2009. február 21., szombat

Rózsa-Flores Eduardo – Ágoston Dániel : Chavez győzött. Meghalt a demokrácia. Éljen a háború!!!

.
„SZOCIALIZMUS”, VAGY HALÁL

A Pinochet diktatúra alatt volt egy vicc, ami arról szólt, hogy a chilei diktátor állami látogatásra megy Bolíviába, nemzetének régi riválisához. Az állami vacsorán a bolíviai elnök bemutatta chilei vendégének Señor ezt-és-ezt, mint a Bolíviai Haditengerészet vezetőjét. Pinochet csúfolódva forgatta szemeit a tenger nélküli ország miniszterére, és gúnyos hangon azt kérdezte: Maga a tengerészeti miniszter? A bolíviai elnök erre szemrebbenés nélkül azt felelte: Hol itt a probléma? Maguknak meg igazságügyi miniszterük van!

Nos e vicc értelemben, ha Hugó Chavez úgy szeretné magát beállítani, mint igaz szocialistát, aki maga magában hazája fegyveres erőinek mozgatórugója, akit eskü kötelez, a forradalom és a szocializmus bátor, harcias képviselőinek, a munkásosztály hivatott védelmezője, akkor ezt bátran megteheti. De csak akkor, és csak abban az esetben ha Gyurcsány Ferencet a demokrácia igaz beszédű védelmezőjének kiáltjuk ki. Ebben az esetben Hugó Chavez-t is akár aposztrofálhatjuk úgy, mint a szocializmus utolsó akcióhősét, nem igaz?

Voltak már rossz arcú pofák a történelemben, akik szocialistának tartották magukat. Sztálintól, Pol Poton keresztül az ifjabb Mussoliniig széles a skála.

Chavez-t viszont aligha sorolhatjuk ebbe a körbe, bár jóképűnek éppen ő sem nevezhető. Ennek a bukott alezredesnek (puccsizmusa miatt rúgták ki a venezuelai fegyveres erők kötelékéből) államkoncepciója egyféle fúziója a peron-i és a fidel-i rendszereknek, megfűszerezve némi Woody Allen-es Banánköztársasággal. Rakjuk össze, keverjük meg és készen is van Venezuela.

Mindenki hallotta a szép mesét, mikor a két nevezetes, Marx és Engels, nagyot álmodott, s meghatározta a poszt-kapitalista világ szépséges, áhított fölállását azzal együtt, hogy kiknek is kellene vezetnie azt.
Ne kecsegtessük magunkat, a poszt-kapitalista szocializmus utópiája már ott elbukott, hogy a megalkotóját és atyját Karl Marxnak nevezték. Ismerjük a baloldaliság mibenlétét, látjuk mit tettek és tesznek a mai napig is. Szögezzük le, hogy a „szocialisták” egyrészt nem szocialisták (de legyünk korrektek politikailag, és nevezzük őket annak), másrészt sosem szerepelt értékrendjükben a szociális érzékenység, viszont annál inkább a saját, a mozgalom érdekei, illetve az elvtársak személyes boldogulása. Szép dolog az összetartás, de a csalánt a máséval tessék verdesni.

Venezuela tehát aligha definiálható szocialista államként. Sajnos, vagy sem, a valóság és minden tény alapján a Chavez-félék „demokratikus”, és „egyenlőségre törekvő” személyek termelik ki a szocialisták új generációját, amely még annyira sem áll rokonságban az eredeti, klasszikus szocializmussal, így bátran mondhatjuk, nagyobb szarban vagyunk, mint „elődeinek” idején. Ezt látjuk is, érezzük is, rendkívül büdös is.

Chavez - kihasználva az állami inkumbens erőforrásait teljesen ellenőrzése alá vonva a politika minden ágát, illetve a média jelentős részét, manipulálva ezzel a mozgatóerőt jelentő olaj patronátust – múlt vasárnap szín tiszta győzelmet aratott azon a népszavazáson, amelynek alapján gyakorlatilag az idők végtelenségéig a hatalomban tarthatja saját magát. Tizenöt éve áll a kormányzás élén, mandátuma elvileg 2013-ban járt volna le. Ilyen ez a szocialista. Nem képes távozni az addiktív hatalomból és mindent megtesz azért, hogy megtartsa azt. Ismerős ugye?
Lényegében a szavazást demokratikusnak nevezhetjük, mivel többé-kevésbé megfelelt a világ egyéb részein is elfogadott, illetve alkalmazott demokratikus játékszabályoknak. Ezzel Chavez demokratikusan – ez alatt természetesen a chavez-i „irányított demokráciát” értjük, amely a kommunista Kuba, a forradalom védelmére alakult bizottságainak „demokráciája”, ami egyenértékű, vörös banánköztársasági változata a (hála az Égnek, merthogy nem a népnek!) rég kimúlt „népi demokráciáknak” , amiben - véglegesen (!) is újraszavaztatta magát.

Két gyilkos majom a klubból avagy a a tanítvány és a mester

De még mielőtt bárki megpróbálna bármit is az itt leírt szavakba bele magyarázni, leszögezzük: Chavez törvényes és legális uralkodója Venezuelának! Érvényesen megválasztott, törvényesen megválasztott, megfelelően megválasztott… és így tovább, és így tovább.
– Amikor a cikkünket írni kezdtük, még nem tudtuk azt, mi lesz a venezuelai ellenzék álláspontja a népszavazás után: minden kritika és megjegyzés nélkül, gyáván és gerinctelenül, elfogadták a végeredményt. Végül is az ellenzéknek is élnie kell valamiből, és hát minek vegye át a hatalmat, mikor egy akkora strukturális válság közeledik Venezuelában, mely azzal fenyeget, kő kövön nem marad majd... sem hatalmat gyakorló politikus a helyén. Ismerős ez is, ugye?

A népszavazás végeredményének kihirdetése után pár nappal, nyilvánosságra került néhány videó felvétel, amelyen azt látni, hogy a venezuelai fegyveres erők katonai szavazatokkal teli urnákat égetnek el, semmisítenek meg a szavazatok megszámlálása előtt. Hurrá és taps az ellenzéknek! Az eredmény kihirdetve, nincs mit tenni, de azért közzé tesszük, milyen országos disznó ez a felkapaszkodott senki, akit Chaveznek hívják... Hum, és még egyszer hum... Rémlik nekünk valami kikerülhetetlen párhuzam a 2002-es magyarországi választásokkal... elcsalt választások természetesen, és mi, a nem „hivatalos” ellenzék, a majdani csőcselék, szóba is tettük ezt: hogy igenis csaltak az elvtársak. Sőt. Híd blokádunk is volt. Majd az országos választási-csalási bizottság közölte: igenis, elő fordulták szabálytalanságok... de nincs mit tenni, mert a szavazatokat a törvény előírta időben és módon megsemmisítették. A királynő lojális - és zsírós fotelját féltő - ellenzéke szépen kussolt.
Nohát, nohát... mik vannak...

A venezuelai "demokratikus" diktátor

Chavez egy héttel ezelőtt uralkodóvá avanzsált. De ahogy a fent említettek közül bár semelyik pont nem mond ellent nyilvánvaló győzelmének, vagy nem vonja kétségbe azt, - ezt a korábban leírt botrányos szabálytalanságok megismerése előtt írtuk! - ne felejtsük el, hogy Chaveznek soha, egyetlen percig nem volt esze ágában sem elhagyni hivatalát - legalábbis élve nem (ismerős ugye?)
Az általa bitorolt pluralizmus, a vitán felüli egyetértés személyével kapcsolatban és az őt övező konszenzus a kormányzat legfontosabb szintjein valami olyasmit jelent, ami minden, de nem ünnepelni való és semmi biztatót nem vetít előre Venezuela jövőjével kapcsolatban. Mint a mi esetünkben is, merthogy a hatalmat betegesen imádó és hozzá eszelősen ragaszkodó ”magyar” Néró akinek uralkodásának legitimitását nem lehet vitatni - mondja a hajbókoló, opportunista ellenzék - mert akkor, jaj mi lenne az intézményes demokráciával?...

Törvényes vagy sem, demokratikus vagy nem, Chavez mindent megtett annak érdekében, hogy megvalósítsa hivatali örökkévalóságáról szóló törvényi elképzeléseit.
Ennek pedig barátaim, semmi köze a valódi szocializmushoz.
Egy magára valamit is adó szocializmusban a nép hatalma széles(ebb) körű, nem pedig teljesen állami.

A "magyar" "demokratikus" diktátor

Nagyobb az átláthatóság, nem pedig kisebb. A hatalom széleskörűen megosztott, nem pedig egy önimádó őrült kezében centralizált, aki vasárnaponként öt órán keresztül beszél a TV-ben, „mocskos terroristázva és fasisztázva”, mindenkit, aki kritizálni meri őt. Ismerős jelenség ez ugye?
A különbség, hogy Magyarországon még nem érett be ez a fajta Chavez-gyümölcs. De érik... és savanyú lesz. Nagyon. Sőt, mint ama bizonyos magyar narancs... Az ellenzék meg majd segít ahhoz... megmagyarázza hogy: savanyú is, keserű is, nevetséges is, összességében szar az egész, de a miénk, és a „demokratikus stabilitás érdekében” be kell azt kapni, kedves polgártársak, mert ellenkező esetben „leszen itten rendes káosz ám, és jönnek ezek a forró fejű nacionalista - fasiszták, stb. és mindent a fejére állítanak majd. Nem akarjuk mi ezt, ugye?"

Tény, hogy a mélynövésű alezredeske hatalomba kerülésének idején, az ellenzéket kétes és korrupt oligarchák vezeték, irányították, ami egy Chavez-félé gátlástalan demagógnak olyan jól jött, mint egy falat szalámi az éhező remetének.
A dolgok viszont sokat változtak az utóbbi öt év alatt. A venezuelai ellenzék kiszélesedett, szervezettebb lett és megerősödött, szélesebb körben működik, a hagyományos jobboldaltól, egészen a különböző radikálisokig. Vannak demokraták, centristák, baloldaliak (a szocialisták is), akik mára már egy érett és használható pluralizmust képviselnek ellenzék gyanánt.
Ám ez ne tévessze meg senkit: ezek a demokratikusan artikulált, intézményes ellenzéki erők, korábban már leírt immanens gyávaságuk miatt – nem is lehetnek mások! - soha nem lesznek képesek a Chavez, vagy a bolíviai kamu indián – mert nem az - Morales-féle demokratikus diktatúrai elleni hathatós fellépésére. Egy egyszerű oknál fogva: az olyan hatalmat mint az előbb említett két majomszabásúét, nem lehet parlamenti demokratikus eszközökkel megtörni. Ki is merítették rég, az összes lehetséges polgári demokratikus eszközt. Mit tett erre Chavez? Mit tett a nyugat-európai ultra-liberális NGO-k kedvence és a „demokrácia megerősítésére” létrehozott különféle alapítványok – a Soros-féle Open Society, például - fő kegyeltje Evo Morales, aki nem tesz mást, minthogy ezen felforgató szervezetek által megírt forgatókönyve szerint cselekszik?

A neo-inka császár Evo Morales, Soros György, Fidel és Chavez haverja

Mindkét esetben, a polgári – vegyes népi elemekkel gazdagított, egyes esetekben - ellenzék kimerítette lehetőségeit és a teljes kifulladás felé tart. Mindkét esetben az illetékes vörös vagy vörösödő hatalom új alkotmányok kierőszakolásával válaszolt azzal az el nem titkolt céllal, hogy mindörökké kiküszöbölje a demokratikus, parlamentáris eszközökkel történő megbuktatásuknak a lehetőségét.

Azt írtuk fentebb, hogy Venezuelában az ellenzék kiszélesedett, szervezettebb lett és megerősödött. Ezt a szervezettséget bizonyítandó, most lépniük kell. Történelmük bár nem nyúlik vissza hosszú időkre, most össze kell tartaniuk, és alternatívát kell nyújtaniuk a népnek ezzel az állat Chavez-zel szemben. Mindegyiküknek ugrásra készen kell állnia, ha meg akarják akadályozni, hogy az unokáiknak ne kelljen a Chavez-t hallgatniuk harminc év múlva is.

U.I.: Most pedig ellentmondásba keveredünk – vagy mégsem - azzal, amit eddig írtunk. A nyakunkat merjük tenni rá, hogy Chavez nem fogja kihúzni még az elkövetkezendő 10 évet sem, és még talán így is sokat mondunk. Túl sok energiát feccölt a venezuelai hadseregébe és ez vezet majd a bukásához. A világgazdasági recesszió, az olaj rohamosan zuhanó ára ellen vajmi keveset tett az venezuelai elnök, ami törvényszerűen vezet a már most is jelenlévő mérhetetlen korrupcióhoz, a horrorisztikus gyilkossági arányokhoz aminek elharapózása pedig egyértelműen fogja kiváltani – inkább előbb, mint utóbb – a népek hatalmas elégedetlenségét. Szeretnénk azt hinni, hogy a társadalmi elégedetlenség áttöri a falakat, megnyitva az utat egy másik tábornok katonai puccsa előtt, nem kímélve a saját hatalmába végtelenül szerelmes diktátort. Egy ellenzéki győzelemmel, sokkal kívánatosabb véget érne a történet, ami - lássuk be - ilyen helyzetben bármikor bekövetkezhet. Egy ilyen győzelem pedig csak a javára válna mindenkinek. Nem éljenezzük és nem támogatunk puccsokat, tudván, hogy léteznek békésebb eszközök is, nem beszélve arról, hogy rosszul is kiveheti magát a dolog. De mivel szájig ér a szar, abba pedig belefulladni igen könnyű, így a jelenlegi helyzetben ez tűnik a legvalószínűbb opciónak.

