2008. november 29., szombat

Rózsa-Flores Eduardo: Oh, ezek a civilizált, és kulturált dánok! Oh those civilized, cult danish....

.
HIHETETLEN, HOGY MANAPSÁG EZ MEGENGEDETT!!! MINÉL TÖBB EMBERNEK LÁTNIA KELL EZEKET A MEGDÖBBENTŐ KÉPEKET, HOGY MEGÁLLÍTHASSUK ŐKET!!!!



HIHETETLEN, DE SAJNOS MÉGIS IGAZ, HOGY MINDEN ÉVBEN MEGISMÉTLŐDIK EZ A BRUTÁLIS SZERTARTÁS A FEROE SZIGETEKEN, AMI DÁNIÁHOZ TARTOZIK. DÁNIA, AMELYIK ORSZÁGRÓL AZT GONDOLJUK, HOGY EGY NAGYON FEJLETT ORSZÁG, TAGJA AZ EURÓPAI UNIÓNAK, MINDEN ÉVBEN MEGENGEDI, HOGY MEGISMÉTLŐDJÖN EZ A MÉSZÁRLÁS. MINDEZT A VÉRES MÉSZÁRLÁST AZÉRT, MERT ÍGY "ÜNNEPLIK" A FIATAL FIÚK FÉRFIVÁ VÁLÁSÁT.

AZ ÖBÖLBE CSALOGATJÁK A CALDERONI DELFINEKET (balnák), AKIK NAGYON BARÁTSÁGOS, INTELLIGENS, KÍVÁNCSI ÉLŐLÉNYEK ÉS UTÁNA HALOMRA ÖLIK ŐKET. ÉS AMI MÉG FELHÁBORÍTÓBB, HOGY AZ EMBEREK MEG EL IS MENNEK MEGNÉZNI ÉS MINT A BIRKÁK, OTT ÁLLNAK ÉS VÉGIGNÉZIK, HOGYAN ÖLIK MEG EZEKET A CSODÁLATOS ÉLŐLÉNYEKET. HÁT VAN AZ EMBERNÉL NAGYOBB ÁLLAT??









In Feroe, Denmark every year the young boys of the island go to the beach and kill this innocent animals. The Risso's Dolphin - whale, is a playful animal that only feels curiosity towards human kind. When they reach the beach they are trapped by this barbarous people that unmercifully kill every dolphin they can reach. By this they prove that they are not kids and now are adults. This is an act of cruelty towards animals that only get close to them to play. I believe that human kind has evoluted enough for us to tolerate such act or be participants of such cruelty.
Do something to stop this act of cruelty from a "civilized" country.
While it may seem incredible, even today this custom continues, in Dantesque - in the Faroe Islands, ( Denmark ). A country supposedly 'civilized' and an EU country at that. For many people this attack to life is unknown: a custom to 'show' entering adulthood. It is absolutely atrocious. No one does anything to prevent this barbarism being committed against the Calderon, an intelligent dolphin that is placid and approaches humans out of friendliness.
WHAT A SHAME, A SAD SCENE! THERE IS NO WORSE BEAST THAN MAN!
Make this atrocity known and hopefully stopped!

Sign the petition
http://getactive.peta.org/campaign/uk_faroe_whales

Is Islam a truth or a lie?

.
Exploring the main questions against Islam today and looking back to the past and the present to answer them. Is Islam a truth or a lie?



Who I am...

I am a traveler seeking the Truth, a human searching for the meaning of humanity, and a citizen seeking dignity, freedom, stability and welfare under the shade of Islam. I am a free man who is aware of the purpose of his existence and calls, truly, my prayer and my sacrifice, my life and my death, are all for Allah, the Cherisher of the worlds; He has no partner. This I am commanded and I am among those who submit to His Will. This is who I am. Who are you?'' - Hassan Al Banna

2008. november 28., péntek

„Próbáljunk meg saját magunk ellen is érvelni”

.
Vrabec Mária / Forrás: Vasárnap
Egyike azoknak a ritka televíziós személyiségeknek, akire többéves k
ihagyás után is kíváncsiak a nézők, mert valami olyat tud, ami a mai világban ritkaság: a leginkább megosztó témákat is megértő, minden szempontot figyelembe vevő alapossággal taglalja. Az idén hatvanéves Kepes Andrással új műsoráról, és ennek kapcsán a miénktől eltérő nézetek elfogadásáról, megértéséről beszélgettünk.

Három éve láttuk utoljára képernyőn a Világfaluban. Mivel telt az ideje azóta?

Utaztam, tanítottam, és írtam egy könyvet Polgár Juditról, pontosabban az ő pályája kapcsán a nőkről. Olyan kérdéseket próbáltam körbejárni, hogy lehet-e zsenit nevelni, és ha igen, hogyan kellene, mennyire befolyásolja ezt a genetika, és mennyire a környezet. Mi van akkor, ha egy nő olyan tehetséges, mint azon a bizonyos területen a férfi ak? Lehet-e egy roppant jó képességű, elhivatott ember a magánéletében is boldog? Nem mondom, hogy megtaláltam az egyértelmű válaszokat, inkább csak arra késztetem az olvasót, hogy velem együtt gondolkodjon.


Végül is mire jutott: lehet zsenit nevelni?


Én zseninek Mozartot, Shakespeare-t vagy Leonardo da Vincit nevezném, és meggyőződésem, hogy az ilyet a Jóisten küldi. Fenomént nevelni szerintem a tehetséges emberből sem lehet, mert a zseni alkotó, új irányt szabó lángelme, de a tehetséget fejleszteni lehet, sőt kell is. Kérdés az, vajon a szülőnek kell-e eldöntenie a gyerek háromnégy éves korában, hogy mit formál belőle, vagy a gyerekre lehet bízni, mi érdekli őt, s a szülő feladata csak annyi, hogy ebben támogassa. Én az utóbbit vallom, mert úgy gondolom, mindenki olyan lesz, amilyennek születik. Szerintem a tehetség nemcsak a képességen múlik, hanem azon is, ki mennyire nyitott a világra, mennyire szorgalmas, kitartó és eltökélt. Ezért hiszek abban, hogy az igazán nagy szellem mindig megtalálja az útját, mert a dologhoz hozzátartozik az is, hogy meg akarja mutatni magát. Ezzel szemben itt van a Polgár lányok példája, ahol a papa semmit sem bízott a véletlenre: szisztematikusan, céltudatosan és könyörtelenül sakkbajnokokat nevelt belőlük. Sokan támadták, hogy megfosztotta lányait a gondtalan gyerekkortól, de ők nem így érzik. Nem tudom, milyen lett volna az életük, ha saját maguknak választanak szakmát, de azt láttam, hogy most mindhárman kiegyensúlyozott, értékes emberek, vagyis náluk bejött ez a módszer.

Két évet töltött Polgár Judittal; sokat beszélgettek, versenyekre is elkísérte. Megfejtette, hogyan maradhat valaki ennyi siker után – nincs rá jobb szó – normális?

Láttam, milyen tisztelet övezi Juditot a világban, és azt is észrevettem, hogy ennek ellenére mennyire önkritikus és természetes. Ez nyilván személyiségfüggő dolog: akiben van mélység, és szilárd belső értékrendhez igazodik, annak nem fontosak a hírnévvel járó külsőségek. Azt szokták mondani, hogy az erős embernek nincs szüksége a hatalomra, a gyengét meg tönkreteszi. Ugyanez érvényes a tehetségre és a sikerre is.

Az első magyarországi riporterek közé tartozik, akik külföldi sztárokkal beszélgettek, de már régen nem láttunk öntől ilyesmit. A mai hírességek nem érdeklik?

Én korábban sem sztárokkal készítettem interjúkat, hanem művészekkel – ismert színészekkel, rendezőkkel, írókkal. A felszínes hírnév sosem érdekelt, mert nem a trófeavadászat volt benne vonzó számomra, hanem az, amivel ezek a művészek foglalkoztak, ahogy a világról gondolkoztak. Értékes emberekkel beszélgettem, akik mögött teljesítmény volt, és nem csak a média által kreált felhajtás. Aztán rájöttem, hogy miközben nekem rengeteg energiámba kerül, hogy egyáltalán eljuthassak hozzájuk, egyes kollégák külföldi ügynökségektől vásárolták pénzért a neves interjúalanyokat, nemegyszer már a kész interjúkat. Ehhez a versenyhez nem volt kedvem. Ez a műfaj is része lett a médiaüzletnek: a hírességek leginkább akkor adnak interjút, amikor a legújabb fi lmjük vagy lemezük promóciója ezt kívánja, és csak arról beszélnek. Ez sem érdekelt, vagyis maradtam az olyan riportalanyoknál, akiknek még nincs minden kérdésre kész válaszuk. Ebbe belefértek és máig beleférnek ismert emberek is, csak a megközelítés különbözik, mert engem nem az izgat, ami az adott név hallatán mindenkinek eszébe jut, hanem mindig valami más.

Ez a más volt a vezérmotívuma az Apropó című műsorának is, ahol egy-egy fogalmat járt körbe a megszokottól eltérő módon.

A más nézőpontok, szélesebb horizontok keresése azóta is jellemző a műsoraira. Örülök, ha ezt mások is így látják. Valóban az a szándékom, hogy ugyanazokat a jelenségeket igyekezzünk különböző oldalakról megközelíteni, próbáljuk meg mások szempontjait is figyelembe venni.

Új műsorát Eduardo Rózsa Flores történetével kezdte, aki magyar apa és bolíviai anya gyermeke, katolikus nevelést kapott, aztán katonának állt, a horvát hadseregben harcolta végig a délszláv háborút, és ma moszlim vallású veterán. Az ön számára mi ennek a kalandos életútnak a tanulsága?

Az útkeresés abban az értékrendbeli káoszban, amit ő hordoz. Ha mélyen magunkba nézünk, akkor ezt mind megtaláljuk – pontosan így vagyunk képtelenek feldolgozni Trianont, az ország nyilas és kommunista múltját, az ötvenes éveket, a Kádár-korszakot, az összes kölcsönös kirekesztést és sérelmet. Ugyanaz a bizonytalanság és sokféleség kavarog bennünk is, mint Eduardóban, mégis miközben őt nézzük a tévében, hajlamosak vagyunk kijelenteni, hogy őrült. Érdekelt Eduardónak az az idealizmusa is, amelynek köszönhetőn máig komolyan veszi a kommunista eszmét, mely szerint mindig az elnyomottak oldalára kell állni. Ez sodorta a baloldali mozgalmakhoz, a horvát hadseregbe, majd a horvátországi magyarok oldalára, és egyszer csak ott találta magát, hogy árpádsávos zászlót lenget, de közben békés moszlimoknak visz segélyeket, és áttér a hitükre, mert most őket is előítéletek sújtják. Bonyolult ember, de ettől érdekes, és azt gondolom, pont azt kellene végre megtanulnunk, hogy mielőtt ítélkeznénk, jusson eszünkbe legalább egy ellenérv is.

De a belénk nevelt elveken és tévhiteken csak nagyon sok tanulással, óriási nyitottsággal lehet túllépni. Gondolja, hogy képesek vagyunk rá?

Csoportosan nem, de ki-ki egyénileg igen. Ott kellene kezdenünk, hogy amikor egy történelmi korszakról beszélünk, és a szereplőit értékeljük, akkor különválasztjuk az ideológiát az egyéni sorstól. A könyvekben események és dátumok vannak, a mögöttük rejtőző emberekkel nem tudunk mit kezdeni. Még egy családon belül is mást jelenthetett az egyik nagyapának a Horthykorszak, a zsidóüldözés vagy 1956, mint a másiknak. Ezek a történetek sem érnek össze, ezért vagyunk képtelenek összerakni egy közös történelmet, amelybe kinek-kinek a családtörténete is beleillene. És akkor még a szomszédos országokkal közös történelmünkről nem is beszéltem!

Az ön felmenői sem úgy emlékezhettek vissza a harmincas évekre, mint a Horthy család tagjai, mégis kíváncsi volt Ilona asszony és a fi a, István véleményére. Miért?

Épp ezért. Amikor a televízióban néztem Horthy Miklós kenderesi újratemetését, olyan érzésem volt, mintha egy panoptikumot szemlélnék. Az jutott eszembe, hogy miközben mi évtizedekig azt tanultuk, hogy a múltat végképp el kell törölni, most úgy látszik, a múlt lesz a jövő. Aztán ifjabb Horthy István mondott egy beszédet arról, hogy a harmincas évekre nem mindenki emlékezik szívesen, de ez ma már ne legyen választóvonal, inkább próbáljuk megérteni egymást, és együtt építeni az országot. Ez nekem nagyon rokonszenves volt, meg is kerestem őt, de akkor még nem akart szerepelni – tizenöt év telt el, mire kötélnek állt. Azzal kezdtem, hogy elmondtam neki: én a könyvekből elég sokat tudok a nagyapjáról, de ő nem tudhatja, hogy abban az időben az én apám mint illegális kommunista börtönben ült, és nem vették fel az egyetemre a származása miatt. Hogy a nagyszüleim haláltáborokban haltak meg – tehát az én szemszögemből ez a korszak nem ugyanolyan, mint ahogy ő hallott róla otthon. De úgy gondolom, mifelénk mindenki hosszasan tudná sorolni a családja és saját sérelmeit. Jó lenne ezen végre már túllépni, és előre nézni. Horthy István is így gondolja, és a beszélgetéseink során rengeteget tanultunk egymástól.

Milyen különös történetekre, érdekes emberekre számíthatunk még?

Lesz egy élvonalbeli német színész, Tilo Werner, akinek úgy megtetszett a Krétakör Színház, hogy megtanult magyarul, eljött Budapestre, és pár évig itt játszott. Utánanéztem, mi történt az évek során Veronkával, azzal a tanyasi kislánnyal, aki gyönyörűen énekelt, és miközben soha nem járt iskolába, tízévesen már a gimnazista biológiát fújta, s több nyelven beszélt. Ma Hollandiába jár zeneművészeti főiskolára, hihetetlenül helyes nagylány lett belőle.

Szász Marciról, a csodagyerekről tud valamit?

Miután mi bemutattuk, elég nagy volt körülötte a felhajtás, és a család is azt hitte, hogy ez segíthet neki az érvényesülésben, de nem így lett. Gondolkozom, hogy készítek egy műsort arról, miként alakult a sorsa, mert sokak számára tanulságos lehetne.

Wayaman apó, az indián, aki Budapesten járt, él még?

Amikor visszament Magyarországról, antropológusok próbáltak utánanézni, hogyan dolgozta fel, amit látott, de meglepődve tapasztalták, hogy egyáltalán nem beszélt az övéinek arról, mit látott a nagy vízen túl. Hogy is lehetne elmesélni, mi az a villamos, vagy hogy nagyobbak a házak, mint a fák, olyan embereknek, akik mindezt elképzelni sem tudják? Később megvakult, ma talán már nem is él, de nincs hírem róla, mert a vajana törzshöz nem nagyon engednek be még antropológusokat sem.

A húszgyermekes Lukács család gondolom, tovább gyarapodik...

Velük tartom a kapcsolatot, van vagy ötven unokájuk. Julika épp a múltkor mesélte, hogy ötvenhét mobiltelefont vett, és rögtön eszembe jutott, hogy amikor hosszas várakozás után beszerelték náluk a vonalas telefont, én voltam az első, akit felhívtak. Most már komoly birtokosok, rengeteget dolgoznak, a megváltozott világ az ő életüket is átalakította. Emlékszem, a róluk szóló fi lmet akkor azzal fejeztem be, hogy elmeséltem, amint Déry Tibor és Karinthy Cini utaztak a vonaton, könyököltek az ablakban, és a távolban feltűnt egy kis tanya. Csend és békesség volt körülötte, petróleumlámpa pislákolt az ablakban, és Déry megjegyezte: »Látod, Cini, mi nézzük a távolban azt a kis tanyát, s azt mondjuk: ott lakik a boldogság. Azok kinéznek az ablakon, látják az elsuhanó, kivilágított expresszvonatot, és azt mondják, ott lakik a boldogság.« Lukácsék akkor azt vallották nekem, hogy a boldogság ott lakik náluk, a tanyán, menjen csak a vonat; de azóta ők is felültek erre a robogó szerelvényre.

Mennyire tartja a kapcsolatot egykori riportalanyaival? Azért kérdezem, mert ezek nem felszínes beszélgetések, még a képernyőről is érződik, hogy komoly bizalom és kölcsönös rokonszenv alakult ki önök között.

Az aktuális riportalanyom mindig nagyon közel kerül hozzám, állandóan ő foglalkoztat, minden percemet kitölti. Némelyikük szinte a családom része lett, mint például Polgár Judit és férje. Volt olyan riportalanyom, akivel kislány korában beszélgettem utoljára, és nemrég, amikor találkoztunk, búcsúzóul a fülembe súgta, hogy ha egyszer kisbabát fog várni, nekem mondja meg először. A társaslény-kutató Elliot Aronson professzorral is olyan kapcsolatban vagyunk, hogy ha hónapokig nem beszélgetünk, akkor is ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Sokat tanultam ezektől az emberektől, és lelkileg gazdagodtam, épültem általuk.

Érzékeli a hétköznapokban is, mennyien szeretik, mennyire áhítják az emberek Magyarországon ezt a békülékeny, toleráns hangot, amelyet ön üt meg a műsoraiban?

Én például az egyik riportját megtaláltam egy szélsőjobboldali szervezet és egy zsidó alapítvány holnapján is – ez azért jelent valamit, nem? Régi igazság, hogy a gyűlölet nem más, mint elrontott szeretet, és én ezt nagyon sokszor tapasztalom, amikor a magaméval teljesen ellentétes világnézetű egyénekhez közeledem azzal a szándékkal, hogy megértsem őket. Többnyire örülnek neki. Én is így vagyok, ha valaki hajlandó meghallgatni az érveimet és elgondolkodni rajtuk. Aztán persze van, akivel nem lehet és nem érdemes beszélgetni. A szélsőséges csoportokhoz az emberek nyolcvan százaléka úgy csapódik, hogy elégedetlen, és a problémáinak a megoldásához valamilyen radikális mintát választ. Őket még lehetne jó irányban befolyásolni, de a politika soha nem foglalkozott ezzel. Vagy túl engedékeny volt, vagy felhasználta, esetleg éppen kirekesztette és büntette őket, de soha nem próbált velük szót érteni. Még a legszélsőségesebb gondolat mögött is van valami, amiről érdemes beszélgetni. Kérdés, hogy van-e hozzá türelmünk, hogy megpróbáljuk megérteni. Nem mondom, hogy ez nem macerás dolog, de hát miért ne tehetnénk erőfeszítéseket azért, hogy békében éljünk egymás mellett?

A legutóbbi beszélgetésünk alkalmával mondta, hogy öregkorára boldog családfőként képzeli el magát, aki ül az asztalfőn, pipázik, felesége hozza a kávéját, lányai körülrajongják, és az unokái versengenek, hogy melyik ülhet az ölébe. Alakul a dolog?


Alakulgat. A nagylányaim már élik a saját életüket, egyre nehezebb összehozni a családi összejöveteleket, de ha sikerül, nagyon jó együtt. Feleségem a legnagyobb lányommal, a negyedik lányom, Kata a nagyobbik unokámmal, Brunóval egyidős. A kisebbik unokám, Hanna pedig a legkisebb lányommal, Lujzával jár egy óvodai csoportba, és imádják egymást. Kell ennél több a boldogsághoz?

2008. november 25., kedd

Protesters swarm Thai airport, takeoffs suspended

Igy kell csinalni!
Asi hay que hacer las cosas!

Show your support.
Buzz this article up.

Buzz up!

Anti government protesters in front of the departure terminal at Suvarnabhumi airport, Bangkok in the early hours of Wednesday Nov. 26, 2008. Outbound flights at Suvarnabhumi International Airport were temporarily suspended at 9 p.m. Tuesday, authorities said, shortly before hundreds of demonstrators _ some masked and armed with metal rods _ broke through police lines and spilled into the passenger terminal. Airport manager Serirat Prasutanon said airport authorities had tried to negotiate with the protesters "but to no avail." "For the safety for passengers, we have to stop flights out of the airport temporarily until the situation returns to normal," he said in a statement, adding that incoming flights were still operating. The anti government protesters are demanding the resignation of Thailand's Prime Minister, Somchai Wongsawat. (AP Photo/Wason Wanichakorn)

BANGKOK, Thailand — Protesters swarmed Thailand's main international airport Tuesday, forcing the cancellation of departing flights just hours after their comrades opened fire on government supporters in a clash on the streets of the capital.

It was the boldest move yet by the People's Alliance for Democracy in a monthslong campaign to topple Prime Minister Somchai Wongsawat, whom it accuses of being the puppet of a disgraced fugitive predecessor, billionaire Thaksin Shinawatra.

The protesters appeared intent on forcing the military to intervene and bring down the elected regime. Army commander Gen. Anupong Paochinda has repeatedly ruled out a coup, though he has also said the army "will keep peace and order to protect the public and uphold important institutions like the monarchy."

The alliance has staged a number of dramatic actions in recent months. It took over the prime minister's office in late August and twice blockaded Parliament _ one time setting off street battles with police that ended with two people dead and hundreds injured.

Tuesday's events saw for the first time the open use of guns by the alliance's so-called guards and the entanglement of foreigners _ the thousands of tourists trapped at the international airport.

At another airport, which serves domestic flights, thousands of alliance protesters surrounded the government's makeshift offices.

Support for the alliance has been waning in recent weeks, and the group appeared to be edging toward bigger confrontations _ involving fewer though more aggressive followers _ in hopes of creating chaos.

"Their goal is to prevent the government from functioning. They are getting increasingly desperate in their attempt to close the deal," said Thitinan Pongsidhirak, a political scientist at Bangkok's Chulalongkorn University. "They had been losing steam and have so far failed to achieve their goal. Now, they are openly creating instability and provoking a military coup."

http://www.huffingtonpost.com/2008/11/25/protesters-swarm-thai-air_n_146389.html

Anti-Antifa

.
.

Fashion

.
.

Kiss me...:)

.
.

2008. november 24., hétfő

The Expanding Geography of Militant Jihad



Presents:

The Expanding Geography of Militant Jihad


Featuring Keynote Speaker
Hekmat Karzai


*Program Updated 11/14*

Tuesday, December 9, 2008
9:00 a.m. to 4:30 p.m.

The National Press Club
Ball Room
529 14th Street NW
Washington, DC


Registration
8:30 a.m.

Introduction
9:00 a.m.

Bruce Hoffman
"Challenges for the Next Administration"
Edmund A. Walsh School of Foreign Service
Georgetown University

Panel One:
The Ideology of Militant Islamism
9:20 - 10:15 a.m.

Maajid Nawaz
“The Culture of Educating Jihadis"
The Quilliam Foundation
(former member of Hizb ut-Tahrir)

Stephen Ulph
"The Ideology of Expansion"
Senior Fellow, The Jamestown Foundation

Coffee Break
10:15 - 10:30 a.m.

Panel Two:
The Northwest Frontier/Pakistan/Afghanistan
10:30 a.m. - 12:00 p.m.

Moderator:
Thomas P. Wilhelm
Director, Foreign Military Studies Office
U.S. Army

Tariq Ashraf, Air Commodore (Ret.)
"The Changing Strategic Concerns of Pakistan in the Northwest Frontier"
South Asia Defense Analyst

Hassan Abbas
"Tactics and Strategy of the Pakistani Taliban"
Research Fellow
Belfer Center, JFK School of Government, Harvard University

Brian Glyn Williams
"Moving South: Suicide Bombing Trends in the Hindu Kush"
Associate Professor of Islamic History
University of Massachusetts at Dartmouth


*Keynote Luncheon Speaker*
12:30 p.m. - 1:15 p.m.

Mr. Hekmat Karzai
“Bringing Order to Chaos: A Strategic Framework for Victory in Afghanistan”
Director and Founder, Centre for Conflict and Peace Studies
Kabul, Afghanistan

Panel Three:
The Changing Face of Islamist Militancy in North Africa
1:30 - 2:45 p.m.

Moderator:

General Carlton W. Fulford, Jr.
U.S. Marine Corps (Ret.)


Theresa Whelan
“Islamic Jihad in North Africa”
Deputy Assistant Secretary of Defense for African Affairs
Office of the Secretary of Defense


Andrew Black
“Tactics, Strategy, and Ideology of Jihadi Movements in the Maghreb”
Managing Director
Black Watch Global

Andrew McGregor
“The Islamist Challenge to North Africa's Energy Industry
(Chad, Niger, Algeria and Sudan)”
Editor, Terrorism Monitor and Terrorism Focus
The Jamestown Foundation

Camille Tawil
“The Islamist Challenge in Libya”
Al-Hayat Newspaper


Break
2:45 - 3:00 p.m.


Panel Four:
Over the Horizon Threats in Eurasia
3:00 - 4:30 p.m.

Michael Scheuer
“Over the Horizon Threats to the United States”
Senior Fellow
The Jamestown Foundation

Murad Batal al-Shishani
"The Salafi Jihadist Movement in Lebanon"
Independent Islamic Groups Analyst


Gregory
Johnsen
“The Threat of Militant Jihad in Yemen”

Ph.D. Candidate in Near Eastern Studies at Princeton University

Conclusion
4:30 p.m.



Tuesday, December 9, 2008
9:00 a.m. - 4:30 p.m.
National Press Club Ballroom
529 14th Street NW
Washington DC

**$65 registration fee on or before December 5**
**$80 registration fee after December 5 or at the door**


Registration fee can be paid in advance through Paypal.

Lunch will be provided.

For more information on the conference please go to www.jamestown.org.
As space is limited, reservations are required. Please e-mail your name and affiliation to:
rsvp-dec9@jamestown.org
.

2008. november 23., vasárnap

Iványi Sándor: A nemzetközi válság - lehetőség a megújulásra

.
Tudom, sokan sokféle nézőpontból írtak már a gazdasági válságról. Van, aki közgazdász szemmel, és van aki politikus fejjel. Kevés olyan írást találtam az Interneten, és a sajtóban, - csak Dr. Halász József jogász írása jut eszembe - amely a gazdasági-pénzügyi válságot úgy elemezte volna, hogy rámutat: ez a válság egy lehetőség az őszinteségre, a megújulásra. Közíróként, jelen írásomban erre teszek kísérletet.


Azzal kezdem, hogy tisztázok néhány alapfogalmat, és tényt, amelyeknek ismerete nélkül nem tudunk a dolgok mélyére látni, és nem találhatjuk meg a kiutat sem.

Az első kardinális pont, hogy a magyarság évezredek óta hívő, monoteista volt, azt az egyetlen Isten imádták, aki a világot teremtette. Mi törzsszövetségben éltünk, más, magas kultúrájú, ragozó nyelvű népekkel, és – a finnugorizmus állításával szemben - ezzel a magas kultúrával érkeztünk több, évszázados lépésekkel a Kárpát-medencébe. Ezt a történelmi tényt azért hangsúlyozom ki, mert ebből az Istenbe vetett hitből fakad az a bizalom, és összetartás, amely elsőként a Vérszerződésben, majd a Szent korona eszmében nyilvánult meg.


Ma már sajnos nem tanítják, ezért leírom a fiataloknak, hogy a magyar Szent korona eszme a neoliberális szabad madarak károgása ellenére sem ,,őskori babonaság”, hanem olyan fejlett közjogi, társadalmi szerződés, amely párját ritkítja a világon. A magyar Szent korona tan Európát messze megelőzve, már 1000-ben biztosította azon jogokat - tolerancia, a sokféleség elfogadása, a szabadság, hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyénnek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlőség alapján, - amelyekért annyira küzd a második kardinális fogalom: a neoliberalizmus.


A neoliberális oldal azonban nem teszi hozzá, hogy ezeket az értékeket, ő nem evangéliumi szellemben, isteni keretek között akarja a nemzet javára érvényesíteni, hanem a Ricardó, Friedman, Hayek által kidolgozott neoliberalizmus szolgálatába akarja állítani. Ma a fejlett nyugati világ gazdasága a neoliberális közgazdaságtanon alapul, nem véletlenül. A globalizmust a nemzetközi pénzoligarchák eszközként használják arra, hogy mindenhol a neoliberális elvek érvényesüljenek. ,,A neoliberalizmus azt állítja, hogy ,,az embereknek a maximális piaci szabadság és a minimális állami beavatkozás teszi a legjobb szolgálatot”. Továbbá: ,,A kormány szerepét a piacok létrehozására és védelmére, a magántulajdon védelmére, és a birodalom védelmére kell korlátozni”. Minden egyéb feladatot jobban teljesít a magánvállalkozás, amelyet a nyereség motivál a lényeges szolgáltatásokra. Ilyen módon, a vállalkozás felszabadul, ésszerű döntések születnek, és a polgárokat megszabadítják az állam feleslegesen túlgondoskodó kezétől.


Azonban azok a követelmények, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az embereket az állami rabszolgaságtól, - felemelt adók, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lebontása, dereguláció, a szakszervezetek letörése - szükségesek ahhoz, hogy a felső tízezert még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elszegényedni.” A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott közgazdasági elmélet nem más, mint egy profi, és igen hatékony ideológia eszköz a nemzeti vagyonok, és az országok feletti hatalom megkaparintásához. A cél, nem lehet kétséges: teljes világuralom, mint Orwell 1984 című utópisztikus regényében.


Krisztus ellenségei, a pénz imádói ennek érdekében azt is elérték, hogy az egykor független USA pénzrendszere az ő kezükbe kerüljön. Erre találták fel Marschalkó Lajos szavaival ,,a világhódítók” a magán bankrendszert. Európában már 1815 őszén - a bécsi kongresszus után - létrehozták a nagy bankár családok a magántulajdonban lévő központi bankok egész rendszerét. Ez Európában könnyebb volt, mint Amerikában, mert Európában a pénzoligarchiának csak a napóleoni háborúk alatt súlyosan eladósodott uralkodóházakkal kellett tárgyalnia.


Az amerikai központi bank (FED) létrehozása a pénzoligarchiának csak hosszú harc után sikerült. Számos próbálkozása a 19. században sikertelen volt. Nagy amerikai személyiségek is felismerték a magánbank rendszerben rejlő óriási veszélyt, mint pl. Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Andrew Jackson, Daniel Webster, Thomas Edison, Henry Ford és az idősebb Charles Lindbergh. Végül győzött a Sátán: Az amerikai jegybank, a Federal Reserve Bank, a nagy nemzetközi bankházak privát vállalkozása, az Egyesült Államok törvényhozásában 1913. december 22.-én rengeteg vita és szívós háttérmunka után kierőszakolt törvényben (Federal Reserve Act 1913) kizárólagos bankjegy kibocsátási joggal felruházott részvénytársaság lett, melynek részvényesei és igazgatói mai napig a létrehozó nagy bankok és azok szakemberei. Ezzel az állam, mint olyan, egy szűk kaszt magán kezébe került. Ez a szűk kaszt, angol kifejezéssel élve a ,,high society” a társadalmi szerződést felrúgva, a közösség polgárait egyszerű fogyasztóknak, és egyben pénztermelő gépeknek használja.


Azért tettem ezt a hosszú, külföldi kitérőt, hogy értsék: hazánk politikusai a Szent Istváni-i intelemmel – ,,atyai őseink hagyományához való hűség adja a szeretettel együtt a szabadság alapját.” - szembemenve az 1944-ben eltörölt, Szent korona eszmén alapuló, magyar Történelmi Alkotmány mellőzésével erre a kegyetlen, mammont szolgáló útra kényszerítettek bennünket.


Ennek első lépése: Magyarország 1982-ben tagja lett az IMF-nek, a Nemzetközi Valutaalapnak. A Világbank és az IMF magyar belügyekbe való beleszólásának engedélyezését a felvásárlások, vagy ha úgy tetszik, a hatalomátvétel előkészületeinek tekinthetjük. Az ügyet szovjet engedéllyel és PB hozzájárulással, Kádár rábólintásával az a Fekete János MNB-elnökhelyettes intézte, aki később, a kilencvenes években megnyitotta a magyarországi Leumi Bankot, és aki ma már bevallottan izraeli-magyar kettős állampolgár. Kapaszkodjanak meg, a Leumi Bank, a Moszad, az izraeli titkosszolgálat kezében lévő bank volt.


A második lépés az 1989-es hazug, felemás ,,rendszerváltás” volt, ahol a régi politikai elit átmentette a hatalmát, miközben a nemzeti vagyon nagy részét, több mint 2000 vállalatot az üdülőikkel együtt, a saját, magán kezébe játszotta át.


A harmadik lépés az Európai Uniós csatlakozás volt, ahol a neoliberális brüsszeli döntéshozók direktíváit kötelezték ránk, annak ellenére, hogy sokan felemelték a szavukat: így nem, ilyen megalázó feltételekkel ne lépjünk be! Az elmúlt évek történései bizonyítják, hogy nekik, a tiltakozóknak volt igazuk. Az EU ugyanis többet von el, mint amennyit támogatás formájában visszaoszt, ezen kívül, nemzeti érdekvédelemnek csíráját sem tűrve, mindenbe beleszól. A részleteket olvasd a www.szksz.hu, és az www.eunyet.hu honlapokon.


A negyedik lépés a szégyenletes 2007 decemberi Lisszaboni Szerződés olvasatlan aláírása volt, amelyben már népszavazást mellőzve vontak mindent Brüsszeli hatáskörbe, megszüntetve ezáltal a nemzetek önálló érdekérvényesítő képességét. Az EU joganyag kötelező átvételével, és a külügy, a hadügy, valamint a kereskedelmi és monetáris ügyek hatáskör-átadásával Magyarország gyakorlatilag megszűnt, és teljességgel a nemzetközi pénzoligarchia egyik gyarmata lett. Ebben az időszakban Magyarország államadóssága 60 milliárd euró, a valutatartaléka pedig 17,4 milliárd euró, az aranytartalék pedig csak 3 tonna, miközben a ,,csúnya, nacionalista” Romániának az államadóssága 11 milliárd euró, valutatartaléka 27 milliárd euró, és száz tonna aranya is van.


Ma a magyarság túlnyomó része a túlélésért küzd, miközben a ,,választott képviselőink” , a pénzoligarchák szolgái dúskálnak a pénzben. Ez a pártosodás osztja meg ma a magyarságot, alkalmazva a római mondást: ,,Divide et impera!” azaz: ,,Oszd meg, és uralkodj!” Csak emlékeztetőül írom le, az MSZP 960 millió forint állami támogatás, 425 millió pártalapítványi támogatás, és 411 millió adomány felett rendelkezik hivatalosan. Ez összesen 1.796 millió forint. Ezzel szemben a FIDESZ 826 millió állami támogatással, 400 milliós pártalapítványi támogatással és 262 millió adománnyal gazdálkodik hivatalosan. Ez összesen szintén jókora summa, 1.488 millió forint. Ezek az adatok, és az említett pártok 1988 óta végzett áldatlan tevékenységei bizonyítják, hogy valójában önmagukért, a hatalomért dolgoznak hihetetlen erőbedobással, a nemzet pedig ennek a látszólagos szembenállásnak a szenvedője. Tudják, hogy egy parlamenti képviselő átlagban 926 000 forintot keres? De erre még rájön a költségtérítés is, amely lakóhelytől függően havi több százezer forint is lehet.


Ma a magyar szabadság alapját képező Szent korona Történelmi Alkotmány elvei – amelyek a kollektív jogok között a gazdasági érdekvédelmet is rögzítik – nem érvényesülnek a törvényeinkben, ezért vagyunk eladósítva, és kifosztva. Ma a magyarság csekély része hiszi ősei hitét, a nagyobb része amerikanizálódik, a pénzt hajtja, ha van szabadideje, akkor Haverok - buli – fanta!


Nézzünk szembe magunkkal: mi, magyarok, nem ilyenek vagyunk, ezt ránk erőltették.


Mi a XIX század közepéig az iskolákban, és a családokban keresztény neveltetést kaptunk, tanultuk a dicső hun-szkíta származást, ismertük a Szent korona eszme alapelveit. Ismeretlen fogalom volt számunkra a határidő-napló, az őrült rohanás.


Aztán jöttek a Lauder Javne iskolából a liberálisok, a szabadságjogok hirdetésével. Ekkor adta ki Istóczy Győző országgyűlési képviselő 12 Röpirat c. kiadványát:


,,Benne vagyunk tehát a zsidókérdésben. Beszélnek róla a parlamentben, írnak róla hasábos czikkeket az újságokban. – Nagyon természetes tehát, hogy azok, kikhez a mozgalom már eljutott, határozott állást foglaltak. Vannak pro és contra, de sajnos, hogy van még egy párt, amely olyanformán politizál, hogy a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon.


Ezek az urak búsan lamentálnak, [siránkoznak] hogy erőszakos mozgalom miatt a zsidók kivándorolnak, s akkor azután mivé lesz a kereskedelem széles Magyarországon? Kire marad a kis ködmen?!


Tisztelt «középutat tartó» urak, ne féljenek semmit! Lesznek keresztény kereskedők. Avagy talán azt hiszik önök, hogy mindenütt úgy van, mint nálunk, hogy mindenütt zsidó jellegű a kereskedelem?


Igen szeretik Francziaországot utánozni, miért ne tudnák utánozni azt a jóban is: kereskedelemben? Vagy talán azt hiszik tisztelt önök, a magyar ember nem tudna kereskedni? Igenis, az is tudna, csak úgy nem, mint a zsidó, mert van Istene, akitől fél, és van nemzeti jelleme, amelyet piszkos üzelmek által beszennyezni nem akar, nem tud. Ez ellen nem argumentum az, hogy hát miért nincsenek nálunk keresztény kereskedők most, és miért nem mennek ifjaink a kereskedelmi pályára? – Hála az égnek vannak a kereskedők közt keresztények is. Ami pedig az ifjakat illeti, oda mennének biz’ azok, csak mehetnének, de hogyan menjenek oda, ha a zsidók maholnap még az iskolákból is kiszorítják őket?


Biztos forrásból tudom, hogy egyik katholikus főgimnáziumban azt mondá a «zsidóvallású magyar» diák egyik katholikus tanulónak:


- Több jogom van ide járni, mint magának.


S ha már itt elkezdi a versengést, ki bír vele majd akkor, midőn magának lesz «bultja» [boltja], s a szomszédban, meg a másik szomszédban és mindenütt a maga feleit látja? Hogy telepedjék ilyen kígyófészekbe becsületes keresztény üzletember? Nem képes velök versenyezni: biztosan megbuktatják! – Aki erre is azt tudja mondani, ne hagyja magát elnyomni, az fogadja őszinte részvétünket, mert annak logicája [logikája] igen beteg.”


Budapest, 1882. márczius 15.


Aztán jöttek a liberálisokból átvedlett bolsevisták a marxista egyetemről, a kommunizmus hirdetésével.


Aztán jöttek a kommunistából átvedlett tőkések az Apró, majd a Kóka villából a neoliberalizmus hirdetésével.

Mi változott 1882-óta? Vegyük észre: ezek mind ugyanazok az emberek, akiknek semmi sem szent, és akik a pénzedet, a földedet, az ivóvizedet akarták, és akarják. Mögöttük áll az IMF-en kívül a Cionista Világszervezet és az AIPAC (Amerikai Zsidó Közügyi Bizottság), amelyeknek az a célja, hogy az egész világon előmozdítsák a zsidó uralmat. A palesztinok földjét, és vizét már el is vették, ne legyenek kétségeink, nálunk is ez történik, földönfutóvá akarják tenni a magyarokat, hogy ne legyen semmilyük! A felvásárlások gőzerővel folynak.


Mi a kiút a válságból? Semmiképpen sem egy újabb, világbanki ,,mentőöv”. Az csak elodázza a paradigma- és rendszerváltást. A megoldás: Neveljük ki mi is, egy új iskola felállításával azokat a magyar fiatalokat, akik nem a Carpe Diem elvnek élnek, hanem szívügyüknek fogják érezni a magyar Haza sorsát. (az oktatást már elkezdte a Szent korona Egyetem, és a Nagy Lajos király Magánegyetem is). Ne higgyünk tovább a megosztó pártoknak, vállaljuk a némethi igát: keresztények és magyarok legyünk, és követeljük az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását, amely a lisszabonival szemben, ismét érvényre juttatja a saját társadalmi szerződésünket.


1848, 1956 hősei nem halhattak meg hiába, folytatnunk kell a nemes harcot, amíg nem vívjuk ki a szabadságunkat! Ennek az alapja az ,, ,,atyai őseink hagyománya”, a Szent korona eszme, és nem a magyarságtól idegen, kartális alkotmány.


Kiss Endre József írta: ,,Történelmi Alkotmányunk elsikkasztása, ugyanannak a kulturális népirtásnak a része, mint amelyik az anyanyelvünket, vagy a népi kultúránkat, vagy történelmünket venné el egyik napról a másikra. Ősi Alkotmányunk kidobásával az egyik legpatinásabb európai értékkel szegényítjük meg az európai házat. Nemzeti küldetés, magyar keresztyén misszió, Magyar Történelmi Alkotmány, Szent korona eszme – nem csak összefüggnek, hanem elválaszthatatlanok egymástól. Amikor hol az egyiket, hol a másikat érik manapság durva támadások, látnunk kell, hogy valójában valamennyi ellen szóló, kulturális népirtással állunk szemben”


Végül Bibó Istvánt idézem: ,,a federáció nem csodaszer”.


Európa nemzeteinek, az unió bábeli ábrándját feladva, konföderációt kell alkotniuk, hogy békésen, és lélekszámban gyarapodva leküzdjék a válságot, és szembeszálljanak a világhódítókkal. Az EU Parlament Függetlenség/Demokrácia frakciójával együtt ma már sokan szolgálnak ezért Európában. Kövessük őket!


Iványi Sándor, Debrecen


(R-F.E)