.png)
.
Tüntető New York-i egyetemisták
Tüntető New York-i egyetemistákA The New York Times-ban megjelent cikk:
Katt a logora!
(LH, e blog New Yorki tudósítójától).
2009. február 21., szombat
Lázadás New Yorkban
A The New York Times-ban megjelent cikk:
Katt a logora!
(LH, e blog New Yorki tudósítójától).
Rózsa-Flores Eduardo – Ágoston Dániel : Chavez győzött. Meghalt a demokrácia. Éljen a háború!!!
.
Voltak már rossz arcú pofák a történelemben, akik szocialistának tartották magukat. Sztálintól, Pol Poton keresztül az ifjabb Mussoliniig széles a skála.
Chavez-t viszont aligha sorolhatjuk ebbe a körbe, bár jóképűnek éppen ő sem nevezhető. Ennek a bukott alezredesnek (puccsizmusa miatt rúgták ki a venezuelai fegyveres erők kötelékéből) államkoncepciója egyféle fúziója a peron-i és a fidel-i rendszereknek, megfűszerezve némi Woody Allen-es Banánköztársasággal. Rakjuk össze, keverjük meg és készen is van Venezuela.
Mindenki hallotta a szép mesét, mikor a két nevezetes, Marx és Engels, nagyot álmodott, s meghatározta a poszt-kapitalista világ szépséges, áhított fölállását azzal együtt, hogy kiknek is kellene vezetnie azt.
Ne kecsegtessük magunkat, a poszt-kapitalista szocializmus utópiája már ott elbukott, hogy a megalkotóját és atyját Karl Marxnak nevezték. Ismerjük a baloldaliság mibenlétét, látjuk mit tettek és tesznek a mai napig is. Szögezzük le, hogy a „szocialisták” egyrészt nem szocialisták (de legyünk korrektek politikailag, és nevezzük őket annak), másrészt sosem szerepelt értékrendjükben a szociális érzékenység, viszont annál inkább a saját, a mozgalom érdekei, illetve az elvtársak személyes boldogulása. Szép dolog az összetartás, de a csalánt a máséval tessék verdesni.
Venezuela tehát aligha definiálható szocialista államként. Sajnos, vagy sem, a valóság és minden tény alapján a Chavez-félék „demokratikus”, és „egyenlőségre törekvő” személyek termelik ki a szocialisták új generációját, amely még annyira sem áll rokonságban az eredeti, klasszikus szocializmussal, így bátran mondhatjuk, nagyobb szarban vagyunk, mint „elődeinek” idején. Ezt látjuk is, érezzük is, rendkívül büdös is.
Chavez - kihasználva az állami inkumbens erőforrásait teljesen ellenőrzése alá vonva a politika minden ágát, illetve a média jelentős részét, manipulálva ezzel a mozgatóerőt jelentő olaj patronátust – múlt vasárnap szín tiszta győzelmet aratott azon a népszavazáson, amelynek alapján gyakorlatilag az idők végtelenségéig a hatalomban tarthatja saját magát. Tizenöt éve áll a kormányzás élén, mandátuma elvileg 2013-ban járt volna le. Ilyen ez a szocialista. Nem képes távozni az addiktív hatalomból és mindent megtesz azért, hogy megtartsa azt. Ismerős ugye?
A venezuelai "demokratikus" diktátor
Chavez egy héttel ezelőtt uralkodóvá avanzsált. De ahogy a fent említettek közül bár semelyik pont nem mond ellent nyilvánvaló győzelmének, vagy nem vonja kétségbe azt, - ezt a korábban leírt botrányos szabálytalanságok megismerése előtt írtuk! - ne felejtsük el, hogy Chaveznek soha, egyetlen percig nem volt esze ágában sem elhagyni hivatalát - legalábbis élve nem (ismerős ugye?)
Az általa bitorolt pluralizmus, a vitán felüli egyetértés személyével kapcsolatban és az őt övező konszenzus a kormányzat legfontosabb szintjein valami olyasmit jelent, ami minden, de nem ünnepelni való és semmi biztatót nem vetít előre Venezuela jövőjével kapcsolatban. Mint a mi esetünkben is, merthogy a hatalmat betegesen imádó és hozzá eszelősen ragaszkodó ”magyar” Néró akinek uralkodásának legitimitását nem lehet vitatni - mondja a hajbókoló, opportunista ellenzék - mert akkor, jaj mi lenne az intézményes demokráciával?...
Törvényes vagy sem, demokratikus vagy nem, Chavez mindent megtett annak érdekében, hogy megvalósítsa hivatali örökkévalóságáról szóló törvényi elképzeléseit.
Ennek pedig barátaim, semmi köze a valódi szocializmushoz.
Egy magára valamit is adó szocializmusban a nép hatalma széles(ebb) körű, nem pedig teljesen állami.
A "magyar" "demokratikus" diktátor
A Morales-félé Vörös -naná!- Poncsók nevű terrorista csoport
Ha nem így történik Venezuela esetében, de Bolíviában is, könnyen polgárháború törhet ki, ez lehet a következő fejezet a két latin amerikai ország történelmében.
A várható következmények: Venezuelában hosszan tartó káoszra lehet berendezkedni – irtózatosan kellemetlen következményekkel a venezuelai kőolajat felhasználó országokban. Bolívia esetében pedig, egy belső fegyveres konfliktus az ország széteséséhez vezethet, és ez, olyan folyamatokat indíthat el az egész szubkontinensen melyeket ma még, nagyon kevés elemző meri hangosan elemezni, egyáltalán prognosztizálni.
A végkifejletig már nem kell sokat aludni.
Megjelent párhuzamosan ebben a blogban és testvéroldalunkon, az Ellenkultúrában
.
„SZOCIALIZMUS”, VAGY HALÁL
A Pinochet diktatúra alatt volt egy vicc, ami arról szólt, hogy a chilei diktátor állami látogatásra megy Bolíviába, nemzetének régi riválisához. Az állami vacsorán a bolíviai elnök bemutatta chilei vendégének Señor ezt-és-ezt, mint a Bolíviai Haditengerészet vezetőjét. Pinochet csúfolódva forgatta szemeit a tenger nélküli ország miniszterére, és gúnyos hangon azt kérdezte: Maga a tengerészeti miniszter? A bolíviai elnök erre szemrebbenés nélkül azt felelte: Hol itt a probléma? Maguknak meg igazságügyi miniszterük van!
Nos e vicc értelemben, ha Hugó Chavez úgy szeretné 
magát beállítani, mint igaz szocialistát, aki maga magában hazája fegyveres erőinek mozgatórugója, akit eskü kötelez, a forradalom és a szocializmus bátor, harcias képviselőinek, a munkásosztály hivatott védelmezője, akkor ezt bátran megteheti. De csak akkor, és csak abban az esetben ha Gyurcsány Ferencet a demokrácia igaz beszédű védelmezőjének kiáltjuk ki. Ebben az esetben Hugó Chavez-t is akár aposztrofálhatjuk úgy, mint a szocializmus utolsó akcióhősét, nem igaz?
magát beállítani, mint igaz szocialistát, aki maga magában hazája fegyveres erőinek mozgatórugója, akit eskü kötelez, a forradalom és a szocializmus bátor, harcias képviselőinek, a munkásosztály hivatott védelmezője, akkor ezt bátran megteheti. De csak akkor, és csak abban az esetben ha Gyurcsány Ferencet a demokrácia igaz beszédű védelmezőjének kiáltjuk ki. Ebben az esetben Hugó Chavez-t is akár aposztrofálhatjuk úgy, mint a szocializmus utolsó akcióhősét, nem igaz?Voltak már rossz arcú pofák a történelemben, akik szocialistának tartották magukat. Sztálintól, Pol Poton keresztül az ifjabb Mussoliniig széles a skála.
Chavez-t viszont aligha sorolhatjuk ebbe a körbe, bár jóképűnek éppen ő sem nevezhető. Ennek a bukott alezredesnek (puccsizmusa miatt rúgták ki a venezuelai fegyveres erők kötelékéből) államkoncepciója egyféle fúziója a peron-i és a fidel-i rendszereknek, megfűszerezve némi Woody Allen-es Banánköztársasággal. Rakjuk össze, keverjük meg és készen is van Venezuela.
Mindenki hallotta a szép mesét, mikor a két nevezetes, Marx és Engels, nagyot álmodott, s meghatározta a poszt-kapitalista világ szépséges, áhított fölállását azzal együtt, hogy kiknek is kellene vezetnie azt.
Ne kecsegtessük magunkat, a poszt-kapitalista szocializmus utópiája már ott elbukott, hogy a megalkotóját és atyját Karl Marxnak nevezték. Ismerjük a baloldaliság mibenlétét, látjuk mit tettek és tesznek a mai napig is. Szögezzük le, hogy a „szocialisták” egyrészt nem szocialisták (de legyünk korrektek politikailag, és nevezzük őket annak), másrészt sosem szerepelt értékrendjükben a szociális érzékenység, viszont annál inkább a saját, a mozgalom érdekei, illetve az elvtársak személyes boldogulása. Szép dolog az összetartás, de a csalánt a máséval tessék verdesni.
Venezuela tehát aligha definiálható szocialista államként. Sajnos, vagy sem, a valóság és minden tény alapján a Chavez-félék „demokratikus”, és „egyenlőségre törekvő” személyek termelik ki a szocialisták új generációját, amely még annyira sem áll rokonságban az eredeti, klasszikus szocializmussal, így bátran mondhatjuk, nagyobb szarban vagyunk, mint „elődeinek” idején. Ezt látjuk is, érezzük is, rendkívül büdös is.
Chavez - kihasználva az állami inkumbens erőforrásait teljesen ellenőrzése alá vonva a politika minden ágát, illetve a média jelentős részét, manipulálva ezzel a mozgatóerőt jelentő olaj patronátust – múlt vasárnap szín tiszta győzelmet aratott azon a népszavazáson, amelynek alapján gyakorlatilag az idők végtelenségéig a hatalomban tarthatja saját magát. Tizenöt éve áll a kormányzás élén, mandátuma elvileg 2013-ban járt volna le. Ilyen ez a szocialista. Nem képes távozni az addiktív hatalomból és mindent megtesz azért, hogy megtartsa azt. Ismerős ugye?
Lényegében a szavazást demokratikusnak nevezhetjük, mivel többé-kevésbé megfelelt a világ egyéb részein is elfogadott, illetve alkalmazott demokratikus játékszabályoknak. Ezzel Chavez demokratikusan – ez alatt természetesen a chavez-i „irányított demokráciát” értjük, amely a kommunista Kuba, a forradalom védelmére 
alakult bizottságainak „demokráciája”, ami egyenértékű, vörös banánköztársasági változata a (hála az Égnek, merthogy nem a népnek!) rég kimúlt „népi demokráciáknak” , amiben - véglegesen (!) is újraszavaztatta magát.
Két gyilkos majom a klubból avagy a a tanítvány és a mester
De még mielőtt bárki megpróbálna bármit is az itt leírt szavakba bele magyarázni, leszögezzük: Chavez törvényes és legális uralkodója Venezuelának! Érvényesen megválasztott, törvényesen megválasztott, megfelelően megválasztott… és így tovább, és így tovább.
– Amikor a cikkünket írni kezdtük, még nem tudtuk azt, mi lesz a venezuelai ellenzék álláspontja a népszavazás után: minden kritika és megjegyzés nélkül, gyáván és gerinctelenül, elfogadták a végeredményt. Végül is az ellenzéknek is élnie kell valamiből, és hát minek vegye át a hatalmat, mikor egy akkora strukturális válság közeledik Venezuelában, mely azzal fenyeget, kő kövön nem marad majd... sem hatalmat gyakorló politikus a helyén. Ismerős ez is, ugye?
A népszavazás végeredményének kihirdetése után pár nappal, nyilvánosságra került néhány videó felvétel, amelyen azt látni, hogy a venezuelai fegyveres erők katonai szavazatokkal teli urnákat égetnek el, semmisítenek meg a szavazatok megszámlálása előtt. Hurrá és taps az ellenzéknek! Az eredmény kihirdetve, nincs mit tenni, de azért közzé tesszük, milyen országos disznó ez a felkapaszkodott senki, akit Chaveznek hívják... Hum, és még egyszer hum... Rémlik nekünk valami kikerülhetetlen párhuzam a 2002-es magyarországi választásokkal... elcsalt választások természetesen, és mi, a nem „hivatalos” ellenzék, a majdani csőcselék, szóba is tettük ezt: hogy igenis csaltak az elvtársak. Sőt. Híd blokádunk is volt. Majd az országos választási-csalási bizottság közölte: igenis, elő fordulták szabálytalanságok... de nincs mit tenni, mert a szavazatokat a törvény előírta időben és módon megsemmisítették. A királynő lojális - és zsírós fotelját féltő - ellenzéke szépen kussolt.
Nohát, nohát... mik vannak...
alakult bizottságainak „demokráciája”, ami egyenértékű, vörös banánköztársasági változata a (hála az Égnek, merthogy nem a népnek!) rég kimúlt „népi demokráciáknak” , amiben - véglegesen (!) is újraszavaztatta magát.Két gyilkos majom a klubból avagy a a tanítvány és a mester
De még mielőtt bárki megpróbálna bármit is az itt leírt szavakba bele magyarázni, leszögezzük: Chavez törvényes és legális uralkodója Venezuelának! Érvényesen megválasztott, törvényesen megválasztott, megfelelően megválasztott… és így tovább, és így tovább.
– Amikor a cikkünket írni kezdtük, még nem tudtuk azt, mi lesz a venezuelai ellenzék álláspontja a népszavazás után: minden kritika és megjegyzés nélkül, gyáván és gerinctelenül, elfogadták a végeredményt. Végül is az ellenzéknek is élnie kell valamiből, és hát minek vegye át a hatalmat, mikor egy akkora strukturális válság közeledik Venezuelában, mely azzal fenyeget, kő kövön nem marad majd... sem hatalmat gyakorló politikus a helyén. Ismerős ez is, ugye?
A népszavazás végeredményének kihirdetése után pár nappal, nyilvánosságra került néhány videó felvétel, amelyen azt látni, hogy a venezuelai fegyveres erők katonai szavazatokkal teli urnákat égetnek el, semmisítenek meg a szavazatok megszámlálása előtt. Hurrá és taps az ellenzéknek! Az eredmény kihirdetve, nincs mit tenni, de azért közzé tesszük, milyen országos disznó ez a felkapaszkodott senki, akit Chaveznek hívják... Hum, és még egyszer hum... Rémlik nekünk valami kikerülhetetlen párhuzam a 2002-es magyarországi választásokkal... elcsalt választások természetesen, és mi, a nem „hivatalos” ellenzék, a majdani csőcselék, szóba is tettük ezt: hogy igenis csaltak az elvtársak. Sőt. Híd blokádunk is volt. Majd az országos választási-csalási bizottság közölte: igenis, elő fordulták szabálytalanságok... de nincs mit tenni, mert a szavazatokat a törvény előírta időben és módon megsemmisítették. A királynő lojális - és zsírós fotelját féltő - ellenzéke szépen kussolt.
Nohát, nohát... mik vannak...
A venezuelai "demokratikus" diktátorChavez egy héttel ezelőtt uralkodóvá avanzsált. De ahogy a fent említettek közül bár semelyik pont nem mond ellent nyilvánvaló győzelmének, vagy nem vonja kétségbe azt, - ezt a korábban leírt botrányos szabálytalanságok megismerése előtt írtuk! - ne felejtsük el, hogy Chaveznek soha, egyetlen percig nem volt esze ágában sem elhagyni hivatalát - legalábbis élve nem (ismerős ugye?)
Az általa bitorolt pluralizmus, a vitán felüli egyetértés személyével kapcsolatban és az őt övező konszenzus a kormányzat legfontosabb szintjein valami olyasmit jelent, ami minden, de nem ünnepelni való és semmi biztatót nem vetít előre Venezuela jövőjével kapcsolatban. Mint a mi esetünkben is, merthogy a hatalmat betegesen imádó és hozzá eszelősen ragaszkodó ”magyar” Néró akinek uralkodásának legitimitását nem lehet vitatni - mondja a hajbókoló, opportunista ellenzék - mert akkor, jaj mi lenne az intézményes demokráciával?...
Törvényes vagy sem, demokratikus vagy nem, Chavez mindent megtett annak érdekében, hogy megvalósítsa hivatali örökkévalóságáról szóló törvényi elképzeléseit.
Ennek pedig barátaim, semmi köze a valódi szocializmushoz.
Egy magára valamit is adó szocializmusban a nép hatalma széles(ebb) körű, nem pedig teljesen állami.
A "magyar" "demokratikus" diktátorNagyobb az átláthatóság, nem pedig kisebb. A hatalom széleskörűen megosztott, nem pedig egy önimádó őrült kezében centralizált, aki vasárnaponként öt órán keresztül beszél a TV-ben, „mocskos terroristázva és fasisztázva”, mindenkit, aki kritizálni meri őt. Ismerős jelenség ez ugye?
A különbség, hogy Magyarországon még nem érett be ez a fajta Chavez-gyümölcs. De érik... és savanyú lesz. Nagyon. Sőt, mint ama bizonyos magyar narancs... Az ellenzék meg majd segít ahhoz... megmagyarázza hogy: savanyú is, keserű is, nevetséges is, összességében szar az egész, de a miénk, és a „demokratikus stabilitás érdekében” be kell azt kapni, kedves polgártársak, mert ellenkező esetben „leszen itten rendes káosz ám, és jönnek ezek a forró fejű nacionalista - fasiszták, stb. és mindent a fejére állítanak majd. Nem akarjuk mi ezt, ugye?"
Tény, hogy a mélynövésű alezredeske hatalomba kerülésének idején, az ellenzéket kétes és korrupt oligarchák vezeték, irányították, ami egy Chavez-félé gátlástalan demagógnak olyan jól jött, mint egy falat szalámi az éhező remetének.
A dolgok viszont sokat változtak az utóbbi öt év alatt. A venezuelai ellenzék kiszélesedett, szervezettebb lett és megerősödött, szélesebb körben működik, a hagyományos jobboldaltól, egészen a különböző radikálisokig. Vannak demokraták, centristák, baloldaliak (a szocialisták is), akik mára már egy érett és használható pluralizmust képviselnek ellenzék gyanánt.
A különbség, hogy Magyarországon még nem érett be ez a fajta Chavez-gyümölcs. De érik... és savanyú lesz. Nagyon. Sőt, mint ama bizonyos magyar narancs... Az ellenzék meg majd segít ahhoz... megmagyarázza hogy: savanyú is, keserű is, nevetséges is, összességében szar az egész, de a miénk, és a „demokratikus stabilitás érdekében” be kell azt kapni, kedves polgártársak, mert ellenkező esetben „leszen itten rendes káosz ám, és jönnek ezek a forró fejű nacionalista - fasiszták, stb. és mindent a fejére állítanak majd. Nem akarjuk mi ezt, ugye?"
Tény, hogy a mélynövésű alezredeske hatalomba kerülésének idején, az ellenzéket kétes és korrupt oligarchák vezeték, irányították, ami egy Chavez-félé gátlástalan demagógnak olyan jól jött, mint egy falat szalámi az éhező remetének.
A dolgok viszont sokat változtak az utóbbi öt év alatt. A venezuelai ellenzék kiszélesedett, szervezettebb lett és megerősödött, szélesebb körben működik, a hagyományos jobboldaltól, egészen a különböző radikálisokig. Vannak demokraták, centristák, baloldaliak (a szocialisták is), akik mára már egy érett és használható pluralizmust képviselnek ellenzék gyanánt.
Ám ez ne tévessze meg senkit: ezek a demokratikusan artikulált, intézményes ellenzéki erők, korábban már leírt immanens gyávaságuk miatt – nem is lehetnek mások! - soha nem lesznek képesek a Chavez, vagy a bolíviai kamu indián – mert nem az - Morales-féle demokratikus diktatúrai elleni hathatós fellépésére. Egy egyszerű oknál fogva: az olyan hatalmat mint az előbb említett két majomszabásúét, nem lehet parlamenti demokratikus eszközökkel megtörni. Ki is merítették rég, az összes lehetséges polgári demokratikus eszközt. 
Mit tett erre Chavez? Mit tett a nyugat-európai ultra-liberális NGO-k kedvence és a „demokrácia megerősítésére” létrehozott különféle alapítványok – a Soros-féle Open Society, például - fő kegyeltje Evo Morales, aki nem tesz mást, minthogy ezen felforgató szervezetek által megírt forgatókönyve szerint cselekszik?
A neo-inka császár Evo Morales, Soros György, Fidel és Chavez haverja
Mindkét esetben, a polgári – vegyes népi elemekkel gazdagított, egyes esetekben - ellenzék kimerítette lehetőségeit és a teljes kifulladás felé tart. Mindkét esetben az illetékes vörös vagy vörösödő hatalom új alkotmányok kierőszakolásával válaszolt azzal az el nem titkolt céllal, hogy mindörökké kiküszöbölje a demokratikus, parlamentáris eszközökkel történő megbuktatásuknak a lehetőségét.
Azt írtuk fentebb, hogy Venezuelában az ellenzék kiszélesedett, szervezettebb lett és megerősödött. Ezt a szervezettséget bizonyítandó, most lépniük kell. Történelmük bár nem nyúlik vissza hosszú időkre, most össze kell tartaniuk, és alternatívát kell nyújtaniuk a népnek ezzel az állat Chavez-zel szemben. Mindegyiküknek ugrásra készen kell állnia, ha meg akarják akadályozni, hogy az unokáiknak ne kelljen a Chavez-t hallgatniuk harminc év múlva is.
U.I.: Most pedig ellentmondásba keveredünk – vagy mégsem - azzal, amit eddig írtunk. A nyakunkat merjük tenni rá, hogy Chavez nem fogja kihúzni még az elkövetkezendő 10 évet sem, és még talán így is sokat mondunk. Túl sok energiát feccölt a venezuelai hadseregébe és ez vezet majd a bukásához. A világgazdasági recesszió, az olaj rohamosan zuhanó ára ellen vajmi keveset tett az venezuelai elnök, ami törvényszerűen vezet a már most is jelenlévő mérhetetlen korrupcióhoz, a horrorisztikus gyilkossági arányokhoz aminek elharapózása pedig egyértelműen fogja kiváltani – inkább előbb, mint utóbb – a népek hatalmas elégedetlenségét. Szeretnénk azt hinni, hogy a társadalmi elégedetlenség áttöri a falakat, megnyitva az utat egy másik tábornok katonai puccsa előtt, nem kímélve a saját hatalmába végtelenül szerelmes diktátort. Egy ellenzéki győzelemmel, sokkal kívánatosabb véget érne a történet, ami - lássuk be - ilyen helyzetben bármikor bekövetkezhet. Egy ilyen győzelem pedig csak a javára válna mindenkinek. Nem éljenezzük és nem támogatunk puccsokat, tudván, hogy léteznek békésebb eszközök is, nem beszélve arról, hogy rosszul is kiveheti magát a dolog. De mivel szájig ér a szar, abba pedig belefulladni igen könnyű, így a jelenlegi helyzetben ez tűnik a legvalószínűbb opciónak.
Mit tett erre Chavez? Mit tett a nyugat-európai ultra-liberális NGO-k kedvence és a „demokrácia megerősítésére” létrehozott különféle alapítványok – a Soros-féle Open Society, például - fő kegyeltje Evo Morales, aki nem tesz mást, minthogy ezen felforgató szervezetek által megírt forgatókönyve szerint cselekszik?A neo-inka császár Evo Morales, Soros György, Fidel és Chavez haverja
Mindkét esetben, a polgári – vegyes népi elemekkel gazdagított, egyes esetekben - ellenzék kimerítette lehetőségeit és a teljes kifulladás felé tart. Mindkét esetben az illetékes vörös vagy vörösödő hatalom új alkotmányok kierőszakolásával válaszolt azzal az el nem titkolt céllal, hogy mindörökké kiküszöbölje a demokratikus, parlamentáris eszközökkel történő megbuktatásuknak a lehetőségét.
Azt írtuk fentebb, hogy Venezuelában az ellenzék kiszélesedett, szervezettebb lett és megerősödött. Ezt a szervezettséget bizonyítandó, most lépniük kell. Történelmük bár nem nyúlik vissza hosszú időkre, most össze kell tartaniuk, és alternatívát kell nyújtaniuk a népnek ezzel az állat Chavez-zel szemben. Mindegyiküknek ugrásra készen kell állnia, ha meg akarják akadályozni, hogy az unokáiknak ne kelljen a Chavez-t hallgatniuk harminc év múlva is.
U.I.: Most pedig ellentmondásba keveredünk – vagy mégsem - azzal, amit eddig írtunk. A nyakunkat merjük tenni rá, hogy Chavez nem fogja kihúzni még az elkövetkezendő 10 évet sem, és még talán így is sokat mondunk. Túl sok energiát feccölt a venezuelai hadseregébe és ez vezet majd a bukásához. A világgazdasági recesszió, az olaj rohamosan zuhanó ára ellen vajmi keveset tett az venezuelai elnök, ami törvényszerűen vezet a már most is jelenlévő mérhetetlen korrupcióhoz, a horrorisztikus gyilkossági arányokhoz aminek elharapózása pedig egyértelműen fogja kiváltani – inkább előbb, mint utóbb – a népek hatalmas elégedetlenségét. Szeretnénk azt hinni, hogy a társadalmi elégedetlenség áttöri a falakat, megnyitva az utat egy másik tábornok katonai puccsa előtt, nem kímélve a saját hatalmába végtelenül szerelmes diktátort. Egy ellenzéki győzelemmel, sokkal kívánatosabb véget érne a történet, ami - lássuk be - ilyen helyzetben bármikor bekövetkezhet. Egy ilyen győzelem pedig csak a javára válna mindenkinek. Nem éljenezzük és nem támogatunk puccsokat, tudván, hogy léteznek békésebb eszközök is, nem beszélve arról, hogy rosszul is kiveheti magát a dolog. De mivel szájig ér a szar, abba pedig belefulladni igen könnyű, így a jelenlegi helyzetben ez tűnik a legvalószínűbb opciónak.
A Morales-félé Vörös -naná!- Poncsók nevű terrorista csoportHa nem így történik Venezuela esetében, de Bolíviában is, könnyen polgárháború törhet ki, ez lehet a következő fejezet a két latin amerikai ország történelmében.
A várható következmények: Venezuelában hosszan tartó káoszra lehet berendezkedni – irtózatosan kellemetlen következményekkel a venezuelai kőolajat felhasználó országokban. Bolívia esetében pedig, egy belső fegyveres konfliktus az ország széteséséhez vezethet, és ez, olyan folyamatokat indíthat el az egész szubkontinensen melyeket ma még, nagyon kevés elemző meri hangosan elemezni, egyáltalán prognosztizálni.
A végkifejletig már nem kell sokat aludni.
Megjelent párhuzamosan ebben a blogban és testvéroldalunkon, az Ellenkultúrában
.
2009. február 20., péntek
Rómában is elfogtak egy Sztojkát!
Tegnap Rómában és a toszkán kikötővároshoz közeli Livorno cigánytelepén fogták el az olasz hatóságok (román kollegáik közreműködésével) azt a két férfit, akiket szombat óta nagy erőkkel kerestek. A városközponthoz közeli Caffarella-pakban megerőszakoltak és brutálisan bántalmaztak egy 14 éves olasz kislányt, 16 éves barátját is összeeverték, mobiltelefonjaikat elvették ( http://barikad.hu/node/24144). Az olasz közvéleményt mélységesen felháborította az eset, az emberek egyöntetűen azonnali rendteremtést követeltek a kormánytól, mert az utóbbi időben soha nem látott mértékben megszaporodtak a hasonló bűncselekmények, melyeket kivétel nélkül nomád táborokban lakó romániai cigányok és "hátrányos helyzetű" harmadik világbeli illegális bevándorlók követtek el. A caffarella-park-i eset kapcsán a tanúvallomások szerint a rendkívül súlyos bűncselekményt "Két, sötétbőrű, kelet-európai akcentussal beszélő, vélhetően Roma" követte el - a tanúvallomások szerint. a 20 éves Alexandru Isztoikát (alias Sztojka) és a 36 éves Karol Racz-ot (Rácz Károly) tegnap fogták el a hatóságok. Előbbit Rómában, Ráczot pedig a tradicionálisan kommunista kikötőváros, Livorno vezetői által a mai napig fel nem számolt, a város szélén található "nomád cigánytelepen". A livorno-ihoz hasonló városszéli sátortáborokat ( melyeket nem mi, hanem az olasz sajtó nevez "campi nomadi"-nak azaz nomád telepeknek és amely az olaszok szerint a bűnözés melegágyai) több nagyvárosban már részben vagy teljes egészében felszámolták. Mohácsi Viktória -a magyar adófizetők pénzén EP-képviselő- cigány-lobbista tegnap az Európai Parlamentben pont az ilyen olasz hatósági eljárások miatt tiltakozott. A két bizalomgerjesztő "vendégmunkást", Sztojkát és Ráczot idén január 21-én egy ilyen razzia alkalmával már ellenőrizték, papírjaikat akkor rendben találták és elengedték őket, pedig akkor is egy nemi erőszak-ügyben nyomoztak a hatóságok.
Corrierre Della Sera és La Stampa nyomán fordítás: Horváth Ádám
Idén január 24-én Rómában egy másik nemi erőszak-ügyben már ellenőrizték a két jó megjelenésű "vendégmunkást" (A többi bizalomgerjesztő arcot is érdemes szemrevételezni), a cigánytelepen lezavart gyors igazoltatás után futni hagyták őket. Egyébként az ilyen ellenőrzések miatt sírt tegnap az Európai Parlamentben Mohácsi Viktória. (http://barikad.hu/node/24340) . Akkor egy , a buszmegállóban várakozó 41 éves olasz nőt erőszakoltak meg és raboltak ki.Galéria:
http://www.corriere.it/gallery/Cronache/vuoto.shtml?2009/02_Febbraio/caffarella/2&1
Képaláírások:
1: Rómában fogták el az egyik gyanúsítottat, Alexandru Isztojka Loyos-t
2: -"-
3: Már bilincsben a kislány vélt támadója
4: -"-
5: A másik gyanúsítottat, Rácz Károlyt a livorno-i kapitányságra kísérik
6: ...
7...
8...
9...
10: A 20 éves Alexandru Isztoika Loyos
11: A 36 éves Rácz Károly
12: A toszkánai Livorno kikötővároshoz közeli nomád cigánytelep (az olasz sajtó nevezi így) , ahol Rácz Károlyt megtalálták
13: Sajtókonferencián jelentik be az oláhcigányok elfogását.
.
2009. február 19., csütörtök
No New Troops To Afghanistan
.
The Troops Out Now Coalition condemns the recent announcement that President Obama has ordered 17 thousand more troops to Afghanistan.
The people voted overwhelmingly for an end to war and occupation. The world demands that it end. Most importantly, the people of Afghanistan, Iraq, and Palestine demand that it end.
To send more U.S. soldiers to Afghanistan amidst new revelations of U.S. military war crimes, and at a time when working people here a facing an unprecedented economic crisis is an outrage. Every day, thousands are being laid off or thrown out of their homes - we need money for housing and jobs, not for war and endless occupation.
Escalating the war in Afghanistan is a betrayal of the faith that the people put in the new president to stop Bush's war on the world.
We must continue to mobilize to demand:
For more information or to get involved, go to www.TroopsOutNow.org
.
March on the Pentagon - March 21
March on Wall Street - April 3 & 4
No New Troops To Afghanistan
End War and Occupation
Bring all the Troops Home NOW!
March on Wall Street - April 3 & 4
No New Troops To Afghanistan
End War and Occupation
Bring all the Troops Home NOW!
The Troops Out Now Coalition condemns the recent announcement that President Obama has ordered 17 thousand more troops to Afghanistan.
The people voted overwhelmingly for an end to war and occupation. The world demands that it end. Most importantly, the people of Afghanistan, Iraq, and Palestine demand that it end.
To send more U.S. soldiers to Afghanistan amidst new revelations of U.S. military war crimes, and at a time when working people here a facing an unprecedented economic crisis is an outrage. Every day, thousands are being laid off or thrown out of their homes - we need money for housing and jobs, not for war and endless occupation.
Escalating the war in Afghanistan is a betrayal of the faith that the people put in the new president to stop Bush's war on the world.
We must continue to mobilize to demand:
- No new troops!
- Immediate withdrawal of all U.S. troops from Iraq and Afghanistan
- Money for Human Needs Not War!
For more information or to get involved, go to www.TroopsOutNow.org
.
2009. február 17., kedd
Ágoston Dániel: Gyurcsány beszédének margójára
.
No comment...azaz mégis:
No comment...azaz mégis:
Soha életemben nem láttam szánalmasabb és dühítőbb nyálverést, mint öt perccel ezelőtt a televízióban. Én ártatlanul nézem a TV-t és morgolódom a világ dolgain a híradó után, amikor is a képembe mászott Gyurcsány Ferenc módfelett irritáló képe. Vérnyomásom rögvest kétezerre ugrott, de hirtelen - egy fél ezred másodperc erejéig - felcsillant bennem a reménykeltő gondolat: Lehet, hogy bejelenti lemondását? Naiv vagy te Dani...Aztán kezdetét vette a közhelyes és népámító injekciózás at live.
"Kedves Honfitársaim" szólt népéhez a Securitate, amitől azonnal megduplázódott a vérnyomásom, s szemeim elé került a kép, amint a beszéd írójával azon tanakodnak, hogy miképpen csempésszék bele a beszédbe a hazafiasság manapság dívó jelenségét. Hát így. Álszent, álhazafias és végtelenül undorító negédes hangon, megértő két szemével, kissé bűntudatosan, de felelősségteljesen szólt népéhez Ferenc, honfitársnak nevezve a magyart.
Most bevallotta! Eddig is tudtuk, hogy Őszödön igazságbeszéd hangzott el, de most színt vallott és belátta: három éve elkövetett egy hibát, mert nem volt velünk őszinte.
Nyugdíjasok és bigott kommunisták, az MSZP-s kemény mag és a békeszerető csendes többség, kik életüket is adnák ezért az emberért zokogtak a TV előtt. Hőst hallani a televízióból, at live!
Gyurcsány azt mondta, hogy a válság a gazdaság betegsége. A gazdaság betegsége pedig Gyurcsány és a mögötte álló érdekszféra, bár ezt elfelejtette közölni a Bociszemű. Röpködtek a közhelyek, pufogtak az injekciós, buzdító szólamok. Mikor rövid, de annál általánosabb hülyeségei után - amiben elmagyarázta, hogy tulajdonképpen miért is jó az, ha összeszarásig húzzuk a nadrágszíjat, illetve, hogy miért jó, ha 3810-ig 400 évre emeljük a nyugdíjkorhatárt -, jámbor határozottsággal közös cselekvésre kérte a népet, hallottam, amint kitör a nyugdíjasokból az orgasztikus gyönyör. Zsebkendők repkedtek, térdek remegtek, Churchill pedig önmagán szégyenkezve tekintett alá az égből példaképére. Hó is csak azért hullik, mert az angyalok könnyei megfagynak, mire hozzánk leérnek, de ki ne értené meg Gábriel zokogását egy ilyen rétor hallatán.
"Kedves honfitársaim" - folytatta a vége felé járó beszédet, s újra vállhoz emelete a közhelyeket pufogtató gépágyúját, majd könyörtelenül tüzet nyitott. Azt mondta, hogy a kormány tudja a dolgát és kész is azt véghez vinni. Felmerül a kérdés, eddig nem tudta? Vagy, ha igen, akkor miért is tartunk itt? Vagy felmerülhet még az is, hogy EZ a kormány dolga.
De nyugdíjas fájdalom, végéhez értünk a beszédnek. Nekem fürdőkádnyi hab ömlött kifelé ajkaim közül, testem centrifugálisan remegett, ő pedig bocsánatot kért, mert megzavart. Meg sem kérdezte, hogy egyáltalán zavarhat-e... utólag pedig kifejezetten paraszt dolog megkérdezni. Házaló ügynök stílus volt ez a javából Feri, hiszen azok másznak bele az ember életébe, s mondják el tökéletesen érdektelen és hazug monológjaikat, amire még csak kérdezni sem lehet. Ilyen ember maga drága Ferenc! Belép az életembe, zavar, zaklat, rám sóz valami olyat, amit nem is akarok, majd az azzal járó hiteleket, tönkreteszi az életem, végül bocsánatot kér, szégyenkezik. Majd újra próbálkozik mindennel. És még azt sem lehet mondani, hogy "miért nem kapcsoltál el", ugyanis mindenütt ez ment. A "kapcsold ki" érv pedig kifejezetten kirekesztő számomra...
Gyurcsány Ferenc tehát elvett öt percet az egészségemből. Egész pontosan fogalmazva újabb 5 percet. Összeadva ezek a percek kemény évtizedek. De ilyen ez a Ferenc! Már az időmet is lopja. Soha nem nézem a Vacsoracsatát, de most inkább egy egész évadot végignéztem volna belőle, semmint ezt a bájgúnár, nagymama kedvencét. Előbbiben legalább főznek. Dolgoznak benne, csinálnak benne valamit és talán szórakoztató is. Ráadásul némi főzési fondorlat is ragadhat az emberre, de Ferenctől...A zokogó többség viszont szalutálásra emelte fejét, büszkén kihúzta magát és hátterükben megjelent a trikolór lobogó, amit diadalmasan borzolt a szél, s egy emberként rázendítettek (at live):
"Egy kézfogás fölér a harcban
A honnak szóló esküvel,
S mi mind egyetértünk abban,
Nekünk a kommunizmus kell..."
A honnak szóló esküvel,
S mi mind egyetértünk abban,
Nekünk a kommunizmus kell..."
Én pedig csak habzottam, habzottam csendesen, s két habzás közt megkérdeztem magamtól hangosan: Ugyan ki hisz ennek a trógernek?
Átvetél a testvér blogomból
.
Új évad, régi szereplők, változatlan műsor
(avagy dúl dögvész a cirkuszban)
A bohóc föláll, hajladozik, toporog, s furcsán gesztikulál. Arcán egymást váltják a szerephez kellő kifejezések. A bohóc kappanszerű, éles hangon magyaráz, - mit magyaráz, - tanít, okít, megvilágít, felvilágosít. Átszellemült tekintettel, kerekre meresztett, fátyolos szemmel, kitágult pupillákkal billegeti a cérnavékony, inas nyakán lötyögő, ráncos, koravén fejét, miközben ádámcsutkája vadul rángatózik, s nyeli a nyálat feszt, ami a felindultságtól egyre jobban termelődik.
Kusza, váratlan érveket sorol, amelyek egy sosemvolt, szép, új világ alapjairól, a legújabb reformról szólnak, s előretekintve vizionál az elkövetkezendő évekről. Gyurcsányia, -gondolja révü
letében.
Körbeüli a fél parlamenti patkó. A maszop. Egyesek ámulva figyelik. Más hívek okosan bólogatnak, de akadnak, akik eszelős tekintettel csüngnek minden egyes szaván, s ragyog a boldogság a tekintetükön. A frakcióvezető, a kis ráncos, inas, nyuvadt lendvai szinte kiugrik a bőréből, s túlvilági fény sugárzik ábrándos szemeiből.
Ó, a mi Ferink! Szinte hallani a megkönnyebbült sóhajt, amint feltör az elhivatott szoci hölgyek kebeléből. Meg vagyunk mentve, - gondolják, s felszabadultan tapsikolnak egy-egy blikkfangos megszorítás ismertetése után. Brutális.
A patkó másik felén üresek a padsorok. A fidesz-kdnp kivonult. Ez a műsor, talán leghatásosabb része. Jól bevált, már hosszú ideje.
A nézők el vannak ámulva a határozott bejelentésen, s megindulnak az ellenzék vezető erői. Megállíthatatlanul tolonganak kifelé, mint a gnúk, amikor áttörtetnek a krokodiloktól hemzsegő, félelmetes folyón.
Kint a parlamenti büfében vidám a hangulat. Finom a franciasaláta, s jó a sör. Egy kávé, s kellemes bagófüst mellett, nagyképernyőn figyelhetik a bohóc műsorát. Felesleges ezért ott ücsörögni. Nem?
És ez egy komoly ellenzéki gesztus. Demokratikus.
Ja… és olyan olcsó minden ott, hogy azt póri, utcai népek el sem tudják képzelni. Márcsak ezért is megéri. És jók a csajok. Bizony.
Ez a kunszt ugyan nem vezet eredményre, nem több mint passzív semmittevés, de annyira jópofa. Hát ne legyen már telhetetlen a nagyérdemű.
Hallani, sokan elvárnák azt, hogy mandátumukat visszaadva a parlamentből kellen
e kivonulnia a fidesz-kdnp-nek. Na, nemáááá… má csak az kéne.
Méghozzá nem is akár hová, - mondják, - ide az utcára. Mert orbánviktornak hívni kellene az embereket, - javasolják egyes radikálisok, - s a Kossuth térről velük együtt menni vissza, és kisöpörni a lószart a porondról.
Felvetődik ez olykor, de elhessegetik ezt a rémképet.
Olyan sok a lószar, s ezt most, mind, nekik kellene eltakarítani? Nem, és nem. Majd, amikor már a dögvész már mindenki számára nyilvánvaló lesz. Még kell a rothadás, a leépülés, a nyomor. Kell, hogy érezze mindenki, mindenhol a hiányt, a kínt. Még, és még. Akkor lesz biztos a győzelem. Demokratikusan. Ez a lényeg. Úgyhogy csak türelem kedves Nép. Kedves Nemzet. Csak tűrj, és ámulj a cirkuszon. Aztán majd jövünk.
A virsli forró, ízletes, s finom ez a bor is. Egészségedre kedves Hazám. Csak nyugi.
Hallgassátok csak addig kedvenc fletótokat, a bohócot, a döglött patkányt, - ahogy becézgetitek mostanában. Az előadásnak még nincs vége.
,
A bohóc föláll, hajladozik, toporog, s furcsán gesztikulál. Arcán egymást váltják a szerephez kellő kifejezések. A bohóc kappanszerű, éles hangon magyaráz, - mit magyaráz, - tanít, okít, megvilágít, felvilágosít. Átszellemült tekintettel, kerekre meresztett, fátyolos szemmel, kitágult pupillákkal billegeti a cérnavékony, inas nyakán lötyögő, ráncos, koravén fejét, miközben ádámcsutkája vadul rángatózik, s nyeli a nyálat feszt, ami a felindultságtól egyre jobban termelődik.
Kusza, váratlan érveket sorol, amelyek egy sosemvolt, szép, új világ alapjairól, a legújabb reformról szólnak, s előretekintve vizionál az elkövetkezendő évekről. Gyurcsányia, -gondolja révü
letében.Körbeüli a fél parlamenti patkó. A maszop. Egyesek ámulva figyelik. Más hívek okosan bólogatnak, de akadnak, akik eszelős tekintettel csüngnek minden egyes szaván, s ragyog a boldogság a tekintetükön. A frakcióvezető, a kis ráncos, inas, nyuvadt lendvai szinte kiugrik a bőréből, s túlvilági fény sugárzik ábrándos szemeiből.
Ó, a mi Ferink! Szinte hallani a megkönnyebbült sóhajt, amint feltör az elhivatott szoci hölgyek kebeléből. Meg vagyunk mentve, - gondolják, s felszabadultan tapsikolnak egy-egy blikkfangos megszorítás ismertetése után. Brutális.
A patkó másik felén üresek a padsorok. A fidesz-kdnp kivonult. Ez a műsor, talán leghatásosabb része. Jól bevált, már hosszú ideje.
A nézők el vannak ámulva a határozott bejelentésen, s megindulnak az ellenzék vezető erői. Megállíthatatlanul tolonganak kifelé, mint a gnúk, amikor áttörtetnek a krokodiloktól hemzsegő, félelmetes folyón.
Kint a parlamenti büfében vidám a hangulat. Finom a franciasaláta, s jó a sör. Egy kávé, s kellemes bagófüst mellett, nagyképernyőn figyelhetik a bohóc műsorát. Felesleges ezért ott ücsörögni. Nem?
És ez egy komoly ellenzéki gesztus. Demokratikus.
Ja… és olyan olcsó minden ott, hogy azt póri, utcai népek el sem tudják képzelni. Márcsak ezért is megéri. És jók a csajok. Bizony.
Ez a kunszt ugyan nem vezet eredményre, nem több mint passzív semmittevés, de annyira jópofa. Hát ne legyen már telhetetlen a nagyérdemű.
Hallani, sokan elvárnák azt, hogy mandátumukat visszaadva a parlamentből kellen
e kivonulnia a fidesz-kdnp-nek. Na, nemáááá… má csak az kéne.Méghozzá nem is akár hová, - mondják, - ide az utcára. Mert orbánviktornak hívni kellene az embereket, - javasolják egyes radikálisok, - s a Kossuth térről velük együtt menni vissza, és kisöpörni a lószart a porondról.
Felvetődik ez olykor, de elhessegetik ezt a rémképet.
Olyan sok a lószar, s ezt most, mind, nekik kellene eltakarítani? Nem, és nem. Majd, amikor már a dögvész már mindenki számára nyilvánvaló lesz. Még kell a rothadás, a leépülés, a nyomor. Kell, hogy érezze mindenki, mindenhol a hiányt, a kínt. Még, és még. Akkor lesz biztos a győzelem. Demokratikusan. Ez a lényeg. Úgyhogy csak türelem kedves Nép. Kedves Nemzet. Csak tűrj, és ámulj a cirkuszon. Aztán majd jövünk.
A virsli forró, ízletes, s finom ez a bor is. Egészségedre kedves Hazám. Csak nyugi.
Hallgassátok csak addig kedvenc fletótokat, a bohócot, a döglött patkányt, - ahogy becézgetitek mostanában. Az előadásnak még nincs vége.
Vass István
,
2009. február 16., hétfő
Történelmi párhuzam...
.
"Kiválóan veszedelmessé tette őt önhittséggel párosult tudatlansága, továbbá erkölcsi korlátokat nem ismerő fegyelmezetlensége, amely bizonyára a degeneráltság szimptómája, és végül mániákus csökönyössége, amely nála a tetterőt pótolja. Ennek a senkinek mérhetetlen önbecsülését nem értheti meg egészséges ítéletű ember. A kifordított eszű ember csalhatatlanságával pontosan megtette mindannak az ellenkezőjét, amit az ő helyében épelméjű ember megtehetett volna. Ha a jó barátok ismerték vezérüket, akkor bűntársai voltak, ha azonban annyi esztendő után sem tudtak beletekinteni beteg agyába és üres szívébe, akkor rossz emberismeretüknek oly rettenetes bizonyítékát adták, amely minden józan eszű emberre nézve lehetetlenné teszi, hogy politikai kérdésekben még súlyt tulajdonítson az ő ítéletüknek. Egyszerűen kivégezte Magyarországot, amelyet nem tudott tovább a hatalmában tartani."
Ezt Herczeg Ferenc írta 1920-ban...
Károlyi Mihályról...
Stimmel.
.
"Kiválóan veszedelmessé tette őt önhittséggel párosult tudatlansága, továbbá erkölcsi korlátokat nem ismerő fegyelmezetlensége, amely bizonyára a degeneráltság szimptómája, és végül mániákus csökönyössége, amely nála a tetterőt pótolja. Ennek a senkinek mérhetetlen önbecsülését nem értheti meg egészséges ítéletű ember. A kifordított eszű ember csalhatatlanságával pontosan megtette mindannak az ellenkezőjét, amit az ő helyében épelméjű ember megtehetett volna. Ha a jó barátok ismerték vezérüket, akkor bűntársai voltak, ha azonban annyi esztendő után sem tudtak beletekinteni beteg agyába és üres szívébe, akkor rossz emberismeretüknek oly rettenetes bizonyítékát adták, amely minden józan eszű emberre nézve lehetetlenné teszi, hogy politikai kérdésekben még súlyt tulajdonítson az ő ítéletüknek. Egyszerűen kivégezte Magyarországot, amelyet nem tudott tovább a hatalmában tartani."
Ezt Herczeg Ferenc írta 1920-ban...
Károlyi Mihályról...
Stimmel.
.
2009. február 15., vasárnap
Vegytiszta haszonelvűség: a „mintha” miniszterelnök
– avagy 1848 végképp elbukott? –
Végképp. Élt 161 évet.
Egyik előző értekezésemben arról keseregtem, hogy mit is várhatunk egy olyan (utód)párttól, melyn
ek parlamenti frakcióját egy volt cenzor vezeti. No, persze azon is kesereghetnék, egyáltalán, hogy a rossebbe kerül ide az utódpárt, hogy kerülhet még mindig ide ez az utódpárt.
Meghalt a forradalom és szabadságharc, s bő másfél évszázaddal utána, úgy tűnik, most vele halnak csodálatos eszméi is, melyeket oly sok véráldozat és nagyszerű hazafi halálának árán vívott ki: a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága.
Olyan fontossággal bírt ezen jog iránt az igény, hogy a forradalom követelései között külön pontban tüntették fel. Ma pedig azt látjuk, hogy egy hazug és gonosz ember akarja előírni nekünk, hogy mit olvassunk, honnan informálódjunk, meg ilyesmi.
Ezek a kommunisták már
csak ilyenek. Náluk nincsenek értékek, csak érdekek. Azokból is általában, csak és kizárólagos jelleggel, az önösek léteznek. Egyik, a közvagyon felelőtlen herdálásán kapott polgármesterüknél óriási vehemenciával háborodnak fel, hogy így az ellenzék nyomásgyakorlása az ügyészségre, meg úgy az ellenzék nyomásgyakorlása az ügyészségre, a másik pofánál meg mondjon le, de még pedig íziben, mer’ különben oda lehet az egyfős többség, mely úgy ahogy, még biztosítja a Degesz uram kutyaszaros világvárosa feletti uralmat. Mer’ hogy a végletekig elhülyített, ígéretekkel megvezetett, megtévesztett és félrevezetett butapesti nép már régen kihátrált mögülük, az hétszentség.
Te, kiskomám, nem vagy többé a hasznunkra, takarodj innen mellőlünk, mérgezed a levegőt! De ami talán még ennél is rosszabb, minket is magaddal ránthatsz a sárba! Köszönjük szépen, nem kérünk belőle, innentől kezdve nem a mi kutyánk kölyke vagy. Kotródj!
Hát valahogy így néz ki ez az egész, ez a szocialista protokoll által diktált ügymenet.
Nem régiben Szekszárdon a Léleképítő sorozat legutolsó előadásán a kitűnő Dörner György jelenlétét és gondolatait élvezhettem, csodálatos verselései közepette. Több más költemény mellett elszavalta a forradalom és szabadságharc, ahogy mifelénk mondani szokás, „lánglelkű” költőjének, Petőfi Sándornak „A kutyák dala” című versét. Nem lehet nem erre a versre gondolni, amikor nap mint nap szembesülnünk kell a szavakat kiforgató, valódi jelentésüket elferdítő, elhallgató, vagy elhallgattató sajtószajhák gyülevész hadának áldatlan tevékenységével.
Úgy tűnik, ezúttal – már a sokadik alkalommal – a kenyéradó gazda végképp elvetette a sulykot. Mintha az 1848-as forradalom és szabadságharc meg sem történt volna. Mintha az elmúlt bő másfél évszázad meg sem történt volna. Mintha a 12 pont csupán az úttörők szervezési és működési szabályzatát jelentené, nem pedig egy nemzeti minimumként szolgáló, mindenki által elfogadott, nagyra becsült és tisztelt nemzeti, szellemi iránytűként működő útmutatásként, melyet minden, magára is valamit adó magyar ember, hazafi, a magáénak vall.
„Vegytiszta haszonelvűség”, írtam ennek a kis írásnak a címében. De talán vegytiszta gonoszságot is írhattam volna. Mert ez az. Az, hiszen tudatosan ártanak. A kenyéradó gazda szerepében tetszelgő hórihorgas ripacs, aki végig hazudta és pofátlankodta az elmúlt szűk hét esztendőt, csicskásai, a magukról olykor-olykor megfeledkező, ámbátor még titulusaikban is a „szolga” megnevezést viselő kijáróemberei, és természetesen kegyelmes jó uruk által odahelyheztetett, s a maradékért ácsingózó vérebei is, akik urukhoz és parancsolójukhoz hasonlóan, azonnal és szemrebbenés nélkül belerúgnak azokba, akikbe ott és éppen bele kell rúgni, mert a gazda úgy parancsolta. Ahogyan azt a versben is hallottuk, az asztalra lehulló konc maradéka, a „konyha szöglete” is gondtalan életet biztosít számukra.
Ezekkel az eszmékkel, nemzeti értékekkel különben is folyton csak a baj van. Mi az, hogy nem az ő érdekük a legelső?! Mi az, hogy a nemzet a legelső?! Mi az, hogy a Haza nem eladó?! Ugyan kérem, mit jönnek nekünk ilyen elvont marhaságokkal? A materializmus, az az igazi! Ami kézzel fogható, tapintható, mérhető. Pénzben, természetesen! Tessék csak visszaemlékezni! Az egyik lebukott bürgermeister is megmondta, micsoda képtelenség megvádolni őket hűtlen kezeléssel, hiszen az a vagyon az övék, a képviselőtestületé volt, hűtlen kezelést meg ugye csak a máséval lehet elkövetni.
Az, hogy esetleg a köz vagyona, amit a képviselőtestület csak kezelésre kapott, na, olyanról a jómadár még nem hallott. Dejszen csodálkozunk ezen? Ne csodálkozzunk! Maga a kenyéradógazda is elherdálta a közöst, a csőd és az összeomlás kiküszöbölésére felvett gigantikus hiteleket pedig két kézzel szórja szét Frutti helyett. Már ez is okozhat sokakban frusztráltságot. Hipp-hopp harmadával megugrik a „mi autónk” havi törlesztő részlete, mer’ hogy a bank (te nem, csak a bank!), egyoldalúan bármikor szerződést módosíthat, mi meg csak pillogunk, mint Grisa a körmoziban.
De ez még hagyján. A magyar ember leleményes még mindig megoldotta, hogy újabb lukat csináljon a már eddig is telelyuggatott nadrágszíjára, amit már annyira összehúzott, hogy talán már dereka sincs, eddig is túlélte, eztán is túl fogja élni. Nem ez a baj. Persze baj, de nem ez az igazi baj. Mai politikailag korrekt (vagy talán inkorrekt?) korunkban bizonyos dolgokat már nem szabad, vagy nem lehet kimondani. Legalábbis a kenyéradó gazda, az asztalról lehulló maradékért ácsingózó sajtószajhái és szolgái, valamint vérebei szerint. Még ez is elmegy sok szódával, legalábbis darab ideig. Volt vagy ötven évünk, hogy megtanuljunk tűrni és hallgatni. De az orwelli gondolatrendőrséget már a pártállami szocializmus idején sem szíveltük. Igen hamar elsajátítottuk a sorok közötti olvasás képességét. Ha mást nem is, de a kimondott és leírt
szó, a másfajta gondolat, a hivatalostól eltérő gondolkodás megjelenésének szabadságát magával hozta ez a sajátos hatalmi átrendeződés, mely két évtizeddel ezelőtt, nagyon úgy tűnik, hogy központilag és felülről, de legalábbis a nép feje fölött vezénylődött le. Magyarán, eddig legalább lehetett pofázni. Pénz nyista, lóvé nincs, de legalább pofázhattok. Azé’ ez is valami, nem igaz? – vigasztalódhattunk. Innentől mán ezt se?
Jön ez a hazug gonosz, és Orwell babérjaira tör. Miközben a rendőrségi fő hallja kendnek lediktálja, hogy mit csináljon (ő nyilván nem ért a szakmájához, ezek szerint azért ő lett a rendőrségi fő hallja kend), aközben a pórnépnek meg előírja, hogy mit olvasson, honnan informálódjon.
Ez azé’ gáz.
Most azon a kis szösszeneten, amely a sokak által (ma már tudjuk) tévesen istenített francia forradalom óta dívik, miszerint a hatalmi ágak szétválasztása, meg ilyesmi, hanyag eleganciával lendüljünk túl, szinte azt mondanám, nincs is különösebb jelentősége. Egy diktátornál? Ne viccelődjünk, kérem tisztelettel. A sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága, az viszont más tészta. Nem azért mert alkotmányos és tőlünk elidegeníthetetlen alapjogaink egyikéről van szó. Nem. Hanem azért, mert a műminiszterelnöknek ez a fajta erőből való reakciója mutat rá talán a legjobban arra, miért is biggyesztem én oda folyton a „mű” szócskát a kormányfői titulus elé, valahányszor a kormányfői poszt, és a muskátliherélőn végzett hórihorgas ripacs neve együtt jelenik meg írásaimban. Azért teszem ezt, Istenben szeretett felebarátim, mert ez a hazug és gonosz ember csak egy „mintha” miniszterelnök. Olyan, mintha kormányfő lenne, de mégse. Az államférfi témakörét ebben az esetben, még csak érintőlegesen se érintsük, mert olyan messze van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
Illetve, lehet, hogy most már ezzel a „mintha” megfogalmazással is gondok vannak. Mer’ ugye erre még lehetne aszondani, hogy hát így első ránézésre olyan, mintha kormányfő lenne. Olyan miniszterelnök félének néz ki. De már ezt se lehet rá mondani. Megyón legalább jól állt az Armani öltöny. No, de ez? Ráadásul ezzel a sajátos mozgáskoordinációval!
De talán ami ennél is lényegesebb, az a hiteltelenség és a bizalomvesztés.
E helyt is szeretném újra és újra mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy egy olyan, állítólag közjogi méltóság próbálja újra bevezetni a cenzúrát egy teljes jogú európai uniós tagállamban (ez ugye azt jelenti, hogy az illető ország demokratikus jogállam, különben nem lehetne a tagja az Európai Uniónak), aki a média nagy nyilvánossága előtt választási bűncselekményt követett el. Mindannyian hallhattuk az őszödi beszéd néven elhíresült önleleplezést. És a választási eredmények mégsem semmisek. Hogy is van ez? Még mindig demokrácia és jogállam vagyunk? Még mindig tagjai lehetünk az Európai Uniónak?
(Csak csendben és zárójelesen, ahogy szoktam. Ismét megkérdezném az Európai Unióra IGEN-nel voksoló honfitársaimat: erre tetszettek gondolni, ilyen lovat akartak, vagy szóljunk anyának?)
A műminiszterelnökhöz még csak annyit, spóroljuk a drága időt, nagy valószínűséggel sem a „közjogi”, sem pedig a „méltóság” kifejezés jelentésével nincs tisztában. Ha tisztában lenne, nem művelne olyan dolgokat, melyeket művel.
Tudom, hogy elcsépelt közhelynek számít ma már, de „a hír szent, a vélemény szabad!” És ez még akkor is így van, ha egyes pártállami csöcsökön nevelkedett nyikhaj fináncoligarcha diktátorocskáknak ez nem tetszik. És ez még akkor is így van, ha tőlünk keletebbre manapság nem a mosónők, hanem a tényfeltáró újságírók halnak korán. Azt persze nem tudhassuk, hogy a gondolatrendőrség felállítása közepette a zsarnok milyen parancsokat osztogat a titkosszolgálat tisztjeinek, mi legtöbbször már csak a megrázó eredménnyel járó utóhatásokat szenvedjük el, igaz, azokat általában hatványozottan.
Most persze el lehet polemizálni azon, mire is megy ki ez az egész. Arra, hogy 2010-ben elmaradjanak a választások, vagy arra, hogy eltereljék a fejünk fölött lebegő államcsőd rémképéről a figyelmet. Vagy talán van egy harmadik változat is. Az is elképzelhető – legalábbis ebben az országban könnyedén –, hogy a már fent idézett költőóriás versbéli cimbalmosához hasonlatosan, országos szinten munkálkodnak már most azon, hogy ne legyen gond a választási eredményekkel. Nem, nem arra gondolok, hogy megnyerjék, az még talán az egyre zsugorodó törzsszavazóknak is erőst feltűnne, hanem arra, hogy az ellentábornak semmiképpen se lehessen meg a kétharmados többsége. Tudják, olyan ez, mint otthon a biztosíték. Az gondoskodik arról, hogy a helyi hálózat bírja a terhelést. Ha jó a tervezés, nem következik be a baj.
Védik a védhetetlent. Magyarázzák a magyarázhatatlant. Magukat állítólag újságírónak nevező… és itt most gondban vagyok a megfogalmazással. Hirtelen nem is tudom mi a jó szó. Haladjak netán Gusztos Péter nyomdokain, vagy használjam inkább az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológus hallhatók köreiben elterjedt, kissé egyszerűsítő, ám mindenki számára közérthető „fehérjehalmaz” kifejezést? Komolyan mondom, gondban vagyok. A szervilizmus, a szolgalelkűség ilyetén mértékével szembesülve, melyet az ATV klasszikusai „drágabolgárúr”-ral az élen felvonultatnak, a témakör megfelelően tárgyszerű érzékeltetése céljából, korrepetálás céljából talán még Petőfit is visszaültetné az iskolapadba.
De nem. Petőfi nem szorul korrepetálásra. Inkább talán mi szorulunk arra. A mi Sándorunk, a drága jó Petrovics, becsusszant valamit a mi tarisznyánkba is útravaló gyanánt.
1848 végképp elbukott?
Semmiképp! Vedd fel a zászlót és vidd tovább!
(De most már előtte azért végy fel golyóálló mellényt, hogy túléld mindezt!)
Készüljetek!
Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu
.
Végképp. Élt 161 évet.
Egyik előző értekezésemben arról keseregtem, hogy mit is várhatunk egy olyan (utód)párttól, melyn
ek parlamenti frakcióját egy volt cenzor vezeti. No, persze azon is kesereghetnék, egyáltalán, hogy a rossebbe kerül ide az utódpárt, hogy kerülhet még mindig ide ez az utódpárt.Meghalt a forradalom és szabadságharc, s bő másfél évszázaddal utána, úgy tűnik, most vele halnak csodálatos eszméi is, melyeket oly sok véráldozat és nagyszerű hazafi halálának árán vívott ki: a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága.
Olyan fontossággal bírt ezen jog iránt az igény, hogy a forradalom követelései között külön pontban tüntették fel. Ma pedig azt látjuk, hogy egy hazug és gonosz ember akarja előírni nekünk, hogy mit olvassunk, honnan informálódjunk, meg ilyesmi.
Ezek a kommunisták már
csak ilyenek. Náluk nincsenek értékek, csak érdekek. Azokból is általában, csak és kizárólagos jelleggel, az önösek léteznek. Egyik, a közvagyon felelőtlen herdálásán kapott polgármesterüknél óriási vehemenciával háborodnak fel, hogy így az ellenzék nyomásgyakorlása az ügyészségre, meg úgy az ellenzék nyomásgyakorlása az ügyészségre, a másik pofánál meg mondjon le, de még pedig íziben, mer’ különben oda lehet az egyfős többség, mely úgy ahogy, még biztosítja a Degesz uram kutyaszaros világvárosa feletti uralmat. Mer’ hogy a végletekig elhülyített, ígéretekkel megvezetett, megtévesztett és félrevezetett butapesti nép már régen kihátrált mögülük, az hétszentség.Te, kiskomám, nem vagy többé a hasznunkra, takarodj innen mellőlünk, mérgezed a levegőt! De ami talán még ennél is rosszabb, minket is magaddal ránthatsz a sárba! Köszönjük szépen, nem kérünk belőle, innentől kezdve nem a mi kutyánk kölyke vagy. Kotródj!
Hát valahogy így néz ki ez az egész, ez a szocialista protokoll által diktált ügymenet.
Nem régiben Szekszárdon a Léleképítő sorozat legutolsó előadásán a kitűnő Dörner György jelenlétét és gondolatait élvezhettem, csodálatos verselései közepette. Több más költemény mellett elszavalta a forradalom és szabadságharc, ahogy mifelénk mondani szokás, „lánglelkű” költőjének, Petőfi Sándornak „A kutyák dala” című versét. Nem lehet nem erre a versre gondolni, amikor nap mint nap szembesülnünk kell a szavakat kiforgató, valódi jelentésüket elferdítő, elhallgató, vagy elhallgattató sajtószajhák gyülevész hadának áldatlan tevékenységével.A KUTYÁK DALA
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
Pest, 1847. január
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
Pest, 1847. január
Úgy tűnik, ezúttal – már a sokadik alkalommal – a kenyéradó gazda végképp elvetette a sulykot. Mintha az 1848-as forradalom és szabadságharc meg sem történt volna. Mintha az elmúlt bő másfél évszázad meg sem történt volna. Mintha a 12 pont csupán az úttörők szervezési és működési szabályzatát jelentené, nem pedig egy nemzeti minimumként szolgáló, mindenki által elfogadott, nagyra becsült és tisztelt nemzeti, szellemi iránytűként működő útmutatásként, melyet minden, magára is valamit adó magyar ember, hazafi, a magáénak vall.
„Vegytiszta haszonelvűség”, írtam ennek a kis írásnak a címében. De talán vegytiszta gonoszságot is írhattam volna. Mert ez az. Az, hiszen tudatosan ártanak. A kenyéradó gazda szerepében tetszelgő hórihorgas ripacs, aki végig hazudta és pofátlankodta az elmúlt szűk hét esztendőt, csicskásai, a magukról olykor-olykor megfeledkező, ámbátor még titulusaikban is a „szolga” megnevezést viselő kijáróemberei, és természetesen kegyelmes jó uruk által odahelyheztetett, s a maradékért ácsingózó vérebei is, akik urukhoz és parancsolójukhoz hasonlóan, azonnal és szemrebbenés nélkül belerúgnak azokba, akikbe ott és éppen bele kell rúgni, mert a gazda úgy parancsolta. Ahogyan azt a versben is hallottuk, az asztalra lehulló konc maradéka, a „konyha szöglete” is gondtalan életet biztosít számukra.
Ezekkel az eszmékkel, nemzeti értékekkel különben is folyton csak a baj van. Mi az, hogy nem az ő érdekük a legelső?! Mi az, hogy a nemzet a legelső?! Mi az, hogy a Haza nem eladó?! Ugyan kérem, mit jönnek nekünk ilyen elvont marhaságokkal? A materializmus, az az igazi! Ami kézzel fogható, tapintható, mérhető. Pénzben, természetesen! Tessék csak visszaemlékezni! Az egyik lebukott bürgermeister is megmondta, micsoda képtelenség megvádolni őket hűtlen kezeléssel, hiszen az a vagyon az övék, a képviselőtestületé volt, hűtlen kezelést meg ugye csak a máséval lehet elkövetni.
Az, hogy esetleg a köz vagyona, amit a képviselőtestület csak kezelésre kapott, na, olyanról a jómadár még nem hallott. Dejszen csodálkozunk ezen? Ne csodálkozzunk! Maga a kenyéradógazda is elherdálta a közöst, a csőd és az összeomlás kiküszöbölésére felvett gigantikus hiteleket pedig két kézzel szórja szét Frutti helyett. Már ez is okozhat sokakban frusztráltságot. Hipp-hopp harmadával megugrik a „mi autónk” havi törlesztő részlete, mer’ hogy a bank (te nem, csak a bank!), egyoldalúan bármikor szerződést módosíthat, mi meg csak pillogunk, mint Grisa a körmoziban.De ez még hagyján. A magyar ember leleményes még mindig megoldotta, hogy újabb lukat csináljon a már eddig is telelyuggatott nadrágszíjára, amit már annyira összehúzott, hogy talán már dereka sincs, eddig is túlélte, eztán is túl fogja élni. Nem ez a baj. Persze baj, de nem ez az igazi baj. Mai politikailag korrekt (vagy talán inkorrekt?) korunkban bizonyos dolgokat már nem szabad, vagy nem lehet kimondani. Legalábbis a kenyéradó gazda, az asztalról lehulló maradékért ácsingózó sajtószajhái és szolgái, valamint vérebei szerint. Még ez is elmegy sok szódával, legalábbis darab ideig. Volt vagy ötven évünk, hogy megtanuljunk tűrni és hallgatni. De az orwelli gondolatrendőrséget már a pártállami szocializmus idején sem szíveltük. Igen hamar elsajátítottuk a sorok közötti olvasás képességét. Ha mást nem is, de a kimondott és leírt
szó, a másfajta gondolat, a hivatalostól eltérő gondolkodás megjelenésének szabadságát magával hozta ez a sajátos hatalmi átrendeződés, mely két évtizeddel ezelőtt, nagyon úgy tűnik, hogy központilag és felülről, de legalábbis a nép feje fölött vezénylődött le. Magyarán, eddig legalább lehetett pofázni. Pénz nyista, lóvé nincs, de legalább pofázhattok. Azé’ ez is valami, nem igaz? – vigasztalódhattunk. Innentől mán ezt se?Jön ez a hazug gonosz, és Orwell babérjaira tör. Miközben a rendőrségi fő hallja kendnek lediktálja, hogy mit csináljon (ő nyilván nem ért a szakmájához, ezek szerint azért ő lett a rendőrségi fő hallja kend), aközben a pórnépnek meg előírja, hogy mit olvasson, honnan informálódjon.
Ez azé’ gáz.
Most azon a kis szösszeneten, amely a sokak által (ma már tudjuk) tévesen istenített francia forradalom óta dívik, miszerint a hatalmi ágak szétválasztása, meg ilyesmi, hanyag eleganciával lendüljünk túl, szinte azt mondanám, nincs is különösebb jelentősége. Egy diktátornál? Ne viccelődjünk, kérem tisztelettel. A sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága, az viszont más tészta. Nem azért mert alkotmányos és tőlünk elidegeníthetetlen alapjogaink egyikéről van szó. Nem. Hanem azért, mert a műminiszterelnöknek ez a fajta erőből való reakciója mutat rá talán a legjobban arra, miért is biggyesztem én oda folyton a „mű” szócskát a kormányfői titulus elé, valahányszor a kormányfői poszt, és a muskátliherélőn végzett hórihorgas ripacs neve együtt jelenik meg írásaimban. Azért teszem ezt, Istenben szeretett felebarátim, mert ez a hazug és gonosz ember csak egy „mintha” miniszterelnök. Olyan, mintha kormányfő lenne, de mégse. Az államférfi témakörét ebben az esetben, még csak érintőlegesen se érintsük, mert olyan messze van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
Illetve, lehet, hogy most már ezzel a „mintha” megfogalmazással is gondok vannak. Mer’ ugye erre még lehetne aszondani, hogy hát így első ránézésre olyan, mintha kormányfő lenne. Olyan miniszterelnök félének néz ki. De már ezt se lehet rá mondani. Megyón legalább jól állt az Armani öltöny. No, de ez? Ráadásul ezzel a sajátos mozgáskoordinációval!
De talán ami ennél is lényegesebb, az a hiteltelenség és a bizalomvesztés.
E helyt is szeretném újra és újra mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy egy olyan, állítólag közjogi méltóság próbálja újra bevezetni a cenzúrát egy teljes jogú európai uniós tagállamban (ez ugye azt jelenti, hogy az illető ország demokratikus jogállam, különben nem lehetne a tagja az Európai Uniónak), aki a média nagy nyilvánossága előtt választási bűncselekményt követett el. Mindannyian hallhattuk az őszödi beszéd néven elhíresült önleleplezést. És a választási eredmények mégsem semmisek. Hogy is van ez? Még mindig demokrácia és jogállam vagyunk? Még mindig tagjai lehetünk az Európai Uniónak?(Csak csendben és zárójelesen, ahogy szoktam. Ismét megkérdezném az Európai Unióra IGEN-nel voksoló honfitársaimat: erre tetszettek gondolni, ilyen lovat akartak, vagy szóljunk anyának?)
A műminiszterelnökhöz még csak annyit, spóroljuk a drága időt, nagy valószínűséggel sem a „közjogi”, sem pedig a „méltóság” kifejezés jelentésével nincs tisztában. Ha tisztában lenne, nem művelne olyan dolgokat, melyeket művel.Tudom, hogy elcsépelt közhelynek számít ma már, de „a hír szent, a vélemény szabad!” És ez még akkor is így van, ha egyes pártállami csöcsökön nevelkedett nyikhaj fináncoligarcha diktátorocskáknak ez nem tetszik. És ez még akkor is így van, ha tőlünk keletebbre manapság nem a mosónők, hanem a tényfeltáró újságírók halnak korán. Azt persze nem tudhassuk, hogy a gondolatrendőrség felállítása közepette a zsarnok milyen parancsokat osztogat a titkosszolgálat tisztjeinek, mi legtöbbször már csak a megrázó eredménnyel járó utóhatásokat szenvedjük el, igaz, azokat általában hatványozottan.
Most persze el lehet polemizálni azon, mire is megy ki ez az egész. Arra, hogy 2010-ben elmaradjanak a választások, vagy arra, hogy eltereljék a fejünk fölött lebegő államcsőd rémképéről a figyelmet. Vagy talán van egy harmadik változat is. Az is elképzelhető – legalábbis ebben az országban könnyedén –, hogy a már fent idézett költőóriás versbéli cimbalmosához hasonlatosan, országos szinten munkálkodnak már most azon, hogy ne legyen gond a választási eredményekkel. Nem, nem arra gondolok, hogy megnyerjék, az még talán az egyre zsugorodó törzsszavazóknak is erőst feltűnne, hanem arra, hogy az ellentábornak semmiképpen se lehessen meg a kétharmados többsége. Tudják, olyan ez, mint otthon a biztosíték. Az gondoskodik arról, hogy a helyi hálózat bírja a terhelést. Ha jó a tervezés, nem következik be a baj.
Védik a védhetetlent. Magyarázzák a magyarázhatatlant. Magukat állítólag újságírónak nevező… és itt most gondban vagyok a megfogalmazással. Hirtelen nem is tudom mi a jó szó. Haladjak netán Gusztos Péter nyomdokain, vagy használjam inkább az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológus hallhatók köreiben elterjedt, kissé egyszerűsítő, ám mindenki számára közérthető „fehérjehalmaz” kifejezést? Komolyan mondom, gondban vagyok. A szervilizmus, a szolgalelkűség ilyetén mértékével szembesülve, melyet az ATV klasszikusai „drágabolgárúr”-ral az élen felvonultatnak, a témakör megfelelően tárgyszerű érzékeltetése céljából, korrepetálás céljából talán még Petőfit is visszaültetné az iskolapadba.De nem. Petőfi nem szorul korrepetálásra. Inkább talán mi szorulunk arra. A mi Sándorunk, a drága jó Petrovics, becsusszant valamit a mi tarisznyánkba is útravaló gyanánt.
A FARKASOK DALA
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.
Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;
S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!
Pest, 1847. január
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.
Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;
S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!
Pest, 1847. január
1848 végképp elbukott?
Semmiképp! Vedd fel a zászlót és vidd tovább!
(De most már előtte azért végy fel golyóálló mellényt, hogy túléld mindezt!)
Készüljetek!
Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu.
Tessék olvasni Marx-Engelst!
.
Szélsőjobbosok, antiszemiták, fajgyűlölők olvassák Marx-Engelst! Már csak azért is, mert Hitler Mein Kampfja be van tiltva. Marx-Engels sokáig titkosított írásai ma már szabadon olvashatók, idézhetők, terjeszthetők. A másik jó tanácsom az lenne, színleljék azt, hogy Marxisták, akkor minden meg lesz engedve és minden meg lesz bocsátva. Az összes előnyök az írás végére derülnek ki. De ajánljuk „antifasisztáknak" is. Tessék olvasni Marx-Engelst és gondolkodni rajta, érdemes! Az alábbiakban a marxizmus két alapító atyjától, Marxtól és Engelstől olvashatunk idézeteket. Tőlük, illetve az általuk szerkesztett, Neue Rheinische Zeitungból. Utánna, a feltett kérdéseinkre döntsék el, mi a válasz!
„Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, igazi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A zsidóságban felismerhetünk egy általános, jelen lévő antiszociális elemet, amely a történelmi fejlődés révén – amelyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közreműködtek – a mostani tetőfokára érkezett, olyan magasságba, amelyen szükségképpen fel kell bomlania. A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja." „Ausztriában az egész népben érezhető, hogy a zsidóság a legsemmirekellőbb fajtája a burzsoának, ők a legszemtelenebb uzsorások: ez a zsidó népség iránti ellenszenv alapja." (Karl Marx: Neue Rheinische Zeitung, 1849, február 24.).
„E tanulságos vizsgálódásban ma szűkebb hazánk lengyel része felé fordulunk. Már tavaly nyáron, Lengyelországnak srapnellal és pokolkővel való dicsőséges pacifikálása és átszervezése alkalmából megvizsgáltuk a városok túlnyomórészt német népességből, a vidék nagy német földbirtokairól és az általános jólét megnövelésében szerzett királyi porosz érdemről szóló német zsidó hazugságokat. A Neue Rheinische Zeitung olvasói emlékeznek, hogy a frankfurti mocsárparlament német nemzeti tökfilkói és pénzcsinálói e számlálásokkor a lengyel zsidókat még mindig a németekhez számították, jóllehet e minden fajok legocsmányabbika legfeljebb profitéhsége alapján állhat rokoni viszonyban Frankfurttal." (Friedrich Engels: Neue Rheinische Zeitung, 1849, április 29.).
Ennyi ízelítőnek. Ha valaki még mélyebbre akar ásni Marx-Engels gondolataiban, olvassa el bátran Konrad Löw összeállítását Marx-Engels írásaiból. A KOMMUNISTA IDEOLÓGIA VÖRÖS KÖNYVE Marx és Engels – A terror atyjai, kötetet. Most felteszünk néhány alapkérdést: Mentes-e a marxizmus a fajelmélettől? Az antiszemitizmustól? Hitler kapott-e Marx-Engelstől ötleteket? Továbbá, ha minden előzetes magyarázat nélkül, odatesszük az
idézett szövegeket egy átlagos magyar olvasó elé, és megkérdezzük, vajon honnan valók, tízből tíz azt fogja válaszolni, hogy Hitler Mein Kampfjából.
Marx-Engels levelezéseiből még azt is meg tudhatjuk, hogy bűntudata volt Marxnak, mert nem tett semmit, hogy enyhítse családja nyomorúságát, hogy emberibb életet teremtsen, amire a kapitalista rendszeren belül volt lehetőség. Nemesi származású felesége cselédjét sem fizette, helyette teherbe ejtette. Engels, hogy mentse barátját, magára vállalta. Marx család becsületes, dolgos tagjai, amerikai rokonai sikeres vállalkozók és írók voltak, hollandiai nagybátyja a világméretű Philips cég alapítója. Engels angliai emigrációjuk alatt gazdag gyáros lett, de Marx munka helyett egész életében anyját, családját, s Engelst zsarolta pénzért, vehemensen elhárította a személyes sors felelőségét s ezért, megírta a világdöngető vádiratot, a Tőkét, amiben a maga-magukfajta nyomorúságáért áthárítja a felelőséget a társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra. Ellendrukkerként bizonygatva, hogy a termelés technikai tudáson, szervezettségen és személyes szorgalmon alapuló forradalmi hatékonyságnak fokozódása, nem hozza el a tömegek jobblétét. Azt állítva, hogy a termelés hatékonyságával, nő a kizsákmányolás hatékonysága is, és a dolgozóknak, egyre csak rosszabb lesz. Engels célzott arra, helyesebb lenne az érintettekre bízni, hogy fogalmazzák meg ők követeléseiket, aztán tenni írásba a doktrínát. De a balprófétát soha nem érdekelte az érintettek véleménye. (Követőit sem érdekli az érintettek véleménye, élete, vagy esetleges halála.) Marx mindig azt színlelte, hogy tudományos alapon áll, de aki elolvassa A tőké-t, világosan látja, Marx nem értette és nem is akarta megérteni a kapitalizmust, mert nem tudós volt, így soha nem az igazság kiderítése, hanem a saját, vélt igazságának fabrikálása érdekelte. Saját sikertelenségétől feldühödve, indulataitól vezérelve, beszűkült tudatállapotban, különböző könyvekből, adatokat meghamisítva, harminc év alatt összeollózta, a maga-magukfajta felelőtlenek, érdemtelenek, alkalmatlanok „bibliáját". A tőké-t.
A saját sikertelenségét és az ipari forradalom sikerét szembeállítva, az önmegvalósításra, sikerek elérésére eredendően alkalmatlan, lényegileg reménytelen életű, kilátástalan jövőjű
személyek, a MAGA-MAGUKFAJTA FELELŐTLENEK, ÉRDEMTELENEK, ALKALMATLANOK, erkölcsi felsőbbrendűségének, vagyis a kontraszelekciónak doktrínáját fabrikálta össze.
Marx azt javasolta, hogy a társadalom, legfelelőtlenebb, legérdemtelenebb, legalkalmatlanabb rétege, a proletáriátus, törvénytelenül, forradalmi erőszakkal vegye át a hatalmat és vezesse a társadalmat, így nem lesz a „kizsákmányolt" áldozata, a sikeres ipari forradalomnak. Ez a balvallás a gyakorlatban katasztrófának, tudományos, gazdasági, politikai, erkölcsi csődnek bizonyult, de rendkívül nagy felforgató tudat alatti érzelmi hatása lett, mert sokaknak nagyon tetszik a könnyű felelőtlen megoldás, ahogy saját sikertelenségükért, családjuk nyomorúságáért, átháríthatják a felelőséget, másokra, a sikeresebb egyénekre, a többségi társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra.
Mivel, Marx nem volt tudós, így a zsidó vallástól szabadosan kölcsönzött teóriákat. Nikolaj Berdjajev: (1874-1948) orosz filozófus pályáját, mint kanonizált marxista ideológus kezdte, de felvilágosult és 1922-ben emigrálni kényszerült, Párizsban telepedett le. Szoros kapcsolatot tartott fenn a francia szellemi körökkel. Részlet: A KOMMUNIZMUS IGAZSÁGAI ÉS HAZUGSÁGAI könyvéből. A proletáriátus messiási küldetésre vonatkozó marxi teória fő vonása: Isten választott népének tulajdonságait a proletáriátusra ruházzák át. Marx zsidó származású volt, aki ugyan elhagyta atyái hitét, lelke mélyén azonban megőrizte a messiásváró reményt. Marx messianisztikus reményei megtalálták céljukat: a proletáriátust. Ebből lett az „új Izrael." „Isten választott népe," vagyis a marxi-lenini „élcsapat," amely felszabadítja és megalkotja az „eljövendő birodalmat a földön." Marx proletár kommunizmusa nem más, mint a régi Izrael szekularizált változata. Tudományos alapon lehetetlen eljutni a proletáriátus történelmi szerepének ehhez a felfogásához, itt vallásos jelleggel van dolgunk. Ez képezi a kommunista „vallás" magvát.
Marx „osztály" doktrínája adott elvi alapot az „osztályérdek" mentén a társadalom megosztására, a sikeresek kifosztására, az értelmesek elnyomására, az ellenzék, mint „osztályellenség" likvidálására. A baloldali „értékek" erőszakos, törvénytelen számonkérése azon a balfilozófián alapszik, hogy a balértékeket nem követő intézmények és egyének erkölcsileg romlottak, ezért képmutatók is, így az ellenük folytatott erőszakos, törvénytelen, embertelen küzdelem pedig a lehető „legnemesebb és legerkölcsösebb" cselekedet. A baloldal igazi veszélye abban rejlik, hogy a meglévő intézményeket vélt/valós tökéletlensége folytán el akarják pusztítani, egy tökéletesnek, felsőbbrendűnek propagált társadalom ígéretével. Nem hagyományos, vagy tudományos választ ad a problémákra, hanem a társadalmi intézményekben, hagyományokban lévő romlottsággal és erkölcstelenséggel magyarázza azt, az eredendően "jó" egyén felszabadítása a romlott intézmények elnyomása és uralma alól. Ezek azok a balértékek, amely a többséget, de főleg a társadalom legértékesebb rétegeit tették áldozattá.
S ezek azok a balértékek, mely elcsábította az opportunista „értelmiséget," s ők kötik össze a törvénytelen, hazug, hazaáruló, kapzsi baloldalt, a deviáns, perverz, abszurd kapzsi liberálissal, de a tömegekre is nagy romboló hatást gyakorolnak, mert olyan szuggesszív csapat erővel tudják nyomni, a betegesen hazug propagandájukat, hogy aki kritizálni meri őket, még az látszik hazugnak.
Az „értelmiség" kedvenc témája a család, a férfi-nő és a gyermekek kapcsolata. A családi viszonyokat, balos „osztályharcként" jelenítik meg, ahol a férfi, a bivalyerős, otromba, durva, ostoba, erőszakos, brutáliselnyomó "osztályellenség", a nő és a gyerekek a gyenge kiszolgáltatott, elnyomott, terrorizált, felszabadítandó, emancipálandó egyének, majd a "felszabadított, emancipált" egyének betuszkolása az „értelmiségi" ellenkultúrát fogyasztók táborába. Ahol a deviáns, antiszociális, parazita, opportunista személyek, kisebbségek, szubkultúrák, a szélsőség, élősdiség, deviancia, hazugság, abszurditás, irracionalitás, tudomány s józanész ellenesség a „pozitív minták".
A konzervativizmus nem az önérdekű, erőszakos „élcsapat" pártállama, nem az önimádó opportunista „értelmiség" demagóg doktrinális rendszere, mint a messianisztikus liberalizmusok és szocializmusok. Ezen demokratikus s toleráns természetéből kifolyólag nagyon sokszínű, hely, idő és nemzeti, sőt egyéni alkat szerint is. Ezért rosszindulatú propaganda, bármiféle kapcsolatot szuggerálni a demagóg nemzeti szocialista, vagy egyéb szélsőséges jobboldali radikalizmusok, és a konzervativizmus között. A konzervatívok igazsága nem forradalmi erőszakkal fog győzedelmeskedni, a hangos, hazug, erőszakos kapzsi kisebbségek előnyére és a csendes többség hátrányára, hanem demokratikus evolúcióval. A bal-liberális hazugságok ostoba hívei és opportunista haszonélvezői lassan kihalnak. A fiatal információs generációk többsége már nem lesz vevő a proletár tudatlanságra, és az „értelmiség" korrupciójára épített balhitre, így rövidesen kisebbségbe kerülnek. A konzervatív oldal azért áll szemben a szélsőséges, opportunista, messianisztikus, demagóg bal-liberálissal, mert nincs és nem lesz tökéletes világ, így nem kell forradalmi társadalom átalakítás sem, csak javításokra, jobbításokra van szükség és lehetőség, ám ezért a bal-liberális oldal azonnal, maradi, mucsai, erkölcstelen, megalkuvó, összeesküvő, és az emberiséget tönkretevőnek bélyegzi, ez a szélsőséges bal-liberális oldal jellemző haszonszerző politikai taktikája. A fő összetartó ereje az antiszemitizmus-holokauszt, a fasizmus-nácizmus gyűlölet propaganda, az ellenzéket eredendően bűnösnek, (nép) ellenségnek bélyegezik, és non stop boszorkányüldözést folytat ellene. A fizikai megsemmisítésről már le kellett szokniuk, de az intellektuálisan megsemmisítő érvelésről azonban nem. Tudják ugyanis, hogy az érvek egyenlő mérlegelése esetén alulmaradnának. Ez az „értelmiség" szellemi terrorizmusa.
Fel kell ismernünk a tudatlanságra, hazugságra, felelőtlenségre épített, messianisztikus „értelmiségi" demagógia veszélyét. Miszerint minden földi rossz, megszűntethető, egyszer s mindenkorra, csak minden áron s minden eszközzel az „élcsapatnak" a kezébe kell ragadnia a hatalmat. Ez a balgondolat jelenik meg a jakobinusoknál a „felvilágosult élcsapat" majd a kommunistáknál a „kommunista élcsapat" fogalmával. Ez a demagógia bátorítja fel a baloldalt arra, hogy a társadalmi intézmények, az egyház és állam tekintélyét megkérdőjelezze, megtámadja, és el is pusztítsa. Ezért a baloldal cselekvési alapelve az összeesküvés, felforgatás, majd a rombolás, legyen ez akár fizikai, mint a francia, vagy az orosz forradalom esetében, akár szellemi, vagy éppen művészeti-esztétikai, és lehet mindez együtt. A forradalmi erkölcsiség doktrínája, mely a baloldal által kiagyalt „élcsapat" felsőbbrendűsége nevében bírálja a már meglévő, általuk tökéletlenek, elpusztítandónak bélyegzett viszonyokat. Mivel szerintük a tökéletesség nem bírálható, nem vonható felelőségre, így a baloldal sem. Ez a felelőtlen, önérdekű baldoktrína vezethetett el oda, hogy az egyes kommunista államok bőségesen kimerítették mind az emberiség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát.
1. Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nemzeti szocializmus, a nácizmus áldozatai, illetve különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán?
2. Miért nem folytatják le a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus, a bolsevizmus nürnbergi perét?
3. Miért nincsenek következményei a baloldal barbarizmusának? Hiszen a számok magukért beszélnek! A nemzeti szocializmus, a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot, a nemzetközi szocializmus, a kommunizmuséra ennek a négyszeresét, 100 milliót írhatunk. Az áldozatok számának nagyságrendje miatt is jogosnak véljük, a felelősség kérdésének felvetését.
4. Van-e különbség aközött, hogy valakit faji alapon a nácik, a nemzeti szocialisták, vagy osztályalapon a kommunisták, a nemzetközi szocialisták taszítanak ki a társadalomból és ölnek meg?
5. Van-e valami alapvető különbség a nácizmus, a nemzeti szocializmus hatmillió zsidó áldozata és a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus százmillió áldozata között.
6. Érdekli-e az áldozatot, hogy azért ölik meg, mert zsidó, vagy azért, mert kulák?
7. Kikből növekedett 1945 tavaszától őszéig, szűk fél év alatt 200-ról 250 ezerre, Rákosi pártjának létszáma? Csak nem a felelősségre vonást elkerülni szándékozó kisnyilasokból? De igen!
8. Kik ölték meg hazánkban a legtöbb baloldalit? Csak nem a baloldali kormányok? De igen!
9. 1945-ben azt hazudták, hogy a Szovjetunió maga a paradicsom és a tömeggyilkos Sztálin dicsőségét zengő verseket írogattak.
10. 1960-ban azt hirdették, hogy a gyarmati rendszer felbomlása csodásan megoldja a tengeren túli népek gondjait. A tömeggyilkos Fidel Castro, Ho Si Minh és Mao jogos harcát dicsőítették.
11. 1968-ban azt hangoztatták, hogy a jólét a mindenféle kötöttség eltörléséből keletkezik. 1975-ben tömeggyilkos Pol Pot kambodzsai hatalomátvételétől voltak elragadtatva.
12. 1992-ben meg voltak győződve arról, hogy a nemzetállamnak vége.
13. 1999-ben kijelentették, hogy a család és az erkölcs elavult fogalom. Ugyanakkor a polgári gondolkodók tudták, hogy Sztálin, Mao vagy Pol Pot bűnös tömeggyilkos rendszert irányít, azt hangsúlyozták, hogy a forradalmi szakítás mítosza soha nem vezetett máshoz, csak véres terrorhoz és katasztrófákhoz. A nemzeteket, a hagyományokat, a kultúrákat és a vallásokat nem lehet egy tollvonással eltörölni.
Az öncélú, opportunista bal-liberális oldalnak és csicskás „értelmiségének" semmilyen vívmánya nincs, ami megvédhetné. Hitük a hazugság, a tudatlanságra alapított balhit. Igéjük az irigység. Filozófiájuk a megosztás, a felforgatás, a fosztogatás, a rombolás, a szellemi és fizikai terror.
Alekszandr Szolzsenyicin, akinek nem volt a kezében hatalmi eszköz, hogy azt a kommunisták és az opportunista „értelmiség" ellen fordítsa, egyedül a kimondott és leírt igaz szó hatalmával törte át a hazugság falát. „Mindennapos hazugság nálunk nem a züllött jellemek szeszélyéből fakad, hanem ez a létezés formája, bármely ember mindennapos boldogulásának előfeltétele. A hazugság nálunk része az államrendszernek, az egyik legfontosabb összetartó kapocs, milliárdnyi egymásba kapaszkodó kis horogból áll, úgyhogy mindenkire jut vagy néhány tucat. A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."
(X)
.
Szélsőjobbosok, antiszemiták, fajgyűlölők olvassák Marx-Engelst! Már csak azért is, mert Hitler Mein Kampfja be van tiltva. Marx-Engels sokáig titkosított írásai ma már szabadon olvashatók, idézhetők, terjeszthetők. A másik jó tanácsom az lenne, színleljék azt, hogy Marxisták, akkor minden meg lesz engedve és minden meg lesz bocsátva. Az összes előnyök az írás végére derülnek ki. De ajánljuk „antifasisztáknak" is. Tessék olvasni Marx-Engelst és gondolkodni rajta, érdemes! Az alábbiakban a marxizmus két alapító atyjától, Marxtól és Engelstől olvashatunk idézeteket. Tőlük, illetve az általuk szerkesztett, Neue Rheinische Zeitungból. Utánna, a feltett kérdéseinkre döntsék el, mi a válasz!„Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, igazi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A zsidóságban felismerhetünk egy általános, jelen lévő antiszociális elemet, amely a történelmi fejlődés révén – amelyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közreműködtek – a mostani tetőfokára érkezett, olyan magasságba, amelyen szükségképpen fel kell bomlania. A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja." „Ausztriában az egész népben érezhető, hogy a zsidóság a legsemmirekellőbb fajtája a burzsoának, ők a legszemtelenebb uzsorások: ez a zsidó népség iránti ellenszenv alapja." (Karl Marx: Neue Rheinische Zeitung, 1849, február 24.).
„E tanulságos vizsgálódásban ma szűkebb hazánk lengyel része felé fordulunk. Már tavaly nyáron, Lengyelországnak srapnellal és pokolkővel való dicsőséges pacifikálása és átszervezése alkalmából megvizsgáltuk a városok túlnyomórészt német népességből, a vidék nagy német földbirtokairól és az általános jólét megnövelésében szerzett királyi porosz érdemről szóló német zsidó hazugságokat. A Neue Rheinische Zeitung olvasói emlékeznek, hogy a frankfurti mocsárparlament német nemzeti tökfilkói és pénzcsinálói e számlálásokkor a lengyel zsidókat még mindig a németekhez számították, jóllehet e minden fajok legocsmányabbika legfeljebb profitéhsége alapján állhat rokoni viszonyban Frankfurttal." (Friedrich Engels: Neue Rheinische Zeitung, 1849, április 29.).
Ennyi ízelítőnek. Ha valaki még mélyebbre akar ásni Marx-Engels gondolataiban, olvassa el bátran Konrad Löw összeállítását Marx-Engels írásaiból. A KOMMUNISTA IDEOLÓGIA VÖRÖS KÖNYVE Marx és Engels – A terror atyjai, kötetet. Most felteszünk néhány alapkérdést: Mentes-e a marxizmus a fajelmélettől? Az antiszemitizmustól? Hitler kapott-e Marx-Engelstől ötleteket? Továbbá, ha minden előzetes magyarázat nélkül, odatesszük az
idézett szövegeket egy átlagos magyar olvasó elé, és megkérdezzük, vajon honnan valók, tízből tíz azt fogja válaszolni, hogy Hitler Mein Kampfjából.Marx-Engels levelezéseiből még azt is meg tudhatjuk, hogy bűntudata volt Marxnak, mert nem tett semmit, hogy enyhítse családja nyomorúságát, hogy emberibb életet teremtsen, amire a kapitalista rendszeren belül volt lehetőség. Nemesi származású felesége cselédjét sem fizette, helyette teherbe ejtette. Engels, hogy mentse barátját, magára vállalta. Marx család becsületes, dolgos tagjai, amerikai rokonai sikeres vállalkozók és írók voltak, hollandiai nagybátyja a világméretű Philips cég alapítója. Engels angliai emigrációjuk alatt gazdag gyáros lett, de Marx munka helyett egész életében anyját, családját, s Engelst zsarolta pénzért, vehemensen elhárította a személyes sors felelőségét s ezért, megírta a világdöngető vádiratot, a Tőkét, amiben a maga-magukfajta nyomorúságáért áthárítja a felelőséget a társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra. Ellendrukkerként bizonygatva, hogy a termelés technikai tudáson, szervezettségen és személyes szorgalmon alapuló forradalmi hatékonyságnak fokozódása, nem hozza el a tömegek jobblétét. Azt állítva, hogy a termelés hatékonyságával, nő a kizsákmányolás hatékonysága is, és a dolgozóknak, egyre csak rosszabb lesz. Engels célzott arra, helyesebb lenne az érintettekre bízni, hogy fogalmazzák meg ők követeléseiket, aztán tenni írásba a doktrínát. De a balprófétát soha nem érdekelte az érintettek véleménye. (Követőit sem érdekli az érintettek véleménye, élete, vagy esetleges halála.) Marx mindig azt színlelte, hogy tudományos alapon áll, de aki elolvassa A tőké-t, világosan látja, Marx nem értette és nem is akarta megérteni a kapitalizmust, mert nem tudós volt, így soha nem az igazság kiderítése, hanem a saját, vélt igazságának fabrikálása érdekelte. Saját sikertelenségétől feldühödve, indulataitól vezérelve, beszűkült tudatállapotban, különböző könyvekből, adatokat meghamisítva, harminc év alatt összeollózta, a maga-magukfajta felelőtlenek, érdemtelenek, alkalmatlanok „bibliáját". A tőké-t.
A saját sikertelenségét és az ipari forradalom sikerét szembeállítva, az önmegvalósításra, sikerek elérésére eredendően alkalmatlan, lényegileg reménytelen életű, kilátástalan jövőjű
személyek, a MAGA-MAGUKFAJTA FELELŐTLENEK, ÉRDEMTELENEK, ALKALMATLANOK, erkölcsi felsőbbrendűségének, vagyis a kontraszelekciónak doktrínáját fabrikálta össze.Marx azt javasolta, hogy a társadalom, legfelelőtlenebb, legérdemtelenebb, legalkalmatlanabb rétege, a proletáriátus, törvénytelenül, forradalmi erőszakkal vegye át a hatalmat és vezesse a társadalmat, így nem lesz a „kizsákmányolt" áldozata, a sikeres ipari forradalomnak. Ez a balvallás a gyakorlatban katasztrófának, tudományos, gazdasági, politikai, erkölcsi csődnek bizonyult, de rendkívül nagy felforgató tudat alatti érzelmi hatása lett, mert sokaknak nagyon tetszik a könnyű felelőtlen megoldás, ahogy saját sikertelenségükért, családjuk nyomorúságáért, átháríthatják a felelőséget, másokra, a sikeresebb egyénekre, a többségi társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra.
Mivel, Marx nem volt tudós, így a zsidó vallástól szabadosan kölcsönzött teóriákat. Nikolaj Berdjajev: (1874-1948) orosz filozófus pályáját, mint kanonizált marxista ideológus kezdte, de felvilágosult és 1922-ben emigrálni kényszerült, Párizsban telepedett le. Szoros kapcsolatot tartott fenn a francia szellemi körökkel. Részlet: A KOMMUNIZMUS IGAZSÁGAI ÉS HAZUGSÁGAI könyvéből. A proletáriátus messiási küldetésre vonatkozó marxi teória fő vonása: Isten választott népének tulajdonságait a proletáriátusra ruházzák át. Marx zsidó származású volt, aki ugyan elhagyta atyái hitét, lelke mélyén azonban megőrizte a messiásváró reményt. Marx messianisztikus reményei megtalálták céljukat: a proletáriátust. Ebből lett az „új Izrael." „Isten választott népe," vagyis a marxi-lenini „élcsapat," amely felszabadítja és megalkotja az „eljövendő birodalmat a földön." Marx proletár kommunizmusa nem más, mint a régi Izrael szekularizált változata. Tudományos alapon lehetetlen eljutni a proletáriátus történelmi szerepének ehhez a felfogásához, itt vallásos jelleggel van dolgunk. Ez képezi a kommunista „vallás" magvát.
Marx „osztály" doktrínája adott elvi alapot az „osztályérdek" mentén a társadalom megosztására, a sikeresek kifosztására, az értelmesek elnyomására, az ellenzék, mint „osztályellenség" likvidálására. A baloldali „értékek" erőszakos, törvénytelen számonkérése azon a balfilozófián alapszik, hogy a balértékeket nem követő intézmények és egyének erkölcsileg romlottak, ezért képmutatók is, így az ellenük folytatott erőszakos, törvénytelen, embertelen küzdelem pedig a lehető „legnemesebb és legerkölcsösebb" cselekedet. A baloldal igazi veszélye abban rejlik, hogy a meglévő intézményeket vélt/valós tökéletlensége folytán el akarják pusztítani, egy tökéletesnek, felsőbbrendűnek propagált társadalom ígéretével. Nem hagyományos, vagy tudományos választ ad a problémákra, hanem a társadalmi intézményekben, hagyományokban lévő romlottsággal és erkölcstelenséggel magyarázza azt, az eredendően "jó" egyén felszabadítása a romlott intézmények elnyomása és uralma alól. Ezek azok a balértékek, amely a többséget, de főleg a társadalom legértékesebb rétegeit tették áldozattá.S ezek azok a balértékek, mely elcsábította az opportunista „értelmiséget," s ők kötik össze a törvénytelen, hazug, hazaáruló, kapzsi baloldalt, a deviáns, perverz, abszurd kapzsi liberálissal, de a tömegekre is nagy romboló hatást gyakorolnak, mert olyan szuggesszív csapat erővel tudják nyomni, a betegesen hazug propagandájukat, hogy aki kritizálni meri őket, még az látszik hazugnak.
Az „értelmiség" kedvenc témája a család, a férfi-nő és a gyermekek kapcsolata. A családi viszonyokat, balos „osztályharcként" jelenítik meg, ahol a férfi, a bivalyerős, otromba, durva, ostoba, erőszakos, brutáliselnyomó "osztályellenség", a nő és a gyerekek a gyenge kiszolgáltatott, elnyomott, terrorizált, felszabadítandó, emancipálandó egyének, majd a "felszabadított, emancipált" egyének betuszkolása az „értelmiségi" ellenkultúrát fogyasztók táborába. Ahol a deviáns, antiszociális, parazita, opportunista személyek, kisebbségek, szubkultúrák, a szélsőség, élősdiség, deviancia, hazugság, abszurditás, irracionalitás, tudomány s józanész ellenesség a „pozitív minták".
A konzervativizmus nem az önérdekű, erőszakos „élcsapat" pártállama, nem az önimádó opportunista „értelmiség" demagóg doktrinális rendszere, mint a messianisztikus liberalizmusok és szocializmusok. Ezen demokratikus s toleráns természetéből kifolyólag nagyon sokszínű, hely, idő és nemzeti, sőt egyéni alkat szerint is. Ezért rosszindulatú propaganda, bármiféle kapcsolatot szuggerálni a demagóg nemzeti szocialista, vagy egyéb szélsőséges jobboldali radikalizmusok, és a konzervativizmus között. A konzervatívok igazsága nem forradalmi erőszakkal fog győzedelmeskedni, a hangos, hazug, erőszakos kapzsi kisebbségek előnyére és a csendes többség hátrányára, hanem demokratikus evolúcióval. A bal-liberális hazugságok ostoba hívei és opportunista haszonélvezői lassan kihalnak. A fiatal információs generációk többsége már nem lesz vevő a proletár tudatlanságra, és az „értelmiség" korrupciójára épített balhitre, így rövidesen kisebbségbe kerülnek. A konzervatív oldal azért áll szemben a szélsőséges, opportunista, messianisztikus, demagóg bal-liberálissal, mert nincs és nem lesz tökéletes világ, így nem kell forradalmi társadalom átalakítás sem, csak javításokra, jobbításokra van szükség és lehetőség, ám ezért a bal-liberális oldal azonnal, maradi, mucsai, erkölcstelen, megalkuvó, összeesküvő, és az emberiséget tönkretevőnek bélyegzi, ez a szélsőséges bal-liberális oldal jellemző haszonszerző politikai taktikája. A fő összetartó ereje az antiszemitizmus-holokauszt, a fasizmus-nácizmus gyűlölet propaganda, az ellenzéket eredendően bűnösnek, (nép) ellenségnek bélyegezik, és non stop boszorkányüldözést folytat ellene. A fizikai megsemmisítésről már le kellett szokniuk, de az intellektuálisan megsemmisítő érvelésről azonban nem. Tudják ugyanis, hogy az érvek egyenlő mérlegelése esetén alulmaradnának. Ez az „értelmiség" szellemi terrorizmusa.
Fel kell ismernünk a tudatlanságra, hazugságra, felelőtlenségre épített, messianisztikus „értelmiségi" demagógia veszélyét. Miszerint minden földi rossz, megszűntethető, egyszer s mindenkorra, csak minden áron s minden eszközzel az „élcsapatnak" a kezébe kell ragadnia a hatalmat. Ez a balgondolat jelenik meg a jakobinusoknál a „felvilágosult élcsapat" majd a kommunistáknál a „kommunista élcsapat" fogalmával. Ez a demagógia bátorítja fel a baloldalt arra, hogy a társadalmi intézmények, az egyház és állam tekintélyét megkérdőjelezze, megtámadja, és el is pusztítsa. Ezért a baloldal cselekvési alapelve az összeesküvés, felforgatás, majd a rombolás, legyen ez akár fizikai, mint a francia, vagy az orosz forradalom esetében, akár szellemi, vagy éppen művészeti-esztétikai, és lehet mindez együtt. A forradalmi erkölcsiség doktrínája, mely a baloldal által kiagyalt „élcsapat" felsőbbrendűsége nevében bírálja a már meglévő, általuk tökéletlenek, elpusztítandónak bélyegzett viszonyokat. Mivel szerintük a tökéletesség nem bírálható, nem vonható felelőségre, így a baloldal sem. Ez a felelőtlen, önérdekű baldoktrína vezethetett el oda, hogy az egyes kommunista államok bőségesen kimerítették mind az emberiség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát.1. Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nemzeti szocializmus, a nácizmus áldozatai, illetve különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán?
2. Miért nem folytatják le a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus, a bolsevizmus nürnbergi perét?
3. Miért nincsenek következményei a baloldal barbarizmusának? Hiszen a számok magukért beszélnek! A nemzeti szocializmus, a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot, a nemzetközi szocializmus, a kommunizmuséra ennek a négyszeresét, 100 milliót írhatunk. Az áldozatok számának nagyságrendje miatt is jogosnak véljük, a felelősség kérdésének felvetését.
4. Van-e különbség aközött, hogy valakit faji alapon a nácik, a nemzeti szocialisták, vagy osztályalapon a kommunisták, a nemzetközi szocialisták taszítanak ki a társadalomból és ölnek meg?
5. Van-e valami alapvető különbség a nácizmus, a nemzeti szocializmus hatmillió zsidó áldozata és a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus százmillió áldozata között.
6. Érdekli-e az áldozatot, hogy azért ölik meg, mert zsidó, vagy azért, mert kulák?
7. Kikből növekedett 1945 tavaszától őszéig, szűk fél év alatt 200-ról 250 ezerre, Rákosi pártjának létszáma? Csak nem a felelősségre vonást elkerülni szándékozó kisnyilasokból? De igen!
8. Kik ölték meg hazánkban a legtöbb baloldalit? Csak nem a baloldali kormányok? De igen!
9. 1945-ben azt hazudták, hogy a Szovjetunió maga a paradicsom és a tömeggyilkos Sztálin dicsőségét zengő verseket írogattak.
10. 1960-ban azt hirdették, hogy a gyarmati rendszer felbomlása csodásan megoldja a tengeren túli népek gondjait. A tömeggyilkos Fidel Castro, Ho Si Minh és Mao jogos harcát dicsőítették.
11. 1968-ban azt hangoztatták, hogy a jólét a mindenféle kötöttség eltörléséből keletkezik. 1975-ben tömeggyilkos Pol Pot kambodzsai hatalomátvételétől voltak elragadtatva.
12. 1992-ben meg voltak győződve arról, hogy a nemzetállamnak vége.
13. 1999-ben kijelentették, hogy a család és az erkölcs elavult fogalom. Ugyanakkor a polgári gondolkodók tudták, hogy Sztálin, Mao vagy Pol Pot bűnös tömeggyilkos rendszert irányít, azt hangsúlyozták, hogy a forradalmi szakítás mítosza soha nem vezetett máshoz, csak véres terrorhoz és katasztrófákhoz. A nemzeteket, a hagyományokat, a kultúrákat és a vallásokat nem lehet egy tollvonással eltörölni.
Az öncélú, opportunista bal-liberális oldalnak és csicskás „értelmiségének" semmilyen vívmánya nincs, ami megvédhetné. Hitük a hazugság, a tudatlanságra alapított balhit. Igéjük az irigység. Filozófiájuk a megosztás, a felforgatás, a fosztogatás, a rombolás, a szellemi és fizikai terror.
Alekszandr Szolzsenyicin, akinek nem volt a kezében hatalmi eszköz, hogy azt a kommunisták és az opportunista „értelmiség" ellen fordítsa, egyedül a kimondott és leírt igaz szó hatalmával törte át a hazugság falát. „Mindennapos hazugság nálunk nem a züllött jellemek szeszélyéből fakad, hanem ez a létezés formája, bármely ember mindennapos boldogulásának előfeltétele. A hazugság nálunk része az államrendszernek, az egyik legfontosabb összetartó kapocs, milliárdnyi egymásba kapaszkodó kis horogból áll, úgyhogy mindenkire jut vagy néhány tucat. A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."(X)
.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)