2008. október 18., szombat
Megjegyzést a "In case of civil unrest..." című bejegyzéshez
.
Ha már polgári engedetlenség és ha már versek, akkor a kettőt összekötve-felfokozva egy kis Neruda Somlyó fordításában, a "Nemzeti Csúcs" alkalmából. A tulajdon- és földrajzi nevek ad libitum behelyettesíthetők/ frissíthetők. Különösen ajánlott fennhangon olvasása az indulat rögzítéséhez s a hevület szítására.
...Az én hazámban a gyalázat elnököl.
González Videla, a patkány egyre rázza
rühes irhájából a szutyokkal kevert vért
eladott szép hazámra. Minden nap, minden áldott
nap jobban markolássza a rablott pénzt zsebében,
s csak az a gondja, holnap földet fog-e eladni
vagy inkább vért.
Mert ezt is, azt is árulta jócskán.
Fölmászott, mint a patkány, a nép vállára, s onnan,
szaggatva e hazának megszentelt lobogóját,
csóválja pusztulást árasztó ronda farkát,
így szólva az urakhoz, a mély chilei bányák
külföldi báróihoz: "Igyátok ki e népnek
minden csepp vérét, én itt a gyötrelem
helytartója vagyok.
"Szánalmas egy pojáca,
a majom és a patkány korcs keveréke, melynek
farkincáját a Wall Street keni arany kenőccsel,
nem múlhat az idő úgy, hogy le ne bukj a fáról
s közismert szemetévé ne légy a kárhozatnak,
melyet még eltaposni is utálnak az utcán.
Így volt igaz. Chilében árulás ült a trónon.
Egy áruló otthagyta nevét történelmünkön.
Egy Judás, ki halálfej-fogait villogtatva
testvéremet eladta,
megmérgezte hazámat,
haláltábort emelt és letépte csillagunkat,
egy makulátlan zászló szűz színeit leköpte.
Gabriel González Videla. Itt hagyom a nevét, hogy
mikorra az idő majd letörli már e szégyent,
és mikorra hazám majd már megtisztítja arcát
és az megint ragyogni fog a hótól és búzától,
akkor azok, kik egykor hagyatékom keresnék,
titkon izzó parázsként, mit e sorokba rejtek,
az áruló nevét is megtudják, ki halálos
serlegét hozta, melyet népem ellök magától.
Népem, én drága népem, emeld magasba sorsod!
Vesd szét a börtönt, döntsd le a falat, mely eléd állt!
Taposd el ronda útját a magos Palotában
hadonászó patkánynak: tűzd fel magasra lándzsád,
s ott fönn a hajnalégen hadd gyúljon ki haragvó
csillagod, beragyogva amerikai földünk.
(A vers aktualizálásának egyetlen problémája, hogy minálunk annyi név helyettesíthető be, hogy az már szétfeszíti a vers szerkezetét. De azért csak próbálkozzunk bátran. Az elnök hármas neve pl. 3 családnévvel is helyettesíthető.)
T
-
Ha már polgári engedetlenség és ha már versek, akkor a kettőt összekötve-felfokozva egy kis Neruda Somlyó fordításában, a "Nemzeti Csúcs" alkalmából. A tulajdon- és földrajzi nevek ad libitum behelyettesíthetők/ frissíthetők. Különösen ajánlott fennhangon olvasása az indulat rögzítéséhez s a hevület szítására.
...Az én hazámban a gyalázat elnököl.
González Videla, a patkány egyre rázza
rühes irhájából a szutyokkal kevert vért
eladott szép hazámra. Minden nap, minden áldott
nap jobban markolássza a rablott pénzt zsebében,
s csak az a gondja, holnap földet fog-e eladni
vagy inkább vért.
Mert ezt is, azt is árulta jócskán.
Fölmászott, mint a patkány, a nép vállára, s onnan,
szaggatva e hazának megszentelt lobogóját,
csóválja pusztulást árasztó ronda farkát,
így szólva az urakhoz, a mély chilei bányák
külföldi báróihoz: "Igyátok ki e népnek
minden csepp vérét, én itt a gyötrelem
helytartója vagyok.
"Szánalmas egy pojáca,
a majom és a patkány korcs keveréke, melynek
farkincáját a Wall Street keni arany kenőccsel,
nem múlhat az idő úgy, hogy le ne bukj a fáról
s közismert szemetévé ne légy a kárhozatnak,
melyet még eltaposni is utálnak az utcán.
Így volt igaz. Chilében árulás ült a trónon.
Egy áruló otthagyta nevét történelmünkön.
Egy Judás, ki halálfej-fogait villogtatva
testvéremet eladta,
megmérgezte hazámat,
haláltábort emelt és letépte csillagunkat,
egy makulátlan zászló szűz színeit leköpte.
Gabriel González Videla. Itt hagyom a nevét, hogy
mikorra az idő majd letörli már e szégyent,
és mikorra hazám majd már megtisztítja arcát
és az megint ragyogni fog a hótól és búzától,
akkor azok, kik egykor hagyatékom keresnék,
titkon izzó parázsként, mit e sorokba rejtek,
az áruló nevét is megtudják, ki halálos
serlegét hozta, melyet népem ellök magától.
Népem, én drága népem, emeld magasba sorsod!
Vesd szét a börtönt, döntsd le a falat, mely eléd állt!
Taposd el ronda útját a magos Palotában
hadonászó patkánynak: tűzd fel magasra lándzsád,
s ott fönn a hajnalégen hadd gyúljon ki haragvó
csillagod, beragyogva amerikai földünk.
(A vers aktualizálásának egyetlen problémája, hogy minálunk annyi név helyettesíthető be, hogy az már szétfeszíti a vers szerkezetét. De azért csak próbálkozzunk bátran. Az elnök hármas neve pl. 3 családnévvel is helyettesíthető.)
T
-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése