JOUSOR (Bridges) with Prof. Norman Finkelstein

Prof. Norman Finkelstein
Historian and author
Al Hiwar TV (London)

part 2

part 3

part 4

part 5

part 6

part 7

Finkelstein nem léphet be "izraelbe" - Finkelstein: denied entry to the jewish state

US political author Norman Finkelstein denied entry to Israel: Finkelstein, who is Jewish and the son of Holocaust survivors, has written critical books on Israeli policies in the Palestinian territories and on what he called 'exploitation' of the Jewish tragedy during World War II.

Megtagadták a belépést Izraelbe Norman Finkelstein kiváló amerikai zsidó írótól akinek szülei holokauszt túlélők. Finkelstein több olyan könyv szerzője melyekben kritikusan taglalja Izrael politikáját a Palesztin területeken és arról amit ő -a II Világháborúban elszenvedett zsidó tragédia- "hollokauszt iparnak" nevez (Finkelstein a szerzője a hasonló című könyvnek).
A Tel Aviv-hez közeli Ben Gurion repülőtéren egy belügyminisztériumi tisztviselő azt közölte az íróval, hogy nem léphet be az országba "biztonsági" okok miatt.
Az ilyen jellegű intézkedések általában 10 év belépési tilalmat jelentenek.

Javaslatom Finkelstein professzor úrnak: a legközelebb, vegye igénybe a "szégyen falán" lévő palesztin művészek létráját.

US political author Norman Finkelstein denied entry to Israel

Jerusalem - The US political author and critic of Israel Norman Finkelstein was denied entry to the Jewish state on Friday, his lawyer said.

Finkelstein landed at Ben Gurion international airport near Tel Aviv in the early morning and was told by a representative of the ministry of interior that he would not be allowed into the country on 'security' grounds, attorney Michael Sfard told dpa.

'This usually means a 10-year ban on entry,' Sfard added.

We are all Professor Finkelstein
Mindannyian Finkelstein professzor vagyunk

Finkelstein, who is Jewish and the son of Holocaust survivors, has written critical books on Israeli policies in the Palestinian territories and on what he called 'exploitation' of the Jewish tragedy during World War II.

Finkelstein has received with the fierce disapproval of some authors and academics, while others have praised his controversial works.

Forrás - Source

Egy megjegyzés csupán: a cionista propaganda rendszerint azzal dicsekszik, hogy a törvénytelen zsidó állam a legdemokratikusabb ország a Földközi-tenger keleti partvidékén...
Demokráciát lehet értelmezni így is úgyis. Fenti eset beszélő példája a cionisták által előszeretettel alkalmazott kettős mércének.

Norman G. Finkelstein official web site

És egy bónusz Carlos Latuff karikatúra:

Katt a képre!

Mai mondás:

Sokasodnak a törpék ezen a földön s az óriások rendre kivesznek

Wass Albert

Mai megjegyzésem...

jó hírem van:
mindenki potenciális terrorista ebben az országban!
Potenciális fasiszta és neonáci,
irredenta és bolond,
potenciálisan gonosz és léhűtő.
Mindenki haramia, betyár, zsivány, útonálló és
potenciális partütő.

Minden magyar
gonosztevő, bandita és tettes.
Ergo:
potenciálisan szabad lelkeknek országa ez.
És ezt eddig nem tudtam -vagy balga én: észre nem vettem .

Szabadon döntünk sorsunkról tehát.
Rózsa Sándor, Sobri Jóska büszkék lehetnek ránk.
Ez már majdnem a paradicsom!
Rokonlélek nekem minden sötétben sündörgő honfi.

Örök hálám titokminiszter szaktársnak:
-tudok én is egy-két titkot!-
Bizodalmam visszanyertem
Éljen, éljen bűnösen szabad hazám!

A kiváltó hír

Útban a teljes gyarmati status elnyeréséért...

A Birodalmi demokrácia és a potenciális terroristák
"Ismert és feltételezett terroristák" kiszűrésére szolgáló információk cseréjéről írt alá 2008. május 20-án megállapodást April Foley, az Egyesült Államok budapesti nagykövete és Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter - a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) szerint "ez volt az utolsó ahhoz szükséges dokumentum, hogy Magyarország csatlakozhasson az amerikai vízummentességet biztosító programhoz. A parlament ugyan még nem fogadta el a már aláírt egyezséget, a magyar állampolgárok véleményét sem kérték ki a róluk szóló megállapodáshoz, annyi azonban bizonyos, hogy az Egyesült Államok illetékes szervei már elkezdték azoknak a technikai eszközöknek a telepítését hazánkban, melyek az "ismert és feltételezett terroristákról" gyűjtenek információkat Magyarországon.

Méltóság vagy kiszolgáltatottság?

Az Európai Únió, melynek hazánk is tagja, méginkább a politikailag is fejlettebb nyugat-európai államok mindeddig sikeres harcot vívtak annak érdekében, hogy a gazdasági-katonai szuperhatalom - az Egyesült Államok - ne tekinthesse polgárait potenciális terroristáknak és állítólagos biztonsági okokra hivatkozva, ne kényszerítse az Úniót az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szellemével is ellentétes adatszolgáltatásra az amerikai beutazási engedély megadásáért cserébe. E magatartást támadták hátba a kelet-európai (posztkommunista) államok, közöttük Magyarország is, különmegállapodást kötve az USA-val.

Az önmagukat közösen védő demokráciák, az EU tagállamai között, az adatszolgáltatás értehető lenne, de az Egyesült Államok az ártatlanság vélelmének hatályon kívűl helyezésével, az Egyetemes Nyilatkozat 11. cikkely (1) bekezdésében foglaltak figyelmen kívűl hagyásával olyan intézkedéseket vezetett be a katonai megszállása alatt lévő illetve a gazdasági érdekeltséghez tartozó területeken, melyek a lehető legtávolabb állnak az európai moráltól és az európai joggyakorlattól. Az amerikai titkosszolgálatok és a katonai hatóságok az elmult években vádemelés nélkül, korlátlan idejű bebörtönzésekkel, titokban bevezetett hazai lehallgatóprogramokkal, más államokra is kiterjesztett megfigyelési rendszerek kiépítésével, a kínvallatás megengedhetőnek nyílvánításával, a gyanúsítottak egyszerű elrablásával és a titkos külföldi börtönök létrehozásával többszörösen bizonyította be, hogy csak bizonyos fenntartásokkal tekinthető jogállamnak. Ha csupán csak a felsorolt - nem teljeskörű - megnyílvánulásait vesszük figyelembe a Szerződő Félnek, már akkor is aggodalomra adhat okot az, ha a magyar állampolgárok adatait kiszolgáltatjuk az Egyesült Államoknak.

Magyar részről a Nemzetbiztonsági Hivatal kezeli az információkat - azoknak az adatait, akik részt vettek "terrorista" cselekményekben vagy azokkal összefüggésbe hozhatók - így az illetők teljes nevét, az ismert álneveit, születési időpontját és helyét, útlevelének vagy egyéb személyazonosság megállapítására alkalmas iratának számát illetve más olyan információkat, melyekhez az NBH titkosszolgálati eszközök alkalmazásával jutott hozzá. Kevesek előtt ismert, hogy az életmentésre, az egészségünk helyreállítására hívatott kórházak minden esetben jelentést kötelesek küldeni a hozzájuk fordult vagy a hozzájuk beszállított betegekről a Nemzetbiztonsági Hivatal erre kijelölt szakszolgálatának - közölve velük a beteg, sérült polgárok összes személyi adatát, betegségük jellemzőit. A dolog esetlegességéből következően a szakszolgálatok természetesen nem rendelkeznek előzetes bírósági engedéllyel az adatok gyűjtésére, az érintett polgároknak pedig nincs lehetősége a jogvédelemre, ellenőrzést e tevékenység felett csak a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága gyakorolhat.

A preventív beavatkozás doktrinája

Az Egyesült Államok "terrorizmus elleni" harcát kritizáló (szélsőségesnek tűnő) tanulmányok között találjuk az id. George Bush egy - a 2001. szeptember 11-ét jóval megelőzött - kijelentését, amely már akkor sejtetni engedte az USA ún. birodalmi politikáját és a "terrorizmus elleni" harc jellegét. 1988. július 3-án, húsz esztendővel ezelőtt, az amerikai haditengerészet Vincennes romboló cirkálója véletlenül lelőtt egy iráni utasszállító repülőgépet és megölt 290 ártatlan polgári személyt. - Amikor az éppen választási küzdelemre készülő idősebb Busht kérdezték az esetről, meglehetősen flegmán vágta oda az újságíróknak: "Uraim, én soha nem fogok mentegetőzni az Egyesült Államok nevében. Engem a tények nem érdekelnek!" - Ki kell hangsúlyozni: a terrorizmus elleni világméretű háborút - merthogy a "terroristák" visszalőttek! - a US Army több mint egy évtized múltán hirdette meg. Egy másik tanulmány ismerős mondatokat tartalmazott: "Mindig el lehet érni, hogy az emberek engedelmeskedjenek vezetőiknek... Csak azt kell mondjuk nekik, hogy támadják őket, a pacifistákat meg ki kell kiáltani hazafiatlannak, olyannak, akik a hazát veszélybe sodorják. Ez működik mindenütt..." - A preventív beavatkozás eme doktrínáját mindazonáltal nem az idősebb Bush, mégcsak nem is fia, George W. Bush, a magyar nép nagy barátja találta ki, hanem Hermann Göring légimarsall, a Luftwaffe egykori parancsnoka.

Arundhati Roy (Mana Arundhati), az indiai írónő - az újkori imprelializmus, az USA világpolitikája elleni szellemi harc aktivistája - így kezdte el előadását Washinghtonban az elmúlt évben: "Könyvtáraink bombatölcsérek. Ahogy válságról válságra sodródunk, melyeket a szatellit tévéállomások közvetlenül az agyunkba sugároznak, lábon állva, menet közben kell gondolkoznunk. A történetek háborúk romjain nyílnak meg. Lerombolt városok, felszaggatott földek, az elfogyó erdő és a haldokló folyók az archívumaink... Talán vannak, akik majd úgy vélik, udvariatlanság valakitől, aki úgy került be a Modern Nemzetek Nagykönyvébe, mint 'indiai állampolgár' hogy idejön és az Egyesült Államok kormányát kritizálja. Ami engem illet, nem vagyok nagy zászlólengető, nem tartom magam hazafinak, és tökéletesen tudatában vagyok, hogy minden állami eszmében ott van a gonoszság, az álszentség és a brutalitás. De mikor egy ország már nem egyszerűen ország többé, hanem birodalommá válik, akkor a dolgok méretaránya drámai módon megváltozik. Tegyem tehát világossá, hogy ma úgy szólok Önökhöz, mint az Amerikai Birodalom alattvalója?...
Úgy szólok Önökhöz, mint egy rabszolga, aki veszi a bátorságot, hogy a királyát kritikával illesse." Az Egyesült Államok a hirosimai és nagaszaki atomtámadás, a polgári lakosság ellen bevetett tömegpusztító fegyverek alkalmazás után napjainkig 19 állam ellen indított háborút. 1945 után Kina ellen viseltek háborút, majd 1950-ben Koreát, 1954-ben Guatemalát, 1958-ban Indonéziát, 1960-ban Kubát, 1961-ben Vietnamot, 1964-ben Kongót, 1964-ben Laoszt, 1965-ben Perut, 1969-ben Kambodzsát, 1980-ban Salvadort, 1983-ban Grenadát, 1986-ban Líbiát, 1989-ben Panamát, 1991-ben és 2001-ben Irakot, 1995-ben Boszniát, 1998-ban Szudánt, 1999-ben Jugoszláviát, 2001-ben Afganisztánt támadták meg a világ csendőrei. A nevezett országok egyike sem üzent hadat az Egyesült Államoknak - a "terroristák" minden esetben honvédő háborút voltak kénytelenek vívni természeti és nemzeti kincseik védelmében.

A 2008. május 20-án aláírt magyar-amerikai megállapodás - mert Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter szerint "a terrorizmus elleni háborút szélesebb kontextusban kell kezelni" - most elméletileg Magyarország polgárainak minden hozzáférhető (esetlegesen titkosszolgálati eszközökkel megszerzett) adatát felkínálja az Egyesült Államok hírszerző szerveinek, azzal az indoklással, hogy "hazánk közelebb kerüljön a vízummentességhez". A "szélesebb kontextus" lényegét, néhány órával az aláírást követően, Jan Krc (az amerikai követség szóvivője) így körvonalazta: "Az információáramlás folyamatos lesz, és nem korlátozódik a vízumkérőkre." Nos, a politikai megfigyelők, a birodalmi politika ismerői is éppen erre gondoltak, mikor elkezdődtek a tárgyalások... Most, a ratifikáció okán, a kiszolgáltatott nép képviselői következnek - akiket, mint ismert, nem önös érdekek vezetnek és nem megvásárolhatók.

Szemenyei-Kiss Tamás
Budapest, 2008. május 22.
magyarorszag.ma

Még egy kép...

Katt a képre nagyobbításért!

Amerikai katonák pihenő közben a Khulfa Rashideen mecsetben, Fallujáhban, Irakban
A gyengébbek kedvéért:
mecset = templom = Isten tiszteletének szánt hely,
nyugati kultúrákban: Isten háza...

Szóval, akkor: ki a civilizálatlan, kik a barbárok?

Zsidók a Szent Bibliát, amerikai katona a Szent Koránt gyalázta meg...

Egy hónapon belül, két olyan tett, mely ugyanazokból a "forrásokból" táplálkozik. Az intolerancia, a pokol sötétségét idéző ostobaság, az amerikai-cionista tengely mérhetetlen gőgje ösztönzi az ilyen és a korábbi hasonló -Mohamed Prófétát (WAS) káromló karikatúrák- cselekedeteket. Emberek millióit sértették meg korában: egy a vallását tagadó de zsidó származású dán lapszerkesztő és egy fél analfabéta amerikai zsoldban álló förmedvény a muszlimokat, és a napokban a katolikusokat, a megszállt Palesztinában, mikor egy szélsőséges zsidó ortodox jesiva hallgatói máglyában égették el az Új Testamentumot, mint Nürnbergben és más német városokban a múlt század harmincas éveiben a nácik a "zsidó" műveket. A párhuzámok adódtak. Akár önkényesnek is tetszhet ezen hírek így egy más mellé szerkesztése. De attól még ezek konkrét események. Megtörténtek. Nem szándékozom nyitva hagyni semmilyen kérdést: egy az ellenség.
Ideje ezt fölismerni.

A Szent Koránt használta céltáblának egy amerikai katona

George Bush amerikai elnök is bocsánatot kért, amiért egy amerikai katona nemrégiben a Szent Koránt használta céltáblának Bagdad közelében. Hírügynökségi jelentések szerint, Nuri al-Maliki iraki miniszterelnök elfogadta Bush bocsánatkérését.

Az Irakban állomásozó amerikai katonai hatóságok előzőleg már sajnálatukat fejezték ki a helyi közösségnek a május 11-i eset miatt, amelynek során a katona lőgyakorlatot végzett a muzulmánok szent könyvének egyik példányán, majd káromkodásokat firkált a könyvbe.

A szunniták és az amerikaiak kapcsolatát megingató eset feledtetésére egy amerikai tiszt megcsókolt egy Szent Koránt és "szerény ajándékként" átnyújtotta azt a törzsi vezetőknek.

Az eddig meg nem nevezett katonát azóta hazaküldték az Egyesült Államokba. Az amerikai hadsereg "súlyos és mélyen aggasztó" esetként írta le az incidenst, de hangsúlyozták, hogy elszigetelt jelenségről van szó, amely egyetlen katona akciójának eredménye. Bár szombaton Jeffrey Hammond, a bagdadi csapatok főparancsnoka már személyesen bocsánatot kért a helyi vezetőktől, és ígéretet tett, hogy az eset nem fordul elő többet, úgy tűnik, mégsem nyugodtak meg a kedélyek.

Tarik al-Hasemi iraki alelnök hétfőn kormányzati fellépést szorgalmazott a katonák ellen, de elítélte a Szent Korán meggyalázását több muzulmán vezető is. Nuri al-Maliki kormánya ennek ellenére nem tervez lépéseket az eset ellen.

Friss hír

Az Afgán Parlament elitélte a Szent Koránt Irakban meggyalázó amerikai katonát

Az Afgán Parlament felsőháza, a Mishrano Yirgah, keddi rendkivüli ülésén élesen itélte el a hónap közepén -Irakban- egy amerikai katona által elkövetett tettet.

A felsőház határozata követeli a nemzetközi közösségtől és az amerikai hatóságoktól a katona szigorú megbüntetését mivel -véleményük szerint- a világ összes muszlimját sértették meg legmélyebb vallási érzelmeikben.

Parlamento afgano censura al estadounidense que disparó contra el Santo Corán en Iraq

Mundo Islámico- Fuente: RIA Novosti

Estudiantes afganos protestan contra la presencia militar de EEUU en el país

La cámara alta del parlamento de Afganistán, Mishrano Yirgah, ha censurado bruscamente este martes el ultraje al Santo Corán cometido por un militar estadounidense en Iraq, informa un corresponsal de RIA Novosti.

El incidente se produjo el 9 de mayo en la aldea de Radvania, cerca de Bagdad. Un soldado de EEUU utilizó allí el libro sagrado de los musulmanes como blanco durante la práctica del tiro.

Los diputados calificaron ese acto como una burda vejación de los sentimientos religiosos de los musulmanes del mundo entero y exigieron de la comunidad mundial y las autoridades de EEUU castigar severamente al soldado.

La Mishrano Yirgah insistió en citar al embajador de EEUU en Kabul y al viceministro de Asuntos Exteriores de Afganistán a asistir a la reunión de la cámara, para que la parte estadounidense refiera qué medidas se adoptaron con respecto al profanador del Santo Corán.

Según informó anteriormente la agencia France Presse, alegando datos del canal de televisión Al Iraquia, el presidente de EEUU, George Bush, presentó excusas al primer ministro de Iraq, Nuri al Maliki, por lo que hizo el soldado estadounidense.

F.D: Nem százas Gyurcsány /IV. rész/

Regős Bendegúz
INDUL A BORDÉLYHÁZ

Jubileumi előadás

- Mit fogsz ma mutatni nekünk Gyu Uri?

- Egy, kettő, három, koalíció működj!

Több százan is látni vélték, amint megmozdult,szárnyalt, működött.
3 és fél millióan nem hittek eléggé a mentalistának,
Így ők nem láthatták a csodás működést.

A következő héten azt kérdezték a párafenoméntől:
- Mit fogsz ma mutatni nekünk,Gyu Uri?
- Mentális erőmmel megidézem a legjobb emberem szellemét.
- A színpad a Tied!

Ballada a Veres juhászról

Kín a mosoly, arca csupa derű,
Bátor ember, nagyon kemény fejű.

Nyirbátori Új Barázda tsz-ben,
Beleesett a szarba véletlen.
Kihúzták az érett trágyából,
Fölébredt az édes álmából.

Álom-álom,édes álom,
Ébredése is rémálom.

- Ez nagyon meggyőző volt és hibátlan előadás, Gyu Uri.
- Mit fogsz ma mutatni nekünk még, Gyu Uri?
- Behatolok egy sztárvendégem tudatába és föllebbentem
a fátylat a nagy titokról.
- A színpad a Tied!

Titokminiszter

Nagy, lapos pofa, apró szemek.
A pókerarc rosszul mutat a képernyőn.
A kisugárzás elmarad -
Van ilyen, ez ilyen.

A beszéd nélkülöz minden érzelmet.
Folyamatos képzavarba hajló darálás.
A tartalom tovább rontja a képet -
Van ilyen, ez nagyon ilyen.

Előtérbe kerülnek a másodlagos benyomások:
Bővebben hazudik mint kéne. Kínos.
A néző elvesztegetett perceit éli -
Van ilyen, de minek?

Ami megmarad, az a szemek.
Szürke, fátyolos, a semmibe révedők.
Ravatalozókban látni ilyet,
Hol az élők nem időznek sokáig.

- Ez fantasztikus volt Gyu Uri, ahogy ráhangolódtál egy másik
Mentalistára, aki beszéd közben úrrá tud lenni piromániás
hajlamain. Kitűnő volt ez a kapcsolat a másik Gyurival.

A Mentalistától azt kérdezték: - Van-e még valami a tarsolyodban?
- Mit fogsz ma mutatni nekünk, Gyu Uri?

Gondolatátvitellel, bekötött szemmel irányítom a folyamatokat.
4 minisztert fölállítottam, 5-öt leültettem, Bazmeg! Államtitkár már
annyi van mint égen a csillag. Becsalogattam egy köztörvényest
miniszternek, nálam az ilyen nagyon nyerő, Bazmeg! Elég volt, hogy
ránéztem Donáth testvérre – a vörös papra – máris a hatásom alá
került. Szabad idejében imádkozik, szolgálatban emeli a bordély fényét.
Szeteyt alternatív célokra visszavárjuk a Házba.

- Hát ez lenyűgöző, Gyu Uri! Vannak-e további tetveid?
- NANÁ! A társulattal egy musicalt állítok színpadra, dupla
szereposztásban. Itt fog működni csak igazán a mentális erő
- Előadások: minden szombaton és vasárnap

Szereposztás

Madám, a cégtulajdonos: Kósáné Kovács Magda Béki Gabriella
A csendőrök: Kiss Péter Pető Iván
Szekeres Imre Bauer Tamás

Banya szerepében: Lendvai Ildikó - Szolnoki Andrea
Talpas Rozi: Vadai Ágnes - Horváth Ágnes
Patás, a lókupec: Bokros Lajos - Kuncze Gábor
Buga Jóska: aranyszájú Kovács László - Eörsi Mátyás
Piócás ember: Kökény Mihály - Molnár Lajos
Bendegúz: Révész Máriusz v. sz. - Rogán Antal v. sz.
Bendegúz anyja: Lamperth Mónika - Ungár Klára
Koncz bácsi: Karsai József - Bálint Gazda
Marhakupec: Veres János - Kóka János
Szabó bakter: Csintalan Sándor - Demszky Gábor

Tánckar: Csehák Judit, Kapolyi László, Dávid Ibolya
Suchman Tamás, Baja Ferenc, Tabajdi Csaba

Koreográfus: Szilvásy György
Művészeti vezető: Gyu Uri, a Kiválasztott

Gyu Uri! Most, hogy Te vagy az egyedüli Kiválasztott, mutasd meg
nekünk, mivel lettél híres!

- 6.érzékemmel bemutatom az Egó és a rajongás fokozatait
- A színpad a Tied!

- Kiürítettem a tudatomat, kiürítettem az államkasszát. Látjátok?
Nézők: - Ezt hogy csinálta? Hihetetlen! Megdöbbentő!

- Elkúrtuk! Nem kicsit, nagyon. Látjátok?
Nézők: Látjuk! Ott se voltunk, mégis elkúrtuk. Hihetetlen!



Folyt.köv.
/befejező rész/

Every Day: Palestine! Minden nap Palesztina!

A katolikusok idősebb testvérei a hitben szent könyveket égetnek...

Több száz Újszövetséget égettek el Izraelben

Több száz Újszövetséget égettek el zsidó fiatalok Izraelben. Or Jehuda településen keresztény misszionáriusok osztották szét az újtestamentumokat. A polgármester helyettese begyűjtette az Újszövetségeket, majd az ortodox vallási iskolások felgyújtották a halmot.

A helyi városvezető szerint a zsidókat áttérésre ösztönző könyvek megsemmisítése vallási parancs, ezért ő nem a könyvégetőket, hanem a könyvek terjesztőit ítéli el.


MNO (MR)
Or Yehuda deputy mayor: I'm sorry about burning New Testaments
By AMIR MIZROCH

The burning of hundreds of New Testaments by yeshiva students in Or Yehuda last week was regrettable and unplanned, the city's deputy mayor, the man who spurred the students to act, told The Jerusalem Post on Tuesday.

Deputy Mayor Uzi Aharon of Shas used the opportunity of speaking to the Post, which publishes a monthly Christian Edition, to apologize to Christians worldwide, saying he hoped the incident would not inflame tensions between Jews and Christians.

Following the publication of the story on Tuesday, however, many messianic Jewish and other Christian groups expressed grave concern over the increasingly violent nature of anti-missionary activity in Israel.

Aharon had a very busy Tuesday. In the morning, Ma'ariv ran a story on how he organized to retrieve and burn hundreds of New Testaments given to Ethiopian Jews in his city by local messianic Jews. By 9 a.m. he was on an Army Radio news-talk show defending his actions, which he called "purging the evil among us."

At 10:30 he was on Channel 2's morning news show saying that Ethiopian immigrants in Or Yehuda were being encouraged to go against Judaism by messianic Jews. "We need to stop being ashamed of our Jewishness and to fight those who are breaking the law by missionizing against us," he said.

But by the early afternoon he had already been interviewed by Russian, Italian and French TV, explaining to their highly offended audiences back home how he had not meant for the Bibles to be burned, and trying to undo the damage caused by the news [and photographs] of Jews burning New Testaments.

But then he also told The Associated Press that he didn't condemn the Bible burning, calling it a "commandment."

Aharon then told the Post that he was very sorry for the book burning and that it was not planned, and that he was aware that the incident may have caused damage to relations between Christians and Jews. The deputy mayor said he had organized, together with "three or four" yeshiva students from the city's Michtav M'Eliahu Yeshiva to go to apartments in the city's Neveh Rabin neighborhood, which has many Ethiopian immigrants, and round up packages given to them several days earlier by messianic Jews. The packages contained a New Testament and several pamphlets, which Aharon said "encouraged on to go against Judaism."

"I wasn't even on the scene when the boys rounded up all the Bibles and brought them all to one place [near the synagogue in Neveh Rabin]. They started burning them before I got there. Once I arrived the most I could do was pull a Bible out of the fire. I put it in nylon and its now in my car. I am really sorry for the book burning, but I did not organize it, it was a spontaneous thing by the yeshiva boys," Aharon said.

"We respect all religions as we expect others to respect ours. I am very sorry that the New Testament was burned, we mean it no harm and I'm sorry that we hurt the feelings of others," he said.

However, he added, Israel could not allow messianic Jews to "come into our homes and incite against our religion, and turn our children away from Judaism. That is against the law."

Aharon said he had received phone calls from Neveh Rabin residents complaining about the packages. "They called me because they know I've been fighting missionaries for years," he said.

Last Thursday, Aharon drove around the neighborhood with a loudspeaker asking residents to gather all the New Testaments that were given to them. The yeshiva boys then went from apartment to apartment and picked up the books.

Hundreds were burned in a scene that reminded some of past atrocities.

The incident in Or Yehuda is the latest sign of rising tension between segments of the modern Orthodox and haredi sectors and the messianic Jewish community. Two months ago, the son of a messianic Jew was seriously wounded by a parcel bomb left outside his home in Ariel. Earlier this year, haredim demonstrated outside messianic Jewish gatherings in Beersheba and Arad, and there were instances of violence.

And just before Independence Day, a group of religious Zionist rabbis called for a boycott of this year's International Bible Quiz after discovering that one of the four finalists from Israel, Bat-El Levi, an 11th-grader from Jerusalem's Pisgat Ze'ev neighborhood, was a messianic Jew.

The rise in tensions is partly due to an increase in the number of messianic Jews in Israel over the past few years, with some estimates putting the community at 15,000, and partly due to increased fervor within haredi anti-missionary groups.

Sources familiar with the Falash Mura - whose Jewish ancestors converted to Christianity under duress in Ethiopia, and who made aliya under the understanding that they would return to Judaism - say that some continue to be Christians in Israel, and that this makes them amenable to messianic Jews. Several messianic Jews and at least one Christian group in Israel contacted by the Post on Tuesday expressed fear that if they spoke on the record, they would be attacked.

Some of the New Testaments burned in Or Yehuda were published by the Bible Society in Israel, part of a worldwide organization of 140 Bible societies that publishes in some 200 countries.

The society's director in Israel, Victor Kalisher, the son of Holocaust survivors, spoke to the Post about his shock and dismay at the burnings. "As Jews we were raised and taught that were books are burned, worse things can happen. That's what I think when I see the pictures of what happened in Or Yehuda. What worries me is that nobody has stood up against this. It seems there is a war against messianic Jews in Israel. Nobody cares about many, what I believe to be cults, in Israel. These cults, which are not based on the Bible, don't pose a threat to the establishment. But God forbid a Jew learns about the messiah from the [Christian] Bible," Kalisher said.

He said he did not know who paid for and distributed the New Testaments that were distributed in Or Yehuda, but that there was demand for the books from many quarters. "The Bibles are not forced on anybody and are not forced into any homes. The book has never harmed anyone, you can choose to read it or choose not to read it. If this happened to Jewish books overseas we would be screaming anti-Semitism. This sort of thing happens in some regimes around us that we don't like," he said.
Kalisher noted a recent increase in tension between the messianic community and their opponents. "Bombs have been sent [in Ariel] and now books have been burned. This cannot be allowed to happen here," he said.

Michael Zinn, who heads a Christian organization called Beit Far Shalom, which "brings good news to people all over Israel," said the book burning was "unacceptable behavior which reminds me of the Middle Ages."

What happened in Or Yehuda, Zinn said, could spread to other parts of the country. What is important to watch now, Zinn said, was the reaction of the general Israeli public. "I expect Israeli society to put a large question mark on this incident," he said.

According to Calev Myers, a lawyer representing messianic Jews in Israel, the incident in Or Yehuda was an "illegal act" committed by Aharon and his yeshiva charges. Myers added that there was growing institutionalized discrimination against messianic Jews in Israel.

Myers said that according to Criminal Code section 170 and 172 it was illegal to harm in any way a place, symbol or icon of religious importance to a community who imbues that icon with religious significance. Furthermore, it was illegal to speak publicly in a way that is offensive to people of any religion, he said.

Likewise, it was illegal to actively convince a minor to convert to another religion, or to pay someone to convert, he said.

Myers is waiting to see whether Or Yehuda police open an investigation into the incident, and if they don't, he will petition, through the Jerusalem Institute for Justice that he runs, for Attorney-General Menahem Mazuz to order a probe.

"I expect the police to investigate everyone who was involved in the book burning, including those who incited the youths to the act, even if that includes Mr. Aharon," Myers said. Myers said the book burning was tantamount to incitement to violence.

"Israelis have to understand something: Messianic Jews here have strong ties to American evangelical Christians, and there are hundreds of millions of people in the world who see the burning of the New Testament as a very serious issue. The New Testament is believed in by hundreds of millions of people. It is not in Israel's national interest to allow the burning of their holy book," Myers told the Post.

Myers is not worried about opening up a legal battle over missionary activities in Israel. "Messianic Jews distribute literature here and are very careful about it. Chabad is a much larger group that distributes material and literature," he said.

[Aharon says it is okay for Jews to give material to Jews, but not for Christians to target Jews.]

"The messianic Jews in Israel are Jews like anyone else. They are registered with the Interior Ministry as Jews. So they are just as entitled to hand out pamphlets as anyone else, as long as it is from adults to adults and does not involve minors. Since the establishment of the State of Israel in 1948 there has never been one case of proven missionary work that has led to an indictment," Myers said.

David Parsons of the International Christian Embassy Jerusalem said the burnings "would be offensive to most Christians."

"We need to understand that in the past some Christians burned many Jewish holy books, and so it seems that this is an outdated mode of dealing with these issues. In today's world, the public burning of anyone's books is considered unacceptable," Parsons said.

By the evening, Or Yehuda's deputy mayor said he had heard nothing but praise and thanks from residents of his city. Aharon said that he had never met or held a dialogue with any Jewish messianic group or person, but that he would welcome such a meeting.

The Jerusalem Post

The Burnt Testament

Egy barátom megjegyzései az esethez:

Megdöbbentő az Újszövetség-égetés...

Ugye-ugye, mikor farizeusi módon mutogatnak az arabokra, mint a Jézusi példázatban: "De jó, hogy nem vagyok olyan bűnös, mint a vámszedő!" Aztán kiderül: rosszabb, rosszabb... Lehet-e különbséget tenni: céltáblának használni, vagy gyermekekkel égettetni iskolai foglalkozásként? Ez már az a kategória, amiben nincs különbség: mindkettő híjjával találtatott, és aki Istennel szoros kapcsolata van, az érzi: a fejsze bizony ott ván már a fában, és hamarosan kivágattatik... Mert egy ilyen világnak ez a sorsa.

Guantanamo, vagy buszrobbantás? Nők megkövezése, vagy támogatott abortusz? A civilizációs különbség csak a stílusban, a módszerben tesz mássá: a következmény ugyanaz. Mert minden embert a bűne vezérel, amíg nem szembesül, hogy milyen kicsiny is ő a hatalmas Mindenhatóhoz képest!

Várom a nyugati felháborodást: e két szörnyű gyalázatról miért nem zengik tele a tengereket, miért nem üvöltenek? Hallgatnak; de ezért a hallgatásért bizony egyszer majd el kell számolniuk... A föld már reng, és érezzük nincs minden a helyén, a világpolitikában, és a természetben. Lehet még építeni ezt a mesebirodalmat, de bizony az Élő Föld mindent el fog söpörni, és csak a biztos fundámentumra épített házak maradnak meg.

Üdvözlettel,

Cs.A.

Ui.: örülök, hogy csak a "katolikusok" idősebb testvéreiről beszéltél... Egyébként ezt a terminológiát még viccből se. Köszi. :)

U.S.-led raid kill civilians north of Baghdad

Death in the desert - a not so old story
What the american imperial army commited in the name of the so called democracy

This video may contain explicit content!
The video that you are about to watch may only be suitable for adults.
Do you want to continue?

Alábbi videó durva, elviselhetetlenül embertelen képeket tartalmaz. Néhány hónapos és pár éves, fejbe lőtt, kivégzett iraki gyerekek ...Amerikai tengerészgyalogosok követtek el ezt az atrocitást, nem is olyan régen.
11 személyt mészároltak le egy családi házban: két férfit, négy asszonyt és öt kiskorú gyermeket. A legkisebb hét hónapos volt de a legidősebb is alig öt éves...
A hivatalos jelentések, természetesen, "terroristák semlegesítésé"-ről szóltak...
Egyáltalán hísz még valaki a demokrácia bajnokainak?

What happened in the village of Abu Sif (Isahaqi), north of Baghdad, on Ides of March? The murk of war – the natural blur of unbuckled event, and its artificial augmentation by professional massagers – shrouds the details of the actual operation. But here is what we know.

We know that U.S. forces conducted a raid on a house in the village on March 15. We know that the Pentagon said the American troops were "targeting an individual suspected of supporting foreign fighters for the al-Qaeda in Iraq terror network," when their team came under fire, and that the troops "returned fire. utilizing both air and ground assets." We know that the Pentagon said that "only" one man, two women and one child were killed in the raid, which destroyed a house in the village.

We know from photographic evidence that the corpses of two men, four shrouded figure s (women, according to the villagers), and five children – all of them apparently under the age of five, one as young as seven months – were pulled from the rubble of the house and laid out for burial beneath the bright, blank desert sky. We know that an Associated Press reporter on the scene saw the ruined house, and a photographer for Agence France Presse took the pictures of the bodies.

We know that two Iraqi police officials, Major Ali Ahmed and Colonel Farouq Hussein – both employed by the U.S.-backed Iraqi government – told Reuters that the 11 occupants of the house, including the five children, had been bound and shot in the head before the house was blown up. We know that the U.S.-backed Iraqi police told Reuters that an American helicopter landed on the roof in the early hours of the morning, then the house was blown up, and then the victims were discovered. We know that the U.S.-backed Iraqi police said that an autopsy performed on the bodies found that "all the victims had gunshot wounds to the head." We know that the U.S.-backed Iraqi police said they found "spent American-issue cartridges in the rubble."

We know that Ahmed Khalaf, brother of house's owner, told AP that nine of the victims were family members and two where visitors, adding, "the killed family was not part of the resistance, they were women and children. The Americans have promised us a better life, but we get only death."

We know from the photographs that one child, the youngest, the baby, has a gaping wound in his forehead. We can see that one other child, a girl with a pink ribbon in her hair, is lying on her side and has blood oozing from the back of her head. The faces of the other children are turned upwards toward the sun; if they were shot, they were shot in the back of the head and their wounds are not evident. But we can see that their bodies, though covered with dust from the rubble, are otherwise unmarked; they were evidently not crushed in the collapse of the house during, say, a fierce firefight between U.S. forces and an "al Qaeda facilitator." They died in some other fashion.

We know from the photographs that two of the children – two girls, still in their pajamas – are lying with their dead eyes open. We can see that the light and tenderness that animate the eyes of every young child have vanished; nothing remains but the brute stare of nothingness into nothingness. We can see that the other three children have their eyes closed; two are limp, but the baby has one stiffened arm raised to his cheek, as if trying to ward off the blow that gashed and pulped his face so terribly.

These facts are what we know from American officials, American-backed Iraqi officials and reporters for Western press associations on the scene. This is probably all we will ever know for certain about what happened in Abu Sifa (Isahaqi) on March 15. The rest will remain obscured by the murk instigated by U.S. military spokesmen, who are evidently not telling the truth about the body count of the raid, and by the natural confusion that must attend the villagers' description of an attack that struck without warning in the middle of the night. But beyond this cloud of unknowing, there are a few other facts relevant to the case that can be clearly established.

For instance, we know that the American troops who caused the deaths of these children – either by tying them up and shooting them, an unspeakable atrocity, or else "merely" by storming or bombing a house full of civilians in a night raid "with both air and ground assets" – were sent to Iraq on a demonstrably false mission to "disarm" weapons that did not exist and take revenge for 9/11 on a nation that had nothing to do with the attack. And we now know that the White House – and George W. Bush specifically – knew all along that the intelligence did not and could not support the public case he had made for the war.

We know that the only reason that this dead baby has his arm frozen to his lifeless face is that three years ago this week, George W. Bush gave the order to begin the unprovoked, unjust and unnecessary invasion of Iraq. He hasn't fired a single shot or launched a single missile; he hasn't tortured or killed any prisoners; he hasn't kidnapped or beheaded civilians or planted bombs along roadsides, in mosques or marketplaces. Yet every single atrocity of the war – on both sides – and every single death caused by the war, and every act of religious repression perpetrated by the extremist sects empowered by the war, is the direct result of the decision made by George W. Bush three years ago. Nothing he says can change this fact; nothing he does, or causes to be done, for good or ill, can wash the blood of these children – and the tens of thousands of other innocent civilians killed in the war – from his hands.

And anyone who knows these facts, who sees these facts, and fails to cry out against them – if only in your own heart – will be forever tainted by this same blood.

Chris Floyd

Empire Burlesque

US Army - Iraq 2009 - USA Hadsereg Irak 2009

Land Forces News
Four National Guard brigades alerted for 2009 Iraq Operations
US Army | May 20, 2008

Szárazföldi haderő hírei
Négy Nemzeti Gárda brigád (dandár) riadóztatva a 2009-es Iraki Hadműveletek támogatására
A hír részletei:
Képaláírás:
Aki a kapitalizmusért él, legyen készen meghalni érte!

Több mint 14 ezer Nemzeti Gárda katona kézhez vette a mozgósítási parancsát a tegnapi napon
(2008 május 19)

Az érintett egységek katonai azért kapják ennyire előre a mozgósítási parancsot, hogy fel tudjanak készülni...munkahelyeiken...családjaik... A tájékoztatás az érintett egységek ismertetésével, méltatásával folytatódik, valamint azzal, hogy a Nemzeti Gárda eddig több mint 285 ezer katonával járult hozzá az Iraki hadműveletekhez. A cikk végén telefon szám és egy név található, föl lehet hívni az illető alezredest és meg lehet tőle kérdezni például: - Hány a most mozgósított katona közül fogja ott hagyni a fogát az Iraki hadszíntéren - Hány megy majd haza rokkantként - Hány lesz utolag öngyilkos - Menni ártatlan, védtelen, fegyvertelen iraki fog áldozatul esni a további hadműveletek során - A hadműveletekben éríntett cégeknek, és a többinek mennyi lesz a profitja...a hullazsákok, mű lábak, mankók után
The Department of the Army today joined the Department of Defense in announcing May 19 the alert of four Army National Guard Brigade Combat Teams for planned rotations in support of Operation Iraqi Freedom.

More than 14,000 Army National Guard Soldiers are being notified by the Army to prepare for deployment to Iraq in 2009. These units are being informed in advance to provide them the opportunity to plan, conduct world-class training, and to provide some degree of predictability for the Citizen-Soldiers, their Families and their respective employers.



Képaláírás:
Július 4. Irakban

The 72nd Brigade Combat Team, Texas National Guard traces its lineage and honors back to the first iteration of the 36th Infantry Division, which was originally organized at Camp Bowie (Fort Worth), TX, on 18 July 1917, and which drew from units of the Texas and Oklahoma National Guard. The 72nd Brigade Combat Team includes Headquarters and Headquarters Company, 72nd Brigade; the 536th Forward Support Battalion; and the 1st and 3rd Battalions of the 141st Infantry Regiment.

2nd Brigade Combat Team, 28th Infantry Division (Iron Soldiers), Pennsylvania National Guard was formed in April 1963, it was made up of units which trace their lineage back to the "Fighting Tenth" Infantry Regiment of 1873. Some units within the Brigade predate the Civil War. The 2nd Brigade Combat Team deployed to Iraq in 2005. They operated in Al Anbar Province in the heart of the "Sunni Triangle." They had a U.S. Marine battalion and an Active U.S. Army battalion attached to them as well as an entire brigade of the Iraqi Army. 2nd Brigade returned home June of 2006

The 256th Infantry Brigade Combat Team (Tiger Brigade), of the Louisiana Army National Guard, was until 2006 a "heavy" brigade that consisted of two mechanized infantry battalions (2nd & 3rd Battalions, 156th Infantry Regiments), one armor (1st Battalion, 156th Armor Regiment), one combat engineer battalion (1088th Engineers), one support Battalion (199th Brigade Support Battalion), a self-propelled artillery battalion (1st Battalion, 141st Artillery Regiment), Headquarters Company 256th and 256th Military Intelligence Company. As of September 2006, the 256th Brigade transitioned from a mechanized to a light configuration of two infantry battalions, a battalion of towed artillery, a Brigade Special Troops Battalion, and one cavalry squadron for reconnaissance. They retained their Brigade Support Battalion and the Brigade Headquarters Company. The 256th Brigade was still deployed in support of Operation Iraqi Freedom when Hurricane Katrina struck the Louisiana coast and returned days prior to Hurricane Rita's landfall in Southwest Louisiana. The brigade was activated for state duty immediately following its release from active duty and helped with security, rescue, and reconstruction work throughout all of south Louisiana. Much of the brigade remained on duty for almost five months after returning from Iraq. Many 256th Soldiers are still on state active duty in New Orleans, "Task Force Gator," serving as a supplemental force to the New Orleans Police Department.

278th Brigade Combat Team (I Volunteer, Sir) Tennessee National Guard history began before the American Revolution when local militia units formed throughout communities in East Tennessee. These units were organized to protect the early settlers in Tennessee from the Creek and Cherokee Indians who often raided settlements in East Tennessee. Once these militia units were formed, the Indian raids generally subsided and life on the Tennessee frontier settled down. The 278th ACR deployed in support of Operation Iraqi Freedom III (2004-2005) from late December 2004 until OCT 2005. The regiment operated along the Iranian border in the Diyala Province centered southeast of Baquba, Balad Ruz being the nearest town.

The National Guard has responded to every call for forces, already having mobilized more than 285,000 Soldiers. Each time the National Guard has been called upon, they have responded with proven and capable warriors. These outstanding Citizen-Soldiers, their Family members and employers continue to make great sacrifices for our country and they acknowledge and appreciate the continued support of the American people.

The case-by-case selection of Army National Guard forces honors worldwide commitments and provides combatant commanders the forces they need to maintain the current momentum in support of operations in Iraq.

Media questions specific to the units being alerted should be referred to their unit public affairs officers. For more information, contact Lt. Col. Lee M. Packnett at (703) 614-2487.

http://www.defencetalk.com

Picture for today - Kép mára... Egy olíva fa apropóján

Egy kép Palesztinából...
Még egy.
Egy csonkított olíva fa dózerolás előtt...
Az asszonyt nem írom le. Egy egyszerű palesztin ember.
Siratja a fát, földjét, hazáját, szabadságát.
Pár nappal ezelőtt, egyik ismerősöm neheztelve szólt: hagynám már abba ezt a palesztin témát...
Miért nem foglalkozol többet a magyar kérdéssel? -inkrepált.
Nem jutott eszembe akkor a megfelelő válasz. Annyira ledöbbentem.
A válaszomat most elküldöm mindenkinek, kinek tehetem:
Nincs magyar ügy.
Palesztin ügy az van.
"Magyar ügy", majd akkor lesz, ha a legegyszerűbb ember is rájön mi mindent veszíthet el végérvényesen, ha nem adja fel tunyaságát és nem harcol jogaiért, hazájaért. "Magyar ügy", majd akkor lesz ha ténylegesen fölvesszük a harcot földünkért, nyelvünkért, hagyományainkért.
Globálisan -tudom, csúnya szó, elvileg mind palesztinok vagyunk.
De -GYAKORLATILAG most a PALESZTINOK harcolnak.
Ők halnak meg nap mint nap.
Az ő fáikat vágják ki.
A nekem is szent olíva fákat...
Ezért van nálam "palesztin ügy".
Ezért folyik még a csapból is. És így is lesz, míg marad egy élő palesztin, míg áll olíva fa a meggyalázott Palesztinában.
Mint magyar ez kötelességem.
Mert majd elvárom, ha eljön a mi harcunknak ideje, hogy mellettünk is kiálljanak.

És továbbra is küldök ezentúl képeket lerombolt házakról, megölt gyerekekről, vérző öregekről..
És továbbra is írom, fordítom történeteiket, mert a velünk élő tragédiát írom... annak aki látni akar, és annak kinek van füle meghallani a kiáltást.
Mert ma ők.
Holnap mi.

Rózsa-Flores Eduardo

Glasnik Razgovor - Eduardo Rózsa Flores

Glasnik

Hrvatskoga uljudbenog pokreta

Online tjednik za društvena pitanja

Godina I. - Broj 4 - izlazi subotom - Zagreb, 29. ožujka 2008.

RazgovorEduardo Rózsa Flores
dragovoljac Hrvatskog domovinskog rata

Ako je grijeh braniti Domovinu, Istinu, Slobodu, onda smo svi mi krivi grješnici, koji smo od 1991. do 1995. godine nosili hrvatsku vojničku odoru. Jer, mi ništa drugo nismo niti radili. Ponavljam: ako je ovo grijeh, onda neka kazne svakog od nas.

dr. sc.TomislavDragun,

pitanje: Tko ste Vi gospodineFlores?
Odgovor: Rođen sam 196o. godine u mjestu Santa Cruz de la Sierra, koji je po broju stanovnika najveći grad u Boliviji. Otac mi je mađarski Židov, umjetnik, slikar György Rózsa, a mama mi je Nelly Flores Arias, profesorica sa španjolskim korijenima. Moja obitelj se odselila1972. godine u Chile, a za vrijeme Pinochetove vladavine smo živjeli u Švedskoj kao političke izbjeglice. Moji su roditelji1975. godine odlučili iseliti se u Mađarsku. Tako sam ja u Budimpešti maturirao u gimnaziji Sv. Ladislava, da bih 1989. godine stekao diplomu politologije i komparativne povijesti književnosti na Filozofskom fakultetu „Lóránd Eötvös“. Zadnjih godina studija radio sam kao dopisnik španjolskog dnevnika La Vanguardia, kao i za španjolsku emisiju britanskog radija BBC World Service. Najprije u Mađarskoj, a nakon toga u Albaniji, Rumunjskoj, itd.

Pitanje: Kad ste postali hrvatski branitelj, i to dragovoljac?
Odgovor: U lipnju 1991. godine stigao sam u tadašnju Jugoslaviju, u Hrvatsku. Nakon tromjesečnog novinarskog rada, javio sam se u Zbor narodne garde. Bio sam prvi inozemni dragovoljac. Želio sam se boriti za samostalnu Hrvatsku.

Pitanje: Gdje ste se sve borili?
Odgovor: Sudjelovao sam u obrani Laslova, gdje sam napravio Prvi Internacionalni Vod. Kasnije sam kao zapovjednik toga voda sudjelovao u obrani Osijeka. Područje našeg djelovanja bila je od strane četnika okupirana Baranja. Dobio sam hrvatsko državljanstvo, a Dr. Franjo Tuđman, predsjednik Republike Hrvatske, imenovao me bojnikom. Nakon nekoliko godina stekao sam čin pukovnika. Tijekom rata tri puta sam bio ranjen.
Pitanje: Jeste li poznavali hrvatskog generala Antu Gotovinu?
Odgovor: Na žalost, osobno se nisam sreo s generalom Antom Gotovinom, no duboko ga poštujem i zahvalan sam Bogu da ga mogu zvati ratnim prijateljem, kompanjonom, pošto smo se borili za zajedničku, jednu istinsku stvar. U Mađarskoj sam dosad u više navrata organizirao sakupljanje potpisa za oslobađanje generala Ante Gotovine, te za ostale nevino suđene generale, časnike Hrvatske vojske.
Godinama redovno objavljujem članke u mađarskom tisku, kao i na internetu, u kojima se otvoreno zalažem za njih i stojimiza njih, jer su oni stvarni heroji. Niz predavanja o Domovinskom ratu u Hrvatskoj održao sam na mađarskim i drugim falkultetima (Njemačka, Engleska, Južna Amerika), a na poziv raznih organizacija. Mislim, ako smo dolaskom mira položili naše ratno oružje, na ovom frontu morali smo nastaviti „rat“ informirajući svjetsku javnost o našoj borbi, budućija ko dobro znamo, kako je snažna neprijateljska – i to ne samo srpska -propaganda protiv Hrvatske.

Pitanje: Imate li neku poruku sudu u Haagu?
Odgovor: Prije nekoliko godina predložio sam svojim suborcima u Osijeku i Zagrebu da u skupinama, organizirano otputujemo u Haag i da se dragovoljno predamo haaškom sudu. Naime, ako je kriv general MirkoNorac, ako je kriv general AnteGotovina, onda smo svi mi krivi, koji smo, svejedno skojim činom i s kakvim statusu, ali kao zapovjednici, sudjelovali u HRVATSKOM DOMOVINSKOM RATU.
Nažalost, zasad, taj moj prijedlog nije se ostvario, i ako ja i danas spremno stojim iza njega. Ako je grijeh braniti Domovinu, Istinu, Slobodu, onda smo svi mi krivi grješnici, koji smo od 1991. do 1995. godine nosili hrvatsku vojničku odoru. Jer, mi ništa drugo nismo niti radili. Ponavljam: ako je ovo grijeh, onda neka kazne svakog od nas. To je moja poruka Haagu, ali, tužno bih još dodao, smiješno je što se tamo događa. Mogao bih, stoga, napraviti čak zloban precedents, pa zločesto potvoriti haaški sud od svoga ozbiljnog posla pravi šalu. Smatram da će takvo ponašanje pravosudnih tijela uskoro donijeti jako loše i nepopravljive posljedice na sve strane svijeta. Junaštvo ima svoju itekako veliku in važnu ulogu i u suvremeno doba. Svaki narod treba svoje heroje, jer to je jedna moćna nacionalna kohezijska snaga, koja mlade ljude pozitivno usmjerava (odmiče ih od globalizacije). Pred njih se tako stavljaju istinske veličine, domobrani i junaci, kojiim onda postaju životnim uzorom. Ne bismo smjeli dopustiti da nam otimaju i ponizuju naše heroje, budući se na taj način stavlja pod upitnik opravdanost i istinitost našeg Domovinskog rata.

Pitanje: Gdje sada boravite? Dolazite li u Hrvatsku?
Odgovor: Trenutno živim u Mađarskoj, ali često sam i u Hrvatskoj. Neko vrijeme morao sam razrijediti svoje dolaske u Hrvatsku, jer sam mislio sam da česti susreti nisu dobri ni za mene, niti za moje prijatelje, suborce. To je, naime, uvijek bilo povodom da od početka do kraja pričamo o zajedničkim doživljajima i ponovo zajedno, kroz razgovor, proživljavamo sve one ratne strahote. Svi mi nosimo u sebi neizlječive, duboke, otvorene rane. Kod naših susreta ponovo i ponovo zajedno iznova patimo u mislima i sjećanjima sve one prizore kada su gubili svoje suborce, prijatelje, sve te ratne tragedije.

Pitanje: Sadašnji položaj branitelja nije zavidan. Ubilo ih se preko 1.700. Zašto se to događa?
Odgovor: Cijelo moje biće potresa tuga i očaj, kad god dobijem vijest o samoubojstvu nekog od branitelja. Jako me to boli. Nisam mogao shvatiti, dugo nisam u to mogao povjerovati. A bila je istina. I onda mije sijevnulo. Bio sam sretnik – što nisam ostao u Hrvatskoj. Morao bih dan za danom ponovo doživljavati ratne prizore: kad je pukla mina, kad je netko ranjen, kad je umro drugi naš prijatelj, ratnik...Oni koji su ostali doma, ne mogu pobjeći uspomenama. Samoubojstvima branitelja pridonio je, po mom mišljenju, onaj nekorektni način nakoji se Vlada RH odnosila prema veteranima, konkretno poslije smrti Dr.FranjeTuđmana. Stidi sramota! Nedpodnošljivo i ponižavajuće bilo je vidjeti da odluke o mirovinama, o invalidninama donose ljudi koji su samo na televiziji vidjeli kako je to izgledalo u NAŠEM RATU. Oni koji u svom životu nikad nisu niti pomirisali barut, nikad nisu osjetili onaj kiselkasti miris, koji se ni s čim ne da zamijeniti, onajdim koji izlazi iz gorućih kuća...

Pitanje: Mnogi branitelji danas kažu: Nismo se borili za ovakvu Hrvatsku. Što bi to moglo značiti?
Odgovor: Običavam reći, a i ja čujem druge govoriti da mi nismo željeli ovakvu Hrvatsku, da se nismo se borili za ovo sadašnje stanje. Moramo, međutim, razdvojiti dvije stvari i trebamo uzeti u obzir još nešto. Mi smo vojnici tijekom rata imali posvedrukčije brige dok smo bili na dužnosti, s ne u glavu trpati misli o budućnosti ili nešto slično planirati. U stvari, ja se ne sjećam da bismo na frontu ikada razgovarali o politici ili da bi se prepirali oko toga. Znali smo samo jedno, da moramo zaustaviti agresore, da moramo braniti naša sela, gradove i civile, a pored svega toga znali smo i to da smo osnivači, baklje, davno željenog, stoljetnog sna: Samostalne Hrvatske. Samo toliko. San se ostvario, ali kad je zašutjelo oružje, mnogi od nas nastavili su tako mislili, a jednako misle i danas. Onda im radost pokvari neka mora, priviđenje, sve moguće nepravde, način postupanja, birokracija. Rođena je samostalna Hrvatska, ali proganjaju se oni, koji su pomagali u tome da ona i osvane. Postali smo neugodni, nametljivi. Smatra se da bi nas trebalo trpati u zatvore, štoviše da bi bilo najbolje kad nas više ne bi niti bilo... Vjerojatno smetamo u igrama političke elite, mi smo im ogledalo, u kojemu se ponekad, moguće, i ogleduju, pa ih je možda, nadam se, i sram.

Pitanje: Vi ste svjetski čovjek? Hrvatska, Europska unija,SAD?
Odgovor: Uskoro Hrvatska postaje član Europske unije. Ako se to dogodi, time ćemo odbaciti svoju samostalnost, tu slobodu za koju su se ne tako davno mnogi žrtvovali, dali svoje živote i prolili krv... Oslobođeni smo iz jednog zatvora – iz Jugoslavije -i sad pjevajući, barem tako izgleda, selimo se u neki drugi, u ne baš konforni zatvor EU-a, da odbacimo naš nacionalni identitet u tom ludilu, koje se zove globalizacija. Mi se nismo za to borili. To je sigurno. Znam, mnogo njih sad još ne shvaćaju zašto nije dobro da Hrvatska stupi u EU... To im poručujem ja koji već živim u državi koja pripada EU, pa upravo zbog toga, vidim tu zajednicu i iz unutra... Ovdje mnogi nisu razumjeli što se to dogodilo. Uvjeren sam da postoji život i izvan Europske unije. Pitanje je samo to, je li ostalo u hrvatskom narodu nešto od one hrabrosti, odlučnosti iz 1991. godine? Ja sam se zaljubio svim svojim srcem u hrvatski narod.... Ta me ljubav i danas pokreće i nosi u mom životu!

Pitanje: Kadbitrebalo, biste li opet uzeli pušku na rame i krenuli: U boj?
Odgovor: Ne dao Bog, ali ako bi dao i ako bi trebalo opet uzeti pušku boreći se za pravu stvar, moji prijatelji, suborci, neka znaju, mogu uvijek računati na me. Ne ću uopće razmišljati. Bolje je stojeći umrijeti kao muškarac za slobodu, nego na koljenima klečeći živjeti u nekakvoj zlatnoj krletki!
Objavljene knjige

Prva knjiga Eduarda Rózse Floresa objavljena je 1994. godine u Mađarskoj pod naslovom „Prljavi rat“ (Mocskos háború), ratni memoari, a druga je ugledala svijetlo dana dvije godine kasnije, pod naslovom „Operacija šutnje“ (Hallgatás Hadművelet). Nakon toga je 1999. godine izašla trojezična zbirka ratnih pjesama Hűség/Vjernost/Lealtad, te drugi mu ratni memoari „Umrli smo i još živimo“ (Meghaltunk és mégis élünk). U 2oo1. godini objavljena mu je druga pjesnička zbirka „Stanje između dva rata“. Slijedi: 2oo3. godine „Kolekcija svinjarije“, 2oo4. godine „69 tajna – ljubavne pjesme i jedno objašnjenje“ i 2007. godine „47 sufističkih pjesama“ dvojezično izdanje (mađarsko-španjolsko).

Eduardo Rózsa Flores trenutano je glavni suradnik mađarskog časopisa KAPU, i urednik portala www.jobbik.net te www.lelkiismeret88.hu, a ujedno je i dopredsjednik Mađarske Islamske Zajednice.

Filmovi
„Bolsevita“ (glumac, 1996. godine), „Vizualizacija“ (glavna uloga, 1997. godine), „Mali grad“, televizijska serija, (glumac, 1997. godine) i „Chico“ (glavna uloga, 2oo1. godine).

U pripremi:
„The Filthy War“ (www.mozgofilms.com), idejni otac, producent, stručnjak.

Na muci se poznaju junaci
When the going gets though,
the tough gets going

Hrvatska poslovica