.
Szélsőjobbosok, antiszemiták, fajgyűlölők olvassák Marx-Engelst! Már csak azért is, mert Hitler Mein Kampfja be van tiltva. Marx-Engels sokáig titkosított írásai ma már szabadon olvashatók, idézhetők, terjeszthetők. A másik jó tanácsom az lenne, színleljék azt, hogy Marxisták, akkor minden meg lesz engedve és minden meg lesz bocsátva. Az összes előnyök az írás végére derülnek ki. De ajánljuk „antifasisztáknak" is. Tessék olvasni Marx-Engelst és gondolkodni rajta, érdemes! Az alábbiakban a marxizmus két alapító atyjától, Marxtól és Engelstől olvashatunk idézeteket. Tőlük, illetve az általuk szerkesztett, Neue Rheinische Zeitungból. Utánna, a feltett kérdéseinkre döntsék el, mi a válasz!
„Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, igazi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A zsidóságban felismerhetünk egy általános, jelen lévő antiszociális elemet, amely a történelmi fejlődés révén – amelyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közreműködtek – a mostani tetőfokára érkezett, olyan magasságba, amelyen szükségképpen fel kell bomlania. A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja." „Ausztriában az egész népben érezhető, hogy a zsidóság a legsemmirekellőbb fajtája a burzsoának, ők a legszemtelenebb uzsorások: ez a zsidó népség iránti ellenszenv alapja." (Karl Marx: Neue Rheinische Zeitung, 1849, február 24.).
„E tanulságos vizsgálódásban ma szűkebb hazánk lengyel része felé fordulunk. Már tavaly nyáron, Lengyelországnak srapnellal és pokolkővel való dicsőséges pacifikálása és átszervezése alkalmából megvizsgáltuk a városok túlnyomórészt német népességből, a vidék nagy német földbirtokairól és az általános jólét megnövelésében szerzett királyi porosz érdemről szóló német zsidó hazugságokat. A Neue Rheinische Zeitung olvasói emlékeznek, hogy a frankfurti mocsárparlament német nemzeti tökfilkói és pénzcsinálói e számlálásokkor a lengyel zsidókat még mindig a németekhez számították, jóllehet e minden fajok legocsmányabbika legfeljebb profitéhsége alapján állhat rokoni viszonyban Frankfurttal." (Friedrich Engels: Neue Rheinische Zeitung, 1849, április 29.).
Ennyi ízelítőnek. Ha valaki még mélyebbre akar ásni Marx-Engels gondolataiban, olvassa el bátran Konrad Löw összeállítását Marx-Engels írásaiból. A KOMMUNISTA IDEOLÓGIA VÖRÖS KÖNYVE Marx és Engels – A terror atyjai, kötetet. Most felteszünk néhány alapkérdést: Mentes-e a marxizmus a fajelmélettől? Az antiszemitizmustól? Hitler kapott-e Marx-Engelstől ötleteket? Továbbá, ha minden előzetes magyarázat nélkül, odatesszük az
idézett szövegeket egy átlagos magyar olvasó elé, és megkérdezzük, vajon honnan valók, tízből tíz azt fogja válaszolni, hogy Hitler Mein Kampfjából.
Marx-Engels levelezéseiből még azt is meg tudhatjuk, hogy bűntudata volt Marxnak, mert nem tett semmit, hogy enyhítse családja nyomorúságát, hogy emberibb életet teremtsen, amire a kapitalista rendszeren belül volt lehetőség. Nemesi származású felesége cselédjét sem fizette, helyette teherbe ejtette. Engels, hogy mentse barátját, magára vállalta. Marx család becsületes, dolgos tagjai, amerikai rokonai sikeres vállalkozók és írók voltak, hollandiai nagybátyja a világméretű Philips cég alapítója. Engels angliai emigrációjuk alatt gazdag gyáros lett, de Marx munka helyett egész életében anyját, családját, s Engelst zsarolta pénzért, vehemensen elhárította a személyes sors felelőségét s ezért, megírta a világdöngető vádiratot, a Tőkét, amiben a maga-magukfajta nyomorúságáért áthárítja a felelőséget a társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra. Ellendrukkerként bizonygatva, hogy a termelés technikai tudáson, szervezettségen és személyes szorgalmon alapuló forradalmi hatékonyságnak fokozódása, nem hozza el a tömegek jobblétét. Azt állítva, hogy a termelés hatékonyságával, nő a kizsákmányolás hatékonysága is, és a dolgozóknak, egyre csak rosszabb lesz. Engels célzott arra, helyesebb lenne az érintettekre bízni, hogy fogalmazzák meg ők követeléseiket, aztán tenni írásba a doktrínát. De a balprófétát soha nem érdekelte az érintettek véleménye. (Követőit sem érdekli az érintettek véleménye, élete, vagy esetleges halála.) Marx mindig azt színlelte, hogy tudományos alapon áll, de aki elolvassa A tőké-t, világosan látja, Marx nem értette és nem is akarta megérteni a kapitalizmust, mert nem tudós volt, így soha nem az igazság kiderítése, hanem a saját, vélt igazságának fabrikálása érdekelte. Saját sikertelenségétől feldühödve, indulataitól vezérelve, beszűkült tudatállapotban, különböző könyvekből, adatokat meghamisítva, harminc év alatt összeollózta, a maga-magukfajta felelőtlenek, érdemtelenek, alkalmatlanok „bibliáját". A tőké-t.
