2008. július 1., kedd
József Attila nem lett öngyilkos!
A napokban látott napvilágot Kéri Edit új könyve, mely József Attila halálának hiteles körülményeit igyekszik feltárni: Hogyan történt József Attila halála? - címmel.
Ha nem lenne Edit, ki kellene találni. Minden könyve izgalmas, mert eltitkolt tényekről, az igazság felderítéséről szól. S bár könyveinek témái történelmi tárgyúak (Széchenyi, Görgei, Petőfi sorsa, ÁVH vérengzés '56-ban), izgalmas gondolatfűzésükkel, tényfeltáró riporteri nyomozásai kapcsán nemcsak izgalmasak, de lebilincselőek is. Sok új tényfeltárást, információt köszönhetünk munkásságának.
Most megjelent könyve is hosszú kutatómunka eredménye. A köztudatban azt rögzítették, hogy a XX. század egyik legnagyobb magyar költője öngyilkos lett. A két világháború közti időszakban ez a MÁV érdeke volt, hisz ha kiderült volna, hogy a költő halálért a vasút munkatársai is felelősek, igen magas kártérítési összeget kellett volna a családnak fizetniük. A Rákosi-korszaknak viszont igen jól jött, hogy egy "szocialistának" nevezhető költőt a Horthy-rendszer a sínek alá, öngyilkosságba hajszolt, mert ezzel a Horthy-rendszert és ideológiáját tudta a közgondolkodásba negatívan beépíteni. Noha már több, mint fél évszázada irodalomtörténészek vizsgálták József Attila halálának körülményeit, és kételyeiket kifejezhették, azok írott változata nem juthatott el a széles tömegekhez. Voit Krisztina például már 1958-ban felvetette ezt a kérdést. Kéri Edit figyelmét a téma iránt Garamvölgyi László rendőrezredes kutatásai keltették fel, aki már 16 évesen is foglalkozott iskolai dolgozatában József Attila halálának "baleset" és nem öngyilkosság kérdésével.
Kéri Edit kitartóan és szívósan felkeresett minden még élő tanút, emlékezőt, azok leszármazottait, akik 1937. december 3-a tragikus napján a helyszínen tartózkodtak. Újravizsgálta a hivatalos jegyzőkönyveket, jelentéseket, irattári dokumentumokat, melyek a költő halálának körülményeivel foglalkoztak, feltárta az ellentmondásokat. Szakorvosokkal konzultált a kérdésben, múzeumban utána nézett a korabeli szerelvény ismérveinek, a vasutas szabályzatnak. Helyszíni rajzok rekonstruálásával is dokumentálja a történteket. Végig olvasta és elemezte a kérdéssel foglalkozó irodalmat, az újságok szenzáció-éhes, valótlan hírközléseit (vonat elé vetette magát), miközben a tragédia két vasúti szerelvényének ütközője között történt. Hallatlan kitartással és lelkiismeretességgel kutatott, és nyomozott.
Mindezeken túl foglalkozik a költő életének halála előtti időszakával.
Kutatásaiból kiderül, hogy József Attilát tévesen félre kezelték, sőt felvetődik ennek esetleg "kísérleti" jellege is.
Boldog, bizalomteli kapcsolata volt Flórával, aki halála előtt öt nappal meglátogatta Szárszón, s miután József Attila a vonathoz kísérte, az elindult vonat mellett futva azt kiáltotta: "Karácsonykor esküszünk, Flóra!"
December 2-án halála előtt egy nappal meglátogatta három barátja, Ignotus Pál, Remenyik Zsigmond, Fejtő Ferenc, akik igen jó híreket hoztak számára. Januáról, tehát alig egy hónap múlva, lektori állása lesz a Pantheonnál, következő héten Miskolcon előadói estje lesz, Cserépfalvi kiadja legújabb verseskötetét, valamint januárban megkapja a Baumgarten-nagydíjat is (3000 pengő).
Az orvosa is bizakodó volt egészségi állapotát illetően.
A tragikus halál előtt alig egy órával jókedvűen sétálni indult.
Elég valószínűtlennek tűnik, hogy ilyen lelkiállapotban, életének jobbrafordulásakor két szerelvény közé vesse magát bárki is.
Az a tény, hogy a balesetet öngyilkosságnak álcázták, sígy tanították az iskolákban is, beláthatatlan következményekkel járt, mert József Attila sorsát felvállalva, a kor politikája elleni tiltakozásként Latinovits Zoltán is Szárszon vetette magát a vonat elé, s nem ő az egyedüli áldozat.
A szerző, könyvében mindvégig logikusan, lépésről lépésre haladva teszi fel a kutatandó kérdést, s adja meg rá a választ. Mindezeket rendkívül gazdag korabeli dokumentációval támasztja alá. Méltán számíthat az irodalomtörténészek elismerésére.
Kéri Edit ezzel a munkájával az irodalomtörténet egy homályos foltját egyértelműen megvilágította. József Attila nem lett öngyilkos.
Reméljük hogy a tankönyvek helyesbítik az életrajzi tévedést.
Köszönet és dicséret illeti Kéri Editet munkásságáért.
Kívánom, adjon neki a jó Isten erőt, és időt, további kutatásaihoz.
Orbán Éva
Nemzeti Hírháló
Ha nem lenne Edit, ki kellene találni. Minden könyve izgalmas, mert eltitkolt tényekről, az igazság felderítéséről szól. S bár könyveinek témái történelmi tárgyúak (Széchenyi, Görgei, Petőfi sorsa, ÁVH vérengzés '56-ban), izgalmas gondolatfűzésükkel, tényfeltáró riporteri nyomozásai kapcsán nemcsak izgalmasak, de lebilincselőek is. Sok új tényfeltárást, információt köszönhetünk munkásságának.
Most megjelent könyve is hosszú kutatómunka eredménye. A köztudatban azt rögzítették, hogy a XX. század egyik legnagyobb magyar költője öngyilkos lett. A két világháború közti időszakban ez a MÁV érdeke volt, hisz ha kiderült volna, hogy a költő halálért a vasút munkatársai is felelősek, igen magas kártérítési összeget kellett volna a családnak fizetniük. A Rákosi-korszaknak viszont igen jól jött, hogy egy "szocialistának" nevezhető költőt a Horthy-rendszer a sínek alá, öngyilkosságba hajszolt, mert ezzel a Horthy-rendszert és ideológiáját tudta a közgondolkodásba negatívan beépíteni. Noha már több, mint fél évszázada irodalomtörténészek vizsgálták József Attila halálának körülményeit, és kételyeiket kifejezhették, azok írott változata nem juthatott el a széles tömegekhez. Voit Krisztina például már 1958-ban felvetette ezt a kérdést. Kéri Edit figyelmét a téma iránt Garamvölgyi László rendőrezredes kutatásai keltették fel, aki már 16 évesen is foglalkozott iskolai dolgozatában József Attila halálának "baleset" és nem öngyilkosság kérdésével.
Kéri Edit kitartóan és szívósan felkeresett minden még élő tanút, emlékezőt, azok leszármazottait, akik 1937. december 3-a tragikus napján a helyszínen tartózkodtak. Újravizsgálta a hivatalos jegyzőkönyveket, jelentéseket, irattári dokumentumokat, melyek a költő halálának körülményeivel foglalkoztak, feltárta az ellentmondásokat. Szakorvosokkal konzultált a kérdésben, múzeumban utána nézett a korabeli szerelvény ismérveinek, a vasutas szabályzatnak. Helyszíni rajzok rekonstruálásával is dokumentálja a történteket. Végig olvasta és elemezte a kérdéssel foglalkozó irodalmat, az újságok szenzáció-éhes, valótlan hírközléseit (vonat elé vetette magát), miközben a tragédia két vasúti szerelvényének ütközője között történt. Hallatlan kitartással és lelkiismeretességgel kutatott, és nyomozott.
Mindezeken túl foglalkozik a költő életének halála előtti időszakával.
Kutatásaiból kiderül, hogy József Attilát tévesen félre kezelték, sőt felvetődik ennek esetleg "kísérleti" jellege is.
Boldog, bizalomteli kapcsolata volt Flórával, aki halála előtt öt nappal meglátogatta Szárszón, s miután József Attila a vonathoz kísérte, az elindult vonat mellett futva azt kiáltotta: "Karácsonykor esküszünk, Flóra!"
December 2-án halála előtt egy nappal meglátogatta három barátja, Ignotus Pál, Remenyik Zsigmond, Fejtő Ferenc, akik igen jó híreket hoztak számára. Januáról, tehát alig egy hónap múlva, lektori állása lesz a Pantheonnál, következő héten Miskolcon előadói estje lesz, Cserépfalvi kiadja legújabb verseskötetét, valamint januárban megkapja a Baumgarten-nagydíjat is (3000 pengő).
Az orvosa is bizakodó volt egészségi állapotát illetően.
A tragikus halál előtt alig egy órával jókedvűen sétálni indult.
Elég valószínűtlennek tűnik, hogy ilyen lelkiállapotban, életének jobbrafordulásakor két szerelvény közé vesse magát bárki is.
Az a tény, hogy a balesetet öngyilkosságnak álcázták, sígy tanították az iskolákban is, beláthatatlan következményekkel járt, mert József Attila sorsát felvállalva, a kor politikája elleni tiltakozásként Latinovits Zoltán is Szárszon vetette magát a vonat elé, s nem ő az egyedüli áldozat.
A szerző, könyvében mindvégig logikusan, lépésről lépésre haladva teszi fel a kutatandó kérdést, s adja meg rá a választ. Mindezeket rendkívül gazdag korabeli dokumentációval támasztja alá. Méltán számíthat az irodalomtörténészek elismerésére.
Kéri Edit ezzel a munkájával az irodalomtörténet egy homályos foltját egyértelműen megvilágította. József Attila nem lett öngyilkos.
Reméljük hogy a tankönyvek helyesbítik az életrajzi tévedést.
Köszönet és dicséret illeti Kéri Editet munkásságáért.
Kívánom, adjon neki a jó Isten erőt, és időt, további kutatásaihoz.
Orbán Éva
Nemzeti Hírháló
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése