(Ghassan Kanafi palesztinai
költő levele a másvilágból)
Felrobbantottak. Egy pillanat
és péppé zúzottan keringtem
a levegőben. Körülöttem
a kocsim darabjai, ki-
pufogó cső, lökésgátló, a
karburátor egy része ki-
égve, hiszen hamuvá és
füstté váltam én is azonnal.
Tegnap a szélről írtam és
a kedvesemről a Jordán
völgyében, átölelik egymást
és megsiratnak. Tudtam, hogy
elér a halál, ismertem
azokat, akik nem kíméltek.
Nem öltem ugyan, csak a
szavaimból szállt a harag, hogy
a népem, a három millió
hazátlan, és tenni kellene
valamit végre, mert a szó
elenyész, és ránk nem figyelnek.
Fegyverről énekeltem, hiszen
nem volt más menedékem, én,
aki szelíden gondoltam a
szélre és a kedvesemre a
Jordán völgyében, akik át-
ölelték egymást és megsirattak.
Tudom, hibás vagyok én is, de
a halállal lerovom azt, hogy
éltem, és énekeltem a Jordán
völgyéről és a szélről és a
kedvesemről, akik majd át-
ölelik egymást és tovább
énekelnek.
Zas Lóránt
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése