Rózsa-Flores Eduardo: Fekete-piros dal

.
Pár, meg mindig aktuális, szösszenetem...

1.
A média-demokráciák korában nem kell már fasisztának lenni, elég csak annak látszani.
Nem kell már radikálisnak lenni sem, csak annak tetszeni.
Jobb és baloldalinak sem kell lenni már, csak úgy tenni, mintha...

(Pedig, ha ezek a sápadt szívűek tudnák…mily nehéz hivatás fasisztának lenni, jó fasisztának különösen nehéz…Tudják szerintem, és irigységből gyűlölnek bennünket!)

2.
Az erkölcsiség nem más, mint az alkalom hiánya

3.
Az Akarat Hatalom, nem pedig létszám, mert tömegek felett mindig az Erős Akarat uralkodik.

4.
Ha terrorizmus alatt értünk minden olyan akciót, melynek célja az ellenség megfélemlítése vagy gyengítése, akkor egyértelmű: minden felszabadító vagy függetlenségi háború nem más, mint terrorizmus

5.
Mint ahogyan szükségeltetik különbséget tenni az uralkodók erőszaka és az elnyomottak erőszaka között, az állami terrorizmus (Magyarország); - vagy specifikusabb esetekben, a megszállok terrorizmusa, mert minden megszálló által eszközölt erőszak tiszta terrorizmus (Irak, Afganisztán, stb.)- nem keverhető össze az ellene küzdők „terrorizmusával”, melynek neve: ellenállás!

6.
Minden választás egyedüli célja, a tömegek lefegyverzése

7.
Fekete-piros dal

Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,
Lejárt az ideje!
Más szín illeti most a magyar nemzetet:
Piros és fekete.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Pest, 1848. május
/Petőfi Sándor/

(más…)

8.
A Fidesz kifutott az időből, lassan a térből is.
(Alá kellene támasztanom a két állítást? Semmi szükség. Ki kívántam jelenteni fentieket. Csak a miheztartás végett. Aki érti, érti. Aki nem, az nem)

9.
Szeptember 11-én (1940) szabadult fel Kolozsvár a román megszállás alól.
Kérdem, ha nem világos: mi közöm van nekem New Yorkhoz?

9a
Szirakuzai Athénagoras: Ha elsőként nem ütünk, majd ütnek helyettünk.
Alus Vitellius: A halott ellenségnek mindig jó az illata.

9b
Jobb elveszíteni egy csatát ma, mint örökkön-örökké az el sem kezdett harc miatt siránkozni

9c
Nemzethalál?
Ugyan.
Előbb ők halnak ki.

9d
Taigetosz.
Az egy hegy volt.
És egy kiváló ötlet.
.

Antikomcsi képek mára III.

.






.

Antikomcsi képek mára II.

.







.

Antikomcsi képek mára I.

.













.

Very Bad News: Afghanistan's Bagram Air Base Will Be Obama's Guantanamo

.

By Stephen Foley, Independent UK.

The Afghan air base is to undergo a $60 million expansion, allowing it to hold five times as many prisoners as remain at Gitmo.

Less than a month after signing an executive order to close the Guantanamo Bay prison camp, President Barack Obama has quietly agreed to keep denying the right to trial to hundreds more terror suspects held at a makeshift camp in Afghanistan that human rights lawyers have dubbed "Obama's Guantanamo."

In a single-sentence answer filed with a Washington court, the administration dashed hopes that it would immediately rip up Bush-era policies that have kept more than 600 prisoners in legal limbo and in rudimentary conditions at the Bagram air base, north of Kabul.

Now, human rights groups say they are becoming increasingly concerned that the use of extra-judicial methods in Afghanistan could be extended rather than curtailed under the new U.S. administration. The air base is about to undergo a $60 million expansion that will double its size, meaning it can house five times as many prisoners as remain at Guantanamo.

Apart from staff at the International Red Cross, human rights groups and journalists have been barred from Bagram, where former prisoners say they were tortured by being shackled to the ceiling of isolation cells and deprived of sleep.

The base became notorious when two Afghan inmates died after the use of such techniques in 2002, and although treatment and conditions have been improved since then, the Red Cross issued a formal complaint to the U.S. government in 2007 about harsh treatment of some prisoners held in isolation for months.

While the majority of the estimated 600 prisoners are believed to be Afghan, an unknown number -- perhaps several dozen -- have been picked up from other countries.

One of the detainees who passed through the Afghan prison was Binyam Mohamed, the British resident who is expected to return to the UK this week after his release from Guantanamo Bay. Mr. Mohamed's lawyer, Clive Stafford Smith, head of a legal charity called Reprieve, called President Obama's strategy "the Bagram bait and switch," where the administration was trumpeting the closure of a camp housing 242 prisoners, while scaling up the Bagram base to house 1,100 more.

Torture in Bagram Air Base

"Guantanamo Bay was a diversionary tactic in the 'War on Terror'," said the lawyer. "Totting up the prisoners around the world -- held by the U.S. in Iraq, Afghanistan, Djibouti, the prison ships and Diego Garcia, or held by U.S. proxies in Jordan, Egypt and Morocco -- the numbers dwarf Guantanamo. There are still perhaps as many as 18,000 people in legal black holes. Mr. Obama should perhaps be offered more than a month to get the American house in order. However, this early sally from the administration underlines another message: it is far too early for human rights advocates to stand on the USS Abraham Lincoln and announce, 'Mission Accomplished.'"

Four non-Afghan detainees at Bagram are fighting a legal case in Washington to be given the same access to the U.S. court system that was granted to the inmates of Guantanamo Bay by a controversial Supreme Court decision last year. The Bush administration was fighting their claim.

Two days into his presidency, Mr. Obama promised to shut Guantanamo within a year in an effort to restore America's moral standing in the world and to prosecute the struggle against terrorism "in a manner that is consistent with our values and our ideals." But on the same day, the judge in the Bagram case said that the order "indicated significant changes to the government's approach to the detention, and review of detention, of individuals currently held at Guantanamo Bay" and that "a different approach could impact the court's analysis of certain issues central to the resolution" of the Bagram cases as well. Judge John Bates asked the new administration if it wanted to "refine" its stance.

The response, filed by the Department of Justice late on Friday, came as a crushing blow to human rights campaigners. "Having considered the matter, the government adheres to its previously articulated position," it said.

Tina Foster, executive director of the International Justice Network, the New York human rights organisation representing the detainees, warned last night that "by leaving Bagram open, the administration turns the closure of Guantanamo into essentially a hollow and symbolic gesture."

She said: "Without reconsidering the underlying policy, which has led to the abuses at Abu Ghraib and the indefinite detention of hundreds of people all these years, then we are simply returning to the status quo. The exact same thing that had the world up in arms has been going on at Bagram since even before Guantanamo.

"People have been tortured to the point that they have died; it is a rallying cry for those who oppose the U.S. actions in Afghanistan; it is not strategic for the U.S.; and, more importantly, holding people indefinitely, regardless of who they are and regardless of the facts, is completely inconsistent with everything we stand for as a country."

The Department of Justice would only say that the legal briefs in the Washington case "speak for themselves." It says Bagram is a special case because, unlike Guantanamo, it is sited within a theatre of war.

Mr. Obama has pushed out the wider questions about the U.S. policy on detaining terror suspects and supporters of the Taliban in Afghanistan until the summer, ordering a review that will take six months to complete.

The administration is weighing the likely increase in prisoners from an expanded fight against the Taliban in Afghanistan and Pakistan, against the international perception that it is embedding extra-judicial detention into its policies for years to come.
,

Rózsa-Flores Eduardo: A kommunizmus áldozatainak emléknapján

.
Tavaly megírtam és el is mondtam vádló jegyzetemet. Nem tudok jobbat, többet sem írni. Legfeljebb csak annyit, továbbra is mérhetetlenül bosszant egyesek opportunizmusa (tegnapi állítólagos antikommunisták, mai turbó liberálisok) és mások elfogadhatatlan, mi több visszataszító ostobasága (tegnapi és mai jobbosok, ultra jobbosok és más állatkák.
Az első csoport teljességgel érdektelen volna, ha a "nyugati" libsik és neobalosok nem támogatnák teljes gőzzel -persze, a mögöttes anyagi érdekeltségeknek megfelelési kényszertől hajtva...de Uram, mikor is volt ez másképp- újabb kommunista gyanús kísérleteket, például Latin Amerikában (Venezuelában és Bolíviában, hogy a két virulensebb esetnél maradjunk). És itt következik az igazi nem szóbeli oximoron...a hazai jobboldal egy része, vak és süket antikapitalizmusa illetve antiamerikanizmusától hajtva isteníti az olyan szörnyetegeket mint Chavezt és Moralest, és lassan lassan még a Castroista Kuba sem tűnik nekik olyan csúnya mint akár pár éve...És nyugodtan lehet engem innentől kezdve CIA-ügynöknek illetve USA-bérencnek apostrofálni...De aki tudja, és nem felejti el a több százezres kubaiak tömegét, akik évtizedek óta kénytelenek -igaz, nem túl távol, de mégis- külföldön, száműzetésben élni, az tudja miről beszélek...és gyarapodik a venezuelaiak és a bolíviaiak száma, akik menekülnek a helyi despotáktól...

Igen, a feje tetejére állt a világ. Az USA-t mi, un. jobboldaliak, európai nemzetiek, mostanában aszerint ítéljük meg, hogy a világhatalom mennyire áll ki -teljesen- a szentföldet okkupáló cionisták mellé. Véleményemet e téren többször elmondtam, leírtam. DE amellett, hogy mélységesen elitelem Amerikának a külpolitikáját, még nem ok arra, sőt, hogy ma még kommunista bohócoknak, holnapi, leendő véres kezű diktátoroknak tapsoljak.
Aki nekem pillanatnyi politikai szükségszerűségekről beszél az nincs magánál és nem csak szimplán ostoba fajankó, hanem veszélyes örült...
Aki -jobboldali, nemzeti, radikális identitása ellenére- csak azért tapsol annak a színes -de nem azért vidám- figurának, akit Hugo Chaveznek hívják, merthogy az, a legutóbbi Gáza elleni cionista támadáskor, megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a zsidó szörny államocskával, az egy felülmúlhatatlan idióta, és megkockáztatom árulója, ha másképpen nem is de erkölcsileg mindenképp, az ügynek.
Nincs igazolható kommunizmus. Sem a tegnapi, sem a mai változataiban.
Aki ezt teszi, megpróbálja...lelke rajta, és nem tartozik közénk.
A közelmúlt 100 millió áldozata az emberiség egyik legszörnyűségesebb aberrációjának, nem engedi meg semmilyen engedményt, puhaságot az ítéletben.
Oroszországban, Ukrajnában, a balti mártír köztársaságokban, Lengyelországban, Magyarországon, Kínában, Kambodzsában, Vietnamban, és a sok sok más helyen szerte a világon a kommunizmus nevében elkövetett atrocitás nem felejthető, nem bocsájtható meg.
Az akkori áldozatok igazságtételért kiáltanak.
Nincs igazolható holokauszt, így a vörösöké sem lehet az.


A képek forrása
.

Százmillió

.

Álláspont

Beszéljünk a kommunizmus áldozatainak emléknapján egészen őszintén a kommunizmusról.
Ha azt mondom egy tegnapi kommunistáról, aki nem pusztán mezei párttag, hanem az elmúlt rendszer tényleges haszonélvezője volt, hogy ő kommunista, akkor rögtön megkapom a magamét. Hogy tudniillik minek kommunistázok itt, amikor az illető már nem hisz a marxizmus-leninizmusban. Erről viszont az jut az eszembe, hogy vagy akkor nem hitt a marxi üdvtörténetben, és ez esetben másokon átgázoló, szimpla törtető volt, vagy ma nem hisz semmiben, és akkor nihilista, de mindenképpen hazug, álságos ember.

Kommunistázni tehát nemhogy szükséges, de valósággal elengedhetetlen Magyarországon. Más volna a helyzet, ha a KISZ-führerek eltűntek volna a történelem süllyesztőjében, de könyörgök, itt ülnek a nyakunkon, szétlopják a hazánkat, hülyének néznek bennünket, és szemforgatva hazudnak vég nélkül. Egykoron az oroszoknak hajbókoltak ők, munkakerülő, írni-olvasni alig tudó, illegális meg miféle apáikkal, nagyapáikkal, akik a proletárdiktatúra nevében letaroltak itt mindent, megsemmisítettek egész történelmi osztályokat. Nekik, és több évtizedes politikai sáskajárásuknak tulajdonítható mai nyomorúságunk, az eladósodás és a jövő felélése is.
Százmillió embert irtottak ki a kommunisták Stéphane Courtois és munkacsoportja szerint. De az is lehet, hogy százötvenmilliót. A pontos számokat senki sem tudja, mert a kommunisták mindig is előszeretettel kozmetikázták a múltat.

Kattints a képre

Holokausztversenyt írnak, de csak önmaguk nevezhetnek be a megmérettetésbe. Azt, hogy mi a holokauszt, ők mondják meg. Zsidókat megölni holokauszt, mondják a tegnapi és mai kommunisták, valamint elvbarátaik, a magukat liberálisnak nevező asztali gondolkodók. Magyarokat, németeket, lengyeleket, tatárokat megölni nem holokauszt. A számok rideg világában százezrek és milliók életét sikkasztják el oda-vissza, csak hogy az ő történelmi bűneik fedve maradjanak. És miközben kijelölik a holokauszt fogalmának szűkre szabott határait, s hangos hívei mindenféle másságnak, gátlástalanul beköltöznek a történetesen zsidó embertől elvett házba. Gyurcsány Ferenc minden este úgy alszik el, hogy hajdanvolt zsidók árnyai veszik körül őt, feleségét, gyerekeit. Zsidó embereké, akik a saját jogukon laktak a Szemlőhegy utcai villában, amíg egy Apró nevű kommunista kiskirály ki nem penderítette onnan őket, mert az Apró-félék a saját fajtájukat sem tisztelték. A Gyurcsány-fajták pedig már mindenkit hátba döfnek, semmiben és senkinek nem hisznek, a pénz és a hatalom az istenük, embernek hitványak, magyarnak alkalmatlanok.

Itt tartunk most. A kommunizmusról, általában véve a szellemi bilincsek levételéről, nehezen nyilatkozik az ember abban az országban, ahol a vörösök szellemi hódítása ma is zajlik. Mert mihez képest vannak vagy nincsenek kommunista maradványok a mindennapokban? A Kádár-korszak primitivitása, a bolsevizmus öröksége itt lüktet körülöttünk. Ott lapul minden torz vigyorban, sumák mellékmondatban, az utcai arroganciában, ott van a csőcselék hőbörgésében, a munkás naplopásában, az értelmiség gyávaságában. Valódi kádári örökségünk nem a trabantnosztalgia, hanem a proletárok szellemi uralmának tovább élése.

Alain de Benoist francia filozófus vetette fel briliáns esszéjében (Kommunizmus és nácizmus), hogy bocsánatosabb bűn-e az emberiség szebb jövője reményében ölni, mint mondjuk egy rasszista elmélet alapján? Rosszat tenni a jó nevében nem ér többet, mint rosszat tenni a rossz nevében – írja Benoist, és épeszű ember nem is vitatkozhat ezzel az érveléssel. Csakhogy a kommunisták nem épeszű emberek. És azok sem, akik idealizmusból, pénzsóvárságból vagy velük született izgágaságuktól hevítetten elleplezik, relativizálják a tömeggyilkosságokat.

Szentesi Zöldi László
.

Worse than my darkest nightmare

As I gain my freedom, I am determined that neither those who remain in detention, nor their abusers, are forgotten

I hope you will understand that after everything I have been through, I am neither physically nor mentally capable of facing the media on the moment of my arrival back to Britain. Please forgive me if I make a simple statement through my lawyer. I hope to be able to do better in days to come, when I am on the road to recovery.

I have been through an experience that I never thought to encounter in my darkest nightmares. Before this ordeal, "torture" was an abstract word to me. I could never have imagined that I would be its victim. It is still difficult for me to believe that I was abducted, hauled from one country to the next, and tortured in medieval ways – all orchestrated by the United States government.

While I want to recover, and put it all as far in my past as I can, I also know I have an obligation to the people who still remain in those torture chambers. My own despair was greatest when I thought that everyone had abandoned me. I have a duty to make sure that nobody else is forgotten.

I am grateful that, in the end, I was not simply left to my fate. I am grateful to my lawyers and other staff at Reprieve, and to Lt Col Yvonne Bradley, who fought for my freedom. I am grateful to the members of the British Foreign Office who worked for my release. And I want to thank people around Britain who wrote to me in Guantánamo Bay to keep my spirits up, as well as to the members of the media who tried to make sure that the world knew what was going on. I know I would not be home in Britain today, if it were not for everyone's support. Indeed, I might not be alive at all.

I wish I could say that it is all over, but it is not. There are still 241 Muslim prisoners in Guantánamo. Many have long since been cleared even by the US military, yet cannot go anywhere as they face persecution. For example, Ahmed bel Bacha lived here in Britain, and desperately needs a home. Then there are thousands of other prisoners held by the US elsewhere around the world, with no charges, and without access to their families.

And I have to say, more in sadness than in anger, that many have been complicit in my own horrors over the past seven years. For myself, the very worst moment came when I realised in Morocco that the people who were torturing me were receiving questions and materials from British intelligence. I had met with British intelligence in Pakistan. I had been open with them. Yet the very people who I had hoped would come to my rescue, I later realised, had allied themselves with my abusers.

I am not asking for vengeance; only that the truth should be made known, so that nobody in the future should have to endure what I have endured. Thank you.

This is the statement issued by Binyam Mohamed on his return to the UK