Iványi Sándor: A nemzetközi válság - lehetőség a megújulásra

.
Tudom, sokan sokféle nézőpontból írtak már a gazdasági válságról. Van, aki közgazdász szemmel, és van aki politikus fejjel. Kevés olyan írást találtam az Interneten, és a sajtóban, - csak Dr. Halász József jogász írása jut eszembe - amely a gazdasági-pénzügyi válságot úgy elemezte volna, hogy rámutat: ez a válság egy lehetőség az őszinteségre, a megújulásra. Közíróként, jelen írásomban erre teszek kísérletet.

Azzal kezdem, hogy tisztázok néhány alapfogalmat, és tényt, amelyeknek ismerete nélkül nem tudunk a dolgok mélyére látni, és nem találhatjuk meg a kiutat sem.

Az első kardinális pont, hogy a magyarság évezredek óta hívő, monoteista volt, azt az egyetlen Isten imádták, aki a világot teremtette. Mi törzsszövetségben éltünk, más, magas kultúrájú, ragozó nyelvű népekkel, és – a finnugorizmus állításával szemben - ezzel a magas kultúrával érkeztünk több, évszázados lépésekkel a Kárpát-medencébe. Ezt a történelmi tényt azért hangsúlyozom ki, mert ebből az Istenbe vetett hitből fakad az a bizalom, és összetartás, amely elsőként a Vérszerződésben, majd a Szent korona eszmében nyilvánult meg.

Ma már sajnos nem tanítják, ezért leírom a fiataloknak, hogy a magyar Szent korona eszme a neoliberális szabad madarak károgása ellenére sem ,,őskori babonaság”, hanem olyan fejlett közjogi, társadalmi szerződés, amely párját ritkítja a világon. A magyar Szent korona tan Európát messze megelőzve, már 1000-ben biztosította azon jogokat - tolerancia, a sokféleség elfogadása, a szabadság, hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyénnek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlőség alapján, - amelyekért annyira küzd a második kardinális fogalom: a neoliberalizmus.

A neoliberális oldal azonban nem teszi hozzá, hogy ezeket az értékeket, ő nem evangéliumi szellemben, isteni keretek között akarja a nemzet javára érvényesíteni, hanem a Ricardó, Friedman, Hayek által kidolgozott neoliberalizmus szolgálatába akarja állítani. Ma a fejlett nyugati világ gazdasága a neoliberális közgazdaságtanon alapul, nem véletlenül. A globalizmust a nemzetközi pénzoligarchák eszközként használják arra, hogy mindenhol a neoliberális elvek érvényesüljenek. ,,A neoliberalizmus azt állítja, hogy ,,az embereknek a maximális piaci szabadság és a minimális állami beavatkozás teszi a legjobb szolgálatot”. Továbbá: ,,A kormány szerepét a piacok létrehozására és védelmére, a magántulajdon védelmére, és a birodalom védelmére kell korlátozni”. Minden egyéb feladatot jobban teljesít a magánvállalkozás, amelyet a nyereség motivál a lényeges szolgáltatásokra. Ilyen módon, a vállalkozás felszabadul, ésszerű döntések születnek, és a polgárokat megszabadítják az állam feleslegesen túlgondoskodó kezétől.

Azonban azok a követelmények, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az embereket az állami rabszolgaságtól, - felemelt adók, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lebontása, dereguláció, a szakszervezetek letörése - szükségesek ahhoz, hogy a felső tízezert még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elszegényedni.” A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott közgazdasági elmélet nem más, mint egy profi, és igen hatékony ideológia eszköz a nemzeti vagyonok, és az országok feletti hatalom megkaparintásához. A cél, nem lehet kétséges: teljes világuralom, mint Orwell 1984 című utópisztikus regényében.

Krisztus ellenségei, a pénz imádói ennek érdekében azt is elérték, hogy az egykor független USA pénzrendszere az ő kezükbe kerüljön. Erre találták fel Marschalkó Lajos szavaival ,,a világhódítók” a magán bankrendszert. Európában már 1815 őszén - a bécsi kongresszus után - létrehozták a nagy bankár családok a magántulajdonban lévő központi bankok egész rendszerét. Ez Európában könnyebb volt, mint Amerikában, mert Európában a pénzoligarchiának csak a napóleoni háborúk alatt súlyosan eladósodott uralkodóházakkal kellett tárgyalnia.

