2008. július 4., péntek

Ez már tényleg csak humor...

10 nap béke palesztin gyerekeknek

A Magyar Iszlám Közösség nyári tábora palesztin gyerekeknek
30-nál több palesztin árva és félárva gyereket fogunk vendégül látni augusztusban Sopronban (a városi önkormányzat jóvoltából és segítségével) és Uzsán tíz napra. A magyarországi üdültetést a Magyar Iszlám Közösség szervezi, több szponzor (idővel nyilvánosságra hozzuk a nevüket) önzetlen segítségének köszönhetően a sokat szenvedett gyerekek ellátása és üdültetése biztosított. További felajánlásokat szívesen fogadunk, illetve minden ötletet amivel a palesztin gyerekek itthoni pihenését színesebbé tehető.

Rózsa-Flores Eduardo
alelnök

A nyári tábor programja
1.nap
Érkezés Ferihegyre,

2.nap
Budapesti városnézés, utazás Sopronba
Ünnepélyes megnyitó a József A. Gyermekotthon udvarán országos és helyi médiákkal, támogatókkal, Sopron város polgármesterrel.
Gulyásfőzés, magyar néptáncbemutató.

3.nap
Sopron
Strandolás, hajókirándulás a Fertőtavon, fertőrákosi barlangszínház megtekintése. Hideg ebéddel, bőséges meleg vacsorával.

4.nap
Séta a Lővérekben, ebéd u. séta Sopron történelmi belvárosában.

5.nap
Buszkirándulás Győrbe. Állatkert megtekintése, séta a belvárosban, látogatás a Pannonhalmi apátságba.

6.nap
Buszkirándulás Ausztriába (Eisenstadt, Fraknói vár, Rust). Délután sport, akadályversenyek

7.nap
Indulás Sümegre, Szállás Uzsán, a Vár megtekintése, fagyizás, séta. Bográcsozás este Kisvásárhelyen.

8.nap
Kirándulás a Balatonra, Szigliget, Keszthely, fürdőzés,

9.nap
Balaton, fürdőzés
Délután indulás Sopronba

10.nap
Utazás, Ferihegyre

Rózsa-Flores Eduardo: Kopjafa Szurdokpüspökiből Rodostóba (2)

Az együttműködés és a szeretet gyümölcse

Készül a jeles Mikes Kelemen kopjafája, elkészülte után e-hónap végén kerül felállításra Rodostón, Törökországban a Magyar iszlám Közösség és a Rákóczi Szövetség jóvoltából. A Kopjafa avatási ünnepségre Törökországba utazik a Magyar Iszlám Közösség elnöke Bolek Zoltán és Rózsa Flores Eduardo alelnök, valamint Iski Csaba, az elnökség tagja. Képviselteti magát a Rákóczi Szövetség és jelen lesz a Marosvásárhelyi születésű, szurdokpüspöki lakos Rózsa Márton-Zoltán fafaragó mester. (Szurdokpüspöki lakosok adományozták a csér-tölgyfa gerendát és Rózsa Zoltán-Márton társadalmi munkában készíti el a kopjafát)

Korábbi jelentésünk a kezdeményezésről

Pár sor Mikes Kelemenről

(a Wikipédiából)

II Rákóczi Ferenc, a "jóságos fejedelem", „belső inasa” (apródja), majd „bejáróvá”. Mikes Kelemen a Szabadságharc bukása után puszta szeretetből és megható hűségből elkísérte urát bujdosása útjára.

Mikes Pál és Torma Éva fia; atyja Thököly Imre pártján levő erdélyi úr volt, akit mint bujdosót hűtlensége miatt a havasalföldi vajda kiadott Heisternek, aki őt Fogarason 1700 körül kivégeztette. Mikes szülei reformátusok voltak, de nevelőapja, Boér Ferenc hatására már gyermekkorában a katolikus hitre tért át, amelynek élete végéig buzgó híve volt.

1711-ben Rákóczi csillaga lehanyatlott, és Mikes puszta szeretetből és megható hűségből elkísérte urát bujdosása útjára. Vele volt Lengyelországban, együtt tette meg vele a tengeri utat Franciaországba, ahol 1713. január 13-tól 1717. szeptember 15-ig időztek, amikor III. Ahmed szultán meghívására Törökországba utaztak. A Párizsban töltött idő elég alkalmat nyújtott neki a francia kultúrával és irodalommal megismerkednie. Törökország partján, Gallipoliban október 10-én kötöttek ki, s ettől fogva a szultán birodalmában várták az európai események alakulásától, a török háborútól, a francia szövetségtől, hogy mint szabadítók visszatérhessenek a hazába. Meg is jelentek a szultán drinápolyi táborában, de a háború kedvezőtlenül folyt a törökökre nézve, s az 1718 nyarán 24 évre kötött passzarovici béke meghozta nekik az első kiábrándulást. Augusztus 24-től szeptember 21-ig Bujukderében, azután pedig Jenikőben szállott meg Rákóczi híveivel, ahonnét ellátogattak Konstantinápolyba; sátoroztak az ázsiai parton is Bekhorban. Végül 1720 tavaszán a porta Rodostót tűzte ki, a Márvány-tenger partján bujdosóink végleges szállásául, ahová április 24-én érkeztek meg.

Mikes Kelemen szobra a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúria kertjében
Mikes Kelemen szobra a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúria kertjében

Itt teltek el Mikes hátralevő évei, 42 esztendő, örök honvágy között. Anyja a 20-as évek elején mindent elkövetett, hogy kieszközölje fia hazatérését; Mikesnek csak folyamodnia kellett volna amnesztiáért, de nem akarta elhagyni az öregedő fejedelmet. Később, mikor Rákóczi már nem élt, III. Károly halála után folyamodott az új királyhoz, Mária Teréziához hazatérhetésért, de sikertelenül. A hontalanság eleinte tűrhetőbb volt; a kolostori rendtartás mellett is, melyet a fejedelem a magyar telepen megkövetelt, eleinte hangosabb volt az élet, míg többen voltak; némi társas életről is lehetett szó, míg asszonyok is voltak a száműzöttek közt, néhány előkelőbb bujdosó felesége.

Ekkor szövődött Mikes életének is idillikus regénye Kőszegi Zsuzsi iránt. Vonzalmuk kölcsönös volt, de Bercsényiné halála után (1723) Zsuzsi Bercsényinek nyújtotta kezét, s mikor Bercsényi után özvegyen maradt, 1726-ban Lengyelországba költözött. Vele Mikes életének legderűsebb sugara tűnt el. A bujdosók is egyre gyérültek, és mikor Rákóczi 1735-ben meghalt, Mikes szeretetének a legfőbb tárgyát is elvesztette. Rákóczi József 1738. évi expedíciójában félkedvvel vett részt. Még örült is, hogy a töröknek nem sikerült benyomulnia Magyarországba, hogy a magyarok és erdélyiek nem siettek zászlójuk alá. Mikes 1739. június 5-én hagyta el Csernavodát, és Bukarestbe utazott, ahol a vajda nagy kitüntetéssel fogadta; útját Zay Zsimonddal Foksánig folytatta; szeptember 4-én az oroszok közeledtére visszafelé indult, és 17-én ismét Bukarestbe érkezett; itt lázzal küzdve sínylette át a telet. Majd beleunva a Porta a bujdosókkal való tüntetésbe, visszarendelte őket Rodostóba, ahova 1740. május 26-án elindulva Zayval, június 21-én érkeztek meg.

A Mikes Kelemen-emlékszoba a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúriában. Ebben a szobában tartották Mikes Kelemen keresztelőjét
A Mikes Kelemen-emlékszoba a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúriában. Ebben a szobában tartották Mikes Kelemen keresztelőjét

Mikor az 1741. évi hazakéredzkedés nem járt sikerrel, Mikes hívő ember beletörődésével tűrte sorsát. Az unalmát könyvírással, francia vallási és szépirodalmi művek átdolgozásával űzte el. Egymásután temette el bujdosó társait, míg 1758. október 22-től, Zay Zsigmond báró halála után egyedül maradt. E végső években (175961) engedélyt kapott, hogy levelet válthasson a családtagjaival, Huszár József báróval, s könyveiből is küldött haza. 1761. október 2-án Rodostóban halt meg, pestisben.

PAX ISLAMICA

Humor...vagy sem

Nem is olyan vicces...
egyáltalán nem az...

Barbárok! Barbaros! Barbarians!

Szabadságot minden fának!
Libertad para todos los árboles!
Freedom for all tree!

Csak a láncainkat veszíthetjük!
A határ a csillagos ég!





Photo by Linda Szászvári

2008. július 3., csütörtök

Fagyos tüntetés Washingtonban

Legyen hó! Legyen hó! Legyen hó!

Több tízezer hóember tüntetett Washington D.C-ben a globális felmelegedés ellen...

Jeges Larry beszédében kitért a nem csak a hóembereket érintő veszélyre, miszerint ha egyre melegebb lesz -mint például Budapesten most szombaton- akkor a hóemberek elolvadnak majd egy szálig, vége a bukolikus karácsonyi hangulatnak, a nem hóemberek pedig felsülhetnek...vagy megsülhetnek...mittudomén...
A lényeg: egyre melegebb van. Hála az égnek, a neonáci és fasiszta homofób notórius tüntetők mellett, a hóemberek is kiállnak és fölveszik a harcot, az emberiséget fenyegető veszély ellen.
Ha most ezek után, valaki latens buzissággal vádolja Jeges Larry-t és a több tízezer amerikai tüntető hóembert...lelke rajta.

Ja, és larifari, nem-e azért van-e a globális felmelegedés mert egyre több politikus (is) coming out-tól?

Hósapkak ide, hósapkák oda, ózon lyuk ide, ózonlyuk oda a globális felmelegedésnek egyetlen egy lényegi óka van: úgy elszaporodtak a melegek, hogy ezt már nem bírja el a föld!
Jeges Larry, Washington D.C.

Mindenesetre, annak, aki nem tervez nyalakodást a pesti utcákon szombaton, javaslom, ellentüntetés gyanánt egy jó kis fagyizást, például Pásztón a "Kávéház"-nál, ahol -szerintem- az ország egyik legjobb, legfinomabb fagylaltjait készítik. (Mennyivel szebb, természetesebb, izgatóbb, finomabb, üdítőbb egy vanília, erdei gyümölcs, eper fagyikehely, tejszínhabbal a tetején, csóki öntettel mint tegyük fel orosz jozefina, vagy akár alföldi roberta meztelenül a pesti flaszteren!)
Találkozunk Pásztón, a pesti tüntetéssel egy időben!

Demonstrációnk jelszavai:

Fagyival a meleg ellen!
Fagyizás közben, gondolj a hóemberekre!
Mondj nemet a felmelegedésre!
Aki nem meleg, az nem feltétlenül hideg!
Világ fagyi imádói egyesüljetek!
Nekem egy hóember a legjobb barátom!

A Washingtoni tüntetés képeit a The Onion anyagából vettem...

A 100 leggazdagabb után itt a 100 legundorítóbb

1. Gyurcsány Ferenc............................15970 pont
2. Kóka János.......................................13640
3. Szilvásy György...............................10595
4. Demszky Gábor.................................9417
5. Lendvai Ildikó /vasálarcos/............8890
6. Veres János /baromarcú/................7812
7. Gergényi Péter...................................6600
8. Horváth Ágnes...................................6580
9. Molnár Lajos......................................6344
10. Soros György....................................6200
11. Tasnádi Péter....................................5979
12. Tocsik Márta.....................................5978
13. Daróczi Dávid....................................5711
14. Bokros Lajos......................................5710
15. Bolgár György...................................5432
16. Szabó Zoltán......................................5417
17. Bauer Tamás.....................................5416
18. Kovács László....................................5400
19. Szekeres Imre /simabőrű/.............5395
20. Draskovics Tibor..............................5390
21. Vadai Ágnes /nagygömböc/............5248
22. Horn Gábor.......................................5222
23. Magyar Bálint....................................5215
24. Eörsi Mátyás......................................5204
25. Kapolyi László....................................5189
26. Hiller István /csicskás/....................5152
27. Konrád György...................................4660
28. Kertész Imre......................................4559
29. Esterházy Péter.................................4558
30. Heller Ágnes.......................................4422
31. Tamás Gáspár Miklós........................4375
32. Zuschlag János /pályaelhagyó/.......4299


33. Keller László /vadászgörény/.............4271
34. Vojnik Mária..........................................4250
35. Kuncze Gábor........................................4200
36. Gusztos Péter........................................4100
37. Rytkó Emília..........................................3999
38. Székhelyi József.....................................3754
39. Alföldi Róbert /Roberta/.....................3753
40. Kéri László.............................................3610
41. Kolompár Orbán...................................3500
42. Aczél Endre...........................................3476
43. Orosz József /Jozefina/........................3475
44. Bánó András..........................................3474
45. Sas József...............................................3115
46. Horváth Aladár /füstös/.....................3108
47. Suchman Tamás....................................3102
48. Baja Ferenc /cefre/..............................3100
49. Ujhelyi István.......................................3049
50. Nyakó István /fosó/............................3022
51. Juhász Ferenc........................................3017
52. Juhász Gábor.........................................3015
53. Boldvai László.........................................3013
54. Pető Iván................................................3010
55. Mécs Imre..............................................3000
56. Kökény Mihály.......................................2885
57. Bencze József..........................................2790
58. Donáth László /rozsda/.........................2715
59. Kiss Péter................................................2701
60. Tabajdi Csaba..........................................2588
61. Kármán Irén............................................2564
62. Kiss Ernő /húgyos/................................2523
63. Kulcsár Attila...........................................2500
64. Berecz János............................................2500
65. Apró Piroska............................................2500
66. Zoltai Gusztáv..........................................2345
67. Bárándy Péter..........................................2327
68. Fürst György...........................................2323
69. Gál Zoltán.................................................2320
70. Katona Béla..............................................2301
71. Aba Botond...............................................2225
72. Hagyó Miklós...........................................2216
73. Szolnoki Andrea......................................2203
74. Molnár Gyula..........................................2198
75. Bajnai Gordon..........................................2175
76. Lamperth Mónika...................................2174
77. Rudi Zoltán..............................................2100
78. ifj. Gál Zoltán...........................................2095
79. Ungár Klára.............................................2093
80. Szetey Gábor /szopó/.............................2092
81. Mesterházy Attila....................................2090
82. Göncz Árpád /patkány/.........................2055
83. Wekler Ferenc........................................2046
84. Garamvölgyi László...............................2039
85. Várszegi Gábor......................................2034
86. Réz András............................................2026
87. Göncz Kinga /kócos asszony/.............2025
88. Békesi László /lapos keszeg/..............2023
89. Csehák Judit..........................................2023
90. Karsai József.........................................2015
91. Tóth Károly............................................2011
92. Csillag István.........................................2010
93. Kósáné /ragyás/ Magda......................2000
94. Magda Sándor.......................................1999
95. Gerő András...........................................1863
96. Surányi György.....................................1853
97. Ágh Attila................................................1640
98. Nyers Rezső...........................................1455
99. Medgyessy Péter...................................1210
és végül, de nem utolsó sorban
100. Horn Gyula /pufajkás/........................1111

1 pont= 1 rossz cselekedet
5 pont= Lovon való fordítva ülés
10 pont= Egyszeri elkúrás
50 pont= Tettestársként elkövetett elkúrás
500 pont= Nemzetrontás

Stabilan tartja pozícióját: Lendvai, Szabó, Konrád, Suchman.
Visszaesők: Horn Gyula 75 helyet veszített pozíciójából, Medgyessy 40-et, Lamperth 28-at.
Feljövőben van: Alföldi 30 helyet javított, Sas 20-at, Kapolyi 9 helyet lépett előre. Vadai hetente előz valakit.
Hektikus a helyezése Kellernek, Bauernek és Draskovicsnak.

Az élen a helyzet változatlan. Gyurcsány befoghatatlan, Kóka nem engedi közelebb magához az üldöző bolyt. Csupán Demszky tesz állandó erőfeszítéseket, hogy letaszítsa a dobogóról Szilvásyt.

Az adatok egy független közvéleménykutatás, 500 fős, élőszavas merítéséből származnak.
Így fordulhatott elő, hogy jó néhány nagyágyú nem került föl a listára – az öt megillető helyre. Tendenciózus vonás, hogy a „nemzetrontók” fejét követelők közül, többen is már a 120-as listán vannak – túllépve az 500 pontos határt. Várható, hogy a következő 100-as listán új nevek is fölbukkannak majd. Ezt mutatják a lélektani előrejelzések.

2008. július 2., szerda

Oh, ezek a fantaziadús cégnevek, oh...


47 szufi vers c. könyvem éveleji bemutatója (ÚJ képek)

47 szufi vers c. könyvem éveleji bemutatójá (ÚJ képek)

Magyar Gárda

Érdemes elgondolkodni...


Akiknek szemük van, lássák, akiknek fülük van, hallják.

1. A Gárda nem irt hektárszámra erdőt illegálisan
2. A Gárda nem él nemi életet saját leánygyermekeivel/unokáival.
3. A Gárda nem érzi sérelmesnek, hogy dolgoznia kell a pénzért cserébe.
4. A Gárda nem rongálja a vasúti jelzőberendezéseket.
5. A Gárda nem lop vasúti síneket használatban lévő vonalakon.
6. A Gárda nem lincsel meg tiszteletre méltó tanítókat az út szélén.
7. A Gárda nem ad uzsorakamatra kölcsönt.
8. A Gárda nem szarik nagyáruházak padlójára a vevőszolgálati pult előtt.
9. A Gárda nem irtott ki százmillió embert világszerte.
10. A Gárda nem jár betörni falusi vegyesboltokba.
11. A Gárda nem gyújtja magára a közösségi házat, miközben lopott rézkábelről égeti le a szigetelést.
12. A Gárda nem mondja azt a vele nem egy valláson lévőre, hogy alsóbbrendű faj, akivel szemben minden eszköz megengedett.
13. A Gárda nem gyalázza mások vallását.
14. A Gárda nem lopja el kisnyugdíjasok minden jószágát egyetlen éjszaka alatt.
15. A Gárda nem gyaláz sírokat.
16. A Gárda nem indít háborút szuverén állam ellen hamis hírszerzői jelentések alapján.
17. A Gárda nem zár gettóba százezerszámra őslakosokat a saját földjükön.
18. A Gárda nem gyalázza más népek ősi szimbólumait.
19. A Gárda nem mondja más népre reflexből, hogy "gyűlölködő".
20. A Gárda nem lop temetőben lélekharangot.

Üdvözlettel:
Béla atya

2008. július 1., kedd

Zsidó közösség az Iráni Iszlám Köztársaságban

Video

The fiercely Islamic Republic of Iran, is perhaps the last place you would expect to find a large Jewish community. But despite political use of anti-semitic, anti-Israeli slogans, Iran's Jews appear remarkably free.

"Anti-semitism has never been the general policy of the Iranian government" explains Maurice Mottamed, the country's sole Jewish MP. There are of course "glaring differences" in treatment between the majority Muslim population and religious minorities. But remarkably most of the time Iranian Jews are "comfortably doing everything they want to do here. We can perform all our religious celebrations." This is an image very much at odds with fashionable Western opinion.

Fontos elemzés a török-kurd-iraki helyzetről.







Terrorista szervezet-e a marxista gyökerű Kurd Munkáspárt (PKK)?

Törökország álláspontja kibékíthetetlen Massoud Barzani a Kurd Regionális Kormány elnökének (a bagdadi -amerikai bábkormány- kormányzó tanács tagja közvetlenül az imperialista invázió után, majd volt feje) álláspontjával aki nem hajlandó terrorista szervezetnek nyilvánítani a PKK-t. Mi a helyzet a Török Hadsereg terrorista-ellenes intenzív hadműveleteinek tavalyi elindítása utan?
Turkey and Iraqi Kurds Agree to Disagree on PKK’s Terrorist Status

In an interview with Italian newspaper Il Tempo, Kurdistan Regional Government
(KRG) President Massoud Barzani stated that “the PKK [Kurdistan Workers’ Party] is not a terrorist organization.” Barzani also added that “if the PKK rejects Turkey’s commitment to hold talks with it, the PKK can be then considered as terrorist” (Il Tempo, June 21).

Peyamner, the official media organ of Barzani’s political party (the Kurdistan Democratic Party—KDP), did not report on his statements, although the other main Iraqi Kurdish political party (the Patriotic Union of Kurdistan—PUK) did post a story containing the interview (PUKMedia, June 22). Naturally, Turkish media immediately picked up on Barzani’s statement (Hurriyet, June 23; Today’s Zaman, June 24; Milliyet, June 24).

This was not the first time that KRG President Barzani refused to characterize the PKK as a terrorist group. As recently as October 2007, Turkish newspapers reported on an interview Barzani gave to CNN in which he made almost identical statements, emphasizing that he did not see the PKK as a terrorist organization, but “if in order to solve the [Kurdish] problem Turkey proposed a peaceful path and the PKK rejected this, then I would agree that the PKK is a terrorist organization. At the moment, however, this is not the case” (Radikal, October 22, 2007).


Universally agreed upon definitions of “terrorist” remain elusive. Officials from Turkey’s Ministry of Foreign Affairs told Jamestown that in their view, a non-state actor challenging a state’s monopoly on the use of force is a terrorist organization (Author’s interview, May 21). The label of “terrorist group” also remains important for Ankara’s attempts to deny any legitimacy to the PKK and its stated goals of Kurdish autonomy and minority rights. Turkish officials use the terrorist label to rule out the possibility of any negotiations or discourse between Ankara and the PKK, since governments cannot be expected to negotiate with terrorists. Barzani’s view that the PKK should not be viewed as a terrorist organization because of its willingness to peacefully negotiate a solution with Ankara thus appears lost on Turkish officials, given their refusal to recognize much less negotiate with terrorists. Turkey’s willingness to meet with officials of groups such as Hamas and the Kosovo Liberation Army appears to contradict its stance on the PKK, however, or at least force Ankara to
engage in a number of rhetorical gyrations to justify the apparent double standard.

For Iraqi Kurds, labeling the PKK a terrorist organization would be akin to Arab governments designating Hizbullah, Hamas or the PLO as terrorists. In the same way that Arab states such as Jordan harbor little affinity for Hizbullah, Hamas or the various groups that make up the PLO, the Kurdistan Regional Government tends to view the PKK negatively. Popular sympathy for the PKK’s “national liberation struggle,” however, discourages Iraqi Kurdish leaders from using the terrorist label or taking military action against the PKK. If the PKK were to begin challenging Iraqi Kurdish political parties for control of Iraqi Kurdistan, as it did briefly in the early 1990s, one could expect harsher rhetoric from the KRG and even a return to the fighting that occurred between Iraqi Kurds and the PKK in the 1990s.

The parallel for such a scenario might be King Hussein’s September 1970 military campaign against Palestinian groups in Jordan, when these groups progressed from raids on Israel to threatening to overthrow the Jordanian government. Even after the events of “Black September,” however, Jordan’s leaders would not label Palestinian groups terrorists. The Jordanian government did nonetheless manage, after 1970, to prevent Palestinian guerrillas from using Jordanian territory to launch attacks against Israel, which in turn put an end to punishing Israeli counterattacks on Jordanian territory. Should Iraqi Kurds wish to see an end to
Turkish incursions into KRG territory, they will have to either contain the PKK better or mediate an end to the conflict between the PKK and Ankara.

For its part, the PKK has tried to shed its terrorist image and designation. The PKK claims to engage in a legitimate right of “armed struggle.” PKK leaders also insist that their goals do not involve carving a separate Kurdish state from eastern Turkey and that they are open to a negotiated peace to achieve “Kurdish rights and democracy.” Although the PKK targeted many civilians in the 1980s and 1990s, mostly “village guards” and their families—armed by Ankara to fight the PKK—as well as Turkish civil servants, PKK officials claim to have eschewed such a policy in recent years (Author’s interview, Qandil, April 2004). In contrast to groups such as Hamas, which glorify suicide bombings against civilian targets, the PKK today denies targeting civilians (BBC News, October 27, 2007). In January 2008 PKK military commander Bahoz Erdal (a.k.a. Fehman Hussein) unequivocally stated: “We are not fighting without cause, but are defending our national values, and we show sensitivity—especially when it comes to civilians. We have never harmed civilians intentionally, and we will not do so in the future” (elaph.com, January 31). The PKK thus claims that its attacks are limited to the armed forces of the Turkish state and national infrastructure such as power plants.

Their denials notwithstanding, possible PKK front groups have claimed responsibility for a number of recent bombings and civilian deaths in Turkey. Commander Erdal, for instance, recently warned tourists to avoid Turkey: “Turkey is not safe for tourists, and we advise them to stay away from it. Extremist Kurdish organizations like the Kurdistan Freedom Hawks (TAK) have targeted tourists in the past, and continue to threaten them in Turkey [today]. We cannot predict what will happen in the future...” (elaph.com, January 31). A very logical PKK strategy would include harming Turkey’s tourism industry and the income it generates. Other bombings such as the January 3 bomb blast in Diyarbakir—in which five people, including three children, were killed—lacked any claim of responsibility, but Ankara blamed the PKK. In any case, the PKK remains on not only Turkey’s list of terrorist organizations, but that of the United States and the European Union as well.

Officials in Ankara feel that Iraqi Kurds have not done nearly enough against the PKK and Barzani’s refusal to categorize the organization as “terrorist” only strengthens this view. His recent statements clearly do not endear Barzani to the Turkish establishment and public. At the same time, Turkish and Iraqi Kurdish relations have and will continue to weather such statements. Although Ankara tends to judge its friends and enemies according to their stance on issues like the PKK, Armenian genocide resolutions, and the Cyprus dispute, Turkey nonetheless maintains working relationships with many states in spite of disagreements over these questions. One exception to this tendency occurred in 1998, when Turkey moved thousands of troops to the Syrian border and threatened war if Syria continued to allow PKK leader Abdullah Ocalan sanctuary in Damascus and Lebanon. In this case, however, it was clear that Ocalan resided in Damascus with permission and assistance from Syria’s top leadership, which enjoys tight control of the entire country. Syria promptly expelled Ocalan, and Syrian-Turkish relations have steadily improved since then.

In the case of mountainous Iraqi Kurdistan, as long as Barzani’s KRG refrains from providing obvious assistance or sanctuary to the PKK, Iraqi Kurds and Ankara can continue to do business. While Iraqi Kurdish military action to expel the PKK from its mountain bases would do wonders for relations with Turkey, the hope of smoother ties with Ankara appears insufficient to convince KRG leaders to make such a risky and unpopular policy choice. Hence the current status quo of tense but otherwise profitable and acceptable relations between Ankara and the KRG seems likely to continue.

David Romano is an assistant professor of International Studies at Rhodes College.


A képek a Török Hadsereg Vezérkárának web-sitejaból valók
Hasznos linkek:
http://pkkterrorism.com/
http://pkk.ataturk.org/
http://en.wikipedia.org/wiki/Kurdistan_Workers_Party

Figyelem!!! Stop the war against Iran - Állítsuk meg a háborút Irán ellen!

Only the People will stop the war
StopWarOnIran.org

Csak a nép fogja megállítani a háborút

A világ 1. számú terroristája a Fehér Házban van!

Bár tudom, itt a nyár, és itt, Magyarországon, ilyenkor nagyobb a tespedés, a nemtörődömség, a passzivitás mint általában, mégis: nem kellene egy országos akciót elindítani, és akárhányan is legyünk -öten, tízen, húszan...- minden városban és településben akár röpgyűlések formájában tüntetnünk az újabb igazságtalan cion-imperialista agresszió ellen?
A StopWarOnIran.org javaslata szerint augusztus 2-3 világszerte tüntetéseken, demonstrációkon hallatni kellene a hangunkat!
Alább az amerikai háború ellenes hálózat legfrissebb anyaga.

AN APPEAL TO ORGANIZERS AND ACTIVISTS ACROSS THE COUNTRY AND AROUND THE WORLD:

Consider as soon as possible if you can organize a STOP WAR ON IRAN protest in your locality during the weekend of August 2 – 3. Let us know so that your protest can be listed.
YET ANOTHER U.S. WAR?

The U.S. occupation of Iraq and Afghanistan is hated by the people there. These wars have no support at home and are ruining the domestic economy. Instead of pulling out, the Bush administration is preparing for still another war—this time against Iran . This must be stopped!

AGRESSION TOWARDS IRAN IS ESCALATING

On June 4, George Bush, with Israeli Prime Minister Ehud Olmert at his side, called Iran a “threat to peace.” Two days before, acting as a proxy for the Pentagon, Israel used advanced U.S. fighter planes to conduct massive air maneuvers, which the media called a “dress rehearsal” for an attack on Iran ’s nuclear facility. Under pressure from the U.S. , the European Union announced sanctions against Iran on June 23. A bill is before Congress for further U.S. sanctions on Iran and even a blockade of Iran .

IRAN “THREATS” A HOAX

Iran as a “nuclear threat” is as much a hoax as Bush’s claim of “weapons of mass destruction” in Iraq used to justify the war there. The International Atomic Energy Agency, which inspects Iran ’s nuclear facilities, says it has no weapons program and is developing nuclear power for the days when its oil runs out. Even Washington ’s 16 top spy agencies issued a joint statement that said Iran does not have nuclear weapons technology!

U.S. and Israel are the real nuclear danger. The Pentagon has a huge, nuclear-capable naval armada in the Persian/Arabian Gulf, with guns aimed at Iran . Israel , the Pentagon’s proxy force in the Middle East , has up to 200 nuclear warheads and has never signed the Nuclear Non-Proliferation Treaty. Iran did sign it.

WAR HURTS U.S. ECONOMY

While billions of dollars go to war, at home the unemployment rate had the biggest spike in 23 years. Home foreclosures and evictions are increasing; fuel and food prices are through the roof. While the situation is growing dire for many, Washington ’s cuts to domestic programs continue. A new U.S. war will bring only more suffering.

WHAT WE DO RIGHT NOW CAN MAKE A DIFFERENCE

While the summer is a difficult time to call protests, the August recess of Congress gives the White House an opportunity for unopposed aggression against Iran . We must not let this happen! From the anti-war movement and all movements for social change, to religious and grassroots organizations, unions and schools, let us join forces to demand “No war on Iran, U.S. out of Iraq, Money for human needs not war! “

This call to action is issued by StopWarOnIran.org, a network of thousands of concerned activists and organizations fighting to stop a new war against Iran since February 2006.

József Attila nem lett öngyilkos!

A napokban látott napvilágot Kéri Edit új könyve, mely József Attila halálának hiteles körülményeit igyekszik feltárni: Hogyan történt József Attila halála? - címmel.

Ha nem lenne Edit, ki kellene találni. Minden könyve izgalmas, mert eltitkolt tényekről, az igazság felderítéséről szól. S bár könyveinek témái történelmi tárgyúak (Széchenyi, Görgei, Petőfi sorsa, ÁVH vérengzés '56-ban), izgalmas gondolatfűzésükkel, tényfeltáró riporteri nyomozásai kapcsán nemcsak izgalmasak, de lebilincselőek is. Sok új tényfeltárást, információt köszönhetünk munkásságának.

Most megjelent könyve is hosszú kutatómunka eredménye. A köztudatban azt rögzítették, hogy a XX. század egyik legnagyobb magyar költője öngyilkos lett. A két világháború közti időszakban ez a MÁV érdeke volt, hisz ha kiderült volna, hogy a költő halálért a vasút munkatársai is felelősek, igen magas kártérítési összeget kellett volna a családnak fizetniük. A Rákosi-korszaknak viszont igen jól jött, hogy egy "szocialistának" nevezhető költőt a Horthy-rendszer a sínek alá, öngyilkosságba hajszolt, mert ezzel a Horthy-rendszert és ideológiáját tudta a közgondolkodásba negatívan beépíteni. Noha már több, mint fél évszázada irodalomtörténészek vizsgálták József Attila halálának körülményeit, és kételyeiket kifejezhették, azok írott változata nem juthatott el a széles tömegekhez. Voit Krisztina például már 1958-ban felvetette ezt a kérdést. Kéri Edit figyelmét a téma iránt Garamvölgyi László rendőrezredes kutatásai keltették fel, aki már 16 évesen is foglalkozott iskolai dolgozatában József Attila halálának "baleset" és nem öngyilkosság kérdésével.

Kéri Edit kitartóan és szívósan felkeresett minden még élő tanút, emlékezőt, azok leszármazottait, akik 1937. december 3-a tragikus napján a helyszínen tartózkodtak. Újravizsgálta a hivatalos jegyzőkönyveket, jelentéseket, irattári dokumentumokat, melyek a költő halálának körülményeivel foglalkoztak, feltárta az ellentmondásokat. Szakorvosokkal konzultált a kérdésben, múzeumban utána nézett a korabeli szerelvény ismérveinek, a vasutas szabályzatnak. Helyszíni rajzok rekonstruálásával is dokumentálja a történteket. Végig olvasta és elemezte a kérdéssel foglalkozó irodalmat, az újságok szenzáció-éhes, valótlan hírközléseit (vonat elé vetette magát), miközben a tragédia két vasúti szerelvényének ütközője között történt. Hallatlan kitartással és lelkiismeretességgel kutatott, és nyomozott.

Mindezeken túl foglalkozik a költő életének halála előtti időszakával.

Kutatásaiból kiderül, hogy József Attilát tévesen félre kezelték, sőt felvetődik ennek esetleg "kísérleti" jellege is.
Boldog, bizalomteli kapcsolata volt Flórával, aki halála előtt öt nappal meglátogatta Szárszón, s miután József Attila a vonathoz kísérte, az elindult vonat mellett futva azt kiáltotta: "Karácsonykor esküszünk, Flóra!"
December 2-án halála előtt egy nappal meglátogatta három barátja, Ignotus Pál, Remenyik Zsigmond, Fejtő Ferenc, akik igen jó híreket hoztak számára. Januáról, tehát alig egy hónap múlva, lektori állása lesz a Pantheonnál, következő héten Miskolcon előadói estje lesz, Cserépfalvi kiadja legújabb verseskötetét, valamint januárban megkapja a Baumgarten-nagydíjat is (3000 pengő).
Az orvosa is bizakodó volt egészségi állapotát illetően.
A tragikus halál előtt alig egy órával jókedvűen sétálni indult.

Elég valószínűtlennek tűnik, hogy ilyen lelkiállapotban, életének jobbrafordulásakor két szerelvény közé vesse magát bárki is.
Az a tény, hogy a balesetet öngyilkosságnak álcázták, sígy tanították az iskolákban is, beláthatatlan következményekkel járt, mert József Attila sorsát felvállalva, a kor politikája elleni tiltakozásként Latinovits Zoltán is Szárszon vetette magát a vonat elé, s nem ő az egyedüli áldozat.

A szerző, könyvében mindvégig logikusan, lépésről lépésre haladva teszi fel a kutatandó kérdést, s adja meg rá a választ. Mindezeket rendkívül gazdag korabeli dokumentációval támasztja alá. Méltán számíthat az irodalomtörténészek elismerésére.

Kéri Edit ezzel a munkájával az irodalomtörténet egy homályos foltját egyértelműen megvilágította. József Attila nem lett öngyilkos.
Reméljük hogy a tankönyvek helyesbítik az életrajzi tévedést.
Köszönet és dicséret illeti Kéri Editet munkásságáért.
Kívánom, adjon neki a jó Isten erőt, és időt, további kutatásaihoz.

Orbán Éva
Nemzeti Hírháló

A lengyel elnök nem írja alá a lisszaboni szerződést

Lech Kaczynski szerint értelmetlen a törvény ratifikálása
Népszava Online

Nem írja alá Lech Kaczynski lengyel elnök az Európai unió lisszaboni szerződését kihirdető lengyel törvényt - derült ki az államfővel készült, hétfőn megjelent lapinterjúból.

"Így már értelmetlen" - felelte Kaczynski a Dziennik című napilap újságírójának arra a kérdésre, aláírja-e az uniós reformszerződést kihirdető törvényt, amelyet a lengyel parlament mindkét háza elfogadott. A lisszaboni szerződés lengyelországi ratifikációja az államfői aktussal lenne teljes.
MTI
Nemzeti Hírháló