2008. október 17., péntek
Level nekem...
Nem szokasom, az engem dicsero leveleket kozzetenni. Max. a hozzaszolaskent erkezoket. Most azonban ugy erzem alabbi level tartalma, nem csak ram tartozik.
Koszonet Kepes Andrisnak is utolag, a sokadszori lehetosegert, hogy elmonhattam amit gondolok...
Van ertelme. Ime a bizonyitek...
E.
Kedves Eduardo!
Elnézést amiért ismeretlenül írok, de van amikor a "lélektől lélekig" fontosabb az "illendőségnél" (az általános idegenségnél és apátiánál)! S főként van amikor az ember úgy érzi kapott valamit, amit igenis meg kell köszönnie! (Mert aki nekem adott, az igenis kapjon vissza belőle valamit, legalább egy visszajelzést, "hogy vannak itt, s te nem vagy idegen"! Még akkor is, ha nem direkte engem célzott, de máskülönben meg mért is ne célzott volna többek közt engem is, ha nálam talált? Hisz ami talált, az a célzott - nem igaz?) Na szóval: nagyon boldog vagyok, hogy a Kepes-műsorból megismerhettem, azaz pontosabban a közöset vagy ismerőset felismerve megérezhettem kicsoda Rózsa-Flores Eduardo! Azóta sokmindent olvastam is Tőled, aminek szintén nagyon örülök! Tehát amiért "tollat ragadtam": köszönöm az idealizmusod, a katartikus tisztaságod, az egyenességed és nyíltságod, a bátorságod és a jellemességed, az Embert, aki vagy, akivé tetted magad! (Legszívesebben mindent nagybetűvel írtam volna, de az ugye germanizmus, tehát pfuj, használjuk csak jól a nyelvünket!)
Köszönöm az Általad nyújtott példát, ami megerősít, a Benned fellelt Másikat, aki megment a tébolyultságnak az idealizmus magányára rákövetkező csapdájából! Amit Te sokakért tettél, szenvedtél, azt most én úgy érzem, meg kell Neked köszönnöm azon sokak nevében, még ha nem is kértek fel, de vindikálom magamnak a jogot a hála természetéből következően!
Minden áldozatod megköszönve kívánom, hogy választott hited s az idő betelése- múlása hozzon szenvedéseidre enyhülést, sebeidre gyógyírt!
Allah akbar! Viva la Revolución!
Testvéri szeretettel:
Terezita
(P.S.-ként írhatnám, hogy "utálom amikor nem ismernek meg azok, akiket ismerek, pláne ha a TV-ből", de erre Te azt mondhatnád Kafkával, hogy "milyen jó volt, amikor még először bemutatkoztam és csak azután ismertek meg", dehát végül is Te bemutatkoztál a TV-ben és ebből ismertelek meg, mindazonáltal mindezt úgy írom, hogy nem írom! Így csak Szabó Lőrinc Újsághírben a végtelen-jére utalok magyarázó ui.-ként.)
Koszonet Kepes Andrisnak is utolag, a sokadszori lehetosegert, hogy elmonhattam amit gondolok...
Van ertelme. Ime a bizonyitek...
E.
Kedves Eduardo!
Elnézést amiért ismeretlenül írok, de van amikor a "lélektől lélekig" fontosabb az "illendőségnél" (az általános idegenségnél és apátiánál)! S főként van amikor az ember úgy érzi kapott valamit, amit igenis meg kell köszönnie! (Mert aki nekem adott, az igenis kapjon vissza belőle valamit, legalább egy visszajelzést, "hogy vannak itt, s te nem vagy idegen"! Még akkor is, ha nem direkte engem célzott, de máskülönben meg mért is ne célzott volna többek közt engem is, ha nálam talált? Hisz ami talált, az a célzott - nem igaz?) Na szóval: nagyon boldog vagyok, hogy a Kepes-műsorból megismerhettem, azaz pontosabban a közöset vagy ismerőset felismerve megérezhettem kicsoda Rózsa-Flores Eduardo! Azóta sokmindent olvastam is Tőled, aminek szintén nagyon örülök! Tehát amiért "tollat ragadtam": köszönöm az idealizmusod, a katartikus tisztaságod, az egyenességed és nyíltságod, a bátorságod és a jellemességed, az Embert, aki vagy, akivé tetted magad! (Legszívesebben mindent nagybetűvel írtam volna, de az ugye germanizmus, tehát pfuj, használjuk csak jól a nyelvünket!)
Köszönöm az Általad nyújtott példát, ami megerősít, a Benned fellelt Másikat, aki megment a tébolyultságnak az idealizmus magányára rákövetkező csapdájából! Amit Te sokakért tettél, szenvedtél, azt most én úgy érzem, meg kell Neked köszönnöm azon sokak nevében, még ha nem is kértek fel, de vindikálom magamnak a jogot a hála természetéből következően!
Minden áldozatod megköszönve kívánom, hogy választott hited s az idő betelése- múlása hozzon szenvedéseidre enyhülést, sebeidre gyógyírt!
Allah akbar! Viva la Revolución!
Testvéri szeretettel:
Terezita
(P.S.-ként írhatnám, hogy "utálom amikor nem ismernek meg azok, akiket ismerek, pláne ha a TV-ből", de erre Te azt mondhatnád Kafkával, hogy "milyen jó volt, amikor még először bemutatkoztam és csak azután ismertek meg", dehát végül is Te bemutatkoztál a TV-ben és ebből ismertelek meg, mindazonáltal mindezt úgy írom, hogy nem írom! Így csak Szabó Lőrinc Újsághírben a végtelen-jére utalok magyarázó ui.-ként.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése