2008. december 2., kedd

Vers a haborubol - Pjesma iz vrijeme rata...

.

Kocsis László (Koco):
GYERMEK

Meg tudom e valaha
Hogy erőd fogyasztottam
És nem hiszem a szót,
Apa

Mostanság a szeretet számomra
Többet jelent
S félve tekintek a virágra
Miért?

Gyermek
Arcod darabkája
A bennem örökké élő mosolyod
Most törik darabokra
Amit érted tehetnék
Oly távoli

Nőjj fel
Légy a gyermekem örökre
S tudd meg, a szeretet létezik
Én veled vagyok
És hiszem hogy az ima érték.

Ha valaha is elválunk
Megint apád leszek
S te gyermekem
Annak is nehéz lenni.
Amikor szebb szót találok
Magam mondom majd meg neked

Bocsáss meg és nőjj fel.

Szentlászló , 18.11.1991.

A szerző a Horvátországi Szentlászló
háborús parancsnoka

DIJETE

Saznam li ikada
da sam potrošio tvoju snagu
neću vjerovati u riječ
tata

Sada ljubav za mene
znači više
bojim se pogledati cvijet
zašto

Dijete
tvoj dio lica
tvoj mali osmijeh u meni uvijek
sve se sada lomi
ono što sada mogu za tebe
još je daleko

Odrasti
budi moje dijete uvijek
ljubav postoji znaj
ja sam sa tobom
jer mislim da molitva vrijedi

Ako se ikada budemo rastali
opet bit ću ti tata
ti si samo dijete
teško je to biti
kada nađem ljepšu riječ
reći ću ti je sam

Oprosti i rasti.

Laslovo, 18.11.1991.

Autor stihova : Ladislav Kočiš – Koco,
Ratni zapovjednik obrane sela Laslova

Kocsis László - Ladislav Kočiš

http://szentlaszlo.blogspot.com/

Nincsenek megjegyzések: