Baranyai András: Aki bújt, aki nem...

.
Erdogan összeveszett Simon Peresz cionista vezetővel Davosban. A körülményeket tudjuk: Persz éltette a holokausztot idéző támadást, majd erre Erdogan közölte vele: gyerekeket öltek meg, ez nem háború.
Horvátországban Vedrana Rudan feminista újságírónő fakadt ki: "Mikor szűnnek meg a zsidók végre zsidók lenni, és lesznek emberi lények?"
Erre persze mindenki kiakadt...fasiszta, náci, usztasa, antiszemita, stb, stb. Mind-mind olyan jelző, amelyeket azokra kiáltanak, akik felemelik a szavukat a cionisták bűntettei, agressziói ellen. Az újságírónő a vádakra frappánsan reagált: "Félelmetes bűnt követtem el. Gázában megölt palesztin gyerekeket neveztem néven. Ezért rúgtak ki!"-ja, mert, hogy kirúgták, de ezt már mondani sem kell. Csak olyan vélemények kellenek, amelyben Izrael védekezik a rakéták ellen.
Ezek félelmetes rakéták, amelyek iszonyatos területeket árasztanak el tűzzel, a lakosságra veszélyesek, mindig lakott területen egy iskolára, kórházra, ENSZ-konvojra hullik és 1400 embert öl meg bő két hét alatt... Nem! Nem és nem!

Izrael módszerei ezek és a hihetetlen cinkosság, amivel ők rendelkeznek. És a jóllakott, fellengzős, fotelben kényelmesen hátradőlős Nyugat, amelynek minden mindegy, csak a pénztárcája legyen tele. Minden felett elnéznek, ami nem érdekük.
ŐK IS UGYANÚGY GYEREKGYILKOSOK, MINT IZRAEL JELENLEGI VEZETÉSE ÉS HADSEREGE!
Akkor is a palesztinok a gyengébb fél és a megtámadott, amely ahogyan tud harcol az agresszor ellen. A cél nem lehet más: Izrael megsemmisítése és egy minden zsidónak és palesztinnak otthont adó Palesztina!
És tudom, illetve remélem, hogy mindannyiunknak, akik a palesztinokat testvéreinknek érezzük fáj ez, ami most van. Fáj, mert látjuk a sebesült kisgyerekeket, a pöffeszkedő katonákat, az egy szál Kalasnyikovval harcoló Hamasz harcost, vagy mindegy milyen fegyveres palesztint.
Szégyellem magam, mert nyugodt körülmények között hajthatom álomra a fejem, ellenben sok ezer palesztinnal. Mellettem van a testvérem, a barátnőm és a szüleim és ezért szégyellem magam: van, hogy egy családból csak egy kisgyerek marad életben a szétbombázott házuk romjai alól előkúszva. Látja barátai, édesanyja, testvérei szétszaggatott holttestét, szorongatva karjaikat, hátha felébrednek és a szemébe mondják: "Ne aggódj nem hagyunk egyedül!"
De egyedül marad, és szintén egyedül él tovább oly' sok gyermek, fiatal, agg. Az izraeli bomba, harckocsilövedék nem válogat. Az egykoron volt területük most alig egytizedén tengetik életüket és nincs jövőjük, csak a harc és a remény: hogy egyszer lesz független Palesztina.
Véresre rágom az öklöm és toporzékolok, mert hallom: nincs víz, gyógyszer és élelmiszer Gázában. És hallom: Izrael jogos önvédelme!...Kitől, hát az új sztárpolitikustól Barack Husszein Obamától! A nagy megmondóember és a remény maga...már akinek.
Mert ő is ugyanolyan cinkos, fellengzős és sznob, mint az egész magát fejlettnek mondó Nyugat
az Egyesült Államokkal az élen.
Szerinte is Izrael a megtámadott fél és joga van az önvédelemre! De a palesztinoknak nincs, hiába támadják és irtják őket 60 éve!!!
A pénz nagy úr! De még nincs vége!
A harcnak folytatódnia kell! Mert így nem érhet véget! Mi, akiknek fontos a palesztinok sorsa, ne tágítsunk! Emeljük fel fejünk és hangunk: mondjuk ki, hogy ez népirtás, nácizmus, holokauszt!

Palesztin elnyomottak! Az Úr segítse harcotokat!

Baranyai András blogjabol

AAR

.
.

Időszerűbb, mint valaha....

.

Acrobat

Don't believe what you hear
Don't believe what you see
If you close your eyes
You can feel the enemy

When I first met you, girl
You had fire in your soul
What happened your face
Of melting snow?
Now it looks like this!

And you can swallow
Or you can spit
You can throw it up
Or choke on it
And you can dream
So dream out loud
You know that your time 's coming 'round
...(so) don't let the bastards grind you down

No nothing makes sense
Nothing seems to fit
I know you'd hit out
If you only knew who to hit

And I'd join the movement
If there was one I could believe in
Yeah I'd break bread and wine
If there was a church I could receive in
'Cos I need it now

To take the cup
To fill it up
To drink it slow
I can't let you go

And I must be
An acrobat
To talk like this
And act like that
And you can dream
So dream out loud
...(but) Don't let the bastards grind you down

(What are you going to do now it's all been said?
No peace in the house, and every book has been read)

And I must be
An acrobat
To talk like this
And act like that
And you can dream
So dream out loud
And you can find
Your own way out
You can build
And I can will
And you can call
I can't wait untill
You can stash
And you can seize
In dreams begin
Responsibilities
And I can love
And I can love
I know that the tide is turning 'round
...Don't let the bastards grind you down

Akrobata

Ne hidd el azt, amit hallasz
Ne hidd el azt, amit látsz
Ha lehunyod a szemed
Érzed az ellenséget

Amikor először találkoztam veled, kislány
Tűz égett a lelkedben
Mi lett orcád olvadó havából?
Most úgy néz ki, mint ez!

Lenyelheted
Vagy kiköpheted
Kihányhatod
Vagy megfulladhatsz ettől
Álmodhatsz
Tehát, álmodj hangosan
Tudod, hogy a te időd következik...
Ne hagyd, hogy a fattyúk elnyomjanak

Nem, semminek nincs értelme
Semmi sem illik ide
Tudom, hogy kiütnéd
Ha tudnád, hogy kit üssél

Belépnék egy mozgalomba
Ha volna olyan, amelyikben hinni tudnék
Igen, megbékélnék
Ha lenne templom, ami befogad
Mert most szükségem van rá

Elvenni a serleget
Megtölteni
Lassan kortyolni
Nem engedhetlek el

Akrobatának
Kell lennem
Hogy így beszéljek
És így viselkedjek
És, hogy álmodhass
Tehát, álmodj hangosan...
Ne hagyd, hogy a fattyúk elnyomjanak

Most mit csináljunk, hiszen mindent kimondtunk már?
Nincsenek új ötletek a házban
És minden könyvet elolvastunk már

Akrobatának
Kell lennem
Hogy így beszéljek
És így viselkedjek
És, hogy álmodhass
Tehát, álmodj hangosan...
És megtalálod
A kivezető utadat
Építhetsz
Én fogok is
És hívhatsz
Nem várhatok addig
Amíg elrejtesz
És megragadsz
Az álmokban megjelennek
A kötelezettségek
És szerethetek
És szerethetek
Tudom, hogy az áradat visszafordul...
Ne hagyd, hogy a fattyúk elnyomjanak


fordította: Barócsi István

Acrobat / U2 (Acthung Baby - 1991)
.

Bella Árpád: Az IMF diktál, lovat a FIDESZ alá...

már feloszlatható a Parlament

Alig két héttel azután, hogy a Nemzetközi Valutaalap első embere szükségszerű látogatását megtette Budapesten, a FIDESZ a mai napon bejelentette, hogy kezdeményezi az országgyűlés feloszlatását. Egy olyan bejelentést tett a legnagyobb, ellenzékinek nevezett párt, amelyet már jóval korábban meg kellett volna tenni, csak eddig nem volt erre felhatalmazása. Persze nem a szavazóitól nem kapta meg azt, hanem külföldi helytartóitól.

Dominique Strauss-Kahn magyarországi látogatásakor találkozott a FIDESZ vezetőivel is. Ha valaki azt hiszi, hogy ez pusztán formalitás, akkor nagyon téved. Az IMF vezér biztos akart lenni a dolgában, vagyis abban, hogy befektetett pénzüket visszakapják. Azonban számára is egyre világosabbá vált, hogy rossz lóra tett, és ugyan egy kicsit későn, de valószínűleg rájött arra, hogy a gyurcsányi banda őket is palira vette. Ezért nagy hirtelen, kapkodva és ijedten, rohant Gyurcsányhoz és Veresshez, akik természetesen megnyugtatták arról, hogy minden körülmények között visszafizettetik az országgal a felvett hitelt kamatostul.

Az úgynevezett magyar kormánnyal történt tárgyalások nyomán az eredményességet bizonyítva, pozitív nyilatkozatok láttak napvilágot mind a gyurcsányi apparátus, mind Strauss-Kahn részéről.

“Magyarország jövője forog kockán, nemcsak a mostani válságot, hanem fontosabb kérdéseket is meg kell oldania. Örülök annak, hogy fejlődnek a dolgok Magyarországon, persze mindannyian aggódva figyeljük a jövőt, mivel a globális előrejelzések meglehetősen szomorúak. A kilátások nem rózsásak, a fennálló problémák az egész világon szinte azonosak” – jelentette ki az IMF vezére még január 13-án. (Trendlines.hu)

Strauss többek között arról is szólt két héttel ezelőtt, hogy a forint egy elvárható szinten stabilizálódott. Azóta láthattuk, hogy ez egyáltalán nincs így, a forint folyamatosan és biztosan veszít értékéből, ami a belső gazdaság kiszámíthatatlanságának és a rossz gazdasági teljesítménynek a bizonyítéka.

Gyucsány a szokásos kántáló szövegét elmormolta az újabb reformokról, melyeket a következő hónapokban végre kell hajtani, ami az ő olvasatában csak egyet jelenthet. Azonban valamennyi gazdasági szakember tudja, hogy ekkora méretű restrikció már rendkívül kártékony és nagyon nehezen visszafordítható folyamatokat gerjeszt, mely nem lehet garanciája az IMF elvárásainak.

Strauss-Kahn puhatolózott a parlamenti álellenzéknél is, mert ugyebár, ha nincs ló, jó a szamár is és a szükség is törvényt bont. Minden valószínűség szerint ezeken a tárgyalásokon a FIDESZ vezetőit biztosította arról, hogy hamarosan lesz mit keresniük a hatalom rúdjánál, de ehhez az áldást még meg kell kapniuk. Az áldás megérkezett, az álellenzék az elkövetkezendő napokban harsogni fogja a parlament feloszlatásának szükségességét és nagy valószínűséggel meg is történik az, amire még eddig nem volt példa az elmúlt tizenkilenc esztendőben, jöhetnek az előrehozott választások.

Kényszerűség szülte ezt a megoldást a FIDESZ részéről, de nem a nemzeti kényszerűség, hanem a Nemzetközi Valutatalap elvárásai. Közben a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint, ha ma lennének a választások, csak kétpárti lenne a parlament. A törpepártok egy százalékon állnak és a nagy nyilvánosság által elérhető elektronikus médiumok természetesen szót sem ejtenek a Jobbikról, melynek jelenléte egyre kínosabb és nyomasztóbb a narancspárt számára.

A közvélemény-kutatási adatok tudatosan nem jegyzik a Jobbikot, hiszen egy választás alkalmával ez akár bizonyítási alapot is adhat a választást szervező jelenlegi parlamenti pártoknak a választási eredmények meghamisítására a Jobbik parlamentbe jutásának meghiúsításához. Három párt esetén ugyanis nem valószínű, hogy koalíció nélkül lehet kormányozni az országot. Az pedig, hogy a FIDESZ akár az MSZP-vel, akár a Jobbikkal koalícióra lépjen, felér számára egy történelmi vereséggel. Ezt megkockáztatnia életveszélyes.

A hatalom azonban kell a FIDESZ-nek, de csak abban az esetben kaphatja meg, ha kitartói engedélyezik ezt neki. A szemafor pedig villog és úgy tűnik hamarosan zöldre is vált.

Bella Árpád

Usztics Anna: Erő és Hit kell - beszélgetés Rózsa-Flores Eduardoval

.

Erő és Hit kell

Az én nemzet koncepcióm nagyon egyszerű: szabad akaratú magyar emberek közössége a Szent Korona oltalma alatt- mondta Rózsa-Flores Eduardo, újságíró, író, aki a kommunizmusról, a hitről és megtalált magyarságáról beszélt a Demokratának.

Édesapja Rózsa György, magyar származású képzőművész, s ahogy egyszer fogalmazott, hithű kommunista, igazi forradalmár. Édesanyja Nelly Flores, katalán származású, katolikus tanítónő. Ön Bolíviában született. Politikai okokból a 1970-es években Chilébe kellett menniük, ahol ön már kiskamaszként a Ramona Parra brigádban falfirkákat rajzolt Allende-t támogatva. Mit értett meg gyerekként a kommunizmus ideáiból és a dél-amerikai helyzetből?

Azt hiszem, hogy az ellentétek mindig segítenek. Édesapám elkötelezettsége, legyen az politikai, társadalmi vagy művészeti, nagyon nagy hatással volt rám. Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor édesapám elvitt Santa Cruz egyik legszegényebb negyedébe, ahol művészetekre tanította a gyerekeket. A szegénynegyedbe vitt engem és azokat a tanítványait, akiket a Szépművészeti Iskolában tanított, hogy közösen tanítsanak rajzot, festészetet, és művészettörténetet, azoknak, akik másképpen sosem jutottak volna ezekhez a ismeretekhez. Így barátkoztam össze a szegénynegyedből való gyerekekkel, és megtanultam a gondolkodásuk és általános értékeik, és nem a társadalmi származásuk alapján megítélni őket. Édesanyám a klasszikus keresztény erkölcs szerint nevelt egészen a kamaszkoromig, amikor már saját döntéseket hoztam. Valójában édesanyám volt a család feje, az ő feladata volt a szervezés és az irányítás, a fegyelmezés is az ő feladata volt... Édesapám bohém emberként, kommunistaként jól kiegészítette őt szabad gondolkodásával, és az emberekért érzett felelősségtudatával. Úgy hiszem, hogy szerencsés voltam és vagyok, hogy ilyen családba születtem. Amivé lettem, innen táplálkozik. Chile nagyon kedves számomra, ott maradtak gyerekkori barátaim, színek, illatok, ízek. Az utolsó amerikai föld volt hosszú, túlontúl hosszú évekig, amire léptem. Ameddig élek, nagyon értékes hivatkozási pont lesz az életemben, ott ért véget a gyermekkorom, és ott ért az a felismerés, ami azóta is vezet az utamon, hogy nem az egyén számít, hanem az ügy, és az értékek. Döntést kell hoznunk. Ha nem, akkor a tünékeny földi létünknek sincs értelme.

Édesapja kapcsolatban állt Che Guevara-val Bolíviában. Milyen képe van a gerillaharcosról?

Monje, a bolíviai kommunista párt akkori első titkára moszkvai utasításra visszamondta a gerilláknak korábban ígért segítséget, és a szabad csapatot sorsukra hagyták. Ekkor néhányan, köztük az édesapám is, ellenszegültek ennek döntésnek, és Chilébe menekítették a kevés gerilla túlélőt. Édesapámat ezért kizárták a bolíviai kommunista pártból. Meggyőződésem, hogy Che Guevara alakja a hatvanas években minden generáció számára, így vagy úgy meghatározó volt. Úgy nőttem fel, hogy a magára hagyott Che Guevara képe vésődött az agyamba, és azoké a kommunista párton belüli kiskirályoké, akik az idő múlásával visszataszító férgekké változtak át. Alaposan megismertem, előbb Chilében, majd később a svédországi száműzetésben az egykori szocialista táborban szánalmas cselekedeteiket, erkölcstelenségüket, és önelégültségüket. Állítólag ők lettek volna a forradalom élcsapata, sőt, ők lettek volna azok, akik majd megváltják a világot. Kamaszként rájöttem, hogy ez nem így van. Ez az önzőségről szól, arról, hogy féltve őrzik a kommunista párton belül elfoglalt pozíciójukat, és nem arról, ami igazán számított nekem akkor: a latin-amerikai forradalom.
Che Guevára példakép volt bizonyos tekintetben. Mint aki a végsőkig kitart, harcol és meghal ha kell, meggyőződéséért. Azóta, enyhén szólva, árnyaltabb lett a „Che –képem”. Tudok a Kubai törvénytelen tömeges kivégzésekről amelyeket irányított, és amelyekben tevőlegesen részt is vett, tudok arról, hogy milyen brutális volt saját elvtársaival ha azt éppen jónak látta a, tudom, milyen csapnivaló katonai vezető volt a gyakorlatban...Lásd a bolíviai kalandját, mikor végig, következetesen, az ellenkezőjét tette mindannak, amit korábban leírt katonai elméleti dolgozataiban. Hát, kérem, egy ilyen alak nem lehet többé az ember példaképe.
A vitathatatlan hősök azok a bolíviai kiskatonák és tisztek, akik kifüstölték a gerillákat, akik elfogták Ernesto Guevarat. Ezek a kiskatonák és tisztek hazájukat védték. Semmi sem lehet ennél értékesebb és fontosabb.

Családja Allende bukása után politikai menekültként hagyta el Chilét. Előbb Svédországba, majd a kádári Magyarországra kerültek. Itt tanult meg magyarul. Milyennek találta az itteni kommunizmust a várakozásokhoz képest?

Más valamit könyvekben olvasni, és más szembesülni vele. Lehetséges, van egy másik valóság, amelyben a szocializmus létezik, tökéletes és igazságos. De az, hogy a bolsevik-kommunista valóság nem ilyen volt, világos és nyilvánvaló számomra. Az erkölcstelenség, a hazugság, és mindazok a bűnök, amelyeket a szocializmus nevében követtek el, megbocsáthatatlanok. Rengeteg mosóporra lenne szükség, hogy mindezt a gyalázatot tisztára mossák. A valóságról beszélek, nem az eszmékről. Nem arról, hogy a társadalmat nem kéne egy igazságosabb útra terelni, de ehhez legelőször a nép valóságos vágyait kell figyelembe vennünk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy értük kell tenni, nem ellenük. Gyűlölni kezdtem a politikai-ideológiai szocialista elitet nagyon egyszerű oknál fogva. Ezeket a szánalmas lényeket, érdekembereket csak az érdekelte, hogy megtarthassák hatalmukat és kiváltságaikat. Számukra a szocializmus csak egy álarc, és semmi közük azokhoz, akik a szegénysorból jönnek az élő és érző néphez. Rájöttem, hogy a szocializmusról nem lehet beszélni, sem pedig csinálni, ha nem tiszteljük a szabadságot. Az önrendelkezés joga a nemzeteké illetve azoké az egyéneké, akik a társadalmat alkotják. Ha nem így van, és mi is ugyanazokat a hibákat és bűnöket követjük el, mint ők, akkor mi különböztet meg minket az ellenségeinktől? Más kérdés a hatalom megszerzése. Fegyverrel vagy anélkül. Megszabni egy irányt, és szabályozni a folyamatot. De később nem lehet minden döntést a nép helyett meghozni, akikért megvívtuk a függetlenségi harcot. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy a nép helyett döntsön. Szolgálói, munkásai, ha úgy tetszik, rabszolgái vagyunk egy ügynek. Feladataink és kötelességeink vannak, de egy szemernyivel sincs több jogunk másoknál. Röviden így foglalható össze, hogy miért ábrándultam ki mind a kelet-európai, mind a szovjet szocializmusból.

A nyolcvanas években már az ELTE egyetemi hallgatójaként a La Vanguardia című katalán jobboldali lapnak dolgozott, így alkalma volt 1989-ben végigjárni a kelet-európai rendszerváltások helyszíneit. Azt írta erről a folyamatról, hogy nem tetszett Önnek, mert túl bársonyos, és puha volt. Nem hisz a csendes átmenetben?

Nem, nincs ilyen. „Arculatváltás” csendben, persze. Kezdő, zöldfülű újságíróként lehetőségem volt átélni, és tudósítani néhány kulcsfontosságú eseményről az akkori szocialista Közép-Európában. Romániában interjúkat készítettem az ottani kisebbségben élő magyar értelmiségiekkel, akik a Ceaucescu- rendszer elnyomásában éltek. Láttam a prágai tüntetéseket, vagy ha úgy teszik karneváli felvonulásokat, amelyeket az ultraliberálisok, pacifisták és más csodabogarak szerveztek. A Berlini Fal leomlásánál ott voltam többekkel, hogy annak a komédiának a szemlélője lehessek, amiről még ma is azt mondják, hogy a demokratikus változások kezdete volt Kelet-Európában. Milyen változásokról beszélnek? Egy hajszállal sem lett demokratikusabb semmi. Az történt, hogy átöltözött, és álarcot cserélt a kommunista nómenklatúra, és a nagyon szocialistából nagyon kapitalista lett. Elég, ha egy pillantást vetünk a nagyobb, előzőleg állami, most magántulajdonban lévő nagyvállalatok igazgatóinak vagy tulajdonosainak a nevére, akik a demokratikus változás hajnalán felsorakoztak. Nem változott semmi. A nép? Kapott két banánhéjat és egy útlevelet, hogy most már utazhat szabadon. Ennyi történt. Látszólag a kommunista vezetők kiestek a politikai vezetésből, de a gazdasági hatalmat –és néhány volt „szocialista’ országban a politikait- máig a kezükben tartják, ami láthatatlanná teszi őket, és valójában ugyanazok a banditák irányítják a szegény országokat, mint azelőtt. Berlinből Prágába, majd Albániába mentem, ahol egy nyomorba taszított országgal találkoztam, ami a sztálini diktatúra elnyomása alatt élt. Még a szocialista demokráciáról sem lehetett beszélni, a szabadság és a jog legkisebb jelét sem lehetett érzékelni. Ezen élmények hatására, amelyeknek csupán külső szemlélője voltam, csak gyűlt bennem az indulat. Mennyi hazugság, mennyi igazságtalanság, mindez a kulturált, civilizált és nagy hagyományokkal rendelkező Európa közepén! Az én Dél-Amerikám pedig nagyon- nagyon távol volt.

A magyarországi változásokat is hasonlóan ítélte meg?

Még buliból, 1988-ban elvállaltam a KISZ-titkárságot az ELTE-n. Itt akkor még nem ismert, latin-amerikai módszerekkel sikerült megválasztatnom magamat. Akkor Gyurcsány meg Szilvásy György voltak az Egyetemi és Főiskolai Tanács vezetői. Nekik én szélsőbaloldali-guevarista, trockista, sztálinista voltam, tehát én nem lehetek KISZ-titkár az ELTE-n. Nem baj, mondtam, majd eldöntik a társaim, hogy lehetek-e vagy sem. "Kampányoltam" is, ami akkor itt még szokatlan volt. Ez nem ellenzékiség volt, hanem inkább "elvtárspukkasztás".
Majd, elmentem az országból jó pár évre. Mikor visszajöttem, először 1994-ben, röhögő-görcsöt kaptam: azt hittem valaki viccelődik velem. Hazajövök és mit látok: Horn elvtárs a miniszterelnök. A röhögő görcs elég gyorsan elmúlt...maradt a görcs az országban, bennem a düh nőtt meg...és azóta is, csak nő és nő. Az ország becsapva, a nép boldog a morzsákkal, a nemzet pedig sehogyan sem akar magára találni.

A katalán lap belső munkatársaként jutott el 1991-ben Horvátországba, ahol a frontvonalról tudósított az eseményekről. A külföldi sajtó Byronhoz és Hemingwayhez hasonlította akkor, amikor fegyvert fogott, és beállt harcolni a horvátok oldalán. Miért érzett késztetést erre?

Egy igaz ügyért folyt a harc a szemem előtt. Ez volt az, amire vártam, amióta csak az eszemet tudtam. Fölényesnek vagy önelégültnek tűnhet, amit mondok, de egyszerű döntés volt, talán egész eddigi életem során a legegyértelműbb és legtisztább. Egyfelől azért döntöttem így, mert három hónapnyi tudósítói munka után, szinte az első frontvonalból, láttam egy gyakorlatilag fegyvertelen nemzet haragját és szenvedését, akik ennek ellenére szembeszálltak Európa akkor negyedik legerősebb hadseregével azért, hogy a szabadságukat és függetlenségüket kivívják. Másfelől az ENSZ embargót vetett ki a fegyverszállításra egész Jugoszlávia területén, ezzel büntetve a horvátokat és más elnyomott nemzeteket, és kis túlzással azt várta, hogy kövekkel és botokkal védjék meg magukat. Minden nemzetközi szervezet egy jól megfizetett bolhacirkusz, amely nem csinál semmit. Ha a tévesen "közösségnek " nevezett egyesült nemzetek szervezete nem lett volna önző és gyáva, Bosznia, Horvátországot követően nem szenvedett volna annyit, mint amennyit szenvedett, a szerbek nem erőszakoltak volna meg több tízezer boszniai asszonyt, nem mészároltak volna le annyi csecsemőt, öreget, védtelen embert. Mindezt láttam, mint újságíró, aki ott volt azon a helyen, abban a pillanatban, amikor mindez megtörtént. A megfelelő helyen voltam, a megfelelő pillanatban.

Később a Nemzetközi Egység parancsnoka lett, amely az árpádkori falut, Szentlászlót védte. Miért vállalt ekkora felelősséget egy európai nép szabadságharcában, amely nem az ön sajátjainak a függetlenségéről szólt?

Az egyik oldalon Európa akkori negyedik legerősebb hadserege állt, a Jugoszláv Néphadsereg, vörös csillagos zászló alatt, a katonák sisakján vörös csillagocskákkal. A másikon mi, a Horvát Nemzeti Gárda, és mint mondottam szinte csak botokkal felfegyverkezve...Leírhatatlan stréberséggel vadásztunk a vörös csillagocskákra, és hatalmas volt az öröm, mikor néha- néha kiütöttünk egyet a sorból. Ami csalódottság volt bennem a 80-ás évek vége felé, düh és mára gyűlölet lett. A kommunizmus majdnem 100 millió áldozata túltesz minden korábbi bárki által elkövetett gonoszságon. És még egy -számomra legalábbis- nagyon fontos dolog: a horvátországi Szentlászlón, a harcok alatt, mondtam ki először azt, hogy „magyar vagyok”. Én haza, és hazára találtam.

Hogy érti?

Mint általában mindig és mindenben, ebben is szerencsésnek mondhatom magamat: ott és akkor kellett rájönnöm, hova tartozom és mi is vagyok valójában, mikor ez, szerintem, a legtermészetesebb volt. Szépen csendben, mindenféle csinnadratta nélkül. Mégha addig nem is éreztem szükségét annak, hogy kinyilvánítsam hovatartozásomat, Szentlászlón a háborúban, épp egy tűzszünet alatt, a falu főutcáján mentem, amikor egy helybeli magyar paraszt bácsi megállított és azt kérdezte: ki fia borja vagyok? Automatikusan rávágtam, hogy: magyar volnék! Ennyi. Utána hihetetlenül jól éreztem magam és ez az örömszerűség kitart a mai napig. Egy kicsit olyan volt, mint egy fogadalom tétel. Tudom, nem elég kimondani valamit, mert cselekedet nélkül a szó árva, hosszú távon halott.

Gyermekkorában a jezsuitáknál tanult, felnőtt fejjel Jeruzsálembe ment fellelni a zsidó gyökereit, majd muzulmán hitre tér. Jelenleg a magyarországi iszlám közösség alelnöke. Blogján az iszlám világot érintő kérdésekkel foglalkozik, szinte napról napra végigköveti a gázai eseményeket. Zsidó gyökerekkel, muszlim hittel, harcedzett katonaként, vagy a szabadságot kereső emberként milyennek hogyan ítéli meg a közel-keleti háborút?

Tisztázzunk valamit: bár nem vagyok antiszemita, nem is lehetek az, rettenetesen zavar és elutasítom a „lezsidózásomat”. Előszór is édesapám Rózsa György, Obermayer Matild (katolikus osztrák, bécsi) és Rózsa Ede (katolikus, budapesti) gyermeke. Rózsa Ede édesanya Vrsalic Ana (katolikus, morvái horvát) és Rozensweigt Dániel (zsidó, kassai). 1991-ben Horvátországban a Horvát Nemzeti Gárda tagjaként úgy döntöttem, propaganda célokból előveszem a zsidó kártyát. Az ügyeletes cionista propagandisták -támogatván a szerb támadó oldalt- ugyanis folyamatosan ostromolták a nemzetközi sajtót azzal, hogy "nézzetek, ím, a "genetikailag" usztasa horvátok, akik a II. világháborúban is ennyi meg ennyi szegény zsidót, szerbet, cigányt mészároltak le, megint előkerültek”. Ekkor vettem elő a nagyapámat, akinek csak az apja volt zsidó, és akit a magyar nyilasok a Duna-parton agyonlőttek 1945 elején. Előálltam, hogy íme, itt vagyok én, akinek nagyapját a nácik ölték meg, és mégis ezen az oldalon állok, fegyverrel a kézben! Egyértelműsítvén azt, hogy én úgy gondolom, a nácik a másik oldalon vannak, vörös csillagocska ide vagy oda. Azóta hordom mint stigmát a "zsidósságomat”, amihez természetesen semmi közöm. Ajánlom, nézze meg a Chico c. filmemet, benne talál majd utálást életem erre az epizódjára. (A film letölthető a http:szentlaszlo.blogspot c. oldalról) Hogy miért vagyok muszlim? Mert én annak vallom magamat, és azért mert azt vallom, hogy Egy az Isten és Mohamed az Ő prófétája! A muszlimság, az Iszlám nem nemzeti, származás függvénye. Felismerés és hitvallás kérdése. Tévedésben vannak, akik esetleg úgy gondolják az iszlám "arab vallás", a muszlimok többsége nemhogy nem arab, arabul sem beszél. A közel-keletről nagyon röviden: Palesztinában 1948-ig többé kevésbe megfértek egymás mellett muszlimok, keresztények és zsidók, azaz izraeliták. Utóbbit fontosnak tartom hangsúlyozni. Emlékeztetni szeretnék, és ez tény, hogy zsidó, vallását gyakorló ember és a cionista vadállatja között óriási különbség van. Nem egy zsidó közösség van a világon, de a cionista torz-államban is, amely kikéri magának ha izraelinek nevezik őket. Sokan palesztin útlevéllel rendelkeznek, elutasítják tehát „Izrael” állam létét, mert Istent káromló tákolmánynak tartják. De ezt akár itt abba is hagyhatjuk, mert nyilván ez „belső” zsidó ügy. Az a véleményem, hogy akik ma „Izraelt” vezetik, jól megtanulták a leckét...Ha Goebbels és Himmler ma élnének, nekem legalábbis nem kétséges ez, ott állnának valamelyik Gázán kívüli dombocskán és „hórát” járnának együtt a cionistákkal.

Családi hátteréből kiindulva azt várhatnánk, hogy a hazai politikai életben a baloldalon keresi politikai szövetségeseit. 2002-ben mégis, ha rövid időre is, de belépett a Fideszbe. Miért választotta ezt a pártot?

Ezek szerint, Ön jobboldalinak tartja a Fideszt? Na, ja. Ez a válaszom. 2002-től, egy nagyon hosszú ideig én is azt hittem, azt akartam hinni. Azóta, hála az égnek, kigyógyultam.

Egyszemélyes alapítója a Nemzeti Anarchista Pártnak, jelmondata „A nemzetért az állam ellen.” Nem érzi ellentmondásnak? Az államot a nemzet hozza létre.

Nem, a Nemzet az állam fölött áll. Az állam a nemzet legitimációja nélkül nem más csak az: állam. Azaz egy politikai akármi, entitás akár, misztika és szakralitás nélkül. Mechanizmus mely nincs „jóban” sem a nemzettel sem Istennel. Az én nemzet koncepcióm nagyon, talán brutálisan, egyszerű: szabad akaratú magyar emberek közössége a Szent Korona oltalma alatt.
Az idő és a papír szabta korlátok miatt, most nem tudom ezt jobban kifejteni...ez különösen szomorú, akkor mikor tudom, hogy a fogalmakat is meg kellene magyarázni. Mert itt már lassan senki nem tudja mit jelent a Szent Korona, mi az, hogy szabad akaratú, mi az, hogy magyar...

Ön milyennek látja Magyarországot és a magyar nemzetet?

Magyarország csupán politikai fogalom és mint olyan –szerintem- nem túl sokat jelent. Egy nem túl nagy telek amibe belerondítottak, most pedig bagóért adják és veszik. A Magyar Nemzet viszont alszik. Mondanom sem kell talán, hogy legnagyobb vágyaim között szerepel nemzetem felébredésénél, újjászületésénél jelen lenni, segíteni ha kell. Semmiképpen nem tartozom azok közzé, akik nemzethalálról vizionálnak. Az olyanokkal is baj van. Itt erő és Hit kell. Hit elsősorban, és nem siránkozás. Ha Hitünk van és erős, akkor tudjuk: Isten kezében van nemzetünk...és akkor: mi bajunk lehet?

Önnek mit jelent a szabadság, mikor lehet az egyén és a nemzet szabad?

Egyén és nemzet az egy egység. Absztrakt nemzet nem létezik, aki nem tartozik őszintén és elkötelezetten valahova, az egy hazátlan bitang, mint ezek a nagy telek vásárló modern kupecek, akiknek e táj csupán telekkönyvi kivonat, térkép. Az egyén szabadsága pedig, időben és térben, összefügg a Nemzet szabadságával. Világosabban: én magyar ember vagyok, aki –mikor milyen eszközzel- Hazám szabadságáért küzdök. Míg a magyar nemzet nem lesz újra szabad, én sem lehetek az.


Az interjút készítette: Usztics Anna Megjelent szerkesztett változatban a DEMOKRATA 2009/2 számában 2009, január 27-én

Átvette a Független Újságírók Szövetsége

.

Ágoston Dániel: Pénz, politika, polgárháború

.

Budapest, Bolívia. Látszólag sem politikailag, sem földrajzilag semmi köze egymáshoz. És valóban. Sem politikailag, sem pedig földrajzilag nincs semmi köze egymáshoz a két országnak. Személyi, helyzeti, illetve morális hasonlóságai viszont vannak. Személyi hasonlóság a globális világtőke - nevezetesen a "magyar" Soros György, helyzeti hasonlósága a kilátástalan helyzet, a kormány tetejééig húzódó korrupciós és büntetőjogi kategóriába eső ügyletek, illetve az emberek apátiája (Magyarországon) és a cérnaszálakba való kapaszkodás (Magyarországon és Bolíviában).

Bolíviában égető a helyzet. Az ellenzék vezetői elérték, hogy Morales népszavazáson tegye próbára elnöki mandátumát. Az ellentétek eszkalálódását a közel húsz ember halálát okozó pandoi lázongások és erőszakos cselekmények jelentették. A Dél-amerikai Nemzetek Uniójának (Unasur) tagállamai egyaránt Morales kormánya mellett sorakoztak fel, és mészárlásnak nyilvánították a történteket.(Azóta az áldozatok listáján szereplők közül négyen 'feltámadtak', sőt, egyikük szavazott is a vasárnapi népszavazáson!) Tehát választások vannak ott is és nyilvánvaló annak kimenetele. Látszat politizálás megy Bolíviában. Pontosabban ott is. Evo Morales az "indián köntös" mögül, neo-marxista ideológiákat hangoztatva, de valójában nemzeti-nacionalista politikát folytatva regnálja az országot, kiépítve egy, a globális oligarchiák által támogatott fél-diktatórikus rendszert.

Morales kampányát ugyanis több ízben támogatta a multi-milliárdos Soros György. Jól megalapozott feltételezések szerint Soros egy millió dollárral járult hozzá Evo Morales elnöki kampányához. Szó sincs ugyanis "szegény kis indiánok" emancipációjáról, hanem arról szól a történet, hogy egy baloldalinak tetsző, nemzetközi kartell rátette a kezét a bolíviai kokaültetvényekre, amelynek három feje a kubai Castro-klán, a venezuelai Chaves, illetve a bolíviai elnök, Evo Morales. Ezt a helyzetet készítette elő a mi jó Soros Györgyünk, célkeresztre véve a bolíviai ásványkincseket és energiahordozókat. Bolívia ugyanis jelenleg annyi kokaint exportál, mint Kolumbia legfényesebb korszakában.

De, hogyan is függ össze a baloldal és a narkó? Rövid előzmény a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia – Ejército del Pueblo), Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erőinek létrejötte, akik anyagi forrásaikat számos tevékenységgel biztosítják: többek közt emberrablásokkal, zsarolással, legális vállalkozások támogatásaival, illetve a kokainkereskedelemben való közvetlen és közvetett részvétellel. A legnagyobb drog export pedig több, mint 30 éve Kolumbiából érkezik, szövetségben a "hagyományos kartellekkel". Az "export" módszere a következő: Végy egy Herkules szállító gépet, amely a venezuelai légierők gépparkját erősíti. Ez Bolíviából Venezuelába szállítja a szükséges mennyiségű kábítószert, ahol a Venezuelai Állami Kőolaj Társaság konténer szállító hajóin jut el Kubába, ahonnan kis gépekkel és gyors naszádokkal jut el a Cayo-k térségbe, vagyis Floridába.

Mi köze van ehhez a bolíviai elnöknek, hogy jön ide Morales, azon kívül, hogy a haverjaival közösen vezeti a Kft.-t? Elnökké választása előtt ő volt a bolíviai cocaleros (kokatermesztők szakszervezetének) elnöke , s ki gondolná: most is ő tölti be ezt a posztot, de immáron az ország elnökként.

2007-es "utolsó vacsorája" után, Morales még szorosabbra vonta kapcsolatát a magyar származású gigamega-mágnással, annyira, hogy Soros elérte a bennszülött elnöknél, járuljon hozzá, hogy a norvég kormánnyal együtt Soros támogatni fogja azokat a képzési és továbbképzési formákat melyeknek révén a bennszülött tisztviselők megtanulhatnak kezelni-igazgatni a nemrégiben államosított energiahordozó üzletet.

Nem véletlenül kiáltott fel a bennszülött, fehérgyűlölő Morales májusban, Chaparéban, a cocatermelő terület bunkerjében, hogy „nem vagyunk egyedül”.
Természetesen a projektek megvalósításáért, „in situ”, azaz helyben nem más személy felel mint Juán Ramón Quintana, kancelláriaminiszter, aki egyben az Open Society (Soros alapítványa) bolíviai kuratóriumának elnöke.

Soros, a bennszülött elnökkel karöltve új üzleti lehetőségek után kajtat a dél-Amerikai országban. Szaftos, kövér üzletek után.

Bolíviában, és a Mozgalom a szocializmusért (MAS) kormányának hála Soros megtalálta az „El Dorado”-ját. Soros fő helyi híve és viszont támogatója, már most célba vette a 2009-as választásokat –Morales hatalmon kíván maradni, és államát szocialista köntösbe kívánja burkolni Fidel Castro Kubája, illetve Chavez ezredes bolivárista Venezuelai köztársasága mintájára. Mindkét baloldali vezér, természetesen „feltételnélküli szövetségese” a kamú-bennszülött elnöknek. Akinek viszont - nem minden feltétel nélkül- egyik fő anyagi és ideológiai partnere –minő paradox!- az ultra-liberális vagy neo-konzervatív, vagy kitudja, mega-spekuláns Soros (György) George.

Morales persze ezt nem reklámozza kampányában, ahogy azt sem, hogy rettentő antiszemitizmusában és anticionizmusában zsidó spekulánsokkal köt paktumokat. Marad tehát a mostanában divatos "Én nem vagyok fehér, hanem xy". Obamánál is bevált, Morales pedig ezt a taktikát régóta gyakorolja. Ő indián, "nacionalista", küzd a fehérek elnyomása ellen és az indiánok jogaiért Bolíviában. De adalékként azért keverjünk még valamit a "szegény indián" mítoszhoz! Morales nem az első bennszülött elnök. Morales egy mesztic, mint az ottani lakosság 60%-a. Az egész "indián" humbug az európai NGO-k (nem-kormányzati szervezetek) kitalálmánya. Ki tudja miért... Talán azért, amiért Obamát afro-amerikainak adták el, holott valójában mulatt.

Morales kormányában összesen van két indián, egy mesztic, a többi pedig mind fehér.

Bolíviában minden (nem hivatalos, tehát hihető) előrejelzés szerint polgárháború készül. A helyzeti következmények a fentiekből nyilvánvalóvá válnak. És mindezt a koka-buli indította el.

Feloldva a paradoxont - miszerint polgárháború készül Bolíviában, annak ellenére, hogy 60-40%-os arányban nyerte Morales a tegnapi, egy segregacionista, rasszista, kvázi kommunista új alkotmány tervezetéről szóló, referendumot -, állítsuk párhuzamba a dél-amerikai országot Magyarországgal. Ott is és itthon is az emberek cérnaszálakba kapaszkodnak, amit a hatalom értelem szerűen kihasznál, megválasztatva ezzel saját magát. Itthon is ez megy. Egészen nyilvánvaló, skandallum helyzet, égbekiáltó gazságok, amit a kormánypropaganda igyekszik eltussolni és "rendet tenni" az emberek fejében. Adott viszont egy maradék X százaléknyi látó ember, akik joggal kívánnak fellépni országuk védelmében. Ismerős? Persze, hogy az. Ez a helyzet mindkét országban

A különbség a két ország között a nemzeti öntudat általános kérdése, ami Bolíviában széles körű (ezt használja ki Morales, feltüzelve az indiánokat), míg itthon elenyésző, illetve sok esetben félre siklott.

A százezredszerre is említett forradalom nélkül változás nem fog jönni. Útközben fognak jönni azok az emberek, akik új vezetők/vezérek lesznek és akikre szükség van. Felmerült a "nevető harmadik" szerepe, aki majd magához rántja a hatalmat viaskodás közben. De kérdem én: ki lenne a harmadik? Még második sincs, illetve az is csak 10%-os. A következő forradalomnak teljesen el kell söpörnie azt a kartellt, amit ma "politikai elintek" nevezünk. Nem hiszek a hagyományos párt struktúrában és az erre épülő világrendben, így a Jobbik is önkéntelen visszataszítást vált ki belőlem. Eszközként jók és hasznosak, de látva a terveiket és a programjukat nem tudok velük azonosulni. De sok barátom van velük és az ő lelkesedésük előre vezet. Ergo eszközként nagyon kellenek, de nem ők a megoldás. Meg kell próbálni a forradalom okozta intermezzot kihasználni, és akkor lépni egy nagyot, hatalmasat tenni. A pártok és a jelenlegihez hasonló szervezetek - elnézve a magyar történelmet - időről időre reprodukálják magukat. Ezért kell a pártok nélküli intermezzo. Akkor tehetnénk hatalmasat. Ez a megoldás.

Bolíviában ez megy. Polgárháború lesz, politikai hatásszünet, amit kihasználva meg lehet dönteni egy hamis rendszert. Ezzel megmentik az ország másik részét, azaz a fehérek és meszticek által lakott területek. Így lesz két ország egyből. De facto már így van, de ezzel de jure is az lesz. Jó lenne példát venni a bolíviaiakról... persze nekünk egyesíteni kell az országot. Méghozzá gyorsan!

A cikk megírásához külön köszönet Rózsa-Flores Eduardonak
Átvétel a: Ellenkultúra - ból
.

Ön szerint melyik ország játszik barátságos válogatott meccset a gyermekgyilkos Izraellel?

.
Ön szerint melyik ország labdarúgó válogatottja játszik két hét múlva barátságos mérkőzést a gyermekgyilkos Izraellel? A gázai mészárlás áldozatainak – nagyon sok gyermek, nő és civil – a teste még ki sem hűlt, február 11-én Izraelben sor kerül egy nagyszabású sporteseményre. Szinte biztos, hogy nem volt nagy tolongás a nemzeti labdarúgó szövetségek részéről az ellenfél szerepéért, mégis akadt egy ország, amely vállalta a gyomorforgató feladatot. Nem szaporítjuk tovább a szót! Természetesen Magyarország.

A barátságos mérkőzés bevállalásáról az MLSZ honlapján is megbizonyosodhatunk. A dolog két szempontból is aggályos. És ez még nagyon finom kifejezés. Egyrészről tudjuk, hogy a sport már régen nem a testmozgásról, az örömről és a szórakoztatásról, hanem sokkal inkább a pénzről és a politikáról szól. Egy ilyen „barátkozó” mérkőzés egyértelmű állásfoglalás Izrael mellett, amelynek komoly politikai következményei lehetnek az arab világban hazánk megítélését illetően. Ráadásul Izrael gázai offenzívája soha nem látott, az egész világon végigsöprő ellenérzést és elutasítást váltott ki. Kisteleki István MLSZ elnököt, úgy látszik, nem zavarják holmi erkölcsi aggályok.

Másrészt semmi sem garantálja, hogy egy félig-meddig még háborús helyzetben lévő országban ez a mérkőzés biztonságban lejátszható. Van ugyan egy fegyverszünet, de tudjuk jól, mennyire ingatag. A béke pedig még nagyon távol van. Az MLSZ részéről hatalmas felelőtlenség kitenni a válogatottat, a stábot, az esetleges nézőket egy ilyen kockázatnak.

Egyértelmű tehát, hogy a mérkőzést nyomós morális és biztonsági indokok miatt sürgősen vissza kell mondani. Ha pedig nagyon akarja valaki, akkor menjen inkább a parlamenti válogatott. Egyrészről értük nem aggódna annyira a magyar társadalom, másrészről az Izraellel való barátkozás nekik nagyon megy. Simon Peresz kijelentése mellett egy szó nélkül elment a 386 képviselő, mit nekik 90 perc örömjáték a zsidó csapattal?

Ha valaki még nem kapott választ, hogy miért tart ott a magyar foci, ahol, most megkapta. Hát ezért...

barikád.hu
.

"A szemünk előtt kínozták halálra társainkat" - újabb vallomások Guantánamóról

.
Újabb részletek jelentek meg a Guantánamón alkalmazott kegyetlen kínzásokról: rab és őr beszámolója. A német Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozott egy volt fogoly és egy korábbi börtönőr. Az előbbi, a pakisztáni születésű, de brit állampolgár, 40 éves Moazzam Begg három éven keresztül, 2002 januárja és 2005 januárja között raboskodott a fogolytáborban, míg az utóbbi, a 24 éves Christopher Arendt 2004-ben - egy éven keresztül - volt ott börtönőr.

Egymással csak most, Birminghamben találkoztak, ahol az újság az interjúkat készítette, a börtöntáborban nem hozta őket össze a sors, Begg ugyanis egy másik szárnyban raboskodott. Az ottani körülményeket azonban - bár másképp élték át azokat - hasonlóan festették le.
Moazzam Begg szerint az amerikaiak mindenkit, aki odakerült, al-Kaida tagnak, illetve afgán ellenállónak, azaz tálib terroristának minősítettek. Őt egyébként Iszlámábádban rabolták el, ahol annak idején családját látogatta meg. Rokonai szeme láttára hurcolták el őt ismeretlen személyek, szavai szerint nyilvánvalóan amerikaiak. 2001. szeptember 11. után azon a vidéken majdnem mindenki "gyanúsnak" számított.
A volt fogoly szerint a három év alatt szinte mindennap kínozták, mégpedig minden elképzelhető módszerrel. Botokkal és vasrudakkal verték, taposták, nem hagyták aludni, vagy elviselhetetlen zajokkal gyötörték, s kutyákat eresztettek rá. A feleségével és gyermekeivel kapcsolatos fenyegetések, zsarolások pedig szintén mindennapos kínzási módszert jelentettek.
A legkegyetlenebb tapasztalat azonban elmondása szerint annak átélése volt, amikor fogolytársakat a szeme előtt kínoztak halálra. "Amikor az ember mások kínzásának szemtanúja, s semmit nem tehet ellene, az rosszabb, mintha őt kínoznák" - nyilatkozta Begg.
A ma Chicagóban élő Arendt semmit nem cáfolt. A Pentagon fiatal katonaként, 19 évesen vezényelte Guantanámóra, s elmondása szerint elsősorban az ott alkalmazott pszichológiai terror viselte meg.
Foglyokat például órákon keresztül elviselhetetlen pozíciókba kényszerítették, hogy megakadályozzák őket az alvásban. Ebben, továbbá a bebörtönzöttek testi bántalmazásában ő is részt vett - ismerte be, hozzátéve - így utólag -, hogy élete legszörnyűbb évét töltötte Guantánamón.
Begg szerint az ott eltöltött évek örök traumát jelentenek. Bár most már szabadságban és családjával a él, egyszerűen nem lehet úgy élni tovább, mint Guantánamo előtt. Szabadulása óta egyébként sem az amerikai, sem a brit hatóságok semmit nem tisztáztak a vele történtekről.
Christopehr Arendt készségesen állt a német lap rendelkezésére. Szavai szerint egyszerűen nyilatkozni akart, mert az Egyesült Államokban senki nem kíván beszélni arról, ami ott történt, a média pedig nem az igazat közli.
Az egykori fogoly és az egykori börtönőr nem neheztel egymásra. Begg az interjúban barátjának nevezte Arendtet, az utóbbi pedig csodálta a guantánamói börtön volt lakójának erejét és bátorságát.

(MTI)
.

Arrest warrant: Ehud Barak

For violations of the Rome Statute & 4th Geneva Convention:

צו מעצר נגד: אהוד ברק ל פי אמנת ג'נבה ואמנת רומא

האישום: פשעים נגד האנושות ופשעי מלחמה

אהוד ברק

בסביבות יוני 2007 הורה החשוד על הטלת מצור על 1.5 מיליון תושבי עזה. מצור שנמשך עד 2009, ונחשב על פי החוק הבינלאומי כעונש קולקטיבי. המצור גרם למחסור במזון, במי שתייה, בדלק, חשמל ותרופות ליותר ממיליון בני אדם - הפרה של אמנת ג'נבה הרביעית ואמנת רומא.

ב-27 בדצמבר 2008 הורה החשוד על התקפה אווירית על כל מרכזי האוכלוסין של עזה. ההתקפה כללה מאות גיחות של מטוסי קרב שהטילו מאות טונות של פצצות על אזורי מגורים בעזה, דבר שהביא למותם של כ-1,200 בני אדם - גברים נשים וילדים. כ-5,300 נפצעו ומאות אלפים הפכו פליטים.

ב-10 בדצמבר 2008 הוגשה תלונה רשמית לבית הדין הפלילי הבינלאומי שבהאג, הולנד, נגד אהוד ברק ו-4 ישראלים נוספים: אהוד אולמרט, מתן וילנאי, אבי דיכטר וגבי אשכנזי בחשד לביצוע פשעי מלחמה ופשעים נגד האנושות בשל המצור על עזה.

תיאורו של החשוד: גבר לבן כבן 65 גובהו נמוך מהממוצע, שיערו מאפיר. החשוד מרכיב משקפיים ועיניו חומות.

English

כל היודע דבר על החשוד הנמצא מחוץ לגבולות ישראל, עליו לדווח מיד ל The Prosecutor POBox 19519 2500 Hague Netherlands Fax +31 70 515 8 555 otp.informationdesk@icc-cpi.int

זהות המתקשרים תישאר חסויה

Háborús bűn: a cionista állam kénytelen volt elismerni a foszfor használatát civil célpontok ellen

Miután hetekig tagadta, a cionista hadsereg elismerte, hogy a sűrűn lakott gázai övezet elleni támadások során fehérfoszforos füstbombákat is bevetett. Olmert miniszterelnök bejelentette, hogy a hadműveletekben részt vevő barbár katonák minden jogi védelmet megkapnak a kormánytól.

Hiába számolt be róla a nemzetközi sajtó egy része már január elején, a cionista külügyminisztériumszóvivője, Jigal Palmor csak most pénteken ismerte el, hogy a cionista hadsereg fehérfoszfor-tartalmú füstbombákat vetett be Gázában. Mivel az incidenseket -ez egy sajtó eufemizmus, helyesebben: a háborús bűn tényét- a szemtanúk beszámolói mellett fényképek is megörökítették, a tagadás már kezdett kínossá válni.

Klikk a képre

A foszfortartalmú füstbombákat a hadműveletek során a csapatmozgások álcázására használják: a lehulló lövedékek hevesen égő töltete sűrű, lassan oszló füstfüggönyt képez. Az égő fehérfoszfor nagyon súlyos sérüléseket okoz és mérgező, a fegyvert ezért csak harctéren, álcázásra szabad használni: élőerő ellen, pláne lakott területen tilos bevetni.

"Igen, használtunk foszfort, de nem törvényellenes módon – nyilatkozta Palmor pénteken a londoni Times-nak. – Lehetséges, hogy egyes eljárások törvénytelenek voltak, ám ezeknek a végére járunk. A hadsereg jelenleg egy konkrét esetet vizsgál."

A szóvivő feltehetőleg az észak-gázai Beit Lahijában található ENSZ-iskola január 17-i bombázására utalt. A helyszíni fényképeken palesztin mentősök láthatók, amint az épületekre hulló égő foszfordarabok elől menekülnek.

Klikk a képre

Mivel a zsidó állam nem írta alá a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó egyezményt, a szörnyszülött ország ellen ott nem lehet eljárást indítani. A Genfi Konvencióhoz csatlakozott országok ügyészségein ugyanakkor bárki feljelentést tehet háborús bűncselekmények résztvevői ellen.

Teljes jogi védelemben részesülnek mind a zsidó államocskában, mind külföldön azok a katonák, akik részt vettek a gázai övezeti hadműveletekben, és ezért netán perbe fognák őket - közölte Ehud Olmert cionista vezető vasárnap, a kormány heti ülése előtt.

Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár a hét elején a palesztin területen találatot kapott ENSZ-épületek bombázásáért felelős személyek perbe fogását sürgette. A zsidó államban az emberi jogi szervezetek pedig az ország főügyészétől követelték, hogy indítson vizsgálatot, milyen felelősség terheli a cionista szoldateszkát a gázai lakosság által elszenvedett súlyos veszteségek miatt.

Klikk a képre

A zsidó katonai cenzúra már napokkal ezelőtt megtiltotta a gázai offenzívában részt vett parancsnokok nevének közlését, nehogy háborús bűnökért perbe tudják őket fogni. Helyi sajtóhírek szerint a hadsereg figyelmeztette vezető tisztjeit, kétszer is gondolják meg, mielőtt Európába utaznak.

Index/MTI/Rozsa Flores Eduardo

Megjegyzés cionista és más furcsa állatocskák részére akik látogatják a blogomat:
Na...és akkor most mi van?
Hazudozok, 'széplelkek', cion-nácik, stb.: most mit fogtok mondani, írni? Hogy az egész világ már megint a 'szegény kis zsidók' ellen van?
Lassan már senki nem hisz nektek...és megérdemlitek. Talán nincs messze már a (végső)-ítélet...

Rózsa Flores Eduardo: Foszfor lövedékek csapodnak be egy Gázai ENSZ iskolába - Phosphorus shells' hit Gaza UN school