Az amerikai központi bank (FED) létrehozása a pénzoligarchiának csak hosszú harc után sikerült. Számos próbálkozása a 19. században sikertelen volt. Nagy amerikai személyiségek is felismerték a magánbank rendszerben rejlő óriási veszélyt, mint pl. Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Andrew Jackson, Daniel Webster, Thomas Edison, Henry Ford és az idősebb Charles Lindbergh. Végül győzött a Sátán: Az amerikai jegybank, a Federal Reserve Bank, a nagy nemzetközi bankházak privát vállalkozása, az Egyesült Államok törvényhozásában 1913. december 22.-én rengeteg vita és szívós háttérmunka után kierőszakolt törvényben (Federal Reserve Act 1913) kizárólagos bankjegy kibocsátási joggal felruházott részvénytársaság lett, melynek részvényesei és igazgatói mai napig a létrehozó nagy bankok és azok szakemberei. Ezzel az állam, mint olyan, egy szűk kaszt magán kezébe került. Ez a szűk kaszt, angol kifejezéssel élve a ,,high society” a társadalmi szerződést felrúgva, a közösség polgárait egyszerű fogyasztóknak, és egyben pénztermelő gépeknek használja.

Azért tettem ezt a hosszú, külföldi kitérőt, hogy értsék: hazánk politikusai a Szent Istváni-i intelemmel – ,,atyai őseink hagyományához való hűség adja a szeretettel együtt a szabadság alapját.” - szembemenve az 1944-ben eltörölt, Szent korona eszmén alapuló, magyar Történelmi Alkotmány mellőzésével erre a kegyetlen, mammont szolgáló útra kényszerítettek bennünket.

Ennek első lépése: Magyarország 1982-ben tagja lett az IMF-nek, a Nemzetközi Valutaalapnak. A Világbank és az IMF magyar belügyekbe való beleszólásának engedélyezését a felvásárlások, vagy ha úgy tetszik, a hatalomátvétel előkészületeinek tekinthetjük. Az ügyet szovjet engedéllyel és PB hozzájárulással, Kádár rábólintásával az a Fekete János MNB-elnökhelyettes intézte, aki később, a kilencvenes években megnyitotta a magyarországi Leumi Bankot, és aki ma már bevallottan izraeli-magyar kettős állampolgár. Kapaszkodjanak meg, a Leumi Bank, a Moszad, az izraeli titkosszolgálat kezében lévő bank volt.

A második lépés az 1989-es hazug, felemás ,,rendszerváltás” volt, ahol a régi politikai elit átmentette a hatalmát, miközben a nemzeti vagyon nagy részét, több mint 2000 vállalatot az üdülőikkel együtt, a saját, magán kezébe játszotta át.

A harmadik lépés az Európai Uniós csatlakozás volt, ahol a neoliberális brüsszeli döntéshozók direktíváit kötelezték ránk, annak ellenére, hogy sokan felemelték a szavukat: így nem, ilyen megalázó feltételekkel ne lépjünk be! Az elmúlt évek történései bizonyítják, hogy nekik, a tiltakozóknak volt igazuk. Az EU ugyanis többet von el, mint amennyit támogatás formájában visszaoszt, ezen kívül, nemzeti érdekvédelemnek csíráját sem tűrve, mindenbe beleszól. A részleteket olvasd a www.szksz.hu, és az www.eunyet.hu honlapokon.

A negyedik lépés a szégyenletes 2007 decemberi Lisszaboni Szerződés olvasatlan aláírása volt, amelyben már népszavazást mellőzve vontak mindent Brüsszeli hatáskörbe, megszüntetve ezáltal a nemzetek önálló érdekérvényesítő képességét. Az EU joganyag kötelező átvételével, és a külügy, a hadügy, valamint a kereskedelmi és monetáris ügyek hatáskör-átadásával Magyarország gyakorlatilag megszűnt, és teljességgel a nemzetközi pénzoligarchia egyik gyarmata lett. Ebben az időszakban Magyarország államadóssága 60 milliárd euró, a valutatartaléka pedig 17,4 milliárd euró, az aranytartalék pedig csak 3 tonna, miközben a ,,csúnya, nacionalista” Romániának az államadóssága 11 milliárd euró, valutatartaléka 27 milliárd euró, és száz tonna aranya is van.

Ma a magyarság túlnyomó része a túlélésért küzd, miközben a ,,választott képviselőink” , a pénzoligarchák szolgái dúskálnak a pénzben. Ez a pártosodás osztja meg ma a magyarságot, alkalmazva a római mondást: ,,Divide et impera!” azaz: ,,Oszd meg, és uralkodj!” Csak emlékeztetőül írom le, az MSZP 960 millió forint állami támogatás, 425 millió pártalapítványi támogatás, és 411 millió adomány felett rendelkezik hivatalosan. Ez összesen 1.796 millió forint. Ezzel szemben a FIDESZ 826 millió állami támogatással, 400 milliós pártalapítványi támogatással és 262 millió adománnyal gazdálkodik hivatalosan. Ez összesen szintén jókora summa, 1.488 millió forint. Ezek az adatok, és az említett pártok 1988 óta végzett áldatlan tevékenységei bizonyítják, hogy valójában önmagukért, a hatalomért dolgoznak hihetetlen erőbedobással, a nemzet pedig ennek a látszólagos szembenállásnak a szenvedője. Tudják, hogy egy parlamenti képviselő átlagban 926 000 forintot keres? De erre még rájön a költségtérítés is, amely lakóhelytől függően havi több százezer forint is lehet.

Ma a magyar szabadság alapját képező Szent korona Történelmi Alkotmány elvei – amelyek a kollektív jogok között a gazdasági érdekvédelmet is rögzítik – nem érvényesülnek a törvényeinkben, ezért vagyunk eladósítva, és kifosztva. Ma a magyarság csekély része hiszi ősei hitét, a nagyobb része amerikanizálódik, a pénzt hajtja, ha van szabadideje, akkor Haverok - buli – fanta!

Nézzünk szembe magunkkal: mi, magyarok, nem ilyenek vagyunk, ezt ránk erőltették.

Mi a XIX század közepéig az iskolákban, és a családokban keresztény neveltetést kaptunk, tanultuk a dicső hun-szkíta származást, ismertük a Szent korona eszme alapelveit. Ismeretlen fogalom volt számunkra a határidő-napló, az őrült rohanás.

Aztán jöttek a Lauder Javne iskolából a liberálisok, a szabadságjogok hirdetésével. Ekkor adta ki Istóczy Győző országgyűlési képviselő 12 Röpirat c. kiadványát:

,,Benne vagyunk tehát a zsidókérdésben. Beszélnek róla a parlamentben, írnak róla hasábos czikkeket az újságokban. – Nagyon természetes tehát, hogy azok, kikhez a mozgalom már eljutott, határozott állást foglaltak. Vannak pro és contra, de sajnos, hogy van még egy párt, amely olyanformán politizál, hogy a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon.

Ezek az urak búsan lamentálnak, [siránkoznak] hogy erőszakos mozgalom miatt a zsidók kivándorolnak, s akkor azután mivé lesz a kereskedelem széles Magyarországon? Kire marad a kis ködmen?!

Tisztelt «középutat tartó» urak, ne féljenek semmit! Lesznek keresztény kereskedők. Avagy talán azt hiszik önök, hogy mindenütt úgy van, mint nálunk, hogy mindenütt zsidó jellegű a kereskedelem?

Igen szeretik Francziaországot utánozni, miért ne tudnák utánozni azt a jóban is: kereskedelemben? Vagy talán azt hiszik tisztelt önök, a magyar ember nem tudna kereskedni? Igenis, az is tudna, csak úgy nem, mint a zsidó, mert van Istene, akitől fél, és van nemzeti jelleme, amelyet piszkos üzelmek által beszennyezni nem akar, nem tud. Ez ellen nem argumentum az, hogy hát miért nincsenek nálunk keresztény kereskedők most, és miért nem mennek ifjaink a kereskedelmi pályára? – Hála az égnek vannak a kereskedők közt keresztények is. Ami pedig az ifjakat illeti, oda mennének biz’ azok, csak mehetnének, de hogyan menjenek oda, ha a zsidók maholnap még az iskolákból is kiszorítják őket?

