Rózsa-Flores Eduardo: Akkor szabad a horogkereszt is!

Kitűzhető a vörös csillag, de bevihetnek miatta.
A véleményszabadságba belefér a vörös csillag viselése - mondta ki a strasbourgi bíróság. A döntés lépéskényszerbe hozta a kormányt: ha nem módosítják a Btk.-t, az összezavarhatja a rendőröket, a bíróságok által elmarasztaltak pedig akár hetente fordulhatnak Strasbourghoz.

Tűzzük ki a horogkeresztet, még ha be is visznek. A véleményszabadságba belefér a horogkereszt (szvasztika) viselése - mondom én. A strasbourgi bírák meg mehetnek kapálni! A kormány meg szintén mehet, melegebb éghajlatra, míg megteheti. A rendőrök meg, jobban teszik, ha tartják magukat a törvényhez, amely kimondja, hogy:

"269/B. § (1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet

a) terjeszt;
b) nagy nyilvánosság előtt használ;
c) közszemlére tesz;

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő."

Mi meg Strasbourghoz nem fordulunk. MI megmaradunk a magyar törvényeknél.

És a majdnem százmillió ember aki a vörös csillag alatt pusztult, nyomorodott el?

Gyönyörű. Eddig nem voltak kétségeim, de most teljességgel nyilvánvalóvá lett, amit eddig is tudtunk: háború folyik:
Háború az erkölcs ellen, háború a jó ízlés ellen, általában háború az emberiség ellen.
Az egyik oldalon egy nagy hatalmú de törpe kisebbség, mely azt gondolja, fegyvereik és pénzük árnyékában bármit megtehetnek, és bármit megengedhetnek maguknak. Úgy gondolják, megmondhatják mi a jó, és megmondhatják mi a gonosz.
Fogalmakkal babrálnak, keverik, átverési szándékkal őket, átírták a történelmet, ahogyan és amennyire stratégiai érdekeik ezt diktálták.
De, változnak az idők, és egyre több ember világszerte hozzájut tisztességes információkhoz. Korábban betiltott, vagy eltűntnek gondolt adatok, könyvek, beszámolók kerülnek elő, látnak napvilágot, és ami ennek a bűnöző csoportosulásnak fájhat a legjobban: nem állíthatták meg az információs forradalmat jelentő Internet elterjedését, és ezzel koporsójukra rákerült a díszes fedél. Ha meg tudták volna állítani ezt a jelenleg is zajló folyamatot, megtették volna, de az is lehetséges, csupán elszámították magukat, és már irreverzibilisnek gondolták azt, amit idestova, ha az első szabadkőműves páholy megalapítását vesszük induló pontnak, több száz éve tart: a népek, nemzetek igába kényszerítése, a szabadság eltörlése, az emberek önálló gondolkodási képességének az elsorvasztása.

Most előjöttek sötét odúikból, vicsorítva, habzó szájjal. És már a hitetleneknek is összeállhat a kép. Az utolsó darab is odakerült, a helyére, ebben a gigantikus puzzleban: akinek meg bárminemű reménye fűződött az úgy nevezett egységes Európához most láthatja, nem a levegőbe beszéltünk mikor óvtuk a közvéleményt a túlzó várakozásoktól. Strasbourg megtette az utolsó lépést. És hálásnak kell lennünk ezért. Innentől nincs tovább.
Kimondták, szenvtelenül, hogy a mi halottaink nem érnek annyit, mint az ő (kamu) halottaik.
Azt mondom a MI halottaink, és ide sorolom az összes kis zsidót is (mint nagyapámat) kiket odadobtak koncnak a barna bestiának, amellyel, mint jól tudjuk szaftos üzletet kötöttek a II Világ Háború kirobbanása előtt. Nem beszélve arról, ha összeadunk és levonunk, ezek az erkölcsnélküli álemberek felelnek elsősorban maga a háborúnak a kirobbanásáért is.
Kimondták, egyenesen és világosan hogy a vörös horda által lemészárolt milliók (százmillió fölött egyes becslések szerint!) nem ér annyit, mint a másik – hála nekik, nem tudjuk mennyi az annyi. /Lényegtelen és ízléstelen a szám háborúsdi: 1 igazságtalanul megölt, megcsonkított, tönkretett ember egyenlő 1 igazságtalanul megölt, megcsonkított, tönkretett emberrel!/
Strasbourgban átlépték a Rubicont, és nem lesz innen visszaút. Sem nekik, sem nekünk.
Az arcunkhoz vágták azt, hogy a vörös csillag alatt legyilkoltak nem érnek annyit, mint akiket a horogkereszt, vagy a nyilaskereszt alatt… Hogy a vörös csillagot viselő albán belügyi osztagok a 90-es és 91-es sortüzeknél jófiú módjára viselkedtek, ah! Nem olyanok, mint a nácik. Hogy az albán koncentrációs táborokban sínylődő papok, ulemák, pópák rossz fiúk voltak – sőt! Lehet, hogy csúnya nácik voltak, akiket a vörös csillagos börtönőrök jogosan kínoztak évtizedeken keresztül, mint a Shkodrai Dom Simon Jubani, aki két hét híján 25 évet töltött le egy kényszermunka táborban. Miért írok Albániáról? Mert ezeknek az eseményeknek tanúja voltam a XX. Sz. végén. Mint ahogyan tanúja voltam annak, mikor a vörös csillagos jugoszláv hadsereg legázolta fél Horvátországot gyilkolva és rombolva, és mint ahogyan szemtanúja voltam annak mikor egy vörös csillagos zászlóval feldíszített harckocsi lőtte szét az Árpád-kori Szentlászló református templomát.
Sorolhatnám a bűnöket, szinte a végtelenségig, Kambodzsától, Kínáig, Szovjetuniótól Magyarországig, hol – hátha valaki elfelejtette – a börtönök vörös csillaggal voltak díszítve, és vörös csillag volt a foglárok sapka-rózsájában, és vörös csillag (ötágú csillag) a kivégzési végzések alján.
Vörös csillag alatt követték el a legotrombább és legvisszataszítóbb bűnöket a XX. Században. Katyintól a kies szibériai halálgyárakig…
Valamiért, az urak most mégis azt gondolták, helyre teszik a dolgokat, és azt, amit kizárólag Magyarországon sikerült elérni, mármint az ötágú vörös csillag önkényuralmi jelképpé nyilvánítását törvénytelennek kiáltják ki. Pökhendiségükben, olyan „ítéletet” hoztak, mely hemzseg az ostobaságoktól. A legüvöltőbb példa, mikor kijelenti a tisztes Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy „az ötágú vörös csillag sokjelentésű jelkép” és teszik hozzá az önjelölt értelmezők, hogy „nem lehet egyértelműen olyan önkényuralmi szimbólumnak tekinteni, mint a horogkeresztet vagy a nyilaskeresztet”

Nézzük a horogkeresztet – a vörös csillagnál kicsit régebbi és amely lényegesen „sokjelentésűbb” jelkép!

A szvasztika (horogkereszt) egy egyenlő szárú kereszt, aminek a szárai derékszögben megtörtek. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. Jelentése Indiában, az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500-1500) jó szerencse, míg Kínában halhatatlanság volt. A magyar népművészetben is előfordul, tekerőlevél néven. Legtöbbször úgy helyezték el, hogy a vonalak vízszintesen és függőlegesen legyenek, bár néha 45 fokkal elforgatva is használják; a hindu változatban gyakran egy-egy pöttyöt is tesznek a szárak közé. Politikai és antiszemita töltését a 20. század elején kapta. Egy bizonyos Lanz von Liebenfels Ostara nevű újságjában tűnt fel. Hitler ebből kölcsönözte, s tette meg a német nemzetiszocializmus jelvényévé.

A szvasztika a hinduizmus legszentebb nem szótagot ábrázoló jelképe. (Legszentebb jelképük az Om szótag írásjele.) A dzsainizmusban és a buddhizmusban is fontos szerepet tölt be. Nyugaton leginkább a náci mozgalom jelképeként ismeretes.

A motívumot legelőször valószínűleg Eurázsia korai lakói használták. Az indiánok között is elterjedt volt, valószínűleg már a két kultúra kapcsolatba kerülése előtt is. Manapság az indiai vallási és polgári ceremóniákban rendszeresen használják. A legtöbb indiai templomot, esküvőt, fesztivált és ünnepséget szvasztikákkal díszítik. A huszadik század elejére az egész világon elterjedt, a jó szerencse jelképeként használták. Rudyard Kipling felhasználta a könyvein borítóján, Robert Baden-Powell pedig a cserkészmozgalomban.

Európában Heinrich Schliemann archeológiai munkássága révén vált ismertté, aki az általa feltételezett Trója romjai között fedezte fel a jelet, és az ősi indoeurópai (árja) bevándorlókkal hozta kapcsolatba.
A szvasztika már az őskorban része volt a művészetnek. Kontextustól függően szimbolizálhatta a szerencsét, a napot, Brahmát, a szamszárát. Az ókorban széles körben használták – többek között – a hettiták,[4] a kelták és a görögök. Megjelenik számos ázsiai, európai, afrikai és indián kultúrában – néha díszítőmotívumként, néha vallási szimbólumként.

A szvasztika elterjedtségét három különböző módon próbálják magyarázni: független kialakulás, kulturális diffúzió, vagy külső esemény. Az első szerint a szvasztikát egyszerű, szimmetrikus alakja miatt számos különböző kultúra felfedezte egymástól függetlenül (Carl Jung terminológiájával élve a kollektív tudatalatti része).
A külső esemény lehetőségét Carl Sagan vetette fel Üstökös című könyvében. Sagan bemutat egy ősi kínai kéziratot, amely az üstökös csóvák változatait tárgyalja. A legtöbb ábra szokásos formájú üstökösöket mutat be, az utolsón azonban egy olyan látható, amelyen az üstökösmagból négy hajlított csóva indul ki négy különböző irányba; a négy csóva éppen egy szvasztikát formál. Sagan feltételezése szerint az ókorban egy üstökös annyira megközelítete a Földet, hogy az általa kilövellt (és az üstökös forgása miatt elhajló) gázsugarak láthatóvá váltak; ennek a látványnak a hatására jelent meg a szvasztika a legkülönfélébb kultúrákban.

A közös eredetet feltételező elméletek szerint a protoindoeurópai népeknél alakult ki. A szvasztikát nem használták a sumer és a mezopotámiai kultúrákban (mindkettő i. e. 3500 előtt alakult ki), sem az egyiptomi Óbirodalomban (ami i. e. 2630-ban kezdődött). Hívei szerint a közös eredet elmélete ezt megmagyarázza: ezeknek a kultúráknak már kiforrott szimbolizmusa a feltételezett elterjedés idejére. A magyarázatnak azonban, mint az ex silentio érveknek általában, nem sok bizonyító ereje van.

Keleten a hinduizmusnak, a dzsainizmusnak és különösen a buddhizmusnak volt nagy szerepe a szvasztika elterjesztésében. Az i. e. 6. században keletkezett buddhizmus az első évezred végére elterjedt Délkelet-Ázsiában, Kínában, Koreában és Japánban. A tibeti Bön vallás és az olyan szinkretista vallások, mint a vietnami Cao Dai vagy a kínai Falun Gong, valószínűleg belőle vették át a szvasztikát. A délnyugat-afrikai Akan civilizációba pedig, ahol napszimbólumként használták, az afrikai rabszolga-kereskedelem révén juthatott el a 15. század környékén.

A szvasztika jelenléte az észak- és dél-amerikai kultúrákban komoly kihívás a kulturális diffúzió elmélete számára. Egyesek felvetették, hogy a szvasztika talán egy ősi eurázsiai tengerjáró civilizáció révén jutott Észak-Amerikába, de a szimbólum független kialakulása hihetőbb magyarázat.

Az eredetétől függetlenül az emberi történelem korai szakaszában a szvasztika rendszerint pozitív konnotációkat hordozott. (Kivétel volt ez alól Afrika és Dél-Amerika nagy része.)



Mellékletek:

Az ős-komcsi Hegyi Gyula már megint röfög

Üdvözlik a strasbourgi emberi jogi bíróság döntését a vörös csillag használatáról a Magyar Szocialista Párt európai parlamenti delegációjának tagjai, Herczog Edit és Hegyi Gyula. Az MSZP két európai parlamenti képviselője emlékeztetett arra, hogy a vörös csillag régi munkásmozgalmi jelkép, amelyet ma is sok demokratikus baloldali párt használ. A strasbourgi ítélet meglátásuk szerint "világossá teszi, hogy a nácizmus és a baloldali eszmék összemosása ellentétes az európai jogállamiság értékeivel". Megfogalmazásuk szerint a nácizmus jelképeit egész Európában tiltják, mert a gyűlöletre uszítanak, míg "a hagyományos baloldali jelképeket csak egy időre tudták elorozni a demokratikus mozgalmaktól a sztálini típusú diktatúrák". Arra is felhívták a figyelmet, hogy a vörös csillag több évszázados jelkép, még Ady Endre is az emberi felszabadulás szimbólumaként köszöntötte. (MTI)

Van remény

Nem köteles közvetlenül, az ítélet alapján megváltoztatni Magyarország az önkényuralmi jelképek használatát szabályozó büntetőjogi tényállást azért, mert az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) szerint megsértették Vajnai Attila munkáspárti politikus szabad véleménynyilvánításhoz való jogát - mondta Lövétei István alkotmányjogász, hozzátéve: hosszú távon azonban hozzá kell igazítani a magyar szabályozást az egyezményben foglaltakhoz. Lövétei említett egy másik, a mostanihoz hasonló példát is: az egyezményhez való csatlakozásunk után egy-két évvel egy rendőrtiszt az EJEB-hez fordult, hogy a bíróság állapítsa meg, sérti az emberi jogait az, hogy nem lehet politikai párt tagja. Az EJEB kimondta, hogy valóban sérti a jogait ez a tilalom, de a mai napig benne van az alkotmányban az, hogy rendőr és katona nem lehet politikai párt tagja. (MTI)

Mit mond a törvény?

1993. évi XLV. törvény

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

A XX. század szélsőséges politikai eszméi Európában és Magyarországon a hatalom erőszakos megszerzése és kizárólagos birtoklása útján olyan diktatúrákat hoztak létre, amelyek semmibe vették az emberi jogokat és magyar állampolgárok tömeges kiirtásához vezettek.

Az Országgyűlés abból kiindulva, hogy az említett szélsőséges eszméket magukénak valló államok, szervezetek, mozgalmak jelképeinek használata fájó sebeket szaggat fel és összeegyeztethetetlen alkotmányos értékeinkkel, az alábbi törvényt alkotja:

1. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény a következő 269/B. §-sal egészül ki:

„Önkényuralmi jelképek használata

269/B. § (1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet

a) terjeszt;

b) nagy nyilvánosság előtt használ;

c) közszemlére tesz;

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései az államok hatályban lévő hivatalos jelképeire nem vonatkoznak.

(4) Az önkényuralmi jelképek használata esetén el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették.”

2. § Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.


A horogkereszt (szvasztika)

Angol nyelvű Wikipediában
http://en.wikipedia.org/wiki/Swastika
és a magyar változatban
http://hu.wikipedia.org/wiki/Horogkereszt

Koppenhága – Carlsberg sörgyár bejárata
az elefánt oldalán

Amerikai bennszülött kosárlabdacsapat 1910-ből

A Finn Köztársasági Elnök ma is hivatalos jelvény zászlaja (bal felső sarok!)

Az 1940-es terror bombázást túlélt püspök szobra Coventry-ban