Gázai-övezet válságával kapcsolatban


Az Európai Parlament,

– tekintettel a Közel-Keletről szóló korábbi állásfoglalásaira,

– tekintettel a 2007. április-májusi palesztinai látogatását követően a Palesztin Törvényhozó Tanáccsal való kapcsolatokért felelős küldöttség által összeállított jelentésre és annak következtetéseire,

– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataira, különösen az alábbiakra: 242 (1967), 338 (1973), 425 (1978), 478 (1980), 1373 (2001) és 1397 (2002),

– tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének alábbi határozataira: 181 (1947), 194 (1948), 3236 (1974) és ES 10/15 (2004),

– tekintettel Alvaro de Soto, az ENSZ közel-keleti békefolyamatot koordináló megbízottja és a főtitkár személyes képviselője a PFSZ-nél és a Palesztin Hatóságnál, 2007. májusi kiküldetészáró jelentésére;

– tekintettel a Nemzetközi Bíróság 2004. július 9-i határozatára, amely a falat törvénytelennek minősítette,

– tekintettel az arab békekezdeményezés újraindulására a 2002-es rijádi csúcson,

– tekintettel az 1967-es konfliktusról és a palesztin területek, köztük Kelet-Jeruzsálem, a Golán-fennsík és a Síba-farmok 40 éves izraeli megszállásáról szóló 2007. június 5-i megemlékezésre,

– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.
mivel a nemzetközi közösség hiába tevékenykedett azon, hogy véget vessen az 1967-es területek 40 éves megszállásának,

B.
mivel az EU azzal, hogy a Fehér Ház stratégiája mellé állt és kettős mércét alkalmaz, olyan történelmi lehetőségeket mulaszt el, mint például az Arab Liga 2002-es béketerve, a palesztin demokratikus folyamat sikere, vagy legutóbb a nemzeti egység utolsó esélyét megragadni kívánó kormány felállítása, és ily módon nagy a felelőssége a régió válságában, mint azt az ENSZ közel-keleti békefolyamatot koordináló megbízottjának kiküldetészáró jelentése egyértelműen kifejti,

C. mivel a február 8-i, mekkai megállapodást követően létrejött nemzeti egységkormányt Abbász elnök feloszlatta, miután a Hamász katonailag átvette a hatalmat a Gázai övezet felett, mivel ugyanakkor a Palesztin Hatóság elnöke rendkívüli állapotot hirdetett és szükségkormányt állított fel Fajad miniszterelnök vezetésével,

D. mivel a Gázai övezetet sújtó humanitárius válság rendkívül aggasztó méreteket öltött; mivel a Gázai övezet elszigeteltsége továbbra is drámai következményekkel jár politikai és humanitárius szempontból egyaránt,

E. mivel a megszállást súlyosbító kész tények politikája, a megosztottság, a palesztin területek annektálása és feldaraboltsága lehetetlenné teszik a palesztin állam létrehozását, ami szertefoszlatja a régió békéjének minden reményét,

F. mivel Ciszjordánia és a Gázai övezet egyetlen politikai, földrajzi és gazdasági egységet alkot,

G.
...

1.
hangsúlyozza a nemzetközi közösség súlyos és közvetlen felelősségét a megszállt palesztin területek politikai és humanitárius helyzetének romlásában, amire az ENSZ közel-keleti békefolyamatot koordináló megbízottja is rámutatott kiküldetészáró jelentésében, és kéri az EU-t, hogy vonja le e súlyos bukás tanulságait és tartson stratégiai felülvizsgálatot a nemzetközi jog szigorú tiszteletben tartása mellett;

2.
elítéli a Gázai övezet és Ciszjordánia, valamint Kelet-Jeruzsálem, a Golán-fennsík és a Síba-farmok 40 éves megszállását; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válság csak úgy oldható meg, és a béke és a stabilitás csak úgy érhető el, ha kivonulnak az 1967 óta megszállt területekről és végleges, igazságos és tartós megoldás születik az izraeli-palesztin konfliktusra, ami csak két államot feltételező megoldás lehet, a palesztin állam 1967-es határok mentén való létrehozásával, melynek fővárosa Kelet-Jeruzsálem, és valamennyi palesztin menekült ügyének átfogó rendezésével az ENSZ 194-es határozata alapján; hangsúlyozza, hogy ehhez le kell bontani a falat és fel kell számolni a telepeket, mivel a nemzetközi jog szerint mindkettő illegális, továbbá szabadon kell bocsátani valamennyi arab és palesztin politikai foglyot;

3.
rendkívüli aggodalmának ad hangot a Gázai övezetben történt legutóbbi fejlemények kapcsán; elítéli, hogy a Hamász átvette a katonai ellenőrzést a Gázai övezetben; hangsúlyozza, hogy a közvetlen segélyek felfüggesztése és a nemzeti egységkormány elismerésének elutasítása közvetlenül hozzájárult a feszültség növekedéséhez és a palesztin intézmények, többek között a biztonsági erők gyengüléséhez, ami elvezetett a jelenlegi katasztrofális helyzethez, ami alapjában fenyegeti a Palesztin Hatóság létét;

4.
támogatja a Palesztin Hatóság, és elnöke, Mahmúd Abbász erőfeszítéseit a politikai és humanitárius válság felszámolásában; hangsúlyozza, hogy a politikai megosztottságot sürgősen fel kell számolni, hogy az ne fenyegesse tovább a palesztin állam jövőjét; felszólítja az elnököt és az összes felet, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést e cél elérése érdekében;

5.
támogatja a PFSZ végrehajtó bizottságának felhívását, melyben új választásokat követel; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy kötelezze le magát a választások eredményének elismerése és tiszteletben tartása mellett;

6.
rendkívüli aggodalmának ad hangot a gázai humanitárius helyzet miatt; hangsúlyozza, hogy az övezet elszigetelése csak még nagyobb káoszhoz vezet, és súlyosbítja a humanitárius válságot; kéri a Gázai övezetbe vezető átkelőhelyek megnyitását és sürgős humanitárius segítség nyújtását; felhívja az EU-t, Izraelt és Egyiptomot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a rafahi határátkelő azonnali megnyitása érdekében, mivel 4000 palesztin vesztegel ott drámai körülmények között;

7.
rendkívül sajnálja és elítéli az izraeli hadsereg legutóbbi katonai beavatkozását Gázában és Nabluszban; felszólítja az izraeli kormányt, hogy azonnal állítsa le a palesztin nép elleni katonai akciókat a Gázai övezetben és Ciszjordániában, valamint a jogellenes kivégzések törvénytelen gyakorlatát; támogatja az azonnali, egyidejű, globális és kölcsönös tűzszünetre irányuló felhívást; támogatja Abbász elnök kérését, hogy a békefolyamat újraindítását célzó általános politikai stratégia keretében állítsanak fel a zöld vonalon, Gázában és Ciszjordániában egy nemzetközi megfigyelő és védelmi feladatokat ellátó erőt az ENSZ égisze alatt;

8.
megjegyzi, hogy a sarm-es-sejki csúcstalálkozó csak korlátozott eredményeket ért el; megjegyzi, hogy Izrael részben átadta a törvényellenesen visszatartott palesztin adóbevételek egy részét; kéri Izraelt, hogy feltétel nélkül utalja át a Palesztin Hatóságnak járó adó- és vámbevételek egészét; felhívja Izraelt, hogy azonnal állítsa le a fal és a telepek építését, valamint minden olyan intézkedést, amely Kelet-Jeruzsálem annektálását célozza; kéri továbbá Izraelt, hogy szüntesse meg a személyek és javak szabad mozgását akadályozó korlátozásokat, és engedje szabadon a palesztin foglyokat, függetlenül politikai hovatartozásuktól, elsősorban politikai vezetőiket és képviselőiket, Aziz Duaikot, a PTT elnökét és Marván Bargútit, az intifáda kitörését követően elsőként bebörtönzött képviselőt;

9.
támogatja Abbász elnök ígéretét, hogy az újraindított közvetlen segélyek megkülönböztetés nélkül az összes palesztinhoz el fognak jutni a Gázai övezetben és Ciszjordániában; felhívja az EU-t, hogy ne gördítsen akadályt ezen ígéret teljesítése elé; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi támogatás nem elegendő, egy életképes állam 1967-es határokon belüli létrehozásához sürgető szükség van a palesztin népnek és a Palesztin Hatóságnak nyújtott politikai támogatásra is;

10.
hangsúlyozza, hogy sürgősen tárgyalni kell a végleges státuszról; felhívja ezért az EU-t, hogy az ENSZ határozatokon alapuló regionális békemegállapodás létrejötte érdekében vegye ki részét egy kirekesztés és előzetes feltételek nélküli nemzetközi közel-keleti békekonferencia összehívásában;

11.
nagyra értékeli az arab békekezdeményezés javaslatait, amelyek egyedülálló lehetőséget jelentenek a globális és tartós béke elérésére a régióban; felhívja az arab országokat, hogy játsszanak aktív szerepet a jelenlegi válság és konfliktus megoldásában; felhívja az izraeli kormányt, hogy ismerje fel az e kezdeményezés nyújtotta lehetőséget; hangsúlyozza, hogy amennyiben nem ragadják meg azonnal e lehetőséget, azt könnyen teljesen elszalaszthatják, ami drámai következményekkel járna a régió minden népére nézve;

14. ...
15. ...
16. ...
17. Libanon...
18. El Fatah provokaciói...

19
. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Izrael, Libanon és Szíria kormányának és parlamentjének, a Palesztin Nemzeti Hatóságnak, az Arab Liga főtitkárának, Oroszországnak és az Egyesült Államoknak, valamint az ENSZ főtitkárának.

2008. május 6., kedd

Métodos y métodos de la "izquierda" - "Baloldali" módszerek és módszerek


The neo-marxist leftists way-of- "democracy" in Bolivia

A neo-marxista Bolíviai baloldal "demokratikus" módszerei
Los métodos "democráticos" de la izquierda neo-marxista boliviana

Noah Friedman-Rudovsky for The New York Times
Supporters of President Evo Morales, who was against the referendum, burned ballot boxes in the town of Yapacani
Evo Morales hívei, a népszavazás ellenzői, választási urnákat égetnek el Yapacaní városában
Partidarios de Evo Morales, contrarios al referendum, queman urnas electorales en la ciudad de Yapacaní

Leo La Valle/European Pressphoto Agency
Demonstrators against an autonomy referendum in the Bolivian province of Santa Cruz attacked a voter Sunday in Plan Tres Mil, a slum in the provincial capital.
Tüntetők a Santa Cruz-i (Bolívia legnagyobb és leggazdagabb tartománya)autonómia népszavazás ellen, megtámadnak egy szavazót vasárnap a Plan Tres Mil-ben, a tartományi főváros egyik külső negyedében.
Protestantes contra el referendum por la autonomía de la provincia boliviana de Santa Cruz, atacan a un votante este domingo, en el Plan Tres Mil, un suburbio de la capital provincial.

Abu Ghraib file-ok magyar nyelvű felvezetővel...


ERŐS IDEGZETŰEKNEK!!!

Ha valaki kiakad alábbi anyagtól, nem kérek elnézést, szándékom a felzaklatás.

Abu Ghraib a neve, a „szabadság hazája” által működtetett egyik koncentrációs tábornak a 21. században.

A rabok egyetlen bűne az volt, hogy megpróbálták megvédeni a hazájukat a globalizmussal szemben.

A fogva tartottak közül senki ellen nem emeltek vadat. Hónapokon keresztül a legembertelenebb módszerekkel aláztak, kínozták meg őket. A foglyok közül többen öngyilkosságot követtek el.

Pár hasonló képet lehetett már látni tv-ben, újságokban. Ez az anyag ilyen formában most került nyilvánosság elé.