Biztos forrásból tudom, hogy egyik katholikus főgimnáziumban azt mondá a «zsidóvallású magyar» diák egyik katholikus tanulónak:

- Több jogom van ide járni, mint magának.

S ha már itt elkezdi a versengést, ki bír vele majd akkor, midőn magának lesz «bultja» [boltja], s a szomszédban, meg a másik szomszédban és mindenütt a maga feleit látja? Hogy telepedjék ilyen kígyófészekbe becsületes keresztény üzletember? Nem képes velök versenyezni: biztosan megbuktatják! – Aki erre is azt tudja mondani, ne hagyja magát elnyomni, az fogadja őszinte részvétünket, mert annak logicája [logikája] igen beteg.”

Budapest, 1882. márczius 15.

Aztán jöttek a liberálisokból átvedlett bolsevisták a marxista egyetemről, a kommunizmus hirdetésével.

Aztán jöttek a kommunistából átvedlett tőkések az Apró, majd a Kóka villából a neoliberalizmus hirdetésével.

Mi változott 1882-óta? Vegyük észre: ezek mind ugyanazok az emberek, akiknek semmi sem szent, és akik a pénzedet, a földedet, az ivóvizedet akarták, és akarják. Mögöttük áll az IMF-en kívül a Cionista Világszervezet és az AIPAC (Amerikai Zsidó Közügyi Bizottság), amelyeknek az a célja, hogy az egész világon előmozdítsák a zsidó uralmat. A palesztinok földjét, és vizét már el is vették, ne legyenek kétségeink, nálunk is ez történik, földönfutóvá akarják tenni a magyarokat, hogy ne legyen semmilyük! A felvásárlások gőzerővel folynak.

Mi a kiút a válságból? Semmiképpen sem egy újabb, világbanki ,,mentőöv”. Az csak elodázza a paradigma- és rendszerváltást. A megoldás: Neveljük ki mi is, egy új iskola felállításával azokat a magyar fiatalokat, akik nem a Carpe Diem elvnek élnek, hanem szívügyüknek fogják érezni a magyar Haza sorsát. (az oktatást már elkezdte a Szent korona Egyetem, és a Nagy Lajos király Magánegyetem is). Ne higgyünk tovább a megosztó pártoknak, vállaljuk a némethi igát: keresztények és magyarok legyünk, és követeljük az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását, amely a lisszabonival szemben, ismét érvényre juttatja a saját társadalmi szerződésünket.

1848, 1956 hősei nem halhattak meg hiába, folytatnunk kell a nemes harcot, amíg nem vívjuk ki a szabadságunkat! Ennek az alapja az ,, ,,atyai őseink hagyománya”, a Szent korona eszme, és nem a magyarságtól idegen, kartális alkotmány.

Kiss Endre József írta: ,,Történelmi Alkotmányunk elsikkasztása, ugyanannak a kulturális népirtásnak a része, mint amelyik az anyanyelvünket, vagy a népi kultúránkat, vagy történelmünket venné el egyik napról a másikra. Ősi Alkotmányunk kidobásával az egyik legpatinásabb európai értékkel szegényítjük meg az európai házat. Nemzeti küldetés, magyar keresztyén misszió, Magyar Történelmi Alkotmány, Szent korona eszme – nem csak összefüggnek, hanem elválaszthatatlanok egymástól. Amikor hol az egyiket, hol a másikat érik manapság durva támadások, látnunk kell, hogy valójában valamennyi ellen szóló, kulturális népirtással állunk szemben”

Végül Bibó Istvánt idézem: ,,a federáció nem csodaszer”.

Európa nemzeteinek, az unió bábeli ábrándját feladva, konföderációt kell alkotniuk, hogy békésen, és lélekszámban gyarapodva leküzdjék a válságot, és szembeszálljanak a világhódítókkal. Az EU Parlament Függetlenség/Demokrácia frakciójával együtt ma már sokan szolgálnak ezért Európában. Kövessük őket!

Iványi Sándor, Debrecen

(R-F.E)