2009. március 30., hétfő

Rózsa-Flores Eduardo: Meghalt a cselszövő! Gyurcsány Ferenc halott!

.
Bűzlő tetem az ország szemétdombján, porlik-oszlik visszavonhatatlanul.
Az, aki az mkp-mszmp-mszp-t akarta feltámasztani nem lélegzik többé.
Émelyítő szagát mindenhol érezni.
(Nekrológ-féle egy szólamban – karral vegyítve - Bemutató az országos elhantolás után, 2009. Március ...)

A hulla annyit tett önmagáért hazát hazudván…
Felsorolni mindent szinte lehetetlen.
Mint tébolyult, se lát, se hall e hízelgéstől elvakult…
Már akkor milliárdokat lopott, mikor a sz.ros kommunista seggnyalói apró morzsákért marcangolták egymást. A sz..ból hazudta össze nekik a 2006-os választást és a hatalmat. Mindent megtett a hatalomért: szlovák terroristákkal fenyegetőzött, szilvásyval kirámoltatta kádár sírját, annyi a kordon évek óta már az egész országban hogy lépni sem lehet, de most már a kordonok közt is hullaszag terjeng…utat nyit magának a szag a rácsokon is át…röpül….szálldoss

KAR
Már szinte senki nem hitt neki,
kit ostorul küldött reánk az ég ura,
Helytartónak nem ösmeri
közülünk egyik is soha,
mi nem ismerjük el soha,
ez idegen latort, e gazt, soha!

De ő mégis, hősiesen mindent megpróbált. Még a rendőrpalotába is belelövetett. De a sok értetlen kommunistával nem tudott igazi nagy reformokat csinálni.
De őt nem lehetett kicsinálni, mint medgyessyt! Kitartott. Tömegbe lövetett. Szemeket folyatott…Porig égett a remény…
Pökhendin átvette a törpétől, és keresztbe tett karokkal,
eszelősen kiáltozta az alatta fuldokló városnak: Na és?!

Ám most már vége

KAR
Ne tovább, ne merészeld! te pártos, fattyú, gaz!
- azt mesélik, rebesgetik, elszabadult a Gólem és tévedésből –vagy irigységében, ki tudja és kit érdekel ez már- fejbe csapta!-
Egyszerre és mindenkorra hulla lett.
És mint minden hullának
Ennek is egy a sorsa: a rothadás, foszlás, átváltozás, beolvadás…eltűnés.

KAR
Jönnek elő csillogó szemekkel az elnyomottak,
a megnyomorítottak,
hinni nem akarván még:

Hinni kell, mert akarunk hinni. Higgyünk hát!

KAR
Síri csend ül ajkain,
földi sorsa már betelt,
Átkozott volt élete,
átkozottabb véget lelt...
Ártatlanok vérszopója
így pusztuljon, így vesszen!
Testét puszta föld,
Lelkét(?!) a pokol várja most!
Meghalt a cselszövő,
nem dúl a rút viszály,
országunk élni fog,
Most virrad fényes nap.
Bő áldás hullott ránk!
Így vesszen minden hitvány,
s kit balsors oly rég tép,
Szebb hajnalt érjen
végre már e nép!
Új nap kél, ó, magyar!
Meghalt a cselszövő
nem dúl a rút viszály,
országunk élni fog,
Most virrad fényes nap.

Vonulnak hosszú sorokban, kezükben pálmalevelet, frissen kivirágzott ágat…

Higgyetek Testvéreim! Vége a dalnak. Egyszerre és mindenkorra vége! Döntsétek le a megemelt falakat, nyújtsatok kezet egymásnak, kell az újjáépítéshez a sok erős kar!

Énekeljen búcsúzóul újra a kar:

(a hyper modern sosem-látott-fúró-fúrta vég nélküli, istentelen mélységű gödörbe eresztik éppen a dobozt a szörnyeteggel a belsejében)

KAR
Tegnap ez a dal volt
neked szánva

Báb vagy - voltál

Királyunk egy báb
őt dróton rángatják,
a nép mi vagyunk,
bólintani tudunk...
A taps nem velünk jár
Hátul egy árnyék áll,
minden szál hozzá fut,
ő vigyáz minden kaput.

R:
Báb vagy, báb vagy te állat.

Ma meg ez: (Záró dal)

Egy emlék valakinek...
meghalt a cselszövő,
meghalt az állat,
a diktátor most már
bálvánnyá válhat,
meghalt a cselszövő,
meghalt az állat
a diktátor most már
bálvánnyá válhat,
állat, cselszövő, állat, cselszövő, állat, cselszövő...

És így múlik, így múlott el….
Emlékezni fog reá, valaki egyáltalán?


Kiegészítés:

A Nyirkai Jóslat*-ból:

Meg ötvenöt-hatvan!

Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll.
Az ő ingével-gatyájával tömik a rést.
Messze jutottak a parttól,
már nem tud kiszállni.

A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra.
A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.
Saját táborából ütnek pártot ellene,
mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.
Paprikajancsiból csinál vezért.
A nemzet tűri - nem látja meg rajta
a rángató madzagokat.

A csellel hatalomra segített Paprikajancsi
pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.
Nyegle és buta.
A Kiskanász malmára hajtja a vizet.

Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.
Nemes lovag-ősök fehér liliomán
tipródik a nemzet.
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.

A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!
A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!

*
" Hét táltos találkozott a nyirkai Hanyban. Két asszonyember, meg öt férfiember. Jó ha ennyien vannak a "Nagy hívás"-hoz. Mert nagy SZELLEM-et szándékoztak idézni, a nemzetre zúdult bajhalmaz miatt. Tudni akarták, meddig tart ez a nyomorúság, meg miképpeg alakul a jövendő. "Nagy hívás" akkor köll, ha az ÉG nem nyilatkozik magától. A táltos asszonyok egyike "utaztatható" volt. Fölmenének tehát a Rókadombra, az elhagyott csordakúthoz, az égés szélére. Áldoztak vízzel UKKÓ-nak, tűzzel GÖNÜZ Istenapánknak. A "látó-halló" táltos asszony nekivetkőzött.A többiek bedörzsölték maszlagbimbóval, hogy ne ostromolják a szúnyogok. Mert nyár volt, és alkonyodott. Nyakába kék ékkövet akasztottak. Az áldozó tűz parazsára zöld borókagallyat raktak. A táltos asszony füstöt lélegzet, a többiek meg rejtőztetőt dunnyogtak. Dobolni, furuglázni nem mertek, a határőrség miatt. A táltos asszony révületbe esvén átadta fejében lakó szelleme helyét az idézett SZELLEM-nek, hogy az az ő nyelvén szólalhasson. LÁPKUMÁNJA táltos SZELLEMÉT idézték, mert az idevalósi volt, a mi fajtánk. A táltos asszony először felszökött, de a többiek körbe vették őt, nehogy baj érje. Először csak hebegett, aztán szóval szólta a régi nagy táltos üzenetét...

Részletek:
Erkel Ferenc - Egressy Béni: HUNYADI LÁSZLÓ és tőlem.,
.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

JÓ CSAK KÁR HOGY OLYAN SOK DURVA SZÓT HASZNÁL

Hali írta...

http://kepviselofunky.blog.hu/2009/03/24/az_egesz_vilag_megerett_a_pusztulasra