A Morales-félé Vörös -naná!- Poncsók nevű terrorista csoport

Ha nem így történik Venezuela esetében, de Bolíviában is, könnyen polgárháború törhet ki, ez lehet a következő fejezet a két latin amerikai ország történelmében.
A várható következmények: Venezuelában hosszan tartó káoszra lehet berendezkedni – irtózatosan kellemetlen következményekkel a venezuelai kőolajat felhasználó országokban. Bolívia esetében pedig, egy belső fegyveres konfliktus az ország széteséséhez vezethet, és ez, olyan folyamatokat indíthat el az egész szubkontinensen melyeket ma még, nagyon kevés elemző meri hangosan elemezni, egyáltalán prognosztizálni.

A végkifejletig már nem kell sokat aludni.

Megjelent párhuzamosan ebben a blogban és testvéroldalunkon, az Ellenkultúrában
.

3 megjegyzés:

D.M. írta...

Hozzászólás a „Szocializmus vagy halál” c. íráshoz

A NIF-en is közzétett cikkben leírtakkal kapcsolatban az az álláspontom, hogyha az USA és az őt hatalmában tartó pézhatalmi klikk valakit utál és a kézivezérelt sajtója gyaláz, azt én mindenképp nagyra értékelem. Mert az ellenségem ellensége mindenképp a szövetségesem, még akkor is, ha nem angyal. (Ld.: http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3054 . Csak zárójelben: szeretnék már egy igazi, makulátlan angyallal találkozni itt a földön, de félek, hogy nincs. Ha valaki esetleg megkérdezné, hogy ilyen alapon hajlandó lettem volna-e Sztálinnal is szövetséget kötni, azt válaszolom, hogy igen, ha a körülmények azt erkölcsileg igazolnák. A kérdés feltevőjének még arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy az európai jóléti demokráciának a világháború utáni kialakulása nem a kapitalizmus érdeme, hanem a 17-es orosz forradalomé. A Szovjetunióé. Ezt fényesen bizonyítja, hogy mihelyt a Szovjetunió megbukott, azonnal elkezdték a nyugati jóléti államok felszámolását és a munkajövedelemből élők marxi értelemben vett "abszolút és relatív elnyomorítását".)


Még inkább értékelem, ha az un. „nemzetközi közösség” által kiátkozott politikus nem hunyászkodik meg, hanem szembe mer szegülni az USA pofátlanságával és nem fél leleplezni a képmutatását. Ezek közé tartozik Chavez, Ahmadinedzsád, Putyin, Nashrallah, Correa és Castro is. És nincs szükségem sem az amerikai álomra, sem az amerikai demokráciára, sem Amerika és az EU olyan kedvenceire, mint Gyurcsány Ferenc és a magyarországi négypárti horda, beleértve a Likud testvérpártját is, és legfőképp nincs kedvem a kapitalizmusra. Hogy miért? Mondja el helyettem egy nálam hivatottabb, Bogár László, itt: http://kuruc.info/r/6/29560/. A kapitalizmus nem emberhez méltó társadalom, gazdaságilag talán még rosszabb hatékonyságú, mint a szocializmus volt, fenntarthatatlan és életképtelen. Sztálin mondta, hogy a forradalom felfalja a saját gyermekeit. Én ezt az önpusztító kapitalizmusra is érvényesnek tartom. A kapitalizmus tényleges természetének a megértéséhez elég azt figyelembe venni, hogy az USA valami 25 országot bombázott a második világháború befejezése óta. Ez csak a szellemi fogyatékosokat és a gazembereket nem győzi meg állításaim igazságáról.

Vannak emberek, akik elhiszik mindegyik kurvának, hogy szűz, ha ő állítja magáról, és utána úgy is beszélnek róla, mint egy szűzről, sőt, nagy általánosságban még a szüzeket marasztalják el a kurvák helyett, mondván, hogy ilyenek a szüzek, „mint ez”. Vannak, akik elhiszik Bushnak, hogy ő demokrata és a szabadság bajnoka, ezért szidják és túlhaladottnak tartják a demokráciát, vannak, akik elhiszik Qrcsánynak, hogy ő baloldali és szocialista (miközben elfelejtik, hogy Hitler is szocialista volt, mégpedig a szó szoros értelmében sokkal inkább, mint Qrcsány), és szidják a baloldaliságot és a szocialista szemléletet, miközben ő jókat röhög magában, mert sikerült "bepaliznia" az embereket. Vannak, akik elhiszik az amerikai republikánusoknak, hogy ők, mivel konzervatívnak mondják magukat, ezért a „hagyományos, konzervatív”, keresztény erkölcs védelmezői, és képesek olyat állítani, hogy Reagan és az a Schwarzenegger - aki kötelezően bevezettette az állami iskolákban a másság pozitív értelmű oktatását és rendeletileg megszüntette az elkülönített fiú és lány WC-ket, mint az ifjúság fejlődésére káros nemi szegregációt - Amerika erkölcsi megújításán fáradozik. Vannak, akik elhiszik Olmertnek, hogy Izrael jogállam és az egész világ a szegény zsidókat bántja, míg ők csak hősiesen védekeznek a rettenetes, fundamentalista Hamasz túlereje ellen. Sajnos, az ilyen emberekkel nem tudok mit kezdeni. Akik nem adekvát fogalmakkal írják le a valóságot, azokat még szembesíteni sem lehet a valósággal. Egyébként ez a mai hazugságkultúra fő célja: annyira összezavarni a szavak jelentését, hogy az embertömegek között szó se lehessen a megértésről. Ahogy a Demokrata egyik rovatának a mottója mondja:

„Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét." (Karinthy)


Amíg nem állítottuk vissza "a szavak becsületét", azaz a mindenki számára egyértelmű jelentését, szó sem lehet megértésről, szó sem lehet összefogásról, szó sem lehet céltudatos cselekvésről, mert addig mindenki, bezárva a maga egyénien értelmezett fogalmainak a börtönébe, csak saját magát képes megérteni. Vagy még azt sem.
Ha bárkit érdekel a szavak jelentésének a tisztázására tett egyik kezdeményezés, nézze meg itt: http://www.fusz.hu/index.php?op=full&q=5292. Ha valakinek nem tetszik, tessék javítani rajta.
Az ellenségeim ellenségeiről mondottakat megfordítva is értelmezhetem: ha valaki "nemzeti színekben" azt szajkózza, amit a pénzhatalom által kézivezérelt amerikai sajtó ír, tehát az ellenségem sajtója, amelyről tudom, hogy szinte teljes egészében ellenünk is irányuló manipuláció és hazugság, annak nem csak a szavai igazságában, de a szándékai tisztességében is kételkedni kezdek, még akkor is, ha van némi igazság abban, amit leír.

A kommunista évek alatt megszoktuk pl. Castro lenézését és hülyézését. Ez egy reakció volt a részünkről az állandósult marxista agymosás ellen. Most, hogy közelről megismerve kiábrándultam a kapitalizmusból, sok vonatkozásban rehabilitálnom kellett Marxot és felismertem, hogy Castro, noha marxistaként indult, korának egyik legnagyobb államférfia volt. Gondoljuk végig: Egy kis, törpe ország, amely megőrizte a függetlenségét az USA-val szemben. Erre azt mondják sokan: „De milyen áron?” Miért? Ha lefeküdt volna az USA-nak, jobb dolguk lett volna, mint így? Jobb dolguk volt a forradalom előtt? Nem! Kuba gyarmat volt, maffia gyarmat, bűnözők gyarmata. Mi lefeküdtünk a nyugatnak és elértük, hogy ma már a kubaiaknak is jobb dolguk van, mint nekünk, pedig ellenünk nincs embargó és nem korlátozzák a kereskedelmi kapcsolatainkat, mint Kubáét. Ami rosszban Kubának része volt, az nem Castro, hanem az USA bűne. Castro „diktátor” volt! - mondják. Na és? Háborúban a rómaiak is diktátort választottak. A kubai forradalom győzelme óta Kuba az állandó katonai fenyegetettség állapotában él. Nem engedheti meg magának, hogy lemondjon a diktatúráról. És az USA-ban demokrácia van? Ahol Bush rendeletekkel kormányzott? Az a Bush, aki az USA alkotmányát „egy papírdarabnak” nevezte? Az a Bush, aki választási csalással került halomra? Az a Bush, aki minden nemzetközi szerződését megszegte? Az a Bush, aki hivatalossá tette a kínvallatást? Az a Bush, aki képes volt azt állítani, hogy az Isten parancsolta meg neki Irak megtámadását? Hány embert gyilkolt le a Castro, a gonosz diktátor, és hány embert a „jó, szabadságszerető, demokrata, humanista” Bush? Hány embert kínoztatott meg Castro és hány embert Bush? Demokráciának nevezhető egy olyan ország, ahol mindig azt választják meg elnöknek, akinek a legtöbb pénzt sikerül fölhajtania? És tessék mondani, kiknek az érdekeit fogja szolgálni egy ilyen pénzen megvásárolt elnök? Elhiszik, hogy a „néppel, a népért és a nép által” fogja gyakorolni a hatalmát?

Persze, tudom, hogy aki elhiszi, hogy Qrcsány baloldali, az ezt is képes elhinni. Aki elhiszi, hogy Qrcsány „szociálisan érzékeny”, az is képes ezt elhinni. Miért is ne? Hiszen megírta a Népszabadság, bemondta a Heti Hetes. Akkor mi kéne még?

Nem tudom, mivé fog fajulni Chavez uralma, de egyben biztos vagyok: nem Chavez fog szemenszedett hazugságokra hivatkozva háborút indítani az USA ellen, nem Chavez fog puccsot szervezni az USA elnökének a megbuktatására és nem Chavez fogja sem Iránt, sem más államokat bombázni, nem Chavez fog „preventív atomválaszcsapást” mérni más országokra, nem Chavez fog azért lebombázni és tönkretenni más országokat, hogy - úgymond – azok nehogy megtámadják az ő országát, vagy „terrorista merényleteket” szervezzenek a polgárai ellen.

Bár elmondhatnám ezt „a szabadság és demokrácia bajnokáról”, „a bátrak és szabadok hazájáról”, "az Isten választott nemzetéről", - ahogy ők minősítik öntudatos szerénységgel magukat - az Amerikai Egyesült Államokról, a földgolyónak és az emberiségnek erről az álszent, rothadó, bélpoklos, undorító fekélyéről, amely lassan az egész földgolyót megfertőzi és elpusztítja az erkölcstelenségével, a gyilkoló és pusztító gazdasági és katonai gépezetével és a gyengített urániummal. Akkor nem kellene reszketnünk a közelgő gazdasági és politikai világválságtól, a mindent elsöprő, gazdasági és politikai cunamitól.

Dohán Mihály

Hali írta...

Szia.

Figyelj, Feri!
Zsidó akartál lenni, nem ment.

Cigány akartál lenni, látod, mi lett belőle.

Bayer ne akarjál lenni, mert ez végképp nem fog sikerülni.

Vedd már végre tudomásul, mindegy, mit csinálsz, nem vagy sikeres.
Jótékonykodhatsz is, de ez a nemzet nem szeret téged. Ha van még egy
pár becsapott hülye, azokkal neked kell elszámolnod. Mi meg majd
veled.

Nem veszed fel a fizetésed - mint tudjuk a szóvivődtől -, de hát miért
is vennéd fel? Mit tettél érte? Nyomorba döntötted az országot.
Rosszul tervezett meg az Apró család, de hogy ennyire rosszul, ezt még
ők sem gondolták volna. Mindent megkaptál, ami egy
nómenklatúranemesnek jár: hitelt, titulust, rabolt villát feleséggel
együtt, sőt őrző-védő fekete sereget is. Bólogatós minisztereket, a
Janit, a Pistit, a Drazsét és újabban a komszomolos Erikát. Igaz, mást
nem érdemelsz, de ez mind nem lett volna baj, csak legalább egy kicsi
jót tettél volna. Ezt a kicsit még mindig megteheted. Sétálj fel a
Sándor-palotába, kondid, mint tudjuk és mint láttuk, megvan hozzá.
Futsz te eleget. Ígérem, annyian fognak felkísérni, hogy látni fogod,
mennyien nem állnak mögötted, de mégis vigyázni fognak rád, hogy
felérjél. Igaz, nem a csúcsra. Egyszer ebben a "kurva" országban
szerezz örömöt nekünk. Emberek millióinak keserítetted meg eddig az
életét!

Tudod, mit? Még azt is elintézem neked, hogy ne kelljen a villából
kiköltözni, pedig jól tudod, ez neked nem jár, csak a pápai ötven
négyzetméteres kégli. Emlékeztetlek: szerettem volna, hogy a sok
fölösleges pénzedből megvásárold tőlem az utókornak a sportmúzeum
részére az aranycsapat autogramos fotóját. De neked ez sem kellett.
Válaszra sem méltattál, pedig sok-sok mindent ígértél. Mára már tudom,
van neked az aranycsapat helyett saját, alumíniumcsapatod: Avar -
Vicsek, Mészáros, Dési - Vágó Bánó - Német P., Farkasházy, Bolgár,
Orosz, P. Lendvai (az idegenlégiós). Neked ez jobb csapat, mint Puskás
Öcsiék. Te őket stafíroztad ki a mi pénzünkből. Nem kerülnek majd a
halhatatlanok közé, bár már ne hallanánk őket, veled együtt!

Feri, tudom, a Bayerra nagyon haragszol, mert leírta, amit te is
tudsz. Betelt a pohár nálunk és nálatok is. Miközben arra utasítottál
mindenkit, akit még tudsz: ne vegyék a Magyar Hírlapot. Ingyenreklámot
csináltál nekünk. Hiszen akik még nem olvasták, olvasni fogják. A lap
szellemiségét fájlalod, igaz, az igazság mindig fáj. Az Echo Tv
maradhat? Vagy azt is be akarod tiltani? "Nagy elődeid" a
sajtószabadságot sokszor megsértették, ha egyáltalán volt akkor. Tudod
kire gondolok. A nép vezérére, a kopaszra és a krumplileveses Jánosra.

Feri, senki sem volt, aki azt mondja a csapatodból, ezt ne tedd, mert
ez az utolsó tánc lesz, zene nélkül? Regnálásod valóban bevonul a
magyar történelembe. Békeidőben ennyi keserűséget senki nem okozott
népének, nemzetének, mint te. Most már semmi más nem következhet, mint
hogy rombolásod után megpróbáljuk a lehetetlent: sz...ból várat
építsünk, ahol végre a nemzet a maga gazdája lehet. A számonkérést nem
úszhatjátok meg. Már nemcsak betelt, ki is csordult a pohár.


Vámos György , újságíró, műsorvezető

Hali írta...

Még egy...
Magyar Hirlap..

Van egy szavunk. Ezzel a szóval illetünk immáron hétszáz
esztendeje egy velünk élő népcsoportot. Ez a szavunk úgy hangzik:
Cigány.

"Büdös cigány!" - vetette oda Hegedűs hadnagy Sárközinek Eger
ostromakor. Aztán Hegedűs hadnagy áruló lett, és Dobó felköttette.
Sárközi, a cigány pedig vitézül harcolt Eger falain, és hős lett. Neve
ma is olvasható odafönt a várban, a hősök nevei között.

Aztán, hogy ugorjunk egy jó nagyot az idő tengerében, eljött a
közép-kelet-európai rendszerváltás reményt hozó ideje. És ezzel együtt
a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom is. S mikor leitatott és
felheccelt román parasztok ölték a magyart Marosvásárhelyen, akkor
Marosvécsről egyszer csak megjelentek a cigányok. Boronákat, ekéket
fordítottak keresztbe az országúton, hogy a hodáki román csürhe ne
tudjon bemenni a városba, és ők bizony bementek. Be Marosvásárhely
szívébe, és ezt kiabálták: Ne féljetek, magyarok, megjöttek a
cigányok!

És szétzavarták a román csürhét.

Nem tudok azóta sem úgy keresztülmenni Marosvécsen, hogy ne jusson
eszembe a vécsi cigányok nagyszerűsége, bátorsága, mellénk állása a
bajban.

Idehaza meg valamiképpen mégis baj lett.

A baj akkor kezdődött, amikor valakik kitalálták, hogy baj van a
mi hétszáz esztendős szavunkkal. És azt mondták, mostantól nincsen
cigány. Csak roma van. No, hát akkor mi most szépen, nyugodtan
kijelentjük: márpedig ez nem így van, és eztán nem így lesz. Nem
hagyjuk ellopni a szavainkat. Mi azt mondjuk, cigány, s cserébe
megígérjük, nem fogjuk követelni a világ népeitől, hogy bennünket
eztán magyaroknak nevezzenek. Áll az alku? Áll az alku.

A baj akkor fokozódott, amikor egy volt belügyminiszter egyszer
csak kitalálta, hogy mostantól a fa-, tyúk-, kenyér-, tej- meg
csokitolvaj nem tolvaj, hanem megélhetési bűnöző. És attól fogva
minden tolvaj úgy gondolta, ez jár neki. S az volt a tapasztalata,
hogy ezért már ki sem jön a rendőr. Így lett egyre bátrabb a
megélhetési bűnöző. S rákapott a "megélhetési bűnözés" ízére. Aztán
elkezdett bejárni az öregasszonyok házába a nyugdíjért. Aztán
mellékesen összeverte, később bestiálisan meg is gyilkolta az
öregasszonyokat. Aztán összeálltak hordákba a "megélhetésiek", és
lesték, melyik portán mi érik be éppen, s mentek, és betakarították a
termést ők maguk. Ha valaki szólt nekik, kiröhögték vagy megpofozták.
Volt mentelmi joguk az egészre: egy hülye belügyminiszter és két hülye
párt menlevele. Szomorú, savós szemű kis emberi jogi aktivisták
nyivákoltak a bűn mellé felmentést, és a rózsadombi villák harcos
baloldali politikusai onnét a magasból soha nem láttak mást, csak a
sok szegény, nyomorgó cigányt. És azt mondták, a szegény cigányok a
rendszerváltás vesztesei, és ők semmit sem kaptak az új világtól, hát
ezért...

Aki pedig eleve alkalmatlan az emberi együttélésre, és még
bátorítást is kap mellé, az hamar elpofátlanodik, végképp. És most itt
állunk, és ennek isszuk keserű levét...

S talán ideje megkérdeznünk, nyíltan és határozottan: mit kapott a
magyar paraszt a rendszerváltástól? Azt kapta, hogy a kommunisták
elvette földjéért az új rend adott neki kárpótlási jegyet, azt meg
becserélhette egy színes tévére. Hát ezt kapta. S mellé tönkretették,
elvették piacát, feldolgozóiparát, az árokba öntheti a tejét, és
korunk hőse, a tokás kereskedő a termelési ár felét kínálja
portékájáért. Ezt kapta a magyar paraszt, és éppen most készülnek
kilopni alóla a földjét is. No, liberálisok, mi lesz, ha a magyar
paraszt is nekiindul megélhetési bűnözni? Erre kéne válaszolni
valamit, hogy enne meg benneteket kivétel nélkül a fekete fene!

Aztán a baj tovább fokozódott, amikor a megélhetési bűnözők
agyonvertek Zámolyon egy magyar fiút. Állati módon verték agyon,
falkában, gyáván, botokkal. És akkor jöttek a liberálisok meg a
szocialisták, és egészen Franciaországig menekítették őket, miközben
köpködtek hátrafelé, hogy ez egy rasszista ország. Csak a vak, a hülye
meg a Gusztos Péter nem látta, hogy innen már csak egy lépés, hogy
bármit megengedjenek maguknak. És jött Olaszliszka, aztán most itt van
Veszprém. És mi állunk, és nem értjük, csak azt érezzük, hogy ökölbe
szorul a kezünk. S miközben kezünk ökölbe szorul, ezek még mindig
arról akarnak vitatkozni, hogy mit minek nevezünk és nevezhetünk.

Van egy nagyszerű, csodálatos ötletem, barátaim! Mi soha többé nem
vitatkozunk erről! Mi azt mondjuk eztán is, hogy cigány. Cigány a
barátunk, akit szeretünk, s akire büszkék vagyunk, s őt megvédjük
bármi áron, ahogyan Sárközi védte Eger várát. De cigány az is, aki
javainkra s életünkre tör, s őróla is megmondjuk, hogy cigány. S ha
állati módon viselkedik, akkor megmondjuk azt is. S eztán nem is
várunk tovább, remélem. Ha az állam, a mi pénzünkből fenntartott állam
nem véd meg bennünket, akkor itt az ideje, hogy megvédjük magunkat. De
ma a Kossuth téren kimondjuk, jó hangosan: nem tűrünk tovább! Sem a
meglopásunkat, sem gyermekeink, tanáraink megveretését,
meggyilkolását, sem azt, ha saját életünkre törnek. Nem tűrjük tovább!
Miképpen nem tűrjük azt sem, hogy Néró egymásnak ugrasszon bennünket
csak azért, mert a tűz fényénél szeretné megőrizni hatalmát. Nem
tűrjük, hogy Néró mondja meg, mit olvashatunk és mit gondolhatunk. Nem
így lesz, őrült császár, máshogyan lesz! Kezdhetsz szűkölni és
kucorogni!

Néró egyszer azt mondta: ha a zsidókat bántják, akkor ő zsidó, ha
a cigányokat bántják, akkor ő cigány. Értjük. Kár, hogy azt még nem
tudta kimondani: ha a magyarokat bántják, akkor ő magyar... De most már
nem kell gyakorolnod, Néró! Erre a kis időre, ugyan minek?!