A saját sikertelenségét és az ipari forradalom sikerét szembeállítva, az önmegvalósításra, sikerek elérésére eredendően alkalmatlan, lényegileg reménytelen életű, kilátástalan jövőjű
személyek, a MAGA-MAGUKFAJTA FELELŐTLENEK, ÉRDEMTELENEK, ALKALMATLANOK, erkölcsi felsőbbrendűségének, vagyis a kontraszelekciónak doktrínáját fabrikálta össze.
Marx azt javasolta, hogy a társadalom, legfelelőtlenebb, legérdemtelenebb, legalkalmatlanabb rétege, a proletáriátus, törvénytelenül, forradalmi erőszakkal vegye át a hatalmat és vezesse a társadalmat, így nem lesz a „kizsákmányolt" áldozata, a sikeres ipari forradalomnak. Ez a balvallás a gyakorlatban katasztrófának, tudományos, gazdasági, politikai, erkölcsi csődnek bizonyult, de rendkívül nagy felforgató tudat alatti érzelmi hatása lett, mert sokaknak nagyon tetszik a könnyű felelőtlen megoldás, ahogy saját sikertelenségükért, családjuk nyomorúságáért, átháríthatják a felelőséget, másokra, a sikeresebb egyénekre, a többségi társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra.
Mivel, Marx nem volt tudós, így a zsidó vallástól szabadosan kölcsönzött teóriákat. Nikolaj Berdjajev: (1874-1948) orosz filozófus pályáját, mint kanonizált marxista ideológus kezdte, de felvilágosult és 1922-ben emigrálni kényszerült, Párizsban telepedett le. Szoros kapcsolatot tartott fenn a francia szellemi körökkel. Részlet: A KOMMUNIZMUS IGAZSÁGAI ÉS HAZUGSÁGAI könyvéből. A proletáriátus messiási küldetésre vonatkozó marxi teória fő vonása: Isten választott népének tulajdonságait a proletáriátusra ruházzák át. Marx zsidó származású volt, aki ugyan elhagyta atyái hitét, lelke mélyén azonban megőrizte a messiásváró reményt. Marx messianisztikus reményei megtalálták céljukat: a proletáriátust. Ebből lett az „új Izrael." „Isten választott népe," vagyis a marxi-lenini „élcsapat," amely felszabadítja és megalkotja az „eljövendő birodalmat a földön." Marx proletár kommunizmusa nem más, mint a régi Izrael szekularizált változata. Tudományos alapon lehetetlen eljutni a proletáriátus történelmi szerepének ehhez a felfogásához, itt vallásos jelleggel van dolgunk. Ez képezi a kommunista „vallás" magvát.
Marx „osztály" doktrínája adott elvi alapot az „osztályérdek" mentén a társadalom megosztására, a sikeresek kifosztására, az értelmesek elnyomására, az ellenzék, mint „osztályellenség" likvidálására. A baloldali „értékek" erőszakos, törvénytelen számonkérése azon a balfilozófián alapszik, hogy a balértékeket nem követő intézmények és egyének erkölcsileg romlottak, ezért képmutatók is, így az ellenük folytatott erőszakos, törvénytelen, embertelen küzdelem pedig a lehető „legnemesebb és legerkölcsösebb" cselekedet. A baloldal igazi veszélye abban rejlik, hogy a meglévő intézményeket vélt/valós tökéletlensége folytán el akarják pusztítani, egy tökéletesnek, felsőbbrendűnek propagált társadalom ígéretével. Nem hagyományos, vagy tudományos választ ad a problémákra, hanem a társadalmi intézményekben, hagyományokban lévő romlottsággal és erkölcstelenséggel magyarázza azt, az eredendően "jó" egyén felszabadítása a romlott intézmények elnyomása és uralma alól. Ezek azok a balértékek, amely a többséget, de főleg a társadalom legértékesebb rétegeit tették áldozattá.
S ezek azok a balértékek, mely elcsábította az opportunista „értelmiséget," s ők kötik össze a törvénytelen, hazug, hazaáruló, kapzsi baloldalt, a deviáns, perverz, abszurd kapzsi liberálissal, de a tömegekre is nagy romboló hatást gyakorolnak, mert olyan szuggesszív csapat erővel tudják nyomni, a betegesen hazug propagandájukat, hogy aki kritizálni meri őket, még az látszik hazugnak.
Az „értelmiség" kedvenc témája a család, a férfi-nő és a gyermekek kapcsolata. A családi viszonyokat, balos „osztályharcként" jelenítik meg, ahol a férfi, a bivalyerős, otromba, durva, ostoba, erőszakos, brutáliselnyomó "osztályellenség", a nő és a gyerekek a gyenge kiszolgáltatott, elnyomott, terrorizált, felszabadítandó, emancipálandó egyének, majd a "felszabadított, emancipált" egyének betuszkolása az „értelmiségi" ellenkultúrát fogyasztók táborába. Ahol a deviáns, antiszociális, parazita, opportunista személyek, kisebbségek, szubkultúrák, a szélsőség, élősdiség, deviancia, hazugság, abszurditás, irracionalitás, tudomány s józanész ellenesség a „pozitív minták".
A konzervativizmus nem az önérdekű, erőszakos „élcsapat" pártállama, nem az önimádó opportunista „értelmiség" demagóg doktrinális rendszere, mint a messianisztikus liberalizmusok és szocializmusok. Ezen demokratikus s toleráns természetéből kifolyólag nagyon sokszínű, hely, idő és nemzeti, sőt egyéni alkat szerint is. Ezért rosszindulatú propaganda, bármiféle kapcsolatot szuggerálni a demagóg nemzeti szocialista, vagy egyéb szélsőséges jobboldali radikalizmusok, és a konzervativizmus között. A konzervatívok igazsága nem forradalmi erőszakkal fog győzedelmeskedni, a hangos, hazug, erőszakos kapzsi kisebbségek előnyére és a csendes többség hátrányára, hanem demokratikus evolúcióval. A bal-liberális hazugságok ostoba hívei és opportunista haszonélvezői lassan kihalnak. A fiatal információs generációk többsége már nem lesz vevő a proletár tudatlanságra, és az „értelmiség" korrupciójára épített balhitre, így rövidesen kisebbségbe kerülnek. A konzervatív oldal azért áll szemben a szélsőséges, opportunista, messianisztikus, demagóg bal-liberálissal, mert nincs és nem lesz tökéletes világ, így nem kell forradalmi társadalom átalakítás sem, csak javításokra, jobbításokra van szükség és lehetőség, ám ezért a bal-liberális oldal azonnal, maradi, mucsai, erkölcstelen, megalkuvó, összeesküvő, és az emberiséget tönkretevőnek bélyegzi, ez a szélsőséges bal-liberális oldal jellemző haszonszerző politikai taktikája. A fő összetartó ereje az antiszemitizmus-holokauszt, a fasizmus-nácizmus gyűlölet propaganda, az ellenzéket eredendően bűnösnek, (nép) ellenségnek bélyegezik, és non stop boszorkányüldözést folytat ellene. A fizikai megsemmisítésről már le kellett szokniuk, de az intellektuálisan megsemmisítő érvelésről azonban nem. Tudják ugyanis, hogy az érvek egyenlő mérlegelése esetén alulmaradnának. Ez az „értelmiség" szellemi terrorizmusa.
Fel kell ismernünk a tudatlanságra, hazugságra, felelőtlenségre épített, messianisztikus „értelmiségi" demagógia veszélyét. Miszerint minden földi rossz, megszűntethető, egyszer s mindenkorra, csak minden áron s minden eszközzel az „élcsapatnak" a kezébe kell ragadnia a hatalmat. Ez a balgondolat jelenik meg a jakobinusoknál a „felvilágosult élcsapat" majd a kommunistáknál a „kommunista élcsapat" fogalmával. Ez a demagógia bátorítja fel a baloldalt arra, hogy a társadalmi intézmények, az egyház és állam tekintélyét megkérdőjelezze, megtámadja, és el is pusztítsa. Ezért a baloldal cselekvési alapelve az összeesküvés, felforgatás, majd a rombolás, legyen ez akár fizikai, mint a francia, vagy az orosz forradalom esetében, akár szellemi, vagy éppen művészeti-esztétikai, és lehet mindez együtt. A forradalmi erkölcsiség doktrínája, mely a baloldal által kiagyalt „élcsapat" felsőbbrendűsége nevében bírálja a már meglévő, általuk tökéletlenek, elpusztítandónak bélyegzett viszonyokat. Mivel szerintük a tökéletesség nem bírálható, nem vonható felelőségre, így a baloldal sem. Ez a felelőtlen, önérdekű baldoktrína vezethetett el oda, hogy az egyes kommunista államok bőségesen kimerítették mind az emberiség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát.
1. Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nemzeti szocializmus, a nácizmus áldozatai, illetve különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán?
2. Miért nem folytatják le a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus, a bolsevizmus nürnbergi perét?
3. Miért nincsenek következményei a baloldal barbarizmusának? Hiszen a számok magukért beszélnek! A nemzeti szocializmus, a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot, a nemzetközi szocializmus, a kommunizmuséra ennek a négyszeresét, 100 milliót írhatunk. Az áldozatok számának nagyságrendje miatt is jogosnak véljük, a felelősség kérdésének felvetését.
4. Van-e különbség aközött, hogy valakit faji alapon a nácik, a nemzeti szocialisták, vagy osztályalapon a kommunisták, a nemzetközi szocialisták taszítanak ki a társadalomból és ölnek meg?
5. Van-e valami alapvető különbség a nácizmus, a nemzeti szocializmus hatmillió zsidó áldozata és a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus százmillió áldozata között.
6. Érdekli-e az áldozatot, hogy azért ölik meg, mert zsidó, vagy azért, mert kulák?
7. Kikből növekedett 1945 tavaszától őszéig, szűk fél év alatt 200-ról 250 ezerre, Rákosi pártjának létszáma? Csak nem a felelősségre vonást elkerülni szándékozó kisnyilasokból? De igen!
8. Kik ölték meg hazánkban a legtöbb baloldalit? Csak nem a baloldali kormányok? De igen!
9. 1945-ben azt hazudták, hogy a Szovjetunió maga a paradicsom és a tömeggyilkos Sztálin dicsőségét zengő verseket írogattak.
10. 1960-ban azt hirdették, hogy a gyarmati rendszer felbomlása csodásan megoldja a tengeren túli népek gondjait. A tömeggyilkos Fidel Castro, Ho Si Minh és Mao jogos harcát dicsőítették.
11. 1968-ban azt hangoztatták, hogy a jólét a mindenféle kötöttség eltörléséből keletkezik. 1975-ben tömeggyilkos Pol Pot kambodzsai hatalomátvételétől voltak elragadtatva.
12. 1992-ben meg voltak győződve arról, hogy a nemzetállamnak vége.
13. 1999-ben kijelentették, hogy a család és az erkölcs elavult fogalom. Ugyanakkor a polgári gondolkodók tudták, hogy Sztálin, Mao vagy Pol Pot bűnös tömeggyilkos rendszert irányít, azt hangsúlyozták, hogy a forradalmi szakítás mítosza soha nem vezetett máshoz, csak véres terrorhoz és katasztrófákhoz. A nemzeteket, a hagyományokat, a kultúrákat és a vallásokat nem lehet egy tollvonással eltörölni.
Az öncélú, opportunista bal-liberális oldalnak és csicskás „értelmiségének" semmilyen vívmánya nincs, ami megvédhetné. Hitük a hazugság, a tudatlanságra alapított balhit. Igéjük az irigység. Filozófiájuk a megosztás, a felforgatás, a fosztogatás, a rombolás, a szellemi és fizikai terror.
Alekszandr Szolzsenyicin, akinek nem volt a kezében hatalmi eszköz, hogy azt a kommunisták és az opportunista „értelmiség" ellen fordítsa, egyedül a kimondott és leírt igaz szó hatalmával törte át a hazugság falát. „Mindennapos hazugság nálunk nem a züllött jellemek szeszélyéből fakad, hanem ez a létezés formája, bármely ember mindennapos boldogulásának előfeltétele. A hazugság nálunk része az államrendszernek, az egyik legfontosabb összetartó kapocs, milliárdnyi egymásba kapaszkodó kis horogból áll, úgyhogy mindenkire jut vagy néhány tucat. A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."
(X)
.
.png)
Bűzlő tetem az ország szemétdombján, porlik-oszlik visszavonhatatlanul.
