Nem várok rád többé - új verseskötetem kézíratát lezártam

.
Pontosítottam, javítottam, véglegesítettem következő verses ciklusom kéziratát. Ebből megint jó kötet lesz. Egyelőre azt a címet adtam neki, hogy

Nem várok rád többé - (Legújabb) - új versek

Az új kötetben szereplő versek, kivétel nélkül, azután születtek meg, hogy ott hagytam székesfővárosunkat és kiköltöztem a tiszta levegőjű Mátra alá...Tehát, nagyrészt a 2004-2008 évek terméséről van szó. (Ez év elején külön kötetben jelentek meg -az ugyanebben az időszakban keletkezett- szufi verseim 47 szufi vers - 47 versos sufi, kétnyelvű kiadásban, a KAPU kiadó gondozásában).
Megkértem egy nagyon kedves és tehetséges fiatal barátomat készítse az új kötetemhez a kép illusztrációkat (nevét egyelőre nem árulom el, de álljon itt blogjanak címe ízelítőnek http://kengyelfoto.freeblog.hu/).
Kezdődik tehát a szokásos tánc. Olvasóim között, ha előfordul tehetősebb (mecénás hajlamú), vagy érdeklődő kiadó, kérem jelezze...A KAPU kiadó sajnos nehézségekkel küszködik, és ha nem születik megoldás, könnyen lehet, lapunk, a most húsz éves KAPU-nak ez lesz az utolsó nyára...
Kedvcsinálónak -és mert ma nincs kedvem politizálni- álljon itt pár vers az új-tervezett- kötetemből.

Rózsa-Flores Eduardo

/…./


Ha elmennek a fecskék
innen és elfárad és lehull
a levele minden fának,
a halálomat hirdető
csendről írok majd
egy utolsó verset.


/…./


Úgy tűnik, mindenki elment végre
egyedül hagytak, és ez boldogsággal tölt el.
El tudlak képzelni, most, magamnak,
itt, mindenhol, a körtefa mellett például.
Meztelen.
Udvaromban.

Rám mosolyogsz
én meg feléd nyújtom a kezem.


Három elem


Tűz
Víz
ez az illatos-fényes szellő mely most átölel

Halál
Éjszaka
Vér

Hűség
Becsület
Remény

Te
Én
és a világból a maradék


/…./


A túlélés mestere én?
Nevetnem kell.
Percenként rád gondolván
újra meg újra
szörnyű kínok között halok meg

Ízletes halálra vágyom.

A meg nem kóstolt ízek hiánya
okozta halál mesterének
tartom magam igazán


/…./



Fent a hold még
De már jön föl a nap
Sápadtan halovány vértelen

Állok a dombon a szélben
Simogat
Öleli hazámat
Az ősz


/…./


Csak még egy éjszakára
Csak még egy éjszakára
maradjon meg a csönd
Csak még egy éjszakára
hadd mérjek magamnak
a holdból egy csipetnyi fényt
Csak még egy éjszakára
egy mákszemnyi ízt
belőled te egyetlen
Csak még egy éjszakára
Egy-egyetlen éjszakára még


/…./


Várok rád
Megújult kedvvel
Csak neked szóló mosollyal

Nézd, a szívemet is, kiporoztam
Az eső, az utat mossa
És tiszta lesz az ég is

Állok a kapu előtt.
Várok rád


/…./


Félhomályban épül birodalmam.
Fojtott hangok
Inkább neszek
Faág, kecses, bájos táncot lejt
Hízelegve az ablak előtt.
Árnyéka, törékeny, japán mintákat,
Édes pókhálót rajzol
Melledre.
Mellbimbód duzzad.
Arany izzadtságcsepp
Bal combodon remeg.
Gyönyörűséges kezedben
Összeszorítva, a
Gyűrött lepedő.


3.,
(az Októberi kedd-ből)

Lobog kint a zászló
Egy unalmas hangya, az utolsó
A kút mögött
Egy közönséges kő alatt, elbújt.
Tücsök cimborám tántoríthatatlan énekel.
Miről is?
Langyos őszről
A napról és hogy visszajön
Hazáról biztosan.
Csak tudja ő, mitől ilyen vidám.


/…./

Két hold között
aludtam el az éjjel
Álmomban mézízű
ananászillatú tengerben
csendesben
a legszebb hajóban
tejfehér vitorlájúban
röpültem dél felé

Két hold között
tettem le a fejem
az éjjel
Most mélyen alszom és
Róla
álmodom


Dec. 5

Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország.
Márai Sándor

Ha a hangom elég volna
Ha egyáltalán
Ha megszólalni lennék képes

Dombomra felmegyek
hadd bántson csak a szél.
Sűrű a kőd, poshadt, tejszerű és fanyar
ez a mai magyarországi éjszaka

Elkiáltanám fájdalmam, ha tudnám,
mi fáj igazán, - végül, megszokhattam már,
e kis hazában semmi sem az ami, és
semmi nem lesz aminek lennie illene-,
üvöltenék innen ha
üvölteni tudnék de
nem hagyja el hang torkomat

És nem. Csendben,
csak állok és állok és állok
a dombon, a szélben.
Innen el nem mozdulok.
Ez a sorsom.
Akár még ezer ilyen éjszakát.
Kibírom.

A képek illusztrációk és a http://kengyelfoto.freeblog.hu/ -ből kölcsönöztem őket