Új évad, régi szereplők, változatlan műsor

(avagy dúl dögvész a cirkuszban)

A bohóc föláll, hajladozik, toporog, s furcsán gesztikulál. Arcán egymást váltják a szerephez kellő kifejezések. A bohóc kappanszerű, éles hangon magyaráz, - mit magyaráz, - tanít, okít, megvilágít, felvilágosít. Átszellemült tekintettel, kerekre meresztett, fátyolos szemmel, kitágult pupillákkal billegeti a cérnavékony, inas nyakán lötyögő, ráncos, koravén fejét, miközben ádámcsutkája vadul rángatózik, s nyeli a nyálat feszt, ami a felindultságtól egyre jobban termelődik.

Kusza, váratlan érveket sorol, amelyek egy sosemvolt, szép, új világ alapjairól, a legújabb reformról szólnak, s előretekintve vizionál az elkövetkezendő évekről. Gyurcsányia, -gondolja révületében.

Körbeüli a fél parlamenti patkó. A maszop. Egyesek ámulva figyelik. Más hívek okosan bólogatnak, de akadnak, akik eszelős tekintettel csüngnek minden egyes szaván, s ragyog a boldogság a tekintetükön. A frakcióvezető, a kis ráncos, inas, nyuvadt lendvai szinte kiugrik a bőréből, s túlvilági fény sugárzik ábrándos szemeiből.

Ó, a mi Ferink! Szinte hallani a megkönnyebbült sóhajt, amint feltör az elhivatott szoci hölgyek kebeléből. Meg vagyunk mentve, - gondolják, s felszabadultan tapsikolnak egy-egy blikkfangos megszorítás ismertetése után. Brutális.

A patkó másik felén üresek a padsorok. A fidesz-kdnp kivonult. Ez a műsor, talán leghatásosabb része. Jól bevált, már hosszú ideje.

A nézők el vannak ámulva a határozott bejelentésen, s megindulnak az ellenzék vezető erői. Megállíthatatlanul tolonganak kifelé, mint a gnúk, amikor áttörtetnek a krokodiloktól hemzsegő, félelmetes folyón.

Kint a parlamenti büfében vidám a hangulat. Finom a franciasaláta, s jó a sör. Egy kávé, s kellemes bagófüst mellett, nagyképernyőn figyelhetik a bohóc műsorát. Felesleges ezért ott ücsörögni. Nem?

És ez egy komoly ellenzéki gesztus. Demokratikus.

Ja… és olyan olcsó minden ott, hogy azt póri, utcai népek el sem tudják képzelni. Márcsak ezért is megéri. És jók a csajok. Bizony.

Ez a kunszt ugyan nem vezet eredményre, nem több mint passzív semmittevés, de annyira jópofa. Hát ne legyen már telhetetlen a nagyérdemű.

Hallani, sokan elvárnák azt, hogy mandátumukat visszaadva a parlamentből kellene kivonulnia a fidesz-kdnp-nek. Na, nemáááá… má csak az kéne.

Méghozzá nem is akár hová, - mondják, - ide az utcára. Mert orbánviktornak hívni kellene az embereket, - javasolják egyes radikálisok, - s a Kossuth térről velük együtt menni vissza, és kisöpörni a lószart a porondról.

Felvetődik ez olykor, de elhessegetik ezt a rémképet.

Olyan sok a lószar, s ezt most, mind, nekik kellene eltakarítani? Nem, és nem. Majd, amikor már a dögvész már mindenki számára nyilvánvaló lesz. Még kell a rothadás, a leépülés, a nyomor. Kell, hogy érezze mindenki, mindenhol a hiányt, a kínt. Még, és még. Akkor lesz biztos a győzelem. Demokratikusan. Ez a lényeg. Úgyhogy csak türelem kedves Nép. Kedves Nemzet. Csak tűrj, és ámulj a cirkuszon. Aztán majd jövünk.


A virsli forró, ízletes, s finom ez a bor is. Egészségedre kedves Hazám. Csak nyugi.

Hallgassátok csak addig kedvenc fletótokat, a bohócot, a döglött patkányt, - ahogy becézgetitek mostanában. Az előadásnak még nincs vége.

Vass István

,