Rózsa-Flores Eduardo, költői est - képriport

Flash mob a Guantanamoban jogtalanul fogva tartott foglyokért

Memento Abu Ghraib-ért

(Budapest, 2008-02-19, 19 h, Kolibri pince)

Rózsa-Flores Eduardo költői estjéről a Pesti Kolibri pincében

Rózsa Flores Eduardo : 47 szufi vers
(Felolvasó est, könyvbemutató)

Gergő - 2008. február 19.

A napokban kaptam egy meghívót Rózsa Flores Eduardotól
új verseskötetének bemutatójára, amit Szabó Zsolt költő nyitott
meg. A verseket Mayer Zsolt színművész olvasta fel, közben pedig
igazi iláhi dalokkal dícsérte Allahot a HILAL együttes.

Sajnos későn tudatosult bennem, hogy ma van a
nagy nap, amikor először találkozom személyesen Eduardoval,
akit a moziba járó közönség a Chico című filmből ismerhet,
de mint az esten is kiderült, több verseskötet és könyv is
megjelent már a tollából. Este hatkor már nem találtam
senkit magam körül, aki ráért volna egy kis csendességre
a Rózsa utcai Kolibri Pincében, úgyhogy kénytelen voltam
egyedül menni. Nem bántam meg.

Kezdetben a HILAL játszotta Allahot dicsőítő
török-arab zenéjét, amihez ugyan egyáltalán nem értek,
de Ahmed éneke és az együttes szerénysége felébresztett
valamilyen tiszteletet bennem. Ha nem is ismerem Allahot,
akkor is éreztem azt, amire a keresztények azt mondják,
hogy felemeljük a szívünk.
Néhány dal után kapcsolódott be a műsorba Mayer Zsolt,
aki a dalok között halk hangszeres kísérettel olvasott fel
egyet-egyet a 47-ből.

A helyen hangulatos félhomály uralkodott, így sajnos
nem tudtam jó képeket készíteni. De szerencsére sokan voltunk.
Amikor a program véget ért, a kötetből már nem maradt az
asztalon. Rózsa Flores egyébként narancssárga “börtönruhában”
jelent meg, pólójának hátán Guantanamo felirattal. Az utolsó
percekben egy igen komoly hangvételű vers is elhangzott.
Amikor ezt megemlítettem neki (mármint, hogy a szerelmes
témájú szufi versekhez képest mennyire komor és fájdalmas
darabbal búcsúzott), azt mondta: “Erről beszélni kell.”

Köszönöm a meghívást, Edu! Szép este volt.

---

http://grundaktiv.hu/2008/02/19/rozsa-flores-eduardo-
47-szufi-vers-felolvaso-est-konyvbemutato/

A Kosovai Köztársaság Függetlenségének nagy napján

A Függetlenség napja

Nem akarom szaporítani a szót…

a szükséges szavak elhangzottak rég…

és a vér, az oly drága, a szükségesen kiontott…

Ma a végleges magasságában lobog a zászló, szabadon.

Azoké akikkel a 91 végi csatákban együtt majd

akikkel az észak-Albániai hegyek között

csendben inni a kávét a tábortűz mellett

számolni a járőrből visszatérőket, a sziluettek, mind megvan-e…

Akikkel a lerombolt, felperzselt falvakban…

találni személyigazolvány darabot egy bokor alatt

Fénykép

Serdülő fiú –kék szemű- a nevét sosem fogom megtudni

Senki nem maradt életben a faluból –megerősítik

Helikopter kelepel a fejünk fölött

Az utolsó ölelés a Tiranai repülőtéren

„Találkozunk a Szabad Pristinában majd…”

És most nézem a képeket

És örömtől és büszkésségtől duzzad mellem

És látom a bajtársaimat

Avdi-t, Gjon-t, Arben-t, Çuti-t…

Táncolnak és ünnepelnek az utcákon

És lement a nap és vele ez a nap is

És a lecke föl van adva

És talán megtanulják a leckét –akiknek kell

És talán eljut az üzenet

És talán eljut az üzenet….

A mai naptól fogva semmi sem reménytelen

A vén Európa fölött megkondult a nagy harang

Három versem a Kosovai háború idejéből…nekik...

Për Liri
(a Szabadságért)

Ma reggel volt egy álmom

-én reggel alszom el

mikor elindul a villamos, és

zajokban és illatokban

nyújtózkodik

kedvenc piacom-

álmomban

rátettem fülemet a

föld szívére

-a zöldes-barna nagy szívére-,

hallom a dobogást:

megindul végre a roham

lefele a hegyekről,

látom már,

álmomban

jönnek ők,

mind majdnem gyermek,

fölöttük,

a magasban,

sas őrködik.

Jó utat srácok,

de...hova mentek?

A völgybe tartunk,

ma

ott lesz a csata!

Álmomban

rám mosolygó szkipetárok vonulnak.

Nem ébredek fel.

Kint, a hideg december

elnémította a szelet

1998 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/

(Koszovai barátom búcsúztatása után a budapesti

Király utcában)

Fáj nagyon nekem a mai bor, barátom.

Beszélsz nekem dombokról, erdőkről, a jövő heti hóról...

Hallgatlak

és...

meglátom a lányt a vasútállomás melletti ház előtt,

valami esik közben

és bömböl az ég,

szerelmed

csöndesen

puskát kér

nem akar téged elengedni

csak úgy,

ő is mehetne - mondja -

mert neki is van dolga

fönn

a hegyekben.

Újra és újra fáj nekem ez a bor ma este itt,

barátom.

Kezet fogunk.

Aztán elmegy.

A navarra-i baszk kislány pityereg mellettem, halkan,

Abur! -magának mondja-

Szép huszadik század!

Már megint elmennek a fiúk a frontra...

Én itt azt gondolom s üzenem Neked:

ott fenn a hegyen

dolga mindanyunknak van

akármit mondanak mások, barátom,

akármit mondanak!

1998 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/

(Üzenet Çuti-nak, Koszovába)

A döntő erőszak hajnala

közeleg végre!

Ki kell tartani, édes barátom!

Még egy keveset .

1999 december
/RFE: Állapot: Két háború között (2001 - Kapu kiadó)/