Rózsa-Flores Eduardo – Ágoston Dániel : Chavez győzött. Meghalt a demokrácia. Éljen a háború!!!

.

„SZOCIALIZMUS”, VAGY HALÁL

A Pinochet diktatúra alatt volt egy vicc, ami arról szólt, hogy a chilei diktátor állami látogatásra megy Bolíviába, nemzetének régi riválisához. Az állami vacsorán a bolíviai elnök bemutatta chilei vendégének Señor ezt-és-ezt, mint a Bolíviai Haditengerészet vezetőjét. Pinochet csúfolódva forgatta szemeit a tenger nélküli ország miniszterére, és gúnyos hangon azt kérdezte: Maga a tengerészeti miniszter? A bolíviai elnök erre szemrebbenés nélkül azt felelte: Hol itt a probléma? Maguknak meg igazságügyi miniszterük van!

Nos e vicc értelemben, ha Hugó Chavez úgy szeretné magát beállítani, mint igaz szocialistát, aki maga magában hazája fegyveres erőinek mozgatórugója, akit eskü kötelez, a forradalom és a szocializmus bátor, harcias képviselőinek, a munkásosztály hivatott védelmezője, akkor ezt bátran megteheti. De csak akkor, és csak abban az esetben ha Gyurcsány Ferencet a demokrácia igaz beszédű védelmezőjének kiáltjuk ki. Ebben az esetben Hugó Chavez-t is akár aposztrofálhatjuk úgy, mint a szocializmus utolsó akcióhősét, nem igaz?

Voltak már rossz arcú pofák a történelemben, akik szocialistának tartották magukat. Sztálintól, Pol Poton keresztül az ifjabb Mussoliniig széles a skála.

Chavez-t viszont aligha sorolhatjuk ebbe a körbe, bár jóképűnek éppen ő sem nevezhető. Ennek a bukott alezredesnek (puccsizmusa miatt rúgták ki a venezuelai fegyveres erők kötelékéből) államkoncepciója egyféle fúziója a peron-i és a fidel-i rendszereknek, megfűszerezve némi Woody Allen-es Banánköztársasággal. Rakjuk össze, keverjük meg és készen is van Venezuela.

Mindenki hallotta a szép mesét, mikor a két nevezetes, Marx és Engels, nagyot álmodott, s meghatározta a poszt-kapitalista világ szépséges, áhított fölállását azzal együtt, hogy kiknek is kellene vezetnie azt.
Ne kecsegtessük magunkat, a poszt-kapitalista szocializmus utópiája már ott elbukott, hogy a megalkotóját és atyját Karl Marxnak nevezték. Ismerjük a baloldaliság mibenlétét, látjuk mit tettek és tesznek a mai napig is. Szögezzük le, hogy a „szocialisták” egyrészt nem szocialisták (de legyünk korrektek politikailag, és nevezzük őket annak), másrészt sosem szerepelt értékrendjükben a szociális érzékenység, viszont annál inkább a saját, a mozgalom érdekei, illetve az elvtársak személyes boldogulása. Szép dolog az összetartás, de a csalánt a máséval tessék verdesni.

Venezuela tehát aligha definiálható szocialista államként. Sajnos, vagy sem, a valóság és minden tény alapján a Chavez-félék „demokratikus”, és „egyenlőségre törekvő” személyek termelik ki a szocialisták új generációját, amely még annyira sem áll rokonságban az eredeti, klasszikus szocializmussal, így bátran mondhatjuk, nagyobb szarban vagyunk, mint „elődeinek” idején. Ezt látjuk is, érezzük is, rendkívül büdös is.

Chavez - kihasználva az állami inkumbens erőforrásait teljesen ellenőrzése alá vonva a politika minden ágát, illetve a média jelentős részét, manipulálva ezzel a mozgatóerőt jelentő olaj patronátust – múlt vasárnap szín tiszta győzelmet aratott azon a népszavazáson, amelynek alapján gyakorlatilag az idők végtelenségéig a hatalomban tarthatja saját magát. Tizenöt éve áll a kormányzás élén, mandátuma elvileg 2013-ban járt volna le. Ilyen ez a szocialista. Nem képes távozni az addiktív hatalomból és mindent megtesz azért, hogy megtartsa azt. Ismerős ugye?

Lényegében a szavazást demokratikusnak nevezhetjük, mivel többé-kevésbé megfelelt a világ egyéb részein is elfogadott, illetve alkalmazott demokratikus játékszabályoknak. Ezzel Chavez demokratikusan – ez alatt természetesen a chavez-i „irányított demokráciát” értjük, amely a kommunista Kuba, a forradalom védelmére alakult bizottságainak „demokráciája”, ami egyenértékű, vörös banánköztársasági változata a (hála az Égnek, merthogy nem a népnek!) rég kimúlt „népi demokráciáknak” , amiben - véglegesen (!) is újraszavaztatta magát.

Két gyilkos majom a klubból avagy a a tanítvány és a mester

De még mielőtt bárki megpróbálna bármit is az itt leírt szavakba bele magyarázni, leszögezzük: Chavez törvényes és legális uralkodója Venezuelának! Érvényesen megválasztott, törvényesen megválasztott, megfelelően megválasztott… és így tovább, és így tovább.
– Amikor a cikkünket írni kezdtük, még nem tudtuk azt, mi lesz a venezuelai ellenzék álláspontja a népszavazás után: minden kritika és megjegyzés nélkül, gyáván és gerinctelenül, elfogadták a végeredményt. Végül is az ellenzéknek is élnie kell valamiből, és hát minek vegye át a hatalmat, mikor egy akkora strukturális válság közeledik Venezuelában, mely azzal fenyeget, kő kövön nem marad majd... sem hatalmat gyakorló politikus a helyén. Ismerős ez is, ugye?

A népszavazás végeredményének kihirdetése után pár nappal, nyilvánosságra került néhány videó felvétel, amelyen azt látni, hogy a venezuelai fegyveres erők katonai szavazatokkal teli urnákat égetnek el, semmisítenek meg a szavazatok megszámlálása előtt. Hurrá és taps az ellenzéknek! Az eredmény kihirdetve, nincs mit tenni, de azért közzé tesszük, milyen országos disznó ez a felkapaszkodott senki, akit Chaveznek hívják... Hum, és még egyszer hum... Rémlik nekünk valami kikerülhetetlen párhuzam a 2002-es magyarországi választásokkal... elcsalt választások természetesen, és mi, a nem „hivatalos” ellenzék, a majdani csőcselék, szóba is tettük ezt: hogy igenis csaltak az elvtársak. Sőt. Híd blokádunk is volt. Majd az országos választási-csalási bizottság közölte: igenis, elő fordulták szabálytalanságok... de nincs mit tenni, mert a szavazatokat a törvény előírta időben és módon megsemmisítették. A királynő lojális - és zsírós fotelját féltő - ellenzéke szépen kussolt.
Nohát, nohát... mik vannak...

A venezuelai "demokratikus" diktátor

Chavez egy héttel ezelőtt uralkodóvá avanzsált. De ahogy a fent említettek közül bár semelyik pont nem mond ellent nyilvánvaló győzelmének, vagy nem vonja kétségbe azt, - ezt a korábban leírt botrányos szabálytalanságok megismerése előtt írtuk! - ne felejtsük el, hogy Chaveznek soha, egyetlen percig nem volt esze ágában sem elhagyni hivatalát - legalábbis élve nem (ismerős ugye?)
Az általa bitorolt pluralizmus, a vitán felüli egyetértés személyével kapcsolatban és az őt övező konszenzus a kormányzat legfontosabb szintjein valami olyasmit jelent, ami minden, de nem ünnepelni való és semmi biztatót nem vetít előre Venezuela jövőjével kapcsolatban. Mint a mi esetünkben is, merthogy a hatalmat betegesen imádó és hozzá eszelősen ragaszkodó ”magyar” Néró akinek uralkodásának legitimitását nem lehet vitatni - mondja a hajbókoló, opportunista ellenzék - mert akkor, jaj mi lenne az intézményes demokráciával?...

Törvényes vagy sem, demokratikus vagy nem, Chavez mindent megtett annak érdekében, hogy megvalósítsa hivatali örökkévalóságáról szóló törvényi elképzeléseit.
Ennek pedig barátaim, semmi köze a valódi szocializmushoz.
Egy magára valamit is adó szocializmusban a nép hatalma széles(ebb) körű, nem pedig teljesen állami.

A "magyar" "demokratikus" diktátor

Nagyobb az átláthatóság, nem pedig kisebb. A hatalom széleskörűen megosztott, nem pedig egy önimádó őrült kezében centralizált, aki vasárnaponként öt órán keresztül beszél a TV-ben, „mocskos terroristázva és fasisztázva”, mindenkit, aki kritizálni meri őt. Ismerős jelenség ez ugye?
A különbség, hogy Magyarországon még nem érett be ez a fajta Chavez-gyümölcs. De érik... és savanyú lesz. Nagyon. Sőt, mint ama bizonyos magyar narancs... Az ellenzék meg majd segít ahhoz... megmagyarázza hogy: savanyú is, keserű is, nevetséges is, összességében szar az egész, de a miénk, és a „demokratikus stabilitás érdekében” be kell azt kapni, kedves polgártársak, mert ellenkező esetben „leszen itten rendes káosz ám, és jönnek ezek a forró fejű nacionalista - fasiszták, stb. és mindent a fejére állítanak majd. Nem akarjuk mi ezt, ugye?"

Tény, hogy a mélynövésű alezredeske hatalomba kerülésének idején, az ellenzéket kétes és korrupt oligarchák vezeték, irányították, ami egy Chavez-félé gátlástalan demagógnak olyan jól jött, mint egy falat szalámi az éhező remetének.
A dolgok viszont sokat változtak az utóbbi öt év alatt. A venezuelai ellenzék kiszélesedett, szervezettebb lett és megerősödött, szélesebb körben működik, a hagyományos jobboldaltól, egészen a különböző radikálisokig. Vannak demokraták, centristák, baloldaliak (a szocialisták is), akik mára már egy érett és használható pluralizmust képviselnek ellenzék gyanánt.

Ám ez ne tévessze meg senkit: ezek a demokratikusan artikulált, intézményes ellenzéki erők, korábban már leírt immanens gyávaságuk miatt – nem is lehetnek mások! - soha nem lesznek képesek a Chavez, vagy a bolíviai kamu indián – mert nem az - Morales-féle demokratikus diktatúrai elleni hathatós fellépésére. Egy egyszerű oknál fogva: az olyan hatalmat mint az előbb említett két majomszabásúét, nem lehet parlamenti demokratikus eszközökkel megtörni. Ki is merítették rég, az összes lehetséges polgári demokratikus eszközt. Mit tett erre Chavez? Mit tett a nyugat-európai ultra-liberális NGO-k kedvence és a „demokrácia megerősítésére” létrehozott különféle alapítványok – a Soros-féle Open Society, például - fő kegyeltje Evo Morales, aki nem tesz mást, minthogy ezen felforgató szervezetek által megírt forgatókönyve szerint cselekszik?

A neo-inka császár Evo Morales, Soros György, Fidel és Chavez haverja

Mindkét esetben, a polgári – vegyes népi elemekkel gazdagított, egyes esetekben - ellenzék kimerítette lehetőségeit és a teljes kifulladás felé tart. Mindkét esetben az illetékes vörös vagy vörösödő hatalom új alkotmányok kierőszakolásával válaszolt azzal az el nem titkolt céllal, hogy mindörökké kiküszöbölje a demokratikus, parlamentáris eszközökkel történő megbuktatásuknak a lehetőségét.

Azt írtuk fentebb, hogy Venezuelában az ellenzék kiszélesedett, szervezettebb lett és megerősödött. Ezt a szervezettséget bizonyítandó, most lépniük kell. Történelmük bár nem nyúlik vissza hosszú időkre, most össze kell tartaniuk, és alternatívát kell nyújtaniuk a népnek ezzel az állat Chavez-zel szemben. Mindegyiküknek ugrásra készen kell állnia, ha meg akarják akadályozni, hogy az unokáiknak ne kelljen a Chavez-t hallgatniuk harminc év múlva is.

U.I.: Most pedig ellentmondásba keveredünk – vagy mégsem - azzal, amit eddig írtunk. A nyakunkat merjük tenni rá, hogy Chavez nem fogja kihúzni még az elkövetkezendő 10 évet sem, és még talán így is sokat mondunk. Túl sok energiát feccölt a venezuelai hadseregébe és ez vezet majd a bukásához. A világgazdasági recesszió, az olaj rohamosan zuhanó ára ellen vajmi keveset tett az venezuelai elnök, ami törvényszerűen vezet a már most is jelenlévő mérhetetlen korrupcióhoz, a horrorisztikus gyilkossági arányokhoz aminek elharapózása pedig egyértelműen fogja kiváltani – inkább előbb, mint utóbb – a népek hatalmas elégedetlenségét. Szeretnénk azt hinni, hogy a társadalmi elégedetlenség áttöri a falakat, megnyitva az utat egy másik tábornok katonai puccsa előtt, nem kímélve a saját hatalmába végtelenül szerelmes diktátort. Egy ellenzéki győzelemmel, sokkal kívánatosabb véget érne a történet, ami - lássuk be - ilyen helyzetben bármikor bekövetkezhet. Egy ilyen győzelem pedig csak a javára válna mindenkinek. Nem éljenezzük és nem támogatunk puccsokat, tudván, hogy léteznek békésebb eszközök is, nem beszélve arról, hogy rosszul is kiveheti magát a dolog. De mivel szájig ér a szar, abba pedig belefulladni igen könnyű, így a jelenlegi helyzetben ez tűnik a legvalószínűbb opciónak.

A Morales-félé Vörös -naná!- Poncsók nevű terrorista csoport

Ha nem így történik Venezuela esetében, de Bolíviában is, könnyen polgárháború törhet ki, ez lehet a következő fejezet a két latin amerikai ország történelmében.
A várható következmények: Venezuelában hosszan tartó káoszra lehet berendezkedni – irtózatosan kellemetlen következményekkel a venezuelai kőolajat felhasználó országokban. Bolívia esetében pedig, egy belső fegyveres konfliktus az ország széteséséhez vezethet, és ez, olyan folyamatokat indíthat el az egész szubkontinensen melyeket ma még, nagyon kevés elemző meri hangosan elemezni, egyáltalán prognosztizálni.

A végkifejletig már nem kell sokat aludni.

Megjelent párhuzamosan ebben a blogban és testvéroldalunkon, az Ellenkultúrában
.