Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása II

.
...Nem lesznek előrehozott választások

II. rész

Mi a céljuk a jelenlegi parlamenti pártoknak?

Először is parlamenten belül maradni. Bármi áron. Semmi nem számít. Ha számítana, már rég kivonultak volna onnan, saját maguk által feloszlatva az „országgyűlést”. Ez az őszi ülésszak első napján sem történt meg, és ezután sem fog. Mit tesznek tehát most? Azon gondolkodnak, hogy politikai és gazdasági hatalmukat hogyan lehetne átmenteni, már olyan módon, hogy valódi rendszerváltás most se történjen. A politikai helyzet és környezet napjainkban kísértetiesen hasonlít az 1988-as képhez. Míg ’88-ban a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg politikai és katonai hatalmával szerzett érdekeltségek, gazdasági és politikai befolyás át- és megmentése volt a cél, ma a cionizmus támogatásával és annak kiszolgálásával szerzett vagyon és gazdasági hatalom megtartása a legfontosabb számukra, ami nagyon nehéz a politikai hatalom megszerzése nélkül (hiszen ha az elvész, esetleg jöhet az elszámoltatás). Ahhoz azonban, hogy ezt meg lehessen valósítani elengedhetetlen a neokon-cionista erők gazdasági és politikai támogatása. Mivel ezek az idegen érdekeltségek támogatják ezt a színjátékot, azt is megszabják, ki legyen ennek nyertese. Világos, hiszen nem kevés pénzt áldoznak rá, ugyanakkor biztosnak kell lenniük abban, hogy az anyagi áldozat megtérül. Nem érdekli őket, hogy mi történik az adott földterületen élő nemzettel. Csak egy dolog érdekli őket, a haszon. Hogy az miben van, ingatlanban vagy éppen földben – már nem lényeges. A nyertesnek ki kell egyenlítenie a számlát, s ha már pénze nem lesz, majd fizet természetben. Ebben a játékban nincs ingyenkenyér. Most többen kérdezhetik, akkor miért folyik a harc, mi ez a parlamenti civakodás ekkora nyilvánossággal. A harc a hatalomért folyik, a pozícióért, azért, hogy melyik párt legyen a neokon-cionista világhatalom kegyeltje.

A feladatra jelenleg a legerősebb és legmegfelelőbb a FIDESZ, amely akár a hátán is beviszi a szélsőséges SZDSZ-t a hatalomba, ahogyan azt az MSZP-nek kellett tennie korábban. Igen beviszi a FIDESZ az SZDSZ-t, ha ez lesz az ára a hatalomra jutásának és a hatalom megtartásának.

El is jutottunk az SZDSZ-hez, amely a cionizmus legveszélyesebb előretolt helyőrsége hazánkban. Ha visszatekintünk a korábbi választásokra, megfigyelhetjük, hogy bármely csekély volt is a támogatottsága, mindig bejutott a parlamentbe és legtöbb esetben „a farok csóválja a kutyát” effektus nyomán végigvitte a nemzetet és országot tönkretevő, kifosztó akaratát. Az SZDSZ ezért létezik, iszonyatos milliárdokkal a háta mögött, mely pénztömeggel biztosítják fennmaradását. Az SZDSZ-nek teljesen mindegy mennyi szavazatot kap a következő választásokon, benn lesz a parlamentben. Akár két szavazattal is. Ha mégsem jutna be, akkor nem történtek csalások a választás alkalmával. A következő választások 2010-ben lesznek, nem korábban. Addig a parlamenti pártok élvezik mindazt, amit az adófizetők bőréről lenyúznak.

Egy érdekes jelenség a parlamenten kívüli Jobbik és a statisztikák kölcsönhatása. A közvélemény-kutató társaságok valamilyen "rejtélyes" ok miatt nem jelzik a Jobbik erősödését, sőt, magát a Jobbikot, mint pártot sem. Pedig bármerre jár is annak elnöke Vona Gábor és most már a Jobbik EP. listáját vezető Morvai Krisztina, mindenhol óriási érdeklődés és tömegek várják őket. A látható média (az úgynevezett Magyar Televízió, Rádió és a kereskedelmi televíziók valamint az országosan elérhető kereskedelmi rádióállomások) természetesen erről nem beszél, nem számol be, nem tudósít arról, milyen beszélgetések hangzanak el a spontán összegyűlt közönség és a két nemzetéért tenni szándékozó politikus között. Ha a Jobbik bele is kerül a híradók anyagaiba, kizárólag negatív színezettel, a fasizmus felhangjaival tarkítva. Miért? Mert sehol, senkinek nincs lekötelezve, alulról szerveződik, a hatalom által nem irányítható és nem ellenőrizhető. Ellenőrizni csak titkosszolgálati úton, a vezetők telefonjainak és más kommunikációs csatornáinak megfigyelésével lehet.

Miért nem szerepel tehát a Jobbik a közvélemény-kutatások grafikáin, legalább egy iciri-picirit? A válasz pofonegyszerű. El kell hallgatni, ez a taktika eddig is nagyszerűen bevált. Amiről nem beszélünk, az ugyebár nem is létezik. Egy nem létező párt meg világos, hogy nem kerül be a parlamentbe. Ráadásul a következő nagy veszély az, hogy 2010-ben mindegyik jelenlegi parlamentben leledző pártnak csak ártana egy valós nemzeti érdekeket képviselő, több mint tíz százalékot magának tudó, a neokon-cionista világbandával nem együtt mutyizó, vagy ha így jobban tetszik, soha érdekeltségi viszonyba nem került, határozott nemzeti irányultságú párt. És még egy, de talán a legfontosabb tényező: a választásokat az MSZP által ellenőrzött belügyminiszter és minisztériuma felügyeli. Ahogyan 2002-ben a FIDESZ és az akkori belügyminiszter Pintér Sándor, a következőnél az éppen soron lévő belügyér. Úgy kenhetik tehát el a választásokat, ahogyan csak akarják, és ők nagyon akarják, eddig is megtették. A nyilvánosság előtt a médiát felhasználva, hivatkozva a korábbi közvélemény-kutatási eredményekre, melyek akkor is letagadták a párt támogatottságát. Ezzel lényegében bizonyítottnak beállítva a Jobbik „sikertelenségét”. Sajnos ez nagyon is reális veszély, EP. megfigyelők ide vagy oda.

Tehát a Jobbik léte kifejezetten félelmetes a jelenlegi parlamenti pártok, azaz a hatalom számára, de kockázatos azoknak fenntartóira nézve is.

A Jobbik ezért nagyon nehéz jövő és harc elé néz. Gazdasági és politikai hatalmasokkal kell majd megküzdenie, olyan érdekekkel, amelyek bármire képesek a fiatal párt ellehetetlenítéséért.

Van tehát még két évünk a választásokig, ha csak szét nem zavarja a nép az őt sanyargató „országgyűlést”. Azok ugyanis maguktól onnan el nem kotródnak. Egyszerűen csak azért, mert nem érdekük.

Bella Árpád
.