.png)
"Ismert és feltételezett terroristák" kiszűrésére szolgáló információk cseréjéről írt alá 2008. május 20-án megállapodást April Foley, az Egyesült Államok budapesti
nagykövete és Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter - a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) szerint "ez volt az utolsó ahhoz szükséges dokumentum, hogy Magyarország csatlakozhasson az amerikai vízummentességet biztosító programhoz. A parlament ugyan még nem fogadta el a már aláírt egyezséget, a magyar állampolgárok véleményét sem kérték ki a róluk szóló megállapodáshoz, annyi azonban bizonyos, hogy az Egyesült Államok illetékes szervei már elkezdték azoknak a technikai eszközöknek a telepítését hazánkban, melyek az "ismert és feltételezett terroristákról" gyűjtenek információkat Magyarországon.Méltóság vagy kiszolgáltatottság?
Az Európai Únió, melynek hazánk is tagja, méginkább a politikailag is fejlettebb nyugat-európai államok mindeddig sikeres harcot vívtak annak érdekében, hogy a gazdasági-katonai szuperhatalom - az Egyesült Államok - ne tekinthesse polgárait potenciális terroristáknak és állítólagos biztonsági okokra hivatkozva, ne kényszerítse az Úniót az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szellemével is ellentétes adatszolgáltatásra az amerikai beutazási engedély megadásáért cserébe. E magatartást támadták hátba a kelet-európai (posztkommunista) államok, közöttük Magyarország is, különmegállapodást kötve az USA-val.
Az önmagukat közösen védő demokráciák, az EU tagállamai között, az adatszolgáltatás értehető lenne, de az Egyesült Államok az ártatlanság vélelmének hatályon kívűl helyezésével, az Egyetemes Nyilatkozat 11. cikkely (1) bekezdésében foglaltak figyelmen kívűl hagyásával olyan intézkedéseket vezetett be a katonai megszállása alatt lévő illetve a gazdasági érdekeltséghez tartozó területeken, melyek a lehető legtávolabb állnak az európai moráltól és az európai joggyakorlattól. Az amerikai titkosszolgálatok és a katonai hatóságok az elmult években vádemelés nélkül, korlátlan idejű bebörtönzésekkel, titokban bevezetett hazai lehallgatóprogramokkal, más államokra is kiterjesztett megfigyelési rendszerek kiépítésével, a kínvallatás megengedhetőnek nyílvánításával, a gyanúsítottak egyszerű elrablásával és a titkos külföldi börtönök létrehozásával többszörösen bizonyította be, hogy csak bizonyos fenntartásokkal tekinthető jogállamnak. Ha csupán csak a felsorolt - nem teljeskörű - megnyílvánulásait vesszük figyelembe a Szerződő Félnek, már akkor is aggodalomra adhat okot az, ha a magyar állampolgárok adatait kiszolgáltatjuk az Egyesült Államoknak.
Magyar részről a Nemzetbiztonsági Hivatal kezeli az információkat - azoknak az adatait, akik részt vettek "terrorista" cselekményekben vagy azokkal összefüggésbe hozhatók - így az illetők teljes nevét, az ismert álneveit, születési időpontját és helyét, útlevelének vagy egyéb személyazonosság megállapítására alkalmas iratának számát illetve más olyan információkat, melyekhez az NBH titkosszolgálati eszközök alkalmazásával jutott hozzá. Kevesek előtt ismert, hogy az életmentésre, az egészségünk helyreállítására hívatott kórházak minden esetben jelentést kötelesek küldeni a hozzájuk fordult vagy a hozzájuk beszállított betegekről a Nemzetbiztonsági Hivatal erre kijelölt szakszolgálatának - közölve velük a beteg, sérült polgárok összes személyi adatát, betegségük jellemzőit. A dolog esetlegességéből következően a szakszolgálatok természetesen nem rendelkeznek előzetes bírósági engedéllyel az adatok gyűjtésére, az érintett polgároknak pedig nincs lehetősége a jogvédelemre, ellenőrzést e tevékenység felett csak a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága gyakorolhat.A preventív beavatkozás doktrinája
Az Egyesült Államok "terrorizmus elleni" harcát kritizáló (szélsőségesnek tűnő) tanulmányok
között találjuk az id. George Bush egy - a 2001. szeptember 11-ét jóval megelőzött - kijelentését, amely már akkor sejtetni engedte az USA ún. birodalmi politikáját és a "terrorizmus elleni" harc jellegét. 1988. július 3-án, húsz esztendővel ezelőtt, az amerikai haditengerészet Vincennes romboló cirkálója véletlenül lelőtt egy iráni utasszállító repülőgépet és megölt 290 ártatlan polgári személyt. - Amikor az éppen választási küzdelemre készülő idősebb Busht kérdezték az esetről, meglehetősen flegmán vágta oda az újságíróknak: "Uraim, én soha nem fogok mentegetőzni az Egyesült Államok nevében. Engem a tények nem érdekelnek!" - Ki kell hangsúlyozni: a terrorizmus elleni világméretű háborút - merthogy a "terroristák" visszalőttek! - a US Army több mint egy évtized múltán hirdette meg. Egy másik tanulmány ismerős mondatokat tartalmazott: "Mindig el lehet érni, hogy az emberek engedelmeskedjenek vezetőiknek... Csak azt kell mondjuk nekik, hogy támadják őket, a pacifistákat meg ki kell kiáltani hazafiatlannak, olyannak, akik a hazát veszélybe sodorják. Ez működik mindenütt..." - A preventív beavatkozás eme doktrínáját mindazonáltal nem az idősebb Bush, mégcsak nem is fia, George W. Bush, a magyar nép nagy barátja találta ki, hanem Hermann Göring légimarsall, a Luftwaffe egykori parancsnoka.Arundhati Roy (Mana Arundhati), az indiai írónő - az újkori imprelializmus, az USA világpolitikája elleni szellemi harc aktivistája - így kezdte el előadását Washinghtonban az elmúlt évben: "Könyvtáraink bombatölcsérek. Ahogy válságról válságra sodródunk, melyeket a szatellit tévéállomások közvetlenül az agyunkba sugároznak, lábon állva, menet közben kell
gondolkoznunk. A történetek háborúk romjain nyílnak meg. Lerombolt városok, felszaggatott földek, az elfogyó erdő és a haldokló folyók az archívumaink... Talán vannak, akik majd úgy vélik, udvariatlanság valakitől, aki úgy került be a Modern Nemzetek Nagykönyvébe, mint 'indiai állampolgár' hogy idejön és az Egyesült Államok kormányát kritizálja. Ami engem illet, nem vagyok nagy zászlólengető, nem tartom magam hazafinak, és tökéletesen tudatában vagyok, hogy minden állami eszmében ott van a gonoszság, az álszentség és a brutalitás. De mikor egy ország már nem egyszerűen ország többé, hanem birodalommá válik, akkor a dolgok méretaránya drámai módon megváltozik. Tegyem tehát világossá, hogy ma úgy szólok Önökhöz, mint az Amerikai Birodalom alattvalója?...Úgy szólok Önökhöz, mint egy rabszolga, aki veszi a bátorságot, hogy a királyát kritikával illesse." Az Egyesült Államok a hirosimai és nagaszaki atomtámadás, a polgári lakosság ellen bevetett tömegpusztító fegyverek alkalmazás után napjainkig 19 állam ellen indított háborút. 1945 után Kina ellen viseltek háborút, majd 1950-ben Koreát, 1954-ben Guatemalát, 1958-ban Indonéziát, 1960-ban Kubát, 1961-ben Vietnamot, 1964-ben Kongót, 1964-ben Laoszt, 1965-ben Perut, 1969-ben Kambodzsát, 1980-ban Salvadort, 1983-ban Grenadát, 1986-ban Líbiát, 1989-ben Panamát, 1991-ben és 2001-ben Irakot, 1995-ben Boszniát, 1998-ban Szudánt, 1999-ben Jugoszláviát, 2001-ben Afganisztánt támadták meg a világ csendőrei. A nevezett országok egyike sem üzent hadat az Egyesült Államoknak - a "terroristák" minden esetben honvédő háborút voltak kénytelenek vívni természeti és nemzeti kincseik védelmében.
A 2008. május 20-án aláírt magyar-amerikai megállapodás - mert Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter szerint "a terrorizmus elleni háborút szélesebb kontextusban kell kezelni" - most elméletileg Magyarország polgárainak minden hozzáférhető (esetlegesen titkosszolgálati eszközökkel megszerzett) adatát felkínálja az Egyesült Államok hírszerző szerveinek, azzal az indoklással, hogy "hazánk közelebb kerüljön a vízummentességhez". A "szélesebb kontextus" lényegét, néhány órával az aláírást követően, Jan Krc (az amerikai követség szóvivője) így körvonalazta: "Az információáramlás folyamatos lesz, és nem korlátozódik a vízumkérőkre." Nos, a politikai megfigyelők, a birodalmi politika ismerői is éppen erre gondoltak, mikor elkezdődtek a tárgyalások... Most, a ratifikáció okán, a kiszolgáltatott nép képviselői következnek - akiket, mint ismert, nem önös érdekek vezetnek és nem megvásárolhatók.
Szemenyei-Kiss Tamás
Budapest, 2008. május 22.
magyarorszag.ma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése