Két levél – társalog a mi oldalunk

Tanulságos levélváltás egy jobboldali és egy nemzeti magyar között…
Így kell fölvenni a kesztyűt, szerény véleményem szerint.
Barátom természetesen Y.

Szia Y!

Nem tudok ezzel a legkevésbé sem azonosulni!
Az Újszövetség és más alapértéknek számító művek sem írnak arról, hogyan rekesszünk ki embereket, akik mások mint mi.
Én hiszek a jobboldalban, a magántulajdon szentségében, a munka becsületében, a családban.
Kérlek, ha tényleg az akarod, hogy Isten áldjon minket, akkor ne terjeszd a mások utálatára sarkalló írásokat, ami mögött ismét az emberek megosztása van.
Ismerek korrekt zsidót, cigányt, arabot, kínait is, üzletelek is velük alkalmanként.
Ismerek tetű magyar embert, aki még hívőnek is vallja magát.
Én nem hiszek ilyen kasztokban, értékmérő fogalmakban, hogy zsidó, cigány, magyar!
Csak rendes és gazember van.
Kérlek gondold át, kinek a szekerét tolod, ha ezeket továbbítod.
Kérlek írd vissza nekik, ha hiszel az általam is felvázolt alapértékekben, hogy olvasgassák a szeretet himnuszát az Újszövetségben.
Utáltuk a szlovákokat, a románokat. Van aki most is. Nézd meg hol tartanak, hogyan fejlődnek, már el is hagytak minket.
Ott aztán van cigány, zsidó, éppúgy mint nálunk, mégis haladnak.
Nagy a baj, ha megint faji alapon ugrasztanak össze embereket, ebben évszázados a hagyomány nálunk!
Na ennyi jutott hirtelen eszembe.
Üdvözöllek
X
******

Szia X!

Igazából sajnálom, hogyha valamilyen érzékenységedet megsértettem, nem volt szándékomban.
Nem is szeretnék, vég nélküli vitába keveredni, mert nem célom senkit se meggyőzni, pláne nem legyőzni. Szerintem is mindenki saját tapasztalati szerint alkotja meg véleményét.

Örülök, hogy sok tekintetben teljesen egyet értünk. Mint például abban, hogy minden népcsoportban van lelkiismeretes és nem lelkiismeretes ember. S nyilvánvaló az is, hogy Isten azért teremtette ilyenre a világot, hogy a lelkiismeretes ember küzdjön, s közben fejlődjön.
A tökéletesség állapotát ebben a dimenzióban talán soha nem fogjuk elérni, mert az ember mindig is gyarló marad, de nem mindenki.
Ellenben van olyan gondolatod, amellyel viszont én nem tudok egyetérteni.
Nem tudok belenyugodni abba, amikor a jövőmet, az életemet, és a hazámat akarják megfosztani tőlem.
Tudom ezek súlyos szavak, és az alábbi idézetek melyekre állításomat alapozom remélhetőleg egyedi esetek, nem általánosak, de szerintem nem szabad kezeletlenül hagyni.
1. Pár évvel ezelőtt, úgy karácsony tájékán (vajon miért pont akkor?) az éterbe elhangzott az a mondat mely szerint ki kellene irtani az összes keresztényt.
2. Néhány hónappal ezelőtt egy Közel-Keleti ország vezetője, nyilvánosan kijelentette, hogy felvásárolják a hazámat.
3. Néhány nappal ezelőtt egy pártvezető a kamerába mondja, hogy kihaló faj vagyok.
4. Vidéki utazásaim alkalmával rettegve megyek végig egy-egy falun, félve mikor ugrik elém egy született barna bőrű gyerek.
5. Nem olyan rég egy a média által botrányossá tett bírósági tárgyaláson a bíróság folyosóján egy kisebbségi vezető és két kísérője szájából a következő mondat hangzott el. „Minden magyar nőt húsz cigány fog megbaszni!” Az illetőket a rendőrök vitték ki a bíróság épületéből.

Nem sorolom tovább, bár egyre több és több olyan eset jut eszembe, amely nem hagy nyugodni.
Kérésedre, (de egyébként is) gondolkodom. Gondolkodom hogy hogyan tovább, meddig tarthat a tűrés? Mikor kell az értékek (erkölcsi, anyagi) megvédéséért tenni is valamit?

A szomszéd országok példáiban is egyetértünk. És még a horvátokat nem is említetted, akik, nem olyan rég még háborúztak. Mégis mi a különbség? Én egy nagy különbséget látok, mind a három ország először nemzeti s csak azután, európai államot épít.
Ha van időd, nézz utána milyen tulajdonban, vannak ott a „stratégiai ágazatok”.
S hogy ez így van, kiknek a kezében van a döntés? S kiknek a kezében nálunk?

Nem vagyok jártas a Bibliában, de azért két gondolat eszembe jut.
„Segíts magadon, Isten is megsegít.”
Jézus mit tett a kufárokkal?

Értve gondolataidat, én sem hiszem, hogy a megosztás, vagy az előítéletek lennének a célra vezető tettek. De minden embernek más, és más szinten van az ingerküszöbe, és más, és más benyomások érik. Mégis az a nagyszerű, hogy a bajban össze tudnak fogni, és le tudják küzdeni a nehézségeket.
Az, hogy a jelenleg uralkodó média kit kiállt ki elfajzottnak, az teljesen hidegen hagy, hiszen már régóta nem hagyom magamat általuk befolyásolni. Igyekszem utána nézni, olvasni történeteknek, kijelentéseknek.
Talán láttad már napjaink „Rózsa Sándor”-ának filmjét. Ha nem láttad, és érdekel nézd meg. Nem mondom, hogy mindennel egyetértek, csak vannak benne olyan jelenetek, amelyek biztosan nem manipuláltak. Én ezeket az emlékeket tárolom el magamban.

http://kuruc.info/r/34/23888

"... nincsen nekönk több hazánk ennél, ha ezt is elvesztjök, nem ad senki országot nekönk" (Nyáry Pál, 1606.)
"... ne veszessük el, uram, az hazát, mert ha ezt elvesztjük, mi mást nehezen avagy nem is találunk" (Bethlen Gábor, 1611.)
"Bizony illendõ is erre a szegény hazára gondot viselni, mert nekünk ennél több nincsen, s annak is igen kevés részecskéjébe szorultunk, s ha ez is kicsúszik kezünkbõl, mást nem ad senki érette, s nem is találunk" (Rákóczi György, 1629.)
Isten Áldjon

Y

Ja, a levélváltást előidézte, hogy barátom, Y, X-nek elküldte a következő írást:

Levél a zsidokhoz - Zsidók, miért nem hagytok bennünket békében?
Amerikában megfogalmazott óhaj!

http://eduardorozsaflores.blogspot.com/2008/04/levl-zsidokhoz2008.html