2008. szeptember 19., péntek

A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása

.
Bella Árpád


A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása – nem lesznek előrehozott választások

I. rész

A 2002-es választások alkalmával világossá vált a választási csalás. Nem történt semmi, a választások végeredménye nem változott, a szavazócédulákat elégették, az Erzsébet hídi blokádot és az azt követő spontán kialakult tüntetést „készenléti Mónika” belügyér asszony seregei szétverték. A Fidesz csendben maradt, Orbán Viktor állítólag éppen az akkor zajló futball világbajnokságon tartózkodott.

Ez nem fikció, hanem tény. 2002-ben a FIDESZ nem lehetett kormánypárt. 2002-ben a FIDESZ nem volt alkalmas arra, amire a neokon-cionisták alkalmasabbnak tartották az MSZP-t, vagyis céljaik elérésére a magyar nép, az ország kifosztására, a helytartói feladatok kompromisszumok nélküli ellátására.

Ma Magyarországon egyik parlamenti pártnak sem érdeke egy előrehozott választás. Persze vannak, akik most azt mondják: de hát a FIDESZ ezt követeli. Persze. Meg azt is mondta, hogy Románia eu. (direkt kis betűkkel) tagságának feltétele Székelyföld autonómiája.

No, meg másról is hablatyolt már a FIDESZ (illetve annak elnöke), ami kifejezetten nemzetinek hangzott, de abban a pillanatban, amikor a cselekvésről, adott esetben a szavazásról volt szó, már úgy szavazott, ahogyan neokon-cionista kitartói azt elvárták. Volt már - a 2002. előtt általam is nemzetinek tartott pártnak - több, a magyar nemzet érdekével homlokegyenest mást mutató cselekedete is. Ez itt a lényeg! Nem az az érdekes, hogy akár Orbán, Pokorni, Kövér, vagy az összes többi FIDESZ vezér mit beszél különböző előadásokon vagy éppen a parlament padsorai között, amit a média aztán nagy dirrel-dúrral körít, hanem az, hogy amikor a nemzet érdekében kell letenni a voksot, leteszi-e azt valóban a nemzet mellett. Jó reggelt, – a FIDESZ nem teszi le!

Emlékezzünk csak egy kicsit, hogyan járult hozzá az alkotmánynak csúfolt 1949. évi XX. Törvény módosításához azért, hogy a 2003-as eu. belépésről szóló népszavazás érvényes lehessen. Ez bizony kétharmadot igényelt, a FIDESZ nélkül nem ment volna. Ugyanígy szégyenteljes volt az ominózus Lisszaboni Szerződés megszavazása is, hiszen annak 2007. december 13-i aláírása után, rá négy nappal az eu-ban elsőként a magyar „országgyűlés” volt az, mely látatlanban, pontos tartalmának ismerete nélkül (mindössze 5 ellenszavazattal) jóváhagyta ezt a szerződést, ami nem más, mint az eu. alkotmány olyan jellegű módosítása, mely megkerüli az európai unió nemzeteinek népszavazás általi jóváhagyását. Mint ismeretes, a korábban legelőször Hollandiában, majd utána Franciaországban történt referendum csúfos kudarcot vallott, hiszen a választók elutasították az európai alkotmányt. Az eu. alkotmány, illetve most már a Lisszaboni Szerződés lényege az uniót alkotó tagállamok nemzeti alkotmányának fölülírása, minek eredményeként a tagországok elveszítik függetlenségüket.

Ebben természetes valamennyi parlamenti párt bűnös. Ez a cselekedet tökéletesen kimeríti a haza és nemzetárulás fogalmát. Van itt egy nagyon fontos személyes motivációs tényező is, amelyet meg kell említeni, és amiről mélyen hallgatnak a látható média kitartottjai. A parlamenti képviselők ugyanis amennyiben életbe lép a Lisszaboni Szerződés, európai uniós átlagolt szinten, EURO-ban kapnák majd fizetésüket. Nem elég nyomós, egyéni érv ez a nemzetet elveszejtő szerződés aláíráshoz? A nemzet pedig idegen érdekeknek és hatalmaknak közvetlenül is kiszolgáltatottjává válik, sorsába beleszólási joga nem lesz.

Jelentős fejezeteket tárgyalt le az eu.-val a FIDESZ kormány. Többek között a legfontosabbat, ami a Haza földjéről szól, és ami lehetővé tette a föld (értsd: nemzetünk anyaföldje, amin születünk, ahol élünk, dolgozunk, ahol gyermekeink születnek, és ahova halottainkat temetjük) tőkeként történő kezelését, értékesítésének lehetőségét. Mit is mondott Dobó István Gárdonyi Géza nagyszerű művében, az Egri Csillagokban? „A Haza nem eladó semmi pénzen!” A Hazánk pedig az a föld, amin élünk. Ezt tette eladhatóvá az eu. számára a FIDESZ kormány. Orbán és pártja, Martonyi külügyér igazgatásával, ugyan mindent megtett, amit kértek tőle, mégsem látták biztosítva 2002-ben a neokon-cionista urak, hogy a csatlakozás után teljesen megbízható, és irányítható hatalomfenntartó lesz. Buknia kellett, csendben tűrte a megaláztatást.

Természetesen nagyszerű politikai húzás, ha a közvélemény demokráciára érzékeny rétegét fölizgatjuk egy kicsit azzal, hogy a parlamentben lévő álnemzeti állóvizet fölkavarva, rendkívüli demokratának beállítva magunkat jelezzük, hogy az „emberek” új választást akarnak, tehát nincs más út, fel kell oszlatni a parlamentet. Ezt egyébként többször is elismétlik majd a nyomaték kedvéért mind a parlamentben, mind különböző sajtótájékoztatók alkalmával.

Gondoljunk csak bele! Kinek érdeke a parlament feloszlatása? Természetesen mindenkinek, aki józanul gondolkodik és nem érintett a hatalmi sakkjátszmákban. Tehát a Magyar Népen kívül a parlamenti pártoknak biztosan nem. Mi a nyereségük a parlamenti pártoknak, vagy éppen milyen veszteségtől menekülnek meg, ha nincsenek előrehozott választások?

Egy új választás valószínűleg átalakítaná az MSZP-t jelenleg vezérlő maffiózó társaság befolyását a párton belül, ami most nagyon nem kívánatos számukra. Jobb tehát a biztos jelennél maradni, ami lehetővé teszi nekik saját tagságuk kiforgatását és megvezetését is. Mindez az MSZP tagság számára szinte alig feltűnő, hiszen évtizedeken keresztül megszokták már a felülről történő irányítás „áldásos”, gondolkodásra egyáltalán nem késztető hatását. Ugyanakkor a mostani helyzetben biztos lehetőség számukra az ország maradék értékeinek kiárusítása, amelyből a júdáspénzt zokszó nélkül zsebre vághatják.

Miért nem érdeke FIDESZ-nek az előrehozott választás függetlenül attól, hogy az ellenkezőjéről beszél?

Az előrehozott választásokat nagy valószínűséggel megnyerné a FIDESZ, kormányra is kerülne. A neokon-cionista eltartók és kitartók tőle is megkövetelnék azonban mindazt, amit korábbi vazallusaiktól. Vagyis ki kell szolgálniuk őket. Ez a szolgálat természetesen olyan elemeket tartalmaz majd, amelyek miatt a párt népszerűsége erősen megcsappan, hiszen arra kényszerítenék, hogy folytassa azt az aljas nemzetáruló és kisemmiző szerepet, amelyet a jelenlegi kormány tölt be. Ez nagyon kellemetlen, hiszen ezt korábban sem akarta felvállalni a legnagyobb úgynevezett ellenzéki párt. Sem 2002-ben, sem 2006-ban. Bármennyire is megpróbál Orbán Viktor lobbizni a világhatalmasságoknál Washingtonban vagy Tel-Avivban, nem valószínű, hogy azok engednének a szorításon. A Fidesz itt tehát igen súlyos, összetett problémával találja magát szemben. Saját magát lejáratni egy ilyen helyzetben nem előnyös a jövőre nézve. Viszont hatalomhoz jutni esetleg más politikai és gazdasági helyzetben, már másként exponálhatja a pártot. A FIDESZ képtelen valódi nemzeti párt lenni. Jól tudja, hogy a hatalomra való befolyásának nagysága ugyanazoktól az erőktől függ, amelyek az összes parlamenti pártot benn tartják az épület falai között. Ez a kötődés és a hatalmi befolyás sokkal fontosabb számára, mint saját nemzete. A többi mind színjáték.

Az MDF az MSZP fű alatti szövetsége nélkül semmilyen politikai tényezőt nem jelent. Előrehozott választás esetén az MSZP-nek minden varázslatot végre kell hajtania ahhoz, hogy önmagának is megfelelő erőként maradhasson parlamenti párt. Lehet, hogy Schmuck Andornak nem lesz annyi ereje, hogy az MDF-et átpréselje a parlamenti küszöb felett, mert mozgatható „katonáival” majd az MSZP-t kell támogatnia. A KDNP-nek nincs már önálló arculata, azt teszi, amit a FIDESZ elvár tőle. FIDESZ nélkül esélye sem lenne.

Az ultraszélsőséges magyargyilkoló és hungarofób, SZDSZ-el a következő részben foglalkozunk.

Orbán Viktor valahogy úgy nyilatkozott korábban, hogy a FIDESZ-en kívül nincs több nemzeti erő a jobboldalon. Nem is igazán helyes a politikai palettát jobb és baloldalra felosztani. A valósághoz sokkal jobban közelít, ha nemzetben gondolkodókról és nemzetellenesekről beszélünk. A parlamenten belül viszont csak így – jobb és baloldal - tudnak osztályozni, hiszen valahova el kell helyezniük saját magukat.

Orbán nemzeti erőről szóló kijelentése akkor hangzott el nagyon magabiztosan, amikor már jól látható volt, hogy ez nem igaz, mert az alulról szerveződő Jobbik egyre ismertebb és népszerűbb, valamint a választópolgároknak majdnem a fele nem hajlandó a parlamenti pártok egyikére sem voksolni. Mostanában viszont gond van, mert a legutóbbi hetekben a Jobbik népszerűsége az elhallgatott közvélemény-kutatói adatok szerint minimum tíz százalékot tudhat magának. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ezt miért nem látjuk a statisztikákban?

Erre a válasz a következő részben lesz olvasható.

Bella Árpád
.

2008. szeptember 18., csütörtök

Hölgyeim és Uraim: a K...anyját mindenkinek aki a grúz bohóc mögé állt!

McCain: "Ma, mind grúzok vagyunk" McCain 800.000 dollárt kapott kampányához a grúz diktátor dél-oszétiai agressziójának támogatásáért cserében. Nézze meg a sztorit:
McCain: "We Are All Georgians Today" McCain got 800,000 dollars to his campaign to support Georgian dictator aggression against South Ossetia. Watch the story:



Grúz csapatok Csinvalin (a dél-Oszét főváros) az orosz ellencsapás előtt
Georgian troops in Tskhinvali before Russian strike back



Georgian Dictator Saakashvili Profile

November 8, 2007 Riot Police Violently Disperse Peaceful Protesters in the capital of Georgia
Health Ministry of Georgia reported that 508 people had sought emergency assistance and some 118 of them remained hospitalized
May 26, 2008 10,000 ANGRY GOERGIANS rallied and clash in Georgian capital Tbilisi over 'rigged' poll
02 .11. 2007 Tens of Thousands Protest in Tbilisi Against Georgian President
Tens of thousands of people in Tbilisi are protesting against the government of Georgian President Mikhail Saakashvili, who came to power following demonstrations that swept aside his predecessor in 2003. VOA Moscow Correspondent Peter Fedynsky has this report from Moscow. Opposition leaders also accuse the government of blocking roads around Tbilisi to prevent more people from joining the protest. Political tensions in Georgia escalated following accusations of corruption and anti-state activities against President Saakashvili by his former defense minister, Irakli Okruashvili, who was jailed in 2008.
November 8, 2007 * Human Rights Watch reports *: * Riot Police Violently Disperse Peaceful Protesters *Saakashvili Shuts TV Stations, Then Declares Emergency Rule.
Riot police in the Georgian capital Tbilisi beat demonstrators and shot fleeing protestors with rubber bullets while trying to disperse anti-government demonstrations, Human Rights Watch said today. Riot police later raided the private television station, Imedi TV and forced it and the Kavkasia television station to stop broadcasting. The Georgian government then declared a state of emergency and banned news broadcasts for 15 days, except by the state-funded Georgian Public Television. "Even in a time of crisis, Georgians have a right to protest peacefully without being beaten by the police," said Holly Cartner, Europe and Central Asia director at Human Rights Watch. " Firing rubber bullets at peaceful demonstrators is a complete abuse of the use of force. The government does not have a carte blanche to restrict fundamental freedoms just because it is in crisis."
The police also appear to have deliberately targeted journalists and independent observers. Two cameramen from Imedi TV were hospitalized, one with severe injuries, because of a beating by the police. Georgia's ombudsman, Sozar Subari, was also beaten. Riot police attacked him with rubber truncheons as he was documenting the police actions. Subari said in a public statement that he believes he was deliberately targeted because as ombudsman he regularly criticizes the Georgian government for human rights abuses.
Two television stations, Imedi TV and Kavkasia, which were broadcasting extensive coverage of the demonstrations and the police response, were taken off air around 9 p.m. Imedi TV ceased broadcasting shortly after its anchor announced on live television that the riot police had entered the station. Imedi radio station also stopped broadcasting and Imedi's website became inaccessible. A few minutes later, Kavkasia, which broadcasts only in the capital Tbilisi, also went off the air. Imedi TV was founded and co-owned by Badri Patarkatsishvili (NOW MYSTERIOUSLY DEAD AT YOUNG AGE), a wealthy financier and critic of the government who openly financed the opposition in Georgia. "Beating journalists or shutting down television stations for reporting on the events can't be justified by subsequently declaring a state of emergency," said H*uman Rights Watch.* The exact number of injured is unknown, but the Health Ministry of Georgia reported that 508 people had sought emergency assistance and some 118 of them remained hospitalized.
History of "Democratically elected" friend of McCain and other neo-cons in U.S. government: On Feb 3, 2003 Georgia's Prime Minister, Zurab Zhvaniya, was found dead early Thursday and apparently killed by carbon monoxide. One lawmaker, Amiran Shalamberidze, suggested that Zurab Zhvaniya might have been murdered. Although Saakashvili and Zhvaniya had worked closely together in the well-orchestrated "Rose" revolution and in government, they were widely regarded as potential rivals. Zhvaniya was regarded as a moderating influence in disputes with Russia and on the impulsive Georgian president. Former Georgian President Shevardnadze, who helped to end the Cold War between the East and the West as former Foreign Minister of USSR, is another victim of the violent actions by McCain and Condoleezza Rice's good friend and so-called "Democratically elected" Saakashvili.
We should remember that Dictator Saddam Hussein, who died from the tortured execution, received far more votes in his last election than the brutal Georgian ruler Saakashvili.
September 12, 2008 Georgia's non-governmental organisations have urged the EU to launch a thorough enquiry into alleged human rights violations in South Ossetia*.* members of the opposition like Shalva Natelashvili the head of the Labor party would say: " If Saakashvili didn't attack Tskhinval then the Russian air force wouldn't have taken off and the Kremlin wouldn't have had reason to recognise these republics," Natelashvili said. "We will not protest, we already protested last year and Saakashvili used chemical weapons on us."

AZ UTOLSÓ SZÓ

.
Az utolsó szó megmarad
bombának, jajnak, késnek, kőnek,
az utolsó szó az arab
imája, akire még lőnek.
Nem hangzatos és nem repeszt
falakat, eget, szemfedőket,
halkan sir csak, és az ereszt
vérrel tölti meg : gennyező seb.
Nem kér arra, hogy szólj te is,
nem könyörög kiáltva,
békében, jóságban se hisz,
a nagy Allaht imádja.
Ha néha átvonul szemén
a harag éjsötét virága,
hiszed vagy nem, mi : ő, te, én,
aki csatázik, hal hiába.
Megmérgezték rossz emberek
köztünk az eredendő csendet,
csodákban hinni nem lehet,
csak BENNE, aki szenved.


Zas Lóránt

Ramallah, 2OO8. szept. 19.

Militant Possibilities on the New-Old Front

.

Terrorism Intelligence Report

The Russian Resurgence

By Fred Burton and Scott Stewart

Over the past several months we have written quite a bit about the Russian resurgence. This discussion predates Russia’s military action in Georgia. Indeed, we have discussed the revival of Russian power since at least 2005, the implications of the FSB’s return since April and the potential return of the Cold War since March.

After the Aug. 7 confrontation between Georgia and Russia and the Sept. 10 deployment of Russian strategic bombers in Venezuela, there is little doubt that Russia is reasserting itself and that we are entering a period of heightened geopolitical tension between Russia and the United States. This period of tension is, as forecast, beginning to resemble the Cold War — though as we have noted in previous analyses, the new version will be distinctly different.

It is very important to remember that while the hallmark of the Cold War was espionage, the efforts of the intelligence agencies engaged in the Cold War were far broader. Intelligence agencies like the CIA and KGB also took part in vast propaganda campaigns, sponsored coups and widely used proxies to cause problems for their opponent. Sometimes the proxies were used directly against the opponent, as with Soviet support for the North Koreans and North Vietnamese against the United States, or U.S. support of Islamist rebels in Afghanistan. In other cases, the proxies were used indirectly to cause problems for the opposing country and its allies in a broader attempt to expand or defend one side’s geographic and ideological sphere of influence. Because of this, we saw the KGB supporting Marxist insurgents from Mexico to Manila and the United States supporting anti-communist militants in places such as Nicaragua and Angola.

This history means it is highly likely that as the present period of U.S.-Russian tensions progresses, the conflict will manifest itself not only through increased espionage activity, but also in the increased use of militant proxies.

We’ve seen a steady uptick in covert intelligence activity since former KGB officer Vladimir Putin took the helm in Russia and turned Moscow’s focus back to Cold War tactics. Over the past few years we’ve witnessed, among other things, the poisoning of Ukrainian President Viktor Yushchenko and of former KGB officer and Kremlin critic Alexander Litvinenko in London.

With a former KGB man in charge, it is no surprise that the Russians would fall back into old habits, including the use of militant proxies. In fact, the former KGB officers who carried out the technical side of setting up relationships, establishing arms trading, etc. with these militant proxies during the Cold War now occupy critical positions in the Kremlin. Russian Deputy Prime Minister Igor Sechin — who has been very active in his diplomatic trips recently — used to be the KGB’s primary covert arms conduit to Latin America, Africa and the Middle East.

Because of these factors, much can be learned about what types of activities the Russians might engage in by reviewing Soviet activities during the Cold War.

Soviet Use of Militant Proxies

During the Cold War, the Soviets, like the Americans, were very busy trying to export their ideology to the rest of the world. A basic tenet of Marxist thought is that class transcends national boundaries and that the proletariat everywhere needs to be freed from the tyranny of the capitalist class. Marxist thought also holds that politics and economics are evolutionary, and that the natural evolution of societies leads to the replacement of exploitative capitalist systems with superior communist systems. Essentially, this view sees capitalism as inherently flawed and destined to destroy itself, only to be replaced by a more just and fair society. This evolutionary process can, however, be helped along by revolutionary action. Such a belief system meant that communists in places like the Soviet Union were ideologically motivated to support communist movements in other parts of the world out of communist solidarity.

This expansionist concept was captured by the anthem of the communist and socialist world, “L’Internationale.” It was widely put into action through institutions such as the Communist International, or Comintern, which was founded in 1919 and committed to using “all available means, including armed force, for the overthrow of the international bourgeoisie and for the creation of an international Soviet republic as a transition stage to the complete abolition of the State.”

From a nonphilosophical perspective, there also was much to be gained geopolitically in practical terms during the Cold War by expanding the Soviet sphere of influence and working to diminish that of the United States. Indeed, a number of geopolitical imperatives drove the conflict between Russia and the United States, and these imperatives transcended ideology. Ideology was merely an accelerant feeding the flames of a conflict spawned by geopolitics. Many key leaders on both sides of the Cold War were driven more by realpolitik than by ideology.

Operating in this atmosphere, the KGB was very busy. Inside the United States, they sought to recruit agents to provide intelligence and act as agents of influence. They also sought to encourage or fund many domestic U.S. groups that could cause problems for Washington. These groups ranged from Marxist Puerto Rican separatist groups, such as the Fuerzas Armadas de Liberación Nacional and Los Macheteros, to anti-Vietnam War groups, which were responsible for much civil unrest and later spawned militant factions like the Weathermen. Files released after the fall of the Soviet Union showed that most U.S. scholars underestimated the breadth and depth of KGB efforts inside the United States.

But the extent of Soviet efforts should not have been a surprise. The KGB had a distinct advantage in this realm over the United States because of the long and very active history of Soviet intelligence agencies such as the Cheka. At a time when the U.S. government was shutting down espionage efforts because “gentlemen don’t read other gentlemen’s mail,” the Soviets’ NKVD was involved in all forms of skullduggery.

Outside the United States, the KGB was also quite busy working against U.S. interests. In addition to supporting Marxist insurgencies and sponsoring coups, the Soviets directly intervened in places like Afghanistan and Hungary to sustain communist allies who had come to power. The KGB and its very active allies, like the East German Stasi, the Cuban DGI and the Bulgarian Committee for State Security, were also very busy creating and training terrorist groups.


In a process that somewhat resembles the recruiting process used by jihadist groups, the KGB and its sister services identified likely recruits, indoctrinated them and then sent them to training camps where they received advanced training in terrorist tradecraft, including surveillance, use of small arms, bombmaking and document forgery. Some of this training occurred on military bases in East Germany or Cuba, but Marxist groups established training camps in other places, such as South Yemen, Lebanon’s Bekaa Valley, Iraq, Syria and Libya, where prospective recruits were taught guerrilla warfare and urban terrorism.

In the spirit of “L’Internationale,” it was not uncommon to find Japanese Red Army members living and training at a Popular Front for the Liberation of Palestine camp in Lebanon, or for Irish Republican Army members to teach German Red Army Faction or Italian Red Brigade members how to make improvised explosive mixtures and improvised ordnance at camps in Libya or South Yemen. Of course, while most of these groups went through ideological indoctrination, not all of them bought into it. Some of them merely tolerated the ideology as the price for access to Soviet cash, training and weapons.

Trainers from the Soviet Union, Cuba, East Germany and other countries also would visit insurgent training camps in South and Central America, Africa and Asia in their efforts to spread the armed revolution. The Cubans were very active in Latin America and the Caribbean and fairly active in Africa. They also were part of a large international arms-trafficking circle in which Soviet money was sent to Cuba, Cuban sugar was sent to Vietnam, and arms from Vietnam were sent to Latin American Marxist groups. This arms trade was not just hypothetical: In many attacks on U.S. interests or allies in South and Central America from the 1970s to the 1990s, traces conducted on U.S.-manufactured ordnance such as LAW rockets and hand grenades conclusively tied the ordnance used in the attacks to lots that were either abandoned by the United States in Vietnam, or provided to the South Vietnamese and later captured by the North Vietnamese Army.

Today’s Environment

Fast-forward to 2008. Russia is no longer a Soviet republic in league with a number of other communist republics. Today, Russia is technically a constitutional democracy with a semicapitalist economic system; it is no longer a model communist society or the shining light of Marxist achievement. In spite of these ideological changes, the same geopolitical imperatives that drove the Soviet Union and the United States to the Cold War are still quite real, and they are pushing these powers toward conflict. And in this conflict, the Russians will reach for the same tools they wielded so deftly during the Cold War.

In the new conflict, Russia can be expected to reach out to some of its old radical contacts across the world. Many of these contacts, like Ahmed Jabril and Sabri al-Bana (aka Abu Nidal), are now dead, and many other radicals from the 1970s and 1980s, such as Carlos the Jackal and the core members of groups ranging from the Japanese Red Army to the Greek group November 17, have been caught and imprisoned. Additionally, most of the KGB’s old contacts who remain alive and out of prison are getting on in years. This means any current Russian efforts will not focus on convincing geriatric former militants to pick up their arms once more, but instead will focus on using them to reach younger militants cut from the same cloth — militants who likely remain under the radar of Western intelligence.

The Soviet collapse and the end of its patronage system hit Marxist insurgent and militant groups very hard. Many of these groups were forced to search for alternative forms of funding and became engaged in kidnapping, narcotics trafficking and extortion. Other groups simply folded under the strain. While many of these groups were left high and dry by the demise of the Soviet Union, and while the Russians are no longer the ideological vanguard of the international Marxist movement, many remaining Marxist groups —such as the Revolutionary Armed Forces of Colombia (FARC) and the New People’s Army (NPA) in the Philippines — would certainly welcome funding, training and weapons.

In Latin America, this undoubtedly will be coordinated with the Nicaraguans and Venezuelans, who along with Bolivia appear to be replacing Cuba as Russia’s footholds in the region. In addition to reactivating contacts with the FARC and remnants of other Marxist groups in South America, we anticipate that the Russians will also step up activities with Marxist groups in Mexico. Elsewhere in North America, they could resume their support of the radical left in the United States and with radical elements of the Quebecois separatist movement in Canada.

In Eurasia and the Middle East, the places that really strike us as sites where the Russians will try to become active again are Lebanon (as we’ve discussed elsewhere) and Turkey. During the Cold War, the KGB was very involved in Turkey and supported a number of radical left-wing groups, from the rural Kurdistan Workers’ Party to the urban Dev Sol. Turkey’s left-wing community remains very active and is ripe for Russian exploitation.

We also believe the Russians can be expected to reconnect with radical left-wing groups and individuals in places like Italy and Greece, which still maintain very active such groups. Given the U.S. involvement in counterinsurgency operations in the Philippines, the Russians could also renew contact with the NPA there.

In Russia today, Prime Minister Vladimir Putin stands as a model for strong authoritarian leadership emphasizing a healthy dose of nationalism and pride in one’s own nation. As such, he could appeal to a whole variety of Bolivarian movements, like those in Venezuela, Bolivia and Ecuador. Furthermore, the Russians will certainly attempt to appeal to Slavic nationalism through pan-Slavic ideology, particularly in places like Bulgaria and Serbia, where there are well-organized ultranationalist movements and even political parties.

Another consideration is that ideological change in Russia could mean Moscow will reach out to radical groups that the KGB traditionally did not deal with. While many KGB officers didn’t completely buy in to communist ideology, the Communist credo did serve as both a point of attraction and a limiting factor in terms of whom the Soviets dealt with. Since the Russian state is no longer bound by Soviet ideology — it is really all about power and profit these days — that constraint is gone. The Russians are now free to deal with a lot of people and do a lot of things they could not do in Soviet times.

For example, former Ku Klux Klan leader David Duke is very popular in Moscow and very well-connected there, as are a number of other American white nationalists. There are also close contacts between various neo-Nazi, skinhead and nationalist groups in Europe and their Russian counterparts. These contacts could be a very easy way for the Russians to make contact with and support radical elements of the far-right in places like the United States, Ukraine, the Baltic states and Germany.

There is also a distinct possibility that through their relationship with the FARC, the Russians could gain entree to open a dialogue with some of the more radical elements of the Latin American drug trafficking organizations, including the hyperviolent Mexican cartels. Even Central American drug trafficking groups like Los Kaibiles, who began life strongly anti-communist, might be willing to accept weapons and funding from “democratic” Russians. Considering that Los Kaibiles are now quite mercenary, they also just might be willing to undertake specific attacks if their price point is met. Many Russian organized criminal groups are closely linked to the Kremlin and are a tool Putin and company are already using. These groups could be used to act as an interface with organized criminal groups elsewhere.

In this new-old front, the Russian SVR’s activities will need to be studied carefully. Militant arms caches and ordnance used in attacks will need to be carefully reviewed for potential links to Russia, and potential militant training camps will need to be watched. Doing so will require quite a bit of adjustment for the U.S. intelligence community, which has spent so much effort over the past seven years focusing on the jihadist threat.

.

2008. szeptember 17., szerda

TISZTELGEK ELŐTTED EDUARDO ROZSA FLORES

.
Bevallom hogy régóta, titkon többet szerettem volna megtudni Rólad Eddynk .
Meglepetés volt tegnap éjjel a rólad szóló film A Tv2.-őn.
Mennyire magamra ismertem a meditáló gondolataidban, és a világról, s a rajta élő emberek cselekedeteiről kialakult véleményedben .
Ezt jobban el tudnám fogadni díjnyertes dokumentum filmnek,mint a "Sorstalanság"-ról szóló hablatyolást.
"Tudod az igaznak egy arca van, s a gonosznak, csak a képzelet szab határt ,
de a cselekedetükről mindkettőt felismerhetjük"
Romantikus Segevaraként nőttünk fel a -pedofil elvek álhumanizmusában-
és vergődünk a mai napig.
Más utakon bolyongunk, de ugyan azt a teherrel megrakott szekeret húzzuk Eddy !
Ma már értem a megismerkedés kezdetétől való baráti lélekvonzalmat irántad.
E film által köszönöm, .......a titkos vágyam teljesülését, .....hogy jobban megismerjelek
megválaszoltad nékem és sokunknak.

http://www.logikaidemokratak.fw.hu/
AJÁNLOM SZERETETTEL A HONLAPOMON -fent- az " IZMUSOKBAN ..." C. TANULMÁNYOMAT

Mivel Dr. Szeszák fórumán ismertelek meg, ezért e levelet oda is felrakom az -új fórum-ra.

Oravecz Misi

Kedves és drága "Medvénk" Misi,
Köszönöm soraidat. Megpróbálok méltónak maradni hozzájuk...minden nap.
Ölellek
Eduardo
.

"I liked the Croatians from the beginning..."

.
Megjegyzés: Néha, jól esik ha dicsérnek...és nincsen okom nem büszkének lenni.





Hrvatska - Domovinski rat
Gospodine Eduardo, dobru večer vam želim.

I will continue writing in English because I don't know when was the last time you were in Croatia, and how good is your Croatian by that matter. During the last few days I wanted to write you a letter but I didn't know what to write, what to say...so many thoughts came to my mind.
First of all, I would like to thank you from my heart for coming here when we needed help the most, in 1991. Thank you for fighting on the Croatian side, I'm very proud and honored that we had someone like you in those difficult days. I watched your movie and I must say, I was very touched, in fact, I watched it 2x. I wanted to be sure I didn't miss any details.The movie is very emotional, I liked the way you opened your soul to the viewer. Not many people do that. The retrospective approach, a unique one, you want us to completely understand who you are, what you went through before all of that happened and in the end, why you did the things you did (joined the ZNG -Croatian National Guard- and other).

You and me share this line, we like to explain to people what happened before so they can understand us today, but usually I have the feeling that they won't, or maybe, can't perceive all that. But I doesn't break my spirit, on a few occasions I noticed that someone was actually paying attention and it made me very happy.
Why am I saying this to you? I wanted you to know that I payed attention to what you were saying and it made me respect you even more :)
One sentence remained in my mind: "I liked the Croatians from the beginning, I liked the way they held each other's arms...I saw that no where in Europe, not even in Hungary!"

I remember in the movie, how it was hard for you on that plane, when you were leaving, and someone said: we are internationalists. I felt like this :'(
I also remember the way you presented yourself and other volunteers of your squad; like normal people, who came to fight for freedom of a nation, and were from all over the world. I expected someone from Zagreb, Zagi in our case, though I was surprised to see the 2 Hungarians (brothers) from Vojvodina.

You didn't Americanize the movie, like all Rambos, armed to the teeth, killing what ever gets in front of them, unstoppable, bla bla bla. You so accurately showed the mentality at the time, the fear, the expectation of a better tomorrow, faith in final victory. Respect for that.

I assume the plot is based in village of Laslovo (not far from Osijek). I know that lots of Hungarians live there. I remember in the movie, whey you came across 2 old men, and they said "good day" in Croatian (dobar dan), and you said good day back in Hungarian. They were so pleased, the said "our lads are coming back" :)
When I saw that, I felt such pride, and I thought, that is true loyalty to your country, disregarding the nationality. I heard that the Hungarians who live in Osijek-Baranja county are true gentlemen/ladies, they will always assume you are Croatian and they will start speaking to you in Croatian, they will never impose their language and culture upon you (like it was the case with the Serbs). For all I heard, I heard only the best about the Hungarians in Croatia.
And I assume you know that Hungary and Croatia are very good neighbours, and have no unresolved issues. If only all neighbours were like Hungary, we'd be better off than Switzerland :)
When thinking about your movie, it is really an excellent one. It left a permanent mark on me. Eduardo, Chico, thank you once again.

I wanted to ask you, could we continue our conversation on icq or msn?
If it's not too much trouble for you, I will not take too much of your time, I promise.
I will also tell you about the torrent that I've created about Homeland war (28 GB collection).

I apologize for writing this much to you, but as you could see, I wanted to tell you so much :)

What ever you decide, let me know.

Thank you.


Maksimir5 (Hrvatska)

2008. szeptember 14., vasárnap

A káromkodó orosz diplomata angol partnere

.

A kedves nagypapája Samuel (!!!) a Vörös Hadseregben harcolt – épp úgy mint Lavrov külügyminiszter.

A nagypapa még gyilkolt egy keveset a lengyel-szovjet háborúban mielőtt lelépett Belgiumba.

A hitleri inváziókor lelépett a balfenéken, otthagyva feleségét és fiát és Angliába tette át székhelyét.

A kedves papa Ralph marxista nagyság lett akit a Highgate temetőben helyeztek el Karl Marx közelében.

Gyermekei David és Ed politikai pályán jeleskednek


Zsidó marxista szovjet ivadék aki ma hangosan ugat az orosz ellen!
Nem csoda hogy vitapartnere rákáromkodott.

E.M (AU)

Szaakasvili régóta tervezte Dél-Oszétia lerohanását

.
"Abházia volt az első számú célpontunk, de 2005-ben Dél-Oszétia elfoglalására kidolgoztunk terveket", állította a volt grúz védelmi miniszter, aki januárban menekült el a Kaukázusi államból. Szerinte nem az oroszok, hanem Szaakasvili volt az agresszor, de eltaktikázta magát, így napjai meg vannak számlálva.


Szaakasvili grúz elnök régóta tervezte Dél-Oszétia lerohanását, hogy visszaszerezze a szakadár területet, de rosszul hajtotta végre, így Oroszországnak könnyű volt azt megtorolni, jelentette ki a volt grúz védelmi miniszter, aki január óta párizsi száműzetésben él.

Iraklij Okruasvili szerint az Egyesült Államok is hibás az augusztusi grúziai háború kirobbanásában, mert nem fürkészte ki egy olyan vezető ambícióit, akinek hiányosságai vannak több demokratikus értékből. "Szaakasvili mint elnök napjai meg vannak számlálva", hangoztatta Okruasvili. Szavainak azért van nagy jelentőségük, mert Szaakasvili mindig Oroszországot vádolta a háború kirobbantásával.

Okruasvili, aki 2004 és 2006 között volt védelmi miniszter, azt állította, hogy annak idején Szaakasvilivel együtt katonai terveket dolgozott ki Dél-Oszétia és a másik szakadár terület, Abházia lerohanására. "Abházia volt az első számú célpontunk, de 2005-ben mindkét térség elfoglalására kidolgoztunk terveket", állította Okruasvili.

A volt védelmi miniszter azután távozott külföldre, hogy összekülönbözött a grúz elnökkel. Március végén korrupció, zsarolás és hatalmi visszaélés vádjával elítélték hazájában. Arra hivatkozva kért menedékjogot a francia hatóságoktól, hogy veszélyben lenne az élete, ha kiadnák Grúziának.

Szaakasvili egykori közeli szövetségese élesen bírálta a grúz elnököt amiatt, hogy elhamarkodva, diplomáciai támogatás nélkül indította meg a támadást Dél-Oszétia ellen, és figyelmen kívül hagyta az orosz csapaterősítéseket a régióban. Okruasvili szerint az elnök elrendelhette volna, hogy a hadsereg több kulcsfontosságú várost megvédjen, de ehelyett beengedte az oroszokat, és inkább az áldozat szerepét választotta.

A volt miniszter úgy vélte, hogy Szaakasvilinek távozni kellene. Ha erre nem hajlandó, felelősségre kellene vonni a háború kirobbantása és egy olyan "gyalázatos" tűzszünet aláírása miatt, amely Oroszországot a korábbinál sokkal előnyösebb helyzetbe hozta a két szakadár területen.
(MTI)
.