Jobbra nyíllal lapozz, és csak higgadt pillanatodban nézd végig!

Emberi Jogok...emlékszik még valaki, mit jelent, mit takar ez a két szó?

http://www.salon.com/news/feature/2006/02/16/abu_ghraib/portfolio.html

http://www.salon.com/news/abu_ghraib/2006/03/14/chapter_1/1.html

http://www.salon.com/news/abu_ghraib/2006/03/14/chapter_2/1.html

http://www.salon.com/news/abu_ghraib/2006/03/14/chapter_3/1.html

http://www.salon.com/news/abu_ghraib/2006/03/14/chapter_4/1.html

http://www.salon.com/news/abu_ghraib/2006/03/14/chapter_5/1.html

http://www.salon.com/news/abu_ghraib/2006/03/14/chapter_6/1.html

http://www.salon.com/news/abu_ghraib/2006/03/14/chapter_7/1.html

http://www.salon.com/news/abu_ghraib/2006/03/14/chapter_8/1.html


http://www.salon.com/news/abu_ghraib/2006/03/14/chapter_9/1.html

http://www.salon.com/news/abu_ghraib/2006/03/14/chapter_10/1.html

Angol nyelvű anyag:

http://eduardorozsaflores.blogspot.com/2008/05/abu-ghraib-files-2.html

http://eduardorozsaflores.blogspot.com/2008/05/abu-ghraib-files-documentary.html


Korábbi írásaim ebben a témában:

A globálista demokrácia bűnei I - Megbolondult a világ - El triunfo de la demencia

A globalista demokrácia bűnei II

The outrage - 60 years of - A gyalázat - 60 éve

1948-2008

2008. május 5., hétfő

Érzések - Emotions - Emociones

Csatlós Levente (Marosvásárhely)
két festménye

A sivatag hangja

„A szél nyugatról fúj”


Barátom Levente a Maros partján

http://www.onlineart.ro/

Ez (is) Magyarország...


Két, több mint érdekés, kép a közelmúltból...


Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor
kézfogása a Dohány utcai zsinagógában

Németh Sándor, Jancsó Miklós, TGM

No comment

Santa Cruz de la Sierra - Referendum - Népszavazás 2

Santa Cruz de la Sierra, Bolivia
Referendum autonómico 4 de mayo, 2008
SÍ!, IGEN!, YES! = 85,4% !!!

Rubén Costas
futúro Gobernador de
Santa Cruz
leendő Kormányzója

2008. május 4., vasárnap

The Abu Ghraib files 2

The Abu Ghraib files

279 photographs and 19 videos from the Army's internal investigation record a harrowing three months of detainee abuse inside the notorious prison -- and make clear that many of those responsible have yet to be held accountable.

Editor's note:
When open the file the 10 galleries of photo and video evidence appear chronologically in the left column, followed by an additional Salon report on prosecutions for abuse and an overview of Pentagon investigations and other resources.

The nine essays accompanying the photo galleries were reported and written by Michael Scherer and Mark Benjamin. Photo and video captions were compiled by Page Rockwell. Additional research, reporting and writing for "The Abu Ghraib Files" were contributed by Jeanne Carstensen, Mark Follman, Page Rockwell and Tracy Clark-Flory.


Click on the link:



Abu Ghraib files documentary

Abu Ghraib is not primarily about U.S. Military Police. It is about the thousands of wrongfully detained Iraqis.

By Sam Provance

Representatives for film director Errol Morris told me during pre-production that “Standard Operating Procedure” would be the very best documentary on the abuses of Iraqi detainees at Abu Ghraib – the one that would tell the whole truth.

I had pinned great hope on that. It didn’t turn out that way.

My perspective on the Abu Ghraib scandal came from spending from September 2003 to February 2004 at the Iraq prison as a sergeant in Army Intelligence. Working the 8 p.m.-to- 8 a.m. night shift, it was impossible not to notice who was directing the operation. And I shared all this with Morris.

But now I’ve seen the film and I’m disappointed. Morris does little to get to the bottom of what happened. He muddies already opaque waters regarding who was actually responsible for the abuse of prisoners.

The film focuses on the awful photos, the people in them and those who took them. This perspective plays right into the hands of the cover-up artists. It perpetuates the myth that the abuses are rightfully laid at the feet of those impressionable, but very human, young soldiers.

Morris should have been looking up the chain of command; at the civilian and military officials actually responsible for ordering these Military Police Reservists to rough up prisoners.

A no-holds-barred documentary? Give me a break.

  • Finally, the whole truth!

I was first put into contact with the makers of “SOP” while I was still in the Army. From the beginning, I was told this was going to be a huge project with the production support of Sony Pictures Entertainment; and that Morris, who had won an Oscar with his documentary, “The Fog of War,” would be at the helm.

This was to be the breakthrough investigation into what really happened at Abu Ghraib, who was responsible for the abuse and why it was ordered – the project that really got people’s attention, going where previous investigators and media had feared to tread.

Call me gullible but, believing this was to be a groundbreaking work, I fully cooperated with Morris. I assisted him in his quest for documents, videos, photos, notes and helped him contact fellow soldiers who were at Abu Ghraib and knew what happened.

When I was discharged from the Army in October 2006, I went to Boston for a two-day interview.

Morris asked me to sign several contracts before and after the interviews, and I did as he asked without paying much attention to them. I do remember however, that in one contract Morris agreed to pay me one dollar.

In any event, I never got the dollar, but was reminded of this last week when I read in the New York Times that others got paychecks for their participation.

I have never asked for or taken money for media interviews. To me, that undermines the process and trivializes the importance of the issues of torture and prisoner mistreatment and their meaning for the moral atmosphere in our country as a whole.

When the film was finished, Morris told me he had intended to use some of the footage from my two days of interviews and the materials I provided, but decided in the end to “narrowly focus” on the Military Police. This, of course, is what so many others have done and is in the worst tradition of a Nixon-style “modified, limited hangout.”

  • Chain of command?

Here’s the oddest thing: Even though Morris’s lens is trained on the Military Police, he does find room for a civilian interrogator, Tim Dugan, who worked at Abu Ghraib for CACI, a contractor factory for civilian interrogators.

I witnessed for myself how civilian personnel, like Dugan, corrupted the military. Indeed, they were the genesis of the break from conventional interrogation techniques into what Vice President Dick Cheney hinted at when he spoke of the “dark side” of intelligence.

It was they who ordered the Military Police and some of my own unit’s Military Intelligence soldiers to “soften” the detainees for interrogation, and encouraged the behavior depicted in the photographs. I know; I was there. And, of course, I told Errol Morris.

So I was surprised, to say the least, to see Morris giving Dugan a place to contend that, essentially, the abuses were all the military’s fault.

Odd indeed. Even Maj. Gen. George Fay, whose investigation of Abu Ghraib left much to be desired, reported the pernicious effect civilian interrogators had on the impressionable and inexperienced soldiers.

Fay reported, for example that Daniel Johnson, one of Dugan’s CACI interrogator colleagues, whom I knew at Abu Ghraib, was using Spc. Charles Graner as “muscle” for his interrogations.

And yet, Morris describes Dugan as “remarkable.” Remarkable, indeed, Errol.

Did no one tell you that CACI, Dugan and several of his fellow interrogators were sued by their victims in Abu Ghraib, seeking to hold them accountable for their behavior?

In the civil case brought by the Center for Constitutional Rights on behalf of Abu Ghraib prisoners, the lawsuit implicates Dugan in the abuse.

“CACI interrogator Timothy Dugan also tortured plaintiffs and other prisoners,” the lawsuit alleges.

“For example, he physically dragged handcuffed plaintiffs and other prisoners along the ground to inflict pain on them. He struck and beat plaintiffs and other prisoners. He bragged to a non-conspirator about scaring a prisoner with threats to such a degree that the prisoner vomited.

“When a young non-conspirator directed him to cease the torture and comply [with] Army Field Manual 34-52, Dugan scoffed at his youth and refused to follow the direction.”

The lawsuit further alleges that Dugan took part in a CACI cover-up of when a detainee died by going through “the charade of interrogating a prisoner who was already dead as part of the conspiracy’s efforts to conceal a murder.” Dugan is accused, too, of threatening a fellow CACI employee who talked to investigators.

CACI has denounced the lawsuit as baseless, and the individual defendants were dismissed out on a technicality. However, on Nov. 6, 2007, U.S. District Court Judge James Robertson in Washington denied CACI’s motion for summary judgment and ordered a jury trial against CACI.

A criminal investigation also is pending in the Eastern District of Virginia concerning some of the CACI employees.

In “SOP,” Dugan presents himself as a whistleblower who tried to stop the abuses. He claims that he reported to his “section sergeant” that two Army female interrogators were stripping detainees naked as an interrogation technique, and how shocked he was to see this.

Dugan claims he got the brush-off; was told not to get involved. So who was this “section sergeant?” And is he/she above the law?

Why did Dugan not offer himself as a witness in any of the various investigations? Where has he been if he felt then the way he now says he did? Again, why sport the good-guy badge now?

I came away with the impression that Morris was unprepared for the interview and was being taken for a ride.

  • CACI’s defense

For obvious reasons, CACI has gone to extraordinary lengths to separate itself from the horrors of Abu Ghraib, arguing that the military alone was at fault.

CACI recently announced the release of a book, Our Good Name: A Company’s Fight To Defend Its Honor And Get The Truth About Abu Ghraib.

CACI contends strongly that its interrogators adhered to the military chain of command, something it has been feverishly trying to establish in the lawsuits against it.

And so, the behavior captured in the photos? That was the military’s responsibility, not CACI’s.

That is not what I observed from my ringside seat.

I told Morris that the reality was that the civilian contractors paid little heed to the military chain of command, and that they were the ones actually running the show. That didn’t make it into the final version of “SOP.”

Even though it is now an established fact that between 70 to 90 percent of detainees at Abu Ghraib were completely innocent, something I learned directly on site, Dugan implies that the harsh interrogation practices applied there were legitimate – except of course for the failings of the military.

This myth-making is intended to hold CACI harmless and help it maintain its very lucrative government contracts. CACI International had $1.6 billion in revenues in 2005. Folks have always told me it all has to do with money; I suppose they’re right.

But Congress should be asking some simple questions. It should start by asking why civilian contractors are being employed in connection with the interrogation of persons under detention in wartime, a function which previously has been entirely in the hands of the uniformed military?

This could yield some interesting answers. Indeed, evasion of military rules and discipline as well as avoidance of congressional oversight might be at the heart of the answers.

Morris takes pride in calling “SOP” a horror movie and – with the mood music and the needless slow-motion reenactments – he makes sure of that.

However, “SOP” does little more than humanize some of the “bad apples” (a good thing, I suppose), while gratuitously absolving the civilian interrogators actually responsible for fouling those apples.

But, wait. Abu Ghraib is not primarily about Military Police – or civilian interrogators. It is about the many thousands of wrongfully detained Iraqis – many of them abused, tortured and even killed. It is also about their families. What about their story?

Morris has called “SOP” just “the tip of the iceberg,” citing the unused volumes of material he’s collected since production began. But Morris owed his viewers a glimpse of the whole iceberg, not just the small misleading piece that bobbed above the surface.

He has announced his next film project: a comedy. Go figure.

-- Sam Provance, a former sergeant specializing in intelligence analysis, refused to remain silent about the torture of Abu Ghraib, where he served for five months at the height of the abuses. He was punished for refusing to take part in the cover-up, and pushed out of the Army. For his sworn testimony to Congress, click here.


ConsortiumNews

Delicious:

1973 RAND Corporation DARPA study on Soviet Paranormal Phenomena, telepathy and psychokinetic: That is sweet, people.

Submitted by HongPong


Haha sometimes things are just awesome. Wins! From AboveTopSecret.com, pretty much the biggest conspiracy super-forum on the nets!

Source: AboveTopSecret.com FOIA archive- paranormal briefing by RAND Corporation.

For a while I have suspected the Russians were into the really cool bio-energy mystery sciences, a subject I cannot believe someone has made a hokey TV movie out of. See February 2006: HongPong.com: Bush stays two steps ahead of secret Stalinist animal-human hybrid program; but Soviet electromagnetic conspiracies surface!

And also see NSA docs & UFOs from December 2005.

There are some fun tales out there about Soviet brainwave magic:

In the late 1960's, Lisitsyn reported that the Soviets had broken the "genetic code" of the human brain. He stated the code had 44 digits or less, and the brain employed 22 frequency bands across nearly the whole EM spectrum. However, only 11 of the frequency bands were independent. This work implies that, if 11 or more correct frequency channels* can be "phase-locked" into the human brain, then it should be possible to drastically influence the thoughts, vision, physical functioning, emotions, and conscious state of the individual, even from a great distance.

It may be highly significant that
(1) up to 16 of the giant Soviet woodpecker carriers have been observed by Beck and others to carry a common, phase-locked 10-Hz modulation, and

(2) such a 10-Hz signal has been demonstrated by Beck, Rauscher, Bise, and others to be able to physically entrain or "phase-lock" the human brain, if stronger than the Schumann resonance of the Earth's magnetic field.

Oh yeah and this too:

The peculiar "nuclear flashes" seen by the Vela satellites in September 1979 and December 1980 could have been due to a testing of a scalar EM howitzer in the pulsed exothermic mode. In the mode, scalar EM pulses meet at a distance, where their interference produces a sharp electromagnetic explosion (hence the "flash", very similar to the initial EMP flash of a nuclear explosion. Even in the vacuum of space, such an explosive eruption of energy from within the local spacetime vacuum itself may be expected to lift matter from the Dirac sea, producing a plasma. Prompt absorption and re-radiation of energy from this sudden plasma may be expected to present nearly the same "double peak" profile as does a nuclear explosion. This was the profile presented by the flashes. Note that the second flash detected was apparently of an "explosion" primarily in the infrared, almost certainly ruling out a conventional nuclear event. It does not rule out, however, pulsed distant holography using pumped EM giant time-reversed wave transmitters.

Stalin-Monkeys-Em-1

Yeah!! Let's rock and roll, Soviet Paranormal phenoms detected by the Rationalists of Rand for DARPA:

who controls the past now? who controls the future?

Here we go people!

Duke University. Them kids move the beers around with they brains!

Explanation, control and application. Ahh, RAND Corporation, truly what a font of wisdom and ordered rationality you are.

Folks, if this post doesn't rumple your sense of reality, I don't know what will! I am going to take a walk. Right now.

About the RAND Corporation...

A Litany of Horrors

RAND had argued that the United States should support 'military modernization' in underdeveloped countries, that military takeovers and military rule were good things, that we could work with military officers in other countries, where democracy was best honored in the breach, notes Chalmers Johnson.

The RAND Corporation of Santa Monica, California, was set up immediately after World War II by the US Army Air Corps (soon to become the US Air Force). The Air Force generals who had the idea were trying to perpetuate the wartime relationship that had developed between the scientific and intellectual communities and the American military, as exemplified by the Manhattan Project to develop and build the atomic bomb.

Soon enough, however, RAND became a key institutional building block of the Cold War American empire. As the premier think tank for the US's role as hegemon of the Western world, RAND was instrumental in giving that empire the militaristic cast it retains to this day and in hugely enlarging official demands for atomic bombs, nuclear submarines, intercontinental ballistic missiles, and long-range bombers. Without RAND, our military-industrial complex, as well as our democracy, would look quite different.

/.../

Full article

Middle East On Line

A RAND Korporációról magyarul


Drabik János: A Tavistock Intézet (részlet)

A Rand Kutató- és Fejlesztő Korporáció

A Rand Corporation kétségtelenül a leghűségesebben követi a Tavistock Intézet iránymutatását és ez a RIIA-nak, (Royal Institute of International Affairs - a Külkapcsolatok Királyi Intézete) a háttérhatalom legfőbb angliai koordinációs központjának az eszköze arra, hogy ikerintézményével, a New York-i Külkapcsolatok Tanácsával, a CFR-rel, ellenőrizze és irányítsa az Egyesült Államok kül- és belpolitikáját minden szinten. A Rand Corporation által kidolgozott programok közé tartozik az ICBM (Intercontinental Ballistic Missile - Interkontinentális Rakétaprogram) kidolgozása; az amerikai külpolitika elemzése és stratégiai döntéseinek előkészítése; az űrkutatási program beindítása; a nagy világcégek gazdasági elemzése és több száz katonai projekt elkészítése a hadsereg, valamint hírszerzési stratégia kidolgozása a CIA részére. Ez utóbbi esetben a CIA elsősorban az olyan tudatbefolyásoló kábítószerek tekintetében kapott tudományos támogatást a Rand Corporation-től, mint a peyote-vel (dél-amerikai kaktuszból kinyert hallucinációt okozó alkaloida) és az LSD-vel kapcsolatos kísérletek. Elsőssorban az MK-Ultra - nagyrészt titokban folytatott - kísérletekre utalunk, amelyek húsz éven át tartottak.

Herman Kahn, a Hudson Intézet alapítója, hozta létre a Rand Corporation-t is. B. K. Eakman írja abban a kézikönyvben, amelyet a Rand Corporation készített az Egyesült Államok kormánya számára a tudati beállítódás megváltoztatásának a technikáiról:

"A "Training for Change Agents" (A tudat-átalakítást végző személyek képzése) program keretében az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumának a megbízásából a Rand Corporation hét kötetnyi tanulmányt rendelt a magatartás befolyásolását végző kutatóktól. A tanulmányok feltárták az egyének értékrendszerének fellazítását, lecserélését és az új értékrendszer rögzítését célzó módszereket. E kézikönyv célja az volt, hogy a hatóságok a potenciálisan veszélyes csoportokat és politikai szervezeteket engedelmes, "fejbólintó-János"-ként viselkedő emberekké, illetve testületekké alakítsák át, a "Delphi-technika" alkalmazásával."

A Rand Corporation ügyfelei közé tartozik - többek között - az AT&T, az Egyesült Államok legnagyobb kommunikációs vállalata; a Chase Manhattan Bank (illetve utódintézete); az IBM; a Nemzeti Tudományos Alap; a Republikánus Párt; a TRW nevű kommunikációs óriáscég; az Egyesült Államok Légiereje; az Egészségügyi Minisztérium és az Energiaügyi Minisztérium. Szó szerint több ezer rendkívül fontos vállalat, kormányzati intézmény és társadalmi szervezet veszi igénybe a Rand Corporation szolgálatait. Felsorolásuk meghaladja e tanulmány kereteit, de felsorolásukra nincs is szükség. A Rand Corporation-nek van egy olyan tanulmányi csoportja is, amelyik a nukleáris háború lehetséges időpontját és kimenetelét méri fel. A különböző alternatívák számára forgatókönyveket dolgoz ki, amelyeket a saját kutatási eredményei alapján készít el. A nagybefolyású kutatóintézet történetében volt egy olyan időszak, amikor azzal vádolták, hogy a Szovjetunió számára kidolgozta azokat a feltételeket, amelyekkel térdre kényszerítheti az Egyesült Államok kormányát. Olyan komoly volt ez a vád, hogy még a washingtoni Szenátus is foglalkozott vele, amikor Symington szenátor a kérdést az amerikai törvényhozás elé vitte. A Rand Corporation azonban a mai napig a háttérhatalom központi agytrösztjének, a Tavistock Intézetnek a legfontosabb amerikai kiszolgálója, és fő funkciója az agymosási technikák elterjesztése....

Teljes cikk: http://mek.oszk.hu/01500/01560/html/03.htm