The nazis of our time

.
“That’s the beauty of Gaza. You see a man walking, he doesn’t have to have a weapon, and you can shoot him,”

Read more here
.

Tavaszi dal: Tavasz Hitlernek (Springtime for Hitler)

..

Ráadás...
If the Jews on the Space...then Hitler and the SS to Broadway!
The best Show ever!
1939-1945
Tanulják meg a dalt! Itt a tavasz, dagad a...!
Új divat bevezetése: Cionista pukkasztás ezerrel!
Hogy Hitler gay? Na és?! Akkor biztos cion-libsi-náci!
Éljen a másság!
Spring time for Hitler and Germany, winter for Poland and France....

.

Shalom!

.
A sok félelemkelő videó után már nagyon ráfér egy kis megkönnyebbülés az antifa elvtársakra, ez a felvétel is bizonyítja hogy miénk a jövő!
Eljön az idő mikor izraeli űrhajók járják be a világegyetem minden apró szegletét, hogy terjesszék a héber kultúrát. Örvendezzünk hát ennek, és a közelgő hanukának melynek méltó megünneplésére alkalmából holo-anál partykat és pedofil-gyűlölet elleni rendezvényeket rendezünk, jegyek már most kaphatóak a zsinagógákban!

Átvétel a Náczivadász-anti-zikkalj nácivadász blogból
.

Tessék olvasni Marx-Engelst!

.
Szélsőjobbosok, antiszemiták, fajgyűlölők olvassák Marx-Engelst! Már csak azért is, mert Hitler Mein Kampfja be van tiltva. Marx-Engels sokáig titkosított írásai ma már szabadon olvashatók, idézhetők, terjeszthetők. A másik jó tanácsom az lenne, színleljék azt, hogy Marxisták, akkor minden meg lesz engedve és minden meg lesz bocsátva. Az összes előnyök az írás végére derülnek ki. De ajánljuk „antifasisztáknak" is. Tessék olvasni Marx-Engelst és gondolkodni rajta, érdemes! Az alábbiakban a marxizmus két alapító atyjától, Marxtól és Engelstől olvashatunk idézeteket. Tőlük, illetve az általuk szerkesztett, Neue Rheinische Zeitungból. Utánna, a feltett kérdéseinkre döntsék el, mi a válasz!

„Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, igazi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A zsidóságban felismerhetünk egy általános, jelen lévő antiszociális elemet, amely a történelmi fejlődés révén – amelyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közreműködtek – a mostani tetőfokára érkezett, olyan magasságba, amelyen szükségképpen fel kell bomlania. A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja." „Ausztriában az egész népben érezhető, hogy a zsidóság a legsemmirekellőbb fajtája a burzsoának, ők a legszemtelenebb uzsorások: ez a zsidó népség iránti ellenszenv alapja." (Karl Marx: Neue Rheinische Zeitung, 1849, február 24.).

„E tanulságos vizsgálódásban ma szűkebb hazánk lengyel része felé fordulunk. Már tavaly nyáron, Lengyelországnak srapnellal és pokolkővel való dicsőséges pacifikálása és átszervezése alkalmából megvizsgáltuk a városok túlnyomórészt német népességből, a vidék nagy német földbirtokairól és az általános jólét megnövelésében szerzett királyi porosz érdemről szóló német zsidó hazugságokat. A Neue Rheinische Zeitung olvasói emlékeznek, hogy a frankfurti mocsárparlament német nemzeti tökfilkói és pénzcsinálói e számlálásokkor a lengyel zsidókat még mindig a németekhez számították, jóllehet e minden fajok legocsmányabbika legfeljebb profitéhsége alapján állhat rokoni viszonyban Frankfurttal." (Friedrich Engels: Neue Rheinische Zeitung, 1849, április 29.).

Ennyi ízelítőnek. Ha valaki még mélyebbre akar ásni Marx-Engels gondolataiban, olvassa el bátran Konrad Löw összeállítását Marx-Engels írásaiból. A KOMMUNISTA IDEOLÓGIA VÖRÖS KÖNYVE Marx és Engels – A terror atyjai, kötetet. Most felteszünk néhány alapkérdést: Mentes-e a marxizmus a fajelmélettől? Az antiszemitizmustól? Hitler kapott-e Marx-Engelstől ötleteket? Továbbá, ha minden előzetes magyarázat nélkül, odatesszük az idézett szövegeket egy átlagos magyar olvasó elé, és megkérdezzük, vajon honnan valók, tízből tíz azt fogja válaszolni, hogy Hitler Mein Kampfjából.

Marx-Engels levelezéseiből még azt is meg tudhatjuk, hogy bűntudata volt Marxnak, mert nem tett semmit, hogy enyhítse családja nyomorúságát, hogy emberibb életet teremtsen, amire a kapitalista rendszeren belül volt lehetőség. Nemesi származású felesége cselédjét sem fizette, helyette teherbe ejtette. Engels, hogy mentse barátját, magára vállalta. Marx család becsületes, dolgos tagjai, amerikai rokonai sikeres vállalkozók és írók voltak, hollandiai nagybátyja a világméretű Philips cég alapítója. Engels angliai emigrációjuk alatt gazdag gyáros lett, de Marx munka helyett egész életében anyját, családját, s Engelst zsarolta pénzért, vehemensen elhárította a személyes sors felelőségét s ezért, megírta a világdöngető vádiratot, a Tőkét, amiben a maga-magukfajta nyomorúságáért áthárítja a felelőséget a társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra. Ellendrukkerként bizonygatva, hogy a termelés technikai tudáson, szervezettségen és személyes szorgalmon alapuló forradalmi hatékonyságnak fokozódása, nem hozza el a tömegek jobblétét. Azt állítva, hogy a termelés hatékonyságával, nő a kizsákmányolás hatékonysága is, és a dolgozóknak, egyre csak rosszabb lesz. Engels célzott arra, helyesebb lenne az érintettekre bízni, hogy fogalmazzák meg ők követeléseiket, aztán tenni írásba a doktrínát. De a balprófétát soha nem érdekelte az érintettek véleménye. (Követőit sem érdekli az érintettek véleménye, élete, vagy esetleges halála.) Marx mindig azt színlelte, hogy tudományos alapon áll, de aki elolvassa A tőké-t, világosan látja, Marx nem értette és nem is akarta megérteni a kapitalizmust, mert nem tudós volt, így soha nem az igazság kiderítése, hanem a saját, vélt igazságának fabrikálása érdekelte. Saját sikertelenségétől feldühödve, indulataitól vezérelve, beszűkült tudatállapotban, különböző könyvekből, adatokat meghamisítva, harminc év alatt összeollózta, a maga-magukfajta felelőtlenek, érdemtelenek, alkalmatlanok „bibliáját". A tőké-t.

A saját sikertelenségét és az ipari forradalom sikerét szembeállítva, az önmegvalósításra, sikerek elérésére eredendően alkalmatlan, lényegileg reménytelen életű, kilátástalan jövőjű személyek, a MAGA-MAGUKFAJTA FELELŐTLENEK, ÉRDEMTELENEK, ALKALMATLANOK, erkölcsi felsőbbrendűségének, vagyis a kontraszelekciónak doktrínáját fabrikálta össze.

Marx azt javasolta, hogy a társadalom, legfelelőtlenebb, legérdemtelenebb, legalkalmatlanabb rétege, a proletáriátus, törvénytelenül, forradalmi erőszakkal vegye át a hatalmat és vezesse a társadalmat, így nem lesz a „kizsákmányolt" áldozata, a sikeres ipari forradalomnak. Ez a balvallás a gyakorlatban katasztrófának, tudományos, gazdasági, politikai, erkölcsi csődnek bizonyult, de rendkívül nagy felforgató tudat alatti érzelmi hatása lett, mert sokaknak nagyon tetszik a könnyű felelőtlen megoldás, ahogy saját sikertelenségükért, családjuk nyomorúságáért, átháríthatják a felelőséget, másokra, a sikeresebb egyénekre, a többségi társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra.

Mivel, Marx nem volt tudós, így a zsidó vallástól szabadosan kölcsönzött teóriákat. Nikolaj Berdjajev: (1874-1948) orosz filozófus pályáját, mint kanonizált marxista ideológus kezdte, de felvilágosult és 1922-ben emigrálni kényszerült, Párizsban telepedett le. Szoros kapcsolatot tartott fenn a francia szellemi körökkel. Részlet: A KOMMUNIZMUS IGAZSÁGAI ÉS HAZUGSÁGAI könyvéből. A proletáriátus messiási küldetésre vonatkozó marxi teória fő vonása: Isten választott népének tulajdonságait a proletáriátusra ruházzák át. Marx zsidó származású volt, aki ugyan elhagyta atyái hitét, lelke mélyén azonban megőrizte a messiásváró reményt. Marx messianisztikus reményei megtalálták céljukat: a proletáriátust. Ebből lett az „új Izrael." „Isten választott népe," vagyis a marxi-lenini „élcsapat," amely felszabadítja és megalkotja az „eljövendő birodalmat a földön." Marx proletár kommunizmusa nem más, mint a régi Izrael szekularizált változata. Tudományos alapon lehetetlen eljutni a proletáriátus történelmi szerepének ehhez a felfogásához, itt vallásos jelleggel van dolgunk. Ez képezi a kommunista „vallás" magvát.

Marx „osztály" doktrínája adott elvi alapot az „osztályérdek" mentén a társadalom megosztására, a sikeresek kifosztására, az értelmesek elnyomására, az ellenzék, mint „osztályellenség" likvidálására. A baloldali „értékek" erőszakos, törvénytelen számonkérése azon a balfilozófián alapszik, hogy a balértékeket nem követő intézmények és egyének erkölcsileg romlottak, ezért képmutatók is, így az ellenük folytatott erőszakos, törvénytelen, embertelen küzdelem pedig a lehető „legnemesebb és legerkölcsösebb" cselekedet. A baloldal igazi veszélye abban rejlik, hogy a meglévő intézményeket vélt/valós tökéletlensége folytán el akarják pusztítani, egy tökéletesnek, felsőbbrendűnek propagált társadalom ígéretével. Nem hagyományos, vagy tudományos választ ad a problémákra, hanem a társadalmi intézményekben, hagyományokban lévő romlottsággal és erkölcstelenséggel magyarázza azt, az eredendően "jó" egyén felszabadítása a romlott intézmények elnyomása és uralma alól. Ezek azok a balértékek, amely a többséget, de főleg a társadalom legértékesebb rétegeit tették áldozattá.

S ezek azok a balértékek, mely elcsábította az opportunista „értelmiséget," s ők kötik össze a törvénytelen, hazug, hazaáruló, kapzsi baloldalt, a deviáns, perverz, abszurd kapzsi liberálissal, de a tömegekre is nagy romboló hatást gyakorolnak, mert olyan szuggesszív csapat erővel tudják nyomni, a betegesen hazug propagandájukat, hogy aki kritizálni meri őket, még az látszik hazugnak.

Az „értelmiség" kedvenc témája a család, a férfi-nő és a gyermekek kapcsolata. A családi viszonyokat, balos „osztályharcként" jelenítik meg, ahol a férfi, a bivalyerős, otromba, durva, ostoba, erőszakos, brutáliselnyomó "osztályellenség", a nő és a gyerekek a gyenge kiszolgáltatott, elnyomott, terrorizált, felszabadítandó, emancipálandó egyének, majd a "felszabadított, emancipált" egyének betuszkolása az „értelmiségi" ellenkultúrát fogyasztók táborába. Ahol a deviáns, antiszociális, parazita, opportunista személyek, kisebbségek, szubkultúrák, a szélsőség, élősdiség, deviancia, hazugság, abszurditás, irracionalitás, tudomány s józanész ellenesség a „pozitív minták".

A konzervativizmus nem az önérdekű, erőszakos „élcsapat" pártállama, nem az önimádó opportunista „értelmiség" demagóg doktrinális rendszere, mint a messianisztikus liberalizmusok és szocializmusok. Ezen demokratikus s toleráns természetéből kifolyólag nagyon sokszínű, hely, idő és nemzeti, sőt egyéni alkat szerint is. Ezért rosszindulatú propaganda, bármiféle kapcsolatot szuggerálni a demagóg nemzeti szocialista, vagy egyéb szélsőséges jobboldali radikalizmusok, és a konzervativizmus között. A konzervatívok igazsága nem forradalmi erőszakkal fog győzedelmeskedni, a hangos, hazug, erőszakos kapzsi kisebbségek előnyére és a csendes többség hátrányára, hanem demokratikus evolúcióval. A bal-liberális hazugságok ostoba hívei és opportunista haszonélvezői lassan kihalnak. A fiatal információs generációk többsége már nem lesz vevő a proletár tudatlanságra, és az „értelmiség" korrupciójára épített balhitre, így rövidesen kisebbségbe kerülnek. A konzervatív oldal azért áll szemben a szélsőséges, opportunista, messianisztikus, demagóg bal-liberálissal, mert nincs és nem lesz tökéletes világ, így nem kell forradalmi társadalom átalakítás sem, csak javításokra, jobbításokra van szükség és lehetőség, ám ezért a bal-liberális oldal azonnal, maradi, mucsai, erkölcstelen, megalkuvó, összeesküvő, és az emberiséget tönkretevőnek bélyegzi, ez a szélsőséges bal-liberális oldal jellemző haszonszerző politikai taktikája. A fő összetartó ereje az antiszemitizmus-holokauszt, a fasizmus-nácizmus gyűlölet propaganda, az ellenzéket eredendően bűnösnek, (nép) ellenségnek bélyegezik, és non stop boszorkányüldözést folytat ellene. A fizikai megsemmisítésről már le kellett szokniuk, de az intellektuálisan megsemmisítő érvelésről azonban nem. Tudják ugyanis, hogy az érvek egyenlő mérlegelése esetén alulmaradnának. Ez az „értelmiség" szellemi terrorizmusa.
Fel kell ismernünk a tudatlanságra, hazugságra, felelőtlenségre épített, messianisztikus „értelmiségi" demagógia veszélyét. Miszerint minden földi rossz, megszűntethető, egyszer s mindenkorra, csak minden áron s minden eszközzel az „élcsapatnak" a kezébe kell ragadnia a hatalmat. Ez a balgondolat jelenik meg a jakobinusoknál a „felvilágosult élcsapat" majd a kommunistáknál a „kommunista élcsapat" fogalmával. Ez a demagógia bátorítja fel a baloldalt arra, hogy a társadalmi intézmények, az egyház és állam tekintélyét megkérdőjelezze, megtámadja, és el is pusztítsa. Ezért a baloldal cselekvési alapelve az összeesküvés, felforgatás, majd a rombolás, legyen ez akár fizikai, mint a francia, vagy az orosz forradalom esetében, akár szellemi, vagy éppen művészeti-esztétikai, és lehet mindez együtt. A forradalmi erkölcsiség doktrínája, mely a baloldal által kiagyalt „élcsapat" felsőbbrendűsége nevében bírálja a már meglévő, általuk tökéletlenek, elpusztítandónak bélyegzett viszonyokat. Mivel szerintük a tökéletesség nem bírálható, nem vonható felelőségre, így a baloldal sem. Ez a felelőtlen, önérdekű baldoktrína vezethetett el oda, hogy az egyes kommunista államok bőségesen kimerítették mind az emberiség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát.

1. Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nemzeti szocializmus, a nácizmus áldozatai, illetve különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán?

2. Miért nem folytatják le a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus, a bolsevizmus nürnbergi perét?

3. Miért nincsenek következményei a baloldal barbarizmusának? Hiszen a számok magukért beszélnek! A nemzeti szocializmus, a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot, a nemzetközi szocializmus, a kommunizmuséra ennek a négyszeresét, 100 milliót írhatunk. Az áldozatok számának nagyságrendje miatt is jogosnak véljük, a felelősség kérdésének felvetését.

4. Van-e különbség aközött, hogy valakit faji alapon a nácik, a nemzeti szocialisták, vagy osztályalapon a kommunisták, a nemzetközi szocialisták taszítanak ki a társadalomból és ölnek meg?

5. Van-e valami alapvető különbség a nácizmus, a nemzeti szocializmus hatmillió zsidó áldozata és a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus százmillió áldozata között.

6. Érdekli-e az áldozatot, hogy azért ölik meg, mert zsidó, vagy azért, mert kulák?

7. Kikből növekedett 1945 tavaszától őszéig, szűk fél év alatt 200-ról 250 ezerre, Rákosi pártjának létszáma? Csak nem a felelősségre vonást elkerülni szándékozó kisnyilasokból? De igen!

8. Kik ölték meg hazánkban a legtöbb baloldalit? Csak nem a baloldali kormányok? De igen!

9. 1945-ben azt hazudták, hogy a Szovjetunió maga a paradicsom és a tömeggyilkos Sztálin dicsőségét zengő verseket írogattak.

10. 1960-ban azt hirdették, hogy a gyarmati rendszer felbomlása csodásan megoldja a tengeren túli népek gondjait. A tömeggyilkos Fidel Castro, Ho Si Minh és Mao jogos harcát dicsőítették.

11. 1968-ban azt hangoztatták, hogy a jólét a mindenféle kötöttség eltörléséből keletkezik. 1975-ben tömeggyilkos Pol Pot kambodzsai hatalomátvételétől voltak elragadtatva.

12. 1992-ben meg voltak győződve arról, hogy a nemzetállamnak vége.

13. 1999-ben kijelentették, hogy a család és az erkölcs elavult fogalom. Ugyanakkor a polgári gondolkodók tudták, hogy Sztálin, Mao vagy Pol Pot bűnös tömeggyilkos rendszert irányít, azt hangsúlyozták, hogy a forradalmi szakítás mítosza soha nem vezetett máshoz, csak véres terrorhoz és katasztrófákhoz. A nemzeteket, a hagyományokat, a kultúrákat és a vallásokat nem lehet egy tollvonással eltörölni.

Az öncélú, opportunista bal-liberális oldalnak és csicskás „értelmiségének" semmilyen vívmánya nincs, ami megvédhetné. Hitük a hazugság, a tudatlanságra alapított balhit. Igéjük az irigység. Filozófiájuk a megosztás, a felforgatás, a fosztogatás, a rombolás, a szellemi és fizikai terror.
Alekszandr Szolzsenyicin, akinek nem volt a kezében hatalmi eszköz, hogy azt a kommunisták és az opportunista „értelmiség" ellen fordítsa, egyedül a kimondott és leírt igaz szó hatalmával törte át a hazugság falát. „Mindennapos hazugság nálunk nem a züllött jellemek szeszélyéből fakad, hanem ez a létezés formája, bármely ember mindennapos boldogulásának előfeltétele. A hazugság nálunk része az államrendszernek, az egyik legfontosabb összetartó kapocs, milliárdnyi egymásba kapaszkodó kis horogból áll, úgyhogy mindenkire jut vagy néhány tucat. A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."

(X)
.

A magyar szélsőfasizmus

.
Több évig tartó szociális felmérésem eredményei:

I. a kölöknáczi (hívjuk még Hitlerjugendnek is, vagy kölökgárdának):

Az anyatejjel szívta magába a szélsőséges eszméket. Társaival már az iskola első osztályától szeret az udvaron kirekesztősdit játszani. Metenelnek a vastag bakancsaikban, folyamatos elnyomás alatt tartva esetenként közéjük tévedő roma társaikat. Ekkor még nem tudják, hogy a kis Kohn zsidó. Még a kis Kohn sem.

II. a tinináczi:

A náczizmus többé nem írható a gyermeki tudatlanság számlájára. Leginkább a lázadás és a valahova tartozni akarás hozza belőlük elő a Mussolinista démont. 14 év fölött már az ordas eszmék rothadnak benne. Azért is fingik olyan büdöset. Ilyen tájban kezd el mutálni a hangja, valószínűleg azért, hogy jobban hasonlítson Hitleréhez. Az iskolában is emelik a tétet, már nem adják át önként zsebpénzüket a háromszor idősebb és nagyobb roma társuknak - gyakran megverődnek ezért. Már tudják hogy Kohn zsidó, de nem tudják az mit jelent. Kohn sem különösebben, bár már vonzódik a fiatalabb fiúkhoz.

III. Birodalom a fiatalkorú náczi:

A középiskolában ugyan minden gyermekbe nevelve van az eredendő bűn, a Soá elnyomó hatalma, azonban mindig vannak akik megkérdőjelezik igazunkat. Ők a fiatalkorú náczik. Bakancsot húznak, vattakabátot hordanak akár 40 fokos hőségben is. Zsakettjüket teleaggatják irredentafasiszta jelképekkel és ők tényleg elhiszik, hogy ez jó. Nem félnek többé a roma társtól, rég visszabukott. Telve vannak fiatalkori lelkesedéssel, képesek karlengetve végigmenni a legforgalmasabb utakon is. Ekkor mi általában beszarunk és tárcsázzuk a 112-t. Az esetek 95%-ában gyógyíthatóak, maguktól is kinövik fél-egy év után. Kohnt legszívesebben kettéholokausztolnák, de félnek hogy megtudja valaki. Kohn már fél, egész jól meg is él belőle.

IV. a kétarcú:

A kétarcú nyilasnak, ahogy a neve is jelzi kettős személyisége van. Munkahelyén mosolyogva fogad el bármilyen utasítást írástudatlan roma vagy kapzsi zsidó származású főnökétől, azonban mikor senki nem figyel SS tisztet játszik a mosdóban. Ekkor összecsapja a kínaipiacos cipőjét és kihúzza magát. Ő férfi! Nem fogad el utasításokat ettől a kampós orrú zsidótól! Holnap felmond! Aztán mikor a fénymásolós Sanyika kilép az egyik budiból elpirulva magyarázkodik, hogy ez biza' félreértés lesz, ő csak Schindlerlistájásat játszott! Kohn már a főnöke, heti 12 órát túlórázik neki. Kohnt ez nem zavarja, naponta kétszer lövődik a Dunába - legalábbis ez áll a kárpótlási papírjain.
Mikor hősünk szeretett nejét kirabolja, megszúrja egy művelt, erősen kisportolt alkatú körülményekáldozata (ómagyarul: roma, fasisztául: cigány), belép a Gárdákba és társaival elindul igazságot szolgáltatni.
A rendőrség az első sarkon letartóztatja illegális parlagfüvetlenítésért és életfogytiglanit kap. A tettesről kiderül, hogy nagyon szegény, sokgyermekes családapa és megélhetési bűnöző, így odaítélik neki a kétarcú lakását összes értékével.A lakás árából már egy hét után nincs semmi, "tudniillik kedves szocijólgus úr, elvitte A Gép". Happy end.

"Most dugtam. Nővel. És élveztem.
Ugye milyen náczi heteronak lenni?"

V. az idült nyilas:

Ugyan már elmúlt 60, de még mindig dühös. Lakása Zorbánviktorrokkal van kitapétázva, hű Fidesz szavazó. Ha Gyurcsányt lát köp. Bakancsát a kifőzdébe menet hangosan csattogtja, ezzel keltve félelmet minden környéken tartózkodóban. 60 évnyi tapasztalattal bárkit kirekeszt.
Eszméit ne kérdőjelezzük meg, látott ő már mindent: volt nyilas, ÁVÓ-s, III/III-as. Viszont a fasizmus áll legközelebb hozzá. Agymosásra kevésbé fogékony. Már nagyon utálja Kohnt, mert "mocskos komcsi zsidó". Kohn ezt leszarja, évente 365-ször hal meg a Gárdák által. Nem mellesleg 12 éves barátnője van és rengeteg pénze.

A birkafasiszta:
Fogalma sincs hol van vagy hogy miről van szó, de mesterei utasításai követi. Ha utcára kell menni utcára megy. Nyugodtan halad a tömeg részeként, de nem csinál semmit. Az első rendőrattak után véres fejjel megy haza. Ekkor megfogadja hogy többet nem megy a Kossuth térre. Ő még nem tudja hogy az összes politikus hazudik. A politikusok tudják, hogy ő nem tudja, ezért szeretik.

A szónokista:
Fogalma sincs hol van vagy hogy miről van szó, de ha mikrofon elé kerül forradalmat akar kirobbantani. Minden alkalommal ledöntene pár kormányépületet, de minimum ostromolna. Mikor nagy lendülettel, harciasan elindul világot megváltani és senki sem követi, árulónak nevez mindenkit.

A tarhajú:
Fogalma sincs hol van vagy hogy miről van szó, de akármi történt is az a zsidók hibája! Kannásborért ostromol, élen halad és nagyon mérges. A világra, a politikusokra, a szomszéd macskájára. Ha jóban szeretnél vele lenni zsidózz, vagy Kolompározz. Jelképekkel teleaggatott zubbonya már messziről ordít rád: "idefigyejé, nemmagyarvagyvéged!"

A Magyar ember:
Nem szereti ha packáznak vele. Az igazság és a becsület embere, ezért is nagyon veszélyes ránk nézve. Nem szereti továbbá ha felvásárolják népe ősi földjét, kiváltképp ha hazudnak neki. A történelem viharaiban mindig is szilárdan kitartott.
Elpusztítandó.

Forrás
.

Rózsa-Flores Eduardo : Samu bácsi repülni tanul

.
(Egy nem annyira régi írásom...már közölték itt ott. Ma meséltem valakinek róla, és kiderült, lehet, vannak még kik nem olvasták.
Talán most is olvasható...talán, most is jó ez az írás -gondoltam-, hiszen mióta megszületett, szinte semmi nem változott.
A hangulat amely a történet megírását elindította bennem, most is megvan...)

(Juszuf bácsinak, a nyugdíjas palesztin taxisnak, köszönettel a meséért)

Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy gazdasági világválság. Történetünk pont ama, bizony csúnya, 29-es évben indul, amikor New Yorkban, tömegével repültek ki az emberek az ablakokon át és palacsintává lapultak a köpedékes sugárutakon. Pesten viszont, jó néhányán, nagyapám is köztük volt, a tőzsdéből, üres zsebre tett kézzel indultak hazafelé gondolván: „volt ez már rosszabb is…” Úgy hírlik, a New York palotából, itt is kiugrott valaki, de az ilyetén repülési kísérletek idegenek a magyar lélektől. Ami itt fogyott az a méreg volt, és a pisztolyra való, na meg a prímások gazdagodtak meg a fogadókban. Rendes, csődbement úri magyar, öngyilkossága előtt, még huzatja a cigányával. Ez, kérem, így dukál.
Élt akkor városunkban egy nem túl gazdag, nem túl hangos, nem túl öntudatos (mármint ami felekezeti öntudatát illeti) zsidó polgártárs. Ő is tönkrement. Amilyen alaposan csak lehet csődbe menni, úgy ment tönkre ő. Repült is. A Lipótvárosból a Klauzál téren landolt, zöldség bizományosnak. Rezignáltan fogadta sorsát. Nem pörlekedett. Kivel és ki ellen tette volna. Az Istent is békében hagyta. Csak élt csendben, mint addig, tovább.
Aztán úgy esett, hogy 944-et írtak éppen, elmúlt a tavasz is, és elmúlott a nyár. A németek masíroztak az utcákon, de, gondolta Samu bácsi, a Klauzál téri zöldséges, míg rendesen fizetnek, itt nagy baj nem lehet. Ő aztán nem tartozott azok közé, akik mindenféle ördögöket festettek a falakra. Hagyjak őt békében, kérte, amikor a felekezetis buzgalomtól kipirosodott orcájú kofák sikító hangon pletykálták tovább a förmedvényes rémhíreket. A cionista agitátorokat is elküldte. Ő magyar – mondta, baja nem eshet. Hitt is ebben. De beköszöntött az ősz. Dübörögve rontott be az ajtókon. Gyomorba rúgásokkal tudatta a néppel, hogy ő, most hogy megjött, innen el nem megy, és hajtépés közben tudatta még, hogy ki itt most az úr, és akinek nem tetszik jobb esetben, kuss! –így stílusosan a 44-es a tahó-barna ősz. Samu bácsi először csak megrezzent. Ez akkor történt, amikor éppen válogatta a szezonvégi paradicsomokat. Elébe állt négy vagy őt suhanc. Vicsorítva közölték vele, hogy megjöttek, hogy ők volnának az ősz és azon nyomban föl is rúgták a gyönyörű rendbe kiállított szegény zöldségeket. Mint már mondtuk, Samu bácsi megrezzent. Bocsánatot kért az őszi bunkóktól, fölszedte a karalábékat és a répákat majd miután a hűvös szél elszállt, folytatta az árusítást. Egy héttel később, az elsők között és először életében, ingyen jegyet kapott –ezt ő mesélte később így- Ausztriába (tudjuk, ekkor már nem létezett, de Samu bácsinak ez így tetszett) valami munkatáborba. De ne siessük el a dolgot, és ne higgyük azt, hogy ez ilyen simán és egyszerűen zajlott. A gettótól a bevagonírozásig minden volt és mindenből, ami ilyenkor járni szokott: verés –nem is egyszer, éheztetés, békaügetés, stb., stb. Aztán a megérkezés Mauthausenba... Samu bácsi erről az időszakról túl sokat nem mesélt, csak annyit, hogy mint neki szokása volt egész életében, félt, nagyon félt. Azt is mesélte, hogy volt neki ott valami ismerőse Pestről, aki úgy zabálta –így mondta- a csalánlevest, mintha fácánból vagy legalábbis újházi lett volna. (Véletlenül nem hangzott el annak az ismerősnek a neve?- kérdeztem Juszuf bácsitól. Valamiféle megmagyarázhatatlan, de mindenképpen nagyon furcsa megérzésem volt. „De, Gyurinak hívtak a csalánzabálót, nagyon ízlelhetett neki, mindig repetát kért, sőt, ha valakinek nem kellett, akkor elkunyerálta vagy elcserélte az adagot”. Nagyot ugrott a szívem. Ismerek ugyanis egy Gyuri bácsit, a Dob utcai Fröhlich-féle kóser cukrászdából, aki azzal szokta kihangsúlyozni utálatát az általa nyámnyiláknak tartott libsi bibóldok iránt, hogy nem érti „mit berzenkednek ezek, amikor a táborban a csalánleves olyan finom volt, azóta sem ettem olyat”, mondja öblösen rekedt hangján, hogy csak úgy zeng a Dob utca, a nagy zsinagógáig elhallatszik talán. Gyuri bácsi, az Úrnak legyen hála ezért, a mai napig él, egészséges és jó kedvű).
Klauzál-téri ismerősünknek aztán, egy borongós de szép reggelén, szép, mert megérte, -magyarázta-, arra ébredt, hogy Istenre gondolt. Addig soha. Azon a reggelen langyos és bizodalommal teli jókedv szállta meg. Olyan tavasz illatú. És hirtelen, egy szuszra, hogy el ne szálljon az ihletett hite, ígéretet tett. „Ha megúszom, Uram –mondta magában-, ígérem, megyek haza, Izraelbe, és első dolgom, ha megérkezem az lesz, hogy megcsókolom azt a földet, mit tőled kaptunk”.
Két órával később észrevették, hogy a tábor őrsége elillant, kámforrá vált, eltűnt.
Gondolkodott Samu bácsi, mitevő legyen, merre menjen, haza vagy haza. Egy pár héttel később –addig a táborban maradtak, csak most az őrség amerikai volt, zöldségesünk ekkor látta meg életében az első négert- a felszabadítók feloldották a dilemmát: vonatra ültették a sokadalmat, és egyszerűen hazaküldtek őket, mindenkit a feladási helyre vissza.
Hazajött Pestre tehát, vissza a Klauzál térre, vissza a répák és a retkek közé.
Masírozót, már egy ideje, Pesten a vörös muszka. Fizetni? Ugyan, nem fizettek ők. Nekik járt a hála, és hálás volt nekik az egész Klauzál tér –bármint hogy az, ami belőle megmaradt.
És jött a nyár, és az ősz és a tél is megjött. És jöttek a cionista agitátorok, és a Samu bácsi azzal küldte el őket, hogy „majd, majd”. És az agitátorok elmentek. A lassúbbak börtönbe, Szibériába, mit tudom én hova. A maradék el, szerte a világba. Egy-kettő belőlük Palesztinának is jutott.
Egy igazán szép napon aztán jött valaki. Régi ismerőse, még a táborból. Úgy tett mintha a paradicsom érdekelne. Hirtelen, áthajolván a zöldségeken, sejtelmesen odasúgta barátjának: „a pártnak szüksége van rád elvtárs!” És, hogy „menjen erre a címre, –átnyújtott egy darab papírt- már várjak magát” Búcsúzásképpen azért még odavetette „És nehogy csalódást okozzon nekünk!”
Samu napokig gondolkodott, majd mégis elment. Az egyenruhás őrnek átadta a papirost, fölkísérték az egyik irodába, ahol legnagyobb meglepetésére, a Rákosi képe alatt, egy súlyos íróasztal mögött, az egyik suhanc ült, az egyik a „testvérek” közül, akik annak idején rúgták szét a karalábékat és a répákat. „Üljön le, üljön csak le Samu elvtárs… már vártam önt” De a Samu nem ült le. Egy szót sem szólt. Megfordult és kiment az ajtón. Aztán ki az utcára. Mély levegőt vett és elvegyült a sétáló pestiek között.
Nem bántották, és nem keresték többé. De a zöldségest sem ez nem hatotta meg, sem az nem érdekelte. Ő csak élt, csöndben tovább.
És jött az „orvos per”. És a kofák megint terjeszteni kezdték a rémhíreket. Hogy összefogdossák a libásokat. Hogy megint el fogják zárni a maradékot is. Hogy nekik annyi. És a hősünk megint nem hit nekik, de aztán 53-ban, Sztálin halála után három hónappal, nyár volt már megint, undorítóan tikkasztó, sötét volt még, a hajnal odébb volt, kinyitotta a szemét és eszébe jutott Mauthauseni ígérete. Elég volt! Emígy ő. Tömören. Reggel korán a piacra kiment, félóra alatt elosztott minden árut mi standján éppen volt, és elindult.– Elbúcsúzni? Kitől? Senkije nem maradt. Ismerőse is kevés volt. Ment tehát. Egyenesen nyugatnak. Ment és ment. A határon, bármennyire furcsa is legyen, észre sem vették. Csoda –gondolta az öreg. Egy frászt! -mondom én-, csak annyi történt, hogy az a fajta volt. A Samu bácsi abból a fajtából való volt. Akit nem szokás észrevenni. Ment és ment. Egészen Belgiumig elment. Brüsszelben a JOINT-tól kapott annyi pénzt, hogy megvehette jegyét egyenesen Tel-Avivig. Útközben tervezgette, készülődött, hogy hogyan is lesz azzal a megérkezéssel: leszáll majd, és csókot lehel Izrael földjére…Nyitott szemmel álmodott, látta önmagát és meghatottságában majdnem megeredtek a könnyei.
A gép végre leszállt. Ismeretlen illatokat hordozó fuvallat csapta meg az utasokat. Volt, aki sírt, volt ki kiabálva Istennek hálát mondott. A pesti kis zsidó csendben maradt. Lassan felállt és elindult az ajtó felé, egy kis megtorpanás után a lépcsőn is elindult. Remegett keze lába, amikor a földre rálépett. Gondolkodott. Oly nagy volt a sokadalom, hogy hirtelen elszégyellte magát, szégyellte az ötletét. Nem. Ő most nem térdel le. Még kiröhögik. Hogy eszelős. Hogy mesüge. Ez nem volt ínyére és egyébként is, alatta nincs is föld, csak a szürke és olajos beton. Megint körülnézett, hátha valaki észrevette zavarodottságát, majd nekiiramodott a bevándorlási pult irányában. Szeretettel üdvözölték, ráadásul –nem kis meglepetésére- magyarul, kapott valamennyi pénzt és egy kibuc címét ahol -ahogy mondták-, szívesen fogadják és segítik a közép-európaiakat. Állt vagy egy órát a repülőtér épülete előtt. Nézte a sokféle embert, nézte a pálmafákat, nézte az eget. Ízlelgette a jóízű levegőt. Gondolata tulajdonképpen egy sem volt. Csak valamiféle jó érzés simogatta tarkóját és lassan, lassan, egy, a számára teljesen idegen, jó hangulat költözött a lelkébe és végérvényesen megbékélt.
Odament az első, ott parkoló taxihoz, átadta a sofőrnek a papírfecnit a kibuc címével és mosollyal az arcában hátradőlt az ülésen.
Egy ideig nézte a mellette elsuhanó épületeket, az embereket, a fákat, aztán elbóbiskolt. Riadtan ébredt föl. Még mindig mentek. Már csak nagy ritkán látni lehetett egy-egy házat. Fákat, pálmákat, egyet sem. Aztán már házak sem voltak többé.
És eszébe jutott.
Eszébe jutott mit az Úrnak Mauthausenban megígért.
Megkocogtatta a sofőr vállát és értésére adta, álljon meg.
Kiszállt. Körülnézett, majd lassú léptekkel megindult.
Lelépett az aszfaltról. Megkerült egy nagyobb sziklát. Majd még egyet.
Egy ideig keresgélt, amíg megtalálta a helyet.
Ez az! –mondta fennhangon, Samu bácsi, a Klauzál téri kis zsidó zöldséges, Tel-Avivből Jeruzsálem felé félúton.
Nekikészülődött.
Lassan letérdelt és fölrobbant.
.

A Világ leggonoszabb tömeggyilkosai

.

A Világ leggonoszabb tömeggyilkosai
A szocialista gyilkos trió és a szocializmus vörös zászlai

Az első helyezett, 62 millió áldozattal, egy grúz pszichopata

A második helyezett, 49 millió áldozattal, egy han (kínai), akinek förmedvény államát most ünneplik az Olimpia apropóján

A harmadik helyezett, 21 millió áldozattal, egy kis labanc szobafestő akinek hatalomra kerülését -többek között- kóser milliomosok is segítették
.

Első kép mára

.

A mai világban a fehérek hindu szimbólumokat tetováltatnak magukra, áttérnek a buddhizmusra, mindenféle más kultúrát majmolnak...
Halál idegesítőek lesznek ezzel a kiporolt, izzadtságszagú szinte-hippizmusukkal...
Az éremnek, mint tudjuk, két oldala van, lásd ezt a vicces pakisztáni fiatalembert, aranyos horogkeresztjével.
.

Mai kép: Zacskó a Bajai náci húshoz...

.
Klikk a képre!

Elfogták a tömeggyilkos, háborús bűnös vad rácot, Radovan Karadzicot

War crimes fugitive Radovan Karadzic finnally arrested
(in english at the bottom of this quote!)

The diverse faces of a mass murder



Egy tömeggyilkos arcai

Egy tömeggyilkos arcai.
Őrizetbe vették Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnököt, az egyik leginkább keresett hágai vádlottat - jelentette be hétfő este a szerb elnöki hivatal. Karadzicot a hágai Nemzetközi Törvényszék népirtással, háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolja, egyebek mellett a legalább nyolcezer muszlim férfi és fiú halálával járó srebrenicai mészárlás miatt.
A BBC azt közölte, hogy Karadzic az első vádirat ismertetése után tagadta, hogy elkövette volna a neki felrótt bűncselekményeket. Megtagadta azt is, hogy elismerje az ENSZ törvényszék törvényességét.
13 évig rejtőzött

A szerb elnöki hivatal közleménye szerint Karadzicot a szerb biztonsági szolgálatok fogták el, s a háborús bűnök ügyében ítélkező belgrádi különleges törvényszék vizsgálóbírája elé vezették. A hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze, Serge Brammertz megerősítette Karadzic őrizetbe vételét. "Ez egy nagyon fontos nap azoknak az áldozatoknak, akik több mint egy évtizeden keresztül vártak erre a letartóztatásra" – mondta a BBC tudósítása szerint.

A volt elnök csaknem 13 évig bujkált, ellene már 1995. július 24-én megfogalmazták az első vádiratot. A mostani vádak között a boszniai bosnyák, horvát és más nem szerb népek ellen elkövetett, népirtásnak minősülő gyilkosságok, deportálások, azok parancsba adása szerepel, közölte a CNN.

Pavle, rác patriarcha, Karadzic és Mladic - utóbbi még szökésben

A hágai nemzetközi törvényszék vádirata

A CNN legfrissebb anyaga

'Butcher of Bosnia' Karadzic arrested

Former Bosnian Serb president Radovan Karadzic, the man accused of masterminding Europe's worst atrocities since World War II, had been working at a medical clinic in Belgrade under a false identity prior to his arrest after more than a decade on the run, Serb prosecutors say. full story

Karadzic, a szakállas mészáros

Így nézett ki elfogásakor

CNN videó anyagok a témáról

Christiane Amanpour chronicle the life of Karadzic
Watch protests in Serbia
Watch Karadzic's lawyer slam arrest
See a map of the Balkans today

Az Index.hu anyaga

Karadzsicsot vádolják a boszniai vérfürdőért

• Tóth-Szenesi Attila - tszenesi@mail.index..hu

Radovan Karadzsics 1992 és 1996 között volt a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, valamint a boszniai szerb erők legfőbb parancsnoka. Ebben a minőségében pedig szinte az összes, szerbek által Bosznia területén elkövetett rémtettért felelősség terheli, derül ki a hágai nemzetközi törvényszék vádiratából.

A hágai nemzetközi törvényszék népirtással és népirtásban való bűnrészességgel vádolja a 13 éve szökésben lévő, most 63 éves egykori politikust, akit hétfőn fogtak el [1] Szerbia területén. A bűncselekményeket - etnikai tisztogatásokat - Focában, Novi Gradban, Visegradban és Srebrenicában követték el.

Karadzsicsot vádolják még üldöztetéssel, deportálással, civilek ellen elkövetett terrorcselekményekkel, túszejtéssel.

A 2000-ben kelt vádirat szerint nyolcezer ember halála szárad az ő és Ratko Mladics boszniai szerb vezérkari főnök lelkén Srebrenicában.

Srebrenica egy néhány tízezres, muzulmán dominanciájú város Bosznia keleti részén, sóbányával, gyógyfürdővel. A város stratégiai fontosságú volt a szerbeknek, mivel egy muzulmán Srebrenica felerősíthette volna a szomszédos, a mai napig Szerbiához tartozó, muzulmán többségű Szandzsák elszakadási törekvéseit.

Közel egy évig ostromolták a várost, ahol a környékbeli falvak muzulmánjai is menedékre leltek, amikor 1993-ban Srebrenica elesett. A város átadása a szerbeknek a nemzetközi erők felügyelete alatt viszonylag békésen zajlott.

Akkor még az ENSZ javára írták, hogy a muzulmánok a fegyvereket nem a szerbeknek, hanem a nemzetközi erőknek adják át. Két évvel később éppen ez lett a vesztük: nem volt fegyverük, amivel megvédhették volna magukat a várost lerohanó szerbektől.

1995 júliusában a szerbek eredetileg nem a nemzetközi erők felügyelte, a muzulmánoknak menedéket nyújtó várost akarták elfoglalni, csupán a Srebrenicát Zepával összekötő utat. Látva azonban a gyenge muzulmán ellenállást - fegyvereiket két évvel korábban leadták az ENSZ-nek -, változtattak céljaikon és a város ellen fordultak.

Az ENSZ hatalmasat hibázott. Könnyűfegyverzetű, ostromot, népirtást megakadályozó békefenntartókat küldött ugyanis egy olyan térségbe, ahol nem volt béke.

A holland békefenntartók asszisztálása mellett a szerbek összegyűjtöttek 20 ezer muzulmánt, a férfiakat és a nőket különválasztották, az utóbbiakat elszállították muzulmán területre, az előbbieket pedig - nyolcezer embert - kivégezték.

Máig nem lehet tudni, mekkora szerepe volt ebben Radovan Karadzsicsnak, aki ekkorra, a háború utolsó évére összeveszett Ratko Mladics hadseregparancsnokkal. Az utóbbi, látva a hadsereg reménytelen helyzetét, hajlott a békekötésre. Karadzsics a háború folytatása mellett kardoskodott, csakhogy ekkorra már sok, a háborúba belefáradt szerb is elfordult tőle, csakúgy, mint Szlobodan Milosevics, aki a boszniai szerb vezetők nyakasságában látta országa elszigeteltségének legfőbb okát és maga is blokádot rendelt el a boszniai szerb területek ellen.

Paradox módon - állapította meg a Holland Háborús Dokumentációs Intézet 2002-es tanulmánya - a népirtásért mégis inkább a helyszínen tartózkodó Mladics a felelős. A két vezető rossz viszonya miatt nem valószínű, hogy Mladics tájékoztatta Karadzsicsot a Srebrenica elleni támadásról, mivel nem voltak beszélő viszonyban. (Az más kérdés, hogy Karadzsicsot, mint a boszniai Szerb Köztársaság katonai és politikai vezetőjét milyen felelősség terheli, ha az irányítása alatt álló területen ilyen, a második világháború óta Európában példátlan népirtást hajtanak végre.)

Szarajevó ostroma

A Karadzsics elleni vádiratban szerepelnek még a Focában, Novi Gradban és Visegradban elkövetett bűnök. Mi zajlott ezeken a településeken a boszniai háború három éve alatt?

A szintén kelet-boszniai, Szerbiához közel fekvő, muzulmán többségű (bosnyák 52 százalék, szerb 44 százalék - 1991-es adat) Focát már a háború első évében lerohanták a szerbek. Az eltűnt és megölt bosnyákok száma 2704.

Ebben a városban működött - ez szintén benne van a Karadzsics elleni vádiratban - az egyik szerbek működtette koncentrációs tábor, ahol embertelen körülmények között tartottak muzulmánokat. (A Karadzsics elleni vádirat tizenegy koncentrációs tábort sorol fel.)

Koncentrációs tábor működött Novi Gradban, ebben az északnyugati boszniai városban, ahol negyvenhét boszniai muzulmánt gyilkoltak meg, a visegrádi táborban pedig tizet.

