Rózsa-Flores Eduardo (1 és 2.)

1.
Nemrégen láttam az esti-éjjeli órákban egy nagyon érdekes filmet a tv2-n(!), ami egy nagyon izgalmas életű emberről szólt. a film címe CHICO és egy olyan modern kori cheguevararól szól, amire manapság nem sok példa van: harcolt a délszláv háborúkban, verseket ír, töretlenül idealista és hite szerint mindig az elveiért harcolt. A film címe egyben e hős neve, beceneve is volt a filmben. Apja magyarországi zsidó volt, akinek annak idején e zsidósága és kommunistasága miatt nem volt "hangulata" maradni a világháború után Magyarországon, és Bolíviában telepedett le, ahol hamar megtalálta a helyét: feleségül vett egy ottani asszonyt, és csatlakozott az ottani kommunistákhoz. Itt született CHICO is, akinek ilyenformán kommunista (és emiatt abszolút nem zsidó öntudatú) és forradalmár elhivatottságú apja meg az akkori "cheguevarás" hangulatú Dél-Amerika határozta meg a világnézetét. Ám ez a Dél-Amerika sem volt nyugodt és eljött az idő, amikor a kommunistáknak már nem volt érdemes maradni. Magyarországon azonban ekkor már kommunista diktatúra volt, ami ha a magyarországiaknak nem is, de a kommunista menekülteknek biztos mentsvár lehetett. CHICO-ban ekkor kezdte bontogatni szárnyait az európai vagy talán magyar öntudat is, hiszen kamaszkorát már itt élte meg. Aztán a rendszer leomlott, ő meg elment újságírónak, mert már angolul, spanyolul és magyarul kitűnően tudott és az egész életét a nemzetköziség, a rugalmas helyváltoztatás jellemezte; no és persze kereste is a kalandokat. Eljött a délszláv háborúk ideje, ahol szükség volt rá'.

2.

Aztán eljött a délszláv háborúk kora, a 90-es évek, amely számomra egyenlő a visszanézve vicces videóklippekkel és ruhákkal, no meg a rendszerváltással kapcsolatos gazdasági válsággal. A magyar határtól délre azonban egy új gyűlölködő korszak következett, amiben addig békésen együtt élő népek, családok és barátok egymás ellen fordultak és számomra elképzelhetetlen módon gyilkolni kezdték egymást: harcok és hadakozás útján majd módszeres népirtással. Mindig izgalmasnak tartottam az ezzel kapcsolatos kutatásokat és alkotásokat, és a CHICO-ról szóló film nagyrészt erről a Jugoszláviáról szól.

Szóval CHICO újságíróként Eszék környékének hadi eseményeit tudósította, de korán meggyűlt a baja elsősorban a szerbekkel, mert többször hepciáskodtak vele és néhányszor még meg is lőtték a kocsiját. Teltek múltak a nehezebbnél nehezebb napok, s aztán CHICO egy napon úgy döntött, hogy beáll a horvát szabadságharcosokhoz!
Ez számára azért volt egyrészt egyértelmű, másrészt nehéz döntés, mert mint láttuk, kommunista hagyományú családban nőtt fel, és apja maga is haláláig (1997-ig) kommunista maradt, meggyőződéses nyakas kommunista. A délszláv háborúkban pedig a szerbek a vörös csillagos jugoszláv lobogó alatt harcoltak és náluk kialakult az a furcsa ideológiai csavar, hogy náluk a legelvetemültebb nacionalisták alkották a kommunistákat, hiszen a kommunizmus=Jugoszlávia=szerb uralom a fél Balkánon. CHICO apja csak ezt látta, ezért sosem tudta támogatni fia döntését, amit viszont CHICO azon meggyőződése szült, hogy ő kommunista is azért volt, hogy magasztos elvekért a kizsákmányoltakért és elnyomottakért harcoljon, de ott és akkor Jugoszláviában ezek az elnyomottak, az apja által mindvégig fasisztának tartott horvát népfelkelők voltak. És tényleg egy az egyben mint '48-ban mi magyarok: ezek a horvátok az önrendelkezési jogukat és a nemzetük szabadságát védték a szerb nacionalista csetnikekkel meg a jugoszláv (szerb) hadsereggel szemben!! EXCLAMATION MARK !!

de nem akarok minden "poént" lelőni a filmből úgyhogy rátok hagyom: NÉZZÉTEK MEG.
Ja és ki ne hagyjam a legnagyobb fordulatot az egész sztoriból: szóval az van, hogy ez a CHICO létezik élő és ereje teljében levő ember és a Kepes csinált is vele interjút.


Úgy hívják ezt a hőst: Rózsa-Flores Eduardo.
Rám nagy hatással volt, és úgyszintén jó volt látni, hogy vannak még ilyen szabadságharcos élettörténetek az unalmas (20.) 21. században.

http://progressziv.blogter.hu/