Picture for today - Kép mára... Egy olíva fa apropóján

Egy kép Palesztinából...
Még egy.
Egy csonkított olíva fa dózerolás előtt...
Az asszonyt nem írom le. Egy egyszerű palesztin ember.
Siratja a fát, földjét, hazáját, szabadságát.
Pár nappal ezelőtt, egyik ismerősöm neheztelve szólt: hagynám már abba ezt a palesztin témát...
Miért nem foglalkozol többet a magyar kérdéssel? -inkrepált.
Nem jutott eszembe akkor a megfelelő válasz. Annyira ledöbbentem.
A válaszomat most elküldöm mindenkinek, kinek tehetem:
Nincs magyar ügy.
Palesztin ügy az van.
"Magyar ügy", majd akkor lesz, ha a legegyszerűbb ember is rájön mi mindent veszíthet el végérvényesen, ha nem adja fel tunyaságát és nem harcol jogaiért, hazájaért. "Magyar ügy", majd akkor lesz ha ténylegesen fölvesszük a harcot földünkért, nyelvünkért, hagyományainkért.
Globálisan -tudom, csúnya szó, elvileg mind palesztinok vagyunk.
De -GYAKORLATILAG most a PALESZTINOK harcolnak.
Ők halnak meg nap mint nap.
Az ő fáikat vágják ki.
A nekem is szent olíva fákat...
Ezért van nálam "palesztin ügy".
Ezért folyik még a csapból is. És így is lesz, míg marad egy élő palesztin, míg áll olíva fa a meggyalázott Palesztinában.
Mint magyar ez kötelességem.
Mert majd elvárom, ha eljön a mi harcunknak ideje, hogy mellettünk is kiálljanak.

És továbbra is küldök ezentúl képeket lerombolt házakról, megölt gyerekekről, vérző öregekről..
És továbbra is írom, fordítom történeteiket, mert a velünk élő tragédiát írom... annak aki látni akar, és annak kinek van füle meghallani a kiáltást.
Mert ma ők.
Holnap mi.

Rózsa-Flores Eduardo