.png)
Magyar veszély Bácskában!
A bácsi vár
A címben megfogalmazott állításnak természetesen semmilyen valóságalapja nincs. Mégis, a belgrádi Večernje Novosti újságírói a lap 2008. November 18-án megjelent online kiadásában túldimenzionált magyarellenes atrocitásokról, illetve a szerbek fenyegetettségéről cikkeznek. (Egy nappal később ugyanerről a témáról, ugyanilyen hangnemben ír a Politika napilap újságírója is.)
„Tenzije na severu Bačke“ (Feszültségek Bácska északi részén) , „Putuju da bi čuli srpski“ (Utaznak, hogy szerb nyelvet halljanak) (1), illetve „Mađarizacija Stare Moravice“ (Bácskossuthfalva elmagyarosítása) (2) címen jelentek meg ezek a cikkek, amelyek többek között arról számolnak be, hogy a szabadkai magyarellenes kilengések kérdése túl van lihegve, továbbá, hogy a bácskossuthfalvai szerbek fenyegetve és elnyomva érzik magukat.
Mivel úgy érezzük, hogy az ilyen és ehhez hasonló hangvételű írások nem a nemzetek közötti békés együttélést szolgálják, szükségesnek tartjuk néhány gondolat erejéig kifejteni a véleményünket.
A „Feszültségek Bácska északi részén“ c. cikk szerzője a közéleti szereplők mellett megszólaltatott néhány szabadkai polgárt is, akik nem igazán értették, hogy mi ez a „nemzetek közötti feszültségek“ történet.
A több tucat szabadkai magyarellenes támadás ténye (3) éppenhogy nem azt a vélekedést támasztja alá, mely szerint a nemzetek közötti viszonyok a lehető legnagyobb rendben lennének. Például 2003-tól napjainkig – a rendelkezésünkre álló adatok szerint - 234 magyarellenes atrocitás és jogsértés van dokumentálva a Délvidéken, ezek közül több esetben a sértettek súlyos vagy életveszélyes sérüléseket szenvedtek, egy esetben halálos áldozatot is követelt a támadás. A megtörtént esetek száma azonban ennél jóval nagyobb, ugyanis sok esetben előfordul, hogy a sértettek nem merik bejelenteni az ellenük elkövetett támadást, vagy egyszerűen - a rossz tapasztalatok miatt - értelmetlennek tartják ezt megtenni. (Az 1990-es évekre is jellemző volt a kisebbségellenesség, de a diktatórikus rendszer elhallgatta – elhallgattatta – ezeket az eseteket.)
Az „Utaznak, hogy szerb nyelvet halljanak” c. cikk szerzői a szabadkai politikusokat idézik, miszerint Szabadkán a levegőben is érezhető a szorongás és a félelem, majd hozzáteszik, hogy a szorongó közérzet – a megközelítőleg 5700 lelket számláló Bácskossuthfalván - a mintegy 200 szerb nemzetiségű lakos arcáról olvasható le.
Mindennek – a cikkírók szerint – több oka is van. Többek között, mint írják, ez azért van így, mert a kétnyelvű helységnévtáblán és Szerbia Köztársaság zászlaján kívül semmi sem árulkodik arról, hogy ez a település Szerbia Köztársaságban található. Továbbá azt is írják, hogy egyetlenegy utca sincs szerb történelmi személyiségről elnevezve, minden utcanevet „elhódítottak” a magyar királyok és hadvezérek. Mindamellett azt is állítják, hogy ez idáig csak egyes utcanévtáblák voltak kétnyelvűek, de ez már nem sokáig lesz így, mert hamarosan kizárólag magyar nyelvű, és csak magyar hősökről elnevezett utcanévtáblák lesznek a településen.
A sornak ezzel még nincs vége: az újságírók arról is beszámolnak, hogy a bácskossuthfalvai szerb diákoknak 5 kilométert kell utazniuk a szomszédos településre, Pacsérra, mivel a helyi iskolában a szerb nyelv számára nincs hely. A tudósítás azzal zárul, hogy a falu nemrégiben kapta vissza a Bácskossuthfalva elnevezést, amely a „magyar megszállás” idején (1941-1945) született, tehát ez a név már eleve aggasztja az ott élő nem magyar nemzetiségű lakosokat.
Mivel szervezetünket is izgatták ezek a kérdések, ellátogattunk Bácskossuthfalvára.
A következő eredményekre jutottunk (részletes beszámoló a www.humanrightscenter.net honlapon tekinthető meg) : A településen szinte kivétel nélkül mindenhol kétnyelvű felirat található (üzletek, vállalkozások stb.), mind a központban, mind a falu bármely más pontján. Olyan vállalkozást is találtunk, ahol csak szerb nyelven van feltüntetve a cégtábla felirata.
A település 76 utcájából 40-ben jártunk, egyetlenegy helyen sem találtunk olyan utcanévtáblát, amelyen csak magyar nyelven írná az utca nevét (az utcanévtáblákról készült fényképek megtekinthetők honlapunkon). Legtöbb táblán a kommunizmus idejéből származó jelszavak, illetve ehhez az ideológiához köthető személyek neve szerepel (pl. Harcos, Pionír, Felszabadulás, Marx, Lenin, Ivo Lola Ribar stb.). Beszéltünk a helyi közösség titkárával, aki elmondta, hogy az utcanevek megváltoztatásáért kérvényt nyújtottak be az illetékes minisztériumhoz, amit jóvá is hagytak.
Ennek értelmében a közeljövőben Bácskossuthfalván 28 utca nevét változtatják meg (utcát neveznek el többek között Mátyás királyról, Kossuth Lajosról, Széchenyi Istvánról, Vuk Karadžićról, Danilo Kišről, Ivan Modrčinről stb.).
Természetesen az utcanévtáblák továbbra is kétnyelvűek lesznek (azzal, hogy a szerb megnevezés az eddigi latin helyett, cirill betűs írásmóddal lesz feltüntetve).
Az oktatás megszervezésével kapcsolatban is kikértük a helyi közösség titkárának és az általános iskola igazgatójának a véleményét, akik elmondták, hogy a szerb diákoknak nem azért kell utazniuk Pacsérra, mert nincs hely a bácskossuthfalvai iskolában, hanem azért, mert a szerb diákok száma olyan alacsony, hogy egy-egy tagozatra csupán néhány diák jutna. Ez technikailag lehetetlenné teszi ott helyben az oktatás megszervezését. Nem elhanyagolható tény, hogy ingyenes buszjárat szállítja Pacsérra a szerb diákokat, de a 3 kilométeres távot korszerűen kiépített gyalogjárdán és kerékpárúton is meg lehet tenni.
A település a Bácskossuthfalva nevet hivatalosan 1912-ben kapta. A Szerb-Horvát-Szlovén királyság kezdetétől Stara Moravica. A második világháború ideje alatt Bácskossuthfalva, a határmódosítást követően szerbül Stara Moravica, magyarul Ómoravica vagy Moravica. A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében 2003 óta ismét Bácskossuthfalva a település magyar neve (4). Ehhez annyit tennénk még hozzá, hogy amikor közéleti személyiségek és újságírók délvidéki települések magyar megnevezéseivel kapcsolatban tesznek megjegyzéseket, nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a ma Délvidékként ismert terület három egysége – a Bánság, a Bácska és a Szerémség - több mint egy évezreden át a történelmi Magyarország déli részét alkotta (például Szenttamás nevével először az 1338-42. évi tizedlajstromban találkozunk írott dokumentumban).
Nyilvánvaló, hogy néhány rosszindulatú írás még nem képez közvélemény-formáló erőt, de ennél jóval többről van szó. Már a miloševići érában is megjelentek olyan írások (hogy a rádióról és a tévéről ne is beszéljünk), amelyek nem feltétlenül a nemzetek közötti békés együttélést szolgálták, ami azonban igazán elszomorító, hogy hét évvel a „demokratikus“ erők hatalomátvétele után sem különb a helyzet. Gondoljunk csak arra az esetre, amikor egy újvidéki napilap monstrumoknak nevezte a 61 évre elítélt magyar fiatalokat.
Annak érdekében, hogy a jövőben ilyen és ehhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő, elengedhetetlen, hogy az újságírók, illetve a közéleti szereplők kellő érzékenységgel viszonyuljanak az objektív tájékoztatás kérdéséhez!
Ennek a törekvésnek a szellemében véleménynyilvánításra szólítjuk fel dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkárt, dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási titkárt, valamint Svetozar Čiplić emberi jogi és kisebbségügyi minisztert.
Szenttamás, 2008. december 13.
Az Emberi Jogi Központ nevében
Kiss Rudolf
(1).
http://www.novosti.rs/code/
(2).
http://www.politika.rs/
(3). http://www.humanrightscenter.
(4). http://staramoravica.co.yu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése