.png)
.
Vezér László előadása 2008.január 19-én
Kilábalás a gazdasági válságból címmel
1. Miért nem jutunk 5-ről a 6-ra?
A legtöbb ember egy életen keresztül szorgalmasan küszködik, robotol, azonban anyagilag mégsem viszi semmire. Vajon hogyan lehetséges ez? Mi lehet ennek az oka? Jelen tanulmány az okokat keresi, és utat mutat egy újfajta pénzrendszer irányába.
2. A „Fiat money", vagy levegőpénz
A „Fiat money" olyan pénzeszközt takar, amely vagy csak részben, vagy egyáltalán nem rendelkezik semmilyen fedezettel.
Az elnevezés „Fiat money" a latin „Fiat lux" (Lőn világosság!) kifejezésből, a Bibliából származik (Ószövetség, Mózes 1. könyve). Mint ahogy a semmiből lőn a világosság, úgy a világon jelenleg forgalomban lévő papírpénzek túlnyomó többsége is a semmiből készült.
A pénzteremtésnek e formáját engedi a legtöbb ország jegybankja, amivel az aktuális kormányok – természetesen jogi biztosítékokkal – rendszeresen élnek is.
A „Fiat money" helyett használhatjuk a levegőpénz kifejezést is.
Egy pénznemről általában nem lehet kideríteni, hogy csak levegőpénz, ui. egy papírpénzen, vagy érmén nem látszik, hogy mennyi fedezet van mögötte. A leglényegesebb ismertetője a levegőpénznek az, hogy gazdasági fedezettel nem rendelkezik, csak jogi biztosítékokkal.
A levegőpénz csak addig létezhet egy gazdaságban, amíg annak résztvevői bizonyos értékkel ruházzák fel.
3. A kamat
A jelenlegi pénzrendszerek a kamatra alapszanak (valójában uzsorára).
A kamatot következőképpen számítjuk ki:
kamat = induló tőke * kamatláb * futamidő
A képletből is egyértelműen látszik, hogy a kamaton keresztül gyakorlatilag időt adnak el.
Tehát egyszer már eladták a jegybankok a semmit vagy levegőt papírpénz formában (ami eleve egy abszurdum), most ezt a levegőpénzt kamattal terhelve a bankok a kamaton keresztül még az időt is eladják (duplán abszurd). Ez az évszázados turpisság talán megmosolyogtató lehetne, ha ennek nem egyenes következménye lenne a szegénység, a munkanélküliség, sőt részben a háborúk kitörése is.
Mivel a kamat az idővel egyenes arányban nő, ezért a pénz mennyisége is folyamatosan nő a gazdaságban, ami mindenképpen pénzhígulást eredményez. Míg az anyagi javak idővel elhasználódnak és tönkre mennek, addig a pénz értékteremtés nélkül „magától" növekszik (kamatjövedelem). Ezáltal mindegyik kamatra (valójában uzsorára) épülő pénzrendszer előbb-utóbb törvényszerűen összeomlik. A történelem tanúsága szerint ez 70-80 évenként következik be, amit általában háborúk, polgárháborúk követnek.
4. A kamatos kamat
A kamatos kamattal folyamatosan feltőkésített tőkét a következőképpen számítjuk ki:
Felkamatolt tőke = induló tőke * ekamatláb * futamidő ,ahol e = 2,71828… az Euler szám
A kamatos kamattal tehát az időt nem csak egyszerűen, hanem exponenciálisan adják el (az abszurdum ezúttal már exponenciális alakot ölt). Erre alapszik az adósságcsapda, amelynek célja, hogy egy államot lehetőleg annyira eladósítsanak, hogy még esélye se legyen visszafizetnie a tartozását. A törlesztések mellett idővel egyre nő az adóssága addig, amíg az adott ország nemzetgazdasága bele nem roppan. Mindig lehet találni megvásárolható politikusokat, akik hajlandóak saját országuk kárára előnytelen hiteleket felvenni és országukat eladósítani. Eklatáns példája ennek a jelenlegi reménytelenül eladósodott Magyarország.
5. A spekuláció
A legnagyobb becsapás azonban a spekuláció. Ha megnézzük, mennyi pénz cserél gazdát az értékteremtő reálgazdaság összes területén együttvéve, és vele szemben a tőzsdéken, akkor azt találjuk, hogy ez az arány 1:40 a tőzsdék javára. Az értékteremtő tevékenység produkálja az anyagi javak 100%-át, de a pénzforgalomnak csak a 2,5%-át (ez egy bruttó összeg, ebből még adózni is kell, járulékokat fizetni, stb.). A munka anyagi megbecsülése is ennek az aránynak megfelelő: a megteremtett érték 1%-ra, vagy még annál is kevesebbre tehető. Még elképesztőbb az arány, ha megnézzük, mennyi pénzt (nem értéket!) realizál egy átlagos tőzsdei alkusz egy értékteremtő tevékenységet folytató átlagos szakmunkáshoz képest. Ez az arány 1 : 400 lesz az alkusz javára! Mégpedig úgy, hogy a tevékenysége során semmilyen új érték nem képződött!
Naponta 2 billió dollár fordul meg a tőzsdéken, mindez persze bármiféle értékteremtés nélkül. Hogy fogalmunk legyen erről az összegről, az alábbi példákat sorolnám fel.
Ha ezt a pénzmennyiséget - 1$-os címletben szeretnénk§ kinyomtatni és másodpercenként 1 „zöldhasút" tudnánk elkészíteni, akkor megállás nélkül dolgozva is több mint 63 ezer évig tartana a kinyomtatása. -§ szétosztanánk a Föld jelenlegi lakossága között, akkor mindenkinek jutna havi 9000 $ jövedelem, beleértve a csecsemőket és az öregeket is. Egy háromgyerekes család esetén ez havi 45000 $ (kb. 8 millió Ft) családi büdzsét jelentene.
A spekulációval – valójában csak virtuálisan – teremtett aránytalan mennyiségű pénz és a reális gazdaságban képződött pénzek egybemosásával az értékteremtő munka elképesztően olcsóvá válik.
5. Globalizáció
Ezzel azonban még messze nem ért véget az emberiség kifosztása. Az előző pontban felvázolt 1%-os reálmunkabért is alul lehet múlni. A Kínában gyártott tartós fogyasztási cikkek alacsony ára csak abból fakad, hogy a kínai munkabérek jóval elmaradnak a nyugati átlagtól. Kevéssé ismert tény, hogy Kínában az elnyomott néptömegek millióit hajtják kényszermunkára, az olcsó árakat kvázi rabszolgamunkával valósítják meg.
A folyamatban lévő globalizáció előrevetíti a kínai modell sötét árnyékát az egész világra.
6. Összefoglalás
Íme megtaláltuk a tanulmány elején feltett kérdésünkre a választ, hogy vajon miért nem jut az emberek többsége anyagilag semmire sem, hiába dolgozik egy életen át. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy ilyen pénzrendszerben nem lehet munkával meggazdagodni.
Ez a pénzrendszer csak azoknak kedvez, akik kitalálták és működtetik. Azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a pénzrendszer arra lett kitalálva, hogy egy rendkívül szűk bankár réteg a dolgozó néptömegeken élősködve óriási vagyonra tegyen szert!
Ha a ma működő pénzügyi folyamatoknak nem vetünk gátat, akkor ezek mindenképpen a globalizáció térnyerését és az emberiség rabszolgasorsba taszítását fogják eredményezni!
Kijelenthetjük, hogy a jelenlegi pénzrendszer egy sátáni népcsoport sátáni tervének a sátáni eszköze!
.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
A rendszerkritika kritikája
A fennálló rendszer leíró kritikája mára már a diskurzus része. De miért is lehet a diskurzus része? Mert ez már átkozottul kevés, nem jár semmilyen veszéllyel a rendszerre nézve. Mondhatnám a rendszer kritikája még mindig rendszeren belüli, mert nem kínál semmilyen alternatív rendszert. Pl. csak arról beszél, hogy "ha nem vetünk gátat". De hogy miként is kéne/lehetne és mi is lenne az a bizonyos gát, arról néma csönd. Most, hogy világszerte ismert közhely, hogy magyar állam nem létezik, hogy államcsőd van, most itthon (javaslom itthontalanra változtatását, tehát itthontalanban) sehol nem juthat szóhoz egyetlen kritikai alapállású közgazdász sem, mert ugyebár nem szabad hogy itt e hon helyén lakók szembesüljenek a valósággal. Csinadratta a köbön. Ha pedig mégis megszólalhatnak, akkor ők sem mondanak semmit, csak leírnak, de elő nem írják a teendőt. Kérdés, hogy azért-e mert tiszteletben tartják a tabukat, vagy mert valójában nincs is párhuzamos elképzelésük?
Ha nincs alternatív elképzelés, ha nincs paralel gondolat, akkor mindez csak prostitúció rinyálás közepette, ami semmivel sem mutat magasabb szellemi szintet pl. a MAS-os indiánok irányíthatóságánál. Akkor minden látszólagos eredetiség és rendszeren kívüliség valójában rendszeren belülről származtatott és ugyanazon rendszer fenntartója. A periferikus rendszerkritika csak látszólag centrifugális, valójában centripetális erőként működve a rendszert tartja fenn, teszi önjáróvá. Az hogy itt most már évek óta hallgatjuk ezt a szellemi maszturbációnak nevezhető rendszeren belüli kritikát mind politikai, mind legújabban világgazdasági tematikában, ez nem más mint alvás, sőt altatás. A kritika nem alternatív modell. A kritika mindig rendszeren belüli tevékenység, pusztán korrekció.
De mit lehet egy elismerten alapjaiban rossz és hamis rendszeren korrigálni? Most ugyanaz folyik, mint amit már egyszer végigéltünk, amit a szocialista kapitalizmusban megtapasztalhattunk, ahogy fokozatosan, a gazdaságit követő politikai korrekcióval, átalakították globalista kapitalizmussá. Most ugyanez történik és ugyanúgy asszisztálnak a napjainkban állítólag sokkal de sokkalta kritikusabb értelmiségiek szintén. Van aki elérkezik (ah micsoda merészség)egészen az előre hozott választásokig, mások pedig egyöntetűen örömködnek az általuk vizionáltan újfent megerősödő nemzetállamoknak. Miközben nem a bankok államosításának, hanem az államok bankosításának korát éljük, egy pillantással az ekként egyszerre bekövetkeztethető végső összeomlásuk s a világkormány megalakítása előtt.
A kritika még nem alkotás, pusztán megértése egy más által kigondolt rendszernek és érzelmi alapú számonkérés azon - legjobb esetben is. Éppen érzelmi és nem lényegében értelmi természetéből következik, hogy olyan könnyen hárítássá alakul. Nem sátánozi és zsidózni kell, mert az nem rájuk, hanem a megoldást ebben felfedezők számára a legveszélyesebb, mert látszatmegoldás. Nem az a gond, hogy egy elit hatalomra tör, hanem hogy ezt az egész világ többsége nem tudja, sőt nem is akarja megakadályozni. (Hogyan lehet ez, ha nem azért, mert a világ árulókkal van tele? De ne mossuk össze, az áruló nem áldozat! Ha az áruló áldozat, akkor nincsen felelőssége,vagyis esélye sem arra, hogy lemossa gyalázatát, hogy emberré tisztuljon. Ha a bűnt betegségként kezeljük, akkor abból sosincs gyógyulás, valóban halálos.) Támadjuk ezt az elviselhetetlennek érzett rendszert, azt mondjuk nem jó, nem ilyet akartunk, nem is mi akartuk, hanem mások, nem mi csináltuk. Igen ám, de akkor ti mit akartok? Hát, nem ezt, nem ilyet. De milyet? És itt következik a bökkenő, hogy nincsen alternatíva sőt nincsen akarás sem, pusztán csak nem-akarás a fennállóra, mert a tagadásig még úgy ahogy egység van, de az építésre vonatkozóan elképzelés sincs vagy csak igen-igen homályos. Nem az elit elképzelése a probléma, hanem hogy az egész nyugati világ oly enervált, hogy képtelen a tagadáson túl a tervezésre. Azért csalhattak tévútra, mert te - csábítóddal ellentétben - nem tudtad, hogy hova is akarsz menni, mit is akarsz elérni. Ezért mondom, hogy a zsidózás a legönveszélyesebb tévedés. Nem az útmutatót kell szidni, hanem magunkat, mert nem volt sem célunk, sem tervünk, és erre ráment az életünk, a hazánk és egész európai kultúránk. Mert a kritika pusztán tagadás, de nem teremtés. A kritika mindig utólagos, míg a gondolkodás előzetes. A teremtés kezdete nem a "Legyen!" kimondása, hanem a leendőnek a ki- és elgondolása a Teremtő által. A teremtés kezdete nem a szó, nem a tett, hanem a gondolat. Nincs teremtés gondolat nélkül. Nem elégedhetünk meg a kritikával! Érkezzünk el végre a saját gondolkodásig, hogy legyen mire azt mondani, hogy "Legyen!". A nyugati világ (és benne elsőként Magyarország teljes el-)veszte, nem egy démonizált elit gondolati tervének és tervszerű tevékenységének, hanem saját gondolattalanságának, vétkes hanyagságának, passzivitásának szerves következménye. Nem mellesleg a démonizálás annyira nem megoldás, hogy éppen még erőtlenebbé tesz, hisz ki merne és ki akarna egy démonnal szembeszállni? Az európai és a magyar kultúra számára is csupán egyetlen megoldás létezik: a gondolkodásé. Mégpedig az utólagos kritikán túl az előzetes gondolkodásé, mely célszerűen megtervezi amit aztán felépíthet. Vajon, ha "fluxus kondenzátorral vissza mehetnénk a múltba a jövőt megváltoztatni", és ily módon 56 győzött volna, akkor nem bukott volna-e el szükségszerűen mégis, mert az a harmadik út nem harmadik volt, hanem kettő közti?! Vajon nem azért lett-e ilyen az a bizonyos "rendszerváltás", mert a hatalmat a néptől elnyerőknek nem volt alternatív modelljük, s így nemcsak a számukra ismeretlen Antallnak adtak át minden hatalmat önként és dalolva, de még az SZDSZ-nek is hálásak voltak elképzeléseiért? Nem volt alkotmányozó nemzetgyűlés és hagyták, hogy a sztálinista alkotmányt Sólyomék dolgozzák át? Mi más ez mint gondolattalan bábság, mely nemzethalálhoz vezető bűnös felelőtlenség.
Hiába vannak itt fiatalok, akiknek fáj a becstelenség és képesek lennének életük is áldozni, ha nincsen miért, mert nincsen terv, nincsen alternatíva, nincsen gondolat! A tett gondolat nélkül pusztán érzésből, nem is tett csak reakció. A reakció azonban nem teremtés. Gondolattal csak gondolat küzdhet meg, s nem elegendő az ellenérzés. Az értelmiség, a hivatásos gondolkodók, de még inkább a hivatásszerűen gondolkodók felelőssége megkerülhetetlen. Egy forradalmi tömeg hőssé válhat, de áldozattá is, ha nincsen értelmisége, aki a kritikánál továbbjusson! A rendszerkritikusok e kritikájával felhívom a perifériára szorult(?) vagy ott harcállásaikat az alvó háborúban viszonylag kényelmesen berendező értelmiségiek figyelmét, hogy a periféria még mindig a rendszer része! Ne aludjanak tovább hamis álmokba ringatva magukat! Állítsák fel végre valóban szellemi harcállásaikat! A gondolkodás feladatát senki nem végzi el helyettünk! Tenni lehet más helyett, de gondolkozni sohasem!!! S a gondolat a teremtés kezdete. Az új rendszer megteremtéséhez új gondolat kell! Európa vagy a Nyugat - s benne elsőként Magyarország - halála, a gondolkodás halála! Ha fel nem ébredünk, ha sorsunkat magunkhoz nem ragadjuk, követ is csak magunkra vethetünk, mert a sors éppen az, amit csak magunk tölthetünk be, s a gondolat is, amit más nem gondolhat helyettünk! Kritizálni a fennállót nem elég, s továbbra is azt várni, hogy mások gondolkodjanak helyettünk, ez a mi legnagyobb és halálos - mert halálhoz vezető - bűnünk!
A bennünket saját képére gondolkodónak teremtő Isten segítsen minket a tiszta és felelős gondolkodásra s az azon alapuló tettekre!
T.Eremita
Kéz a biliben.
Ha valakinek beleér a keze a bilibe és felébred álmodozásából, akkor újra képes a világ eseményeire figyelni. A Magyarországon élő emberek döntő többsége aléltan ül a tv előtt, a kommersz álom világágában él. A tv juttatja el hozzá azt a mesterséges valóságot, ami miatt nem képes saját kétségbeejtő helyzetét felismerni.
Ameddig tetszhalott állapotában létezik a magyar, addig hiába is kínálsz neki alternatívát, nem jut el a tudatáig.
A „rendszer kritikájának a kritikája” írója pedig addig csak egy álmodozó lélek marad, amíg fel nem ismeri a lépések szükségszerűségét. Nem lehet azonnal a 10. lépcsőre jutni, ha nem lépjük meg előtte a szükségeseket.
A rendszer kritikája az első lépcső. Az ébresztő.
Az alternatíva felkínálása lehetetlen, mert az alternatíva maga az emberek gondolkodása. Senki sem lépes mások helyett gondolkodni. De gondolkodásra késztetni már igen.
Ezért a legfontosabb most, hogy feltegyük a kérdést: Mikor lóg már bele a kezed a bilibe, magyar? Mikor ébredsz már fel végre?
A rendszer kritikája ezt szolgálja. Nem többet, de nem is kevesebbet.
Világos?
Megjegyzés küldése