Megbolondult a világ - El triunfo de la demencia
Írás előtt, a képek előtt dühömben-tehetetlenségemben elhánytam magam.
Majd írás közben véresre rágtam az öklöm.
Senki nem reagált a nem éppen szívderítő
– nem - süt -a-nap-de- nem - szép- tavaszunk -van írásomra.
Pedig megszoktam, hogy vagy így vagy úgy, de mindig valaki mond valamit.
Ehelyett akkor MINDENKI szégyenlősen hallgatott...
A disznóság azóta is folyik, és nő a dühöm.
Guantanamo
bűze átkelt az óceánon és beborítja az álmainkat...
Már semmilyen tavasz nem lesz olyan, mint azelőtt...
Már semmilyen álmunk.. sehogyan.. semmi..
Elrohad hervadtan, aszalt–fonnyadt, minden versem…
minden betű, majd a szavak éktelen halál illatú sebekké válnak az elázott papíron.
És nézem a képeket, untalan, és nem tudom levenni a szemem, és nem tudom becsukni a szemem, és nem fordíthatom el a fejem…nem bírom!
És nő a dühöm.
Kimegyek az udvarra friss levegőért.
Könyörgöm, büntesse a bűnöst az Isten.
Tegye azt Ő.
Ne vegye el eszünket a bosszú angyala.
Visszajövök és nézem Fernando Botero* újsütetű képeit.
Sírok.
A botrány képeken annak idején hánytam és dühös voltam.
Most sírok.
Allah legyen kegyelmes hozzájuk és hozzánk.
Abu Ghraib
Cinco Idiomas (Guantanamo)
(*Fernando Botero es un pintor, escultor y dibujante colombiano nacido el 19 de abril de 1932 en Medellín, (Antioquia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése