2009. március 21., szombat

Mansfeld Péter kivégzésének 50-ik évfordulóján 1959 - 2009

.Mansfeld Péter

Kivégzési jegyzőkönyv fiatalkorú Mansfeld Péter ügyében.

A Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa Tnb.I.8084/1958/6.

Jegyzőkönyv.

Készült a népi dem. államrend megdönt. irányuló szervezkedés vezetése és egyéb bűntettek miatt Blaskí József és társai ellen indított bűnügyben a Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanács Tnb.I.8084/1958/5. sz. elsőfokú és a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Tnbf.IV.13./1959/3.sz. ítéletével megállapított fk. Mansfeld Péter elítélt, - 1959.
március 21-én de. 9 órakor történt halálbüntetés végrehajtásáról.
Jelen voltak:
f.k.Mansfeld Péter elítélt
Guidi Béla a tanács elnöke
Dr.Balogh János fogalmazó
Dr. Doktor János ügyész
Dr.Fáber Viktor bírósági orvos
Dr.Szabó Erno börtön orvos
Sárközy Tibor orsz. börtön pság részéről
Csúcs Mátyás ítéletvégrehajtó
Karácsony Sándor
Fülöp István ítéletvégrehajtó segédei

A tanács elnöke megállapítja, hogy a megjelenésre kötelezettek valamennyien megjelentek.
A tanács elnöke az elítéltet elővezetteti.
A tanács elnöke megállapítja, fk. Mansfeld Péter személyazonosságát, majd felolvassa a Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. nov. hó 21. napján kelt Tnk.I.3084/1958/5.sz. elsőfokú és a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Tnbf.IV.13./1959/3.sz. másodfokú ítéletének rendelkező részét, valamint a kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyvet, mely szerint a halálos ítélet elítélten végrehajtható.
A tanács elnöke az elítéltet az ítélet végrehajtása céljából átadja az ítéletvégrehajtónak azzal, hogy teljesítse kötelességét.
Az ítéletvégrehajtó és segédei a kivégzést 9 óra 22 perckor megkezdték, és annak befejezését a tanács elnökének jelentették.
A tanács elnöke felhívja az orvosokat, hogy a halál beálltáról győződjenek meg.
Az orvosok jelentik, hogy fk. Mansfeld Péter elítélt szíve 9 óra 35 perckor megszűnt dobogni.
Az ítélet végrehajtásánál jelenlevők félórára visszavonultak.
Félóra múlva a tanács elnökének utasítására az orvosok fk.MansfeldPéter, kivégzett elítéltet újra megvizsgálják és ismételten jelentik, hogyannak haláláról meggyőződtek.
A tanács elnöke az ítéletvégrehajtási eljárást befejezettnek nyilvánítja azzal, hogy az ítéletvégrehajtás során felmerült 100,-Ft orvosi költség - Ft uti költség a pótköltségjegyzék tétele alatt nyert feljegyzést."

Kmf.
a tanács elnöke
fogalmazó
ügyész
bírósági orvos
börtön orvos az orsz. börtön pság részéről
.......
Eredeti, kétoldalas géppel írott tisztázat - Fov. Bír. Ir., T. Nb. I. 8084/1958. Blaski József és társai ügye.

1. L. a 107. sz. dokumentumot!
2. "Dr. Szabó Ernő" börtönorvos aláírása.
3. "Sárközy Tibor fhgy" (főhadnagy) aláírása.
4. "Csúcs Mátyás" aláírása.
5. "Karácsonyi Sándor" aláírása.
6. "Fülöp István" aláírása.
7. L. a 110. sz. dokumentumot!
8. "Guidi" (Béla) aláírása.
9."Dr. Balog János" aláírása.
10. "Doktor János" aláírása.
11. "Dr. Fáber (Viktor) aláírása.
12. "Dr. Szabó Ernő" aláírása.
13. "Sárközi Tibor" aláírása.

Rendkívüli kép! Mansfeld Péter karja láthatóan retusált. Ennek az az oka, hogy Mansfeld Péter szökést kísérelt meg, közben a karja eltörött. Ezért minden valószínűség szerint nem akarták begipszelt karral megörökíteni.

Korabeli magyarázat a képhez: "Ez alkalommal történt átkutatásakor előkerült vászonra írt és a kabátbélése alá bevarrt cím, ahol szökése után rejtőzködni akart".

Mansfeld Péter egy "pufajkással" szíjra fűzve

Korabeli felirat: "Nyomozási kísérlet Mansfeld Péter vallomásának ellenőrzésére"
.

Mansfeld Péter kivégzésének 50-ik évfordulóján 1959 - 2009

.
Mansfeld


.

Mansfeld Péter kivégzésének 50-ik évfordulóján 1959 - 2009

.


Mansfeld Péter:

18 év


Sokaság gyűlik össze a téren,
mi fiatalok állunk középen.
Zivatar áztatja bő csizmánkat,
de Isten meghallgatja imánkat.

A nagyhatalmak csak hazudoznak,
de mi nem hagyjuk többé magunkat.
„Szabadság!” - kiáltom mély torkomból,
„Szabadság!” – üvölt a nép, s tombol.

Újból szólásra nyitnám ajkamat,
valaki rángatja kabátomat.
Jeges fuvallat járja át lelkem,
hideg vasbilincs kattan kezemen.

Együtt nézzen szemünk a kék égre,
sohase kényszeríthetnek térdre.
„Szabadság!” – szólok hozzájuk végül,
tarkón vágnak s minden, elsötétül.

Lassan visszanyerem eszméletem,
mintegy faág nem mozdul bal kezem.
Fáj mindenem, kiváltképp a lelkem,
de a reményt soha el nem vesztem.

Szűk cellámban rácsos ablak sincsen,
én szívemben őrzöm minden kincsem.
Édesanyám sokszor meglátogat,
ügyvéd intézi tárgyalásomat.

Az ősz tudatlan bíró kegyetlen,
halálra ítélte szabad lelkem.
Bátor szívemmel példát mutatok,
s hurokkal a nyakamon meghalok.
.

2009. március 20., péntek

A nap képe: A Palesztinai konfliktus lényege

.
Ön
- elvette a vizemet
- elégette az olíva fáimat
- lerombolta a házamat
- elvette a munkámat
- ellopta a földemet
- bebörtönözte édesapámat
- megölte anyámat
- szétbombázta hazámat
- szegénnyé tett minket
-megalázott mindannyiunkat
de
nekem kell szégyenkeznem:
visszalőttem egy rakétát...
.

2009. március 19., csütörtök

Bombagyár: meghívó a lánchídi emléktábla felavatására

.
Kedves Olvasók!

Március 21-én, az 1919-es vörös kommün kilencvenedik évfordulóján két rendezvénnyel emlékezünk meg a rémuralom áldozatairól.

13 órától a Magyarok Házában a Bombagyár Filmklub exkluzív vetítésen mutatja be a Szovjet sztori című filmet, magyar felirattal. A belépődíj 800 forint. (Ha a DVD nem ér ide addig, akkor is megnézzük, de akkor sajnos lett nyelvű feliratra tesszük rá a magyart, mert a film csak ilyen formában lelhető fel a neten.)

16 órakor pedig a Clark Ádám téren szerény ünnepség keretében felavatjuk a Bombagyár olvasóinak és a Hollán család leszármazottainak adományaiból és a Varga és Fiai Kőfaragó Kft. segítségével felújított, 63 évvel ezelőtt Rákosi Mátyás által leveretett lánchídi emléktáblát, amely az ott kivégzett kislődi Hollán Sándornak és fiának, ifj. Hollán Sándornak, a Szent István-rend vitézeinek állít emléket.

Szeretettel meghívjuk minden kedves magyar honfitársunkat e két eseményre. Hozzatok magatokkal magyar zászlót, illetve egy-egy szál virágot, hogy mártírjainkról méltóképpen megemlékezhessünk.

Kérjük, hogy ezt a felhívást küldjétek tovább barátaitoknak, ismerőseiteknek.

Bombagyár Szerkesztőség
.

The nazis of our time

.
“That’s the beauty of Gaza. You see a man walking, he doesn’t have to have a weapon, and you can shoot him,”

Read more here
.

Rozsa-Flores Eduardo: Kétnyelvű gyakorlat - Práctica bilingüe II

.
Amar
No sólo se ama lo tangible.
La capacidad que tenemos nos hace amar ideas tan complejas como: Dios, patria o tribu.
Marzo amaneció vestido de verde-blanco-rojo.
El pueblo se prepara con sabores ..y buen vino , olores a flores y música alegre, para celebrar un año más de nuestra guerra por la independencia. La gente sale de sus casas con los días un poco más tibios, los ancianos conversan con sus nietos, la calle se viste de optimismo.
Cuando ondea la bandera mecida por el viento fresco de una primavera que se anuncia, algo nos ennoblece.
Tal vez sea la certeza de una libertad heredada por la que hombres y mujeres lucharon hasta morir.
Eso también es amar.

(Szeretni)
Nem csak a tapinthatót szeretjük.
Képességeink lehetővé teszik, hogy szerethessünk olyan összetett ideákat, mint Isten, Haza vagy Törzs.
Március zöld-fehér-piros színekbe öltözve ébredt.
A falu jó ízekkel és jó borral, virágillattal, vidám zenével készülődik, függetlenségi harcunk egy újabb évfordulójára. Az emberek kilépnek a kapukon az egyre langyosabb napokra. Az öregek unokáikkal beszélgetnek, az utca optimizmust ölt magára.
Mikor zászlónk ringatózik a tavaszt ígérő szellőben, tüdőnk kitágul, és mintha nemesebbnek éreznénk magunkat.
Lehet, mert bizony örökösei vagyunk ama szabadságnak melyért férfiak és asszonyok harcoltak halálukig.
Ez is szeretni.
***

¿Por qué escribes?
Muchas veces me han planteado esa pregunta.
La misma que le hizo la Revista Littérature en 1919 a cien escritores franceses: ¿Por qué escribe usted? París 1985. El diario Liberatión dirige de nuevo la misma pregunta a más de 400 escritores repartidos por los cinco continentes.
Y es la que se plantea a través del tiempo con una cantidad enorme de respuestas, tantas que tal vez nos aburriríamos de leerlas todas.
Este experimento de aquí más abajo es lo más cercano a lo que podría ser mi respuesta definitiva:
¿Por qué escribe usted?
Porque el fantasma porque ayer porque hoy:
porque mañana porque sí porque no
Porque el principio porque la bestia porque el fin:
porque la bomba porque el medio porque el jardín
Porque góngora porque la tierra porque el sol:
porque san juan porque la luna porque rimbaud
Porque el claro porque la sangre porque el papel:
porque la carne porque la tinta porque la piel
Porque la noche porque me odio porque la luz:
porque el infierno porque el cielo porque tú
Porque casi porque nada porque la sed
porque el amor porque el grito porque no sé
Porque la muerte porque apenas porque más
porque algún día porque todos porque quizás

(Miért írsz?)
Többször tették föl nekem ezt a kérdést.
Hasonlót tett fel száz francia írónak a Littérature című folyóirat 1919. Ön, miért ír?. 1985 Párizs. A Liberation újra fölteszi a kérdést 400, a földkerekség öt kontinensen élő íróembernek.
Az idők folyamán óriási válaszfolyam gyűlt össze, annyi a válasz, hogy halálra unnánk magunkat az olvasástól.
Talán alábbi kísérlet áll a legközelebb a lehetséges végleges válaszomhoz.

Ön miért ír?
Mert a kísértet mert tegnap mert ma:
Mert holnap mert igen merthogy nem
Mert a kezdet mert a bestia mert a vég:
Mert a bomba mert a cél mert a kert
Mert góngora mert a föld mert a nap:
Mert szent jános mert a hold mert rimbaud
Mert a tisztás mert a vér mert a papír:
Mert a hús mert a tinta mert a bőr
Mert az éjszaka mert utálom magam mert a fény:
Mert a pokol mert a paradicsom miattad
Mert majdnem semmiért mert a szomj
Mert a szerelem és a kiáltás miatt és mittudomén
A halál miatt mert alig mert jobban
Mert egy szép napon mert mindenki mert talán
***

Derecho a la belleza.
"La fealdad es la madre de la delincuencia".
Siempre he dicho que la Declaración de Derechos Humanos está incompleta porque falta establecer el derecho a la belleza

(A szépséghez való jog)
„a rútság a bűnözés anyja”
Mindig mondom, az Emberi Jogok Nyilatkozata nem teljes, hiányos: nem állapítják meg benne a szépséghez való jogot.
***

La cita
Espero en una estación de Metro.
Una cita, espero, solo eso, sin prisa, sin ansiedad.
Una muchacha anota en su PC portátil algunas palabras, espera al que de pronto llega y su tarde de ilumina, el beso instantáneo, el mundo que los rodea me excluye.
Y recuerdo a Borges, como siempre, "¿para qué sirve la poesía? Le preguntaron.
Y él respondió: "¿y para qué sirven los amaneceres?"
...
Un poema es este momento definitivo.
Un poema es el presagio de futuro, países que recorreremos, oraciones listas para ser declaradas en la oscuridad, sin temor ni ambiguedades. Sí, también un poema puede derrotar el mal.

(Randevú)
Várok a metró egyik állomásán.
Egy randevú. Várok. Semmi más. Sietség és sóvárgás nélkül.
Egy lány valamit ír a laptopjában, valakire vár aki hirtelen meg is érkezik. Fényben fürdik a délutánja, az azonnali csók és ki is vagyok zárva az őket körülölelő világból.
Eszembe jut Borges mint mindig:
„Mire jó a költészet –kérdeztek tőle,
És a virradat? Az mire jó? – válaszolt”
….
Egy vers maga ez a végleges pillanat.
Egy vers, jövőt ígér, országok ahol járni fogunk, a biztonságos és kétértelműség-mentes sötétben majd elhangzó kész fohászaink.
Igen, egy vers is képes legyőzni a gonoszt.
***

Walt Whitman escribió:

"Todos dicen: es glorioso ganar una batalla.
Pues yo digo que es tan glorioso perderla.
!Las batallas se pierden con el mismo espíritu que se ganan!"
Con estas ideas me preparo para mi nueva guerra.

Walt Whitman azt írta:
„Mindenkitől azt hallom: mily dicsőséges megnyerni egy csatát.
Én erre azt mondom, legalább annyira dicsőséges elveszíteni azt.
Ugyanazzal a lelkesedéssel szenvedünk vereséget, mint amilyennel győzzünk.”
Ezekkel a gondolatokkal készülődök új háborúmra.
.

"Secret" Red Cross Report Confirms More Torture at CIA Black Sites

.
Posted by Liliana Segura, AlterNet

Prisoners described being put in dog collars, having their heads slammed against walls, and forced inside "coffin-like" boxes.

A front page story in today's Washington Post reveals that a "secret report" by the International Committee of the Red Cross on the CIA's "black sites" has confirmed that the Bush administration used gross interrogation methods in its overseas prisons that "constituted torture" and violated the Geneva Conventions.

With the exception of five copies of the report that were passed on to the CIA and the White House in 2007, the findings were kept secret by the Red Cross "to preserve the humanitarian group's strict policy of neutrality in conflicts."

But journalist Mark Danner obtained excerpts of the report and has published them in the new edition of the New York Review of Books.

The report draws from Red Cross interviews in 2006 with 14 prisoners held in isolation at foreign CIA prisons, men who "gave remarkably uniform accounts of abuse that included beatings, sleep deprivation, extreme temperatures and, in some cases, waterboarding, or simulating drowning."

"Often using the detainee's own words," writes the Post, "the report offers a harrowing view of conditions at the secret prisons, where prisoners were told they were being taken 'to the verge of death and back,' according to one excerpt. During interrogations, the captives were routinely beaten, doused with cold water and slammed head-first into walls. Between sessions, they were stripped of clothing, bombarded with loud music, exposed to cold temperatures, and deprived of sleep and solid food for days on end. Some detainees described being forced to stand for days, with their arms shackled above them, wearing only diapers."

"On a daily basis … a collar was looped around my neck and then used to slam me against the walls of the interrogation room," the report quotes detainee Tawfiq bin Attash, also known as Walid Muhammad bin Attash, as saying. Later, he said, he was wrapped in a plastic sheet while cold water was "poured onto my body with buckets." He added: "I would be wrapped inside the sheet with cold water for several minutes. Then I would be taken for interrogation."

The report also contains descriptions of the prisoner Abu Zubaida, whose torture has been previously documented.

"Abu Zubaida said interrogators wrapped a towel around his neck and slammed him into a plywood wall mounted in his cell. He was also repeatedly slapped in the face, he said. After the beatings, he was placed in coffinlike wooden boxes in which he was forced to crouch, with no light and a restricted air supply, he said."
"The stress on my legs held in this position meant my wounds both in my leg and stomach became very painful," he told the ICRC.
After he was removed from a small box, he said, he was strapped to what looked like a hospital bed and waterboarded. "A black cloth was then placed over my face and the interrogators used a mineral bottle to pour water on the cloth so that I could not breathe," Abu Zubaida said.
After breaks to allow him to recover, the waterboarding continued.

The Washington Post has more.

.

CIA Confirms 12 of 92 Videotapes Destroyed Showed Prisoners Tortured

.
By Jason Leopold, TruthOut.org

ACLU: "This new information underscores the need for full and immediate disclosure of the CIA's illegal interrogation methods."

Heavily redacted government documents filed in a New York federal court Friday afternoon say the CIA destroyed 12 videotapes that specifically showed two detainees being tortured.

The documents were filed in response to a Freedom of Information Act lawsuit filed by the American Civil Liberties Union. In December 2007, the ACLU filed a motion to hold the CIA in contempt for its destruction of the tapes in violation of a court order requiring the agency to produce or identify all records requested by the ACLU. That motion is still pending.

On Monday, the Justice Department revealed in court documents that the CIA destroyed 92 interrogation videotapes, which is now the subject of a criminal probe. According to Friday's court documents, 90 tapes relate to one detainee and two tapes relate to another detainee.

In a letter filed Friday in the U.S. District Court for the Southern District of New York, Acting U.S. Attorney Lev Dassin said a complete list of summaries, transcripts or memoranda related to the videotapes would be filed with the court by March 20.

"The government is needlessly withholding information about these tapes from the public, despite the fact that the CIA's use of torture -- including waterboarding -- is no secret," said Amrit Singh, staff attorney with the ACLU. "This new information only underscores the need for full and immediate disclosure of the CIA's illegal interrogation methods. The time has come for the CIA to be held accountable for flouting the rule of law."

On March 2, the Justice Department said in court documents the CIA destroyed 92 videotapes -- far more than previously known -- to prevent disclosure of evidence revealing how the agency's interrogators subjected "war on terror" detainees to waterboarding and other brutal methods.

"The CIA can now identify the number of videotapes that were destroyed," said a letter written by Acting U.S. Attorney Lev Dassin and filed in federal court in New York. "Ninety-two videotapes were destroyed."

Previously, the CIA had disclosed that it had destroyed two videotapes and one audiotape of harsh interrogations of detainees. The tape destruction has been the subject of a yearlong criminal investigation by John Durham, the Acting U.S. Attorney for the Eastern District of Virginia, who was appointed special prosecutor last year by Attorney General Michael Mukasey.

In the March 2 filing, Dassin noted that a stay of a contempt motion filed by the ACLU seeking release of the tapes was allowed to expire on February 28 without a request for a continuation -- signaling that Durham's investigation is now complete.

In January, Durham had indicated in a court filing that he expected to wrap up his probe by the end of February. The CIA has asked the court to give the agency until Friday to produce a list of all destroyed records, any memos relating to reconstruction of those records, and identification of witnesses who may have watched the videotapes before they were destroyed.

Dassin's letter said some information sought by the ACLU may be classified or "protected from disclosure, such as the names of the CIA employees who viewed the videotapes."

Dassin said the CIA "intends to produce all of the information requested to the court and to produce as much information as possible on the public record to the plaintiffs."

The videotaped interrogations, which were also withheld from the 9/11 Commission, were destroyed in November 2005 after The Washington Post published a story exposing the CIA's use of so-called "black site" prisons overseas to interrogate terror suspects with techniques that were not legal on U.S. soil.

The Zubaydah Case

The Post's story focused on alleged al-Qaeda operative Abu Zubaydah and the harsh methods that the CIA used on him and other detainees. Abu Zubaydah was captured in Pakistan on March 28, 2002, and was reportedly whisked to a secret prison site in Thailand for interrogation.

Initially, Zubaydah was somewhat cooperative, but later became tight-lipped when asked about alleged terrorist plots against the United States and the whereabouts of high-level al-Qaeda operatives.

In July 2002, a meeting was convened at the White House, where former White House counsel Alberto Gonzales, Justice Department attorney John Yoo, Vice President Dick Cheney, Cheney's attorney David Addington, and unknown CIA officials discussed whether the CIA could interrogate Zubaydah more aggressively in order to get him to respond.

It was at this July 2002 meeting that Yoo, Gonzales and Addington gave the CIA the green light to use a wide variety of techniques, including waterboarding, on Zubaydah and other detainees at several secret prisons to "break" them and force them to cooperate with interrogators, according to an account published in Newsweek in late December 2003.

Less than a month after the meeting, on August 1, 2002, Yoo drafted a memo to Gonzales that was signed by Jay Bybee, the assistant attorney general in charge of the Office of Legal Counsel. That memo declared that President Bush had the legal authority to allow CIA interrogators to employ harsh tactics to extract information from detainees.

Yoo's memo -- often called the "torture meme" -- said Congress "may no more regulate the President's ability to detain and interrogate enemy combatants than it may regulate his ability to direct troop movements on the battlefield."

Michael Chertoff, then head of the Justice Department's criminal division, reportedly advised the CIA General Counsel Scott Muller and his deputy, John Rizzo, that the August 1, 2002, legal opinion protected CIA interrogators from prosecution if they used waterboarding or other harsh tactics.

In February 2005, during his Senate confirmation hearing to become Homeland Security secretary, Chertoff said he provided the CIA broad guidance in response to its questions about interrogation methods, but never addressed the legality of specific techniques.

Bush Fixated

In the book The One Percent Doctrine, author Ron Suskind said Zubaydah was not the "high-value detainee" the CIA had claimed. Rather, Suskind wrote, Zubaydah was a minor player in the al-Qaeda organization, handling travel for associates and their families.

However, "Bush was fixated on how to get Zubaydah to tell us the truth," Suskind wrote. Bush asked one CIA briefer, "Do some of these harsh methods really work?"

Zubaydah was strapped to a waterboard and, fearing imminent death, he spoke about a wide range of plots against a number of U.S. targets, such as shopping malls, the Brooklyn Bridge and the Statue of Liberty. Yet, Suskind wrote, the information Zubaydah provided under duress was not credible.

According to Suskind, Zubaydah's captors soon discovered that their prisoner was mentally ill and knew nothing about terrorist operations or impending plots. That realization was "echoed at the top of CIA and was, of course, briefed to the President and Vice President," Suskind wrote.

Still, in public statements, President Bush portrayed Zubaydah as "one of the top operatives plotting and planning death and destruction on the United States" and added: "So, the CIA used an alternative set of procedures" to get Zubaydah to talk.

The President did not want to "lose face," because he had stated Zubaydah's importance publicly, Suskind wrote.

Last year, Mukasey appointed U.S. Attorney Durham as special counsel to investigate whether the destruction of the CIA videotapes violated any laws, but did not give Durham the authority to probe whether the interrogation techniques themselves violated anti-torture laws.

In December 2008, Bush and Cheney both admitted in exit interviews that they authorized the waterboarding of Zubaydah and two other detainees.

House Judiciary Committee Chairman John Conyers proposed expanding the scope of Durham's investigation in January, to include a broader review of the Bush administration's interrogation policies.

Conyers said he urged Attorney General Eric Holder to "appoint a Special Counsel or expand the scope of the present investigation into CIA tape destruction to determine whether there were criminal violations committed pursuant to Bush administration policies that were undertaken under unreviewable war powers, including enhanced interrogation, extraordinary rendition, and warrantless domestic surveillance."

The Senate Intelligence Committee, chaired by Democrat Dianne Feinstein, will soon conduct a secret investigation into the CIA's interrogation program to determine whether the methods used against detainees worked, according to published reports.

2009. március 18., szerda

MARCH ON THE PENTAGON

.
STOP THE WAR AT HOME AND ABROAD
FROM WASHINGTON D.C. – TO BALTIMORE – TO WALL STREET

WASHINGTON D.C.
Saturday, March 21
ON THE ANNIVERSARY OF THE IRAQ WAR—
MARCH ON THE PENTAGON

March to stop the occupation of Iraq, Afghanistan and Palestine. Bring the troops home now!

Join the Bailout the People Movement in Washington D.C. Look for our banners on that day or for more information call our national office at 212.... See our website: www.BailoutPeople.org

.

1919-2009 Két papír fecni...

.
ennyi elég is volt...

.

1919-2009 Megemlékezés a Szamuely-féle terrorlegények két áldozatára

.
Tisztelettel meghívjuk mindazokat, akik egy szál virággal megemlékeznének a bolsevizmus magyar áldozatairól.
2009. március 21.-én (szombat) a vörös terror 90. évfordulóján 16 órakor a Lánchíd Budai hídfőjénél ( Clark Ádám tér ) emléktáblát avatunk és megemlékezünk két nagyszerű államférfiról dr. Hollán Sándor ny. államtitkárról és fiáról ifj. dr. Hollán Sándorról, akiket a Dunába lőttek gyilkosaik.

A család emlékezete:

1919-ben, a vörös Tanácsköztársaság rémnapjai alatt elsőként családunk tagjait hurcolták el otthonukból a különítményesek, id. dr. Hollán Sándor ny. államtitkárt és fiát, ifj. dr. Hollán Sándor államtitkárt, MÁV igazgatót. Kun Béláék parancsára, a Szamuely-féle különítmény emberei, minden ok és indokolás nélkül a Lánchídra vitték, majd a híd budai pillérjénél főbe lőtték őket és holttestüket a Dunába dobták. A 'jól végzett munkáért' a gyilkosok külön juttatást kaptak Szamuelytől.

E két meggyilkolt ember halálának oka csupán az volt, hogy igaz Magyar államférfiak voltak. Mindketten a Szent-István rend vitézei.
Id. Hollán Sándor édesapja pedig az a dr. Hollán Ernő hadmérnök volt, aki tábornokként a 48/49-es Szabadságharc alatt is Magyarországot védte, megalapította a magyar Vasutat, ott találjuk a Magyar Tudományos Akadémia tagjai és Intézetalapítói között illetve az Országgyűlés Főrendi Házának soraiban. A kiegyezés előkészítői között volt Deák Ferenccel együtt. A Hollán - család rokonságába tartozott Arany János és Kisfaludy Sándor és a Bezerédy-Békássy család is. A mai politika és az MTA - annak ellenére, hogy Hollán Ernő egész vagyonát az MTA-ra hagyta - jelenleg nem járult hozzá, hogy emléktáblájukat visszahelyezhessük. Mi mégis kiállunk érte és méltó módon szeretnénk megemlékezni a Tanácsköztársaság 90. évfordulóján a kommunisták által meggyilkoltakra, elhurcoltakra és megnyomorítottakra.

1919 -ben a véres '133 nap' után a család és a barátok kezdeményezésére felhelyezték a Lánchíd Budai kapujára a márványtáblát, mely hirdette ezt a borzalmas tettet és közel ötven évig emléket állított e két férfinak, akiknek még sírjuk sem lehet. Azt a korabeli emléktáblát, melyet addig minden évben megkoszorúztak, 1946-ban a szovjetek csákánnyal leverték és a mai napig sem került vissza eredeti helyére. Úgy gondoljuk, a mai Magyarországon nem lehet olyan diktatúra, amely megtilthatja az emlékezést a kommunizmus ezen időszakának ismert és megannyi névtelen áldozatára!

Szeretnénk, ha támogatnának minket, a méltó ügy mellé állnának és méltóságteljes megjelenésükkel hozzájárulnának ahhoz, hogy a jelenlegi politika is elgondolkodhasson azon, hogy nem felejtettük és felejtjük el azokat a bűnöket, gyilkosságokat; amelyeket az ő elődeik a hazafias, magyar emberek ellen követtek el!

A tábla felhelyezésére indult kezdeményezést és gyűjtést a bombagyár - blog közössége indította.

Kérjük, hogy aki megtiszteli jelenlétével a megemlékezést, egy szál virágot hozzon magával.

A Hollán Család leszármazottai

A bűn arcai

NO COMMENT
.

Recep Tayyip Erdogan, a török miniszterelnök néhány szava simon perezhez+videó

.
Mély, nagyon mély a csend a magyar sajtóban arról a megdöbbentő pillanatról, amikor Recep Tayyip Erdogan, a török miniszterelnök felszólalt a davosi Világgazdasági Konferencián. Tessék csak rákeresni: Magyarországon szinte senki sem hozta le, mit mondott ez a derék török úriember a mellette ülő Simon Peresznek, Izrael elnökének. Egy moderált televíziós vita során, miután Peresznek lehetősége volt hosszan ömlengeni gázai "béketeremtésük" nagyszerűségéről, Erdogan úrnál elfogyott a cérna, levette fejéről a tolmácsgépet, és a következőt mondta:

- Peresz úr, Ön idősebb nálam. A hangja pedig túl erős. Tudom is, miért olyan hangos maga. Ez a maga egyik pszichológiai bűncselekménye. Az én hangom nem lesz olyan erős. De amit mondok, jól tudja. Amikor gyilkolásra kerül sor, maga nagyon jól végzi a dolgát. Tudjuk, hogyan lövetett és gyilkoltatott gyermekeket a tengerparton. A maga elnöksége alatt országának két miniszterelnöke is tett ilyet. Ők mondták ezeket a mondatokat is: "Boldogság tölt el bennünket, amikor tankjainkon, fegyverrel a kézben megyünk Palesztinába." És maga itt számokat sorolt. Én a neveket is tudom, ha valakit érdekel. Elítélem, aki tapsol ennek a kegyetlenségnek, azoknak, akik megölték ezeket a gyermekeket. Azok, akik tapsolnak ezeknek a gyilkosoknak, ugyanolyan emberiségellenes bűnösök. Az imént jegyzeteltem, de itt nincs lehetőségem, hogy kifejtsem ezeket... Kérem, ne szakítsanak félbe, amikor beszélek! Az Ótestamentum hatodik parancsolata így szól...

- Már ideje elengednünk az embereket vacsorázni - szól közbe a moderátor.

- Ne ölj embert! Ön pedig embereket öl! Még egy érdekesség. Gillart Asmanomin mondotta: "Izrael barbársága messze túlmutat az egyszerű gonoszságon." Avi Chalem, aki az izraeli hadseregben szolgált, s jelenleg az oxfordi egyetem professzora, külpolitikai szakértő, a Guardian brit napilapnak azt mondta: "Izrael az emberek szemében egy banditaállam."

És aki látni kívánja:



Turkey and Russia on the Rise

-
By Reva Bhalla, Lauren Goodrich and Peter Zeihan

Russian President Dmitri Medvedev reportedly will travel to Turkey in the near future to follow up a recent four-day visit by his Turkish counterpart, Abdullah Gul, to Moscow. The Turks and the Russians certainly have much to discuss.

Russia is moving aggressively to extend its influence throughout the former Soviet empire, while Turkey is rousing itself from 90 years of post-Ottoman isolation. Both are clearly ascendant powers, and it would seem logical that the more the two bump up against one other, the more likely they will gird for yet another round in their centuries-old conflict. But while that may be true down the line, the two Eurasian powers have sufficient strategic incentives to work together for now.

Russia’s World

Russia is among the world’s most strategically vulnerable states. Its core, the Moscow region, boasts no geographic barriers to invasion. Russia must thus expand its borders to create the largest possible buffer for its core, which requires forcibly incorporating legions of minorities who do not see themselves as Russian. The Russian government estimates that about 80 percent of Russia’s approximately 140 million people are actually ethnically Russian, but this number is somewhat suspect, as many minorities define themselves based on their use of the Russian language, just as many Hispanics in the United States define themselves by their use of English as their primary language. Thus, ironically, attaining security by creating a strategic buffer creates a new chronic security problem in the form of new populations hostile t o Moscow’s rule. The need to deal with the latter problem explains the development of Russia’s elite intelligence services, which are primarily designed for and tasked with monitoring the country’s multiethnic population.

Russia’s primary challenge, however, is time. In the aftermath of the Soviet collapse, the bottom fell out of the Russian birthrate, with fewer than half the number of babies born in the 1990s than were born in the 1980s. These post-Cold War children are now coming of age; in a few years, their small numbers are going to have a catastrophic impact on the size of the Russian population. By contrast, most non-Russian minorities — in particular those such as Chechens and Dagestanis, who are of Muslim faith — did not suffer from the 1990s birthrate plunge, so their numbers are rapidly increasing even as the number of ethnic Russians is rapidly decreasing. Add in deep-rooted, demographic-impacting problems such as HIV, tuberculosis and heroin abuse — concentrated not just among ethnic Russians but a lso among those of childbearing age — and Russia faces a hard-wired demographic time bomb. Put simply, Russia is an ascending power in the short run, but it is a declining power in the long run.

The Russian leadership is well aware of this coming crisis, and knows it is going to need every scrap of strength it can muster just to continue the struggle to keep Russia in one piece. To this end, Moscow must do everything it can now to secure buffers against external intrusion in the not-so-distant future. For the most part, this means rolling back Western influence wherever and whenever possible, and impressing upon states that would prefer integration into the West that their fates lie with Russia instead. Moscow’s natural gas crisis with Ukraine, August 2008 war with Georgia, efforts to eject American forces from Central Asia and constant pressure on the Baltic states all represent efforts to buy Russia more space — and with that space, more time for survival.

Expanding its buffer against such a diverse and potentially hostile collection of states is no small order, but Russia does have one major advantage: The security guarantor for nearly all of these countries is the United States, and the United States is currently very busy elsewhere. So long as U.S. ground forces are occupied with the Iraqi and Afghan wars, the Americans will not be riding to the rescue of the states on Russia’s periphery. Given this window of opportunity, the Russians have a fair chance to regain the relative security they seek. In light of the impending demographic catastrophe and the present window of opportunity, the Russians are in quite a hurry to act.

Turkey’s World

Turkey is in many ways the polar opposite of Russia. After the dissolution of the Ottoman Empire following World War I, Turkey was pared down to its core, Asia Minor. Within this refuge, Turkey is nearly unassailable. It is surrounded by water on three sides, commands the only maritime connection between the Black and Mediterranean seas and sits astride a plateau surrounded by mountains. This is a very difficult chunk of territory to conquer. Indeed, beginning in the Seljuk Age in the 11th century, the ancestors of the modern Turks took the better part of three centuries to seize this territory from its previous occupant, the Byzantine Empire.

The Turks have used much of the time since then to consolidate their position such that, as an ethnicity, they reign supreme in their realm. The Persians and Arabs have long since lost their footholds in Anatolia, while the Armenians were finally expelled in the dying days of World War I. Only the Kurds remain, and they do not pose a demographic challenge to the Turks. While Turkey exhibits many of the same demographic tendencies as other advanced developing states — namely, slowing birthrates and a steadily aging population — there is no major discrepancy between Turk and Kurdish birthrates, so the Turks should continue to comprise more than 80 percent of the country’s population for some time to come. Thus, while the Kurds will continue to be a source of nationalistic friction, they do not constitute a fundamental challenge to the power or operations of the Turkish state, like minorities in Russia are destined to do in the years ahead.

Turkey’s security is not limited to its core lands. Once one moves beyond the borders of modern Turkey, the existential threats the state faced in years past have largely melted away. During the Cold War, Turkey was locked into the NATO structure to protect itself from Soviet power. But now the Soviet Union is gone, and the Balkans and Caucasus — both former Ottoman provinces — are again available for manipulation. The Arabs have not posed a threat to Anatolia in nearly a millennium, and any contest between Turkey and Iran is clearly a battle of unequals in which the Turks hold most of the cards. If anything, the Arabs — who view Iran as a hostile power with not only a heretical religion but also with a revolutionary foreign policy calling for the overthrow of most of the Arab regimes — are practically welcoming the Turks back. Despite both its imperial past and its close security association with the Americans, the Arabs see Turkey as a trusted mediator, and even an exemplar.

With the disappearance of the threats of yesteryear, many of the things that once held Turkey’s undivided attention have become less important to Ankara. With the Soviet threat gone, NATO is no longer critical. With new markets opening up in the former Soviet Union, Turkey’s obsession with seeking EU membership has faded to a mere passing interest. Turkey has become a free agent, bound by very few relationships or restrictions, but dabbling in events throughout its entire periphery. Unlike Russia, which feels it needs an empire to survive, Turkey is flirting with the idea of an empire simply because it can — and the costs of exploring the option are negl igible.

Whereas Russia is a state facing a clear series of threats in a very short time frame, Turkey is a state facing a veritable smorgasbord of strategic options under no time pressure whatsoever. Within that disconnect lies the road forward for the two states — and it is a road with surprisingly few clashes ahead in the near term.

The Field of Competition

There are four zones of overlapping interest for the Turks and Russians.

First, the end of the Soviet empire opened up a wealth of economic opportunities, but very few states have proven adept at penetrating the consumer markets of Ukraine and Russia. Somewhat surprisingly, Turkey is one of those few states. Thanks to the legacy of Soviet central planning, Russian and Ukrainian industry have found it difficult to retool away from heavy industry to produce the consumer goods much in demand in their markets. Because most Ukrainians and Russians cannot afford Western goods, Turkey has carved out a robust and lasting niche with its lower-cost exports; it is now the largest supplier of imports to the Russian market. While this is no exercise in hard power, this Turkish penetration nevertheless is cause for much concern among Russian authorities.

So far, Turkey has been scrupulous about not politicizing these useful trade links beyond some intelligence-gathering efforts (particularly in Ukraine). Considering Russia’s current financial problems, having a stable source of consumer goods — especially one that is not China — is actually seen as a positive. At least for now, the Russian government would rather see its trade relationship with Turkey stay strong. There will certainly be a clash later — either as Russia weakens or as Turkey becomes more ambitious — but for now, the Russians are content with the trade relationship.

Second, the Russian retreat in the post-Cold War era has opened up the Balkans to Turkish influence. Romania, Bulgaria and the lands of the former Yugoslavia are all former Ottoman possessions, and in their day they formed the most advanced portion of the Ottoman economy. During the Cold War, they were all part of the Communist world, with Romania and Bulgaria formally incorporated into the Soviet bloc. While most of these lands are now absorbed into the European Union, Russia’s ties to its fellow Slavs — most notably the Serbs and Bulgarians — have allowed it a degree of influence that most Europeans choose to ignore. Additionally, Russia has long held a friendly relationship with Greece and Cyprus, both to complicate American policy in Europe and to provide a flank against Turkey. Still, thanks to proximity and trading links, Turkey clearly holds the upper hand in this theater of competition.

But this particular region is unlikely to generate much Turkish-Russian animosity, simply because both countries are in the process of giving up.

Most of the Balkan states are already members of an organization that is unlikely to ever admit Russia or Turkey: the European Union. Russia simply cannot meet the membership criteria, and Cyprus’ membership in essence strikes the possibility of Turkish inclusion. (Any EU member can veto the admission of would-be members.) The EU-led splitting of Kosovo from Serbia over Russian objections was a body blow to Russian power in the region, and the subsequent EU running of Kosovo as a protectorate greatly limited Turkish influence as well. Continuing EU expansion means that Turkish influence in the Balkans will shrivel just as Russian influence already has. Trouble this way lies, but not between Turkey and Russia. If anything, their joint exclusion might provide some room for the two to agree on something.

The third area for Russian-Turkish competition is in energy, and this is where things get particularly sticky. Russia is Turkey’s No. 1 trading partner, with energy accounting for the bulk of the trade volume between the two countries. Turkey depends on Russia for 65 percent of its natural gas and 40 percent of its oil imports. Though Turkey has steadily grown its trade relationship with Russia, it does not exactly approve of Moscow’s penchant for using its energy relations with Europe as a political weapon. Russia has never gone so far as to cut supplies to Turkey directly, but Turkey has been indirectly affected more than once when Russia decided to cut supplies to Ukraine because Moscow felt the need to reassert its writ in Kiev.

Sharing the Turks’ energy anxiety, the Europeans have been more than eager to use Turkey as an energy transit hub for routes that would bypass the Russians altogether in supplying the European market. The Baku-Tbilisi-Ceyhan (BTC) pipeline is one such route, and others, like Nabucco, are still stuck in the planning stages. The Russians have every reason to pressure the Turks into staying far away from any more energy diversification schemes that could cost Russia one of its biggest energy clients — and deny Moscow much of the political leverage it currently holds over the Europeans who are dependent on the Russian energy network.

There are only two options for the Turks in diversifying away from the Russians. The first lies to Turkey’s south in Iraq and Iran. Turkey has big plans for Iraq’s oil industry, but it will still take considerable time to upgrade and restore the oil fields and pipelines that have been persistently sabotaged and ransacked by insurgents during the fighting that followed the 2003 U.S. invasion. The Iranians offer another large source of energy for the Turks to tap into, but the political complications attached to dealing with Iran are still too prickly for the Turks to move ahead with concrete energy deals at this time. Complications remain for now, but Turkey wi ll be keeping an eye on its Middle Eastern neighbors for robust energy partnerships in the future.

The second potential source of energy for the Turks lies in Central Asia, a region that Russia must keep in its grip at all costs if it hopes to survive in the long run. In many ways this theater is the reverse of the Balkans, where the Russians hold the ethnic links and the Turks the economic advantage. Here, four of the five Central Asian countries — Kazakhstan, Uzbekistan, Kyrgyzstan and Turkmenistan — are Turkic. But as a consequence of the Soviet years, the infrastructure and economies of all four are so hardwired into the Russian sphere of influence that it would take some major surgery to liberate them. But the prize is a rich one: Central Asia possesses the world& #8217;s largest concentration of untapped energy reserves. And as the term “central” implies, whoever controls the region can project power into the former Soviet Union, China and South Asia. If the Russians and Turks are going to fight over something, this is it.

Here Turkey faces a problem, however — it does not directly abut the region. If the Turks are even going to attempt to shift the Central Asian balance of power, they will need a lever. This brings us to the final — and most dynamic — realm of competition: the Caucasus.

Turkey here faces the best and worst in terms of influence projection. The Azerbaijanis do not consider themselves simply Turkic, like the Central Asians, but actually Turkish. If there is a country in the former Soviet Union that would consider not only allying with but actually joining with another state to escape Russia’s orbit, it would be Azerbaijan with Turkey. Azerbaijan has its own significant energy supplies, but its real value is in serving as a willing springboard for Turkish influence into Central Asia.

However, the core of Azerbaijan does not border Turkey. Instead, it is on the other side of Armenia, a country that thrashed Azerbaijan in a war over the disputed Nagorno-Karabakh enclave and still has lingering animosities toward Ankara because of the 1915 Armenian “genocide.” Armenia has sold itself to the Russians to keep its Turkish foes at bay.

This means Turkish designs on Central Asia all boil down to the former Soviet state of Georgia. If Turkey can bring Georgia fully under its wing, Turkey can then set about to integrate with Azerbaijan and project influence into Central Asia. But without Georgia, Turkey is hamstrung before it can even begin to reach for the real prize in Central Asia.

In this, the Turks do not see the Georgians as much help. The Georgians do not have much in the way of a functional economy or military, and they have consistently overplayed their hand with the Russians in the hopes that the West would come to their aid. Such miscalculations contributed to the August 2008 Georgian-Russian war, in which Russia smashed what military capacity the Georgians did possess. So while Ankara sees the Georgians as reliably anti-Russian, it does not see them as reliably competent or capable.

This means that Turkish-Russian competition may have been short-circuited before it even began. Meanwhile, the Americans and Russians are beginning to outline the rudiments of a deal. Various items on the table include Russia allowing the Americans to ship military supplies to Afghanistan via Russia’s sphere of influence, changes to the U.S. ballistic missile defense (BMD) program, and a halt to NATO expansion. The last prong is a critical piece of Russian-Turkish competition. Should the Americans and Europeans put their weight behind NATO expansion, Georgia would be a logical candidate — meaning most of the heavy lifting in terms of Turkey projecting power eastward would already be done. But if the Americans and Europeans do not put their weight behind NATO expansion, Georgia would fall by the wayside and Turkey would have to do all the work of projecting power eastward — and facing the Russians — alone.

A Temporary Meeting of Minds?

There is clearly no shortage of friction points between the Turks and the Russians. With the two powers on a resurgent path, it was only a matter of time before they started bumping into one another. The most notable clash occurred when the Russians decided to invade Georgia last August, knowing full well that neither the Americans nor the Europeans would have the will or capability to intervene on behalf of the small Caucasian state. NATO’s strongest response was a symbolic show of force that relied on Turkey, as the gatekeeper to the Black Sea, to allow a buildup of NATO vessels near the Georgian coast and threaten the underbelly of Russia’s former Soviet peri phery.

Turkey disapproved of the idea of Russian troops bearing down in the Caucasus near the Turkish border, and Ankara was also angered by having its energy revenues cut off during the war when the BTC pipeline was taken offline.

The Russians promptly responded to Turkey’s NATO maneuvers in the Black Sea by holding up a large amount of Turkish goods at various Russian border checkpoints to put the squeeze on Turkish exports. But the standoff was short-lived; soon enough, the Turks and Russians came to the negotiating table to end the trade spat and sort out their respective spheres of influence. The Russian-Turkish negotiations have progressed over the past several months, with Russian and Turkish leaders now meeting fairly regularly to sort out the issues where both can find some mutual benefit.

The first area of cooperation is Europe, where both Russia and Turkey have an interest in applying political pressure. Despite Europe’s objections and rejections, the Turks are persistent in their ambitions to become a member of the European Union. At the same time, the Russians need to keep Europe linked into the Russian energy network and divided over any plans for BMD, NATO expansion or any other Western plan that threatens Russian national security. As long as Turkey stalls on any European energy diversification projects, the more it can demand Europe’s attention on the issue of EU membership. In fact, the Turks already threatened as much at the start of the year, when they said outright that if Europe doesn’t need Turkey as an EU member, then Turkey doesn’t need to sign off on any more energy diversification projects that transit Turkish territory. Ankara’s threats against Europe dovetailed nicely with Russia’s natural gas cutoff to Ukraine in January, when the Europeans once again were reminded of Moscow’s energy wrath.

The Turks and the Russians also can find common ground in the Middle East. Turkey is again expanding its influence deep into its Middle Eastern backyard, and Ankara expects to take the lead in handling the thorny issues of Iran, Iraq and Syria as the United States draws down its presence in the region and shifts its focus to Afghanistan. What the Turks want right now is stability on their southern flank. That means keeping Russia out of mischief in places like Iran, where Moscow has threatened to sell strategic S-300 air defense systems and to boost the Iranian nuclear program in order to grab Washington’s attention on other issues deemed vital to Moscow’s national security interests. The United States is already leaning on Russia to pressure Iran in return for other strategic concessions, and the Turks are just as interested as the Americans in taming Russia’s actions in the Middle East.

Armenia is another issue where Russia and Turkey may be having a temporary meeting of minds. Russia unofficially occupies Armenia and has been building up a substantial military presence in the small Caucasian state. Turkey can either sit back, continue to isolate Armenia and leave it for the Russians to dominate through and through, or it can move toward normalizing relations with Yerevan and dealing with Russia on more equal footing in the Caucasus. With rumors flying of a deal on the horizon between Yerevan and Ankara (likely with Russia’s blessing), it appears more and more that the Turks and the Russians are making progress in sorting out their respective spheres of influence.

Ultimately, both Russia and Turkey know that this relationship is likely temporary at best. The two Eurasian powers still distrust each other and have divergent long-term goals, even if in the short term there is a small window of opportunity for Turkish and Russian interests to overlap. The law of geopolitics dictates that the two ascendant powers are doomed to clash — just not today.

Tell STRATFOR What You Think

www.stratfor.com

2009. március 17., kedd

Ilich Ramirez Carlos levelet irt Barack Obamának

.
Múlt heten Carlos parancsnok jelezte Marwi elvtársunknak, hogy szándékában áll levelet írni Barack Obamának, a frissen választott amerikai elnöknek, hogy gratuláljon annak, a Guantanamoi kínzási központ bezárása miatt. Ugyanakkor érdeklődni kívánt, egyik harcostársa sorsa felett, aki a CIA egyik titkos börtönéből tűnt el véglegesen.
Bruno Bréguet Suiza rendkívül furcsa körülmények között tűnt el 1995 november 12-én egy, Ancona (Olaszország) és Igoumenitsa (Görögország) között közlekedő, ferry fedélzetéről.
Carlos parancsnoknak nincsenek illúziói ennek a militáns forradalmár sorsa felől, aki ellen Izraelben, 1971-ben, 15 évre szóló bírósági ítélet született mert bizonyítás nyert, robbanóanyagokat szállított a palesztin harcosoknak.
„Nem hivatalosan azt a tájékoztatást kaptunk, hogy Bruno véletlenül (balesetből) halt meg egy kihallgatás során az USA egyik bázisán, dél-Magyarország területén”
Levelében, Ilich Ramirez Sanchez, arra kéri Obamát, hogy a palesztin ügy eme hősének holtestét adják vissza családjának, amely Ticinoban él, Svájc olasz kantonjában.

Ilich Ramírez escribe a Barack Obama para interesarse por un camarada desaparecido

La pasada semana, el comandante Carlos le adelantó a nuestro camarada Marwi que iba a escribir al recien elegido presidente de EEUU Barack Obama para felicitarle por su decisión de cerrar el centro de tortura de Guantánamo, y para interesarse por un camarada desaparecido, hace años, en una de las cárceles secretas de la CIA.
Bruno Bréguet Suiza, uno de sus compañeros de lucha, desapareció misteriosamente el 12 de noviembre de 1995 a bordo de un transbordador, haciendo la conexión entre el puerto italiano de Ancona y Igoumenitsa, Grecia.
El Comandante Carlos no se hace ilusiones sobre el destino de este revolucionario militante, condenado en 1971 a quince años de prisión en Israel por el transporte de explosivos para la causa palestina. "Se nos ha informado extraoficialmente que Bruno fue muerto accidentalmente durante un interrogatorio en una base de EE.UU. en el sur de Hungría". En su carta, Ilich Ramírez Sánchez pide a Obama que el cuerpo de este héroe de la causa palestina sea devuelto a su familia, que vive en el Ticino, el cantón italiano de Suiza.
Forrás - Fuente:

Blog ajánló

.
David versus Goliath

Klikk a képre
.

Blog ajánló

.
Carlos Latuff karikatúrák
The caricatures of Carlos Latuff

Klikk a képre
.

Blog ajánló

.
The Wall of Shame - A szégyen fala

Klikk a képre

És azt hiszik megoldották a kérdést...
Mint oly sok elvetemült agyáment a múltban...
És azt hiszik így marad ez mindörökké, pedig, csak magukat zárták ki az emberi lények közösségéből...
Az üldözöttből üldöző és börtönőr lett. Kápó!
Ha volt egyáltalán, de eljátszották az utolsó szem rizst a becsületükből.
Semmi nem maradt mi őket megmenthetné.
Így lesz a börtönőrből rab, elítélt.
Isten, az Egyetlen legyen hozzájuk könyörületes!
.

Blog ajánló

.

Klikk a képre
.

MESSAGE FOR THE INTERNATIONAL MEDIA! - ÜZENET A KÜLFÖLDI MÉDIÁNAK!

.
Gyűlölethadjárat a magyarok ellen!
Hatred campaign against Hungarians!

Lakatos Attila, borsod megyei cigányvajda:

Attila Lakatos, Gipsy leader of Borsod County:

"Négyévente, választás előtt mennek csak ki a cigánysorra a cigány képviselők. Romlott konzervvel megveszik a szavazatokat. Ilyenkor az orrukat sem mernék odadugni, mert könnyen megeshet, agyonverik őket arrafelé. Nap mint nap járom a cigánytelepeket, ahol az ember éheznek. Beszélni kell az emberekkel, hogy ne legyen bűnözés. Sokan azt mondják rám, nem vagyok legitim, pedig engem 1200 ember választott vajdává. A szikszói tüntetésen is ott voltam, hívtak, segítsek, majdnem nekiugrottam azoknak a gárdistáknak. Mikor megérkeztek a "cigányvezetők", a helyi képviselő fel se merte vállalni, hogy ő hívott.

"Gipsy representatives only go out to Gipsy settlements in every 4th year before the elections. They buy the votes with tainted cans. But now they won’t go there as it can easily happen that they get beaten up. I go to Gipsy settlements every day, where people are starving. We have to talk to people in order so that there won’t be any deliquency. Most people tell about me that I’m not legitim, however I was elected by 1200 people to be the leader. I was there at the Szikszó demonstration, they called me to help, they almost went against the guardians. When the "Gipsy leaders" arrived, their local representative didn’t want to take on that he was the one who called me.

Ha húsz rablásból húszat cigány követ el, testvéreim, az, mi ha nem cigánybűnözés? Arab? Emberek! Ezeket a bűnöző gyerekeket mi neveltük fel! Úgy nőttek fel, hogy nem ismernek se embert, se Istent. Ütnek, rúgnak, harapnak a cigánygyerekek! Magyar családok írják, hogy vajda úr, jöjjön, ellopták a kádamat, viszik a kerítést és szedik a tetőm. Fogom magam, kimegyek az emberkéimmel, elbeszélgettek a problémásokkal. Járom a cigánytelepeket, ahol az emberek éheznek, és csak annyit tudnak, ezerre kétezer, ötezerre húszezer – mondta utalva az uzsoramaffiára. Ki kell menni, rendet tenni, cigányokra cigányok tudnak hatni!"

If 20 robberies out of 20 is committed by Gipsies then what is it if not Gipsy deliquency? Arabic? People! We raised these deliquent children! They were brought up without knowing God or people. The Gipsy children kick, bite, beat! Hungarian families write to the Gipsy leader to come as Gipsies have stolen away their tube, their fence, or their roof. I go there with my people and talk to these people. I go to the Gipsy settlements where people are starving and all they know is that 1000 equals 2000 and 5000 equals 20 000 – referring to usury maffia. We have to go out, we have to make order, only Gipsies can affect Gipsies."

Az utóbbi napokban az a hír terjedt el külföldi sajtóorgánumok által, hogy Magyarországon erősödőben van a cigányellenesség, mely többek között az etnikum elleni gyűlöletháborúban nyilvánul meg.

Mi, magyarok kérnénk, hogy a külföldi sajtó jeles képviselői jöjjenek Magyarországra, költözzenek néhány hétre keleti országrészünk egyik kistelepülésére és ismerjék meg a valós állapotokat és aztán írják meg azt, amitől ma hangos a nyugati sajtó!

There was a new spread in the last few days from external press that Gipsy intuitiveness is getting stronger in Hungary, which is realised in hatred wars against these etnics. Us, Hungarians would like to ask the illustrious representatives of the external press to come to Hungary, move to one of the settlemens on the Eastern part of the country for a few weeks, get to know the real conditions and after that publish the real facts of which the Western press is so loud!

Magyarország bajban van! Nem csak gazdaságilag, hanem társadalmilag is! Van gyűlöletháború és annak célpontjai a tisztességes jogkövető magyar állampolgárok, akik áldozataik az alulszocializált cigány népesség terror akcióinak, akik a bűnesetekből fedezik megélhetésüket, a többségi társadalom kárára. Természetesen nem lehet általánosítani, azonban az etnikum nagy részén eluralkodott egy olyan bűnözői jelenség, amely egész településeket bénít meg, veszélyt jelentve a tisztességesen élő cigány illetve magyar családokra is! A lakosok félnek, rettegnek, mert tudják, hogy sem a kormányuk, sem pedig a rendőrség nem védi meg Őket. Hiába kiáltanak segítségért, minden egyes bűneset után, a politikai elit és a sajtó rasszizmussal vádolja meg Őket, pedig nem a bőrszín, vagy a származás az ellentétek oka, hanem az alapvető kulturális normák hiánya és az ebből következő bűnözési hajlam!

Hungary is in trouble! Not only economically, but socially as well. There is a hatred campaigne of which the victims are the honest, Hungarian citizens, who are victims of the under socialised Gipsy population’s terror intervention who cover their livings from deliquency on the cost of the majority society. Obviously there cannot be a generalization made, however there is such a deliquent phenomena in the Gipsy population which disables whole settlements meaning a threat to the fair Gipsy and Hungarian families. Residents are scared because they know that they won’t be defended by neither the police nor their government. Their cry for help is vain after every single crime the political elite and the press is accusing them of racism, however it isn’t the difference of the skin colour that causes these, but the lack of basic cultural norms and the deliquency instinct resulting from this.

Az elmúlt években drámaian megnövekedett a cigány származású emberek által elkövetett bűncselekmények száma, amelyeknek esetenként primitív rasszista indítékai is lehetnek!

The crimes committed by people of Gipsy origin grew into a great extent in the last few years, of which can have occassionally primitive racist reasons.

A cigányok, csak "köcsög magyaroknak" nevezik áldozataikat.

Gipsies call their victims "asshole Hungarians".

A "jogvédők", mint Mohácsi Viktória, arra használják fel a befolyásukat, hogy tovább szítsák az ellentéteket és bűnösként állítsák be az áldozatokat! Polgárháborúval fenyegetnek, miközben a vidéki települések már így is háborús övezetekké váltak, ahol a cigányok, a rossz megélhetési viszonyokra hivatkozva követnek el vagyonszerzési és életellenes bűncselekményeket! Tucatjával jelennek meg kaszákkal, kapákkal és kardokkal megfélemlítve áldozataikat, gyakran használva is fegyvereiket!

"Law protectors", such as Viktória Mohácsi use their influence to raise the conflict more and to make the victims appear as guilty. They threathen us with civil war, while the suburban settlements became a place of real war where Gipsies referring to bad living circumstances committ their crimes against life. They show up by the dozen with scythes, swords, even using weapons.

A kormány és a parlamenti pártok nem hajlandóak, sőt nem is alkalmasak arra, hogy egy új társadalmi egyezmény alapjait tegyék le. Fizetett szavazó bázist látnak a cigány lakosságban, akiket a választások idején, néhány ezer forinttal meglehet vásárolni, így nem érdekük, hogy bármit is tegyenek az etnikum életkörülményeiért, illetve a bűnözés megakadályozására.

The government and the political parties won’t, for more incapable of laying the foundations of a new social agreement. They see payed elector basis in the Gipsy community who can be bought by a few thosands of forints in time of elections, this way it’s not their interest to do anything about the living circumstances of this etnic or to stop deliquency.

Az egyetlen politikai erő, amely megoldást sürget a bűnözői hullám megtörésére és az együttélés alapelveinek megerősítésére, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, melyet hazug módon náci, fasiszta pártként definiálnak, hogy ellehetetlenítsék a parlamenten kívüli egyre erősödő pártot, amelyet hatalmi érdekekből kifolyólag utasítanak el és feketítik be.

The only political force which urges a solution to break this deliquency flow and to strengthen the rules of living together is the Jobbik for Hungary Movement, which is defined wrongly as a Nazi and Fascist party to make it impossible for this party to get stronger every day outside the Parliament to exist, and refuse it due to power interests and smearing the movement.

És végül itt van a legakutabb probléma, a cigánybűnözés. Amely – már százszor elmondtuk – nem minden cigányra vonatkozik, nem kollektív ítélet, hanem egy kriminológiai fogalom. Jelentése: hogy vannak olyan speciálisan a cigány etnikumra jellemző bűnelkövetési formák, amelyeket csak speciálisan lehet kezelni. Ez a cigánybűnözés. Ki az, aki ennek létezését tagadni merné? És ki az, aki azt meri állítani, hogy a cigánybűnözés nem burjánzik? Ki az, aki azt állítja, hogy nem nő a színesfém- és a fatolvajlás, az uzsorázás, a késelések, az utcai rablás? Hogy a statisztikák nem mutatják az emelkedést? Mert nem akarják. Vagy ha a statisztikák valóban nem mutatnak emelkedést, az még rosszabb, mert az azt jelenti, hogy korábban is ez volt, csak nem beszélt róla senki.

And at last here is the most severe problem, Gipsy deliquency, which – as told by hundreds of times – refers not to all of the Gipsy community, it’s not a collective judgement, but a criminologic definition. Its meaning is that there are such specific crime characteristics of the Gipsy etnic which can be dealt only specifically. This is Gipsy deliquency. Who dares to deny its existence? And who is the one who dares to tell that Gipsy deliquency is not sprawling? Who is the one who says there are no such things as wood or non-ferrous metal robbery, usury, stabbing or street robberies? Also that statistics don’t show the growth? Because they don’t want to. Or of the statistics really don’t show any growth, it’s even worse, because this means that it was the same earlier only nobody talked about it.

Sem a cigánykérdést, sem a cigánybűnözést, ahogy a politikai és a gazdasági bűnözést sem fogják megoldani a jelenlegi parlamenti pártok. Nekik ez az egész csak matematika. Jelenleg azt mérték a közvélemény-kutató csoportjaik, hogy több a cigányoktól rettegő magyar, mint az egy tányér gulyásért megvásárolható cigány. Most látszólag az embereket képviselik, de csak látszólag. Egyrészt megint csak beszélnek, másrészt hiteltelenek. Nincs sem erejük, sem szándékuk, hogy valóban fellépjenek. Nekik csak a közelgő választások miatt fontos a kérdés. Ha az megvolt, ha ott bezsebelték a szavazatokat, akkor négy évig megint magára hagyva retteghet a szerencsétlen adófizető. – Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt elnöke.

The present parliemantial parties won’t solve the Gipsy question, or Gipsy deliquency neither the political nor the economic deliquency. For them all this is Mathematics. Their public opinion analyser groups measured recently that there are more Hungarians scared of Gipsies than the Gipsies who can be bought for a plate of Goulasch. They seem tor represent people now, but only seemingly. For one reason they are only talking and they don’t have any credits. They don’t have the power, not even the determination to stand against this. The question is important to them only because of the upcoming elections. If the elections are over, if they earned all the votes, then after that the unfortunate tax payer can remain in fear for the next 4 years again.

A cigánybűnözés néhány állomása:

A few stages of Gipsy deliquency:

2007. március: egy 26 éves cigány fiatalember Polgáron alaposan leitta magát a szociális segély fölvételét követően, majd ordítozva hazafelé indult. Egy útkereszteződésnél ráordított egy idős kerékpárosra, ám az nem állt meg. A cigány fiatalember utánaszaladt, lerántotta a bicikliről, és többször fejbe rúgta. Az idős férfi belehalt sérüléseibe.

March 2007: a young Gipsy man gets really drunk at Polgár after getting his social aid and left home loudly. He shouted at a cyclist at one of the crossroads, but that person didn’t stop. The Gipsy man ran after him person, pulled him down from the bicycle and kicked him in the head more times. The man died in his injuries.

2007. húsvét hétfő: Bakson egy 19 éves cigány fiatalember agyonverte és kirabolta a 99 éves Lajos Piroskát.

Easter Monday 2007: Piroska Lajos 99 –year old was beaten to death and robbed by a 19-year-old Gipsy young man at Baks.

2007. november 18.: Gadnán egy 88 éves nénit erőszakolt meg és rabolt ki egy 21 éves cigány fiatal. A gyilkos ezen felül összeszurkálta áldozatát, kinyomta a szemét, baltával széthasította a fejét és levágta a lábát.

18th November, 2007: A 21-year-old young Gipsy raped and robbed an 88-year-old woman at Gadna. After this the murderer stabbed his victim, pulled her eyes out, cut her head into two with an axe and cut her legs off.

2008. február 22.: Mátraszőlősön egy ágyhoz kötött bácsit rabolt ki egy cigány fiatal, aki rágyújtotta az ágyneműt a magatehetetlen idős emberre.

22nd February, 2008: A Gipsy youngster robbed a sick old man at Mátraszőlős then burned the sheets to the helpless man.

2008. március 10.: Gyöngyösön egy cigány család brutálisan összevert egy doktornőt a városi kórházban, mert nem akarta befektetni a család egyik nőtagját az intézménybe, hanem járóbetegszakrendelésre küldte.

10th March, 2008: A doctor was beaten up brutally by a Gipsy family at Gyöngyös as she didn’t want to lay one of the woman members of the family to the hospital, instead of that she sent her to out-patient service.

2008. április 11.: Jászladányban egy 47 éves önkormányzati dolgozót szúrt nyakon egy törött pohárral egy cigány férfi, mivel úgy vélte, a helyhatóság nem foglalkozik kellő odafigyeléssel személyével.

11th April, 2008: A 47-year-old employee of the municipality at Jászladány was stabbed in the neck with a broken glass by a Gipsy man as he thought his personality is not being considered by the local authority.

2008. május 6.: Dormándon egy cigány nő fojtogatta gyermekei tanárnőjét, mert az rászólt a tanulókra.

6th May, 2008: A Gipsy woman was choking her childrens’ teacher as she was trying to discipline them.

2008. november 23.: Kiskunlacházán egy 14 éves kislányt este hazafele menet megtámadott 6 cigány, megerőszakolták, majd meggyilkolták, és a meztelen holttestét az út mellé hajították.

23rd November, 2008: 6 Gipsies attacked a 14-year-old girl on the way home, they raped her, then killed her and they threw her naked body by the side of the road.

2009. február 8.: Egy veszprémi szórakozóhelyen vasárnap hajnalban szíven szúrták Marian Cozmát, az MKB Veszprém kézilabdacsapata és a román válogatott játékosát. Cozma a kórházban halt bele sérüléseibe. A veszprémi együttes két másik légiósa is súlyosan megsérült, a horvát Ivan Pesic és a szerb Zsarko Sesum. Az elkövetők egy 30 fős cigány társaság tagjaiként érkeztek a szórakozóhelyre, ahol ok nélkül belekötöttek a játékosokba. A 30 főből három egyedet gyanúsítanak a gyilkossággal, kettőt már őrizetbe vettek, a harmadik még szökésben van...

8th February, 2009: Marian Cozma, Romanian player of the MKB Veszprém handball team was stabbed in the heart on Sunday morning in front of a club at Veszprém. Cozma died in his injury in the hospital. The two other legionaries of the team, the Croatian Ivan Pesic and Serbian Zsarko Sesum were seriously injured. The perpetrators came with a 30-people company to the place where they insulted the players without any reasons. There are 3 people convicted with the murderer out of the 30, two have already been arrested, the third is still in escape…

Kérünk mindenkit! Aki csak teheti, küldje el külföldi barátainak ezt az üzenetet! Juttassuk el, minél több helyre! Ismerje meg az igazságot a Világ!

We would like to ask everyone who can afford it to send this message to their friends living in other countries! Let’s forward this message to many places! Let the world know the truth!

.