Eduardo: mit mondjak róla?

.
( Régi mar, de nekem mindig kedves írás nagyszerű baratomtol, Temesi Ferenctől, a MN-ben)

Rózsa-Flores verseskötete
Temesi Ferenc

Kérdi Panoptikum című versében saját magát. Én azt mondanám, egy kedves őrült. Mindenki az, aki verset ír. „Ez az ember tiszta őrült / vagy hóttnormális / a normálisoktól fájdalom hasít belém / kiütést kapok tőlük”, írja máshol.A költészetnek mindig köze van a barbárhoz, a vadhoz. Olyan, mint egy vérsugár, amelyet nem állíthat meg semmi. A költészet valami olyasmi, amit Zrínyi láthatott a vadkan puskája előtt. Nem azoké, akik írták, hanem azoké, akiknek szükségük van rá. Mindannyian verseket álmodunk magunkban, csak a költők azok, akik le is írják.Rózsa-Flores Eduardo hasonlít ahhoz a kínai hadvezérhez, akiről a Szánsüliutyi Mipen Pingfa (A kínai hadművészet titkos 36 hadicsele) számol be. A 27. hadicsel leír egy vezért, aki – mikor a túlerőben lévő hsziung-nu barbár törzs, vagyis a mi hun rokonaink körbekerítették a várát – elrejtette katonáit, leeresztette a felvonóhidat, kitárta a kaput. Maga a felvonóhíd korlátjára ült, és elkezdett furulyázni. A mi ravaszdi testvéreink csapdát szimatoltak – az is volt –, és elvonultak a vár alól. Ilyen éles helyzetben születnek Eduardo versei, még ha a büdös Budapestről szólnak is, még ha tudja is, hogy „– se nő, se forradalom, se bor – / s ez most már így is marad”.A hősök és költők egy vérből valók, csak az előbbiek meg is teszik, amit az utóbbiak kigondolnak. Bátorság kell a versíráshoz, különösen ma. Bátorság kell ahhoz, hogy olyat tegyél, amitől félsz. Ha nem félnél, nem is lenne bátorságod hozzá. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az akaratunk alá hajtott félelem. Olyan kicsit, mint a szerelem, állandóan táplálni kell. Hittel. Olyan, mint a sakk: egy hiba elég, és itt a matt. Nem úgy szabadulunk meg a haláltól, hogy elmenekülünk előle, hanem azzal, hogy folyamatosan centikre közelítjük meg. A legnagyobb győzelem a magunk fölött aratott diadal, harcban, költészetben, szerelemben vagy sportban. Jobban kell félni száz birkától, amelyet egy oroszlán vezet, mint száz oroszlántól, amelyeket egy birka. És sokszor a bátorság próbája nem az, hogy meghalunk, hanem az, hogy életben maradunk.És gyökeret verünk egy idegen városban. Eltemetjük barátainkat, szerelmünket, vagy elbúcsúzunk örökre tőlük, aztán elmegyünk egy Budapest nevű helyre, amely nevében egyaránt őrzi a „Buddha” és a „dögvész, istencsapása” jelentésű angol szavakat. Új barátokra, szerelmekre, kutyákra, utcákra, kocsmákra lelünk, és egyszer azon vesszük észre magunkat, hogy mi vagyunk a pesti írók. Mert a pesti írók mind elmentek száz-százötven lelkes falvakba, és ott rohadnak a jó levegőn. Csak a pénzért jönnek a városba, más nem kell nekik belőle. Nekünk, pesti íróknak nem hiányoznak. Úgy látom, a városnak se nagyon.Van egy elkeseredett mozdulata Eduardónak, s ez vita és/vagy jó sok sör közben pillantható meg. Ezt a mozdulatát „mégis”-nek neveztem. Eduardo barátunk életét és költészetét ez jellemzi a legjobban. Meg az, hogy gyerek tudott maradni. A gyerekek gyakran és örömmel játszanak katonásdit. Ez rendben is van. Most már csak arra kéne választ kapnunk, hogy a katonák miért játszanak gyerekesdit. Eduardo a poézisban is az egyszerű, egyenes versbeszédet szereti. Ha túlozni akarnék, azt mondanám: szinte torkon ragadja a szavakat. Ahogy Bruce Lee mondta a harcművészetekről: számomra az egyszerűség a legfontosabb szempont bennük. Ebben az egész kötetben egy fölösleges szó van, az is a címben lévő „állapot”. Talán a szerkesztő akarta így. De hiszen mindig két háború között vagyunk, nem? Minek az „állapot” szó?A költőknek és a katonáknak sok hibájuk mellett van egy kétségtelen érdemük: sosem imádói az erőszaknak. A hatalom az a száz ember, aki végrehajtja a parancsodat. Vagy az a tíz ezer szó. Az igazság a fontos. Az igazság pedig az az ember, aki vállalja a parancsnoklást. És aki leírja: „Döntöttem: ez itt a földem.”
(Rózsa-Flores Eduardo: Állapot: két háború között. Kapu Könyvek, Budapest, 2001. Ármegjelölés nélkül)

Rózsa-Flores Eduardo

2001. július 14. Magyar Nemzet
.