Jihad
Verdes, de mis ruinas
brotan las sombras
De cada par de ojos sellados
Para siempre
millares de amapólas se abren
De rabia, yo, hasta sangrar
me muerdo los nudillos.
Espero la orden de partida
Dzsihád
Zölden nőnek ki az árnyékok
romjaimból
Minden végérvényesen
becsukódott szempár után
pipacsok ezrei nyílnak
Dühömben
véresre rágom az öklöm,
Várom
az indulási parancsot
Desorden y caos
De heridas profundas
La luna sangra
De púrpureo rojo
se ha vestido mi mundo
No se derrumba el cielo
Espigados alminares
Lo sostienen
Las columnas de Dios
/…./
Zűrzavar és káosz
Véres mély sebek a Holdon
Bíbor vörösbe öltözött világom
Nem ömlik össze az ég
Sudár minaretek tartják
Isten pillérei
a 47 szufi vers c. kötetemből
de mi ciclo 47 versos sufi
Kapu Kiado, 2007
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése