Budapest : Seminar on Crimes of Communism

.
The Foundation for the Investigation of Communist Crimes announces its inaugural event and seminars on the theme “Crimes of Communism: Historical Background and Current Issues”, which will be held on March 6-8 2009 in Terror Haza (House of Terror) in Budapest. The aim of this event is to develop the network of partners who are co-operating in the investigation of communist crimes and to provide an overview of different subjects related to communist crimes, to raise questions, initiate dialogues and introduce new initiatives and projects. For further information, please contact Mr Eric Katskowsk or Mr Ranno Roosi

Download the programme

.

Képek mára...Baranta

.

Bottal, fokossal, puszta kézzel ha kell...

.

Rokon népek rokon fegyverei

.
Shillelagh
A shillelagh (Irish: sail éille, a walking stick that can be used as cudgel often with a strap), commonly pronounced /ʃɪˈleɪli/ "shi-LAY-lee" or "shi-LAY-la", IPA: [ɕaˈleːlə]) is a wooden walking stick and club or cudgel, typically made from a stout knotty stick with a large knob at the top, that is associated with Ireland and Irish folklore.

There is no actual connection with the village or forest of Shillelagh (Irish: Síol Éalaigh, meaning ‘descendants of Éalach’) in County Wicklow, other than the fact that both the original Irish names have ended up with the same anglophone interpretation.
Although originally used for settling disputes in a gentlemanly manner (like pistols in colonial America, or the katana in Japan), the shillelagh became almost a weapon associated with Irish martial arts, and eventually became a symbol of stereotypical violent Irish behavior, and has thus become nearly a tabooed topic of discussion for some Irish people.[citation needed] Modern practitioners of Bataireacht study the use of the shillelagh for self defense and as a martial art. Of the practice, researcher JW Hurley writes:
Methods of Shillelagh fighting have evolved over a period of thousands of years, from the spear, staff, axe and sword fighting of the Irish. There is some evidence which suggests that the use of Irish stick weapons may have evolved in a progression from a reliance on long spears and wattles, to shorter spears and wattles, to the shillelagh, alpeen, blackthorn (walking-stick) and short cudgel. By the 19th century Irish Shillelagh-fighting had evolved into a practice which involved the use of three basic types of weapons, sticks which were long, medium or short in length.

Bataireacht
Bataireacht is a term used to describe the various stickfighting martial arts of Ireland. The term is found in most large format Irish language dictionaries - such as those published by An Gum and by Dineen. Researcher and author John W. Hurley attributes the reintroduction of the term into modern usage among English speaking practitioners of Irish stick-fighting to his works, as these are where the term first appeared in modern popular culture before being popularized.
"Bata" (or "bhata" depending upon context), is a general term which can mean any kind of stick. The actual bata or stick used for bataireacht is often referred to as a "Sail-Éille" or phonetically in English as "shillelagh". The word "cudgel" is also used in period texts. Traditionally, blackthorn, oak, ash and hazel were the most common types of woods used to make shillelagh fighting sticks. In the 19th century bataireacht became associated with Irish gang or "faction" fighting. Some evidence exists which indicates that, prior to the 19th Century, the term had been used to refer to a form of stick-fencing used to train Irish soldiers in broadsword and sabre techniques.
History
The Irish have used various sticks and cudgels as weapons of self-defense for centuries.
Since ancient times, the arts of stick fighting had been handed down from fathers to sons or learned in traditional military fencing schools.
The traditional Irish shillelagh is still identified with popular Irish culture to this day, although the arts of bataireacht are much less so. The sticks used for bataireacht are not of a standardised size, as there are various styles of bataireacht, using various kinds of sticks.
By the 18th century bataireacht became increasingly associated with Irish gangs called "factions". Irish faction fights involved large groups of Irish men (and sometimes women) who would engage in melees at county fairs, weddings, funerals, or any other convenient gathering. One social historian, Conley, believe that this reflected a culture of recreational violence. However, most historians (best summarized by James S. Donnelly (1983) in "Irish Peasants: Violence & Political Unrest, 1780"), agree that faction fighting had class and political overtones, as depicted for example in the works of William Carleton.
By the early 19th century these gangs had organized into larger regional federations, which coalesced from the old Whiteboys, into the Caravat and Shanavest factions. Beginning first in Munster the Caravat and Shanavest "war" erupted sporadically throughout the 19th century and caused some serious disturbances. Over time, traditional rules and methods of bataireacht and Shillelagh Law degenerated into more murderous fighting involving farm implements and guns.
As the push for Irish independence from Great Britain gained steam toward the end of the 19th century, leaders of the Irish community believed it was necessary to distance themselves from customs associated with factionism and division, to present a united military front to the British, hence the "United Irishmen" of the Republican movement. Foremost of these customs were the arts of bataireacht, and the shillelagh was soon replaced with the gun of the new unified faction of the Fenian Movement.
Modern practice
Modern practice of Bataireacht has arisen among some practitioners from a desire to maintain or reinstate Irish family traditions, while for others a combination of historical and cultural interest has lead to their interest in bataireacht. Practitioners exist in Ireland, the United States and Canada, in movements started somewhat independently of each other. Bataireacht is also gaining popularity among the non-Irish, especially in the United States, as a form of self defense, since a cane or walking stick can be carried easily in modern society. As is the case with most martial arts, multiple versions exist.
A few forms of bataireacht survive to this day - some being traditional styles specific to the family which carried them through the years, like the "Rince an Bhata Uisce Bheatha" (whiskey stick dance) of the Irish Newfoundlanders Doyle family. Others styles survive in the techniques used in the sport of hurling and of course in military sabre fencing which continues to have a great following in Ireland.
Additionally, members of the Western Martial Arts movement have "reconstructed" styles using period martial arts manuals, historical newspaper articles, magazines, pictorial evidence and court documents. Surviving instructional manuals which describe some use of the shillelagh include those by Rowland Allanson-Winn, 5th Baron Headley and Donald Walker.

Fokos
A fokos a baltára hasonlító, de annál kisebb fegyver, nevét a megnagyobbodott fokról (a fej éllel átellenes oldala) kapta. Már a honfoglaló magyarok fegyverzetéhez is hozzátartozott, és egészen a 19. századig használták fegyverként mind a katonák (a 19. században az Eszterházy gránátos ezred felszerelésének része volt), mind a parasztok. Később a pásztorok kedvelt dísztárgyává vált.A pásztorok ,mikor a nyájra vigyáztak a (fokos) nyelébe véstek minél szebb figurákat. Egyes vidékeken a vőfélyek címereként használták.
A magyar fegyverek történésze, Kalmár János azt tanítja, hogy a középkor során mindinkább fejlődő, elnehezedő védőfegyverzettel szemben a támadó fegyverek hatásosságát is növelni kellett. A szablya, a kard, majd pedig a buzogány már nem volt eléggé eredményes fegyver a nyugati sisakfajták ellen. Megnőtt tehát a jelentőségük a nehezebb fajtájú ütő- és vágószerszámoknak, amelyek azonban nem minden esetben sorolhatók a fegyverek közé, mert egyformán alkalmazhatók fegyverként és szerszámként. A paraszti fegyverek csoportjába tartoznak a tagló, a bárd, a szekerce és a balta, valamint ennek kisebb "testvére": a fokosbalta.

Mitől "fokos" ez a balta? - A balta foka az él nélküli, rövid oldalát jelenti. Ha ez megnyúlik: létrejön a hosszú nyél végén villogó veszedelmes ütő- és vágófegyver: a fokos.

És egy másik definíció szerint:
Baltaszerű, rézből vagy vasból készült eszköz, amely a baltánál kisebb és könnyebb, foka megnyújtott, rendszerint kerek vagy négyzetes gombszerű véggel, lapjának alsó és felső sarka gyakran kis gömbben végződik, hogy viselőjének kezét ne sértse. Botszerű nyele általában hengeres, ritkábban laposított. Kovácsok, lakatosok készítették megrendelésre vagy a vásárokon árulták. Nyelét használója faragta, néha rézveret, ólmozás díszítette. – A fokos a 18. sz. elejéig harci eszköz volt. Később is használták önvédelmi fegyverként. A 19. sz.-tól különösen a fiatal pásztorok, bojtárok és a falusi legények kedvelték. Sétabot helyett vitték magukkal, ha látogatóba, vásárba, vendégségbe mentek. A feldíszített fokos még néhány évtizeddel ezelőtt is – az ország egyes vidékein – a lakodalmi vőfélyek címere volt.

Fokosok (bal oldali Mátra-vidéki, jobb oldali mo.-i) Bp. Néprajzi Múzeum

Fokos (Őrhalom, Nógrád m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Fokos (Somogy m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Fokos (Debrecen)

Fokos (Mátra-vidék)

Összeállítás: Rózsa Flores Eduardo
.

Kelet-Európa a robbanás szélén áll

.
A Magyarok Szövetsége nemzetközi hírfigyelő szolgálata a következő elemzésre hívja fel mindenki figyelmét...

Kelet-Európa a robbanás szélén áll, és ha robban, akkor az EU nagy részét viszi magával. A helyzet válságos, de nincs rá könnyű megoldás. Az IMF-nek nincs elég forrása ahhoz, hogy ekkora méretű mentőövet tudjon dobni, és a recesszió gyorsabban terjed, mint a mentőcsomagok megszervezéséhez szükséges idő. Pénzügyminiszterek és jegybank elnökök rohangálnak körbe, hogy az egyik tüzet a másik után oltsák el. Csak idő kérdése, hogy az események utolérjék őket. Ha bármelyik országot engedik alámerülni (államcsőd) az egész földrész dominók módjára omolhat össze. Ez viszont a politikai elrendezés drámai változását hozhatja magával. A fasizmus újraéledése már nem nevezhető lehetetlennek.

Az UK Telegraph gazdasági rovatvezetője, Edmund Conway a következők szerint összegezi a helyzetet. "Az országok egy második hulláma fog a gazdasági válság áldozatává válni, várva a kisegítést az Nemzetközi Pénzügyi Alaptól (IMF) - figyelmeztetett az IMF vezetője a Rómában tartott G7 csúcstalálkozón. Egyes országok gazdaságát a bankszektor mérete, és az általuk felvállalt financiális kötelességek gúzsba kötnek, ami felveti annak lehetőségét, hogy fizetési mérleghiányuk és gyengülő valutájuk áldozatává válhatnak, pontosan úgy, ahogy ez Izlandban történt, mielőtt az IMF segítséget megkapták volna a múlt év folyamán.

A külföldi tőke riasztó mértékben menekül, néhány hónap alatt majdnem a kétharmada. A defláció lenyomja a vagyontárgyak értékét, növeli a munkanélküliséget és a pénzintézetek tartozásait megnöveli. A helyzet mindenütt ilyen. A gazdaságok kiürülnek és tőkeszegénnyé válnak. Ukrajna az államcsőd szélén billeg. Lengyelország, Lettország, Litvánia és Magyarország alacsonyszintű depresszióba süllyedt. Azok az országok jártak a legrosszabbul, amelyek követték Washington gazdasági utasításait. Ezek arra játszottak, hogy az adósággal hajtott növekedés és az exportnövelés fog a jóléthez vezetni. Ez az álom elszállt. Ezek az országok nem fejlesztették ki fogyasztói piacaikat, tehát alig van kereslet. Tőkehiány van, és a vállalkozások arra vannak kényszerítve, hogy spóroljanak a csődhelyzet elkerülése végett. Egész Kelet-Európa marginálisan működik. További tőkére van szükségük, hogy értékvesztésüket pótolni tudják. Életmentésre van szükségük az IMF-tól, vagy a gazdasági visszaesésük folytatódni fog.

Az UK Telegraph gazdasági oknyomozója, Ambrose Evans-Pritchard Kelet-Európáról írt egy cikksorozatot. A következő cím alatt: "Ha nem mentik meg Kelet-Európát, az egész Világot magával rántja" a következőket írta: "Az osztrák pénzügyminiszter Josef Pröll a múlt héten rendkívüli erőfeszítéseket tett, hogy összehozzon egy 150 milliárd Eurós segítséget a volt szovjet blokk országai részére. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen az osztrák bankok ezeknek az országoknak 230 milliárd Eurót kölcsönöztek, ami megfelel az osztrák éves GDP 70 százalékának. Ha a tartozás 10 százalékát nem tudják megadni, akkor az osztrák financiális szektor összeomlását eredményezheti", állítja a bécsi Der Standard. Sajnálatos módon ez fog bekövetkezni.

Az Európai Építési és Fejlesztési Bank (EBRD) szerint a bedőlő adósságok meg fogják haladni a 10 %-ot, és elérhetik a 20 %-ot is.

Stephen Jen, a Morgan Stanley valutaosztály vezetője szerint, Kelet-Európa 1.700 milliárd $ kölcsönt vett fel, legnagyobb részt rövid lejáratra. Ebből ebben az évben 400 milliárdot vissza kell fizetni, vagy át kell ütemezni. Ez az összeg megfelel az adósok GDP-je egy harmadának. Sok szerencsét hozzá, ugyanis a hitelezői ablakot bezárták.

A keleti tömb adósságainak hitelezői nyugat-európaiak, elsősorban osztrák, svéd, görög, olasz és belga bankok. Ehhez még hozzá jön, hogy a feltörekvő piacoknak nyújtott 4.900 milliárd dolláros portfoliónak egy elképesztő 74 százalékát is Európa állja. Ez az összeg ötször nagyobb, mint az amerikai és japán bankok követelései. Ráadásul az IMF adatai szerint a kihelyezett tőke 50 százalékát maguk is kölcsönzik.

Egy gazdasági krízis gyorsan politikai krízissé válhat. A kelet-európai fővárosokban zavargások törtek ki. Mr. Geithner jól tenné, ha jobban odafigyelne. A politikai felfordulás lehetősége egyre nő. A társadalmi elégedetlenség pillanatok alatt kikerülhet az utcára. A kormányoknak gyorsan és határozottan kell lépni. Ezeknek az országoknak keményvalutára van szükségük és garancia a támogatásukra. Ha nem kapnak segítséget, a parázsló társadalmi felháborodás sokkal veszélyesebb dologgá válhat.

Az UK Telegraph gazdasági oknyomozója, Ambrose Evans-Pritchard: Az IMF szerint, globálisan a bankok a 2.200 milliárd dollár veszteség felét már leírták. Ezen túlmenően az EU bankjainak 1.600 milliárd dollár kinnlevősége van Kelet-Európában. Egyre inkább úgy néz ki, hogy ez az összeg az európai "szubprime" vesztesség. Az EU vállalkozásainak tartozása a GDP 95 százalékát teszi ki, míg ez az USA-ban csak 50 %. A hitelek bedőlése feletti aggódás növekszik.

Alapvető fontosságú, hogy az állami kisegítések ne érjék el azt a mértéket, amik a financiális problémákkal, vagy a túlzott eladósodással kapcsolatos aggodalomra adnak okot. Az ilyen megfontolások különösen fontosak a költségvetési hiány és a lakossági eladósodás növekedése, valamint az állami kötvénykibocsátás kontextusában.
Ugyanolyan, mint ahol a bankok összevonták kereskedelmi és befektetési tevékenységüket. Az eladósodás fenntarthatatlan szintre futott fel, ami destabilizálta az egész gazdaságot. A bankok spekulációba kezdtek, és tevékenységüket elrejtették a mérlegbeszámolókban, illetve maximálták kölcsönfelvételüket átláthatatlan hiteltechnikákkal. Így aztán a globális gazdaság egy spekulációs buborék áldozatává vált. Kelet-Európára nagy csapást mért a világválság, de ez csak az első feldöntött kugli bábu, amit a többi követni fog. Egész Európa ugyanazzal a vírussal van megfertőzve, ami a Wall Streetről származik.

A hétfői New York Times az EU folyamatokat a következőkben foglalta össze: "Európa mélyebb recesszióba süllyedt, mint az Egyesült Államok az elmúlt év végén, a pénteken nyilvánosságra hozott adatok szerint. A közös valutához tartozó 16 ország gazdasága a múlt év utolsó negyedében 1,5 százalékot esett vissza (ami egy évre kivetítve 6 %-os visszaesés jelent), az Európai Unió statisztikai hivatala szerint. Ez rosszabb, mint az Egyesült Nemzetek gazdaságának 1 százalékos visszaesése egyazon időszak alatt. "A mai adatok megölték azt az illúziót, hogy az Euró-zóna a globális visszaesést könnyen átvészeli." Állítja Jörg Radeke a Londonban székelő Gazdasági és Üzleti Kutató Központ egyik közgazdásza. (New York Times: "Európa mélyebbre süllyed, mint az várható volt.")

A likviditás hívei azt szeretnék, ha a kormányok nem segítenék meg a betegeskedő pénzintézeteket, magukra hagynák őket, hogy elbukjanak. Ez egy darwini őrültség! Olyan mintha az infarktusos áldozatot lefektetnénk a konyhakövezetre, ahelyett, hogy a kórház intenzív osztályára rohannánk vele. A globális gazdaság gyorsabban zsugorodik, mint a múltban bármikor. A globális vagyon 40 százaléka eltűnt. A bankrendszer fizetésképtelen, a munkanélküliség növekszik, az adóbefizetések csökkennek, a piac sokkos állapotban van, az ingatlanárak zuhannak, a vesztességek az egekbe szöknek, a fogyasztói bizalom pedig sose volt olyan alacsony, mint most. Nincs arra idő, hogy félig kész ideológiákhoz ragaszkodjunk. A globális gazdaság az egész rendszert magában foglaló zsugorodási fázisba lépett, ami könnyen kezelhetetlenné válhat és belevisz minket egy újabb világháborúba. A politikai vezetőknek észre kellene venni a helyzet komolyságát, és meg kellene akadályozni, hogy a jármű, amit vezetnek, a szakadékba zuhanjon.

Forrás Mike Whitney February 17, 2009 "ICH"

Magyarok Szövetsége Hírfigyelés, Antallfy Tibor fordítása

Készül a kerítés 2010-re!!!

.
Amit Orbán Viktorról feltétlenül tudni kell:

- Orbán Viktor genetikai adottságai miatt mindig igazat mond!
- Orbán Viktornak nincs szüksége szövetségesekre. Õ maga a szövetség!
- Orbán Viktor rá tudja beszélni Chuck Norrist, hogy legyen öngyilkos!
- Orbán Viktor meg nem veszített el választást, csak hagyta, hogy azt valaki elcsalja!
- Mikor Orbán Viktor ezer forintossal fizet, húszezrest kap vissza. Ezzel 2 új munkahelyet is teremt!
- Orbán Viktort gondolatával képes lenne elpusztítani az egész világot, de Orbán Viktor sose gondol rosszra!
- A világon a 3 leggyakoribb örömforrás: a szerelem, a szülői szeretet és Orbán Viktor!
- Orbán Viktor negatív adót vetett ki országára a középkorban. Akkor kellett eltörölnie, amikor már nem fért több arany a királyi kincstárba!
- Orbán Viktor nem szereti, ha a gépeket a gyárban készítik. Õ a földben termeli meg õket!
- Orbán Viktor azért nem játszik a Magyar Labdarúgó Válogatottban, mert nem akar csalódást okozni a világ összes többi nemzetének!
- Orbán Viktor nem azért szereti önmagát, mert beképzelt, hanem mert maximalista!
- Orbán Viktor egyszer azt gondolta, hogy minden háztartásba ingyen bevezeti a sört.
- Aztán úgy döntött, hogy nem, mert Orbán Viktor csak olyan dolgot vezet be, amit mindenki szeret!
- Orbán Viktor semmit sem tud elrontani. Nem tanították meg rá!
- Az emberi agynak csak 10%-át használjuk. A maradékot Orbán Viktor használja helyettünk!
- Orbán Viktor nem csupán vallásos. Õ maga a vallás!
- Orbán Viktor nem tanulni járt iskolába. Felmérte a terepet, hogy hol fognak róla tanítani!
- Isten magára hagyta a Földet. Tudta, hogy Orbán Viktor mellett nem lenne dolga!
- Orbán Viktor egyetlen dobásból megnyeri a Gazdálkodj okosan-t. Kétszer!
- Orbán Viktor sose szabálytalan a fociban. Orbán Viktor rábeszéli az ellenfél csapatát, hogy álljon át hozzájuk!
- Orbán Viktor nem emeli a benzinárat! Orbán Viktor eltörli a benzinárat!
- Amikor Chuck Norris meg akar küzdeni Orbán Viktorral, Chuck Norris 5 perc alatt morális válságba kerül anélkül, hogy Orbán Viktor barmit is tenne.
- Minden ember szereti Orbán Viktort. Minden EMBER!
- Orbán Viktor nem hős! Orbán Viktor az Orbán Viktor!
- Chuck Norris nem legitim. Orbán Viktor legitim!
- Orbán Viktor nem akar miniszterelnök lenni. Orbán Viktor a miniszterelnök!
.

Holokauszt emléknap, igy...utólag

.

Soha többe! ..................Már megint...

.

Israeli Apartheid Week 2009

.Israeli Apartheid Week (IAW) is an annual international series of events held in cities and campuses across the globe. The aim of IAW is to educate people about the nature of Israel as an apartheid system
and to build Boycott, Divestment, and Sanctions (BDS) campaigns as part of a growing global BDS movement.

Israeli Apartheid Week (IAW) is an annual international series of events held in cities and campuses across the globe. The aim of IAW is to educate people about the nature of Israel as an apartheid system
and to build Boycott, Divestment, and Sanctions (BDS) campaigns as part of a growing global BDS movement.

Israeli Apartheid Week (IAW) is taking place in more than 40 cities across the globe (the number of cities is growing daily). This year, IAW happens in the wake of Israel's barbaric assault on the people of
Gaza. Lectures, films, and actions will make the point that these latest massacres further confirm the true nature of Israeli Apartheid. IAW 2009 will continue to build and strengthen the growing Boycott, Divestment, and Sanctions (BDS) movement at a global level.

.

Palestine: Month in pictures - February 2009

.
Photostory, The Electronic Intifada, 3 March 2009 The below photographs are a selection of images from the month of February 2009. "The month in pictures" is an ongoing feature by The Electronic Intifada. If you have images documenting Palestine, Palestinian life, politics and culture, or of solidarity with Palestine, please email images and captions to photos A T electronicintifada D O T net.

Palestinians receive food at a UN food aid distribution center in the Beach refugee camp west of Gaza City, 5 February. (Wissam Nassar/MaanImages)
A Palestinian boy walks on the rubble of a house destroyed during the Israeli attacks in Beit Lahiya, northern Gaza Strip, 7 February. (Wissam Nassar/MaanImages) Palestinian girls competing at a karate competition in Nablus, 21 February. (Rami Swidan/MaanImages)

A Palestinian man shouts at Israeli soldiers during a protest against the Israel's wall in Jayyus village near the West Bank city of Qalqiliya, 6 February. (Rami Swidan/MaanImages)

Palestinians work in a smuggling tunnel in the southern Gaza town of Rafah, on the border with Egypt, 7 February. (Hatem Omar/MaanImages) Palestinian children play in a pool of rain water in the Jabaliya refugee camp in northern Gaza, 12 February. (Wissam Nassar/MaanImages)Hamas security officers sit in front of graffiti in the northern Gaza Strip, 15 February. (Hatem Omar/MaanImages)A Palestinian farmer collects carnations in a greenhouse in Rafah for shipment to the Netherlands, 12 February. (Hatem Omar/MaanImages)Palestinians attend the commemoration of the 15th anniversary of the massacre at the Ibrahimi Mosque in Hebron, 27 February. (Mamoun Wazwaz/MaanImages)
A Palestinian merchant decorates fruits in preparation for Valentine's Day at a market in the West Bank city of Nablus, 12 February. (Rami Swidan/MaanImages)
A Palestinian passes by closed shops in Nablus during a general strike called for by the PLO to protest Israeli plans to destroy 90 homes in occupied Jerusalem, 28 February. (Rami Swidan/MaanImages)
An Israeli border policeman walks past a wall with graffiti in Jayyus, 6 February. (Rami Swidan/MaanImages)
Czech Republic President Vaclav Klaus walks with acting Palestinian Authority President Mahmoud Abbas at the Prague Castle, the Czech Republic, 23 February. (Thaer Ganaim/MaanImages)
A Palestinian child holds a picture of his incarcerated relatives during a protest for political prisoners in the West Bank city of Tulkarem, 24 February. (Mouid Ashqar/MaanImages) The sky over the West Bank village of al-Khader, near Bethlehem, 13 February. (Haytham Othman/MaanImages)
.

Kép mára...

.

Közeledik a Tavasz!

.

Tavaszi dal: Tavasz Hitlernek (Springtime for Hitler)

..

Ráadás...
If the Jews on the Space...then Hitler and the SS to Broadway!
The best Show ever!
1939-1945
Tanulják meg a dalt! Itt a tavasz, dagad a...!
Új divat bevezetése: Cionista pukkasztás ezerrel!
Hogy Hitler gay? Na és?! Akkor biztos cion-libsi-náci!
Éljen a másság!
Spring time for Hitler and Germany, winter for Poland and France....

.

Shalom!

.
A sok félelemkelő videó után már nagyon ráfér egy kis megkönnyebbülés az antifa elvtársakra, ez a felvétel is bizonyítja hogy miénk a jövő!
Eljön az idő mikor izraeli űrhajók járják be a világegyetem minden apró szegletét, hogy terjesszék a héber kultúrát. Örvendezzünk hát ennek, és a közelgő hanukának melynek méltó megünneplésére alkalmából holo-anál partykat és pedofil-gyűlölet elleni rendezvényeket rendezünk, jegyek már most kaphatóak a zsinagógákban!

Átvétel a Náczivadász-anti-zikkalj nácivadász blogból
.

Rózsa-Flores Eduardo: Szokásos ultra-nemzeti és fasisztoid szösszeneteim és egy picivel több

.
Ugat a törpe

„Az egész történelmünk nem igaz, Petőfi nem szavalta a Nemzeti dalt...”

Tudom, ki volt Petőfi Sándor.
Tudom, mi a Nemzeti dal. Ismerem minden szavat, minden sorát.
Valami selypítő törpe rémlik nekem valahonnan... Az mondta volna ki a fenti alagsori baromságot. Ja, selypít és törpe. Érthető. Kompenzálásnak nevezi ezt a szaktudomány.
Fenébe, hogy nem jut eszembe a neve… Ki is az? Ha valaki tudja, nehogy megírja nekem, sem a szerkesztőségnek. Maradjon csak a neve homályban. Oda tartozik.

Ui.: Ha olvassa, akiről szó van, most írtam fel a falra, hogy „Hujje törpe tivadar”.

Gáza

Csirkegyilkos cionisták!
Megtudtam: a kiemelt, stratégiai célpontok közül Gázában a cionisták kijelöltek előbb, majd elpusztítottak jó néhány csirkefarmot. Hogy dögöljenek éhen a palesztinok a blokádtól és a belső élelmiszer-termelő kapacitás elpusztítása után.
Szép, humánus, liberális, demokratikus stb.
Ja, katonai szempontból teljesen igazolható stratégia. Mondják. Már hallom is.
Marad már többször kijelentett álláspontom: a cionisták rohadt nácik.
És punktum!

Cigányok itt és ott

Horvátországban azért nem szeretik őket – többek között –, mert 91-ben a Drávaszögbe betörő rác martalóc bandák után ők is beosonva kirabolták és elpusztították, amit előbbiek otthagytak maradéknak… mint a dögkeselyűk. Hát ezért nem szeretik őket ottan.

Koszovóban (jobban mondva: Koszovában) hasonló a helyzet velük… vagy talán egy kicsit durvább. Mert mikor a rác martalócok ottani gyilkoló-pusztító kampánya elől menekülve több százezer albán elindult úttalan utakon, télnek közepén az életet, a menekülést keresve a szomszédos országokba, a dél-rácországi és a helybeli cigányok szétrabolták a tartományt.

A NATO-légicsapás után a rácok jobbnak látták elfutni, és hátrahagyni a „szent és ősi szerb földet”. És hátramaradtak a gyalogos, talpas cigányok…

Én is szétverném a fejét annak, aki beköltözik a házamba, az ágyamba befekszik, papucsomat viseli, és ott is találom, mikor visszatérek a kényszeredett távollét után.

Aki az ellenkezőjét mondja-írja, beteg vagy fizetett bértollnok.

Hogy miért nem szeretik őket Itáliában, Spanyolországban? Mert nyíltan nem szeretik őket ottan sem, kérem, és azért van ez így, mert közülük nagyon sokan lopnak, csalnak, hazudnak és… gyilkolnak. Ottan is, kérem.

Valaki megírta nekem pár napja, hogy sok menedékkérőnek el kell hagynia az országot. Magyarországot. Sok kínainak is mennie kell. Az afgánok maradhatnak. Viszont felháborodtak a koszovai cigányok, hogy nekik is menniük kell. Vissza. Oda, ahonnan sikerült nagy nehezen elfutniuk. Mint mondták, Koszovában kinyírják őket.

Azt is írták nekem: mondják a cigányok a magyarországi táborokban, hogy a többiek Romániába menekültek anno, és most nekik is haza kell térniük. Hmm. Úgy tűnik, brüsszeli döntés van az ügyek mögött. Humánus biztosan. Gondolom én.

Azt is gondolom, sőt tudom, mi lesz ezekkel, ha beteszik a lábukat az általuk is szétrabolt Koszovába.

Írtam fentebb, az elején. Hogy miért.

Juhász

Egyik fiatalabb barátommal, közösen írtunk egy anyagot a szoci politikus maffiózóról.
Meg is jelent pár helyen a neten. Mesék a farkasbőrbe bújt Juhászról. Ez a címe.
Arról írunk, hogy:

Juhász Gábor a magyar politikai élet gyöngyszeme. Talán kevés olyan politikus reprezentálja olyan jól a mai közélet sárban fetrengő moralitását, és a nép nyakán teli talppal ugrándozó politikai „elit” jólétben tobzódó egészét, mint Juhász.

Ő volt az, aki a 2007. évi bátonyterenyei majálison kijelentette, hogy ,,lopnak a magyarok„, valamint a képviselő úr elmondása szerint megvalósult Petőfi nagy álma, hogy útlevél nélkül utazhassunk Erdélybe!

Megjegyzésünk csak annyi, hogy Petőfi idejében Erdély még Magyarország része volt, ezért nem kellett oda útlevél senkinek sem, tehát Petőfinek sem válhatott valóra semmilyen régi álma, hogy útlevél nélkül utazhasson Erdélyországba.

És ha már az útlevélnél tartunk... elővehetné a sajátját is Juhász elvtárs, és kereshetne magának egy új országot, mert ennek a népies, szegény és esetleg ezért „lopós”, ámde mégis büszke Magyarországnak bőven elege van belőle... és a többi, nem létező szakismeretekkel páváskodó elvtársából…

Írásunk apropóját az a ropogósan friss történet szolgáltatta, hogy a rendészeti államtitkár február elején sajtóbeszélgetésen ismertette az új jogszabályt, amely a tárca szerint hatékonyabb fellépést biztosít a közrendet vagy az igazságszolgáltatási és hatósági eljárást megzavarók ellen. A február 1-jén hatályba lépett törvény olyan módosításokat tartalmaz, melyek szigorúbb büntetési tételeket állapítanak meg „a közrendet veszélyeztetőkkel szemben”, illetve új elkövetési magatartásokat is büntethetővé tesznek.

Fontos szigorítás, hogy több bűncselekménynek már az „előkészületi magatartása” is büntetendővé válik, tehát mostantól sok esetben nem is kell elkövetni a bűncselekményt, már az is elég a büntethetőséghez, ha valaki bizonyíthatóan készül rá. Vagyis, ha bárki tojással merészel hazamenni a reggeli vásárlásból egy tüntetés napján, azt gyorsított eljárásban, minimum százezer év szigorított életfogytiglani fegyházra ítélik, de hasonló büntetés jár a tömegpusztításra is alkalmas papírgalacsinok dobálásáért is.

Juhász államtitkár úr szerint azért kell ilyen szigorúra venni a szabályozást, hogy a tojásdobálás és az ahhoz hasonló cselekmények ne váljanak a közélet elfogadott részévé.

Ezzel pedig teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a szigorítás valamennyi eleme mögött a szabad véleménynyilvánítás korlátozásának szándéka áll. Ezzel pedig meg is indult Magyarország a diktatúra irányába.

A büntető törvénykönyv kommunista diktatúrákban megszokott szintjére züllesztésében tehát automatikusan előtérbe kerül Juhász Gábor rendészeti államtitkár, akivel eddig méltatlanul keveset foglalkozott a radikális sajtó.

Érdemes az írást teljességében elolvasni. Keressék a neten! Az elkövetők: Ágoston Dániel és jómagam.

Gratulálok a „kuruc” Arkan-drukkereknek

Marhák és nemzetárulók… nem lehetnek mások ezek az önfeledten buzizó, cigányozó, mindent és mindenkit leleplező ökrök, akik a cigányok által elkövetett visszataszító – rohadék, mások pénzén és félelmein felturbózott kan cigányokról beszelünk ugyebár – veszprémi „sportocídium” után nekiálltak, izzadó tenyerüket összecsapva, tapsikolni az ún. „Arkan-csapatnak”.

Arkanról eddig is írtunk valamennyit, azaz csak annyit, amennyit megérdemelt, most is kár erre a degenerált, rác mészáros alfajra pazarolni a tintát, az időt egyáltalán.

Mi történik itten, kérem?

A fent említett, meg nem nevezett ökrök, merthogy névtelenségbe burkolózva (juj de bátrak!) fertőzik átlátszó buzizásukkal, cigányozásukkal és egyebekkel a virtuális teret, most nekiálltak dicsérni a magyar fajtát – legalábbis az elmúlt két évszázadban – legjobban, legerőszakosabban kínzó-mészárló rác-szerb alfajt.

Nem is vagyok rá kíváncsi, megkérdezték-e esetleg, mi a véleménye rácdicsőítő kampányukról délvidéki, horvátországi nemzettestvéreinknek… hülye kérdés vagy feltételezés is lenne a részemről.

Csak megjegyzem, és nem halkan, hallottak-e már a látens buzikról? Hát ezek azok, kérem! Akik buzit kiáltanak, nehogy esetleg valakiben felmerüljön: ők maguk azok… és hogy látens buzeránsságuk mögött is az áll, hogy ugye… kan cigány… börtön… jól tudjuk, mi történik ott (a zuhanyzóknál!)… na de a rácok hogy kerülnek a képbe? Ja… a kisfiú álmodik, sopánkodik, nyáladzik az állítólagos vagy annak esetleg látszó „erős és bátor” katonák után. Kijelentem: se erősek, se bátrak, se katonák nem voltak, futottak is rendesen, és mi utánuk, mikor erre volt lehetőségünk anno, a horvát honvédő háború idején.

Summa summarum: ezek a senkik, a kis férgek, akik sosem voltak katonák, akiknek remegne a lába egy kan cigány láttán, egy félhomályos pesti utcán vagy akárhol, most vért kiáltanak, tapsolnak idegen degenerált martalócoknak, merthogy állítólag jönnének ezek ide, Veszprém alá „rendet rakni”, „móresre tanítani” a kan cigányokat.

Pfuj, és még egyszer pfuj!

Ha ide jutottunk, és ha e néhány kripliből és süppedt mellűből álló társaság tapsikolásának vannak utánzói, helyeslői, esetleg követői, kik idegen tollakkal akarnak dicsekedni, és ha minden ebben is marad, és ki is merül ezzel az ún. magyar virtus, ahelyett, hogy mi magunk intézzük el azt, ami a mi dolgunk, és vállalván a következményeket, rendet rakjunk ott, ahol és ahogyan kell, akkor ennek a népnek uccu és fuss…

Marad a nemzet, mint már írtam, és mi néhányan, hogy őrizzük a lángot… és továbbadjuk, mikor majd a Magasságos és Egyetlen elrendeli, kinek, mit és hogyan kell cselekedni.

Ui.: És azzal se érveljenek, kérem, ami ízléstelen, mert csak a gyáva féreg ül és bámul az elsötétített páholyból: majd lesz rác, és lesz cigó hulla, és az nekünk milyen jó. Mert ennél undorítóbbat – még ha szillogizmusnak is látszik – nem tudok elképzelni.

És utoljára, de nem mellesleg, megsúgom: semmilyen rác, cigányoktól minket felmentő sereg nem lépi át a szégyenhatárt. Kamu. Smafu. Ál- és (nekem nem) rémhír.

A munkát nekünk kell elvégeznünk. Mert ez a tisztünk és lesz a dicsőségünk.

Még egy Che Guevará-s film

Benicio del Toro egyik kedvenc színészem volt mostanáig, hosszú a miértek sora, senkit nem untatnék nem szakfilmes véleményemmel.

Mostanáig, írom fentebb, mert nemrég láttam egy teljesen üres moziteremben azt a marhaságot, mit az exkedvenc főszereplésével összehoztak.

Undorító és förmedvény. Undorító, mert megint valakik lehúznak még egy bőrt erről a kikopott sztoriról, és zsebre vágnak majd pár milkót, merthogy még mindig van elég hasznos hülye szerte a világban, kik bekajálják a jótevő, krisztusi kinézetű, felszabadító partizán olcsó meséjét, akik megnézik-megveszik ezt a baromságot.

Förmedvény, mert hamis a történet, hazug, tehát aljas. És baromság, mert 40 évvel a szakállas-fegyveres dél-amerikai cirkusz után már nem lehet épeszű ember, ki csak átlagosan is tájékozott, aki elfogadná a kubai-szovjet szalonforradalmárok kreálta vörös mesét.

Akkor bocsátom majd meg del Torónak, ha átutalja a gázsiját a bolíviai özvegyasszonyoknak, kik férfijaikat vesztették el a kommunista kalandor – én fasiszta volnék, és kalandor is, csúnyábban hangzik, de én, köszönöm, jól alszom – bolíviai gyilkos bohóckodása során. Akkor bocsátom meg a színésznek, ha a pénzt átutalja a rokkant bolíviai katonáknak, akik hazájukat védték a kommunizmustól és egy idegen fegyveres intervenciótól.

Ha nem teszi?

Hmm. Jó kérdés. Ismervén magunkat, és tudván azt, hogy Istennek hála, merre forog végül is a történelem kereke: találunk megoldást.

Megjelent a KAPU 2009/02 számában
.

Megjelent a KAPU legfrissebb száma!!!

.
.

Csontos Gábor : Nyakunkon a valóság

.
„A liberális elmélet azt tanítja, hogy az olcsóbb termeléssel szemben a drágának meg kell hajolni. A gazdasági versenyben a legalkalmasabb felülmarad és a drága kínálat, ha nem talál megfelelő keresletre, beszünteti a termelést…Minő konzekvenciákat kellene a liberális gazdasági politika alapján az európai államoknak most levonniok? A válasz nem kétséges. A szolnoki kisgazda szűnjön meg búzát termelni, még akkor is, ha más nem terem meg a földjén, mert az argentínai pampák olcsóbban ontják szűz talajukon a búzát, mint a magyar Tiszavidék. A dunántúli cukorrépa termelő hagyja abba ezt a költséges passziót, mert a szubtropikus cukornád magas cukortartalmával és olcsó áraival okvetlenül meg fogja őt ölni. Végigmehetnénk a mezőgazdaság és a gyáripar úgyszólván valamennyi ágazatán, kimutatván, hogy az ismertetett tények nyomán az európai ipari és agrártermelés egyaránt kapitulálni kénytelen más, új földrészek elviselhetetlen versenyével szemben. A földeket újból lepje be az erdő, a kihűlt gyárkémények omoljanak le, és Európa népessége vegyen vándorbotot a kezébe s egy új népvándorlás rendjén vonuljon más, boldogabb égtájak felé, hol kedvezőbb körülmények között tud termelni, megélni és boldogulni…”

(Eckhard Tibor, A londoni világgazdasági konferencia mérlege, Külügyi Szemle, 1933.)

Rendkívüli ülésnapokat tartott a magyar Országgyűlés. Egyet 2009. január, a másikat február végén. A rendkívüliséget több tényező követelte ki: egyfelől az egyre súlyosbodó világpénzügyi –és gazdasági válság magyarországi hatása, másfelől egy Fidesz indítvány és egy népszavazási kezdeményezés: a parlament önfeloszlatása és előrehozott választások kiírásának elfogadása vagy elutasítása tárgyában. Előre borítékolni lehetett, hogy a rendkívüli ülésnapokon a teátrális felszólalások és riposztokon kívül sok nem fog történni. Utólag írom, hogy előre borítékolni lehetett a végeredményt: a nagy semmit, hiszen várható volt, hogy az előrehozott választások kiírását SZDSZ-es támogatással a látszólag kisebbségben levő kormánypárt gyorsan leszavazza. A világgazdasági –és pénzügyi válság iránti képviselői érdeklődést pedig jól jellemezte a fluktuáció, amikor is egy-egy képviselői felszólaláskor igen csak foghíjas padsorok néztek szembe a felszólalóval.
Ami a politikai osztályon kívül eső közvéleményt érinti, nekünk legfőbb gondunk az alapvetően pénzügyi, gazdasági jellegű kérdések, a lét –és életbiztonságunk megválaszolásának sorozata. Az egyszerű túléléséé. Az egyik napról, hétről, hónapról a másikra. Válságérzetünk kiindulási pontja továbbra is az óriási, a tavaly decemberben felvett 26 milliárd US$-os valutaalapi, világbanki és európai központi banki kölcsön, amivel a magyar államadósság (önkormányzati, lakossági és vállalati kölcsönök nélkül) eléri és meghaladja a 100-120 + milliárd US $-os, gyakorlatilag visszafizethetetlen összeget. Vagy másképpen, a Kincstár üres, söprűvel sem lehetne egy fillért sem találni benne, miközben az állami közvagyont széthordták, eladták. Az SZDSZ-es szlogen, az „állam rossz gazda” örve alatt sikerült az államot, a költségvetést, a többségi magyar társadalmat megfosztani mindazon pénzteremtő vagyontárgyától, amelyből származó bevétel, adójövedelem az államkincstárat gyarapította és biztosította volna az állami közfeladatok megfelelő, európai szintű ellátását. Miközben, párhuzamosan az állam kifosztásával, leépítették, felszámolták azt a termelői vagyont, amelyre alapozva a Kincsár bevételei szinten tarthatóak lehettek volna. Egy gyors 20 év, egy teljes nemzedékváltás alatt. (Erre a legutolsó példa a 200 éves múlttal rendelkező Diósgyőri Vasművek felszámolása. Nem csak munkahelyek szűnnek meg a felszámolással, hanem az a szakértelem is, amely a vaskohászathoz szükséges.)
Az Egyesült Államokból kiinduló banki, pénzügyi válság mára az egész világot átölelő gazdasági világválsággá nőtte ki magát. Ismert tény, hogy a nemzetközi média hathatós támogatásával egyre erősebbek azok a felhangok, amelyek azt sugallják: miközben a világ vezető bankjai és pénzügyi szervezetei áldozatként mutatják be magukat, állami, költségvetési pénzekért siránkozva, ugyanakkor önmaguk azok, amelyek ezt a katasztrofális pénzügyi –és gazdasági világválság feltételeit megteremtették, előkészítették és végrehajtották. Ezzel, gyakorlatilag, pontot tettek egy teljes nemzedéken keresztül ható thatcherista és reagenomista neoliberális gazdaságfilozófián és a washingtoni megegyezésen alapuló globális kiterjedésű gazdaság működésére. Davosban joggal vetették fel az óriási kereskedelmi többletet felhalmozó kínai, orosz, japán, indiai és az olajban gazdag arab államok vezetői, hogy miért kellene ezeknek az országoknak továbbra is finanszírozni az óriási kereskedelmi és államháztartási deficitet felhalmozó Egyesült Államok jóléti fogyasztását az amerikai állampapírok vásárlásával? S ennél a pontnál következik be a feloldhatatlan probléma. Miközben az elmúlt 20 évben „minden kereskedelmi út az Egyesült Államokba vezetett”, s az amerikai fogyasztói szokásokat a különböző, világméretű tőzsdei buborékokból származó többletjövedelem finanszírozta, ezen idő alatt magában az Egyesült Államokban (is) leépítették a hazai termelői kapacitást. Vagyis, az amerikai belső termelést is globalizálták, kiszervezték. A „buy american”, a „vásárolj amerikai termékeket” problémája pontosan ezzel a belső termelői kapacitáshiánnyal küszködik. Ha megfordul a termelés és szolgáltatások eddigi outsourcing, kiszervezés trendje, akkor az a világ globalizált gazdasági rendjében egy óriási válságot idéz elő. Összeomolnak a kizárólag az amerikai piacra termelő, termeltető gazdaságok. Itt, elsősorban az ázsiai országokra, Kínára, Indiára kell gondolni, amelyek szédületes gazdasági fejlődését (az évi 10-13+%-os GDP) növekedést az amerikai piac felvevőképessége jelentette. De Japán gazdasági visszaesése is itt keresendő. A japán autó –és elektronikai berendezések, stb. gyártásának java része is az amerikai piacot célozta meg. Mialatt, a japán gazdaságban is megtörténtek a kiszervezések a távol-keleti országok felé. Az amerikai kereslet visszaesésével a japán gazdaság szintén mély recesszióba süllyedt. Ahogyan a Nyugat-Európába irányuló, exporttermelésre átállított magyar gazdaság is. A probléma azonban nem áll itt meg. Az Egyesült Államokba irányuló késztermék volumen csökkenése kihat a nyersanyag-szolgáltató országok gazdaságára is. Az ausztrálok, a dél-afrikaiak vasérc és szén, a chilleiek réz, az oroszok olaj, stb. exportjuk jelentős csökkenése szintén kihat a gazdaságaik exportjövedelem beszűküléséhez, ami költségvetéseik csökkenéséhez, belső gazdasági életük finanszírozási problémáihoz, vagyis a társadalmi-szociális kiadásaik visszafogásához vezet. Nem téve említést a megrendelések befagyását követő gyárak, bányák, stb, bezárásához. A gyors, nagy létszámú munkanélküliség látványos megjelenéséhez. És, még nem tettünk említést a nemzetközi hitelválság okairól, és következményeiről.
Röviden összefoglalva: a világ egy gazdasági összeomlás küszöbéhez érkezett, amelyből való kilábalás csak egy új, a globális neoliberális gazdaság és az ahhoz fűződő monetáris politikai doktrínával való teljes szakítással kerülhető el. A másik út, ahogyan a nemzetközi sajtóban már utalásként találkozhat az olvasó az 1931-as Nagy Gazdasági Világválság kommentárjaiban: esetleg egy új, fegyverkezési verseny, ami világháborúba is torkolhat, számolhatja fel a jelenleg egyre mélyülő világgazdasági –és pénzügyi válság gazdasági, társadalom szociális következményeit. Igaz, még nem tudni, mely országra, országokra húzzák majd rá az ellenségképet, mint annak idején, 1938 után, hirtelen a náci Németországra.
Gyurcsány Ferenc & társai a magyar Országgyűlés kormánypárti és ellenzéki részekre osztott patkójában elfelejtettek ezekkel a tényekkel szembe nézni. Kiválasztottságuk tudatában. Az országot eljelzálogosították, mert továbbra is érvényben van az euroövezethez csatlakozás feltételeként a konvergencia program. És erre a konvergencia programra épül rá a valutaalapi feltételrendszerek szociális ellátórendszereket zsugorító csomagja. (Ahogyan az 1980-as évek első harmadától. Ami, végül is, nem csak súlyos gazdasági visszaesést produkált, hanem végérvényese lerombolta a „gulyás kommunizmus” és a „legvidámabb barakk” kádári mítoszát. Ezzel is támogatást nyújtva a Soros György ’Nyitott társadalmának’, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának kiválasztott haszonélvezői részére, a politikai és gazdasági hatalomba való gyors beintegráláshoz a tudatosan előkészített rendszerváltoztatás pillanatában.) A főáramlatú neoliberális közgazdászok (a Reformszövetségben tömörülve) további költségvetési szerkezet „átalakításról” és „szociális reformokról” beszélnek, ami, gyakorlatilag a magyar társadalom magánosításának teljes véghez vitelét jelenti. Annak érdekében, hogy mégis megvalósuljon a hazai nagy liberális álom a „szolgáltató és takarékos” államról, vagyis, hogy az állam csak adóbeszedőként működjön, és csak a ’szabadpiacon’ résztvevők fizikai és fényűző megélhetésének biztonságáról gondoskodjon. Az 1930-as évek Nagy Gazdasági Világválságnál is mélyebb, immár az egész világot felölelő válság pillanatában. A társadalom többsége, a maradék 90+% pedig éljen meg úgy, ahogyan tud, egy többszörös fallal (Trianon és 1956 következményei, az EU, valamint a 20 éve tartó társadalmi-szociális elszegényítés hatásai) körülvett karámgettóban. Minden neoliberális szem a tényleges betonfallal körülvett, begettósított Gázára tekint. Könnyes szemmel és büszkeségtől dagadó keblekkel figyelik az eléheztetett palesztin tömegek kétségbeesett lázadásait leverő ’know-how-t’, hogy tanuljanak és felkészüljenek. 2006. október 23.-a csak a nyitánya volt az onnan importált felkészülési periódusnak.
A társadalom érdekeit figyelemmel kísérő és az elmúlt 20 év egyre súlyosbodó szociális válságból kiutat mutatni szándékozó politológus társadalom frusztrált. Zavarodottságát, ugyanakkor a kiúttalanság érzetét a jelenlegi legnagyobb parlamenti ellenzék (Fidesz-KDNP) verbális fellépése, ugyanakkor teljes fizikai mozdulatlanságából adódó ellentéte okozza. Mintha az ellenzéki elit, megértve 2006. október 23.-a brutalitását is, engedelmeskedett volna a magyar társadalom totális gazdasági-szociális válságát előidéző (kül)Hatalomnak, az ország tényleges pénzügyeit kézben tartó nemzetközi bankárcsoportoknak, amelynek létét köszönheti, s visszavitte a politikát a Parlament épületébe. (Az utca helyet, amit a kialakult válság már megkövetel. A tömeg, pedig vezetők nélkül, csak egy anarchikus massza.) Ahol, szabályozott keretek között érvényesülhet a vélemény –és szólásszabadság, a radikális, elítélő ellenzéki verbalitás (különösen a kamerák előtt). Igaz, csak a parlamentben. Hiszen demokratikus jogállami keretek között élünk.
A szocialista színezetű, kisebbségi kormányzás Gyurcsány Ferenccel, SZDSZ-es, MDF-es országgyűlési támogatás-hátszéllel, valószínűleg kitölti a 4 éves ciklusát. Mert, sem az érdekelt politikai osztálynak, sem az exportpiacokkal rendelkező gazdasági (javarészt külföldi és néhány magyarországi tulajdonos) nagypotentátoknak, sem a külföldi hitelezői körnek nem érdeke, hogy kormányváltás történjen. A neoliberális elitnek azért, mert előbb még ki kell küldeni az Európai Parlamentbe 6 évre a megfelelően kiválasztott képviselőket. Akik biztonságot, politikai védelmet is jelentenek az itthon maradóknak. És ne feledkezzünk meg az Uniós pénzekről sem. Hiszen, rendkívül nagy a veszélye annak, gondolják, hogy egy esetleges kormányváltás esetén a teljes, gazdasági befolyásukat biztosító politikai, hatalmi ellehetetlenülés fenyegeti őket. És, egyszerű állampolgárokként semmi nem mentheti meg őket a jogos felelősségre vonástól.
Egyre agresszívabb a cigánybűnözés és egyre nagyobb méreteket ölt a fehér galléros, politikai korrupcióval összekötött gazdasági bűnözés (MSZP/SZDSZ-es ingatlan panamák a VI. – VII. kerületekben). A jogos felelősségre vonás elkerülése érdekében az egyetlen, számukra még létező, eddig talonban tartott jolly joker kártyát vetik be: a 20 év alatt nyomorba döntött, szegregációba kényszerített cigány tömegeket. Az SZDSZ közeli cigányvezetők szerepeltetésével, a polgárháborús izgatással, az egységes cigánynemzet víziójának lebegtetésével (az amerikai néger polgárjogi mozgalom analógiáját lemásolva, egy cigány dr. Martin Luther King nélkül, s a teljesen más történelmi hátteret figyelmen kívül hagyva). Arra számítanak, hogy a „politikai korrekt” beszéd, a közjogi köntösbe öltöztetett gyűlöletbeszéd, a megfelelően kódolt nyílt uszítás („még kér a cigányság”) félelemben és sakkban tarthatja a totális megnyomorításra ítéltetett nem cigány többségi társadalmat, amíg a gazdasági és pénzügyi válság megoldásának milyenségét a világ hatalmi központjaiban el nem döntik. Ha sikerül az országot „még időben” az euróövezethez becsatlakoztatni, s a magyarországi (és nem Magyarország területén található) magánvagyonokat a számukra megfelelő átváltási arányokkal átkonvertáltatni, akkor a megfelelő állami/hatalmi karhatalmi eszközök bevetésével leverhető a nagy valószínűséggel kirobbanó, az eurobevezetés pénzügyi követelményei miatti szociális megszorítások indukálta társadalmi tömegelégedetlenség is. Vélik. S körvonalazódhat egy olyan magán társadalom jellegzetességekkel felruházott Európai Uniós tag Magyarország körképe, amelyben a társadalmi rend a látszat demokratikus jogokkal felruházott kasztrendszerre épül. Amely áthághatatlan, vagyoni-születési cenzuson alapszik. S, amelynek fizikai területén látható és láthatatlan falakkal körülvett ’Gáza-Recskek’ lesznek létrehozhatók. Ha ez a terv nem kivitelezhető számukra, nos, akkor ráuszítják a karddal, bottal, kaszával, baseball ütővel, késsel, vadászpuskával, Molotov koktéllal felfegyverzett, bepálinkáztatott cigány tömegeket a lefegyverzett, minden védelmi eszközétől megfosztott többségi társadalomra. (Sólyom László, közt. elnök szerint) az államalkotó cigány nép az önkinevezett cigányvezetők vezetésével már nem kérni, hanem követelni fog. Hogy mit? Azt majd az SZDSZ megsúgja nekik. Mi, elégedetlenkedők, meg ciánkapszulákért (Kuncze Gábor, volt SZDSZ-es pártelnök, belügyminiszter, országgyűlési képviselő, Klubrádiós műsorvezető) esedezhetünk. Ha lesz még időnk agyonveretésünk (lsd. Olaszliszka) előtt. Temetésünkön nem lesznek ott a TV csatornák, a vallási képviselők sem kérnek bocsánatot valakiknek a nevében.
Mert mi, a többségi társadalom, jelenleg, valakiknek útjában vagyunk. De nagyon.

„A kormányzás tehát a következő választási kampány része. Ennek megfelelően, legalább részben érvényes rá a választási kampányok több jellemzője. A választás az emberek fejében, lelkében dől el. A vélemények, a hitek, a meggyőződések, a félelmek, felülírják a tényeket. Az győz, aki kezdeményez. A kezdeményezés döntően kommunikációs természetű. A politikai akciók döntő hányada nem tárgyiasuló intézkedés, hanem szimbolikus cselekvés. A kormányzás és a kampány – alapvetően – nem konkrét intézkedésekről, hanem az azok által hitelesített világképről, társadalomfilozófiáról szól. Ebből következően előrébb való az átfogó világkép, mint az egyedi problémamegoldás.”

(Csorba József, Fritz Tamás, Szentpály Juhász Miklós, Társutasok az őszödi úton – Kormányzás és kommunikáció Magyarországon 2002–2006)

Csontos Gábor politológus
.