A többnemzetiségű Visegradon a háború kitörése után több tucat muzulmánt és horvátok gyilkoltak meg a szerb erők.

Karadzsicsot felelőssé teszik Szarajevó 1992 április és 1995 novembere közötti ostromáért. A szerbek a vádirat szerint negyvennégyszer támadták a védtelen várost, szinte nem maradt épen maradt ház, az élet ellehetetlenült.

A mesterlövészek és a várost körülvevő hegyeken tanyázó más katonai alakulatok 12 ezer ember életét oltották ki, ötvenezret megsebesítettek.

Uhićen Radovan Karadžić NAKON trinaest godina skrivanja i bježanja večeras je uhićen haški optuženik Radovan Karadžić. Detalji oko uhićenja još nisu poznati.

Néhány kép emlékeztetőül!

A rác banditák által tömegsírba lövetett ártatlan civilek, kihántolás után

Még élek...könyörgök...

Nincs könyörület...a rác martalócok, a "mennyei nép" fiai, mindent megengedhették maguknak

Európai, civilizált arcok...ezek a vadállatok romboltak le Szentlászlót és raboltak ki a Dráva-szög magyar falvait!

Ez nem Auschwitz, nem is Buchenwald...ez valódi és valóságos! Rác koncentrációs tábor valahol a volt-Jugoszlávia területén, 1991-95 között

A "felszabadító" (ismerős ugye?)

Nem volt elég a vér, pálinkát iszik a bátor rác harcos

Életben maradt?

Vukovár - Csetnik duó, lopott áruval

Vukovár - rác "dáma" lopott cuccban

Képek ugyanabból a történetből...

NEM FELEJTÜNK!!!

Racak - Koszova / a rác banditák által lemészárolt albán civilek

Ők is emberek voltak egyszer...

Bosznia - Bosnyák -azaz fundamentalista, terrorista muszlim- foglyok "rác" üdülőben... Így már elfogadható a kép aláírás kedves libsi patkányok?

Srebrenica-Bosznia (1995-2005) Ezt már nem bírjátok lehazudni! Gazemberek!


Erre emlékszik valaki? Szarajevó, piac, 1992.
A szerencsétlen muszlim terrorista, fundamentalista bűnözök kenyérért álltak sorban. Végeredmény: 82 halott 3 perc alatt.

War crimes fugitive Radovan Karadzic arrested

Radovan Karadzic, the wartime leader of the Bosnian Serbs and one of the most wanted men in the world, was arrested Monday after a 13-year manhunt.

Karadzic is accused of planning massive civilian massacres, described by the United Nations war crimes tribunal as "scenes from hell, written on the darkest pages of human history."

He was taken into custody in Serbia, according to Serbian President Boris Tadic. Heavily-armed soldiers surrounded the Belgrade court where Karadzic is currently being kept, while dozens of angry supporters gathered outside.

Local newspapers claimed Karadzic used elaborate disguises to evade authorities, and spent the past decade hiding in mountain caves and monasteries in eastern Bosnia.

This arrest is a long, overdue victory for the international community.

It's been a huge humiliation -- a disgrace to the international community -- that the leading war criminal in the world has not been arrested until now.

Karadzic's arrest and trial at The Hague is a major condition for Serbia's European Union membership. However, it's unclear whether he will be transferred to The Hague, or put on trial for war crimes in Belgrade.

Serbian government may have actually helped hide Karadzic, although that allegation has never been proven.

The UN criminal court in The Hague has been demanding that Serbia stop sheltering these criminals and hand them over to justice. Serbia has refused to do so. But Serbia is now in terrible economic shape and the EU has been holding out the carrot of fuller integration with the EU -- and financial aid -- in exchange of handing over these criminals.

NATO-led peacekeepers had been ordered to arrest Karadzic on site. In July 2005, his wife, Ljiljana Zelen-Karadzic, publicly urged him to surrender "for the sake of your family." A week later, his son said anyone responsible for war crimes should face justice, "even if it is my own father."

The UN war crimes tribunal has charged Karadzic with 15 counts of genocide, war crimes and crimes against humanity. The charges include:

• Six counts of genocide and complicity in genocide (in Srebrenica and elsewhere in Bosnia)
• Two counts of crimes against humanity
• One count of violations of the laws or customs of war
• One count of a grave breach of the Geneva Conventions governing wartime conduct
• One count of persecution
• Two counts of deportations and other inhumane acts
• One count of inflicting terror upon civilians
• One count of taking hostages

During the Bosnian war, which lasted for three-and-a-half years, Karadzic became a familiar face in the media as he met with negotiators and spoke with journalists.

The war began when ethnic Serbs took up arms to protest Bosnia's split with Yugoslavia in 1992. Karadzic's political party mobilized Serbs to fight against the Republic's Muslims and Croats.

Karadzic wanted to unite his republic's Serbs with neighboring Serbia, led by the late Slobodan Milosevic.

By the end of the conflict, about 250,000 people were dead.

Karadzic was the psychiatrist for the Sarajevo first-division (soccer) team, and a self-proclaimed but quite successful poet." "He was not some general running around the field. But, he was the guy in charge"

A Hírszerző anyaga

Rózsa-Flores Eduardo: Akkor szabad a horogkereszt is!

Kitűzhető a vörös csillag, de bevihetnek miatta.
A véleményszabadságba belefér a vörös csillag viselése - mondta ki a strasbourgi bíróság. A döntés lépéskényszerbe hozta a kormányt: ha nem módosítják a Btk.-t, az összezavarhatja a rendőröket, a bíróságok által elmarasztaltak pedig akár hetente fordulhatnak Strasbourghoz.

Tűzzük ki a horogkeresztet, még ha be is visznek. A véleményszabadságba belefér a horogkereszt (szvasztika) viselése - mondom én. A strasbourgi bírák meg mehetnek kapálni! A kormány meg szintén mehet, melegebb éghajlatra, míg megteheti. A rendőrök meg, jobban teszik, ha tartják magukat a törvényhez, amely kimondja, hogy:

"269/B. § (1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet

a) terjeszt;
b) nagy nyilvánosság előtt használ;
c) közszemlére tesz;

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő."

Mi meg Strasbourghoz nem fordulunk. MI megmaradunk a magyar törvényeknél.

És a majdnem százmillió ember aki a vörös csillag alatt pusztult, nyomorodott el?

Gyönyörű. Eddig nem voltak kétségeim, de most teljességgel nyilvánvalóvá lett, amit eddig is tudtunk: háború folyik:
Háború az erkölcs ellen, háború a jó ízlés ellen, általában háború az emberiség ellen.
Az egyik oldalon egy nagy hatalmú de törpe kisebbség, mely azt gondolja, fegyvereik és pénzük árnyékában bármit megtehetnek, és bármit megengedhetnek maguknak. Úgy gondolják, megmondhatják mi a jó, és megmondhatják mi a gonosz.
Fogalmakkal babrálnak, keverik, átverési szándékkal őket, átírták a történelmet, ahogyan és amennyire stratégiai érdekeik ezt diktálták.
De, változnak az idők, és egyre több ember világszerte hozzájut tisztességes információkhoz. Korábban betiltott, vagy eltűntnek gondolt adatok, könyvek, beszámolók kerülnek elő, látnak napvilágot, és ami ennek a bűnöző csoportosulásnak fájhat a legjobban: nem állíthatták meg az információs forradalmat jelentő Internet elterjedését, és ezzel koporsójukra rákerült a díszes fedél. Ha meg tudták volna állítani ezt a jelenleg is zajló folyamatot, megtették volna, de az is lehetséges, csupán elszámították magukat, és már irreverzibilisnek gondolták azt, amit idestova, ha az első szabadkőműves páholy megalapítását vesszük induló pontnak, több száz éve tart: a népek, nemzetek igába kényszerítése, a szabadság eltörlése, az emberek önálló gondolkodási képességének az elsorvasztása.

Most előjöttek sötét odúikból, vicsorítva, habzó szájjal. És már a hitetleneknek is összeállhat a kép. Az utolsó darab is odakerült, a helyére, ebben a gigantikus puzzleban: akinek meg bárminemű reménye fűződött az úgy nevezett egységes Európához most láthatja, nem a levegőbe beszéltünk mikor óvtuk a közvéleményt a túlzó várakozásoktól. Strasbourg megtette az utolsó lépést. És hálásnak kell lennünk ezért. Innentől nincs tovább.
Kimondták, szenvtelenül, hogy a mi halottaink nem érnek annyit, mint az ő (kamu) halottaik.
Azt mondom a MI halottaink, és ide sorolom az összes kis zsidót is (mint nagyapámat) kiket odadobtak koncnak a barna bestiának, amellyel, mint jól tudjuk szaftos üzletet kötöttek a II Világ Háború kirobbanása előtt. Nem beszélve arról, ha összeadunk és levonunk, ezek az erkölcsnélküli álemberek felelnek elsősorban maga a háborúnak a kirobbanásáért is.
Kimondták, egyenesen és világosan hogy a vörös horda által lemészárolt milliók (százmillió fölött egyes becslések szerint!) nem ér annyit, mint a másik – hála nekik, nem tudjuk mennyi az annyi. /Lényegtelen és ízléstelen a szám háborúsdi: 1 igazságtalanul megölt, megcsonkított, tönkretett ember egyenlő 1 igazságtalanul megölt, megcsonkított, tönkretett emberrel!/
Strasbourgban átlépték a Rubicont, és nem lesz innen visszaút. Sem nekik, sem nekünk.
Az arcunkhoz vágták azt, hogy a vörös csillag alatt legyilkoltak nem érnek annyit, mint akiket a horogkereszt, vagy a nyilaskereszt alatt… Hogy a vörös csillagot viselő albán belügyi osztagok a 90-es és 91-es sortüzeknél jófiú módjára viselkedtek, ah! Nem olyanok, mint a nácik. Hogy az albán koncentrációs táborokban sínylődő papok, ulemák, pópák rossz fiúk voltak – sőt! Lehet, hogy csúnya nácik voltak, akiket a vörös csillagos börtönőrök jogosan kínoztak évtizedeken keresztül, mint a Shkodrai Dom Simon Jubani, aki két hét híján 25 évet töltött le egy kényszermunka táborban. Miért írok Albániáról? Mert ezeknek az eseményeknek tanúja voltam a XX. Sz. végén. Mint ahogyan tanúja voltam annak, mikor a vörös csillagos jugoszláv hadsereg legázolta fél Horvátországot gyilkolva és rombolva, és mint ahogyan szemtanúja voltam annak mikor egy vörös csillagos zászlóval feldíszített harckocsi lőtte szét az Árpád-kori Szentlászló református templomát.
Sorolhatnám a bűnöket, szinte a végtelenségig, Kambodzsától, Kínáig, Szovjetuniótól Magyarországig, hol – hátha valaki elfelejtette – a börtönök vörös csillaggal voltak díszítve, és vörös csillag volt a foglárok sapka-rózsájában, és vörös csillag (ötágú csillag) a kivégzési végzések alján.
Vörös csillag alatt követték el a legotrombább és legvisszataszítóbb bűnöket a XX. Században. Katyintól a kies szibériai halálgyárakig…
Valamiért, az urak most mégis azt gondolták, helyre teszik a dolgokat, és azt, amit kizárólag Magyarországon sikerült elérni, mármint az ötágú vörös csillag önkényuralmi jelképpé nyilvánítását törvénytelennek kiáltják ki. Pökhendiségükben, olyan „ítéletet” hoztak, mely hemzseg az ostobaságoktól. A legüvöltőbb példa, mikor kijelenti a tisztes Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy „az ötágú vörös csillag sokjelentésű jelkép” és teszik hozzá az önjelölt értelmezők, hogy „nem lehet egyértelműen olyan önkényuralmi szimbólumnak tekinteni, mint a horogkeresztet vagy a nyilaskeresztet”

Nézzük a horogkeresztet – a vörös csillagnál kicsit régebbi és amely lényegesen „sokjelentésűbb” jelkép!

A szvasztika (horogkereszt) egy egyenlő szárú kereszt, aminek a szárai derékszögben megtörtek. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. Jelentése Indiában, az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500-1500) jó szerencse, míg Kínában halhatatlanság volt. A magyar népművészetben is előfordul, tekerőlevél néven. Legtöbbször úgy helyezték el, hogy a vonalak vízszintesen és függőlegesen legyenek, bár néha 45 fokkal elforgatva is használják; a hindu változatban gyakran egy-egy pöttyöt is tesznek a szárak közé. Politikai és antiszemita töltését a 20. század elején kapta. Egy bizonyos Lanz von Liebenfels Ostara nevű újságjában tűnt fel. Hitler ebből kölcsönözte, s tette meg a német nemzetiszocializmus jelvényévé.

A szvasztika a hinduizmus legszentebb nem szótagot ábrázoló jelképe. (Legszentebb jelképük az Om szótag írásjele.) A dzsainizmusban és a buddhizmusban is fontos szerepet tölt be. Nyugaton leginkább a náci mozgalom jelképeként ismeretes.

A motívumot legelőször valószínűleg Eurázsia korai lakói használták. Az indiánok között is elterjedt volt, valószínűleg már a két kultúra kapcsolatba kerülése előtt is. Manapság az indiai vallási és polgári ceremóniákban rendszeresen használják. A legtöbb indiai templomot, esküvőt, fesztivált és ünnepséget szvasztikákkal díszítik. A huszadik század elejére az egész világon elterjedt, a jó szerencse jelképeként használták. Rudyard Kipling felhasználta a könyvein borítóján, Robert Baden-Powell pedig a cserkészmozgalomban.

Európában Heinrich Schliemann archeológiai munkássága révén vált ismertté, aki az általa feltételezett Trója romjai között fedezte fel a jelet, és az ősi indoeurópai (árja) bevándorlókkal hozta kapcsolatba.
A szvasztika már az őskorban része volt a művészetnek. Kontextustól függően szimbolizálhatta a szerencsét, a napot, Brahmát, a szamszárát. Az ókorban széles körben használták – többek között – a hettiták,[4] a kelták és a görögök. Megjelenik számos ázsiai, európai, afrikai és indián kultúrában – néha díszítőmotívumként, néha vallási szimbólumként.

A szvasztika elterjedtségét három különböző módon próbálják magyarázni: független kialakulás, kulturális diffúzió, vagy külső esemény. Az első szerint a szvasztikát egyszerű, szimmetrikus alakja miatt számos különböző kultúra felfedezte egymástól függetlenül (Carl Jung terminológiájával élve a kollektív tudatalatti része).
A külső esemény lehetőségét Carl Sagan vetette fel Üstökös című könyvében. Sagan bemutat egy ősi kínai kéziratot, amely az üstökös csóvák változatait tárgyalja. A legtöbb ábra szokásos formájú üstökösöket mutat be, az utolsón azonban egy olyan látható, amelyen az üstökösmagból négy hajlított csóva indul ki négy különböző irányba; a négy csóva éppen egy szvasztikát formál. Sagan feltételezése szerint az ókorban egy üstökös annyira megközelítete a Földet, hogy az általa kilövellt (és az üstökös forgása miatt elhajló) gázsugarak láthatóvá váltak; ennek a látványnak a hatására jelent meg a szvasztika a legkülönfélébb kultúrákban.

A közös eredetet feltételező elméletek szerint a protoindoeurópai népeknél alakult ki. A szvasztikát nem használták a sumer és a mezopotámiai kultúrákban (mindkettő i. e. 3500 előtt alakult ki), sem az egyiptomi Óbirodalomban (ami i. e. 2630-ban kezdődött). Hívei szerint a közös eredet elmélete ezt megmagyarázza: ezeknek a kultúráknak már kiforrott szimbolizmusa a feltételezett elterjedés idejére. A magyarázatnak azonban, mint az ex silentio érveknek általában, nem sok bizonyító ereje van.

Keleten a hinduizmusnak, a dzsainizmusnak és különösen a buddhizmusnak volt nagy szerepe a szvasztika elterjesztésében. Az i. e. 6. században keletkezett buddhizmus az első évezred végére elterjedt Délkelet-Ázsiában, Kínában, Koreában és Japánban. A tibeti Bön vallás és az olyan szinkretista vallások, mint a vietnami Cao Dai vagy a kínai Falun Gong, valószínűleg belőle vették át a szvasztikát. A délnyugat-afrikai Akan civilizációba pedig, ahol napszimbólumként használták, az afrikai rabszolga-kereskedelem révén juthatott el a 15. század környékén.

A szvasztika jelenléte az észak- és dél-amerikai kultúrákban komoly kihívás a kulturális diffúzió elmélete számára. Egyesek felvetették, hogy a szvasztika talán egy ősi eurázsiai tengerjáró civilizáció révén jutott Észak-Amerikába, de a szimbólum független kialakulása hihetőbb magyarázat.

Az eredetétől függetlenül az emberi történelem korai szakaszában a szvasztika rendszerint pozitív konnotációkat hordozott. (Kivétel volt ez alól Afrika és Dél-Amerika nagy része.)



Mellékletek:

Az ős-komcsi Hegyi Gyula már megint röfög

Üdvözlik a strasbourgi emberi jogi bíróság döntését a vörös csillag használatáról a Magyar Szocialista Párt európai parlamenti delegációjának tagjai, Herczog Edit és Hegyi Gyula. Az MSZP két európai parlamenti képviselője emlékeztetett arra, hogy a vörös csillag régi munkásmozgalmi jelkép, amelyet ma is sok demokratikus baloldali párt használ. A strasbourgi ítélet meglátásuk szerint "világossá teszi, hogy a nácizmus és a baloldali eszmék összemosása ellentétes az európai jogállamiság értékeivel". Megfogalmazásuk szerint a nácizmus jelképeit egész Európában tiltják, mert a gyűlöletre uszítanak, míg "a hagyományos baloldali jelképeket csak egy időre tudták elorozni a demokratikus mozgalmaktól a sztálini típusú diktatúrák". Arra is felhívták a figyelmet, hogy a vörös csillag több évszázados jelkép, még Ady Endre is az emberi felszabadulás szimbólumaként köszöntötte. (MTI)

Van remény

Nem köteles közvetlenül, az ítélet alapján megváltoztatni Magyarország az önkényuralmi jelképek használatát szabályozó büntetőjogi tényállást azért, mert az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) szerint megsértették Vajnai Attila munkáspárti politikus szabad véleménynyilvánításhoz való jogát - mondta Lövétei István alkotmányjogász, hozzátéve: hosszú távon azonban hozzá kell igazítani a magyar szabályozást az egyezményben foglaltakhoz. Lövétei említett egy másik, a mostanihoz hasonló példát is: az egyezményhez való csatlakozásunk után egy-két évvel egy rendőrtiszt az EJEB-hez fordult, hogy a bíróság állapítsa meg, sérti az emberi jogait az, hogy nem lehet politikai párt tagja. Az EJEB kimondta, hogy valóban sérti a jogait ez a tilalom, de a mai napig benne van az alkotmányban az, hogy rendőr és katona nem lehet politikai párt tagja. (MTI)

Mit mond a törvény?

1993. évi XLV. törvény

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

A XX. század szélsőséges politikai eszméi Európában és Magyarországon a hatalom erőszakos megszerzése és kizárólagos birtoklása útján olyan diktatúrákat hoztak létre, amelyek semmibe vették az emberi jogokat és magyar állampolgárok tömeges kiirtásához vezettek.

Az Országgyűlés abból kiindulva, hogy az említett szélsőséges eszméket magukénak valló államok, szervezetek, mozgalmak jelképeinek használata fájó sebeket szaggat fel és összeegyeztethetetlen alkotmányos értékeinkkel, az alábbi törvényt alkotja:

1. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény a következő 269/B. §-sal egészül ki:

„Önkényuralmi jelképek használata

269/B. § (1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet

a) terjeszt;

b) nagy nyilvánosság előtt használ;

c) közszemlére tesz;

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései az államok hatályban lévő hivatalos jelképeire nem vonatkoznak.

(4) Az önkényuralmi jelképek használata esetén el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették.”

2. § Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.


A horogkereszt (szvasztika)

Angol nyelvű Wikipediában
http://en.wikipedia.org/wiki/Swastika
és a magyar változatban
http://hu.wikipedia.org/wiki/Horogkereszt

Koppenhága – Carlsberg sörgyár bejárata
az elefánt oldalán

Amerikai bennszülött kosárlabdacsapat 1910-ből

A Finn Köztársasági Elnök ma is hivatalos jelvény zászlaja (bal felső sarok!)

Az 1940-es terror bombázást túlélt püspök szobra Coventry-ban

Who are the nazis now?

Kik most a nácik?



A dalocska refrénje:

Kik most a nácik?
Kik most a nácik?
Kik most a nácik...pont most?

Zsidók is szolgáltak Hitler hadseregében

Mintegy 150 ezer zsidó származású katona - köztük az egykori német kancellár, Helmut Schmidt - szolgált Hitler hadseregében a második világháború alatt - állítja Bryan Mark Rigg, amerikai történész.
A holokauszt a hetvenes évek óta a legfrissebb és leggazdagabb irodalommal rendelkező történelmi események közé tartozik, s mégis számos részletkérdése máig tisztázatlan. A Hitler oldalán harcoló több tízezer zsidó férfi sorsa korábban kevésbé ismert ténye a második világháború eseményeinek. Az amerikai történész, Bryan Rigg "Hitler's Jewish Soldiers" (Hitler zsidó katonái) című 437 oldalas könyvében több, mint 400 egykori katonával készített interjút, hogy megértse, mi motiválta ezeket az embereket az elnyomás és a megaláztatások idején arra, hogy a Wehrmacht oldalán harcoljanak. A szerző azt az extrém helyzetet tárja fel, amelybe a diktatúra az érintetteket belekényszerítette - írta a Stern című német lap.

Az 1935 szeptemberében hozott nürnbergi törvények megfosztották a zsidó embereket minden joguktól, keveréknek, korcsnak (Mischlinge) nevezték őket, és kizárták őket a társadalomból. "Szégyenérzetük, kisebbrendűségi érzésük és önutálatuk elsősorban abból fakadt, hogy a nácik zsidónak nevezték őket. Ezek az emberek nem tekintették magukra csoportként, míg Hitler azzá nem tette őket" - írta Rigg.

Egyáltalán nem volt egyedi eset, hogy a férfiak a fronton harcoltak, családtagjaikat pedig közben meggyilkolták. Ezek a férfiak a német társadalomban nőttek fel, és természetes volt számukra, hogy németként részt vegyenek a harcokban. Nem ritkán még elszántabbak is voltak, mint a többiek, mert azt remélték, hogy ezáltal ismét a társadalom tagjaivá válhatnak.

"A legtöbben lelkes németek voltak" - állítja a történész. Az interjúkban néhányan nácinak vallották magukat, voltak, akiket Hitler árjának nyilvánított, néhányan pedig családi hagyományt folytattak, amikor katonának álltak. Ilyen volt Erhard Milch vezérőrnagy, aki "félzsidó" volt, illetve az egykori német kancellár, Helmut Schmidt is, aki tisztként szolgált a náci hadseregben.

Sokan úgy gondolták, hogy ha bátran harcolnak, megmenthetik családjukat az üldözéstől. Mások pedig úgy gondolkodtak, hogy csak akkor vannak biztonságban, ha hamis papírokkal az üldözők közé állnak. "Akkoriban a legbiztonságosabb hely a farkas torkában volt" - fogalmazott az egyik interjúalany.

"A félzsidóknak és zsidóknak nem csak egy olyan hadseregben kellett szolgálniuk, amely alacsonyabbrendűként gyűlölte őket, hanem meg kellett tapasztalniuk rokonaik eltűnését és halálát. De csak kevesen látták saját szemükkel a szörnyűségeket." A zsidók megsemmisítésének méreteiről a katonák többsége semmit sem tudott. Csak a háború végén kerültek nyilvánosságra a tömeggyilkosságok.
Hitler engedélyezte és figyelemmel kísérte zsidó katonái sorsát. Rigg szerint ez csak azt bizonyítja, hogy a diktátor pontosan tisztában volt a holokauszt folyamatával. "Hitler rendelte el a holokausztot, és ellenőrizte annak végrehajtását, annak ellenére, hogy máig nincs erre írásos bizonyíték."
Eberhard Jäckel német történész számára a zsidó katonák léte egyáltalán nem meglepő. "A széles nyilvánosság csak üldözöttként, elűzöttként és meggyilkoltként tekint a zsidókra, de nem veszi figyelembe, hogy a német zsidóság a német társadalom szerves része volt." Rigg érdeme, hogy az egyes emberek sorsát összegyűjtötte, rendszerezte, és az így kialakult képet összefüggéseiben láttatta.

A magyar törvények nem ismerik a közbeszédben elterjedt félzsidó kifejezést. Randolph L. Braham A népirtás politikája című könyve szerint a második zsidótörvény pontosan körülírja ki minősül zsidónak, s minden további törvény és rendelet ugyanerre a körre vonatkozott - közülük azonban bizonyos csoportokat még 1944-ben is mentesítettek (hadirokkantak és kitüntetettek özvegyei és gyermekei, keresztény felekezetek lelkipásztorai, a kormány által mentesített zsidók, a vegyes házasságban élő zsidók és leszármazottaik, a nőtlen, özvegy vagy elvált diplomás orvosok, állatorvosok, gyógyszerészek és mérnökök, a külföldi állampolgárságú zsidók).

Hogyan reagáltak a veteránok arra, hogy zsidó származásuk ellenére a Wehrmacht soraiban harcoltak?
Sokan még ma is meghasonlottak. Sok minden előjött, amit eddig sikerült elnyomniuk. Egyik napról a másikra hirtelen alacsonyabbrendűekké váltak. Többen még ma sem tudják eldönteni, mi is határozza meg az identitásukat: a szülők, az állam vagy a vallás.

Miért harcoltak egy olyan állam oldalán, amely faji törvényeivel ellenségnek nyilvánította őket?
A legtöbb akkor felnőtt fiatalra Hitler politikai, gazdasági és katonai sikerei nagy hatással voltak. Sokan nem látták át, vagy nem akarták megérteni a faji törvények hatásait, mert az egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt. Többen úgy próbáltak segíteni a családjukon, hogy bátran harcoltak. Akkoriban még nem tudták, hogy erőfeszítéseik hiábavalóak. Gyakran sikerült elodázni a rokonok deportálását, de a háború végén derült ki, hogy ez semmit sem jelentett. Sokan akkor veszítették el hozzátartozóikat, amikor éppen harcoltak. Néhányan tudtak a deportálásokról, de megsemmisítés mértéke nem jutott el hozzájuk."

Hogyan folyt a kutatómunka?
A történészek, akikkel a tervemről beszéltem, kételkedtek a kutatás sikerében, és elutasítóan viselkedtek. Eleinte csak néhány szemtanú emlékeire hagyatkozhattam, akikkel Németországban találkoztam. Aztán egyszercsak elindult a lavina, és egyre több és több nevet kaptam. Biciklivel, buszon vagy vonaton beutaztam egész Németországot. Néha parkokban aludtam, ha nem volt pénzem szállásra. De úgy éreztem, végig kell csinálnom. Végül 430 emberrel 500 órányi interjút készítettem, és 30 ezer oldal iratot, levelet, naplót és fényképet gyűjtöttem össze.




"Az ideális német katona" - a szőke, kékszemű és félzsidó Werner Goldberget a náci propaganda címlapokon mutogatta

Forrás: Múlt-kor történelmi portál
http://www.bryanrigg.com/hitlers_jewish_soldiers.htm