.png)
Csontos Gábor: Nyakunkon a valóság |   |
Úgy vélem, teljesen félre értelmezi Orbán Viktor és tanácsadói köre a kialakult magyarországi belpolitikai helyzetet. Teljesen rossz premisszákra építve a Fidesz-KDNP szövetség politikai taktikai lépéseit, azt vélelmezik, hogy az egyre rosszabbodó gazdasági/pénzügyi helyzet következtében megindulhat a magyar parlament kormánypárti patkójában, elsősorban a kormánypárti önkormányzati polgármesterek, és közvetlenül megválasztott képviselők között az a fajta bomlás (a „patkányok elmenekülnek a süllyedő hajóról”), amely révén a kormányt támogató pártkoalíció képviselői – az Alkotmány szellemében – kényszeríthetik távozásra Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt és kormányát. Ez a taktikai elgondolás egy előre hozott választás kiírása nélkül is elérhet egy kormányváltást, annak minden politikai kockázata nélkül. Aminek feltétlen és egyedüli győztese jelenleg, csak a Fidesz-KDNP szövetség lehet. A parlamenti erőviszonyok szerint. Eme politikai megoldás kikényszerítőit, pedig, a hazai, de elsősorban a háttérben túlsúllyal szereplő nemzetközi pénzügyi és gazdasági szereplők nyomásgyakorlásában vélik megtalálni. (A külföldi hitelezői körök megvonják támogatásukat Gyurcsány Ferenc kormányától!)
Ebben a felelőtlen politikai játszmablöff másik oldalaként a Fidesz vezetése talán szintén úgy véli, hogy ha időben sikerül az SZDSZ-t leválasztani az MSZP-től, abban az esetben még siettetni is lehet a jelenleg regnáló kormány csúfos bukását. Vagyis az SZDSZ tényleg felmondja a kormánykoalíciót (lásd, a pártelnökválasztásba belebukni látszó Kóka vehemességét), s egyidejűleg megtörténik egy elnökcsere az SZDSZ élén (mondjuk, Fodor Gábor lesz a pártelnök), akkor a volt Fidesz alapító Fodor vezette SZDSZ és a Fidesz között létrejöhet egy hallgatólagos (vagy akár nyílt) megállapodás a kisebbségben maradó Gyurcsány-kormány gyors és ’fájdalommentes leváltásáról. Vagyis, létrejöhet – divatos szóval – az általuk meghatározott politikai középre támaszkodó nemzeti liberális kormányzás. Természetesen, egy felelősségteljes, szakértői kormány képében. (Nem Orbán Viktor lesz a miniszterelnök!) Mindkét esetben elkerülhető lesz az előrehozott választások kiírása, „mindössze” a parlamenti patkókban történnek meg a személycserék. (S természetesen, a volt kormány legfelső, legexponáltabb személyi összetétele távozik csak.) A mintegy 80 milliárd US$-t kitevő magyar államadósság-kötvényt birtokló 8 nagy pénzügyi befektető alap (Demján Sándor) megnyugszik majd, ismét ömlik a külföldi tőke (folytatódik az eladósodási folyamat), s az új politikai felállással szembeállókat a semmiből megteremtődő antifasiszta (jobboldali is) tömegek furkósbottal kergetik szét. (Megnyugszik a közvélemény.) Hiszen győzött a hazafias jobboldal, és a hivatalos jobboldaltól álló ’jobb’ nem létezhet. Az MSZP koncon osztozik majd a semmiből előlépő Magyar Szociáldemokrata Párt és, esetleg a Kommunista Párt (Thürmer) is. Tegyük hozzá, ezzel a vázolt szenárióval mindenki jól jár. (Még a ’Heti hetes’ sem találhat majd kifogásolni valót.)
Azzal kezdtem írásomat, hogy a Fidesz vezetése rossz premisszákra építi politikai taktikai elképzeléseit. Elsősorban azért, mert időhátrányba kerülhetnek (nem téve említést arról, hogy, egyenlőre távolról sem biztos Fodor elnökké megválasztása), s az országgyűlés berkein belül megoldható kormányváltás feltételezett elgondolásai felett rendkívül gyorsan túlléphetnek azon nemzetközi pénzügyi/gazdasági eseményekkel összefüggésbe hozható világpolitikai történések, amelyek ellen az ország teljesen védtelen. S, amelytől az Európai Uniós tagság sem nyújt védelmet.
1. Az Egyesült Államok másodlagos hitelpiaci válságának tovább gyűrűződése a nemzetközi pénzvilág működési és hitelezési válságának mélyüléséhez vezetnek. Ennek egyik következménye, hogy a nemzetközi hitelekkel finanszírozott államadósságok hitelei jelentősen felárazódtak („ország kockázati tényezők”), másodsorban, a több 100 milliárd US$-os veszteségeket elkönyvelő, a nagy nemzetközi kereskedelmi bankokhoz is köthető befektetési alapok spekulációs pénzei az addig ’biztos haszonnal’ kecsegtető ingatlanpiaci spekulációs területekről átcsoportosulásra kerülnek a nyersanyagpiacokra. Az élelmiszer alapanyagok szédületes drágulása, a nyersolaj 115 US$-os hordónkénti ára már jelzi a spekulációs pénzügyi befektetési alapok gyors spekulációs haszonszerzési törekvéseit. (Egyes közgazdászok véleménye szerint a 130 US$-os hordónkénti ár már egy, az 1973/78-as világgazdasági hanyatlás nagyságú összeomlás idézhet elő. Ha figyelembe vesszük, hogy alig fél év alatt a hordónkénti kőolaj ára majdnem 20 US$-ral nőtt, a 130 US$ már nagyon közel van.) Az exportorientált magyar duális gazdaság pedig belecsúszik egy hosszan tartó, mély deflációs gazdasági hanyatlásba, aminek társadalmi következményei kiszámíthatatlanok.
2. Háború kitörésével fenyegető ’forró’ helyek, amelyek Magyarországot is érintik, hazánk NATO tagsága következtében. Fekete-Afrikán, Dél-Amerikán kívül sem Irak, sem Afganisztán pacifikálása nem járt eddig megfelelő eredménnyel. Sőt, valószínűsíthető, hogy a jelenlegi, még hivatalban levő Bush-kormányzat (a világgazdasági/pénzügyi kilátások romlásával egy időben) akár egy harmadik fél (Izrael) révén támadást intézhet Irán ellen. Ezzel a világ gazdaságilag fejlett és feltörekvő (pl. Japán, Kína, India) részének kőolajszükségletét biztosító ellátását veszélybe sodorja, gazdasági hanyatlást, összeomlást idézve elő. Egy arab-izraeli-palesztín konfliktusból már sem az EU, sem Magyarország nem vonhatja ki magát. „Mellék” konfliktusként a kaukázusi régió is robbanhat (Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia-Abházia, Oszétia, esetleg újból Csecsenföld). Ehhez a felsoroláshoz nyugodtan hozzátehetjük a Balkán-régiót: Koszova függetlensége távolról sem vált elfogadhatóvá Szerbia részére, Macedónia albán kisebbségének autonóm-függetlenedési politikai törekvései pedig újabb fegyveres konfliktusok forrásává válhat. Hazánknak pedig szembe kell néznie az újjáéledő „Kis-Antant” kimondott magyarellenes összefogásával.
3. A pekingi Olimpia előtt kirobbant „tibeti” emberjogi visszaélések elleni rendkívül alapos és összehangolt nemzetközi tiltakozás hullám egy nagyszerű figyelemelterelő mozzanatnak tűnik. Egyrészt segíti a fentebb vázolt világpénzügyi és háborús konfliktusok elleni nemzetközi fellépés háttérbe szorítását, másrészt, egy valószínűleg burkolt figyelmeztetés is a kínai kormányzat felé, hogy nehogy túllépjék a jelenlegi angolszász (amerikai-brit-EU-Izrael) által megszabott nemzetközi ’balance of power’ egyensúlyt, amelynek felborulása az elmúlt században két világháborúhoz vezetett. (Amelyek, mindkét esetben, az angolszász hatalmi dominancia mögöttes világpénzügyi elit világhatalmi expanziós terveire volt visszavezethető.)
4. Az egyesült államokbeli elnökválasztást a nemzetközi vezető írott –és elektromos sajtó médiakonszerjeinek hivatalos politikai elemzői sem képesek egyértelműen befolyásolni. Még távolról sem dőlt el, hogy a demokrata Hilary Clinton vagy Obama, vagy a republikánus McCain lesz az Egyesült Államok következő elnöke, aki hivatott lesz, a USA világhatalmi pozíciójából adódóan, a fentebb csak vázlatosan érintett problémák területén döntéseket hozni. Miközben, a másodlagos hitelpiaci válság már eddig is óriási gazdasági károkat okozott az Egyesült Államokban, aminek megoldása a kialakult helyzethez szükséges döntéshozatallal szintén a leendő elnökre (asszonyra) vár majd.. Képes lesz az Egyesült Államok egyszerre kezelni saját gazdasági/pénzügyi problémáit a globalizáció okozta globális problémákkal együtt?
Azzal kezdtem írásom, hogy a Fidesz/KDNP politikai szövetség alapvetően rossz premisszákra építi jelenlegi politikáját. A magyar társadalom előtt álló belpolitikai kérdések ugyanis már nem arról kellenének, hogy szóljanak, vajon mikor bukik meg a Gyurcsány-kormány, hanem arról, hogy a szemünk előtt kibontakozó, és egyre súlyosabbá váló nemzetközi pénzügyi/gazdasági helyzetben a leendő kormányzatnak milyen kiutat kellene felmutatnia a lakosságnak. A kiút legelső lépésének, pedig, egy rendkívül gyorsan lebonyolított előre hozott választásnak kellene lennie. Amelynek társadalmi felhatalmazása (a választói akaratnak megfelelően) egy olyan kormányzatot kell megerősítenie, amely elsősorban a társadalom, a lakosság érdekeit képviseli. S nem a nemzetközi pénzügyi befektetők, nem a multinacionális cégek gazdasági/profit érdekeit. Sőt, amely képes felülbírálni Magyarország gazdaságára gyakran káros uniós direktívákat is. Az új kormányzatnak, pedig a burjánzó államadósság kérdésével kellene kezdenie tevékenységét. Ez, viszont a globalitással, a Valutaalappal, a Világbankkal és az EBRD-vel szinonim „reform-csomagok” kiiktatását jelenti az államháztartási egyensúly rendbe tételét megcélzó kormányzati programokból. Minden eszközzel meg kell akadályozni a további privatizációt, azon belül a termőföld átjátszását a külföldi pénzügyi (spekulációs) befektetőknek. S el kellene kezdeni végre a 18 éve tartó privatizáció felülvizsgálatát. Egy erős belgazdasági –és költségvetési bevételi alapon nyugvó állam társadalma képes bármilyen világpolitikai megrázkódtatást túlélni. S nekünk, magyaroknak, most erre van igazán a legnagyobb szükségünk.
Csontos Gábor politológus
(R-F.E.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése